A Kayapo indiánok otthona eltűnik

.

Hátha segíthetünk.

Viktor Forgács facebook

Remélem ez a kép beutazza a világot . . .

"Amíg az újságok és a televízió másról sem beszél, mint a celebek életéről a Kayapo indián törzsfőnöknek élete legrosszabb hírével kell szembenéznie: Dilma, "Brazília új miniszterelnöke engedélyt adott egy óriási vízi erőmű létesítésére (a harmadik legnagyobb a világon). Ez egyben a halálos ítélete a völgyben élő embereknek mert a gát létesítése 400,000 hektár erdőt fog hullámsírba temetni. Több mint 40.000 bennszülött indiánnak kell új otthont keresnie. Ezzel egyetemben megsemmisül a természetes környezet, az elpusztult erdőkkel együtt sok faj fog eltűnni a föld színéről."

Az egészben az a legmegrendítőbb ami miatt szégyellem, hogy a nyugati civilizációhoz tartozom, ahogy a Kayapo törzsfőnök reagált a történtekre, amikor meghallotta a döntést. Az emberi méltóságát sárba tiporva reménytelenül ült szemben a kapitalista "haladással" a modern, rablógazdaságot támogató civilizációval, ami nem fogad el más értékrendet.

De tudjuk, hogy egy kép többet ér ezer szónál, megmutatja a valódi igazságot, mi az ára a nagytőkés gondolkodásnak, amit a "minőségi életnek" nevezett oltáron áldozunk fel.

Írd alá az AVAAZ petícióját, hogy leállítsák a gát építését:

http://www.avaaz.org/en/amazon_under_threat/

Itt az ideje, hogy felébredjünk.

Megosztás · kedd

Forróvizes gyorskenyér - kubai kenyér

 - kubai kenyér.

Az ima nem Istent, hanem az imádkozót változtatja meg.

                                                                                                                                                       (Erhard F. Freitag)

Ma blogszomszédolós nap volt... Kenyeret is sütöttem, mert egy morzsa nem sok, annyi sem volt itthon. Máginál láttam meg ezt a csodát ma délelőtt. Míg sült a hús, összeállítottam a kenyeret, s mikor kivettem a finom narancsos illatot árasztó sültet, tettem is be a helyére ezt a forróvizes forradalmi, 100 perces gyorskenyeret. Mire befejeztük az ebédet, ki is sült. Ráadásul. Én a cukrot ki is felejtettem belőle annak rendje és módja szerint. És még így is szépen és gyorsan megkelt.
Én is hitetlenkedtem, de egy próbát megért. Leginkább mert Mági képein olyan gyönyörűek voltak a kenyérkék. Hittem neki. Valóban gyors, valóban nem haláloznak el időelőtt az élesztőgombák a forróvíztől. Valóban ropogós a héja (ami később sem puhul be) és puha, finom a belseje. Máskor is sütöm! :) Hogy mitől kubai? No ezt nem tudom... :) Talán a forróvíz miatt. Köszönet a szuper receptért! :)

Hozzávalók:
50 dkg liszt (én most 30 dkg fehérlisztből, 5 dkg réteslisztből és teljes kiőrlésű búzalisztből készítettem),
1,5- 2 csapott teáskanál só,
1 csapott teáskanál kristálycukor,
2,5 dkg friss élesztő,
3 dl forróvíz.

A liszteket és a sót, cukrot, elmorzsolt élesztőt alaposan összekeverjük, majd hozzáöntjük a forróvizet. Én fakanállal kezdtem összedolgozni, mert tényleg forrásban lévő vizet adtam a liszthez és nincs dagasztós masinám. Szóval fakanállal összekutyultam, amennyire tudtam. Aztán óvatosan kézzel is nekibátorodtam, de csak finoman mert először tényleg forró volt. Mikor már nem kellett hozzá azbesztkéz, a konyhai munkalapon jól átgyúrtam. Szép sima a tészta, rugalmas, valóban nagyon jó gyúrni. A kenyérgombócot vékonyan beolajoztam olívaolajjal. A tepsibe sütőpapírt tettem, kissé beliszteztem. Erre tettem a tésztagombócot, pengével keresztben bemetszettem és letakartam egy nagy tiszta nylonzacsival. Hagytam pihenni míg a sütőm szabad nem lett. Máginál csak negyed órát kelt, nálam kicsit többet. De én kifelejtettem a cukrot ugye. :)
Az én sütőm már meleg volt, de nem előmelegítettet ír a recept. Hideg sütőbe tesszük 200 fokra és 40-45 percig sütjük. De így előmelegített sütőbe téve is szépséges lett. :)

Narancsos sült oldalas

.
Kezdetben meg akartam hódítani az életet, de ő lett a győztes.

