A következő címkéjű bejegyzések mutatása: túró. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: túró. Összes bejegyzés megjelenítése

2021. december 8., szerda

Vaníliás rétestorta

 


A világ egyik legegyszerűbb sütije. És nagyon finom is. Bár az enyém nem lett olyan látványos, mint TT Konyhájáé, mert volt egy lejáratos túróm a hűtőben, így azt is beletettem a krémbe. Amúgy TT Konyháját szívből ajánlom, szuper a srác! 

Hozzávalók:
1 db 9 lapos réteslap csomag
3 db tojás
2,5 dl tej
csipet só
12-18 dkg kristálycukor ízlés szerint
1 vaníliás cukor
1 citrom reszelt héja
10 dkg olvasztott vaj
és az enyémben még van
1 negyed kiló túró és némi mazsola

Annyit változtattam az eredeti recepten, hogy kevesebb tej is elég hozzá, a megadott mennyiség túl sok. Valamint fel sem forraltam a tejet, fölösleges. 

A tortaformát kibéleltem szilikonos sütőpapírral. Ez fontos, mert nagyon híg a krémnekvaló, amit ráöntünk a lapokra. A réteslapokat egyenként megkentem vajjal és a videó szerint összegyűrve spirálban kiraktam vele a formát. A tojásokat alaposan kikevertem a cukrokkal, csipet sóval, reszelt citromhéjjal, majd a túrót belemorzsoltam és tettem bele mazsolát is. Ezt a híg öntetet aztán egyenletesen eloszlatva ráöntöttem az 5 percig elősütött lapokra. 
Sütés: alsó-felső 180 fokon az elősütés után még 20-25 perc. 

2021. szeptember 17., péntek

Vargabéles


Maradékhasznosítás: vargabéles. Még sosem csináltam, viszont csontlevest főztem a napokban és sikerült enyhén szólva is eltúloznom a cérnametélt mennyiségét. És én soha semmit nem dobok ki, mármint ételt biztosan nem. 
Így készült: volt 12 dkg főtt cérnametéltem. Ehhez vettem egy 9 lapos réteslap csomagot. Egy tálban kikevertem 25 dkg túrót 30 dkg 25%-os sűrű tejföllel, egy marék mazsolával, egy citrom reszelt héjával, csipet sóval és cukorral, vaníliás cukorral, valamint 2 tojás sárgájával és a főtt cérnametélttel. Mivel keveselltem a cérnametéltet, még kevertem hozzá 8 dkg száraz tésztát is, és így lett jó. Mire megsült, a száraz cérnametélt is tökéletesen bepuhult. A tojások fehérjét egy evőkanál porcukorral sűrű habbá vertem és ezt is a túrós keverékhez kevertem. Egy közepes tepsit (21 cm-szer 25-öst) kiolajoztam, és a réteslapok felét (4 db-ot) lerétegeztem úgy, hogy minden réteget olajoztam. Vissza kellett hajtanom, mert kisebb volt a tepsi, mint a lapok, de ez még jó is volt, így több lett a réteslap-réteg. Aztán elsimítottam rajta a túrós tölteléket, és a tetejére ugyancsak olajozva rárétegeztem a maradék 5 réteslapot. A legfelső lapot is csak olajoztam, így szuper ropogós lett. Előmelegített, 180 fokos sütőben 20-25 percig sütöttem. 
Kiadós, mert 12 kocka lett belőle, így ha kettőt is megeszik valaki egy gazdag leves után, akkor is elég 6 főre. Nagyon finom, a cérnametélt nem igazán érződik, viszont a túrós töltelék nagyon krémes és lágy lett tőle, olyan "remegős". Sokkal finomabb, mint egy sima, fojtós túrótöltelék. 
Tipp: ha nem maradékkal készítenétek, szerintem nem kell előfőzni a cérnametéltet, ezekhez a megadott mennyiségekhez én 15 dkg száraz cérnametéltet tennék.

2020. október 7., szerda

Túrós pite


Pihe-puha, isteni és könnyű túrós pite. Azt hiszem nincs ember, aki ne szeretné. Most cukormentesen, édesítővel készült, de természetesen cukorral is készíthető. 

Hozzávalók egy 21-szer 24-es tepsihez:

  • a tésztához kell:
  • 13 dkg szobahőmérsékletű vaj
  • 1,5 tojás
  • 80 gr tejföl
  • 35 dkg liszt
  • 1 teáskanál sütőpor
  • csipet só
  • a tetejére:
  • 1/2 tojás
  • a töltelékhez kell:
  • 2 dl tejből és 3 dkg vaníliás pudingporból főzött sűrű, kihűlt puding
  • 75 dkg krémes túró
  • 2 tojás sárgája
  • 2 tojás felvert fehérjéje
  • 1 púpos evőkanál tejföl
  • 1 citrom reszelt héja
  • fél marék mazsola
  • csipet só
  • és ízlés szerint folyékony édesítőszer vagy cukor, ha cukorral készül, az jó vaníliás legyen

Először a pudingot készítettem el. Aztán összeállítottam a tésztát: a tojást, vajat és tejfölt jól kikevertem, majd hozzáadtam a sütőporos, picit sós lisztet és tésztává gyúrtam. Nem kell nagyon megdolgozni, épp csak álljon össze. Hűtőbe tettem, míg megcsináltam a tölteléket és közben előmelegítettem a sütőt is olyan 170 fokra, a tepsit pedig kibéleltem szilikonos sütőpapírral.

A fehérjét jó kemény habbá vertem, majd a tojássárgájákat robotgéppel összekevertem a túróval, pudinggal. Belereszeltem a citrom héját, beletettem a mazsolát is, jól elkevertem, adtam hozzá édesítőszert, majd fellazítottam a fehérjehabbal.

