Házi savanyúságok (bedobálós vagy hordós savanyúság)

Mindig én teszem el a savanyúságot, mert nagyon egyszerű a dolog. És nem is kell nagy mennyiség egy-egy fajából, így több körben készítem - mikor minek van szezonja, illetve mikor a legolcsóbbak a piacon a hozzávalók.

Az alaplé mindnél ugyanaz, de természetesen ízlés szerint lehet édesebbre, sósabbra vagy ecetesebbre készíteni. A fűszerek is alapvetően megegyeznek.

Tehát az alaplé:

3 liter víz,

3 dl 20%-os ecet,

10 dkg só,

35 dkg kristálycukor,

1 és fél mokkáskanál borkénpor (ettől szép színűk marad),

1 és fél csapott teáskanál szalicil.

Nem kell felforralni, csak így hidegen kikeverni. Érdemes kóstolni, így a szánk íze szerint készül biztosan. Ez a lé viszonylag savanyú, de ettől nem kell megijedni, kell ennyi ecet, hogy a zöldségek be tudják szívni, megízesedhessenek tőle. Mikor kóstolunk, nagyon tiszta kanállal tegyük.

A savanyúságos üvegeket nagyon alaposan mossuk el, a zöldségeket is úgyszintén alapos mosás, válogatás után tegyük csak üvegekbe. Ahol nem ép a zöldség, ott vágjuk ki azt a részt. Az uborkákat én körömkefével szoktam megsikálni, úgy az összes föld- és homokszemcse kijön a kis szöszeik közül, sőt a szöszök is lejönnek róluk. Minden üvegbe teszek tormaszeletet, fél-fél mokkáskanálnyi mustár- és koriandermagot is. Az uborkás üvegek aljára egy-egy szál kaprot is teszek.

A káposztás (alma)paprikához a káposztát szép vékonyra gyalulom, besózom és állni hagyom. Mikor levet enged, jól kinyomkodom, és egész köménymagokkal elkeverem. Így töltöm jó szorosan a csumájától megszabadított paprikába.

Szorosan beleteszem a zöldségeket az üvegekbe (az almapaprikát, hagymát félbevágva), aztán jó csurig öntöm őket a lével. Folpackot teszek a tetejükre duplán, majd alaposan rácsavarom a fémtetőket is. Mehetnek a spájzba. Körülbelül egy-másfél hónap múlva fogyaszthatók.

Savanyúságnak tehetünk el: almapaprikát simán vagy káposztával töltve, zöld dinnyét, kosszarv paprikát, zöld paradicsomot, gyöngyhagymát vagy apró vöröshagymát, uborkát önmagában vagy a kovászos uborka is téliesíthető, illetve eltehetjük az öregebbjét svéduborkának, karfiolt, cseresznyepaprikát, csillagtököt, csicsókát.

Kecsketúrós-olívás pogácsa

Reggel megismerni az igazságot és este meghalni.

(Konfu-Ce)

 

Az alábbi pogácsát készíthetjük sima tehéntúróval is. Ilyenkor nyáron az esti hűs sör vagy fröccs mellé kitűnő harapnivaló... :-) Vagy lágy kecskesajttal is, ha ahhoz jutunk hozzá. 

Hozzávalók: 50 dkg liszt, 25 dkg túró, 10 dkg vaj, 3 dkg élesztő, 1 teáskanál kristálycukor, 1 dl tej, annyi tejföl vagy kefír, amennyi a lágy, de gyúrható tészta állagához szükséges (kb. 1 dl), só, 2 maréknyi olajbogyó, kevés friss kakukkfű és szurokfű (oregano), egy tojás a kenéshez. 

Az élesztőt elkeverem a langyos tejben a cukorral. A lisztet egy tálba szitálom, sóval elkeverem. Mélyedést csinálok a közepébe, amibe beleöntöm az élesztős tejet, az olvasztott vajat, a tejfölt vagy kefírt. Kidolgozom a tésztát, és mikor már elválik a kezemtől és fényes, hagyom kelni fél óráig. Közben elkészítem a túrót: sózom, kevés tejfölt adok hozzá, a frissen vágott fűszereket, valamint a karikákra vágott olajbogyókat. A fél óra elteltével kinyújtom a tésztát lisztezett deszkán, megkenem a túróval (keveset hagyok belőle), majd hajtogatom: bal oldalán annyit hajtok be, amekkora a jobb oldalon marad, mert azt is ráhajtom a már dupla tésztára. Kapok egy hosszúkás tésztát, amit a fentiek szerint szintén meghajtogatok úgy, hogy a jobb oldal harmadáig megkenem a túróval és behajtom, majd a tetejét is megkenem túróval, és ismét behajtom. Hagyom pihenni fél óráig, aztán újra kinyújtom jó vékonyra, és újra hajtogatom. Újabb fél óra pihenés után ismét kinyújtom, kb. egy centi vastagra, a tetejét megkenem felvert tojással, és késsel bekockázom. Kiszaggatom, és kivajazott tepsiben, forró sütőben megsütöm.

