Karajcsont föételként koreai stílusban fözve

Tudom, hogy itthon Magyarhonban a karajcsontot csak húsleveshez szokta mindenki venni, de én már többször vettem csak azért, hogy főtt karajcsontot tudjak enni. Ugyanis az egyik legnagyobb kedvencem a főtt karajcsont lerágcsálása. 

Viszont Koreában főzik csak magáért a húsos csontért, nem a levesért. Úgyhogy most ide a blogra is felteszem, hátha valaki rajtam kívül még hasonlóan nagy rajongója a főtt karajcsontnak. 

Ez alapján a videó alapján készítettem: https://www.youtube.com/watch?v=y7t0GG0cA7Y (a 38. perctől). 

Igaz, abban nem volt krumpli és kínai kel, de a fűszerezést és főzést ugyanúgy csináltam, mint ahogy láttam. Azt nem tudom, mennyire ehte koreai az, amit főztem, de nem is lényeges, mert isteni, és főleg a húsos csont volt benne nagyon ízletes. A leve kicsit a mi halászlénkre emlékeztet, csak nem hallal, hanem hússal. 

Így készült: vettem egy kiló karajcsontot, amit először csak vízben felforraltam, aztán leöntöttem róla a lét és átmostam a húst, majd újra feltettem főni annyi vízben, amennyi ellepte. Kapott sót, egészborsot, pirospaprikát, cayenne borsot, fokhagymát, kevés vöröshagymát, szójaszószt, és egy csipet cukrot. Főztem jó 2 órán át, akkor beletettem pár burgonyaszemet is, amikor az is puhára főtt, akkor kivettem a húsokat és tettem a lében kínai kel leveleket is, amikkel még pár percig forraltam a lét. 

Míg a karajcsont főtt, gyúrtam, nyújtottam, s vágtam hosszúmetéltet is hozzá, amit külön főztem ki. Pazar egytálétel. Az alaplé nagyon ízletes, nem is lehet sokat enni belőle egyszerre, csak pár kanállal, a tésztát ízesítendően. Majd leszűröm és elteszem a fagyasztóba, jó alaplé lesz például lencséhez, vagy babhoz.

Csirke Celestine (Poulet Célestine)

A csirke Celestine-módra egy francia fogás, amit egy francia szakács kreált az 1800-as évek közepén, aki szerelmes lett egy Celestine nevű hölgybe, így neki ajánlotta. Az étel ízlett, a hölgy hozzáment a szakácshoz. Az unokájuk pedig a világhírű Paul Bocuse, a Bocuse d'Or gasztronómiai verseny alapítója, akit a „század séfjének” is neveznek.

A recept pár napja Aleda konyháján jött szembe, ezúton is köszönöm szépen. Illetve megtaláltam a Bűvös Szakácsnál is. 

Azért is készítettem el, mert most kezdődött úgy egy hete a paradicsom-szezon, vagyis már isteni napérlelte, nem fóliás darabokat lehet venni a piacon, másrészt pedig végre nagyon hosszú száraz időszak után voltak esők, így tudtam venni hozzá ma erdei gombát, jelesül galambicát. Mégiscsak finomabb, mint a termesztett csiperke. (Sokkal finomabb.)

Hozzávalók 4 főre:

• 4 egész csirkecomb
• 6 dkg vaj
• 12-15 szem kisebb csiperke gomba (vagy erdei gomba)
• 5 nagyobb érett, lehéjjazott, apróra kockázott kerti paradicsom
• só
• frissen őrölt bors
• ízlés szerint cayenne bors
• 1 nagy csokor petrezselyemzöld
• 2 gerezd fokhagyma
• 2 dl szárnyas alaplé (tyúkhúsleves kockából tökéletes)
• 1 dl száraz fehérbor
• 2 cl konyak

A csirkecombokat megtisztítjuk, kettévágjuk az ízületnél. Sózzuk, és vajon szép pirosra körbesütjük. Kivesszük a serpenyőből egy tányérra őket, és a darabolt gombákat is átsütjük a maradék vajon. Ha nem félünk, a sütés végénél a konyakkal flambírozzuk, de ha félünk tőle, csak ráöntjük a gombára, sütjük egy-két percig, aztán ráöntjük a fehérbort is, azzal is sütjük egy-két percig. Majd jöhet rá a darabolt paradicsom, az alaplé és tegyük bele a csirkecombokat is. Borsozzuk, ízlés szerint cayenne borsot is adjunk hozzá. Lefedve 25-30 percig főzzük, majd a végén az apróra vágott fokhagymát és petrezselymet is az ételhez adjuk, egyet hagyjuk még rottyanni az utolsó két fűszerrel is, és tálalható is.

Körete lehet friss fehér vagy rozs kenyér, burgonyapüré, rizs, vagy puliszka, vagy akár egy finom házi szélesmetélt is.

Cinnamon Rolls - amerikai fahéjas csiga

"Cinnamon Rolls", azaz egy klasszikus amerikai süti: fahéjas tekercsek. Szülinapi buliba megyünk (ha el nem mos minket az Esőisten haragja), és az ünnepelt közölte pár héttel ezelőtt, hogy neki nem kell semmilyen csilivili torta, neki csakis ez a fahéjas tekercs kell. Mondtam oké. Egyszer vittem szintén hozzájuk valami buliba, azóta emlegetik, hogy ez milyen isteni. Na de ezzel mindenki így van, aki akár csak egyszer is kóstolta. Súlyos függőséget okoz! És ha engem kérdeztek, a kakaós csiga a nyomába sem érhet. 

Hozzávalók egy 36-szor 24-es tepsihez:

• 70 dkg liszt
• 10 dkg kristálycukor
• 7 gr só
• 4 dkg élesztő
• 5 cl étolaj
• 2 tojás
• 2,7 dl langyos víz

a töltelékhez:

• 5 dkg olvasztott vaj
• 25 dkg kristálycukor
• 3 tk őrölt fahéj

a tetejére:

• 15 dkg görögjoghurt
• 3 dkg porcukor

Az élesztőt elkevertem a langyos vízben a cukorral a robotgép keverőtáljában, majd hozzáadtam a többi hozzávalót is és jól kidagasztattam a géppel. Hagytam kelni letakarva, és mikor 2-3-szorosára nőtt, kiborítottam a pultra és átgyúrtam. Ha ragadna, kevés liszttel meg lehet szórni. Letakarva pihentettem még egy negyed óráig, aztán kinyújtottam egy jó nagy téglalappá, körülbelül 40-szer 70-es lett. Ilyenkor már érdemes alálisztezni, hogy ne ragadjon a pultra. Megkentem a vajjal, és megszórtam a fahéjjal kevert kristálycukorral. Feltekertem a hosszabik oldala felől, és 15 darabra vágtam egy cérna segítségével. Érdemes előre bejelölni a darabokat, így biztosra mehetünk, hogy pont anyni darab lesz, amennyi elfér a tepsiben. Olyan 4-5 cm vastag rollnikra kell szelni körülbelül.