A tésztát kettőbe vettem és lisztezett felületen kinyújtottam az első gombócot a tepsi formájának megfelelően olyan 2-3 mm vastagra. Tepsibe tettem, villával beszurkáltam, majd rásimítottam a tölteléket. Kinyújtottam a második tésztagombócot is, ráhelyeztem a töltelékre, kissé rá is nyomkodtam, megkentem a maradék fél tojással, és ismét megszurkáltam. Ment is a sütőbe 30 percre. Kihűlés után szeleteltem.

A tésztából maradt egy kevés, de így könnyebb formára igazítani, meg a maradékkal meg is lehet díszíteni csilivilire a tetejét, ha valakinek épp van kedve hozzá. :)

2018. november 28., szerda

Zapekanka - orosz túrótorta

Rajongok a jó túrótortákért. Inkább a sültekért, a nyers túróhoz nekem valahogy a retek, hagyma, paradicsom, paprika jobban illik. :)
A receptért köszönetem Chili&Vaníliának, isteni, megtartom. A fent említett okból is meg azért is, mert elkészíthető gluténmentesen is: vagyis az enyém nem búzadarával, hanem kukoricadarával készült és tökéletes.
Van már a blogon egy ehhez nagyon-nagyon hasonlító sütemény, tényleg majdnem ugyanez és mégis más. Azt kekszalappal készítem, és maga a túrós része lágyabb, remegősebb, viszont ez a Zsófi-féle meg sokkal egyszerűbb és legalább olyan finom, és az sem hátrány, hogy ezt a változatot lehet készíteni egy gazdag leves vagy akár egy székelykáposzta után is.



Én levettem a mennyiségből, mert kettőnknek sok lett volna - így sem kevés, hat embernek is kiadós desszert lesz belőle.
És Zsófi írta, hogy krémes túró kell hozzá, hát én tegnap belefutottam a Zalaconál egy 50%-os leértékelésbe (ha nagyon közeli a lejárati dátuma a kimért túrójuknak, mindig féláron adják), és hát nem mindegy. Náluk csak rögös túró van, de a krémes túrótortánál már megszokott botmixeres pépesítés ennél a receptnél is tökéletesen bevált. De egyszerűbb persze eleve krémes túróval készíteni.




Hozzávalók egy 18-as 
vagy 22-es tortaformához:

50 dkg krémes túró
3 tojás
12 dkg porcukor
13 dkg tejföl
5 dkg kukoricadara
3+2 dkg olvasztott vaj
3/4 teáskanál só
1 citrom reszelt héja
7 dkg mazsola


A túrót, cukrot, tojásokat, a tejfölt, az olvasztott vajat egy nagy tálban botmixerrel teljesen simára mixeljük, majd hozzákeverjük a kukoricadarát is, lefedjük és fél órát állni hagyjuk, hogy a dara kissé megszívhassa magát. Aztán ízesítjük sóval, reszelt citromhéjjal és beletesszük a mazsolát is. 
Bemelegítjük a sütőt 180 fokra.
A tortaformát kibéleljük szilikonos sütőpapírral vagy kikenjük vajjal, és 45-50 percig, tűpróbáig sütjük.





Langyosan a legfinomabb, de én kóstoltam ma reggel is: szobahőmérsékleten, nem teljesen frissen is tökéletes. Nem keményedik meg és nem száraz.
Gyümölcslekvárral és tejföllel kínáljuk, vagy kompóttal, de szerintem egy karamellöntet sem tenne rosszat neki.


2018. június 12., kedd

Rókagombás szendvicskrém

A minap belefutottam a fészen egy cikkbe. Érdemes elolvasni, ha valakit érdekel a környezet védelme is, nem csak a gasztronómia.

"Sosem értettem igazán az élelmiszertrendeket. Mármint értem, hogy mi a funkciójuk, de az értelmüket nem. Hogyan lehet egy élelmiszer felkapott? Hogyan jöhet divatba vagy mehet ki a divatból egy élelmiszer? A divatban egy tervező létrehozhat egy új esztétikumot, amely sikeres lehet egy darabig mielőtt végül idejét múlttá válik, majd a tömegek rákapnak az Új Nagy Dologra – ezt értem én, de az élelmiszer egészen más.
Be kell vallanom, hogy ez félig-meddig retorikai kérdés: azért trendi, mert trendi emberek eszik, mert a húszas és harmincas éveikben járó, sok Instagram-követővel rendelkező kozmopoliták szeretnek esztétikailag tetszetős képeket posztolni a divatos, felkapott, Monsanto-mentes összetevőkből készített ételeikről, az egész közösségi média szerte. Néha ezt egészségügyi okokból teszik, néha nem. De akárhogy is, ez még mindig elég abszurd.

Vegyük a quinoa példáját. Ezzel a dél-amerikai gabonával egy hippi barátom ismertetett meg, aki hétvégente előszeretettel sétál mezítláb az angol vidéken, és az „energiáról”, valamint az „univerzumról” beszél, minden irónia nélkül. Peru és Bolívia egyes részein, ahol évezredek óta termesztik, a quinoa ugyanúgy a helyi táplálkozás egyik sarokkövévé vált, akárcsak a rizs Ázsiában vagy a kenyér Európában. Azonban a nyugati kereslet megnövekedésének következtében az ára 2006 és 2013 között megháromszorozódott.
Ennek az időszaknak a végére a quinoa drágább lett Limában, a perui fővárosban, mint a csirke, nem beszélve arról, hogy a kínálat is csökkent, mivel nagyobb haszonnal kecsegtetett azt a pénzes tengerentúli piacokra exportálni. Ez arra kényszerítette a helyi lakosságot, hogy a pénzéből olcsó, nyugati gyorsételeket vásároljon, mert csak azokat tudta megfizetni. Ennyit az egyetemes szeretet hippi ideájáról.