Kefíres-avokádós burgonyasaláta

Van egy ismeretterjesztő film a Peru vadonjaiban élő óriásvidrák életéről. Ezek az állatok saját területen élnek. A film egy magányos vidra életét rögzítette, amelynek egy egész tava volt. Hónapokig élt egymagában, végül a film készítőjének türelme elnyerte jutalmát, mert egy másik vidra is megjelent a tóban. A film bemutatta a két magányos vidra találkozását és egymásra lelésük örömét, ami lenyűgöző volt. Boldogságukban vég nélkül bukfenceztek és együtt táncoltak, és örömük bámulatosan nyilvánvaló volt azok számára is, akik semmit sem tudtak róluk. Akár rendelkeznek az állatok a lineáris logika és kísérő jelensége, a beszéd képességével, akár nem, ez igazán lényegtelen. Az a fontos, hogy azon a szinten, amelyen ténylegesen megéljük az életet (a szubjektivitás szintjén), az állatok tapasztalata és életöröme azonos az emberével. 

A "lélek" kifejezés alatt általában véve az élet megtapasztalásának képességét értik. Minden élőben az Én ragyog a létezés tudatosságaként. A vidra és az összes többi állat ugyanúgy örömét leli az életben, mint az ember. Örömük létezésükből és az élet megtapasztalásából fakad. Még a legegyszerűbb tevékenységeket, például a krumplihámozást is lehet bosszankodva végezni - vagy örömmel, az élet iránti odaadással, tudván, hogy az élet által az életet támogatjuk. Amikor megállunk, hogy egy gallyal talpra segítsük a tehetetlenül hátán vergődő bogarat, amely így folytathatja életét, erről az egész világegyetem tudni fog, és válaszol rá.

(David R. Hawkins: A Valódi Én hatalma) 

Hozzávalók: 1/2 kg burgonya, 2 cső kukorica, 1 avokado, 2 fej fehér édeshagyma (vagy lilahagyma, vagy 4-5 gyönyghagyma), kb. 1 és 1/2 nagydobozos kefír vagy joghurt, 1 evőkanál tökmagolaj, kb. 1 teáskanál só, kb. 2 teáskanál kristálycukor, egy gerezd citrom leve, őrölt bors, 1 teáskanál mustár. 

A burgonyát (hajában) és a kukoricát megfőztem, majd egyből hidegvízfürdőbe tettem míg teljesen ki nem hűltek. (Kukoricakonzervvel, vagy fagyasztott kukoricával is készíthető persze.) Aztán egy nagy tálba szeltem a hozzávalókat: a burgonyát kockákra, a hagymát félkarikákra, az avokadot szintén kisebb kockákra. A kukoricát késsel levágtam a csőről, majd kézzel szétmorzsoltam a szemeket. A kefírt vagy joghurtot sóztam, cukroztam, borsoztam, citromlét, mustárt és tökmagolajat is adtam hozzá. Habverővel krémesítettem-simítottam, aztán ráöntöttem a zöldségekre. Finoman átkevertem az egészet és fél órára hűtőbe tettem. Nagyon könnyű nyári ebéd vagy vacsoraétel. Jól illik hozzá bármilyen rántott finomság: cukkini, karfiol, csillagtök, sajt. (Szépen tálalható paprikaszeletekben vagy kivájt félparadicsomokban is, vagy fodros salátaleveleken is jól mutat. Ugyanis látványra ha csak odacsapjuk a tányérra, elég gezemice-saláta-formája van... pedig az íze nagyon jó...)

Őszibarackleves, hidegen elkészítve

Nagylelkűen felejtsük el azokat, akik nem tudnak szeretni minket!

(Pablo Neruda)

A hideg gyümölcsleves a forró nyár egyik legfinomabb ajándéka... Én tényleg hidegen is készítem. Sok előnye van, többek között az, hogy nem kell a főzéssel bíbelődni a meleg konyhában, aztán meg az is hogy frissen marad a gyümölcs, és így megmaradnak a vitaminok. Két főre készítettem: pár szem barack kell hozzá, 2 db kicsi natúr joghurt, egy nagy evőkanál méz, egy csipetnyi só, kevés citromlé, egy darabka citromhéj, fahéj, díszítésnek citromfű. A barackot tisztítottam - egy részét félretettem -, daraboltam és zsupsz a joghurttal, a mézzel, a sóval, a citromlével a turmixgépbe! Aztán egy tálba öntöttem, és a maradék barackdarabokat, meg a fahéjat és citromhéjat beletettem. Hagytam állni a hűtőben fél órácskát, hogy a fűszerek íze kissé érződjön.