A következő címkéjű bejegyzések mutatása: március. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: március. Összes bejegyzés megjelenítése

2019. március 31., vasárnap

Olajos hal házilag (Borbás Marcsi szakácskönyve)


Megcsináltam a Borbás Marcsi szakácskönyve legutóbbi műsorából az olajos halat. Egyrészt mert nagy olajoshal kedvelő vagyok, másrészt izgatott, házilag elkészítve milyen. Igaza volt az úriembernek, aki elkészítette, hogy nem is lehet hasonlítani a boltihoz. Isteni finom. Képződik alatta egy sűrű szaft, ami isteni, és a halhús pedig omlós, puha. A nagyobb szálkák megmaradnak, de gyakorlatilag kipottyannak a húsból, a kisebbek pedig porhanyóssá válnak, ehetővé. Szerintem ez a finomság halrajongóknak kötelező darab.
A Bodzás Vendégház oldalán, az Egy csepp falusi élet blogon is megtaláljátok a receptet, köszönetem érte! 

Ez az eredeti recept:
1 kg szálkás hal (keszeg, kárász)
2,5 dkg só
ízlés szerint őrölt bors
4-5 babérlevél
2 dl bor
annyi olaj, amennyi ellepi a tetejét



Én most csak egy keszeget és egy kárászt készítettem el, cakumpakk fél kiló volt a kettő, ebből maradt 35 dkg színhalhús. Adtam hozzá 2 nagy babérlevelet, frissen őrölt színes borssal és 1 teáskanál sóval fűszereztem. Cserszegi fűszeres bort öntöttem alá, 2 dl, és még 1 dl vizet, mert nincs kuktám, és amúgy is, ilyen kis mennyiséget nem érdemes abban készíteni. Tehát úgy számoltam, több vizet fog elfőni, és így is lett. Két órát főztem, elég is volt. A végén vigyázni kell, nehogy leégjen, de míg bőven van rajta folyadék, addig nincs gond. Egyébként hallani, mikor megváltozik a pötyörgés hangja, onnan is lehet tudni, hogy elfőtte a levet, lassan elkészül a hal. 
Aki nem szereti a bor ízét ételben, főzze vízzel, egészen nyugodtan.


2019. március 28., csütörtök

Gombás töltött dagadó

Maradjunk a húsoknál. A dagadó méltatlanul mellőzött része a sertésnek, pedig remekül tölthető, süthető. Háttérbe szorulásának oka szerintem az, hogy sokan nem tudják jól elkészíteni, mert kiszárítják. És úgy tényleg nem jó. Vagy még az is lehetséges, hogy azért nem használatos manapság, mert sokan félnek, hogy nem tudják rendesen felszúrni, vagy tartanak a töltésétől, hogy kireped, kifolyik a töltelék. 




A dagadónál az is nehézség, hogy nem könnyű pontos receptet megadni - nem is lehet -, mert minden darab más súlyú, kisebb-nagyobbra alakítható a tölthető belső része, attól függően, hogy milyen vastagságú a hús, illetve a hártyák, amik összetartják. Mindezektől azonban nem kell félni, ha kettő, három töltést és sütést már megcsináltuk, utána gond nélkül megy, a félsz is eltűnik.

Először is, megkérhetjük a hentest, hogy szúrja fel nekünk. Ha otthon átnézzük a darab húsunkat, sokszor feltűnik, mikor belenyúlunk, hogy még lehetne tágítani a belső részt. De ilyenkor már könnyű: egy jó hosszú kést tegyünk be a nyílásba és óvatosan vágjuk a szélekig. Ekkor már látjuk, mekkora a tölthető rész, és ehhez mérten tudjuk már, körülbelül mennyi töltelék fog beleférni. Arra ügyeljünk, hogy a hús össze fog ugrani, tehát inkább kevesebb legyen, mint több, inkább laposabbra töltsük, mintsem ducira és tömörre, mert akkor sülésnél biztosan kireped. 

Harmadszor, mielőtt megtöltjük a dagadónkat, sózzuk be kívül is, belül is.

A töltelékbe bármi mehet: máj, gomba, hús, tojás, sajt, stb...  

A negyedik kényes pont a varrás vagy tűzés. Ha nem lyukadt ki sehol a felszúrásnál, akkor elég, ha a végét - a szélesebb száját, ahol töltöttük - egyszerűen hústűkkel összetűzzük. Ha szakadt, akkor varrni célszerű, valamilyen nem színezett cérnával, zsákvarrótűvel. A sütés után könnyedén ki tudjuk majd húzni a szálat.

A sütés az ötödik pont, ahol elronthatjuk. Kevés olajjal, zsírral vagy vajjal kenjük ki a tepsit, és kenjük be az oldalas tetejét is. Öntsünk alá fél-egy decinyi vizet vagy bort, és fedjük le alufóliával. Tegyük 150-160 fokos sütőbe 2,5-3 órára, húsnagyságtól függően. A kicsi daraboknak elég a 2-2,5 óra sülés is, a nagy daraboknak több kell. A fóliát csak egészen a sütés legvégén vegyük le, az utolsó 10 percben, tegyük fullhőfokra a sütőnket és pirulásig süssük, közben párszor locsolgassuk meg az alatta lévő zsiradékkal, folyadékkal. Amikor kivesszük a sütőből, azonnal takarjuk vissza a fóliával, és várjuk a szeleteléssel úgy 15-20 percet. Ha pedig hideg sültnek szántuk, miután a fólia alatt majdnem teljesen kihűlt a húsunk, tekerjük be teljesen vagy folpackba, vagy alufóliába, és tegyük kb. 8 órára hűtőszekrénybe. Csodásan szeletelhető lesz, hidegtálakra tökéletes.

Az én dagadóm, ami a képen van, nagy darab volt, majdnem egy kilós. Úgyhogy sok tölteléket elbírt: van benne 40 dkg comb, kisebb kockákra vágva, 10 szem kisebb csiperke egészben, és 15 dkg pépesre darált sertéscomb egy tojással, két áztatott, és kinyomkodott zsemlével elkeverve, sóval, borssal, pirospaprikával, egy kis gerezd fokhagymával és kakukkfűvel fűszerezve. A combkockákat is külön sóztam, borsoztam. A gombát egyben kevés vajon sóval és borssal megpirítottam, hogy kiengedje a vizet magából, és finomabb, ízletesebb legyen, csak eztán került a töltelékbe. (Ha találtok kucsmagombát, most szezonja van, jajjhát azzal még sokkal istenibb lesz! Alapvetően bármilyen vad gombával sokkal finomabb lesz.) Végül a hármat összekevertem: a húsmasszába tettem a gombákat is és a húskockákat is, majd betöltöttem. 