Van ebben valami szörnyen ironikus. A középosztálybeli liberálisok, akik vegán kávézókban fogyasztják el villásreggelijüket, és képeket töltenek fel a quinoa salátájukról vagy avokádós pirítósukról az Instagramra, valószínűleg úgy tekintenek az étkezési szokásaikra, mint a belső nyitottságuk jelére, pedig ez valójában vitathatatlanul a gyarmatosítás legújabb változata. Ahogyan a britek kifosztották Indiát annak teájáért és fűszereiért, úgy ez a modern berendezkedés is az erősebb pénzügyi hatalmak fölényét biztosítja a szegényebb és kétségbeesett kisebb hatalmak felett. Persze van egyfajta gazdasági csere, és azért nem hasonlítható a rabszolgaság borzalmaihoz, de attól ez még mindig tiszta kizsákmányolás. A pénz csak egy civilizált felszínt biztosít neki, és arra szolgál, hogy egy kissé megnyugtassa a lelkiismeretünket."





Mivel az idei tavasz és nyár is meglehetősen csapadékos volt eddig, szép számmal jelentek meg az erdei és mezei gombák. Teli a piac vargányával, galambicával, de van szegfűgomba is. No és rengeteg a rókagomba - épp ezért most az ára sem olyan őrült magas. Mivel volt készen ebédünk, csak pár darabot vettem a vacsorára készítendő krémhez.

Hozzávalók 4 főre:
15 dkg rókagomba
1 evőkanál barna vaj, de a sima is jó (mégis, ha tudsz, használj tisztított vajat, karamelles íze tökéletesen kiegészíti és erősíti a rókagomba ízét)
1 mascarpone (25 dkg)
20 dkg brinza (juhtúró)
1 nagyobb gerezd fokhagyma
só, pár csepp citromlé


A gombát tisztítsd meg, vágd kisebb darabokra. A fokhagymát pépesítsd vágódeszkán kés élével. Egy kisebb serpenyőben a vajon kevés sóval süsd meg a gombát, egészen addig, míg levet ereszt, aztán a levét fője el, s piruljon is meg kissé a gomba. Zárd alatta a lángot, tedd hozzá a fokhagymát és kevergesd, míg kissé meglágyul markánssága a forró serpenyőben. Aztán tedd át egy késes aprítóba vagy turmixba, pörgess rajta kettőt-hármat míg jó apró lesz a gomba - majdnem pépes -, s végül add hozzá a túrót, mascarponét is, sózd, pici citromlét is cseppents hozzá, s kevertesd el jól a masinával.
Tipp: a krém gép nélkül is készíthető, csak akkor a gombát, még mielőtt sütnéd, aprítsd jól össze vágódeszkán.




Pirítóssal, vagy sütőben natúr sült újburgonyával isteni. Kínálj hozzá paradicsomot, uborkát, újhagymát, csípős zöld paprikát.
Ezt a krémet készítheted vargányával, szegfűgombával, fekete tölcsérgombával, őzlábbal, vagy más, ízletes erdei gombával is.

2017. szeptember 12., kedd

Túrós smarni vérbarackkal

   Egyébként ne higgye, Tristan úr, hogy én a magam nevében beszélek. Ne becsüljön túl. Vegye tudomásul, hogy ez színtiszta hermineutika.
   Hermina néni szakácsnőnk és házvezetőnőnk. A konyhában, főzési szünetben, de azalatt is, míg a húsleve fő, nyilvánosan elmélkedik. Én, miután a Véda-vitákat, Buddhát a magasztost, a talmudistákat, a platóni akadémiát, a skolasztikus Párizst, sőt Königsberget és Sills-Mariát kijártam, beiratkoztam hozzá, s jelenleg a hermineutikát tanulmányozom. Óriási nyereséggel. Unom azt, hogy eredeti legyek. Nincs olcsóbb dolog, mint az eredetiség. Tanítványnak lenni érdekesebb.
   Hermina néni régebben a vulgáris gondolkozás híve volt. Az még az ostrom előtti időbe esett. A pletykát kedvelte, és annak szabad kézből való exegézisével foglalkozott. Azóta több idegen nyelvet megtanult, könyvtáram nagy részét elolvasta, és azt hiszem, iskolát készül alapítani. Mikor azt kérdezték tőle, a vastag és nehéz könyveket miképpen értette meg, a főzőkanalat fölemelte, és így válaszolt: a szakácskönyvet ismerem, és tudom, hogy több mint húszezerféle tésztát sütnek. De ha jól megnézem, kitűnik, hogy ennyi nincs. Legfeljebb százhúsz. A többi csak arányokban vagy töltelékben vagy formában különbözik. Mikor még jobban odafigyeltem, láttam, hogy alapanyag szerint százhúsz tésztáról szó sem lehet. Megszámoltam, nem volt több, mint huszonhat. Még ez is sok. Még elemibb alapra tértem, s akkor kitűnt, hogy nincs több, csak hét. A helyzet a modern tudományban is ez. Csak hét könyv van, amit alaposan el kell olvasni.* A többi csak abban különbözik, hogy az egyik tekercs, a másik kifli, a harmadik táska, túróval vagy dióval vagy mákkal töltve. Tulajdonképpen fél év alatt kitanultam. A többi szemfényvesztés -

(Hamvas Béla: Karnevál)

* Nektek melyik az a hét könyv? 📚😏



A szeptember a vérbarack hónapja. Legalábbis én kineveztem annak. (Vámpírok egyenlőre kíméljenek, várakozzanak halloweenig, ha kérhetem.)  
Mindig veszek ilyenkor a piacon, nagyon szeretem. Gyönyörű szín, különleges íz. Magbaváló, keményebben frissen kompótnak, télre befőttnek tökéletes, puhábban enni vagy dzsemnek eltéve pazar.
Volt tegnapról finom, sűrű, gazdag karfiolleves maradékom, ahhoz készítettem ezt a smarnit vérbarackkal, Chili & Vanília receptje alapján.