Szilikonos papírral bélelt tepsibe sorakoztattam a csigákat, letakartam és 15-20 perc kelés után bekapcsoltam a sütőt 190 fokra, alsó-felső sütésre. Vagyis ha szépen megkeltek a csigák, ez ebben a meleg nyárban max. ennyi idő, télen több. Mikor bemelegedett a sütő, betettem sülni az alsó rácshelyre 30 percre. Mivel viszonylag sok cukor van a tésztájában, a 15.-20. percnél letakartam a tetejét egy sütőpapírral, hogy ne süljön túl.

Mikor elkészült, azon forrón megkentem a cukorral elkevert joghurttal. Valamint kivettem a tepsiből, az oldalairól lehajtogattam a papírokat, hogy könnyebben hűljön, ne fülledjen be a sütemény. 

Tipp: mindenképpen érdemes szilikonos papírral bélelni a tepsit, mert a süti aljára rákaramellizálódik a fahéjas cukor. Valami isteni finom így, viszont ha nincs alatta papír, akkor ráragadhat a tepsire.

Tipp2: eredetileg kevés tejjel higított, cukrozott mascarponét kennek a süti tetejére, de nekem így joghurttal jobban ízlik.

Tipp3: a receptben nyugodtan felcserélhető a langyos víz langyos tejre, az étoalj olvasztott langyos vajra. Én mostanában spórolok a vajjal, tejjel. Ugyanolyan finom egyébként a két verzió.

Finn lazacleves (Lohikeitto)

Itt a kaporszezon is, aki szereti, annak érdemes ezt a finom levest kipróbálni ezzel a csodás zöldfűszerrel. 

 

Lohikeitto, vagyis finn lazacleves. Újkrumplival, sok kaporral - bár nem látszanak, mert lenavigáltak a kis huncutok a leves aljára... Könnyű, ugyanakkor laktató, nagyon finom, igazi mindenévszakos leves. Sőt, nekem talán inkább olyan tavasztól-őszig fogás. És még egy előnye van, ami nem kicsi: az egész leves előkészítéssel, főzéssel együtt 30 perc alatt elkészül. Quick & easy. 

Az eredeti azzal a szép narancsrózsaszín lazacfilével készül, de nekem most volt még egy nagyobb szelet vadlazacfilém a fagyasztóban, úgyhogy abból főztem. Szerintem legalább olyan jó, mint a másik, árban viszont sokkal péztárcabarátabb. Valamint szerintem lájtosabb halíze van, így aki nem kedveli az erős halízt, az ezzel a vadlazaccal nyugodtan elkészítheti. 

Hozzávalók 4 főre: 

• 35-40 dkg lazacfilé (vagy vadlazacfilé) 
• 1 nagyobb fej vöröshagyma 
• 2 kisebb vagy 1 nagyobb sárgarépa 
• 4-5 dkg vaj 
• 1 nagyon nagy csokor kapor (úgy finom, ha jó kapros) 
• 50 dkg újkrumpli 
• 1 babérlevél 
• 4 szem szegfűbors 
• 1,5 dl tejszín 
• só, bors 

A kockákra vágott vöröshagymát, és a karikázott sárgarépát a vajon kevés sóval üvegesedésig dinszteltem, majd hozzáadtam a kockázott burgonyát és felöntöttem vízzel. Sóztam, borsoztam, tettem bele egy babérlevelet és a 4 szem szegfűborsot. A burgonya puhulásáig főztem, de vigyázva, hogy ne főjön túl (az újkrumpli pillanatok alatt megfő), aztán hozzáadtam a leveshez a kockákra vágott lazacot is, és az aprított kaprot is, valamint a tejszínt is. Még főztem nem több, mint 5 percig, és készen is volt. Tálaláskor kínáltam hozzá citromot, így mindenki a szájíze szerint savanyíthatja.

Falafel isteni mártogatóssal

Pár napja szembe jött velem a fészbukon egy guszta falafel. Nagyon szeretem. De az eddigi két próbálkozásom katasztrófa volt: szétestek az olajban, mikor sütöttem. Csak nem hagyott nyugodni... A gugli a barátom, így körülnéztem a virtuális térben, hátha találok egy jó, megbízható receptet. És találtam is, Fűszeres Eszternél. Tőle már sok mindent főztem, és soha nem csalódtam. Fantasztikus receptjei vannak. 

 

Tegnap késő délután beáztattam 20 dkg csicseriborsót, és ma vettem egy nagy levegőt, és újrapróbálkoztam. És láss csodát, Eszter receptje most is tökéletes volt és működött. 🙂 Örök hálám, mert mifelénk nem lehet sehol nemcsak jó falaeflt, de egyáltalán falafelt sem enni. Szóval aki hozzám hasonlóan rajongója ennek a kis fasírtféleségnek, bátran csinálja meg Eszter receptjét, nem fog csalódni. A recept itt található: https://www.fuszereslelek.hu/tokeletes-falafel

 

Készítettem hozzá egy lilahagymás, petrezselymes paradicsomsalátát (só, pici fehérborecet, olívaolaj), sült krumplit, és egy tahinis, citromos görögjoghurt-mártogatóst: 3 nagy evőkanál görögjoghurthoz hozzákevertem kb. egy csapottabb evőkanál tahinit (pirított szezámmag őrölve, plusz olívaolaj, amennyivel krémes lesz), sót és citrom levét ízlés szerint. Azt kell mondjam, ha a falafelnek nem is mertek nekiállni, ez a tahinis görögjoghurt valami pazar, például akár csak egy jó steakburgonyához, salátához is. Addiktív. Egyébként a falafel igazi könnyű, nyári fogás, és az áztatóidőt leszámítva (de azzal meg úgysincs teendőnk) nagyon gyorsan el is készül. A 20 dkg beáztatott csicseriből nekem pont 10 darab falafel lett.

 

 

És akkor a recept Eszter oldaláról: 

• 50 dkg száraz csicseriborsó egy éjszakára beáztatva 
• 2 tk szódabikarbóna az áztatóvízbe nagyobb csipetnyi sütőpor 
• 1 közepes fej vöröshagyma egészen apróra vágva, esetleg reszelve 
• 4 gerezd fokhagyma reszelve 
• ½ csokor petrezselyemzöld (csak a levelek) 
• ugyanannyi friss korianderzöld 
• 2 ek csicseriborsóliszt, esetleg sima búzaliszt 
• 1 ek őrölt római kömény 
• ½ ek őrölt koriandermag 
• só, bors 

A csicseriborsót beáztatjuk egy éjszakára, de akár egy egész napra is a szódabikarbónás vízbe. Szűrjük le, picit érdemes le is öblíteni, és konyharuhán áttörölgetni, majd az összes többi hozzávalóval a késes aprítóba tenni és nagyon alaposan egészen apróra vágni. Akkor jó, ha belenyúlva és összenyomva nem hullik szét, hanem egyben marad a massza. Szerintem a tökéletes falafel egyik titka, hogy jól össze legyen vágva. Ettől maradnak majd egyben a falafelgolyók. Ezután érdemes még fél órát pihentetni, és csak utána formázni és sütni. Mindig fagyiskanállal porciózom ki a masszát, így egyformák lesznek a golyók és garantáltan egyszerre sülnek meg, nem kell erre is figyelni. Miután kiporcióztam, még a két tenyerem között megformázom, hogy jobban össze legyenek nyomkodva, majd forró, bő olajban megsütöm. Nem szabad spórolni az olajjal, akkor jó, ha vagy egyszer se, vagy csak egyszer kell forgatni. A tökéletes falafel mindig friss! Mivel keveset sütni nem érdemes belőle, akkor a legjobb, ha legalább négyen eszitek, vagy növelve az adagot, akár sokkal többen is. Természetesen meg is lehet melegíteni, de az már nem olyan. Mikrózni szerintem felejtős, a gőzsütők regeneráló programja viszont egész jó megoldás, ha mégis marad belőle. Mit együnk a falafel mellé? Tulajdonképpen egy egyszerű saláta is megteszi, de ha igazán jót akarunk, akkor hummuszt, padlizsánt, valamilyen joghurtos öntetet, sőt, savanyított hagymát és csilipaprikát is kínáljunk mellé!