Ennyit a sertésdagadók titkairól, remélem, megpróbálkoztok vele. Úgyis jön a húsvét, és hát nálam a nagyanyámtól örökölt húsvéti tojásos töltött dagadó nélkül nincs is ünnepi hidegtál, egész egyszerűen kihagyhatatlan. E nélkül nem lenne teljes az ünnepi ízek skálája.


2019. március 21., csütörtök

Szuper szerkentyű házi kolbásztöltéshez (is)

Közeleg a húsvét, ilyenkor sokan sütnek kolbászt is, illetve itt van már lassan a kerti grillpartik szezonja is. Ezért is gondoltam, megosztom veletek legújabb szerzeményemről a tapasztalataimat. Már régebben is próbálkoztunk kolbásztöltéssel. Sajnos, egyetlen olyan asztalszélem sincs, ahova hagyományos húsdarálót fel tudnék tenni, mert hát azzal lenne a legegyszerűbb a művelet. De szerencsémre nemrégen véletlenül Boros Valika konyhájába tévedtem, aki nagyon jó ötletet adott, ezúton is köszönöm!

Megrendeltem ezt a Tescoma Delicia keksznyomót és tortadíszítőt, s ma ki is próbáltam vele a kolbásztöltést. Egyedül is tökéletesen ment, fantasztikusan jól működik ez a kis szerkentyű. Olyan, mint az a régi fajta csehszlovák volt, aminek fém csöve volt, viszont nem volt a kinyomáshoz ilyen segítőkarja. Megörököltem egyet, és abból a készletből az egyik műanyag díszítőcső elejét levágtam, hogy szélesebb legyen a nyílás, aztán körömreszelővel simára reszeltem a vágást, mert ha nem sima, kiszakíthatja a belet. Mert méretileg is egyeznek a régi típussal. Viszont ehhez is van sima elejű kinyomó, lehet azt használni nyugodtan, ahogy Boros Valika képein is látszik. Egyébként hat díszítőcső van hozzá és tíz sütinyomó sablon. Lehet használni tehát kekszkészítésre, tortadíszítésre, vagy churro sütéshez is, illetve égetett tészta kinyomásához, ezzel szebb lesz pl. a képviselőfánk vagy az ecler fánk, mintha csak kanállal halmozzuk a tésztáját a tepsire.


Most csak a sütőkolbászokról, a házi debrecenikről, virslifélékről beszélek, nem a szárított, érlelt, füstölt társairól. Az a lényege a házi kolbásztöltésnek, hogy ízlésünk szerint fűszerezhetjük a darált húst, ezerféle kolbászt készíthetünk, attól függően, éppen milyen ízekhez van kedvünk. 

A hagyományos magyaros ízvilágú kolbászhoz csak sót, pirospaprikát, fokhagymát, borsot, s néhol kevés köménymagot szoktak tenni. Pár tipp: ha nem daráltatok vagy daráltattatok plusz zsírszalonnát is a húshoz (kicsi kell, olyan 20-80 százalékos arányban), kevés sertészsírt tegyetek hozzá, s kevés vizet is, úgy nem lesz kemény a megsült kolbász, ráadásul a zsír miatt a pirospaprika színe is szebben kijön. Régi receptúrák azt ajánlják, hogy az áttört fokhagymát - amivel amúgy is csínján kell bánni - érdemes kevés enyhén sós vízben áztatni, vagyis az egész műveletet ezzel érdemes kezdeni. Így nem lesz harsány az íze, ráadásul könnyebben adagolható is a masszához (hát, én simán meg szoktam kóstolni nyersen...), plusz az a víz is jól jön. Én mindig teszek a töltelékbe egy csipetnyi cukrot is, nagyanyámtól láttam, pirosabbra, szebbre sül, és fokozza az ízeket is. Főleg ha nem vízzel, hanem kevés száraz fehérborral ízesítitek a keveréket. Vagy citromlével.




Amit most töltöttem:
  • 70 dkg zsíros darált hús
  • 1 közepes gerezd fokhagymának a fele áttörve vagy reszelve, 1 dl vízben csipet sóval elkeverve
  • mozsárban összetörtem: 1/2 mokkáskanálkányi köménymagot, kicsit több koriandermagot, 1 szem szegfűborsot, 1/2 teáskanál vegyes borsot, egy húszforintos nagyságú babérlevelet
  • ehhez adtam még 1 púpos teáskanál édesnemes pirospaprikát
  • csipetnyi cukor
  • 2 csapott teáskanál só
  • 1 púpos teáskanál zsír

Mindezt jól összekevertem, és az alaposan kiáztatott bélbe töltöttem. Ennyi húshoz egy méternyi bél elég is volt. Miután betöltöttem, több helyen megcsavartam, látszik is a képen, hogy lehet egész pici koktélkolbászkákat is csinálni így. Sütés előtt hústűvel jól beszurkáltam, így nem repedt ki. Szurkálni kell, akkor is, ha serpenyőben sütjük a kolbászt. Én jobban szeretem a serpenyős sütést, mert ha kellő ideig sül kis lángon, a bél nagyon vékonyra és ropogósra tud sülni, a sütőben sütésnél nem igazán. Viszont így meg együtt lehet sütni burgonyával.
Összegzésként: a víz elengedhetetlen, nagyon finomra sült így, csöppet sem lett kemény, pedig nem volt hozzádarált zsírszalonna benne. Nekem például az is a bajom a bolti sütőkolbászokkal, hogy őrülten zsírosak. Így SK sokkal kímélőbb kolbikat tudunk sütni.

Ennyit mára a tudomány és technika újdonságaiból.


2019. március 19., kedd

Szűzérmék spenótos linguine-vel



Ma ismét maradékhasznosítós ebédem volt, így hát korrekt receptet ne várgyatok. :) 
Volt egy nagyon kevés fokhagymakrémlevesem tegnapról (fokhagymagirizdek lereszelve, kis sóval vajon megfuttatva, húslevessel felöntve, borssal, szerecsendióval fűszerezve, majd tejszínnel behabarva), meg egy pici darab szűzpecsenyém, mert azzal együtt vettem egy darab karajt. Tehát a fokhagymakrémlevesbe tettem pár kocka fagyasztott spenótot (COOP-ban veszem, átlátszó zacskós, és kockákban van lefagyasztva az aprított spenót, tök jól használható, mert nem kell mindig az egész), és felforraltam. Közben főztem mellé linguine-t, s míg az főtt, natúran, csak sóval de vajon sütöttem pár szelet sertésszüzet. Mikor a tészta megfőtt, átforgattam a spenótos szószban és azonnal tálaltam is a szűzérmékkel. Én még meglocsoltam mindezt citromnak a levével is, jól illett hozzá. Fincsi volt. És most talán már lassan lesz kerti friss spenót is.




Ha előbb gondolkodom, akkor szalonnát is sütöttem volna hozzá úgy, hogy a felkarikázott szűzérmék közé került volna egy-egy vékony szelet szalonna, s mindezt nyársra húztam volta, körbesütöm, s aztán 20-25 percre sütőbe teszem. A nyársakat személyenként csináltam volna, de későn jutott eszembe. Így is finom volt, csak kevésbé látványos.