Hozzávalók 4 főre:
20 dkg túró
2 nagyon púpos evőkanál sűrű, 25 %-os tejföl (kb. 5-6 dkg)
7 dkg sima liszt
3 dkg kukoricaliszt
4 nagy tojás
1 csapott mokkáskanál só
7 dkg porcukor
vanília (por, vagy kivonat)
1 púpos evőkanál mazsola
4 dkg vaj
a barackhoz:
6 db vérbarack
2 púpos evőkanál kristálycukor
1 csipet só
1/2 dl száraz rozé
1 szem szegfűszeg
vaníliapor (vagy kivonat)
1 dl víz

A barackfőzéssel kezdjük. *
Begyújtottam a sütőt 200 fokra. A tojásokat szétválasztottam. A sárgáját kikevertem kézi habverővel a cukor 2/3-ával, vaníliával. Hozzáadtam a túrót és a tejfölt, és botmixerrel simára mixeltem. (Az eredeti receptben krémes túró van, de a környéken ilyet nem kapni, ezért választottam ezt a megoldást, teljesen jól működött.)
A tojásfehérjéket felvertem jó habosra, a végén hozzáadtam a cukor maradékát is, és tényleg nagyon krémesre verettem a robotgéppel. A liszteket összekevertem a sóval egyetemben, majd összekevertem a tejfölös-túrós tojássárgájákkal, végül hozzákevertem a mazsolát is. A felvert fehérjének kb. a harmadával fellazítottam a kikevert túrós masszát, a többi habot már óvatosan kevertem bele, hogy levegős maradjon. A tepsit kivajaztam, beleöntöttem a tésztát, és pirulásig sütöttem, ami kb. 10-15 perc. Amikor kivettem, kisebb galuskákra szaggattam és a felfőzött barackkal tálaltam, porcukorral kissé meghintve.



* A barackokat meghámoztam, vékonyabb gerezdekre vágtam. Feltettem főni a cukorral, borral, vízzel, vaníliával, sóval, szegfűszeggel. Hagytam erősen forrni cirka 5 percig, majd hidegvízfürdőbe tettem, s aztán a hűtőbe. A friss, meleg smarnit a behűtött barackkal tálaltam.

(Legközelebb azt hiszem, nem turmixolom el a túrót mert így nem érződött ki. Simán tejjel ugyanilyen lett volna... csak pazarlás (pazóólás, ahogy nagyanyikám mondaná), drága a túró, tejfel. Szóval legközelebb normále túró, plusz tej. Ha mán egyszer túrós smarni, én szeretem kiérezni. Úgyhogy ez nem a végleges verzió.)

2017. május 10., szerda

Marcsi Sajtműhelye


Szeretnék figyelmetekbe ajánlani egy családi manufaktúrát. A zalaegerszegi piacon, piacnapokon árulnak sajtot, mézet, lekvárt. Most elsősorban a sajtműhelyt emelném ki Szakályék Éléskamrájából, mert Marcsi nagyon finom sajtokat készít. A parenyicája nagy kedvencem, de a töltött sajtjai is nagyon különlegesek. Aminek viszont a legjobban örülök, hogy készít hosszan érlelt sajtokat is. Ha szeretitek a jó olasz tésztaételeket, akkor Marcsi pultjában megtaláljátok a "pasta"-ra való reszelnivalót, mert határozottan állíthatom, egyik-másik keménysajtja jobb, mint a boltokban kapható Grada Padano. Szerintem. Markánsabb, erőteljesebb. Én már évek óta az ő sajtjával készítem a bolognait, a pasta carbonárát, és az összes olaszos tésztaételt. De szoktuk csak úgy önmagukban is ízlelgetni ezeket a finomságokat egy pohár jóféle bor vagy sör kíséretében. Salátákra is kitűnőek - például a feta, de lehet venni Marcsinál friss sajtokat is, ricottát, joghurtot, vajat is.



Csak óvatosan a kóstolással! (Függőséget okoz...) És nekem is hagyjatok a készletből. 😊 🧀

2017. március 29., szerda

Rongyoskifli

Visszakapcsolódnék még az előző bejegyzéshez, egy aktualitás okán. Tudjátok miért szeretem nézni a Harry Pottert? Mert nem csupa fiatal, agyonpalsztikázott, csontsovány "szépség" szerepel benne, hanem mindenféle korú, alkatú nő, férfi, gyerek. Abszolút üdítő látni ezt a sokszínűséget a műtétektől lárvává fagyott maszkok helyett, akik a hollywoodi fellegvárból özönlik el a látóterünket. De az apropót most Y. S. Laurent legújabb közfelháborodást kiváltó kollekciója, illetve annak fotói adják. Az egyébként minősíthetetlen és először szembeötlő, felháborító tartalmon túl: a fotókon a nők arca nem is látszik, csak arc részletek vannak. A teljes eltárgyiasítás, szexualizálás képei. Ezért az úgynevezett "kultúrán" és "művészeten" nagyon el kell gondolkodnunk. Hogy mit közvetít, mit és ki diktál. És hogy mindez érték-e? Vagy csak elmebetegek jól finanszírozott őrülete? A válasz számomra legalábbis, egyértelmű. 