Kínai csirkehúsos gombócok (gyoza)

Hozzávalók 2 főre:

• 1/2 csirkemellfilé (egy nagyobbacska)
• 1 szál újhagyma zöldjével együtt
• 3 nagyobb levél kelkáposzta (vagy cukkini)
• só, frissen őrölt bors
• 1/2 mokkáskanál kínai ötfűszer keverék
• 1 teáskanál világos szójaszósz
• 1 kicsi gerezd fokhagyma

a tésztához:

• 15 dkg fehér liszt
• körülbelül 1/2 dl víz (amennyivel kemény tésztát tudunk gyúrni)

az öntethez:

• 1/2 dl olaj
• 1 teáskanál chilipehely 

A lisztből a vízzel kemény tésztát gyúrunk, majd nylonzacskóba csomagolva 2 órát pihentetjük. A kelleveleket megmossuk, majd 2 mm vékony csíkokra vágjuk és kissé besózzuk, végül állni hagyjuk. 

Mikor a kel kiengedte a levét, kinyomkodjuk. A csirkemellet késes aprítóban pépesítjük, fűszerezzük sóval, borssal, ötfűszerkeverékkel, szójaszósszal, és hozzákeverjük a kinyomkodott kelkáposztát is. A sózással csínján bánjunk, mert a szójaszósz is,a  kel is sós.

Felmelegítünk forróra egy deciliter olajat a mártogatóshoz, közben egy kis tálkába tesszük a chilit, és erre öntjük a forró olajat, s már kész is a mártogatósunk.

A tésztából kb. 1,5 cm vastag hengert formázunk, és eldaraboljuk szintén 1,5 cm-es nagyságú darabokra. A darabkákat kissé lenyomjuk, majd egy kicsi sodrófával 1 mm vékony körlapokká nyújtjuk őket. A szélüket körben kissé bevizezzük, a közepükre tölteléket teszünk, félbehajtjuk és összenyomkodjuk a félkörív mentén. Hajtásokat is csinálhatunk. 

Egy nagy serpenyő aljára teszünk fél evőkanál olajat, és a gombócokat belehelyezzük talpukkal lefelé, hogy a hajtások legyenek fölfelé. Egy percig sütjük, míg a gombócok alja megpirul, majd a serpenyőbe öntünk 2 dl vizet és lefedjük. Közepes lángon főzzük 10 percig, ha nem főné el a vizet, 10 perc után vegyük le a tetőt és hagyjuk elpárologni. 

A gombócokat a mártogatóssal kínáljuk, díszitjük újhagymazölddel.

Kelkáposztás-fetás (krémfehérsajtos) burek

A tegnap esti szokásos heti tarokkpartinkra sütöttem, és magam is meglepődtem, milyen finom.

 

 

Hozzávalók egy 35-ször 23-as tepsihez: 

• 60 dkg kelkáposzta 
• 15 dkg vöröshagyma (tisztítva ennyi) 
• 1/2 csokor petrezselyemzöld 
• só, frissen őrölt bors 
• 2 dkg vaj 
• 20 dkg feta (krémfehérsajt) 
• 18 darab réteslap (Spár sajátmárkás, 9 db van egy csomagban, ebből 2 db) 
• 2 dl olaj a kenéshez 

a kencéhez: 

• 2 tojás 
• 20 dkg görögjoghurt 
• 0,5 dl olaj 

A hagymát apróra kockázzuk, kevés sóval üvegesre sütjük, majd rátesszük a kelkáposztát is, amit 5 centi széles darabokra, majd jó vékony csíkokra vágunk. Sózzuk még finoman (a feta sós), borsozzuk, és fedő alatt puhára pároljuk. Végül aprított petrezselyemzöldet is adunk hozzá. Hagyjuk langyosra hűlni, aztán a fetát belemorzsoljuk, elkeverjük a káposztával. 

Egy tálba felütjük a tojásokat, hozzáadjuk a joghurtot, a fél deci olajat és homogénre keverjük. Körülbelül a kétharmadát hozzákeverjük a káposztás fetás töltelékhez, a másik egyharmadát megtartjuk a burek tetejére. 

Három réteslap lesz egy tekercs. Egy lapot a pultra teszünk, ecsettel vékonyan megolajozzuk, erre jön még egy lap, azt is olajozzuk, végül jön rá a harmadik lap. Ezt már nem olajozzuk, hanem a töltelék hatod részét eloszlatjuk rajta. Kevésnek tűnhet, de így lesz jó a tészta-töltelék arány. Feltekerjük és az alaposan kiolajozott tepsibe tesszük. Ezt még 5-ször ismételjük, mindig egymás mellé sorakoztatva a következő tekercset, így ezt a méretű tepsit pont ki fogja tölteni a hat tekercs. Végül a maradék tojásos-görögjoghurtos kencét ráöntjük-eloszlatjuk ecsettel a tetején, és 170 fokos sütőben alsó-felső sütéssel 30 percig sütjük. 

Ebben a burekben a kelkáposztát felcserélhetjük spenótra vagy mángoldra vagy cukkinire (ez utóbbit én kaporral ízesíteném) is, a többi hozzávaló a petrezselyemzöldön kívül ugyanaz lesz. De készíthetjük hasonlóképpen burgonyás, darált húsos, vagy túrós töltelékkel is, ez utóbbit akár sósan, akár édesen. Ha valakinek van jó nagy pitesütője, abban is készíthető, csak abban szép csigabiga vonalban tekerje a tekercseket.

Csicseriborsós piláf - Nohutlu Pilav 🇹🇷

Új kedvenc. Sokkal jobban ízlik, mint a rizibizi. 🙂 Szerintem ezentúl ha rizsköretet csinálok valamihez, így csicseriborsósan fogom készíteni. 

