Gabonatejek - zabtej

Se szépnek, se csúnyának ne tartsd a földi létet:
Amit látsz, akkor láttad, ha árnyékát is nézted.
Előbb pereg a búza, aztán gyűlik a kéve,
Mert ha földbe nem bújna, kalászba sosem érne.
Szép rózsát sem szakíthatsz szúró tövise nélkül;
A méz, az édes illat sincs fanyar társa nélkül.

(Santo de Carrión, XIV. századi spanyol költő)

Ahogy öregszem, sajnos egyre kevésbé bírom a tejtermékeket. Ha feldolgozott, az nem olyan nagy gond, de a sima tej, tejszín, tejföl, joghurt, kultúra, kefír már az. Brit tudósok szerint a kor előrehaladtával a szervezetünk egyre nehezebben emészti meg a tejet. Érdekes, hogy népcsoportonként is nagyon eltérő a laktóz-intolerancia mértéke.

Úgyhogy utánaolvastam a gabonatejek készítésének, mert a boltban kaphatók 600 Ft-nál kezdődnek/liter. Ugyanakkor a ma elkészített zabtej nem került többe, mint 15-20 Ft/liter, és azért ez brutál nagy különbség.
Gabonatejet gyakorlatilag bármilyen gabonából, vagy hüvelyes terményből készíthetünk. Kedvelt a rizstej, szójatej, mandulatej, zabtej, stb... Az ára természetesen az alapanyagtól függ, de akármiből is készül otthon, sokkal gazdaságosabb, mint a boltokban kapható.

Állítólag ugyanúgy használható, mint a tej. Majd kipróbálgatom, egyelőre egy turmixot készítettem vele. Persze nem ebben az áprilisi télben van igazán szezonja (de jó hogy pár napja még a nyárias, szép tavaszról írtam...), de most majd jönnek sorban a friss gyümölcsök, zöldségek - mert azokat is tehetünk egy ilyen turmixba -, amikből csodás leveket csinálhatunk. Egészséges és finom, úgyhogy bármikor jöhet egy ilyesfajta koktél.

A gabonatejeket készíthetjük főzéssel vagy áztatással. Érdemes kipróbálni mindkét módszert, kikísérletezni, nekünk melyik ízlik jobban. Szokták ízesíteni is őket mézzel, fűszerekkel, de én most sima natúrt készítettem, szerintem ez használható a legjobban.

Hozzávalók 1 liter zabtejhez:
5 dkg zabpehely (5 evőkanál)
1 liter forróvíz

A zabpelyhet serpenyőben szárazon kissé megpirítottam, de épp csak. Látszani nem igazán látszott rajta, csak az illata fokozódott fel jelentősen. Óvatosan csináljuk, mert könnyen megéghet.

A megpirított zabpelyhet leöntöttem 1 liter forró vízzel, és hagytam állni 20-25 percet. Aztán botmixerrel alaposan szétmixeltem, végül sűrű szűrőn átszűrtem. És ennyi lenne. Hűtőben 2-3 napig eláll. Fogyasztás előtt a gabonatejeket rázzuk fel, mert leülepszik a sűrűje.

Zabtejes turmix: 4 narancsot kifacsartam, 4 kiwit megpucoltam és darabokra vágtam. Hozzáadtam egy kevés mézet, csipet sót, és 4 dl zabtejet, majd turmixoltam. Végül szitán átszűrtem, hogy a kiwimagok ne maradjanak benne. Fincsi.

Lehet ilyen zabtejes italt készíteni zöldségekkel is: spenóttal, gyermekláncfű-levéllel, sárgarépával, sütőtökkel, csalánnal, stb.

Spanyol nyelvterületen - Spanyolországban és Mexikóban - van egy nagyon kedvelt rizstejital, a Horchata. Ami fahéjjal, mézzel vagy cukorral készülő jeges, finom üdítőital.

Csillagtök savanyítva

"Ha nő lettem volna, szenvedélyesen szerettem volna tálalni. Meg vagyok győződve róla, hogy szendvicseim híresek lettek volna, mert a citrom, a lazac, a szardínia, a sonka, a tojás, a petrezselyem színharmóniáit és formáit messze földön senki oly becsvággyal nem válogatta volna össze és nem tudta volna olyan leleményesen kombinálni. Egy teadélutánra készített tálam szebb lett volna, mintha Ruysdael festette volna. Kamrámban a befőttes üvegek, a cukor, a dara és a tarhonya úgy állott volna, mint a katona, vagy a balettáncosnő, zárt rendben."

Írja Hamvas Béla A bor filozófiájában. Anyu kamrája pont ilyen volt. Tőle tanultam, így hát az enyém is ilyen. A birsalmasajttól a négyféle szárazbabon át a fügelekvárig, a savanyúságokig minden kincsem van benne.
Jó, ha van tartalék. Az életben bármikor akármi is adódhatik, ugyi.

Már annyira nem aktuális, hiszen a savanyúság eltevése augusztustól október eleje-közepéig időszerű. Mostanra már beértek amiket eltettem. Kóstoltuk őket, s ezért is gondoltam, felelevenítem a jólbevált anyukámféle receptet. Valójában azért teszem mindezt, mert rá kellett jönnöm, hogy vannak olyan zöldségek amik - szerintem - csakis és kifejezetten savanyúságnak valók. Ilyen pl. a csillagtök. A pfefferoni paprika. A csicsóka. 

Tulajdonképpen mindhárom ehető zöldség, de én valahogy nem találtam helyet nekik a konyhámban - úgy értem, hagyományos ételként. Egyszerűen ki nem állhatom őket: a csillagtök halízű és furán síkos felvágva (arról nem is szólva, hogy ha már vastag a héja, lehetetlen normálisan megpucolni, alakja miatt lehetetlen normálisan darabolni is), a csicsóka rémisztő és ehetetlen megfőzve, a pfefferoni pedig szegény kilóg az "imádokmindentamipaprika" kategóriájából, mert vékonyhúsú, túlzöldízű kis semmiség. Ellenben! Ha savanyúságlébe kerülnek, teljesen átlényegülnek. Elnyerik valódi ízüket, nagyságukat. 

És most szeretném kiemelni a csillagtököt. Mozgalmat indítanék, hogy a kertészek szedjék le olyan 3-8 cm-es nagyságban, mert úgy a legfinomabb, leggusztább és nem csak savanyúságnak. (Azokra is gondolok, akik velem ellentétben egyébként is szeretik a csillagtököt.) Egyben lehet hagyni, mag még nem igazán van benne, és kellően vékony a héja is. Sajnos mivel égen-földön nem lehet mini patiszont beszerezni, a szokásos nagyságot tettem el, kimagozva, szeletelve. Így is nagyon jó, de egészben, miniben... na az az igazi. Az lenne az igazi.

Szóval... ööö jövőre, ha valakinek a kertjében túltengene a csillagtök, kérem szóljon, én átveszem mini méretben, savanyúságnak. :)

Tehát az alaplé a következő:
2 liter víz,
2,5 - 3 dl 20%-os ecet,
2-3 evőkanál só,
7-10 evőkanál kristálycukor,
1 mokkáskanál borkénpor (ettől szép színűk marad),
1 csapott teáskanál szalicil (vagy Na-Benzoát, de én azt utálom).
Kell még: torma, babérlevél, kapor, bors, szegfűbors, mustármag, koriandermag, tárkonylevelek, meggyfalevél, stb... vagyis fűszerek.

Ez a lémennyiség olyan 2-3 kg zöldséghez elegendő. Amit édesebbre szoktam csinálni a többinél, vagyis nem 7, hanem 10 evőkanál cukorral: a zöld dinnye, a zöld paradicsom, a csillagtök, a csicsóka. Ezek édeskésebben finomabbak, de ez természetesen egyéni szájíz-függő.

Nem kell felforralni a levet, csak így hidegen, csapvízből kikeverni. Mikor kóstolunk, nagyon tiszta kanállal tegyük. A savanyúságos üvegeket nagyon alaposan mossuk el, és a zöldségeket is úgyszintén alapos mosás, válogatás után tegyük csak üvegekbe. Ahol nem ép a zöldség, ott vágjuk ki azt a részt. Az uborkákat én körömkefével szoktam megsikálni, úgy az összes föld- és homokszemcse kijön a kis szöszeik közül. Minden üvegbe teszek tormaszeletet, fél-fél mokkáskanálnyi mustár- és koriandermagot is. Az uborkás üvegek aljára egy-egy szál kaprot is teszek.
A káposztás paprikához a káposztát szép vékonyra gyalulom, besózom és állni hagyom. Mikor levet enged, jól kinyomkodom, és egész köménymagokkal elkeverem. Így töltöm jó szorosan a csumájától megszabadított paprikába.
Jó szorosan beleteszem a zöldségeket az üvegekbe (az almaparikát, hagymát félbevágva), aztán jó csurig öntöm őket a lével. Folpackot teszek a tetejükre duplán, majd alaposan rácsavarom a fémtetőket is. Mehetnek a spájzba. Körülbelül egy-másfél hónap múlva fogyaszthatók.