2019. március 11., hétfő

Medvehagymás paradicsomleves nudligolyócskákkal



Azért is szeretek főzni, mert sokszor úgy tudok csudálkozni azon, hogy néhány alapvető és egyszerű hozzávalóból micsoda finomságok tudnak varázsolódni. Ez a leves nagyon meglepett, mert annyira finom lett, hogy máskor is fogom készíteni, pedig fel sem akartam tenni a blogra. Milyen jó, hogy azért minden eshetőségre készen lőttem gyorsan pár fotót. 

Hozzávalók 4 főre:
1 olasz darabolt paradicsomkonzerv
2 liter víz vagy húsleves, ha nincs akkor víz és 2 leveskocka

frissen őrölt bors
ízlés szerint kevés cukor
félmarék friss medvehagyma (12-16 normále levél)
1 evőkanál olívaolaj
2 félmarék fagyasztott zöldborsó vagy 10-15 dkg gomba (lehet szárított vargánya vagy fekete tölcsérgomba is, ezekből elég egy fél marékkal beáztatni) vagy 2-3 nagyobb kelkáposztalevél csíkokra vágva vagy 1 kisebb padlizsán kockázva és forró olajban jó feketésre-barnásra sütve
betétnek:
nudligombóckák vagy sajtgolyók vagy szikkadt kenyérdarabok vagy tészta (pl. gyufa vagy rizsszem-tészta vagy pici csavartcső, stb...) vagy rizs

Az olajon átforraltam a hámozott paradicsomot kevés sóval pár percig, hagytam hogy jól rotyogjon, aztán hozzáadtam a felaprított medvehagymát is, és fölöntöttem vízzel. (Sajnos nincs fagyasztóm, így húslevest nem tudok eltenni.) Tettem bele leveskockát, borsoztam is. Mikor felforrt, kóstoltam, ízlés szerint sóztam, cukroztam. Nem kell bele sok cukor, akkor finom, ha kissé savanykás. Csak pár percig forrt, mikor a nudlitésztából formázott kis golyóbisokat beletettem a borsóval együtt. (Volt előző napról krumplipüré maradékom, abból lett a nudlitészta fél tojással, liszttel.) Még főztem 3-4 percig és készen is volt a leves.




Azért írtam többféle zöldséget a hozzávalókhoz, mert a felsoroltak mindegyike jól illenék ebbe a végtelenül egyszerű kis levesbe. Még a karfiol és brokkoli is illenék bele. Sőt, tehettek bele főtt csicserit, babot, lencsét vagy sárgaborsót is.
Ha rizst főznétek bele, azt a legelején tegyétek bele, hogy megfőjön ő is, mire a leves is, ez a száraztésztákra is vonatkozik. A rizs és a tészta még sűríti is kissé a levest.
Ha sajtgolyóval csinálnátok, tehettek bele olvadós sajton kívül parmezán jellegű ízesebb keménysajtot is a sajtgolyókeverékbe, és persze nem kell panírozni, csak formázni és belefőzni a levesbe.
Egyébként még belebuggyantott tojást is el tudok képzelni betétnek, így pl. szétválasztós diétához is alkalmas.

2019. március 7., csütörtök

Mogyoróvajas pöffeteg



Akciós volt a teszkóban a mogyoróvaj, gondoltam, ideje megkóstolni. Tádááám: mogyoróíze van. :)) Én kenyéren nem tudnám megenni, ahogy az amcsik szeretik - túl tömény -, viszont sütiben finom.

Hozzávalók 25 darabhoz:
22 dkg liszt
8 dkg szobahőmérsékletű vaj
2 tojás
8 dkg mogyoróvaj
12 dkg cukor (egy része vaníliás is lehet)
0,5 dl tej
8 gr sütőpor
csipet só

a beforgatáshoz porcukor

Az enyémben ánizsmag is van, mert imádom, és nagyon jól illik a mogyoró ízéhez. De ízesíthetjük ezt a sütit például reszelt narancshéjjal, őrölt gyömbérrel, csillagánizzsal, szerecsendióval, durvára aprított földimogyoróval, csokicseppekkel vagy fahéjjal is akár, ezek mind jól illenének a mogyoróvajas ízhez.

A vajat kikevertem kézi robotgéppel a cukorral jó habosra, aztán a mogyoróvajjal is kevertem, meg a tojásokkal is, végül a tejjel is. Majd hozzákevertem spatulával a sütőporos lisztet is, és az ánizsmagokat is. Hűtőbe tettem 2 órára, majd begyújtottam a sütőt olyan 170 fokra. Kis gombócokat formáztam a tésztából vizes kézzel egy tálcára, végül a gombóckákat porcukorban alaposan meghengergettem. Szilikonos sütőpapírral bélelt tepsibe tettem őket egymástól olyan 10-10 centire, hogy legyen helyük a növekedésre. Tíz-tizenöt perc sülés elég is nekik.




Villámgyors és nagyon puha, repülősen könnyű, isteni finom. Azért is csináltam ilyen kis mennyiségben, mert ez nem az a fajta aprósüti, ami hetekig-hónapokig eláll egy dobozban, állagára és karakterében inkább olyan mint a mézes puszedli. Lefedve ez is eláll pár napig, de a legfinomabb frissen.

2019. március 5., kedd

konyhai katasztrófáimból: a kovász(os kenyér)

Azt hiszem, mindenkinek aki főz és süt, megvannak a maga konyhai katasztrófái és mumusai. Nekem például a sütemények kevés kivétellel, mert nem is szeretem őket. Meg nem is tudok sokszor olyan kis mennyiséget készíteni, hogy ne legyen kidobandó maradék. 

Hát, most találtam egy újabbat. Visszatértem a kenyérevők táborába - ugyanis a pofátlanul drága gluténmentes cuccokért (ráadásul ehetetlenül pocsék a lisztek legtöbbje) nem vagyok hajlandó ötszörös meg tízszeres árat fizetni -, úgy döntöttem tehát, hogy kilenc hónap diéta után meggyógyultam. Jót tett, és tényleg rendbe is jöttem. 
Újra elkezdtem kenyeret sütni, és már egész jókat is csinálok, tehát elhatároztam, megpróbálkozom a kovászolt kenyérrel.
Írták ugyan hogy büdös a kovász, de azt nem gondoltam, hogy ennyire irritálóan az, legalábbis számomra. Szabályosan rosszul lettem tőle. Egy próbálkozásom volt ma a kenyérsütéssel - ha már megcsináltam a kovászt -, na, az is katasztrófa lett. Mondjuk meg sem kóstoltam, mert annyira undorodtam a kovásztól, hogy nem volt gusztusom a kenyérhez sem.
Úgyhogy nem fogom gyarapítani a kovászoskenyérimádók & sütők táborát. Ráadásul a kovász "etetgetéséhez" sincsen türelmem. Nem mintha akkora munka lenne vagy nem lennék gondoskodó típus, de pragmatikus és praktikus is vagyok, nekem ennyit nem ér meg, ráadásul a fent írtak miatt meg pláne nem. 
Hát, fekete bárány lettem, a nagy kovászos kenyér divat fekete barikája. De lehet, hogy más is járt így, ahogyan én, csak azok mélyen hallgatnak. Mert a bárányok ugyi....