 

Ez egy végtelenül egyszerű török étel egyébként, készítik otthon is, de árulják a török utcákon is kis kocsikból mint street foodot. Szokták enni csak a rizst is önmagában savanyúsággal, de főtt, tépett csirkemellcsíkokkal dúsítva is fogyasztják. Négy főre mondom. A 40 dkg rizst átmossuk és áztatjuk fél óráig. Amíg ázik a rizs, fölteszünk egy nagyobb csontos csirkemellet főni másfél liter vízben sóval, borssal, fél vöröshagymával, 3-4 gerezd fokhagymával. Ha megfőtt a csirkemell, kivesszük a vízből, a levét leszűrjük. A lecsepegtetett rizst 2-3 dkg vajon megpirítjuk míg áttetszővé válnak a szemek, majd kimérünk 7,5 dl-t a csirkemell főzőlevéből, és felöntjük vele a rizst. Hozzáadunk 2 konzerv átmosott csicseriborsót is, és forrásig nagy lángon hagyjuk, majd ha felforrt, áttesszük a tűzhely legkisebb lángjára, lefedjük és addig főzzük, míg a rizsszemek között még látunk folyadékot. A hő lekapcsolása után még hagyjuk fedő alatt úgy 15 percig puhulni a rizst. A csirkemellet csíkokra szedjük, és kevés vajon átpirítjuk kissé. Tálaláskor a felhalmozott piláf tetejére halmozzuk a húst, így tálaljuk. (Tegnap este készítettem a piláfot vacsira, amit önmagában ettem, ma a maradék rizshez csak pirítottam a csirkemellet vajon, így is isteni, ha nincs főzve, csak sütve van a csirkemell.)

Vegák sima vízzel vagy zöldségalaplével öntsék fel a piláfot. Vegánok pedig használjanak olajat vaj helyett.

Itt a készítése a videóban:  https://www.youtube.com/watch?v=PCKfi7Ogd5w

 

Wellington szüzpecsenye

A múltkorában nagyon szép és akciós szűzpecsenyéket vettem. Az egyikből rántott hús készült, a másikat pedig most wellington-módra készítettem el.

 

Hozzávalók:

• 1 szűzpecsenye
• 25 dkg barna csiperke
• 1/2 marék szárított vargánya (vagy kevés fagyasztott szegfűgomba vagy rókagomba)
  
• só, bors,
• 1 mk. kakukkfű
• 1 gerezd fokhagyma
• 5 dkg vaj
• 1 tk. olaj
• 3 tk. (nálam magos) mustár 
• 15 dkg jó minőségű, vékonyra szeletelt sonka (ne az a magyarosan túlfüstölt, túlsózott fajta legyen, inkább fekete-erdei, pármai, spanyol vagy prágai típusú, vagyis nem füstölt, hanem érlelt - vagy még a szeletelt bacon is jó, az nem erősen füst-ízű)
• 1 csomag leveles tészta
• 1 tojás a kenéshez
• és nem kötelező, de én éjszakára tejbe áztattam a húst

A vargányát beáztattam kevés vízben. Mikor megpuhult, kicsavartam és a többi gombával együtt ledarátam cutterben, majd egy teáskanálnyi olvasztott vajon sóval, borssal, kakukkfűvel addig sütöttem, míg az összes levét elfőtte, a legvégén pedig átfuttattam még benne egy gerezd zúzott fokhagymát, hogy épp csak kapjon hőkezelést, és elveszítse a nyers jellegét. Félretettem, hagytam kihűlni.

A húsról lemostam a tejet, papírtörlővel szárazra töröltem. Sóztam, frissen őrölt borsot tettem rá úgy meglehetősen, és a vaj maradékán plusz egy teáskanál olajon körbepirítottam, de úgy rendesen. Igazán pirult lett, a vaj közben megkaramellizálódott, ettől a hús kapott egy kis füstös jelleget, mintha faszénen sült volna. Miután kivettem a serpenyőből, mustárral körbekentem.

 

Egy folpack darabot kiterítettem a konyhapultra, beterítettem sonka szeletekkel, rákentem a gombapépet, rátettem a húst és feltekertem. A folpack két végét megcsavartam, hogy szoros henger legyen. Itt fagyasztóba kellett volna tenni legalább másfél órára, de siettem, így azonnal beletekertem a leveles tésztába is. Kissé ki is repedt az egyik oldala, de az ízén nem változtatott, nagyon finom lett így is. Egy tepsit kivajaztam, beletettem a húscsomagot, megdíszítettem a tetejét a tészta leeső darabjaival, lekentem tojással és előmelegített, 190 fokos sütőben alsó-felsőn 30 percig sütöttem. Kivétel után pihentettem 10-15 percig, mielőtt felszeltem. Vajas zöldborsóval, sárgarépával és burgonyapürével tálaltam.

Gordon Ramsay-t megnézetem a jutyúbon előtte, a technika végett. 

Bélszínből csak akkor érdemes elkészíteni, ha érleltet kapunk, ami nálunk Magyarországon nincs. Legalábbis egészben nincs. Valamint szerintem a szárított vargánya nagyon kell bele, ahogy a vaj sem kihagyható, ad egy olyan plusz fergeteges ízt, amit semmilyen olaj nem tud adni. Köretként a vajas párolt zöldségek illenek hozzá igazán, a burgonyapüré is passzol, de egy rafinált friss salátával is el tudom képzelni.

Csirke "piccata" (citromos-kapris csirkemell)

Szerintem a csirkének négy olyan fűszere van, amitől csak jó lehet: só, vaj, citrom, fokhagyma. Ebben a fogásban mindegyik megvan, sőt, a kapri és a petrezselyemzöld még emel rajta. Elegáns, egyszerű, akár ünnepinek is mondható étel, és a nem elhanyagolható ráadás: a 20 perces extra gyors ételek nem túl nagy táborát erősíti. És még azt is mondom, az unalmas csirkemell-ételek közül maximálisan kiragyog, mert se nem unalmas, se nem íztelen. És ha én dicsérem, az már valami, mert egyáltalán nem szeretem a csirkemellet.

 

Hozzávalók 4 főre:

• 1 nagy egész csirkemell csont és bőr nélkül (de aki szereti a pirult csirkebőrt, nyugodtan hagyja rajta)
• 1 evőkanál olívaolaj
• 5 dkg vaj
• só, frissen őrölt bors
• kevés liszt 
• 2 nagy gerezd fokhagyma
• 1 dl száraz vagy félszáraz fehérbor
• 1 kis üveg kapribogyó
• 1 nagy csokor petrezselyemzöld
• 1 biocitrom
• 4 dl csirke alaplé vagy ennyi víz és egy fél tyúkhúsleveskocka

A csirkemellet kb. 0,5-1 cm vastag szeletekre vágjuk, kissé sózzuk, borsozzuk és lisztben megforgatjuk. A vaj és olaj keverékén előpirítjuk, majd hozzáadjuk a nagyon apróra vágott fokhagymát és csak átfuttatjuk a forró zsiradékban, aztán rögtön fel is öntjük a fehérborral. Fél percig forraljuk, végül felöntjük 4 dl csirke alaplével, hozzáadjuk az előzőleg szűrőben leöblített kapribogyókat (hogy ne sózza el az ételt, mert az üveges kapri nagyon sós), a vágott petrezselyemzöldet, és a felkarikázott citrom felét. Forraljuk 5 percig, majd kóstoljuk és ha még szükséges sózzuk, vagy citromlét adunk hozzá. A citromossága egyéni ízléstől függ: ki mennyire savanykásan szereti. Ezért először csak egy fél citromot adjuk hozzá. 