(nem saját fotó)

Amióta növénytermesztés van a földön, a megtermett finomságokat tartósítani is kellett. A múlt század hajnaláig nem volt fagyasztó és hűtőszekrény, ezért pl. aszaltak, sóztak, füstöltek, dzsemeket és lekvárokat főztek, és persze savanyítottak. Régen az élelmiszer érték volt, pazarlásnak helye nem volt. (Jó lenne visszatérni erre az értékrendre... A gazdag nyugati országokban eszméletlen pazarlás folyik, amitől nekem a szívem szakad meg. Egyszerűen szentségtelen dolognak tartom.)

"Kovászos uborkát állítólag már i.e. 2000 körül készítettek a Közel-Keleten, legalábbis a híres görög vígjátékíró, Arisztophanész legjelentősebb riválisa, előbb barátja, majd ellensége (egy plágiumvita fordította szembe Arisztophanésszal), az i.e. 5. században élt Eupolisz egyik darabjában történő utalás erre enged következtetni. A savanyúságokról egyébként a Bibliában is néhányszor említés történik." - írja  
Csíki Sándor a Food&Wine oldalán.

Citrom-fokhagyma elixír

Egy csipet megelőzés többet ér, mint száz mázsa gyógyítás.

                                                                                                                                                                   (David B. Agus)

Már többször megcsináltam ezt a citrom-fokhagyma elixírt és kúrát. Úgyhogy már vannak tapasztalataim róla. Hatásos, úgy vettem észre. Emellett finom is, én nagyon szeretem az ízét is - persze nekem bármi jöhet, ami citromos. A citrom és én... na ez szerelemi viszony...
Az elixír azért ilyen sárga, mert fel szoktam kissé turbózni. Az eredeti recept csak citromot, fokhagymát és vizet tartalmaz. Az enyémbe mindig kerül friss gyömbér és kurkumapor is. Utóbbitól ilyen szép sárga.
Mi a hatása? Remek értisztító, energizáló, gyulladáscsökkentő, immunerősítő, rosszindulatú sejtburjánzást gátló, stb....

Hozzávalók egy 3 hetes kúrához:
5 kezeletlen citrom (az is jó, amit természetes viasszal kezelnek, Aldiban, Lidliben, Spárokban lehet kapni),
30 gerezd fokhagyma,
1 liter víz.
Plusz az enyémben van:
1 csapott evőkanál kurkumapor,
1/2 teniszlabdányi friss gyömbér.

A fokhagymagerezdeket megtisztítjuk, a citromot alaposan megmossuk és darabokra vágjuk. (Én a gyömbért is itt tettem hozzá tisztítva, darabolva.) Konyhai késes robotgépbe (vagy turmixba tesszük a víz egy részével) tesszük és jól összedaraboljuk. Hozzáöntünk 1 liter vizet és az első buggyanásig forraljuk. (A kurkumát akkor kevertem hozzá, mikor felöntöttem vízzel a citrom-fokhagyma-gyömbér keveréket.)
Hagyjuk kihűlni, aztán átszűrjük és hűtőben tároljuk. Minden reggel éhgyomorra egy kis kupicával iszunk belőle. Bár rengeteg fokhagymát tartalmaz, cseppet sem büdös. A főzés lelágyítja mind az ízét, mind a szagát ennek a csodás, rontásűző növénynek.
A kúrát 3 hét elteltével lehet ismételni. Én kb. félévente megcsinálom.

A citrom -  AntalVali.com
A fokhagyma
A kurkuma, a szent por - itt olvashatsz róla
A gyömbér gyógyhatásai - szintén itt olvashatsz róla

Váljék egészségünkre! :)

Szezámsó

A zen hagyományból ismeretes az a történet, amelyben egy fiatalember olyan elviselhetetlenül szenved, hogy egyetlen nyugodt pillanata sincs. Ezért fölkeresi a mesterét, és a segítségét kéri. A mester azt javasolja, hogy tegyen egy pohár vízbe egy evőkanál durva sót, keverje el, és igya meg. A tanítvány úgy tesz, ahogy mondja. Persze a víz rettenetesen sós.
- És most - mutat a mester egy forrásra, amely a közelben bugyog elő a földből - önts egy kanál sót a forrásvízbe.
A tanítvány megteszi. A mester ekkor utasítja, hogy igyon egy pohárnyit a patakból, és a tanítvány észreveszi, hogy a só íze nem észlelhető.
- A probléma nem a sóval van - mondja a mester. - A probléma a tartállyal van. Növelned kell a tartály méretét.

(Daniel Gottlieb)

Tegnap vacsira hummuszt készítettem, házi készítésű tahinivel. Egy keveset kivettem a megpirított szezámmagból és készítettem belőle szezámsót, vagyis gomashio-t.

"A só az egyik legerősebb jang, a szezám pedig jin minőség, így keverékükben az energiák kiegyenlítődnek. Só helyett használhatjuk minden étkezéshez.

A só-szezám aránya: 
1:10 - 1:16, vagy 1:15 - 1:25
csak finomítatlan tengeri vagy bányasóval készítsük,
ezek között az értékek között, ahogy nekünk a legjobban ízlik.
(Makrobiotikus étrendben 1:18 az arány.)

Készítéséhez dörzsmozsár szükséges.

1. Megmossuk és lecsöpögtetjük a szezámmagot.
2. Előmelegített öntött vas, vagy vastag falú edényben a magokat állandó kevergetés mellett aranysárga állapotig hevítjük. Vigyázzunk, mert a magok hamar megbarnulnak, megégnek. Amikor ujjaink között szétnyomható a mag, akkor jó.
3. A dörzsmozsárba töltjük a felhevített szezámmagokat.
4. A sót addig hevítjük, amíg minden víztartalma elpárolgott. A só így felvette még a tűz jang energiáját, így könnyen összedolgozható a szezám jin olajával. A dörzsöléssel minden sószemcse szezámolajjal vonódik be.

Dörzsölésnél figyeljünk arra, hogy:
- ne őröljük nagy nyomással
- elég, ha a szezámmagok 2-3 darabra törnek, és csak 80-90 %-uk van szétmorzsolva
- ne őröljük gyorsan
- az őrlést ölben végezzük, a mozsár aljáról indulva, az oldalán spirálisan felfele haladva és vissza.

A jó szezámsó nem sós. Zárható edényekben (üveg, kő, fa, kerámia) kb. egy hétig tárolható.

Hatásai:
- kiegyenlíti a sejteken belüli kálium és a sejtközi nátrium egyensúlyát
- minden szövetelemre hat, de leginkább a csontra, epére-májra, idegrendszerre és szívre

- a szervezet savasságát semlegesíti
- erősíti az idegrendszert és immunrendszert
- a szervezet jin-jang egyensúlyát helyreállítja

- csökkenti a koleszterintet

- fokozza a szexuális energiát

- gátolja a festékes anyajegyből induló rákos sejtek növekedését

- energetizál
- fertőzésgátló"

(Somlósi Lajos receptje alapján, itt találtam a leírást)

Köleskásaprósza

.

Addig nemigen lehet erős az ember, amíg a dolgoknak a humoros oldalát nem látja.

