Segítsüti 2015 ősz - Aprósütemény-csomag

Kedves Emberek!

Ez itten most egy jótékonysági akció, amiben én is részt veszek. Az akció a Mosoly Alapítványt támogatja, akik súlyos betegségeken átesett gyermekeknek segítenek abban, hogy ne csak a testük, de a lelkük is meggyógyulhasson egy hosszabb, traumatikus betegség után. Mesékkel és művészetterápiával oldják a láthatatlan (de sajnos annál valóságosabb) gubancokat-csomókat, hogy a gyerekek mielőbb visszakaphassák teljes önmagukat. Igazi mosolyokat csalni a kis arcokra - ez a küldetésük.

A Segítsüti licitet 13. alkalommal szervezzük: ami gasztrobloggerek jótékonysági akciója rászoruló gyermekek támogatására.

1) Kik?

Ismét 30 gasztroblogger készül 30 édességgel, az akció adminisztrációját - beszerzések, pénzügyi elszámolás - pedig szokás szerint a Segítsüti Közhasznú Alapítvány intézi.

2) Mikor?

Az őszi sütilicit a hagyományos időponttól kicsit eltérően zajlik: 2015. szeptember 21-én, hétfőn fognak megjelenni a sütis bejegyzések az egyes blogokban, és kerülnek fel majd egyidejűleg a licitálós menü alá, és kezdődhet rájuk rögtön a licit. Ezután három napon át zajlik az árverés, amely 2015. szeptember 24-én, csütörtökön 16:00-kor zárul. Az egyeztetéseket követően majd minden egyes nyertesnek vele egyeztetve értelemszerűen frissen újrasütik a nyereményét, és eljuttatják neki.

3) Kit támogatunk?

A befolyt támogatási összegből most a Mosoly Alapítványt, és rajtuk keresztül a beteg és lelki traumát átélt gyermekek gyógyulását támogatjuk.

4) Hogyan?

Minden tepsi sütemény kikiáltási ára továbbra is 1.000 forint lesz. A liciteket a Sütiárverés menüpont alatt lehet majd megtenni, ehhez pedig egy egyszerű regisztráció (név, e-mail cím) szükséges. Aki már korábban regisztrált az oldalra, ezt már nem kell ismét megtennie, ha netán a jelszavát elfelejtette, ez orvosolható a belépési oldalon. A nyertes az lesz, aki a legmagasabb összeget ajánlja adott süteményért szeptember 24-én 16:00-ig. Ezután a nyertes átutalja a vállalt összeget, a bloggerrel egyeztet az átadás-átvételről. Erre nézve  azt fogalmaznánk meg kérésként a nyertes felé, hogy ez az átadás a következő Segítsüti akcióig (tehát 2016. március végéig) lehetőség szerint valósuljon meg. Sajnos több esetben nagyon elnyúlt az átadás, és a felajánló bloggerek is magánszemélyek, nem lehet tőlük elvárni, hogy a felajánlást adott esetben egy évvel az akció után valósítsák meg.

Várjuk idén is visszatérő és új támogatóinkat a Segítsüti akció licitjeire, hogy a süti megint segíthessen!

(A segítsüti honlapját itt találod.)

Az én felajánlásom egy aprósüti-csomag, amiben lenne:
narancsos vagy citromos keksz
mézes puszedli
isler

Azért gondoltam erre, mert hát őszintén szólva egy tortával, vagy bármilyen más habos-babos-romlandó-krémes sütivel nem utaznám át széles szép hazánkat, és úgy hiszem, a nyertes sem. Budapestiek egymás között meg tudják oldani, de itten az Isten háta megett ez nem olyan egyszerű. :) Tehát olyan édességben gondolkodtam, ami postára adható és sokáig eláll. Például karácsony előtt nem is jönne rosszul egy ilyen doboz sütemény, igaz? :)

Köszönettel :)
duende

Paprikasaláta (zöldparadicsomsaláta) extrán

A lestyán csorba után sült csirkét, pirított krumplit tesznek az asztalra, és zöld paradicsomot, ecetesen. Ez vad savanyúság, amit mi nagyon szerettünk.

(Polcz Alaine: Két utazás Erdélyben)

Mivel kellően édes ennek a salátának a leve ahhoz, hogy a fanyar zöldparadicsomhoz is épp jó lehessen, ezért abból is készítheted a paprika helyett.

Hozzávalók 2 főre:
25 dkg paprika (csumája nélkül),
5 dkg fehér salátahagyma (1 kisebb fej),
1 kis gerezd fokhagyma,
1 mokkáskanál koriandermag mozsárban rusztikusra törve,
1 evőkanálnyi aprított friss tárkony,
1 evőkanálnyi petrezselyemlevél,
1 csapott evőkanál kristálycukor,
3 teáskanál 20%-os ecet (nekem most csak ez volt itthon, de helyettesíthető citromlével, balzsamecettel vagy almaecettel vagy verjus-vel is),
4 dl forróvíz,
1 mokkáskanál só,
1/2 evőkanál olívaolaj,
1/2 evőkanál tökmagolaj.

A paprikákat kicsumáztam és vékony karikákra vágva egy tálba tettem. A hagymát félkarikákra vágtam, a fokhagymát belereszeltem. Megsóztam és jól átkevertem, hogy a só mindenütt érje. Felaprítottam a tárkonyt, a petrezselyemszárakról letépkedtem a leveleket és mindkettőt a paprikához tettem, valamint a tört koriandert is.

A vizet felforraltam, a cukrot elkevertem benne, aztán a salátára öntöttem. Hozzáadtam az ecetet is, jól átkevertem, majd kóstoltam. Ilyenkor lehet pótolni, ha valami még hiányzik: ecet, só vagy cukor.