 

Míg fő a csirke, a spagetti is készen van hozzá. Jó még szerintem rizskörettel is, illetve pulykamellből is ugyan ilyen tökéletes.

Dal Maghani beluga lencséböl (indiai lencsefözelék)

A "dahl" vagy "dal" egy gyűjtőfogalom, amit az indiai konyha használ bármilyen hüvelyesből készült, sűrű, főzelékszerű étel megnevezésére. A "dal" szó ugyanazt jelenti, mint nálunk a "főzelék" szó. Ezek a dalok nagyon laktatók, rostokban, fehérjékben gazdagok. Indiában a lakosság nagy százaléka vegetáriánus, így például a kiegyensúlyozott és hiánymentes vegetáriánus étkezés sarokkövei, de persze fogyasztják húsevők is. Rendkívül ízletesek, és végtelen sok variációban készíthetők. A Dal Maghani az egyik legnépszerűbb és legkedveltebb talán a dalok között. Eredetileg urad dalból készül, ami egy indiai fekete lencsefajta. Nálunk csak bioboltokban, indiai boltokban lehet hozzájutni. Viszont nyugodtan elkészíthetjük ezt a finom ételt beluga lencséből is, vagy sima, hagyományos lencséből is.

 

Hozzávalók 4 főre:

• 25 dkg fekete (beluga) lencse vagy sima lencse
• 4 gerezd fokhagyma
• 15 dkg friss gyömbér
• 8 dkg vajból készült ghí* (tisztított vaj)
• 8 dkg sima vaj
• 0,5 liter paradicsom passata 
• 2 teáskanál pirospaprika (kasmíri chilipor híján)
• 1 teáskanál cayenne bors
• 1 dl tejszín
• 2 teáskanál garam masala*

A 8 db rotihoz (lapos kenyérkéhez):

• 12 dkg teljes kiőrlésű liszt
• 8 dkg fehér liszt
• csipet só
• 1,4 dl langyos víz
  

Tálaláshoz:

• frissen sült rotik
• főtt basmati rizs (elhagyható)
  
• 1 dl tejszín
  

A lencsét áztassuk be 5-6 órára (vagy akár egy éjszakára), majd szűrőben alaposan öblítsük le, tegyük fel főni annyi vízben, hogy 2 cm-rel magasabban legyen a víz szintje a lencsénél. Sót ne tegyünk bele. Fedjük le, kis lángon főzzük körülbelül 40 percig, míg a lencse megpuhul teljesen.

Közben a gyömbért vékonyan hámozzuk meg, reszeljük le egy kis tálkába, a fokhagymagerezdeket szintén reszeljük le ugyanabba a kis tálkába. Egy serpenyőben a forró ghín keverjük át gyors mozdulatokkal a garam masala keverékünket, majd sóval kisebb lángon dinszteljük meg a gyömbér-fokhagyma krémet. Ezután adjuk hozzá a pirospaprikát, cayenne borsot, öntsük hozzá a paradicsom passatát is, és süssük "zsírjára", vagyis kissé főzzük be, míg a zsiradék feljön a paradicsomkrém tetejére. Végül adjuk hozzá a megfőtt lencséhez és 10 percig forraljuk. Ha nagyon elfőtte volna a vizét, azt most pótoljuk. Kapcsoljuk le a lángot alatta, és adjuk hozzá a tejszínt is, és a sima vajat is. Kóstoljuk, ha szükséges, még sózhatjuk, de vigyázzunk: a leve még sűrűsödni fog. A dalon maradjon annyi lé, hogy sűrű, de inkább levesre hajazó állaga legyen.

Tegyük a dalt 170 fokos sütőbe 2-3 órára. (Attól függően, mennyi folyadékot hagytunk rajta.) Ne fedjük le! Közben figyeljük, néha keverjük át, és ha besűrűsödött szép krémesre - főzelék állagra -, készen is van. Ugyanaz a mechanizmus ez, mint az általam nagyon imádott görög sült óriásbabnál: azt is sütőben sütjük a végén, hogy a szaftja krémes, csodás állagot kapjon. Aki még nem kóstolt ilyet, nem is tudja elképzelni, mennyire finom. 

A kész dal maghanit még plusz főtt rizzsel is kínálhatjuk a roti mellett. Tálaláskor még megcsorgathatjuk a tetejét kevés tejszínnel.

 

Mikor majdnem kész az étel, megsütjük a rotikat is. A kétfajta lisztet, sót elkeverjük egy tálban, hozzáadjuk a vizet is, és rugalmas, kéztől, edény falától elváló tésztát gyúrunk belőle. Nem kell sokáig gyúrni, csak míg szépen kisimul a tészta felülete. Nyolc egyforma darabra vágjuk, és gömbölyítjük a darabokat. Lefedjük, 5 percig hagyjuk pihenni a tésztát. Egy serpenyőt felteszünk a tűzre nagy lángra. Közben kinyújtjuk az első gombócot 1-2 mm vastagra (tehát jó vékonyra), és már rakjuk is a forró serpenyőbe. Mikor már hólyagosodik - ez olyan egy perc - megfordítjuk egy hosszú szárú csipesszel vagy fogóval, és a másik oldalát is ennyi ideig sütjük. Én a végén megfogom a rotit csipesszel, leveszem a serpenyőt a tűzről és ráteszem nyílt lángra a kenyérkét pár másodpercre, mindkét oldalát. Ha ügyesen dolgoztunk, szépen felfújódik, és készen is van. Mehet vissza a serpenyő, és már sütjük is a közben kinyújtott második kenyeret. Hamar megvan, és a frissen sült rotinál kevés finomabb van.Ha csak nem fogyasztjuk el azonnal, a kész kenyereket fedjük le konyharuhával, különben nagyon gyorsan kiszáradnak. 

Ha vajjal megkenjük sütés után a felületüket, asszem az a csapati. A sima pedig a roti. Ha tortillatekercsnek szánjuk, ezt a tésztamennyiséget ne 8, hanem 6 gombócba formázzuk, így nagyobbak lesznek, könnyebben tölthetők, tekercselhetők. 

A lapos kenyerek azok, amiket 100%-ban lehet teljes kiőrlésű lisztből is készíteni, tökéletes és nagyon ízletes lesz. Valamint ha otthon készítjük, az ára gyakorlatilag a töredéke a bolti tortilláknak. A 8 darab gázzal együtt megvan 50 forintból. Osztva nyolccal: egy kenyérke ára 6,25 forint. Egy csomag bolti tortilla, amiben általában 6-8 darab van, már olyan 800-1200 forintig terjed. 

 

 

*Ggaram masala: indiai fűszerkeverék, talán a legtöbbet használt, legismertebb a műfajában. Ha nincs otthon készleten akkor 2 evőkanál őrölt koriandermagot, 1 teáskanál őrölt római köményt, 1 teáskanál őrölt kardamommagot, 1 mokkáskanál őrölt babérlevelet, 1 púpos teáskanál őrölt gyömbért, 1/2 teáskanál őrölt fahéjat, egy késhegynyi őrölt szegfűszeget keverjünk össze. Ha nincs őrölt, kávédarálóban vagy mozsárban poríthatjuk az összetevőket. Indiában minden fűszerből egészet használnak, és mielőtt poírítják, száraz serpenyőben kissé megpirítják a fűszereket, hogy még intenzívebb legyen az aromájuk.