(Ken Kesey)

Mint  - már valószínűleg - tudjátok, a prósza egy csakis zalára-vasra jellemző étel. Van krumpliprósza, kukoricaprósza és köleskásaprósza. Ez utóbbi régen nagyon közkedvelt volt a mi vidékünkön. Sajnos mára a köles szinte eltűnt az étlapokról. Holott egy nagyon jóízű és nagyon egészséges gabonaféle. Azt hiszem még ősibb, mint a búza. Még ma is a világ népességének a harmada fogyasztja napi szinten, alapélelmezési növény. Én viszonylag gyakran használom hasonlóképpen, mint az árpagyöngyöt. Levesekbe szoktam szórni sűrítésként vagy a pirított darát helyettesítem vele, vagy olyan ételek köreteként használom, amikhez bulgurt vagy kuszkuszt ajánlanak.
A köleskása régen errefelé ugyanolyan étel volt és ugyanolyan sűrűn is ették, mint az angélusok, írek a zabkását. A köles nem puffaszt, könnyen emészthető, emellett laktató és elkészítésének módja végtelenül változatos lehet. Ezt találtam róla összefoglalásképpen: "Lelkes hívei szerint rendszeres fogyasztásával megelőzhetünk sok betegséget, késleltethetjük az öregedési folyamatokat, erősíthetjük a látásunkat, megszüntethetjük a vashiány okozta tüneteket, de jótékony lehet például savtúltengésnél is. Ezen kívül gyulladáscsökkentő, szabályozza a vércukorszintet és a zsíranyagcserét, karbantartja az erek falát, az emésztőrendszert, megelőzi a fogszuvasodást, és segít a fogak zománcának megvédésében. Mivel a köles sok szilíciumot tartalmaz, fokozza a szervezet védekezőképességét. A köles az egyetlen gabonaféle, amely teljes értékű fehérjék mellett hét fontos aminosavat tartalmaz és lúgos kémhatású, ezért különösen alkalmas betegeknek, illetve növésben levő fiataloknak. Kovasavtartalmának köszönhetően a bőrt rugalmassá, a hajat fényessé, a fogakat, körmöket erőssé teszi. Jól alkalmazható vese- és hólyaggyulladásra, a lép gyógyszereként is ismerik."          (Pethes József itt)

Hozzávalók egy 33-szor 20-as tepsihez:

20 dkg köles,
8 dl tej,
2 egész tojás,
1/2 csapottabb mokkáskanál só,
8 dkg méz (repcemézet használtam),
kb. 8 dkg vaj,
1 evőkanál olaj,
tejföl,
porcukor (elhagyható).

A kölest sóval a tejben kis lángon pötyögtetve megfőzzük annyira, hogy minden tejet beszívjon, de még kissé tocsogós legyen. Fedő alatt hagyjuk még 20 percig, majd hagyjuk kihűlni. (Míg fő, időnként alá kell keverni.)
A tojás sárgáját habosra-fehérre kikeverjük a mézzel és a vaj felével. A fehérjéket habbá verjük. Először elkeverjük a mézes sárgáját a kölessel, majd óvatosan hozzákeverjük a fehérjehabot is. Olajjal és a maradék vaj felével kikenjük a tepsit, beletesszük a masszát, elsimítjuk. Tetejére a maradék vajat rákenjük, tejföllel meglocsoljuk és 180 fokon sütjük körülbelül 25 percig. Ne szárítsuk ki nagyon.
Porcukorral meghintve tálaljuk. Adhatunk mellé lekvárt is. Sőt, süthetjük úgy is, mint a kukoricaprószát, hogy sütés előtt a tejföl mellett még lekvárral is megpötyögtetjük.
Ha lenne már eper, úgy sütöttem volna, hogy eperdarabokat szórtam volna a tetejére, aztán tejfölöztem volna. De még nincs sajna.
Süthetjük csak olajjal is a köleskásaprószát, vagy akár zsírral is. A régiek zsírral készítették.

Tipp: ha csak köleskását akarunk készíteni, akkor a megadott mennyiségű kölesből főzzük a megadott mennyiségű tejjel vagy vízzel, kevés sóval és egy evőkanál mézzel ízesítve. Nagyon finom. Tálaláskor a tálkákba szedjük a kását, tetejére bármilyen idénygyümölcsöt tehetünk, s még megcsorgathatjuk plussz mézzel. Tényleg nagyon finom az édes köleskása mézzel, gyümölcsökkel. Én többre becsülöm, mint a legtöbb sütit és finomabbnak is tartom. A fenti mennyiségű édes köleskása 4 főnek elég.
Tipp2: párom ötlete: ha sósan készítjük el a köleskásaprószát, kitűnő és nagyon izgalmas köretet kapunk szaftos húsételek mellé.

Török vöröslencseleves (ezogelin corbasi)

.
Az emberi nyomorúságból az, ami elkerülhető lenne, nem elsősorban a butaság, hanem a tudatlanság, a tudni nem akarás miatt létezik még ma is. Az önismeret hiánya az, ami a legpusztítóbb.

(Carl Sagan)

Az utóbbi két évben meglehetősen rákaptam a hüvelyesekre. Előtte nem nagyon főztem, ettem. Valamiért elfelejtődtek. Azt hiszem, az indiai konyha iránti rajongásom változtatott az áldatlan állapotokon. Indiában ugyanis nagyon népszerűek - főleg a vegetáriánusok körében - a dahl-ok, vagyis a gazdag, laktató egytálételek: csicseriborsóból, babfélékből, lencsefélékből, sárgaborsóból. Már régóta szemeztem a  vöröslencsével és ma úgy hozta az élet, hogy olyan boltban jártam, ahol egyszerűen felkínálta magát.

Ez az étel azonban török. Nem csak az indiai, de az arab konyha is a szívem csücske. A török konyhát is beleértve. Anno Áginál, aki főz csodálkoztam rá erre a nagyon laktató, sűrű, szinte főzelékszerűen gazdag levesre. Aztán utánanézegettem a neten és több helyen is megtaláltam.

A vöröslencse csodálatosan égőnarancs színű. Kicsi szemű (valós mérete kisebb mint a képen), villám gyorsan megfő. Áztatás nélkül is 20-30 perc alatt szétfő. Tehát ettől a lencsefajtától ne is várjuk, hogy egyben marad. Ahogy puhul, el is oldódik, színe kifakul. Íze nem különösebben jellegzetes - sőt, inkább azt mondanám: jellegtelen. Mintha a lencse és a sárgaborsó keveréke lenne, de jelentősen letompított ízvilággal. Akár az általunk ismert lencsét vagy sárgaborsót idézem vissza a számban, mindkettő sokkal-sokkal jellegzetesebb, erőteljesebben meghatározható zamatú. Ennek ellenére ez a leves nagyon finom.

Hozzávalók 2 főre:

15 dkg vöröslencse,

1 nagy fej vöröshagymának a fele (kb.6-8 dkg),

2 gerezd fokhagyma,

só,

frissen őrölt bors,

3 dkg vaj,

1 evőkanál olívaolaj,

5 dkg rizs,

5 dkg bulgur (búzatöret),

1 evőkanál szárított menta,

1 mokkáskanál pirospaprika,

1 evőkanál sűrített paradicsom,

1 és 1/2 liter víz vagy alaplé (vagy víz és 1 és 1/2 leveskocka).

A tetejére:

5-6 evőkanál olívaolaj,

1 mokkáskanál pirospaprika

és aki szereti 1/2 mokkáskanál

erős pirospaprika,

plussz: citromgerezdek.

A vaj és olívaolaj keverékén megdinszteltem kevés sóval az apró kockákra vágott vöröshagymát és fokhagymát. Mikor üvegessé vált, hozzátettem a vöröslencsét, a sűrített paradicsomot és a rizst is, majd felöntöttem másfél liter vízzel. Zöldség-alaplével az igazi, ha nincs tehetünk bele másfél leveskockát, de anélkül is jó.

Fűszerezzük borssal és pirospaprikával. Mikor a lencse szétfőtt a levesben, hozzátesszük a bulgurt is és a szárított mentát. Sok kell bele, úgy az igazi. Tényleg nagyon illik ehhez az ételhez. Még tíz percig főzzük, és készen is van. Ha túl sűrű lenne, vízzel higítható.

Egy pici lábosban kissé felmelegítjük az olajat (én fokhagymás olívaolajat használtam), félrehűzzuk a tűzről és belekeverjük a pirospaprikát. Én erőset is tettem bele és nagyon illett a leveshez. Tálaláskor ezzel a szép színű olajjal megcsorgatva díszítjük, citromgerezddel kínáljuk. Nagyon finom hozzá a citrom savanyúsága, ezzel válik kerekké a leves ízvilága.

Ez pedig talán egy még autentikusabb, és jóval egyszerűbb recept.

Pasztinák krémleves

A leves kettéválasztása nem csoda, csak bűvésztrükk. Az egyedülálló anya aki két helyen melózik, mégis szakít rá időt, hogy elvigye a fiát edzésre, az a csoda. A tinédzser, aki a drog helyett inkább a tanulást választja, az a csoda. Mindenki mindent tőlem vár, de nem veszik észre, hogy volna hatalmuk.
Csodát akar látni? Tegyen csodát!