kép innen


Az élesztős kenyérrel sincsen semmi baj. Pláne ha itthon sütöm, mert csak liszt, víz, só és nagyonnagyon kevés élesztő van benne. Semmi adalékanyag, csak ami kell egy finom kenyérhez. Maradok is ennél. Divatok jönnek-mennek, de nem kell mindnek felülni. A nagy macaron őrületből is kimaradtam, meg még egy-kettőből. Ha kovászos kenyeret ennék, majd veszek, vannak már ügyes pékek, akik megsütik helyettem.

2018. március 28., szerda

"hitlerszalonna" házilag (sütésálló lekvár házilag)

Tegnap vagy egy órát kutakodtam a neten - a sütésálló lekvár érdekelt -, mert hókiflit akartam sütni, lekvárosat többek között. De nem találtam. Én hagyományosan teszem el a lekvárjaimat és dzsemjeimet, zselésítőszerek nélkül, így az állaguk sem túl sűrű, ezért például a hókiflibe sem használhatók.




De megcsináltam, nagyon egyszerű. A lekvárt vagy dzsemet forraljuk fel, és jó sok étkezési keményítővel sűrítsük be. És ennyi, kipróbáltam, valóban sütésálló. Az állaga a jó sűrűtől a "hitlerszalonnáig" változtatható, attól függően, mennyi keményítőt adunk a lekvárhoz. Én most az utóbbi állagára törekedtem, mert a hókiflihez nagyon sűrű lekvár kell, hogy ne follyon szanaszét a sütésnél. Receptet nem tudok megadni, mert függ a lekvár sűrűségétől is, meg attól is, milyen sűrűre akarjuk a készterméket. Most egy 3 decis üvegnyi dzsemhez adtam 2 púposabb evőkanál étkezési keményítőt, körülbelül 1,5 dl hideg vízben oldva. Vághatóan sűrű lett. És a hókiflibe tökéletes. Eztán buktát is sütök majd...
Arra figyeljünk, hogy ne túl sok vízzel keverjük el a keményítőt, hogy a lekvárt ne nagyon higítsuk el, maradjon meg az íze.

2018. március 24., szombat

heti húsmentes étlap - a Nagyhét

A negyven napos böjt vége a Nagyhét, ami virágvasárnaptól - Jézus Jeruzsálembe való bevonulásának ünnepétől - nagyszombatig tart. Utolsó három napja (nagycsütörtök, nagypéntek, nagyszombat) a sacrum triduum Paschale, a húsvéti szent háromnap.
Nagycsütörtökön, az utolsó vacsora napján, amely a Gecsemáné-kertben zajlott le, s amely egyben az Eucharisztia (úrvacsora) megalapításának napja is, a harangok Rómába mennek - vagyis elnémulnak -, és csak nagyszombaton este, a feltámadás után szólalnak meg újra.
Nagypénteken, Jézus halálának napján római katolikus szokás szerint nem mutatnak be teljes misét, csak úgynevezett csonka mise van, mert ezen a napon Jézus, az örök főpap maga mutatja be az áldozatot.
Nagyszombat napja még gyásznap, de az estéje már a feltámadás ünnepléséé. 

A falusi szokások java része a tavaszhoz, a megújuláshoz, a termékenységhez kapcsolódott. A népszokások azonban az urbanizáció hatására gyakorlatilag mára teljesen eltűntek, ezért nem is említem őket.




Vasárnap
zöldségerőleves házi reszelt tésztával (tarhonyával)
lencsés pásztorpite a levesben főtt zöldségekkel turbózva

Hétfő
gyömbéres sütőtökkrémleves
vega rakott burgonya csemege uborkával

Kedd
tárkonyos zöldbableves
grillezett padlizsán paradicsommártással, rizzsel

Szerda
magyaros karfiolleves
juhtúrós sztrapacska

Nagysütörtök
"zöldcsütörtök": medvehagymás spenótleves sült tojáscsíkokkal
körtés crumble (morzsasüti)

Nagypéntek
szigorú böjti nap: kenyér, gyümölcs, sajt

Nagyszombat
napközben sütés-főzés, ezért délben szintén csak kenyér és sajt retekkel vagy ha van hely, idő, akkor sütőbe bedobott fetával töltött burgonya fejes salátával
este, a mise után húsvéti ünnepi hidegtál: főtt sonka, tojásos töltött dagadó, főtt kolbász, főtt tojás, sárgatúró tormakrémmel és foszlós kaláccsal


2018. március 23., péntek

Medvehagyma gremolata

Egy ritka egyszerű poszt következik. Inkább csak ötlet, de ha David Lebovicz külön írhat a gremolátáról, akkor én is. 😉


Burgonyapüré medvehagyma gremolátával és rántott laskagombával

Már többször említettem az ossobucco kapcsán, most a medvehagyma-szezonban újra előveszem, ugyanis eme kora tavaszi zöldben egyesül mind a fokhagymaíz, mind a zöld-ség, ha értitek mire gondolok. A friss, harsány tavaszi zöld érzését értem zöld-ség alatt, s ami a petrezselyemben is megvan. Tehát, ez a tavaszi gremoláta: friss medvehagyma és reszelt citromhéj keveréke.


Bármire szórható, amire csak megkívánjuk. Egy dolog: késsel vagy mezzalunával aprítsuk a medvehagymát, mert ahogy minden kényes levélzöld, ő sem szereti, ha aprítóba téve minden aromát kisajtolnak belőle. A kézi vágás szelíd, meghagyja az illóolajokat, a növény ízét. Másik dolog: frissen készítsük ha lehetséges, ha viszont marad, akkor jól zárható üvegcsébe téve még körülbelül 2 napig megőrzi az aromáját.



2018. március 17., szombat

heti húsmentes étlap - 5. hét



Vasárnap:
zellerkrémleves
vega chili con carne tortilla kenyérrel és rizzsel
madártej

Hétfő:
vega lebbencsleves
G. Ramsay-féle kukoricalepény fokhagymás joghurttal

Kedd:
medvehagymás salátaleves bundáskifli-karikákkal
sós kölespuding, sütőben sült balzsamecetes, mézes zöldségekkel (sárgarépa, kerekrépa, kelbimbó, édesburgonya)

Szerda:
diós-konyakos sajtkrémleves
rántott karfiolrózsák sült burgonyával és céklazalzikivel

Csütörtök:
lencseleves (a zöldséges bableves mintájára)
túrógombóc sok tejföllel, porcukorral

Péntek:
kertészleves
töltött, sült gombafejek, petrezselymes rizs, fejes saláta

Szombat:
sörös hagymaleves
camembert sütve, reteksalátával és frissen sült baguettel
házi sportszelet



2018. március 13., kedd

Hogyan nem lettem piaci kofa? Egy nem-vállalkozás rövid története.