*Ghí (tisztított vaj, jászvaj, szemne): a vajat nagyon lassú lángon melegítjük, a közben képződött habot finoman leszedjük a tetejéről. Nem kevergetjük. Amikor már az alján barnás-feketés lerakódás van, a forrás hanga megváltozik, és finom karamelles illata van, akkor el is készült. Egy fém szűrőn átszűrjük és már használható is.

Amit leírtam, csak egy változat. A legtöbb receptúrában például vöröshagyma is szerepel, érdemes úgy is kipróbálni. Ha a jutyúbon beírjátok a keresőbe, hogy "dal maghani", ezer verziót fog hozni.

Sopa de lima (mexikói zöldcitromos csirkeleves)

A mexikói Yukatán-félsziget híres csirkehúslevese. Isteni finom, és nagyon üdítő.

Hozzávalók 6 főre:

• 3 egész csirkecomb
• 1 közepes fej vöröshagyma
• 3 nagy gerezd fokhagyma
• só
• 10-15 szem egészbors
• a szofrítóhoz:
• 2 szál újhagyma a zöldjével együtt
• 3 paradicsom lehéjazva
• 2 hosszú hegyes erős zöldpaprika
• 1 evőkanál olaj
• plusz a levesbe:
• 1 egész lime felkarikázva
• a tálaláshoz:
• 1 lime cikkekre vágva
• 6 frissen készült tortilla felcsíkozva és bő olajban ropogósra kisütve
• korianderlevelek (vagy petrezselyem)
• friss vagy szárított chilipaprika
• újhagyma zöldje

A combokat feltesszük főni alaplének hideg vízben a félbevágott vöröshagymával és a három gerezd fokhagymával, sóval, szemesborssal. Forrás után kis lángon főzzük egy órán át. Közben elkészítjük a szofrítót: apróra vágjuk az újhagyma fejrészét (fejesebb legyen), a zöldjét is felaprítjuk, de azt majd csak a legvégén adjuk a kész leveshez. A paradicsomot forró vízbe tesszük fél percre és lehéjazzuk, majd kis kockákra aprítjuk. A zöldpaprikát is kis kockákra vágjuk. 

Tortillát készítünk fele-fele kukoricalisztből és sima fehér lisztből, 10-10 dkg legyen mindkettő. Adunk a lisztekhez egy mokkáskanál sót és annyi vizet, amennyivel összeáll a tészta, kellően lágy legyen, de ne ragadjon. Ez körülbelül 1,5-2 dl víz. Formázzunk belőle 6 db gombócot, hevítsünk fel egy serpenyőt, nyújtsuk ki az első gombócot 1 milliméter vékonyra és süssük meg a forró serpenyőben. Míg sül, nyújtsuk is a második gombócot, süssük egyből azt is. És így tegyünk, míg az összes gombócból tortillát nem sütöttünk. Mikor langyosra hűlnek, vágjuk félbe a tortillákat és csíkozzuk fel őket fél centi szélesen, majd süssük ki bő forró olajban piros ropogósra. 

Mikor megfőtt a levesünk, egy nagy lábosban egy evőkanál olajon süssük a szofrítót úgy 5 percig, majd vegyük ki a levesünkből a combokat és szűrjük át a levét a szofrítóra. Tegyünk a levesbe még egy felkarikázott limeot is. Főzzük még úgy 10 percig, közben a csontokról fejtsük le a húst és kis darabokban adjuk a leveshez és készen is van.

Tálaljuk plusz zöldcitrommal, korianderzölddel, újhagymaszár karikákkal, chilivel és a sült, ropogós tortillacsikokkal.

Káposzta sertéshússal kínai módra

 

Mostanában, ha egyedül vagyok itthon, sokszor eszem kínait. Mert gyorsan megvan, egészséges, finom, és lehet egy főre is készíteni - a legtöbb fogásuk ilyen. Ezt a receptet most ebből a videóból lestem el, a végén, az utolsó pár percben látható. Amilyen egyszerű, olyan jóízű, arról nem is beszélve, hogy imádom a káposztás ételeket, meg arról sem beszélve, hogy igazi téli fogás.

Hozzávalók 2 főre:

• 25 dkg sertéshús (lapocka vagy császárhús vagy comb)
• 5-8 dkg füstölt szalonna
• 10-12 db káposztalevél (attól függ, mekkorák)
  
• 3 evőkanál olaj
• 2 púpos teáskanál cayenne bors (Lidliben nagyon jóféle kapható)
  
• frissen őrölt bors
• 3-4 szeletke friss gyömbér
• 2 nagyobb gerezd fokhagyma
• só
• köretként párolt rizs (nyers rizsből 6-8 dkg kell fejenként)

A húst fél centi vastagra és olyan 5-8 centi széles kockákra vágtam, a szalonnát pedig csíkokra. A gyömbért nagyon vékony csíkokra vágtam hámozás után, a fokhagymát pedig vékony szeletekre. A káposztaleveleket nagy darabokra szaggattam kézzel, ahogy a videóban is látható. A wokban felforrósítottam az olajat, beledobtam a húsdarabokat, sóztam, borsoztam, majd rögtön a szalonnacsíkok következtek. Jól átpirítottam folyamatosan kevergetve, aztán kevés vízzel felöntöttem, hozzáadtam a cayenneborsot, fokhagymát, gyömbért is, és lefedve pároltam, míg a hús megpuhult. Mindig elámulok, a wokban milyen hamar elkészül minden, elég volt negyed óra párolás és omlós volt a hús. Még volt alatta kevés víz, mikor hozzátettem a káposztadarabokat is. Nagy lángon sütöttem, kevergetve, míg a káposzta összeesett, majdnem teljesen puha lett és minden víz eltűnt alóla - kis roppanóssága maradt, és így volt jó. Azonnal tálaltam rizzsel.

Ez az étel szerintem marhahússal is készíthető.

Mediterrán citromos csirke borral és fehér babbal

Megsütöttem Eszter (Fűszer & Lélek) citromos, fehérbabos csirkéjét. Köszönetem, fantasztikus! :) Sokféleképpen szoktam citromos csirkét sütni, mert imádjuk. Így babosan még nem csináltam, de egy biztos: repertoáron marad. Igazi mediterrán fogás. Kissé módosult, mert egyrészt elfelejtettem spenótot venni, úgyhogy az kimaradt most belőle, másrészről tajinban sütöttem. Legközelebb nagyobb tepsiben csinálom, így kissé túlzsúfolt lett, úgyhogy a citromok nem pirultak meg igazán, pedig a citromos csirke akkor az igazi, ha karamellizálódik a citrom, szóval fél adagot kellett volna csak beletenni az edénybe. Majd legközelebb, még szokom az új tajinomat. Valamint még tavasszal, a karanténra készülvén vettem egy kg viszonylag nagyszemű fehér szárazbabot, így előző nap beáztattam a felét, úgyhogy a sütést azzal kezdtem, hogy megfőztem a babot.