Később megkíséreltem hogy kifürkésszem, de elvesztem végtelenségében.

Végül úgy gondoltam, hogy gondosan be kell osztani, de kibújt alólam.

Utoljára - bár vonakodva és tétován - megpróbáltam szeretni.

Ekkor túláradó örömmel ölelt magához.

(Erhard F. Freitag)

Nemrégen Alíz konyhájában láttam ezt a különleges narancsos csirkecombot - ma el is készítettem csak oldalasból mert a csirkecombot egyikünk sem szereti. Bevallom egyszerűsítettem a dolgot. Mert érdekes álmom volt az éjjel. Felkelés után nekiültem böngészni az álomfejtő könyveimet... és mire észbe kaptam, már késében voltam ebédügyileg. Az oldalast a fagyasztóból vettem elő. Ahogy volt, fagyosan dobtam be a sütőbe, a finom páclével nyakonborítva.  Így is isteni finom lett, köszönet érte Alíznak!

Hozzávalók 4 főre:
1 - 1,5 kg sertésoldalas,
2 narancs reszelt héja és leve,
só,
1 evőkanál olívaolaj,
2 teáskanál méz,
2 evőkanál szójaszósz,
1 csapott teáskanál őrölt gyömbér,
1 evőkanál vörösborecet.

A pácon alakítottam menet közben, mert kissé elsokalltam a mézet, ezért a sütés végefelé, mikor levettem a fóliát a húsról, öntöttem a szafthoz egy kevés vörösborecetet, és így lett jó.
Tehát a húst alaposan megmostam, mert az oldalas mindig tele van csontszilánkokkal. A sütőedénybe olívaolajat öntöttem. A húst besóztam és az edénybe tettem. Egy kisebb keverőtálban összekevertem az önetetet: a mézet, narancslevet és héjat, a gyömbért, szójaszószt. Mindezzel meglocsoltam a húst, lefedtem alufóliával és másfél órára előmelegített sütőbe tettem olyan 160-180 fokra. Végül a fóliát levettem, hozzáöntöttem a szafthoz a vörösborecetet, meglocsolgattam a húst többször is, míg szép pirosra nem sült.
Tényleg isteni a hús alatt képződő szósz.
Oldalasból nehéz megadni a fő/mennyiséget, mert ha olyat veszünk, amiben sok a csont és vékony rajta a hús, sokkal többet kell vásárolnunk belőle. Ha vastag húsosat kapunk, akkor természetesen kevesebb is elég.
Rizzsel tálaljuk. Amit készíthetünk akár mazsolával, akár kukoricával, akár sáfránnyal. De kuszkuszt is el tudok hozzá képzelni.
Ha krumplievők vagyunk inkább, akkor hajában egészben megfőzött, majd kevés olívaolajon jól átpirított burgonyával tökéletes.

 

Ez a recept csirkéből, pulykából, kacsából is kiváló, de akár főtt, s aztán sütött füstölt csülökhöz vagy sonkához is el tudom képzelni. Megbolondíthatjuk akár még kínai ötfűszer-keverékkel is, amit házilag is elkészíthetünk. Csillagánizs, édesköménymag, szegfűszeg, szecsuáni bors és fahéj alkotja a keveréket.

Pasta al gorgonzola

.

Ez az észak-kelet tájföldi tanárom, Ácsán Cshá egyik kedvenc története volt.

         Egy szép nyári estén, vacsora után, egy friss házaspár együtt indult sétára az erdőbe. Remekül érezték magukat, amíg meg nem hallottak egy hangot a távolból: „háp-háp!”

         „Hallod,” mondta a feleség, „ez biztos egy tyúk.”