Ez most egy dühös és szomorú poszt lesz. Vagy felháborodott vagy elkeseredett, vagy kiábrándult és dühös. Ja, mondtam már hogy dühös?




Kitaláltam, hogy szabad időmben sütiket fogok sütni. Olyan tea, kávé mellé való aprókat. Mert hogy esténként van rá 2-3 órám. Másnap pedig fogom a kis kosárkámat, és lemegyek vele a piacra.
Gondoltam - én naív - hogy legalább a kosztpénzrevalót majd megkereshetem.
Gondoltam - én naív - hogy én, az ecceri háziasszony kitaláltam egy olyan vállalkozást, amit magam el tudok indítani és levezényelni, nem kell alkalmazott, üzlethelység, és a többi.
Gondoltam - én a naív - hogy ez nem csak nekem jó, hanem a társadalomnak is, nem élősködöm a nyakán, nem állok sorba segélyért, hanem saját két kezem munkájával előteremtem a megélhetésemre valót. És még örömömet is lelhetem benne.
Üzletasszonyi karrierem amilyen gyorsan felívelt, kétolyan sebességgel alá is hanyatlott. A Nébihes hölgy közölte, hogy előbb rendelkeznem kell egy cukrászüzemmel. 
Maradok lábamlógatva, nemköszönettel. 




Európa más országaiban miért lehet ezt megcsinálni?
Az olasz nők miért ülhetnek kinn az utcán a nagy konyhaasztal mellett, és miért sodorhatják a házitésztát, s árulhatják? Hát nincs tésztaüzemük, oszt mégis lehet. Vagy az angol, francia piacokon miért árulhatnak a süteménytől a sajton át a lekvárig mindent? Vagy Indiától Ázsián át Mexikóig miért élhetnek meg tisztességgel a kisemberek abból, hogy viszik a gázrezsót az utcára, és egy kondérnyi ételt megfőznek minden nap, és nem csak az árus, de a vevő is jól jár, mert jót ehet és olcsón?
Hát a világon virágzik a street food, csak nálunk nem engedélyezett semmi sem? Holott mezőgazdasági ország lennénk a kiváló termőföldekkel, sok ember tudna élni és eltartani a családját abból, amit megtermel és feldolgozva kivisz a piacra.
De mi ehhez hülyék vagyunk. Mi a multikat akarjuk, és a függő rendszert, amiről véletlenül sem tudsz leválni, hacsak nincsenek a zsebedben súlyos milliók, amik eleinte is csak arra elegek, hogy elindíts egyáltalán valamit. A jogszabályokról nem is beszélek, amik évente változnak. Hát ezért nem vállalkoznak a külföldiek nálunk. Mert belefeccölsz egy rakat pénzt valamibe, utána meg tönkrevágnak az adókkal, a megszorításokkal, stb.
Paradicsom is lehetne ez az ország, de mi hülyék vagyunk ahhoz is, hogy ezt észrevegyük és kiaknázzuk.
Rugalmatlan itt minden. És nem, nem a kisember képtelen változni, és nem, nem a kisember tanultan tehetetlen, hanem ez a büdös nagy idióta rendszer, amely függésben tart, rugalmatlan és képtelen a változásra. A kisember alkalmazkodik. Lásd: az elmúlt egy-két évtizedben vagy másfél millió magyar ment el oda, ahol boldogulni is lehet.


2018. március 12., hétfő

Waldorf saláta

Egy igazi télvégi, tavaszeleji böjtbeillő saláta.




Furcsa módon még nem csináltam, pedig imádom a zeller-alma párost, égbenköttetett frigyük nagy klasszikus. A salátát a híres Waldorf Astora főpincére kreálta egy nagy fogadásra és a többi már történelem: annyira kedvelt lett, hogy a világ minden táján ismerik, és a nevezetes szálloda étlapján is szerepel a mai napig is. Köszönöm Zsuzsának, a Bodzás Vendégház háziasszonyának, hogy nemrég megemlítette, és igazán precízen leírta a történetet is.

Nem írok mennyiségeket, salátát - már sokszor említettem - érzésre készítünk. De úgy nagyjából: a zsülienre vágott zeller és almacsíkok körülbelül egyforma kupócot képezzenek. Egy főre szerintem fél alma és ennek megfelelő zeller kell, mert ez a saláta tipikusan egy kiváló előétel. Ha főfogásnak ennénk, duplázzuk. A dió pirításához kell: kristálycukor, pirospaprika, cayenne bors, koriander- és édeskönyénymag frissen mozsárban porítva, és csipet só. Ezzel a keverékkel megszórjuk és alaposan összekeverjük a diót, és sütőpapíros tepsire téve 200 fokon megpirítjuk. A cukor karamellizálódik rajta, és a dió pedig extra ropogós lesz, nagyon finom. (Az a veszély fennáll, hogy elcsipegetjük, mert annyira jó, szóval ezt vegyük figyelembe :)) )




Mivel hoztam az eredeti receptet, az én variációmat írom le, mert bár elhíresült ételről van szó, kicsi változtatások megengedettek. Az enyémen az öntet csak natúr krémes görögjoghurtot tartalmaz, jól kikeverve némi mézzel, fehérborecettel, dió- és szőlőmagolajjal és val. (Valahogy nekem ezekhez az alapanyagokhoz a fehérborecet jobban ízlik, mint a citromlé. De verjusvel is naggyonaggyon el tudom képzelni!)
A saláta összeállítása: a zsülienre vágott almához és zellerhez adtam némi durvára vágott fűszeres pirított diót, és összekevertem az öntettel. De úgy is tálalható, hogy az összevágott pirított diót nem keverjük a salátába, hanem csak a tetejére szórjuk.
Csak pár percet hagyjuk állni és már fogyasztható is. Karakteres és nagyon finom saláta.