(Minden6ó c. film)

A paszternák is egy méltatlanul elfeledett, századok óta használatos kultúrnövény. Még nagyanyáink idejében rendszeresen termelték és fogyasztották, mára azonban a petrezselyemgyökér szinte teljesen kiszorította a mind a konyhakertekből, mind az ételeinkből. Pedig termesztése is egyszerű, nagyon igénytelen növény. Íze sokkal aromásabb, teltebb, gazdagabb mint társáé. Szerencsére nálunk a piacon kedvenc árusomnál lehet kapni - a készlet erejéig. 

Nagyon hasonlít a fehérrépára, ami azonban megkülönbözteti őket: a paszternák nagyobbra és vastagabbra, dundibbra nő. A fehérrépa a levelek kiindulásánál kúposan kicsúcsosodik, a pasztináknál a levelek töve kis mélyedésből indul. A színe is más: fehér ugyan, de egy krémes, nagyon világos tojáshéjszín csontfehérnek mondanám. Levele nem fogyasztható, egyeseknél allergiát is okozhat az érintése. Gyökere azonban nagyon finom, ásványi anyagokban és vitaminokban is sokkal gazdagabb, mint a petrezselyemgyökér.

Egy jó húslevesből elmaradhatatlan - lenne. Aki hozzájut, csak egy kicsi darabot főzzön a levesbe, mert nagyon intenzív ízű, ugyanakkor egy kis darab használata gazdagítja egy jó húsleves zamatát.

Krémlevesnek kitűnő. Aki kedveli például a zellerkrémlevest, annak ez is nagyon fog ízleni.

Most a legalapvetőbb krémlevest készítettem belőle, mert én is most kóstoltam először így önállóan. Tényleg nagyon finom. Ha valaki nem jut pasztinákhoz, ezt a krémlevest bátran készítse el ugyanígy sárgarépából, zellerből, karfiolból, kerekrépából, burgonyából is akár. Ez tényleg egy alap-krémleves recept, sok zöldségfélével működik. 

Fűszere a frissen reszelt szerecsendió, ami az egyik legfinomabb fűszernövény. Kitűnően illik szinte bármilyen zöldséghez. És egy jó húsleves sem készülhet - legalábbis nálam - szerecsendió nélkül. A porított változatát nem ajánlom. Mindig frissen reszelve használjuk, igazi aromáját így adja ki. A szerecsendió-virág is nagyon finom, húslevesbe pl. inkább azt használom, ha épp van itthon készleten.

Hozzávalók 4 főre:

40 dkg paszternák, 1 kisebb fej vöröshagyma, 4 dkg vaj, só, frissen reszelt szerecsendió, 8 dl zöldség alaplé vagy 8 dl víz és 2 zöldségleveskocka, 1 dl száraz fehérbor, 1 csapott mokkáskanál kristálycukor,1 dl tejszín, 2 tojássárgája.

Az apróra kockázott  vöröshagymát megdinszteljük kevés sóval a vajon, majd a vékony karikákra vágott pasztinákot is hozzáadjuk. Fedő alatt 10 percig kis lángon pároljuk, majd felöntjük a borral, zöldségalaplével vagy vízzel és adunk hozzá leveskockát. Ízesítjük sóval még ha szükséges, cukorral fokozzuk az ízét és szerecsendiót reszelünk még bele. Hagyjuk puhulásig főni, aztán botmixerrel pürésítjük. Kóstoljuk és ha valami még hiányzik, pótoljuk. A két tojássárgáját elkeverjük a tejszínnel és a forró leveshez adjuk, alaposan elkeverjük. Figyelem! A tejszínes tojássárgáját már csak a láng lekapcsolása után keverjük a leveshez, ekkor már nem főzzük, mert a tojás kicsapódna. Így viszont selymesen krémessé teszi a levest. Azonnal, forrón tálaljuk. 

 

Pirított kenyérkockákkal, vajon pirosra-ropogósra sütött gombaszeletekkel vagy ropogósra sütött bacon-szalonna darabokkal, vagy reszelt sajttal is gazdagíthatjuk.

Kerekrépa savanyítása házilag

- Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne - ismételtem el magamnak. És éreztem, hogy a szívem megtelik nagy és általános meleggel, a lelkem megtelik a derűs idő nyugalmával és a szemem megtelik a hajnal harmatával. Lassan felálltam, és azt mondtam: - Igaza van: késedelem nélkül haza fogok menni, hogy otthon lehessek valahol ezen a világon! Igaza van: nem is lehetünk más célra ebben az életben, mint hogy megismerjünk mindent, amennyire lehetséges: a tarka és zegzugos világot, a megbocsátandó embereket, az egymásra morgó népeket; s amikor mindent megismertünk, amennyire lehetséges, akkor visszamenjünk oda, ahol otthon lehetünk.

(Tamási Áron)

Megjelent a piacon ismét a kerekrépa vagy tarlórépa.

Idén télen úgy tervezem, hogy tágítom ennek az olcsó, finom és nagyon egészséges zöldségfélének a felhasználási körét, vagyis igyekszem majd újabb ételekbe belevarázsolni, új recepteket kitalálni rá.
Azt gondolom, minden igazán jó étel attól jó, hogy helybeli alapanyagokból, az adott kultúra ízei szerint készül el. A legfinomabb ételek varázsa nem csak az hogy finomak, hanem a hely szelleme is hozzáadódik. Szeretem más népek ételeit is, vannak kedvenceim is köztük. De nem élnék meg rajtuk. Néha jólesnek, néha jó a változatosság. De nem enném őket nap-mint nap. Egészen bizarr lenne például egy szüreten rizottót vagy spagettit enni vagy kínai édes-savanyú sertést, vagy hasonló ételeket. Emellett itthon nálunk rendkívül sokféle zöldség és gyümölcs megterem, sok finom sajt és tejtermék van, és még sorolhatnám. A tarlórépa is ilyen. Igénytelen, könnyű termeszteni, nagyon vitamindús, roppant egészséges és finom.
Az ízét ahhoz tudnám hasonlítani, mintha a retket, a karalábét és a tormát egy agyagba gyúrta volna össze a Teremtő. Az illata is egyszerre retkes, tormás - talán ez a két összetevő dominál ha orral vizsgáljuk. Állaga a karalábéhoz hasonló, talán kicsit tömörebb, nem olyan vizes. Színe hófehér. Zalában, vasban fogyasztják nyersen is, de leginkább ugyanúgy savanyítva, mint a káposztát. Hasonlóan is ízesítik és hordókban érlelik, mint ismertebb társát, és egész késő ősztől tavaszig ugyanúgy vásárolható a piacon, mint a savanyú káposzta.

Hagyományos ételekhez főleg savanyítva használják. Ez lehet a paradicsomos, füstölthúsos répa, amit tavaly föl is tettem az oldalra ITT. Isteni finom. Készíthetjük úgy is, mint a székelykáposztát. Főzik füstölt csülökkel, babbal is.

-->

"A savanyító levet kenyérhéjából is készíthetjük. Az üveg aljára pirított kenyérszeleteket teszünk, rárakjuk a répát és langyos, sós vizet öntünk rá. Tetejére ismét kenyérszeleteket rakunk. Napon, vagy meleg helyiségben tartjuk. Lyukacsos celofánnal kötjük le, vagy kistányért borítunk rá.

Gyors répasavanyítás: A gyalult répát gyöngén megsózzuk. Két liter vízbe öntsünk 1 dl ecetet és öntsük egy uborkás üvegbe. Nyomkodjuk bele a répát. Ha ezt este megcsináljuk, reggelre savanyú lesz a répa. Használat előtt a répát kissé nyomkodjuk ki. Ez az eljárás a mai időkben terjedt el."

(Ábrahám Gézáné: Vasi, zalai parasztételek)

Én most kombináltam a kétféle savanyító eljárást. Másfél liter meleg vízben elkevertem 2 csapott teáskanál sót és 6 cl 10%-os ecetet, ezt öntöttem a legyalult répára. De kenyérszeletet is tettem a tetejére, hogy egy kis kovászos ízt is kapjon.
A kerekrépáról a Terebessen olvashatsz ITT. 

Bimbóspöffeteg krémleves - VKF 37.

„A vadásznak, kivált ha csak fényképezni akar, mindenek előtt meg kell tanulnia feltűnés nélkül és puhán mozogni. Ezen a terepen nem járhat a maga feje után, mozdulatait össze kell hangolnia a széljárással, a színekkel, szagokkal, az egész »együttes« sajátos ritmusával.”