Végül az olajokkal meglocsoltam és hagytam kihűlni. Addigra épp össze is ért a saláta.

Mihez ajánlom? Grillezett húsokhoz elsősorban, mert elég karakteres saláta, majdnem olyan, mint egy jó salsa.

Pitakenyérbe töltött gyroshoz is jó kiegészítő íz-textúra lehet.

Natúr sült halhoz is remekül illik szerintem, vagy sült csirkéhez. De vadpörkölthöz is jól illene úgy hiszem.

Kamrábavaló lecsó

   Maga a kenyér fontos helyet foglalt el életünkben, mint sok mindenki máséban is. Erre mutatnak azok a jelzők, amivel kiékesítettük és megtiszteltük ezt a szót - kenyér - beszédeink közben, mint: éltető, Isten adta, áldott, életadó, mindennapi, és a többi. A kenyér megszegése külön családi szertartás volt, ami csak Anyámnak volt megengedve. S ő mielőtt felszelte a kenyeret, rátette az örök élet és örök remény jelét - egy keresztet; s mi csak azután kaptuk meg a ropogós serclit.
   Minden családnak megvolt a maga kis kovásza, s valahogy még szégyen is volt kovászt kölcsönkérni. Mert bizony a kovászt Anyám az Ő anyjától kapta, amikor férjhez ment és saját háztartást kezdett. Nagyanyám pedig az Ő anyjától, és így rendjén vissza a századokba. E kis kovászka volt letéteményese családi jellegünknek, egyéni-emberi karakterünknek; kulcsa a tradícióknak, folytonosságnak, szépségnek és szeretetnek.

(Kövi Pál: Erdélyi Lakoma)

Lassan itt az augusztus vége. Lábnyomát követve most a legszebb, legkívánatosabb kerti paprikák és paradicsomok között tobzódhatunk akár a piacon, akár a kiskertben. Azt hiszem, az ünnepi hosszúhétvége épp alkalmas lehet a kamra feltöltésére is, mert a savanyúságnak valók is most vannak a legjobb áron. Láttam zöld paradicsomot is, almapaprikát is. Persze ünnepeljünk is, mert az ünnepek fontosak. Talán az utolsó cölöpei a sodró időnek, ami csak folyik, de ciklusai már nemigen vannak. Jó társaságban, nem rohanva szegjük meg azt az új kenyeret, együnk hozzá finom lecsót, a szaftot akkurátusan tunkoljuk ki, fényesre törölve a tányért. Mindezt kísérjük le egy-két pohárka borral, s élvezzük a nyár utolsó lobbanását. Soká lesz ám újra, hát amíg itt van, marasztaljuk.

Hozzávalók:
3 kg színes kerti paprika (egészben mérve),
2 kg érett, lédús kerti paradicsom,
1 teáskanál só,
ízlés szerint 2 friss piros csili,
üvegek.

Egyszer régen tettem már el lecsót, de az nem ez a változat volt, hanem a komplett: olajjal, hagymával együtt. Nem volt rossz, de az olaj hajlamos egy idő után avas ízt produkálni, és mire az utolsó üvegeket kibontottam, nem volt igazán élvezhető. Ez a fajta tehát szimpatikusabb, és helytakarékosabb is. Télen pedig csak egy jó hagymás alapot kell készíteni hozzá, majd az üvegbezárt lecsóval összerottyantani és már élvezhetjük is a nyár egyik kedvenc ízét. A receptet Zsanuáriánál láttam meg, a módszerben kissé eltértem, mert én hagytam összeesni a paprikát a paradicsomszószban - számomra így egyszerűbb volt üvegekbe tölteni, és ismét csak helytakarékosabb is.
A paradicsomokat forrásban lévő vízbe tettem körülbelül fél percre, majd kiszedtem őket, és a héjukat könnyedén eltávolítva robotgépben rusztikusra aprítottam. A paprikákat megmostam és nagyobb darabokra vágtam. Föltettem a darált paradicsomot egy nagy fazékba főni a paprikadarabokkal, a csilivel és a sóval. Többször átkevertem, és mikor a paradicsom is levet engedett és a paprika is körülbelül felére összeesett, a kimosott, mikróban csírátlanított (2 percre teljes fokozatra betettem a frissen mosott üvegeket) üvegekbe adagoltam úgy, hogy a paradicsomszósz teljesen ellepje a paprikát. Az üvegekre folpackot tettem, arra egy késhegynyi szalicilt, majd a csavaros tetőkkel lezártam. Szárazdunsztban hagyom kihűlni.
Nem szabad sokáig főzni a lecsót, épp csak essen össze kissé a paprika, mert a lassú kihűlés alatt is puhul még az üvegekben. A paradicsom elég hozzá, mert jól össze lehet így szorítani a paprikát, nem kell sok a felöntésükhöz, de ha valaki paradicsomosabban tenné el, akkor növelje a mennyiséget fél kilóval.

Tettem el paradicsomlét is, ha már így belejöttem. Mivel nincs paszírozóm, ezért a megmosott gyümölcsöket negyedeltem, aztán föltettem egy nagy fazékba főni egy teáskanálnyi sóval. (Körülbelül 8 kiló volt a paradicsom.) Mikor teljesen összeestek a darabok és jó sok levet engedtek, akkor hagytam kicsit hűlni. Szitán kanállal átpaszíroztam-szűrtem, újra felforraltam és csírátlanított üvegekbe tettem a lecsós módszer szerint: tetejükre folpack, kevés szalicil, majd csavaros tető, és szárazdunszt. Nagyon fincsi, igazi nyáríz. Szeretem a bolti paradicsomléket is, de a házi valahogy más.