2018. március 11., vasárnap

heti húsmentes étlap - 4. hét



Vasárnap:
ázsiai stílusú céklaleves
amerikai káposztasaláta (coleslaw) steakburgonyával
dutch baby (sütőben sült palacsinta)

Hétfő:
török vöröslencseleves
töltött, sült padlizsán tahiniszósszal és kuszkusszal

Kedd:
tárkonyos, tejszínes zöldbableves
diós és mákos tészta

Szerda:
zöldségerőleves medvehagymás puliszkavirágokkal
sajtos kelkáposztás sajtgolyók paradicsommártásban

Csütörtök:
(a maradék zöldségerőlevesből) görög citromos rizsleves (avgolemono)
medvehagymás gremolátával szórt burgonyapüré, rántott tofu
poharas csokoládékrém

Péntek:
vegyes főtt turmixital jól behűtve (sárgarépa, narancs, sütőtök)
sütőben sült fűszeres karfiol görögjoghurtos besamelkrémmel a tetején

Szombat:
spenótfőzelék tükörtojással, főtt burgonyával
almás pite

2017. március 29., szerda

Rongyoskifli

Visszakapcsolódnék még az előző bejegyzéshez, egy aktualitás okán. Tudjátok miért szeretem nézni a Harry Pottert? Mert nem csupa fiatal, agyonpalsztikázott, csontsovány "szépség" szerepel benne, hanem mindenféle korú, alkatú nő, férfi, gyerek. Abszolút üdítő látni ezt a sokszínűséget a műtétektől lárvává fagyott maszkok helyett, akik a hollywoodi fellegvárból özönlik el a látóterünket. De az apropót most Y. S. Laurent legújabb közfelháborodást kiváltó kollekciója, illetve annak fotói adják. Az egyébként minősíthetetlen és először szembeötlő, felháborító tartalmon túl: a fotókon a nők arca nem is látszik, csak arc részletek vannak. A teljes eltárgyiasítás, szexualizálás képei. Ezért az úgynevezett "kultúrán" és "művészeten" nagyon el kell gondolkodnunk. Hogy mit közvetít, mit és ki diktál. És hogy mindez érték-e? Vagy csak elmebetegek jól finanszírozott őrülete? A válasz számomra legalábbis, egyértelmű. 




Igazán még nem tökéletes a recept, ami miatt mégis megosztom, az a formázás szépsége. Nagyon tetszik ez a kis rongyos kifli. Vagy nem is rongyos, inkább olyan, mint egy dáma, suhogó, gazdagon ráncolt lepelbe burkolva. Bolti réteslapból tökéletes lenne, de nem volt itthon. Így magam készítettem a tésztát, de sodrófával nyújtottam, így nem lett olyan lehelet vékony. A tészta jó, így is ehető volt, de legközelebb vagy egy kevés élesztőt, vagy sütőport is teszek bele.




Hozzávalók 9 kiflihez:
25 dkg liszt
1 kisebb tojás
1 ek. olaj
1,5 dl langyos víz
2 dkg élesztő
1 mokkáskanál cukor



A hozzávalókból jól kidolgozott tésztát készítünk, 9 db kis gombócot formázunk belőle, hagyjuk pihenni, s aztán nyújtjuk jó vékonyra és a tölteléke aztán bármi lehet. Édes, sós, kedvünk szerint. A videóban például egy lencsetöltelék van, én édes túrós kifliket csináltam.



2017. március 20., hétfő

Miért nem fogyaszt a rendszeres és kiadós edzés?


Találtam egy érdekes cikket, kapcsolódik a böjthöz is. Ráadásul a saját tapasztalataim is alátámasztják az írottakat.
Már kétszer csináltam életemben olyan fogyókúrát, amikor is 5-6 hónap alatt 20-25 kg-tól szabadultam meg mindenféle edzés és plusz mozgás nélkül. (Lusta típus vagyok, hogy úgymondjam Churchill-i alkat.  Igen, a jó kubait is naggyon kedvelem.) Csak az étrendemen változtattam, a jól bevált testkontroll szerint étkeztem. Vagyis szétválasztósan. És ettem kenyeret is, tésztát is, mindent.
Nem a mozgás ellen beszélek, mert az nagyon jó, a testünk szeret mozogni. De a fittnessz-őrület csak divat, jó ha tudjuk. Amint a cikkből is kiderül: a mozgásnak édeskevés köze van a fogyáshoz. Az étrend átalakításának viszont annál több. 
Elárulom tehát a tuti fogyókúra titkát. Jaj nem... el, hanem csak árulnom kéne befőttesüvegben egy kis csillámport, zsírégető néven. Na jó, nem verek át senkit sem. Szóval. Végig kell csinálni, oszt ennyi a varázslat. Lefelé ugyanolyan gyorsan megy, mint fölfelé, hölgyeim s uraim. Aki nem hiszi, járjon utána. Azért csak járjon, mert most már tudományos tény: futni fölösleges. :) (Persze aki szeret futni, az nyugodtan csak fusson utána.)





"Az egyik lehetséges válasz röviden annyi, hogy vadászó-gyűjtögető őseinknek köszönhetően szervezetünk energiafelhasználás szempontjából alkalmazkodott az élelemszerzés kiszámíthatatlan körülményeihez. Mivel őseink hol bőségesen el tudták látni az egész családot egy-egy sikeres zsákmányszerző út után, hol éhínséggel küzdöttek, szervezetüknek meg kellett tanulnia “spórolni" az energiafelhasználással. Ennek eredménye, hogy nincs különbség a fizikailag aktív életmódot folytató népek és az elkényelmesedett, ülő életmódot folytató nyugati társadalom emberének anyagcseréje, pontosabban napi kalóriaégetésének mértéke között.

Pontzer és munkatársai egy hónapot töltöttek a Tanzániában élő hadza törzzsel, hogy elvégezzék az első direkt méréseket a vadászó-gyűjtögető emberek napi energiafelhasználásáról. Több mint 300 férfit és nőt vontak be vizsgálataikba, akikkel egy különleges – és roppant drága -, két ritka izotópot (a deutériumot és az oxigén-18-at tartalmazó) vizet itattak. Az úgynevezett "kettősen nyomjelzett víz" eljárás lényege, hogy az alanyok vizeletmintájából kimutatható ezeknek az izotópoknak a koncentrációja, amiből pedig kiszámolható a szervezet széndioxid-termelésének – és ezáltal a napi energiafelhasználásának – a mértéke. (Ezt a sztenderd és megbízható módszert használják a népegészségügyben is a napi kalóriaégetés mértékének megállapítására.)
A közegészségügyi szakemberek és az emberi evolúció kutatói sokáig úgy hitték, hogy vadászó-gyűjtögető őseink sokkal több kalóriát égetnek el napi szinten, mint az iparosodott társadalomban élő modern ember. Ezzel a logikus és elfogadható felvetéssel magyarázzák a fejlett országokban jellemző elhízás kóros mértékét mondván, hogy az a sok el nem égetett kalória szép lassan, zsír formájában felhalmozódik. Úgy tűnik, ez az elképzelés kezd megdőlni. "Az egyik motivációnk az volt a hadza nép anyagcseréjének alapos vizsgálatával, hogy meghatározzuk az energiafelhasználás mértékének visszaesését és kiderítsük, nekünk, nyugatiaknak mik az ebbéli hiányosságaink" - írja Pontzer. "Más népek energiafelhasználását tanulmányozó kutatók eredményeit is alátámasztja, amire most fény derült. A közhiedelemmel ellentétben az emberek körülbelül ugyanannyi kalóriát égetnek el – függetlenül a fizikai aktivitásuktól, ami magyarázatot adhat arra, hogy miért bukik meg a legtöbb, testedzésre alapozó fogyókúra” - fűzi hozzá a szakember. 