Igazán még nem tökéletes a recept, ami miatt mégis megosztom, az a formázás szépsége. Nagyon tetszik ez a kis rongyos kifli. Vagy nem is rongyos, inkább olyan, mint egy dáma, suhogó, gazdagon ráncolt lepelbe burkolva. Bolti réteslapból tökéletes lenne, de nem volt itthon. Így magam készítettem a tésztát, de sodrófával nyújtottam, így nem lett olyan lehelet vékony. A tészta jó, így is ehető volt, de legközelebb vagy egy kevés élesztőt, vagy sütőport is teszek bele.




Hozzávalók 9 kiflihez:
25 dkg liszt
1 kisebb tojás
1 ek. olaj
1,5 dl langyos víz
2 dkg élesztő
1 mokkáskanál cukor



A hozzávalókból jól kidolgozott tésztát készítünk, 9 db kis gombócot formázunk belőle, hagyjuk pihenni, s aztán nyújtjuk jó vékonyra és a tölteléke aztán bármi lehet. Édes, sós, kedvünk szerint. A videóban például egy lencsetöltelék van, én édes túrós kifliket csináltam.



2017. március 6., hétfő

Gözleme (török töltött lepénykenyér)


A múlt bárcsakjai és a jövő aggodalmai
a jelen pillanatunkat elrabló két tolvaj.

                                                                                          (Üstün Dökmen)






Maradékból finomat. Semmit sem szeretek kidobni, ami étel. Jelen esetben még egy adagnyi főtt burgonyát sem, hiszen valaki sokat fáradozott vele: elültette, gondozta, leszedte, piacra vitte, s én csak mindennek a jutalmát élvezem, a finom krumplit. Néhány alap-hozzávaló, egyszerűség, de a végeredmény mégis abbahagyhatatlan. (A változatosság gyönyörködtet, különösen böjtidőszakban.)
A gözleme töltött lepénykenyér, a török konyha népszerű finomsága. Van ahol élesztővel készül a tésztája, van ahol nem. Tölteléke leggyakrabban spenót, sajt (fetához hasonló vagy olvadós is lehet), burgonya, de lehet fűszeres darált hús is. A lényege az, hogy nagyon vékonyra nyújtják a tésztát, s vagy levélformára vagy félhold alakra hajtják a töltelékre. Eredetileg tárcsán, szabad tűzön sütik. Persze a háziasszonyok otthon is készítik.
Én élesztős tésztát csináltam hozzá, a krumpli adott volt, és hát medvehagyma szezon van. :)

Hozzávalók 8 darabhoz:
a tésztához:
32 dkg liszt
1 dkg friss élesztő
1 csapott mokkáskanál só
2,5 dl langyos víz.
a töltelékhez:
50 dkg burgonya (tisztítva)
1 kicsi fej vöröshagyma
5 evőkanál olívaolaj

medvehagyma ízlés szerint
a kenegetéshez:
4 dkg olvasztott vaj

A lisztből, vízből, élesztőből szép sima tésztát dagasztunk. Ez fontos, mert ha kellően kidolgozott, akkor könnyen, nagyon vékonyra nyújtható. Én a robotgép dagasztókarjával csináltattam. Letakarjuk, hagyjuk duplájára kelni.
Közben megfőzzük a hámozott, kockázott burgonyát sós vízben, leszűrjük. Egy kislábaskában az olajon megdinszteljük kis lángon kevés sóval az apróra kockázott vöröshagymát, majd a főtt burgonyához adjuk, és villával a krumplit össze is törjük. Mikor már csak langyos a töltelék, az apróra vágott medvehagymát is hozzákeverjük.
Ha megkelt a tészta, nyolc gombócra formázzuk. Letakarva hagyjuk 10-15 percet állni, majd egyesével lisztezett deszkán vagy a konyhapulton kinyújtjuk - ha félholdat készítünk, a serpenyő méretére, ha levél alakra formázzuk, akkor nagyobbra. Megtöltjük, hajtogatjuk, s a közben felmelegített serpenyőbe tesszük. Közepes lángon süssük, hogy kellően átsüljön. Mielőtt megfordítanánk, a tetejét megkenjük olvasztott vajjal, s mielőtt kivennénk a serpenyőből ismét megfordítjuk, és a másik felét is megkenjük. Sorban nyújtjuk és sütjük.






Sűrű török joghurttal kínáljuk. Addiktív, csak szólanék előre. :) 
Ez a tészta, ha nem lisztezett felületre borítjuk hanem olajozott pultra, lángosként is kisüthető, hiszen egy egyszerű kelt tészta. (Lángos sütéskor nem szabad lisztezni, mert az olajban megég, és nem lesz jóízű a lángosunk. Csak olajjal szabad nyújtani a lángostésztát.)

Hasonló fogások a török konyhából:



2017. január 25., szerda

10 perces bögrés fánk


A belvárosban lakunk. Több buszjárat is erre jár, és áll meg az ablakunk alatt. Némelyiknek úgy csikorognak a kerekei, pont úgy, mint ahogy a bálnák énekelnek. Ilyenkor mindig elmosolyodom, és azt mondom magamban: igen, hallak benneteket.
Bolondság, de az enyém. Szívem joga.
Egyszer álmodtam az óceánok hatalmas vándorairól. Csodálatos álom volt. Értettem a nyelvüket, éreztem a lényüket. 
Azóta hallom a bálnák énekét. Igen, még egy busz kerékcsikorgásában is tudnak üzenni.