(Karen Blixen)

Nem gondoltam hogy lesz még egy ételem Alíz gombás VKF-jére. No nem az erdei gombák hiánya miatt, csak nem terveztem be. Ma viszont csodálatos idő volt végre a sok eső és szürkeség után, és a szilvákkal is végezetem (én győztem!) és semmi elintéznivaló sem volt mára - úgyhogy elmentünk gombászni. Isteni volt az erdőt járni ebben a szép őszi napsütésben.
Van a gombászásban valami nagyon izgalmas. Valami olyasféle izgalom, mint a vadászatban - bár még sosem vadásztam és szerintem nem is lennék képes rá. Lövés helyett azt kiabálnám az őzeknek hogy fussforesztfuss! Mégis, a gombagyűjtésben átélhetem a vadászat ősi izgalmát. Vajon találunk valamit? És mit találunk? És mennyit? És mikor az ember rábukkan egy-egy csodálatos példányra, hát az valami olyan érzés, amit nem is tudok leírni. Mint ahogy azt sem, milyen érzés a jóleső fáradtsággal gyűjtött gombát elkészíteni és megenni. Benne van egy olyan "naezértmegdolgoztam" érzés, ami nagyon jó. És ha időnként nem is taláunk gombát, sétálni a csendes erdőben mindig élmény.

Ma különösen örültem, mert az egyik nagyon szeretett gombám a bimbós pöffeteg. És jó sokat találtunk belőle. Inkább úgy fogalmaznék: ki sem lehet kerülni őket, annyi van most. Kis pici gombák, talán ezért sem szokták felszedni. Nálunk a piacon például nem lehet kapni, pedig vagy százféle gombát árulnak a gombászok. Holott hihetetlenül erőteljes aromájú, erős illatú, igazán finom fajta. Erőteljes íze és illata még a vargányán is bőven túltesz. Éppen ezért, csak keverve, más gombákkal ajánlom fogyasztani ragukban, gombapörköltben. Az egyetlen formája ahol önállóan is szerepeltethető, az a leves szerintem. És meg merem kockáztatni, hogy a világ legfinomabb gombalevese bimbós pöffetegből készül.
Roppant egyszerűen készítettem el, mert erős íze és illata nem tűri a sok fűszert. Inkább lágyítani, kerekíteni szükséges. Ez a leves maga az ízorgia, illatos mennyország, krémes tündérkert...

Hozzávalók 4 főre:

4 összmarék (nem púposan) bimbós pöffeteg,
4 dkg vaj,
1 teáskanál olaj,
2 dl tejszín,
1 gerezd citrom leve,
2 citromfalevél,
só,
1 zöldségerőleves kocka,
2 evőkanál liszt.
A tálaláshoz:
citromillatú kakukkfűlevelek,
pirított kenyérkockák.

A bimbós pöffetegből csak az jó, amelyik még kemény. Szedéskor meg kell tapogatni, mert ha puha, akkor már spórák vannak benne. Viszont fiatalon szép fehér, sima a húsa.
A gombákat megmostam - ennél a fajtánál lehet és kell, mert sok-sok apró fehér gombapor van rajta, éppen ezért külön érdemes szedni is, mert mindent összeporoz - , aztán karikákra vágtam. Vaj és kevés olaj keverékén pici sóval és a félbevágott citromlevelekkel megpároltam míg levet engedett. Kicsit hagytam rotyogni, majd felöntöttem vízzel. Úgy 1, 5 literrel. Tettem bele egy leveskockát is, citromlevet is és hagytam főni 15 percig. Közben a tejszínt kikevertem csomómentesre a liszttel. Mikor megfőtt a gomba, botmixerrel teljesen simára pürésítettem a levest. Aztán hozzáadtam a habarást is. Hagytam újra felforrni. Kóstoltam. Ha valami hiányzik belőle, lehet pótolni a végén.
Tálaláskor friss citromos kakukkfűlevelekkel megszórtam.
Ha azt mondom finom, nem mondtam semmit... Fantasztikus ez a kis pici gomba!

Tipp: ha valakinek nincs citromfácskája és citromillatú kakukkfüve, szedjen az erdőben a gomba mellett egy kis lucfenyőágacskát. A leveleivel fűszerezheti a levest, nagyon különleges lesz tőle.



És persze az erdő ismét kegyes volt hozzánk, és sok-sok gyönyörű, hatalmas őzlábgombával is megajándékozott minket. A kedvencem, egyszerűen rajongok érte. A nagy példányok rántva a legfinomabbak.

Mi is az a VERJUS ?

.



Elbúcsúztattuk a nyár utolsó szép napjait - ismét a Balaton-felvidéken. A fecskék már az őszt jelezték - gyülekeztek a hosszú repüléshez.
Ez a táj mesés, emberemlékezet-előtti, különleges. A magyar Toscana, vagy tán még szebb is. Nekem sokkal szebb. (Csak Toscanánának jobb a reklámja, nagy szomorúságomra.)
A tanúhegyek, a kőtengerek, a Balaton nyugodt, méltóságteljes jadezöld víztükre... egész egyszerűen lélegzet-elállító. A világ egyik legősibb tája, ahol minden szikla, minden fa, minden hegy, az ég, a víz valami ősi mesét mesél. Csak el kell csendesedni és meg lehet hallani.
Varázslatos vidék. Fügefák és mandulafák, vadkakukkfű és gyönyörű szőlőskertek, szép régi kúriák és parasztporták, régesrégi templomromok. Fehér vitorlások a kristálytista tavon.
Kis földutak tekeregnek az ismeretlen végtelenbe, amiken ha elindulunk, mindig valamilyen kaland és csoda vár ránk. Ragadozómadarak sikolya a hegyek ormán. Napsütötte és szélfútta arcú emberek, akik úgy tudnak regélni a szőlőről, az istenadta borról, a kertekről, a vízről, az állatokról és emberekről hogy reggelig hallgatnád egy-két-há-né-öt-hat-hét-nyóc-kilenc pohárka finom folyékony mámor mellett... Legyen az sárgászöld olaszrizling vagy halványarany szürkebarát vagy rubinszín-naplemente vöröstüzes...
Számomra ez a világ minden alkalommal a lenyűgöző szépség maga.




Tavaly is, idén is a Szent-György hegyről hoztunk haza e mesés táj folyékony ízéből. A Killer Pincészetre a káptalantóti Liliomkertben találtunk rá. (Persze most is piacoztunk, majd azt is megmutatom, miket vettünk.)




A finom boraik mellett hoztunk haza verjus-t is. Bevallom, most hallottam róla életemben először. Nagyon-nagyon finom! Hoztunk belőle natúrat is, és szörpöt is.




No de mi is az a verjus?
Szerencsére kaptunk róla egy pontos leírást.