A természetes szelekció célja, hogy minden egyes elégetett kalória pótlódjon. Azért fontos ilyen környezetben tanulmányozni az anyagcserében történő változásokat, mert ma a legtöbb ember már nem vadon él, nem a szabadban kóborolva szerzi meg a napi betevő falatot.
A hadza az utolsó vadászó-gyűjtögető életmódot folytató népek egyike, akiknek élete fizikailag igen megterhelő; a nők és a gyerekek is kiveszik a részüket a munkából, hogy megteremtsék maguk számára a megélhetéshez szükséges körülményeket. A férfiak kalóriák százait égetik el naponta vadászat során, amihez kiváló állóképesség szükséges, és a tét igen nagy, hiszen vagy ők zsákmányolnak a család vagy a törzs számára kiadós vacsorát, vagy ők maguk lesznek áldozatok.
A kísérlet alanyainak vizeletmintáit a Baylor College of Medicine laboratóriumában vizsgálták be. A mérések alapján kiderült, hogy a hadza emberek anyagcseréje semmivel sem különbözik a miénktől. A hadza férfiak napi 2600 kilokalóriát fogyasztanak és égetnek el, a nők pedig kb. 1900-at. Ezek az adatok pedig megegyeznek az amerikai és az európai emberek napi energiabevitelének és -felhasználásának mértékével. Pontzerék számításba vették az alanyok nemét, korát, testméretét és zsírszázalékát is és nem találtak semmilyen különbséget."

A cikk folytatása az Index Díványon, Brownie a szerző.


2017. március 18., szombat

Joghurtos török padlizsánsaláta


Néha azért én is olvasok híreket. Most éppen azt, hogy Romániában már milyen komoly a kanyarójárvány, sőt, átlépte a határokat is. 
Általában az alternatív medicinát alkalmazom és preferálom, de nem fanatikusan. Vannak a modern orvoslásnak is eredményei, kifejezetten előnyös alkalmazási területei: például a traumatológia, amikor hirtelen, gyorsan kell beavatkozni - vagy történetesen a vakcinák, amik embermilliók életét mentik és mentették már meg. Én felnőttként, 21 évesen kaptam el ezt a veszélyes betegséget, mert volt anno pár évfolyam, akik rossz szérumot kaptak gyerekkorukban, és pont benne voltam. Három vagy négy hétig nyomtam az ágyat, és volt két éjszakám, amikor éreztem hogy nem biztos, megérem a reggelt. És örülhetek hogy semmilyen szövődmény nem maradt vissza: például meg is vakulhattam volna. Szóval ez nem játék. Megértem, hogy azok a szülők is a legjobbat akarják, akik nem adatják be a védőoltást, de érdemes elgondolkodni, hogy mi is az a legjobb. Hogy valóban látják-e, mi válik javára gyermeküknek, vagy éppen csak saját megszállottságukat akarják igazolni?





Gyönyörű ákciós padlizsánt vettem. (Lassan már vadászatnak kéne neveznem az alapanyag-beszerzést, amilyen árak vannak... 😌)
Szerintem padlizsánból a törökök készítik a legzseniálisabb ételeket. (Elnézést az erdélyiektől, ez csak a személyes ízlésem, nem kőbe vésett kijelentés. 😍) Az imám elájultnál istenibbet el sem tudok képzelni, ahogy salátából sincs ennek a krémes-joghurtosnak párja, és én kencéből is bizony a baba ganush-t szeretem a legjobban - ami lehet hogy nem egészen török eredetű, de arab, az biztos.






Ennek a salátának a legnagyobb titka a krémes, sűrű joghurt. Enélkül hozzá se kezdjünk, és ez nem túlzás. 😏 Ha hozzájutunk vagy török, vagy görög joghurthoz, ami jó minőségű, akkor nincs gond, de ha nem, akkor egy kis macera van vele, de megéri. Én úgy állítottam elő, hogy 7 dl natúr joghurtot (amit a Zalaco-nál vettem kimérve és finom, selymes) és 1 dl tejszínt összekevertem, és egy éjszakára hűtőbe tettem kicsöpögni: vékony, de sűrű szövésű pamutanyagot teszek egy nagy szűrőbe, azt pedig beleállítom egy fazékba. Minél tovább hagyjuk a szűrőkanálban, annál sűrűbb lesz a kész joghurt. Általában olyan 8-12 órán át csepegtetem. Ha van itthon mascarpone, akkor csak a joghurtot csöpögtetem, és a kész, sűrű joghurthoz keverek 1 púpos evőkanál mascarponét, mert a görög és török joghurt nem csak attól olyan krémes, hogy sűrű, de attól is, hogy van zsírtartalma, ami a magyar joghurtokról nem mondható el. Ezért ezt pótolni kell vagy tejszínnel az elején, vagy mascarponéval a végén. (Zalzikihez is mindig ilyet készítek.)


Hozzávalók 4 főre:
3 nagyobb padlizsán
2 gerezd fokhagyma
2 csokor petrezselyemzöld
só, frissen őrölt bors
1/2 mokkáskanál őrölt római kömény
1 mokkáskanál őrölt koriander
olívaolaj
citromlé
7 dl natúr joghurt + 1 dl tejszín kicsepegtetve
vagy 4 dl görög vagy török joghurt

A sütőt előmelegítjük a legmagasabb fokozatra. A padlizsánt felkockázzuk, olyan 2-szer 2 cm-es kockákra. A nagy gáztepsit kibéleljük szilikonos sütőpapírral, és a kockákat eloszlatjuk rajta úgy, hogy előtte a sütőpapírt kissé megolajoztuk. Majd gyengéden sózzuk, borsozzuk a padlizsánt, és mehet is a jó forró sütőbe. Ennek a salátának, sőt, általában minden padlizsános ételnek a titka az, hogy jó feketésre kell sütni a padlizsánt. Tehát addig sütjük, amíg szép színt kapnak a kockák. Ha készen van, kivesszük, s hagyjuk teljesen kihűlni.





Közben elkészítjük a többit: a sűrű joghurtot elkeverjük a felaprított petrezselyemzölddel, a mozsárban porrá őrölt fűszerekkel és a zúzott fokhagymával, s némi sóval. A kihűlt padlizsánkockákat végül beleforgatjuk, s olyan 2-3 órára hűtőbe tesszük, hogy összeérjen. Tehetünk a joghurtba egy kevés citromlét már a készítéskor is, de nem feltétlen muszáj, lehet tálaláskor is kínálni hozzá, és a tetejét még meglocsolhatjuk olívaolajjal is.