Még tavaly sütöttem először, finom és egyszerű. 
Fura vagyok, mert a főzésre hosszú órákat is képes vagyok rászánni, de a sütésre nem. Pláne, ha egy egyszerűbb variációja valamely sütinek legalább vagy majdnem olyan jó, mint a hosszú időt és babusgatást igénylő verzió. Ez a fánkocska nagyon ízletes és finom, "bögrés" fánk néven találtam, de - szerintem - nem igazán volt jó a recept. Úgyhogy javítottam és pontosítottam.

Hozzávalók 2 főre:
20 dkg liszt
1 tojás
15 dkg tejföl vagy joghurt (én most lájtos tejföllel csináltam)
1 púpos evőkanál kristálycukor
csipet só
1/2 csomag sütőpor
1 dl víz

A hozzávalókat kikeverjük egy tálban (nokedlitésztára kell emlékeztetnie), és evőkanállal adagolva bő olajban kisütjük. Egy adag fánktészta fél evőkanálnyi. A kis fánkocskák maguktól megfordulnak különben, nagyon bírtam ahogy úsznak a kókuszolajban. Közepesnél kicsit kisebb lángon süssük, hogy át tudjanak rendesen sülni. Az első kisült adagból érdemes egyet kettévágni, hogy nem nyers-e a közepe. Így tudjuk ellenőrizni és az olaj hőfokon igazítani, ha szükséges.
Ízesíthetjük reszelt citromhéjjal, vaníliával, rummal is a tésztát. Én egyszerűen csak porcukorral megszórtam és fincsi házilekvárt kínáltam mellé.

Ha nem teszünk bele cukrot, hanem sósan készítjük (akár zöldfűszerekkel), igazán remek körete lehet bármilyen szaftos ragunak vagy sültnek is.
Ha pedig a tésztához némi túrót is keverünk (vagy reszelt sajtot), abból is finom fánk fog kisülni. Akár édesen, akár sósan. Ha pl. túróval készítjük, szuper feltét lehet (és sósan) spenót vagy sóskafőzelékhez, de ha pl. nagyon apróra szaggatjuk, akkor levesbetétnek is kitűnő. Ugye mennyire variálható? :)

2010. október 11., hétfő

A "valódi" és "hamis" túrógombóc


Ki jó úton jár, kétkedik, mérlegel, meggyőződik. Nem hiszi, ez így van maradandón, az úgy van kétségbevonhatatlanul, mert mondták, rótták, kötötték érte az ebet, vagy mert írva vagyon.

(táltos hagyomány)




Az íze rendkívül hasonlít az igazi túrógombócéra. És elronthatatlan. :) Horváth Ilona szakácskönyvéből való.

Hozzávalók 4 főre:
1/2 liter kefír vagy aludttej vagy joghurt vagy író (nálunk Zalában kultúra),
1/2 liter víz
25 dkg búzadara,
1/2 mokkáskanálnyi só,
2 vaníliás cukor,
2 csapott evőkanál kristálycukor,
3 evőkanál olaj,
15 dkg zsemlemorzsa.

Ebből a mennyiségből kb. 24 darab, pingponglabdányi gombóc jön ki. Ha nagyobb étkű a család, érdemes 4 főre 1,2 liter folyadékból készíteni, arányosan annyival több darával.
A kefirt habverővel simára kevertem a fél liter vízzel, sóval, cukrokkal és felforraltam. Hozzáadtam a darát is, és kis lángon kevergetve főztem addig, míg a daraszemek kissé megduzzadtak, és jól besűrűsödött a massza. Hagytam állni, hogy még sűrűbb legyen és kissé kihűljön.
Közben az olajon megpirítottam a zsemlemorzsát. Mikor már hozzányúlhatóra hűlt a massza, kissé vizes kézzel gombócokat formáztam belőle és meghempergettem a zsemlemorzsában, tejföllel és porcukorral tálaltam.




Kell hozzá 2-3-4 főre (nálunk általában a túrógombóc második fogás egy gazdagabb leves után, így több fogy belőle, de ha egy kétfogásos ebéd után csak desszertként ennétek, akkor 4 embernek is elég):
 
50 dkg krémes túró (én jobban szeretem, mint rögössel)
2 nagy tojás
8 dkg búzadara
fél csapott teáskanál só.
A 3 liter főzővízbe: 3 teáskanál só.
A morzsához: 2 evőkanál olaj vagy vaj, 4 púpos evőkanál apróbb szemű szemlemorzsa.
A tálaláshoz: porcukor és tejföl.
 
A túrót alaposan összedolgozzuk a sóval, búzadarával, tojásokkal. Lefedjük és 3-4 órára hűtőbe tesszük. Legjobb reggel korán megcsinálni, és ebéd előtt közvetlenül kifőzni.
 
A zsiradékon a morzsát szép világosra pirítjuk. Figyeljünk oda rá, mert hajlamos megégni, már akkor vegyük le a tűzről, mikor még csak éppenhogy színe van, és kevergessük tovább a tűzről levéve még 2-3 percig, míg a lábos alja már nem lesz tűzforró.
 
Kifőzés: a sóval felforraljuk a vizet, közben vizezett kézzel egyforma gombócokat formázunk a masszából. Mikor forr a víz, beletesszük. Ha feljöttek a felszínre, még egy percig főzzük, majd a morzsára kiszedjük 4-5 darabonként. A lábast körkörösen mozgatva finoman hagyjuk, hogy a gombócok felvegyék a morzsát, majd áttesszük egy tálba őket. És így járunk el, míg az összes gombócot meghempergettük a morzsában. Tejföllel és porcukorral tálaljuk.