Hozzávalók 4 főre:

• 0,5 kg fehérbab előző nap beáztatva
• 1 nagy fej vöröshagyma
• 1 evőkanál kristálycukor vagy nádcukor vagy méz
• 1 nagyon nagy vagy két kisebb fej fokhagyma
• 4 zsályalevél (nekem még van friss az ablakomban)
• 2 közepes paradicsom (még volt itthon igazi kertim) 
• 20 dkg spenótlevél (el is hagyható)
• 4 evőkanál olívalaj
• 4 dkg vaj
• só, frissen őrölt bors
• 4 egész csirkecomb
• mustár
• 1 vastaghéjú citrom (a legjobb ha bio)
• 2 dl száraz fehérbor (én most Dóka Éva zseniális pinot blac-ját használtam) 

A babot puhára főztem, majd a vöröshagymát viszonylag vastagabb félkarikákra vágva a cukorral az olívaolaj és vaj keverékén karamellizáltra sütöttem. Hozzáadtam a főtt, lecsöpögtetett babot, a zsályát, a karikákra szelt paradicsomot, sóztam, borsoztam. Az edény alján elterítettem, beletettem a félbevágott fej fokhagymát, a karikákra szelt citromot (a magokat eltávolítottam) is elrendeztem a tetején, majd a besózott, borsozott, mustárral megkent csirkecombokat elhelyeztem a bab tetején. Aláöntöttem a fehérbort, lefedtem és olyan 180 fokos sütőbe tettem. Egy órát rajta volt a tajin teteje, aztán levettem, a sütőtt full hőfokra téve rápirítottam a combokra. Isteni finom! 

a görög "rántott sajt"

Egy időben nagyon népszerű volt nálunk a sült vagy rántott camembert sajt. Bevallom, nem értettem az érte való rajongást... egyszer kóstoltam, de nem estem hasra tőle, sőt. A camembert szerintem úgy jó, ahogy van, sütve kifejezetten rossz. Viszont.

Ettetek már görög "rántott sajtot"? Ha nem, próbáljátok ki. Filo (vagy rétes) tésztába csomagolják a fetasajtot, forró olívaolajban ropogósra sütik, mézzel megcsorgatják, és fehér ill. fekete szezámmaggal megszórják. Pazar és egyszerű. Az előételek, étvágycsinálók táborába tartozik. Egy nyáresti kerti parti kimaradhatatlan darabja szerintem, mert egyszerre édes és sós íze egy menüsorban megtöri a csak sós falatok egyhangúságát.  

Chimichurri

Mióta itt a tavasz, és kikerültek a piacok standjaira a friss zöldfélék: újhagyma, kapor, petrezselyem zöldje, snidling, s más friss zöldfűszerek, azóta ezt a szószt szinte napi rendszerességgel készítem. Leginkább az újhagyma zöldje miatt, amit soha nem dobok ki, mert szeretem, hogy a nagyon enyhe hagymaíz ötvöződik benne a friss zöld karakteres ízével.

A chimichurri egy argentin BBQ szósz, hasonlítják az olasz pestohoz, de annál darabosabb és hígabb. Valójában a szintén olasz gremolatahoz hasonlít a leginkább.
Az alap chimichurri valamilyen jóféle olajból (hidegen sajtolt olajokra gondolok: napraforgó, repce, szőlő, kukorica vagy olíva), fokhagymából és petrezselyemzöldből áll. Ez az alap, és ez aztán tetszőlegesen kiegészíthető chilipehellyel vagy friss chilivel, oreganoval, sóval, borssal, vörösborecettel vagy akár citromlével. Nincsenek meghatározott arányok, a chimmichurrit mindenki szája íze szerint készítheti. Ahogy elnézegettem a recepteket, az oregano is eléggé alapfűszere ennek a szósznak. 

Az enyémbe most került fél csokor kapor, 2 újhagyma zöld szára, 1 nagy csokor petrezselyem zöldje, 3 nagyobbacska gerezd fokhagyma, só, citromlé és leheletnyi reszelt citromhéj. Mindent aprítottam késsel, s aztán annyi olíva- és repceolaj keverékével öntöttem fel, amennyi éppen ellepte. Ízesítettem sóval, citromlével, reszelt citromhéjjal.

Van, aki robotgéppel készíti, de szerintem a késsel aprított zöldfűszer jobban megőrzi az aromáját, mint a nagyon felszecskázott. 

A chimichurri egy isteni öntet vagy szósz, elképesztően intenzív a frissessége és szinte bármi megkínálható vele: a parázsra sütött újkrumpli valami pazar ezzel a szósszal, de frissensültekre, grillezett halakra is kiváló, sőt, a natúr főtt rizst meg egyenest megkoronázza. A grillezett zöldségek bármelyikét fantasztikusan ízletessé varázsolja: a cukkini, spárga, sárgarépa, zöldbab, karfiol, gomba mind-mind tökéletes vele. Ha pedig felkarikáztok pár érett paradicsomot és meglöttyintitek chimichurrival, kész is az isteni paradicsomsaláta. Uborkával hasonlóképpen jó.

Inkább mindig frissen készítsük, hogy a vitaminok megmaradjanak, de ha nem fogy el, hűtőszekrényben még pár napig eláll. Rá lehet szokni. Sőt. Addiktív. Itt a grillszezon, szerintem ne hagyjátok ki.

Sertéshúsos kínai gombóc

Mostanában rákattantam az ázsiai konyhára. Arra már régen rájöttem, hogy a kínai konyha nem az, amit nálunk idehaza a kínaiak kínai konyha néven adnak el, és amit soha nem is szerettem. Olyan jó, hogy a háziasszonyok világszerte megosztják saját nemzetiségük autentikus fogásait. Sokat lehet tanulni tőlük.

A gombóc nagyon jellegzetes étel egész Ázsiában. Gombócnak mondják ugyan, de inkább kagyló formájú, általában darált hússal, rákkal töltött tésztabatyuk ezek. Én még soha nem ettem étteremben, ezért is gondoltam, hogy kipróbálom. Az ízekkel is lehet utazni. Egyik kedvenc kínai szakácsnőm receptje után csináltam, de az enyémben nincsen rák, csak darált hús. 

Hozzávalók 25 db gombóchoz (ez 2 főre elég szerintem):
a tésztához:
20 dkg liszt
2 dkg étkezési keményítő
1 mokkáskanál só
kb. 1,3 dl szobahőérsékletű víz
a töltelékhez:

25 dkg darált sertéshús
1 újhagyma vékony karikákra vágva zöldjével együtt
2 evőkanál szójaszósz
1 kisebb tojás
1 csapott mokkáskanál kínai ötfűszer keverék
1 mokkáskanálkányi reszelt friss gyömbér
1 csipet cukor
2 cl víz
só, frissen őrölt bors
az öntethez:
1 teáskanál őrölt chilipaprika
1/2 dl olaj (mogyoró vagy szója ha van)
2 gerezd apróra vágott fokhagyma
1 evőkanál szójaszósz
1 teáskanál cukor
1 teáskanál rizsecet (nálem ennek híján fehérborecet)
só

A tésztát összeállítjuk, az a lényeg, hogy apránként adjuk hozzá a  vizet, mert jó keménynek kell lennie. Pihentetjük 30 percig, aztán szép simára átgyúrjuk, s még pihentetjük egy órát. Ezalatt beízesítjük és jól kikeverjük a darált húst, és elkészítjük az öntetet vagy mártogatóst. Ha eleget állt a tészta, hengerré formázzuk, kis darabkákra vágjuk, majd kis köröket nyújtunk belőlük. Míg ezzel foglalatoskodunk, addig teszünk fel egy nagy fazék vizet forrni, 2-3 teáskanál sóval. Ha mind betöltöttük a tésztakorongokat, mehetnek a forrásban lévő vízbe olyan 10 percre. A chilis szószba mártogatva fogyasztjuk.