"Az éretlen szőlőtermés hasznosításának a története egészen az ókorig nyúlik vissza. Mezopotámia civilizációi, majd a Római Birodalom egyes népei is felhasználták a szőlő alacsony cukortartalommal, magas sav-tartalommal szüretelt termését. Az éretlen bogyók préslevének az alkalmazása a Közel-Keleten, illetve a mediterrán térségben hagyományosan elterejdt volt, használatának gyakorlata innen jutott el az európai országokba. Régi orvosi és szakácskönyvekben gyakran előfordulnak e termékre vonatkozó receptek - de csak a 19. század elejéig.
Mire való az éretlen szőlő leve, s miért merült feledésbe a használata? Mi az oka annak, hogy újabban egyre többet hallunk róla?
Az éretlen termésből kipréselt, szűrt szőlőlé francia elnevezése a verjus (kiejtése: verzsü), mely a "vert" (zöld) és a "jus" (lé) szavak összetételéből származik. Jobb híján a magyar szaknyelvben is ezzel a névvel illetik. Angolul verjuce, németül és spanyolul Agraz, olaszul pedig agresto néven emlegetik. Kedvező hatásait már az antik időkben felismerték. A görög gyógyászatban fekélyek kezelésére, továbbá fájdalom csillapító, fertőtlenítő és emésztést segítő szerként használták. A verjus-t és az éretlen olajbogyóból sajtolt olívaolajat afrodiziákum, vagyis szerelmi vágykeltő készítéséhez is alkalmazták. Az olívaolaj egyébként a verjus hagyományos tartósító anyaga; a tárolóedény felszínére öntött olajréteg megakadályozza a szőlőlé levegővel való érintkezését.
A verjus a középkori konyhaművészet elengedhetetlen kelléke volt; az egyik legelterjedtebb savanyító szernek számított. Nagyra becsülték étvágygerjesztő, gyomorerősítő hatását, ezért a betegek ételeihez is felhasználták. Elkészítésének módját a korabeli szakácskönyvek ugyanolyan hangsúllyal tárgyalták, mint a kovászét vagy az ecetét, de említést tettek az ecet és a verjus eggyüttes használatáról is.
Mustárokat is higítottak vele; így a híres dijoni mustárban is szerepelt. Jean Louis Flandrin francia történész tanulmánya szerint a verjus a 14. században a receptek 42 százalékában szerepelt. Felhasználásának aránya azonban fokozatosan csökkent, s a 17. században már csak a receptek 13 százalékában fordult elő. A verjus-használat a 18. századtól nagymértékben visszaszorult, ennek fő oka a citrom térnyerése volt. A feledés homályába merülő terméket sokáig csupán a francia és olasz konyha különlegességei közt tartották számon.
A verjus napjainkban reneszánszát éli. Újrafelfedezése többek között annak is köszönhető, hogy Franciaország egyes borászataiban viszonylag nagy mennyiségben kezdték meg az előállítását.
A csúcsgasztronómiában elért látványos sikerei nyomán használata mind szélesebb körben terjed. Nemcsak a francia konyhában fiogyelhető meg fokozódó népszerűsége, megnőtt iránta az érdeklődés Európa más országaiban is, az USA-ban, Kanadában, Japánban és Ausztráliában is. A terméket a frissen préselt gyümölcs sajátos aromaanyag- és savösszetétele tette ismét kedveltté. A gasztronómiában egyedi fűszerként, salátaöntetként, továbbá mártásokhoz, édes-savanyú pácokhoz, levesekhez is használják.
A szakemberek olyan esetekben javasolják a verjus-t, ha a citrom, vagy az ecet nem harmonizál az étel többi komponensével. A verjus savai a citromhoz, illetve az ecethez képest finomabbak, rafináltabbak, jellegük sokkal kevésbé tolakodó. Ízharmóniája akkor igazán szembetűnő, ha az ételhez, illetve salátához könnyű, elegáns fehérbort szolgálnak fel.
A verjus-t gyümölcskompótokhoz, egzotikus koktélokhoz is javasolják, de ásványvízzel vagy szódavízzel hiogítva, üdítőitalként is fogyasztható és nagyon finom, kellemes.
A verjus nem tartalmaz alkoholt, azonban a "verjus-brandy fröccs" feltalálása sokak számára vonzó perspektívát jelenthet.
Összetétele:
Az éretlen szőlő leve csekély cukortartalommal,, viszont magas titrálható savtartalommal, polifenoltartalommal, illetve cukormentes extrakttartalommal jellemezhető. A verjus kedvező humánéllettani hatású; számos kardioprotektív hatású, vagyis a szív- és érrendszeri megbetegedések elleni védőhatással rendelkező polifenol található benne.
Antioxidáns, gyulladáscsökkentő, gátolja a tumorok fejlődését. Antimikrobális.
A bor és az ételek kapcsolata közismerten szoros. Ezt a verjus használata még szorosabbá fűzheti.
Felbontása után hideg helyen tároljuk, s lehetőleg két héten belül használjuk fel."


Használtam már salátákra, savanyú tojásleveshez, kóstoltuk limonádéként - és mondhatom, remek íze van. Hihetetlen, hogy kiment a divatból. Sokkal, de sokkal finomabb a hagyományos eceteknél.

Ha kóstolni szeretné valaki, ajánlok egy szép kirándulást a Szent-György hegyre, a Killer Pincészetbe. A verjus mellett még isteni finom boraik is vannak! Egyébként épp a tavalyi, nagyon finom olaszrizlingjüket kóstolgatom. :)
Az úriember svájci születésű, de gyönyörűen beszél magyarul. A felesége egy magyar hölgy. És szerintem már Herr Killer is az. :)

Árpagyöngyropogós VKF 33.

.

József Attila

`József Attila`, hidd el, hogy nagyon szeretlek, ezt még
anyámtól örököltem, áldott jó asszony volt, látod, a világra
hozott
Az életet hiába hasonlítjuk cipőhöz vagy vegytisztító
intézethez, mégiscsak másért örülünk neki

Naponta háromszor megváltják a világot, de nem tudnak
gyufát se gyujtani, ha igy megy tovább, nem törődöm vélük
Jó volna jegyet szerezni és elutazni Önmagunkhoz, hogy
bennetek lakik, az bizonyos
Minden reggel hideg vizben fürdetem gondolataimat, igy
lesznek frissek és épek
A gyémántból jó, meleg dalok nőnek, ha elültetjük a szívünk alá
Akadnak olyanok, akik lovon, autón és repülőgépen is
gyalog vannak, én a pacsirták hajnali énekében heverészek,
mégis túljutottam a szakadékon
Igazi lelkünket, akárcsak az ünneplő ruhákat gondosan
őrizzük meg, hogy tiszta legyen majd az ünnepekre.

1925. ápr. [?]

(József Attila)

Limara VKF kiírása jókor ért utol. Húsvét után ugyanis visszatértem a növényevéshez. Két évig voltam vegetáriánus anno pár évvel ezelőtt, s most ismét fűevő lettem. A szervezetem erősen tiltakozott a húsevés ellen - ez van. Másképp vagyunk összerakva, mindannyiunknak egyedi a teste. Az enyém úgy tűnik, kiveti a húst. Nem esik jól, pedig szeretem... Ettől függetlenül főzök húsos ételeket is, hiszen a férjuram szereti és bírja is.

Gabonák közül nekem nagy kedvencem a gersli vagy árpagyöngy vagy hántolt árpa. Sokkal jobban szeretem, mint a rizst például.
Tegnap este már tudtam, mit fogok főzni ma ebédre: egy jó krumplifőzelékre áhítozom. Nagyon szeretem és régen volt terítéken. Ezért most az árpagyöngyből egy hagyomásnyos fasírt ízesítésű ropogóst készítettem. Nagyon finom lett!
Kitűnő feltét ez bármilyen főzelékhez. De nagyon finom zöldsalátákkal, vagy majonézes krumplisalátával is.

Hozzávalók 4 főre:

35 dkg árpagyöngy,
2 zsömle,
3 kisebb vagy 2 nagy tojás,
só,
1 nagy fej vöröshagyma,
2 gerezd fokhagyma,
2 evőkanál paradicsomszósz (vagy 1 teáskanál sűrített paradicsom),
frissen őrölt bors,
2 teáskanál pirospaprika,
1 csokor petrezselyemzöld,
zsemlemorzsa,
olaj a sütéshez.

A nagy fej vöröshagymának a felét apróra kockáztam és kevés olajon pici sóval üvegesre pároltam, majd hozzáadtam a megmosott gerslit is és felöntöttem dupla menyniségű vízzel. Kicsit sóztam is. Fedő alatt kis lángon Puhára főztem. A dupla mennyiségű vizet teljesen magába szívja, csak hagyjuk fedő alatt a láng lekapcsolása után még 20 percre.
A főtt árpagyöngy felét én robotgépben jól megdaráltam, aztán visszatettem a többihez.

Mikor a gersli kihűlt, bekevertem fasírtnak. Fűszereztem apróra vágott vöröshagymával és reszelt fokhagymával, sóval, borssal, pirospaprikával, paradicsomszósszal. Frissen vágott petrezselyemmel. Adtam hozzá vízbe áztatott majd kinyomkodott zsemlét, 3 tojást. Nagyon jó állaga van, könnyű formázni. Zsemlemorzsába forgattam, aztán bő olajban, közepes lángon pirosra-ropogósra sütöttem.

Az alap árpagyöngymassza ízesíthető másképpen is, akár úgy is, mint a falafel.
A gerslit teljesen úgy főzhetjük, mint a rizst. Akár bő vízben, akár úgy, ahogy én most csináltam. Hamar megfő egyébként, minden más híreszteléssel ellentétben.
Köretként is nagyon finom, egyébként rizshelyettesítő. Mert sok helyen gerslivel készül a töltött káposzta is, a hurkafélék vagy a sólet is.
Bele szoktam egyébként főzni vegyes zöldséglevesekbe is, tészta helyett.
Ó, és igen. Hát a folyékony kenyér, a sör is árpából készül! :)

Árpa - Hordeum vulgare

Eredete

- Az árpa - a búza mellett - az egyik legősibb gabonafajta, már Kőkorszaki leletekben is találkozhattunk vele.
- Az árpa (Hordeum Vulgare L.) géncentruma a termékeny félhold vidéke, de Eurázsiában igénytelensége és nagy hőtűrőképessége miatt, már az újkőkor óta termesztik.
- Nagyon régi kultúrnövényünk, termesztéséről már Kr. e. 7000 környékéről is vannak adatok.
- Fő terméknek számított Egyiptomban a fáraók ideje alatt, az ősi Görögországban és Rómában, a Szentföldön a bibliai időkben és Tibetben is. A régi egyiptomi emlékeken 6 és 4 soros árpa található, kovásztalan tészták és lepények készítéséhez használták.
- Megbecsülését mutatja, hogy az i. e. II. században Kínában a rizs, a búza, a füge és a szójabab mellett az ötödik szent növény volt.
- A Közel-Keleten az Új-testamentum korában az árpa volt a legfontosabb gabonaféle. Ebből készítették a kenyerek java részét és a kását, alapélelem volt a bibliai ember számára.
- A toklászos kétsoros árpát (Hordeum vulgare subsp. distichum Zoh.) Belső-Ázsiában éppúgy ismerték, mint a Kárpát-medence őslakói; árpa szavunkat és a növény kultúráját hoztuk magunkkal. Pécsről XI. századi árpa-leletünk van.