         „Nem-nem. Ez egy kacsa volt.” javította ki a férj.

         „Nem… Biztos vagyok benne, hogy tyúk.” válaszolt.

         „Lehetetlen. A tyúk azt mondja, hogy „kot-kotkodács”, a kacsa meg azt, hogy „háp-háp!” Ez a kacsa volt, édesem.” felelte az ura, kissé már ingerülten.

         „Háp-háp!” Hallatszott ismét.

         „Na, ugye, hogy a tyúkod csak kacsa,” szólalt meg ismét.

         „Nem egyetlenem, ez csirke volt. Biztos vagyok benne.” bizonygatta, egyhelyben toporogva.

         „Ide figyelj asszony! Ez…egy…kacsa, K-A-C-S-A, réce! Megértetted?” Mondta feldúltan.

         „De tyúk,” ellenkezett.

         „Egy kacsa, hogy az ég áldjon meg, te…” 
De szerencsére a következő „háp-háp” megszakította a mondatát, hogy nehogy olyat mondjon, amit nem kellett volna.  
           A feleségnél már majdnem eltörött a mécses. „De hát tyúk!”

A férj meglátta neje könnybelábadó szemeit, és végre eszébe jutott, hogy miért is vette el. Az arca kisimult, és gyengéden így válaszolt: „Sajnálom drágám. Neked van igazad. Valóban tyúk.”

„Köszönöm egyetlenem.” mondta és megszorította kedvese kezét.

„Háp-háp!” zengett bele az erdő, mialatt továbbfolytatták sétájukat együtt, szerelemben.

A történet lényege, hogy a férj végre ráébredt, hogy nem az a fontos, hogy tyúk volt vagy kacsa. Ami igazán számít, hogy békében együtt legyenek, hogy élvezhessék a nyáresti sétájukat. Hány házasság megy tönkre lényegtelen dolgok miatt? Hány válásnál vágnak egymáshoz „tyúk vagy kacsa” szintű ügyeket?

Ha megértjük ezt a történetet, emlékezni fogunk, mi is az igazán fontos. A házasság fontosabb annál, hogy réce vagy csirke volt. És különben is, hányszor volt már, hogy teljesen száz százalékig biztosak voltunk abban hogy igazunk van, és később rá kellett jönnünk, hogy mégsem?  Ki tudja? Lehet, hogy tényleg egy génmanipulált csirke volt, ami képes a hápogásra!

(A nemek közötti egyenlőség és a zavartalan szerzeteséletem megőrzése érdekében, minden alkalommal, amikor ezt elmesélem, felcserélem a szereplőket.)

(Ajan Brahm - Opening the Door of Your Heart, bodhibuilding blog)

Kedves párom ma egyszerű tésztát kért ebédre. Azért játszottam egy kicsit. :) Egyébként a világ egyik legegyszerűbb étele, bármilyen száraztésztával is tökéletes, de a krumplinudli sem rúgja le magáról ezt a fini szószt. És szinte már nem is recept... A tésztát egyébként céklaporral színeztem és ravioliként is elkészíthettem volna, dee... bár marad a gyerek ha játszik, ennyire most nem voltam pepecselős kedvemben. :)

Hozzávalók 4 főre:

50 dkg száraztészta,

20 dkg gorgonzola sajt (vagy bármilyen márványos sajt),

2 dl tejszín,

só (nem biztos hogy kell, a sajt sós),

frissen őrölt bors,

1 evőkanál olívaolaj,

5 dkg vaj,

2 gerezd fokhagyma. 

A vizet tegyük fel forrni sóval. Közben az olívaolaj-vaj keverékén pici sóval futtassuk meg az apróra kockázott fokhagymát, majd öntsük fel tejszínnel és morzsoljuk bele a gorgonzolát. Kevergessük, míg elolvad a sajt és kissé besűrűsödik a mártás. A kifőzött tésztát szedjük a szószba, ha túl sűrű lenne, kevés tésztafőzővízzel higíthatunk rajta. És kész! Nudlira (gnocchira) is tökéletes mártás. Édes salátahagymát vagy lilahagymát is dinsztelhetünk bele a fokhagyma mellé, ha épp úgy tartja kedvünk.