Meglepő módon pillanatok alatt meg lehet csinálni a tésztakorongokat, azt hittem pepecsebb lesz, de nagyon hamar megvolt. Én egy kis tálban vizet is magam mellé készítettem, mert a tésztakorongok széleit vizeztem betöltés előtt, így könnyebben és biztosabban összeragadnak. A betöltés sem olyan lassú, csak nekem még nem állt még kézre a gombóc formázása igazán, de hát először csináltam. Szóval, nem olyan macerás, mint amilyennek látszik, ellenben isteni. Megtartom, eztán sűrűn fog készülni kínai vagy ázsiai gombóc, nagyon finom. Lehet egyébként gőzölni is, ha van valakinek kínai bambuszpárolója. Vagy serpenyőben először kevés olajon lepirítani a gombócok alját, aztán 1-2 evőkanálnyi vizet a serpenyőbe téve, fedővel lezárva meggőzölni a gombócokat. Ekkor is elég nekik 7-12 perc.

Bécsi túrós palacsinta

Tegnap lustaasszony rétest terveztem a halászlé utánra, aztán ez a bécsi túrós palacsinta lett belőle. Tulajdonképpen semmi extra, csak tejföl helyett egy tojásos-tejszínes öntetet kap sütőbetétel előtt, így egyfajta palacsintafelfújttá változik. Ami azt eredményezi, hogy szuper könnyű, olyan "repülős" lesz, nem olyan tömör, mint a hagyományos csőben sült magyar változat. Valamint messze nem olyan savanykás, inkább édes az ízösszhatás. Nekünk nagyon ízlett.

Hozzávalók 4 főre:
10 db vastag, masszív palacsinta, amihez kell:
1 tojás fehérje + 1 egész tojás
20 dkg liszt
1 csapott mokkáskanál só
1 púpos evőkanál kristálycukor
2 dl tej
2 dl víz
+vaj vagy olaj a sütéshez
A töltelékhez:
25 dkg rögös túró
1 tojás sárgája
10-15 dkg kristálycukor (ízlés szerint)
1 vaníliás cukor
csipet só
mazsola ízlés szerint
1 citrom reszelt héja
Az öntethez pedig szükség van ezekre:
2 dl tejszín
2 tojás
1 púpos evőkanál kristálycukor
+ vaj a tál kikenéséhez

A palacsintákat megsütöttem. A tojás sárgáját habverővel a cukorral, sóval fehéredésig habosítottam, majd hozzákevertem a túrót, mazsolát, reszelt citromhéjat, és betöltöttem a kész palacsintákat, aztán egy jó éles késsel félbevágtam őket. Egy jénait vastagon kivajaztam, és kissé egymásra halmozva soronként elrendeztem a fél palacsintákat. Végül a két tojást is jó habosra felvertem a cukorral, hozzákevertem a tejszínt és ráöntöttem a palacsintákra. Előmelegített sütőben kb. 20 percig sütöttem 200 fokon.

Ha spórolnátok most a tojással, tegyétek el az ötletet későbbre. 

Tipp: akkor lesz igazán finom, ha jó vaníliás. Ezért ha van otthon készített vaníliás cukrotok vagy rudatok vagy esszenciátok, készítsétek azzal. Annyira tojásos-krémes-vaníliás, hogy akár húsvétra is ajánlom desszertnek.

Tipp2: Ez most jutott eszembe. Ha tényleg spórolnátok a tojással, de liszt van otthon bőven, és van kedvetek házi tésztákkal bíbelődni, akkor készítsetek sült szódabikarbónát, mert azzal remek, roppanós tésztát lehet készíteni, majdnem olyat, mint a durumtészták.

Ázsiai stílusú húsleves leveles kellel

Maradékhasznósítós ázsiai stílusú leves. Tegnap csirkét sütöttem egyben, és annak mindig megmarad a mellehúsa. (Azt szeretjük a legkevésbé.) Jó sok lé is kisült a csirkéből (bóti), sajnáltam kidobni, mert nagyon jó ízű volt. Átszűrtem, főztem vele alaplevet - plusz a fagyasztóban talált ilyen-olyan csontokból -, gyömbérrel, vöröshagymával, fokhagymával, cukorral, ecettel és szójaszósszal. Átszűrtem, belefőztem a piacon talált leveles kelt, gombát. Tálaláskor belekerült a megmaradt mellehúsa, megszórtam még zöldhagyma zöld szárával, retekcsírával, petrezselyemzölddel. Ja, és a tészta házi ramentészta, sült szódabikarbónás vízzel gyúrtam. Isteni vót.  

Négy tányérhoz kell:
1 csirkefarhát és egy kis darab karajcsont (más is lehet, én ezt tettem bele)
4-5 nagy gerezd fokhagyma
1 nagy fej vöröshagyma
1 darabka friss gyömbér, 
kb. 2 teáskanál cukor
2 teáskanál rizsecet (nálam fehérborecet)
só
2 evőkanál világos szójaszósz
leveles kel (helyette kelkáposztalevél is lehet felcsíkozva)
8 darab barna csiperke
kevés fagyasztott zöldborsó
valamilyen csíra (nálam retek)
újhagyma (főleg a zöldje)
korianderlevél (én ahhoz hozzá nem jutok, de nem is szeressem, tehát helyette petrezselyemlevél, de el is hagyható)
sült vagy főtt csirkemell
3 liter víz
plusz
ramentészta

Kimchi leves

November végén készítettem kimchit egy szép, méretes kínai kelből. Egy nagyon kevés még maradt belőle, és most már jó savanykás is volt. A többit nyersen ettem meg, ezt most megfőztem levesnek. Brutáljó. :)

Hozzávalók 4 főre:

1 nagy kínai kelnek az 1/8 része kimcsiként és jó éretten

1,5-2 liter víz

3-4 evőkanál szójaszósz

némi só

1 zöldségleves kocka (vagy ha van zöldségalaplé, akkor az)

4-5 evőkanál kész főtt barna rizs

és opcionálisan, ha még dúsítani szeretnénk: 1 tofu felkockázva (lehet pirítani is)

A maradék kimchit laskára vágtam (mert a kimchiben egyben vannak hagyva a kínaikel levelei), felengedtem vízzel, zöldségleves kockát, szójaszószt, kevés sót, főtt rizst adtam hozzá és felforraltam. És készen is volt.

Nagyon-nagyon finom, szerintem a legjobb vegán leves, amit valaha ettem. 

És újra készítek egy adag kimchit. Rá lehet kattanni, na. :)