Hagyományai

- A mítosz szerint Demeter a gabonatermesztők Istennője, azt kérte az emberektől, hogy árpával mutassanak be áldozatot neki.

- Platón leírja, hogyan választották az emberek az eszményien pompás árpát, legfőbb táplálékul.

- Már 6000 évvel ezelőtt olyan táplálék hírében állt, mint amely a legtöbb életerőt adja. Ennek bizonyítéka, hogy testük építésére, kondíciójuk növelésére a gladiátorok is rendszeresen fogyasztották.
- Később megfigyelték – főleg Közép-Keleten -, hogy azokon a tájakon, ahol az árpa, akár gabona, akár liszt formájában főételként szerepel, ott kevés szívbeteg van. !!!!!! Ebből arra a következtetésre jutottak, hogy az árpa jót tesz a szívnek, s ezt a mai kutatások is igazolják.
- A néporvoslás kiváló „ gyógyszerészeti csomagnak” tartja az árpát, mely segít elhárítani a székrekedési bajokat, sőt a rákot is távoltartja.
- A nyugati medicina atyja, Hippokratész az árpalevest ajánlotta az egészség és a vitalitás visszaszerzésére, azt mondta, hogy segít az egyes betegségek által legyengített erőnlétet visszahozni.
- Hegyi beszédében Jézus – az „utolsó vacsorán” – árpakenyeret osztott szét.

- Az áldozati ostya, amelyet a mise során a pap megszentel, majd kiosztja a gyülekezetnek, azért kerek és lapos, mert az őskeresztények kovásztalan árpakenyeret készítettek.

- Jelenleg a kovásztalan árpakenyér készítése néhány, Nepálban és Tibetben élő ázsiai népcsoportra korlátozódik, valamint ez a gabonaféle képezi az északnyugat-afrikai berberek táplálkozásának alapját.
- Az árpa, a hideg mérsékelt öv legősibb és ma is legfontosabb gabonaféléje, származási helye Tibet. Itt az árpaszemeket homokkal összekeverve forrósítják, majd kiszitálják, megmossák, a napon megszárítják, végül lábbal addig tapossák, míg leválik a héja. Úgy tartják, hogy az így pirított és őrölt árpa, hidegen fogyasztva, fizikai erőt ad.

Összetétele

- Az árpa igen gazdag keményítőben, fehérjékben, cukrokban, vitaminokban (A, B _1, B ₂, B ₅, B _6, E) és ásványi anyagokban (kalcium, kálium, foszfor, szilícium, vas), azonban nátriumban szegény.
- A kovasav tartalma is magas.

Élettani hatásai
- Az árpa a szervezet számára nagyon könnyen emészthető és igen tápláló, kellemes, szelíd ízű gabona.
- Számos olyan, kedvező hatással rendelkezik, amely megszokott táplálékainkra sajnos nem mindig jellemző. A teljes árpa gazdag nyomelemekben: káliumot, kalciumot, magnéziumot, foszfort tartalmaz - méghozzá kétszer annyit, mint a barna rizs - mindezek pedig elengedhetetlenek a normális szív és agyműködéshez.
- Az árpa rendszeres fogyasztása segít megelőzni a székrekedést, javítja a bélműködést, így csökkenti a bélproblémákat.
Pl: izraeli orvosok 19 olyan krónikus székrekedésben szenvedő páciensen próbálták ki az árpaliszt hatását, akiknek mindig hashajtót kellett szedniük. A páciensek naponta háromszor kaptak árpalisztből készült süteményt 4 héten keresztül. Egy sütemény élelmi rosttartalma 7-8 g volt. Az eredmény rendkívül figyelemreméltónak bizonyult:
- 15 személynek rendeződött a székletürítése,
- 12-nek a puffadása,
- 10-nek a hasi fájdalma,
- 14 páciens örökre „elfelejtette” a hashajtókat.
- Megfigyelték, hogy azokon a tájakon, ahol az árpa, akár gabona, akár liszt formájában főételként szerepel, ott kevés szívbeteg van. Ebből arra a következtetésre jutottak, hogy az árpa jót tesz a szívnek, s ezt a kutatások is igazolták.

- Az árpa ß- glükán-tartalma figyelemre méltó mértékben csökkenti a vér koleszterinszintjét. Ezt tudományos kísérletek igazolják.
Pl: egy vizsgálatban több héten át naponta háromszor „árpás” ételt adtak a vizsgálatban résztvevőknek és a vér koleszterinszint 15%-os csökkenését tapasztalták. Csak a teljes őrlésű árpaliszt hatásos.

- Az árpa étel fogyasztása a szervezeten belül a sejtépítést is serkenti.
A manapság oly széles körben elterjedt kötőszöveti gyengeség (ami a rossz testtartással párosul) és a porckorong-elváltozások bizonyos mértékig gyógyíthatók, sőt megelőzhetők, ha a gyermek idejekorán kap árpa eledelt. - Gyulladáscsökkentő hatásának köszönhetően jól alkalmazható bélrendszeri, vér- és légzőszervi gyulladások megelőzésében, gyógyításában.
- Méregtelenít, ásványi anyagokkal tölti fel szervezetünket, erősíti a csontrendszert.- Nyugtat, tonizál (máj, szív, idegrendszer).
- Hatékony vizelethajtó, s egyben kiváló lúgosító is.
- Kiváló szabadgyökfogó (a szabadgyökök felelősek többek között a szervek elöregedéséért is).
- Kiválóan alkalmas betegkosztnak, gyógyító hatása a belektől a mellkasig terjed. Könnyű emészthetősége ideális étellé teszi kisgyermekek, idős, legyengült szervezetű, beteg emberek számára ( roboráló hatás).
Az árpának ez a tulajdonsága ősidők óta ismert tény. Az árpa-nyákban találhatók a fontos életerőt adó elemek.
- Foszfortartalma alapján ajánlható mindazoknak, akik szellemi munkát végeznek, legyen az idegi vagy stressz okozta megterhelés.
- Emellett megnyugtatóan hat az idegrendszerre és vízhajtó hatású is egyben.
- Mivel fehérjében igen gazdag, ezért fogyasztásakor a vesepanaszoktól szenvedőknek különös elővigyázatossággal kell eljárniuk! Könnyen felfúvódást okozhat!

Előfordulása

- Teljes értékű árpa – kizárólag a legkülső pelyvaleveleitől fosztják meg, mintegy levetkőztetik. Így rendelkezik a legtöbb létfontosságú tulajdonsággal, és az íze is teljesen más. Mindez annak köszönhető, hogy megőrizte a csirában és a mag különböző rétegeiben lévő bionutricionális összetevőket, nem bontották meg benne az összetevők egyensúlyát.
- Hántolt árpa – (gersli) – középutat jelent a teljes értékű és a gyöngyárpa között. A hántolási eljárás során a maghéj néhány külső részét eltávolítják, de valamennyit megőriz jó tápanyagbeli tulajdonságaiból.
- Gyöngyárpa – az emberi élelmezésben leggyakrabban használt, nem teljes értékű formája. Elég csak arra gondolnunk, hogy a külső részek eltávolításával csökken a fehérjeszázalék, csökken a zsírok és ásványi sók mennyisége, néhány vitamin pedig csaknem teljes egészében eltűnik. A pelyvától és a korpától megfosztva, amit még fehérítő és fényező eljárásoknak is alávetnek.
- Pörkölt árpa – kiváló helyettesítője a kávénak, nem tartalmaz koffeint, kiváló kávét készíthetünk belőle azoknak a felnőtteknek, akik nem fogyasztanak koffeint.
- Árpapehely – amelyet összepréselt, majd hőkezelt magokból nyernek.
- Árpaliszt – a magok megőrlésével nyerhető.
- Árpamaláta (Extractum malti) „ MALTEX”– amely könnyen emészthető (sok gyermekeknek készült termékben fordul elő).
A csíráztatott árpából malátát – „gabona mézet”- is előállítanak. A malátának különleges aromájú édes íze van. Kedvezően hat legyengült, kimerült gyermekeknek, betegeknek, időseknek, áldott állapotú és szoptatós anyáknak. Székrekedés, dizentéria-baktériumok, rothadási diszpepszia és étvágytalanság gyógyítására is használják.