2008. november 20., csütörtök

Sztrapacska


most ilyen korszak van, ez már a harctér
nincs nyegle smúzolás, nincs antik arcél
most már kisírom, semmi nem riaszt el
hogy én szeretlek, légy te bárhogy ezzel
a Föld is lakható hely lett miattad,
épp csak nem veled - te aztán megadtad
ez van, s hogy mennyi tartást várhatsz tőlem,
nem tudom: erőm szivárog belőlem,
de oly rég tartom ezt a mérlegformát
kezemmel egybeforrt az égő korlát
így te csak nyugodtan értékeld másképp
nem estem még le, s nem húzódtam hátrébb
bár mint az öngyilkos cseléd a gangról
hozzád ki mernék lépni önmagamból


(Falcsik Mari: Keresetlenül)




A sztapacska szlovák étel. Nagyon finom, és többféleképpen is ízesíthető. Az alapja egy nyers burgonyás nokedlitészta: (4 főre) egy kiló burgonya nyersen almareszelőn lereszelve, kb. 30-40 dkg liszt (a burgonyától függ, mennyit vesz fel), só. 
A reszelt burgonyából sóval és liszttel sűrűbb nokedlitésztát készítünk. Forrásban lévő sós vízben kifőzzük - tovább kell főnie mint a sima nokedlinek, mert a burgonyának is meg kell főnie. Épp ezért, nagyobb lyukú nokedliszaggatón kell kiszaggatni is - vagy deszkán, késsel. 
Túrósan: juhtúróval vagy tehéntúróval elkeverjük a kisült szalonnapörc zsírjával a kiszedett nokedlit, tejföllel, szalonnapörccel meglocsolva tálaljuk. Sütőbe is tehetjük, hogy összesüljön és a teteje kissé megpiruljon. A túrós lehet kapros is - nagyon finom - ha valaki kaporrajongó, ajánlom! 
Káposztásan: savanyúkáposztát szép piros-barnára sütünk olajon, és a kifőtt nokedlit elkeverjük vele. 
Hagymásan: kis fej vöröshagymát apróra kockázunk, és olajon sóval megdinszteljük, a kész nokedlit ebbe a hagymás zsiradékba szedjük ki. Akár így natúran, akár tejföllel is tálalható.Vagy szalonnapörcöt készítünk, a kis húsdarabokat kivesszük és a zsírjáben dinszteljük üvegesre a vöröshagymát. Majd hozzákeverjük a szalonnapörcöket is. 

2008. október 27., hétfő

Kecskesajt olívaolajban


Őszi éjjel
izzik a galagonya
izzik a galagonya
ruhája.
Zúg a tüske,
szél szalad ide-oda,
reszket a galagonya magába.
Hogyha a Hold rá fátylat ereszt:
lánnyá válik,
sírni kezd.
Őszi éjjel
izzik a galagonya
izzik a galagonya
ruhája.
                                               (Weöres Sándor)




A kecskesajtot fölkockáztam, friss fűszernövényeket és fokhagymát tettem az üvegekbe, aztán olívaolajjal - naná hogy extraszűzzel - nyakon burítottam a fűszeres sajtkockákat. Az egyik üvegcsébe jócskán került tökmagolaj is, persze... A fűszerek az erkélyemen található kiskertemből származnak. Szurokfű, bazsalikom, kakukkfű, rozmaring, zsálya. Igazán csodás kombináció! Hagyom érni pár napot, aztán saláták tetejére téve mennyei lesz! Az öntet nagy részét természetesen a fűszeres olívaolaj fogja képezni. A fűszeres olívaolajos sajt egyébként fetából is készíthető, valami varázslatosan finom az is. Leforrázott szőlőlevélbe is csomagolhatjuk a kockákat, isteni hozzá.

2008. október 3., péntek

Nudli


Aki egy szeretőhöz köti magát, az eltöri az életet jelentő szárnyát. Azonban aki a szeretőt röptében csókolja, az az örökkévalóság napfelkeltéjében él.


(William Blake)


A nudli mindig jó ötlet, bármilyen formát is öltsön... :-)
Most a hagyományos, édes változatát készítettem.

Hozzávalók 4 főre (jó bőven...):
1 kg megpucolt krumpli (Agria),
2 kisebb tojás (vagy 1 nagy),
2 púpos evőkanál búzadara vagy rétesliszt,
3 evőkanál olaj,
só,
30 dkg + 10 dkg liszt,
20 dkg zsemlemorzsa,
10 evőkanál olaj.