Isteni friss lepénykenyérrel, de én sült krumplival is imádom. Ez a saláta grillezett cukkinivel is pazar lehet, és nyáron friss mentát is tehetünk bele.

2017. március 17., péntek

Bresaola házilag (olasz érlelt marhasonka)


Ha előbb jön szembe velem ez a videó, meg is csináltam volna húsvétra, mint különlegességet. A bresaola egy nyers, nem füstölt, érlelt olasz marhasonka. Készíthetünk belőle carpaccio-t is, tölthetjük mozzarellával vagy fűszeres ricottával, stb... (Azért majd ha olyan helyen járok, ahol látok szép marhahúst, veszek majd és egy kisebb darabot elkészítek próbaképpen.)




Hozzávalói 1 kg marhahús, 7 borókabogyó, 2 babérlevél összetörve, 3 gerezd fokhagyma, 1 teáskanál friss kakukkfű (vagy fél tk. szárított), 2-3 kb. 5 cm-es ágacska friss rozmaring, kb. 3 liter vörösbor, annyi olívaolaj, amennyi ellepi, s a második fázishoz 4-5 ek. tengeri só, muszlinanyag.





A húst a fűszerekkel és annyi vörösborral, amennyi ellepi, egy olyan edénybe tesszük, amire egy lenyomó szerkezetet is tudunk tenni, hogy a hús a bor alatt maradjon. Tetejére fél cm-nyi olajat öntünk, hogy légmentes legyen. Érleljük két hétig, majd kivesszük a pácból, és alaposan besózzuk. Muszlinba tekerjük, átkötjük és hűvös, szellős helyen fellógatva 2-6 hétig érleljük. Hűtőben is lehet, a videó szerint. Hajszálvékonyra szeletelve fogyasztjuk olívaolajjal, friss vagy pirított kenyérrel, jóféle vörösborral, olajbogyóval, pamezánnal, frissen tört borssal, fügével, stb... 
Szerintem vadhúsból is kipróbálható.

Aztán itt van a sertéshúsból készülő capicola, ez is nagyon finom lehet. Itt a pontos recept. (De találtam itt chorizo receptet is.)

És ez pedig a tradicionális pancetta készítési módja. A fűszerek leírása itt.
Ez pedig a River Cottage videója a házilag készült prosciutto stílusú sonkáról.

2017. március 12., vasárnap

Búzahús (szejtán) készítése


Salomon úr elmeditált rajtam.
- Erős magában a humanista érzék fiam, ami bizony sok fájdalommal is jár. Ez a lelki intelligencia egy igen ritka formája, úgy is mondhatni, hogy ösztönös rokonszenv az emberiség iránt. Hajdan kiváló misszionárius lehetett volna magából… azokban az időkben, amikor még megették a hittérítőket.

(Émile Ajar)





Ma vettem kenyérsütéshez sikért, s ha már... akkor készítettem egy kis adag szejtánt vagyis búzahúst. Böjtidőszakban jól jön, meg amúgy is érdekelt, milyen az íze, állaga, hogyan lehet felhasználni. 
Nem is bonyolult, és nem is időigényes elkészíteni, s ugyanúgy használható, mint a hús, vagyis lehet rántani, sütni, ragukat csinálni belőle, vagy akár darálni is. Stohr Gréta videója alapján csináltam, köszönetem ezúton is.

Hozzávalók 2-3 főre (ha rántani szeretnénk, akkor 2 főre, ha ragunak készítjük, elég 3-4 embernek is):
10 dkg sikér
1 mokkáskanál só
1 csipetnyi szódabikarbóna
2 dl langyos víz, és
a főzővízbe jó adag só, ugyanúgy, mint a tésztafőzésnél

Tegyünk fel sok vizet forrni bőven sóval vagy zöldségleves-kockával. 
Közben a sikért alaposan elkeverjük a sóval és szódabikarbónával, és ha fűszereznénk is, azokkal is, mert ha víz éri, azonnal gumiszerűen összeáll. Vagyis akkor már nem lehet eloszlatni benne sem a sót, sem a fűszereket. Szoktak hozzáadni vegetát, vagy fokhagyma-granulátumot, vagy zöldfűszereket vagy bármilyen más fűszerőrleményt is, tetszés szerint ízesíthető. (Én leveskockás vizet adtam hozzá, és abban is főztem ki egyébként.)
Tehát szárazon alaposan elkeverünk mindent, s hozzáadjuk a vizet, amivel összedolgozzuk. Kis gumiszerű labdacsot kapunk. Lehet kevesebb vagy több vizet is hozzáadni, de van egy mennyiség, aminél többet amúgy sem vesz fel, szóval nem tudjuk túl hígra vagy lágyra készíteni. Ez a 2 dl a körülbelüli maximum mennyiség. A szódabikarbóna kissé lágyítja, kis buborékok lesznek benne, nem lesz annyira összeállósan gumiszerű, ha teszünk bele.





Majd a forrásban lévő vízbe tesszük, s főzzük 5 percig. Néha megforgatjuk. Aztán kivesszük, és körülbelül 1-1,5 cm vastag szeletekre vágjuk (így mikor elkészül, olyan szelet-hús vastagságú lesz, amit akár panírozni is lehet), és visszatesszük főni a forrásban lévő vízbe még 10 percre. Néha ezeket a szeleteket is átforgatgatjuk. Jó nagy fazekat készítsünk oda, sok vízzel, mert olyan, mint a tüdő: kidagad a fazékból. :)




Amikor elkészült, szűrőbe öntjük, s hagyjuk teljesen kicsepegni. De hideg vízzel át is öblíthetjük, mert akkor teljesen ki is tudjuk nyomkodni, és nem marad benne fölös folyadék. Ez sütéskor nem egy hátrány, mert nem fog fröcsögni majd az olaj.




Alaposan összeugrik a vastagsága - ahogy írtam fentebb -, olyan vékony lesz, mint egy szelet sütnivaló hús. Egyből felhasználható, de el is tehető másnapra vagy későbbre, állítólag 1 hétig is eláll hűtőben, ha a főzővizében tesszük el. S így nem is szárad ki.
Ha kockákat szeretnénk belőle, mert mondjuk "pörköltet" készítenénk belőle, akkor vágjuk dupla vastagságúra a szeleteket.




Pácolható, darálható, stb... Bárhogy felhasználható. Nekem ízlik, sokkal jobb, mint a szója. Azt még vega koromban sem ettem, nem jött be. Ez viszont igen, mert nagyon jól helyettesíti a húst. Bő fehérjeforrás, tartalmaz vitaminokat is, pl. a teljes B vitamincsaládot, ha jól rémlik. 
Ebből a 10 dkg sikérből 30 dkg szejtán lett. Vagyis nem is elvetemülten drága, sőt. A többi bio-vegán-paleo és egyéb cuccokhoz képest nagyon olcsó.

Holnap brassóit csinálok belőle. Kíváncsi vagyok. :)