A helyesen elkészített árpát jól feldolgozza a szervezet, de ahhoz, hogy a tápértéke és emészthetősége maximális legyen, hántolatlanul és valamilyen formában hőkezelve, megfőzve, illetve csíráztatva fogyasszuk.
- A magokat felhasználás előtt alaposan mossuk meg, majd háromszoros vízmennyiségbe áztassuk be, legalább 6 órára, de legjobb 1 napra. Főzés előtt ismét öblítsük le, és főzzük egyenletesen kis tűzön 25-30 percig, majd lefedve, a közepesen meleg sütőben hagyjuk dagadni (maximum fél - egy órát). Célszerű lágy vizet használni – szűrt vizet például -, mert ezzel jelentősen lerövidül a főzésidő.

(Forrás: apokrif rovata/női virtus)

Birsalmasajt

Az ember mindig irányul valami felé vagy rendeltetett valamire, ami nem önmaga, hanem az értelem, amelyet betölt, vagy egy másik emberi lét, amellyel találkozik.

(Viktor E. Frankl)

Nem gondoltam, hogy idén készítek birsalmasajtot. De szombat délelőtti kirándulásunk alkalmával találkoztunk egy fácskával, aki igen szívélyesen felajánlotta gyümölcseit. Nagyon örültem, mert a birssel úgy vagyok mint a bodzával: nem tudom megunni. Imádom. Mind az ízét, mind az illatát.
Három nagy táskával hoztam haza. Sok volt benne rohadásnak indult is, ezért muszály volt gyorsan feldolgozni. Hét ilyen szépséges sajtom lett, és még maradt az almából is.
Tavaly előtt lekvárt főztem belőle, nagyon szeretem azt is. Csak most nem volt itthon almám, mert azt felesben szoktam készíteni. A birsnek nagyon magas a pektin - zselésítő anyag - tartalma, így lekvár esetén keverni szoktam sima almával. Nem kell sokáig főzni a lekvárt (ez nagy előnye) és nagyon finom.

Hozzávalók a birsalmasajthoz:


ahány kg a tiszta gyümölcshús,
annyiszor 80 dkg kristálycukor, és
mehet bele hámozott mandula,
vagy mogyoró vagy dió is.




Én most natúran készítettem. A birseket átválogattam és a gyanús szemeket tettem félre sajtnak. A rothadásfoltokat kivágtam, majd alaposan megmostam az almákat. Ezután daraboltam úgy, hogy a magházakat kivágtam. Föltettem főni egy nagy fazékba. Forrás után 10 percig főztem még, majd egy szűrőlapáttal kiszedtem az almadarabokat. Hagytam hűlni, aztán a héjakat levágtam. Igazából nem kéne, rajta is maradhat. De akkor főzzük kicsit tovább a vízben, mondjuk 20 percig. Mikor ezzel megvoltam, a konyhai robotgépemmel alaposan átdaráltam. Lemértem és egy nagy lábasba tettem. Kimértem hozzá a cukrot is, de még nem tettem a gyümölcshöz.
Előbb nagy lángon és folyamatosan kevergetve főztem 15 percig forrás után. Vigyázat! Úgy pöfög, mint Vulkano, úgyhogy húzzunk mindkét kézre konyhai fogókesztyűt. Azért mindkettőre, mert a keverés elég fáradságos művelet - biztosan cserélgetni fogjuk a kezeinket. Én legalábbis egyszerre gyúrtam mindkettőre...
Negyedóra erős főzés után kevertem bele a cukrot. (Én egy kevés citromlét is tettem hozzá, bevallom.) Itt cigiszünetet tartottam, mert erőt kellett gyűjtenem... A cukorral együtt ismét forrás után nagy lángon ismét 15 percig főztem. (Ha tenni akarunk bele diót vagy mandulát vagy mogyorót, azt most keverjük bele. Vagyis egészen a végén, mikor már nem főzzük.)
Gyorsan előszedtem a kis levesestálakat és kivizezés után mertem is bele a kész sajtot. Hihetetlenül gyorsan köt, szóval gyorsan kell dolgozni vele.
Ez már este volt. Másnap reggel kiborítottam a sajtokat sütőpapírra. Úgy könnyebb, ha egy nagyon vékony pengéjű késsel körbevágjuk a szélénél. De ki is lehet bélelni folpackkal a formákat.
Két-három hétig állandóan forgatni kell őket, hogy mindenütt kérget kapjon. Ha ez megtörténik, folpackba csomagolva egész télen eláll a spájzpolcon.
Fantasztikus csemege akár így önmagában is. De süteményekben is nagyon jól hasznosítható.



A birsalma mint gyógynövény kitűnő szer hasmenés ellen. Gyulladáscsökkentő is: mind a gyomornál, a belek esetében, mind az ízületeknél. Érdemes gyümölcscentrifugázott levét fogyasztani kúraszerűen ha gyulladás van a szervezetünkben. (A legrövidebb kúra minden esetben 3 hét.)
Magas a C vitamin tartalma. Tartalmaz még A vitamint, kálciumot, foszfort, vasat, káliumot.

Kínai fokhagymakúra magas vérnyomásra

Solvere volo et solvi volo.
 Salvare volo et salvari volo.
 Generare volo et generari volo.
 Cantare volo et cantari volo.
 Saltate cuncti!
 Ornare volo et ornari volo.
 Lucerna sum tibi, ille qui me vides.
 Janua sum tibi, quicunque me pulsas.
 Qui vides quod ago, tace opera mea.

 Oldani vágyom és oldódni vágyom.
 Üdvözíteni vágyom és üdvözülni vágyom.
 Nemzeni vágyom és megfoganni vágyom.
 Dalolni vágyom és dallá válni vágyom.
 Mind táncoljatok!
 Ékesíteni vágyom és ékeskedni vágyom.
 Lámpád vagyok, ha látsz engem.
 Ajtód vagyok, ha zörgetsz rajtam.
 Ki látod, mit teszek, hallgasd el a munkám.

  Egy apokrif János-evangéliumból

(Weöres Sándor: A teljesség felé)

Vegavarázs oldalán olvastam egy ayurvédikus gyógymódról. Az ötletet Ő adta - hogy én is megosszam ezt az ősi receptúrát. És mostanában sok vendégem kérdezte, mit lehet tenni magas vérnyomás ellen. Anno az agykontroll honlapján találtam ezt a receptet. Én is végigcsinálom.

Vérnyomáscsökkentő cseppek

Ősi kínai recept szerint a kúra tartós hatású érszűkület, vérnyomásproblémák, valamint érelmeszesedés esetében. Csak öt év elteltével szükséges megismételni.

Elkészítése: 350 g megtisztított fokhagymát összezúzunk, és 300 g tiszta szeszbe (96%-os alkohol) töltjük. Az edényt jól lezárjuk, és az elegyet 10 napig érleljük, majd tiszta ruhán (géz) átszűrjük. Két napig pihenni hagyjuk, majd alkalmanként kb. 50 g-nyi tejbe cseppentve, az alábbiak szerint fogyasztjuk naponta három alkalommal:

Első nap: reggel 1, délben 2, este 3 csepp.

Második nap: reggel 4, délben 5 este 6 csepp, és így tovább egészen az 5. nap estéig, amikor is már 15 cseppet fogyasztunk el.

Majd a hatodik nap: reggel 15, délben 14, este 13 csepp.

Hetedik nap: reggel 12, délben 11, este 10 csepp, mígnem a 10. nap estéjén el nem érkezünk az 1 csepphez.

A 11. naptól kezdve naponta 3x25 csepp oldatot fogyasztunk minden étkezés előtt, amíg a folyadék el nem fogy.



Ne feledje, hogy az étkezési módok, és azok tartalmának változásaira érzékenyebb személyek (pl. cukorbetegség, pajzsmirigy-túltengés, stb.) számára komoly veszélyeket hordozhat, ezért alkalmazása előtt feltétlenül kérje ki orvosa véleményét az Ön számára való alkalmazhatóságról, illetve annak mértékéről!

Forrás:Életet szeretni lap