A krumplikat hámoztam és kockákra vágva, sós vízben megfőztem. Leszűrtem (a levéből ilyenkor mindig krumplilé-levest csinálok, nem öntöm ki), összetörtem jó alaposan, és hagytam kihűlni.
Közben egy széles, nagy lábosban az olajon zsemlemorzsát pirítottam.
A kihűlt tört burgonyához hozzáadtam a tojásokat, a búzadarát, az olajat, kevés sót és 30 dkg lisztet. Összedolgoztam, majd lisztezett deszkára borítottam a tésztagombócot. Közben egy nagy fazékban sós vizet tettem föl forrni. Azért írtam 30 dkg + 10 dkg lisztet, mert eredetileg 30 dkg ment hozzá a krumplihoz. A plussz tíz elment a lisztezésekre, illetve arra, hogy a tésztát két darabba vágtam és először csak az egyik gombócot nyújtottam ki és alakítottam nudlivá. Mire a második gombóc sorra került, kissé meglágyult a tészta, ezért azt még egy kevés liszttel átgyúrtam a deszkán a nyújtás előtt. Ez a 30 dkg lisztmennyiség elég pontos, de ha 5-8 dkg-mal több megy bele az is lehetséges, mert a krumplik nem egyformán lisztesek. Azért is írtam oda, hogy én Agriát használok hozzá. Ez egy sárga belű, nagyon jó ízű krumpli és mindennek alkalmas. A lényeg az, hogy a nudlitészta ne legyen túl lágy sem, ne ragadjon, de ne gyúrjuk be keményre sem, mert akkor nem lesz finom. Ezek a mennyiségek így jók, pontosak.
Sodrófával a tésztát fél centi vastagra kilapítottam, és pizzavágóval másfél centis csíkokra vágtam. Milyen jó találmány is a pizzavágó! Régebben mindezt késsel csináltam, de folyton ráragadt a tészta, és csak gezemicéltem vele, de vágni?! A pizzavágó viszont nagyon éles, forog... isteni dolgozni vele.
Szóval, a csíkokat aztán fél centis kis csíkokra metéltem, és a deszkán átsodorgattam őket.
A lobogó, forrásban lévő vízben kisebb adagokban kifőztem. Meg kell várni, míg följönnek a víz tetejére, és még egy percig hagyni őket, aztán szűrővel kiemelni, és zsupsz a morzsába! És nem keverni, csak rázogatni.... Mit szólna ehhez James Bond?! :-) Szóval jó méretes, nagy lábosba készítsük a morzsát, hogy legyen hely rárázogatni a morzsát. Különben összetörne a nudli.





Az olaszok gnocchija ugyan ez.
A nudli kitűnő natúran is, zsírra vagy olajra kiszedve. Köretként szaftos ragukhoz fantasztikus. De bármivel ehető, ugyanúgy, mint a tészták, túróval, tejföllel, stb... Egyszerűen szalonnapörcös-hagymás zsírba forgatva is tökéletes.

A mákos nudli is nagyon finom. Akkor nem kell morzsára szedni csak csupaszon hagyni, kevés olajjal elkeverve hogy ne ragadjon össze. A tetejére szórjuk egyszerűen a tányérokon a porcukorral elkevert darált mákot.

2008. szeptember 23., kedd

Étvágyfalatkák


A változatos étrend élvezetesebbé teszi az étkezést, ráadásul segít elszakadni az általában kedvelt zsíros, sós és édes ízektől, és kifinomultabb ízlést alakít ki.

(Brian Wansink)




Olyan csipegethetnékem volt... nem voltam éhes, csak... 
A dolog roppant egyszerű: alulra egy szelet körte, rá egy kis kecsketúró, arra finom házi sonka, s végül mindezt megkoronázza egy karika chili. 
Remek! :)

2008. július 4., péntek

Kecsketúrós-olívás pogácsa


Reggel megismerni az igazságot és este meghalni.

(Konfu-Ce)



 

Az alábbi pogácsát készíthetjük sima tehéntúróval is. Ilyenkor nyáron az esti hűs sör vagy fröccs mellé kitűnő harapnivaló... :-) Vagy lágy kecskesajttal is, ha ahhoz jutunk hozzá. 
Hozzávalók: 50 dkg liszt, 25 dkg túró, 10 dkg vaj, 3 dkg élesztő, 1 teáskanál kristálycukor, 1 dl tej, annyi tejföl vagy kefír, amennyi a lágy, de gyúrható tészta állagához szükséges (kb. 1 dl), só, 2 maréknyi olajbogyó, kevés friss kakukkfű és szurokfű (oregano), egy tojás a kenéshez. 

Az élesztőt elkeverem a langyos tejben a cukorral. A lisztet egy tálba szitálom, sóval elkeverem. Mélyedést csinálok a közepébe, amibe beleöntöm az élesztős tejet, az olvasztott vajat, a tejfölt vagy kefírt. Kidolgozom a tésztát, és mikor már elválik a kezemtől és fényes, hagyom kelni fél óráig. Közben elkészítem a túrót: sózom, kevés tejfölt adok hozzá, a frissen vágott fűszereket, valamint a karikákra vágott olajbogyókat. A fél óra elteltével kinyújtom a tésztát lisztezett deszkán, megkenem a túróval (keveset hagyok belőle), majd hajtogatom: bal oldalán annyit hajtok be, amekkora a jobb oldalon marad, mert azt is ráhajtom a már dupla tésztára. Kapok egy hosszúkás tésztát, amit a fentiek szerint szintén meghajtogatok úgy, hogy a jobb oldal harmadáig megkenem a túróval és behajtom, majd a tetejét is megkenem túróval, és ismét behajtom. Hagyom pihenni fél óráig, aztán újra kinyújtom jó vékonyra, és újra hajtogatom. Újabb fél óra pihenés után ismét kinyújtom, kb. egy centi vastagra, a tetejét megkenem felvert tojással, és késsel bekockázom. Kiszaggatom, és kivajazott tepsiben, forró sütőben megsütöm.

2008. május 29., csütörtök

Zöldfűszeres túrókrém


Az emberi nyomorúságból az, ami elkerülhető lenne, nem elsősorban a butaság, hanem a tudatlanság, a tudni nem akarás miatt létezik még ma is. Az önismeret hiánya az, ami a legpusztítóbb.

(Carl Sagan)




Hozzávalók:
30 dkg kecsketúró,
3 dkg vaj,
1 nagy evőkanál 20%-os tejföl,
só,
friss zöldfűszerek apróra vágva: kapor, petrezselyemzöld, kakukkfű, tárkony, újhagyma zöld szára, 1 friss fokhagyma-gerezd.

A hozzávalókat alaposan elkeverem, és hagyom összeérni a hűtőben egy órácskát.