Limonádé - te örök

Amikor a dolgok igazán jól mennek, nagyon figyeljünk oda, hogy észre is vegyük. Nem nagy diadalokról van szó, hanem egyszerű alkalmakról: olyasmiről, mondjuk mint limonádét inni az árnyékban egy forró délután, vagy egy közeli pékség illatát beszívni, vagy horgászni, vagy ügyet se vetni rá, fogunk-e valamit, vagy sem, vagy hallani, amint valaki csak úgy magában gyönyörűen zongorázik a szomszéd házban. 

(Kurt Vonnegut)

Nagyon meleg van még mindig a lakásban... Hála Égnek - még nyár van! :-)

Ahogy ültem a számítógép előtt nagyon megszomjaztam. És hát örök kedvenc nyári italom a limonádé, jó sok jéggel, kevés mézzel. Van úgy hogy vágok bele mentalevelet is, most csak díszítettem vele. És van úgy, hogy friss gyömbért lereszelek, a levét belefacsarom a limonádéba. Isteni! De finom friss citromfűből készült, jól lehűtött teával készítve is.

Sokszor főzök sűrű cukorszirupot, amit a hűtőben tárolok. Mert sosem bírom kivárni, míg elolvad a cukor a citromlében. Így pedig pikkpakk készen van kedvenc italom.

Tehát: főzz egy adag cukorszirupot fele víz, fele cukor arányban. Hűtsd le, tárold hűtőben. Majd facsard ki fél citrom levét egy nagy pohárba, tégy bele szirupot ízlés szerint, öntsd fel szódával, hűtsd jégkockával. Díszítsd tetszés szerint. :)

Csőben sült zöldbab

Nincs bajom a zöldbabfőzelékkel sem, de azért ez az étel... nem is sikerült rosszul... Egy fontos eleme van: csak nagyon friss, épp ezért szálkátlan zöldbabból lehet készíteni. 

Hozzávalói (nem írok mennyiségeket):
személyenként kb. 20 szál zöldbab,
papírvékonyra szeletelt szalonna (bacon),
tej,
vaj,
liszt,
reszelt olvadós sajt,
nagyon kevés vöröshagyma,
egy gerezd fokhagyma,
pici ecet,
kristálycukor,
ételízesítő,
só, őrölt bors,
és friss zöldfűszerek: zsálya, ánizskapor, tárkony.

A zöldbabot sós-cukros-ételízesítős, forrásban lévő vízben roppanós-puhára főztem, majd hideg vízzel leöblítettem hogy ne puhuljon tovább. Egy jénai tál aljára nagyon kevés apróra vágott vöröshagymát és zúzott fokhagymát hintettem, és a négy darabonként szalonnába göngyölt zöldségkötegeket szépen sorba helyeztem.

Készítettem egy nem túl sűrű besamel-mártást (vaj, liszt, tej), amit a végén sóztam, borsoztam, picit eceteztem-cukroztam, és belekevertem a frissen aprított zöldfűszereket is. Mindezt a zöldbabkötegekre öntöttem, reszelt sajttal megszórtam, és forró sütőben megsütöttem.

Köretként bulgurt adtam hozzá. De rizzsel is tökéletes.

Házi savanyúságok (bedobálós vagy hordós savanyúság)

Mindig én teszem el a savanyúságot, mert nagyon egyszerű a dolog. És nem is kell nagy mennyiség egy-egy fajából, így több körben készítem - mikor minek van szezonja, illetve mikor a legolcsóbbak a piacon a hozzávalók.

Az alaplé mindnél ugyanaz, de természetesen ízlés szerint lehet édesebbre, sósabbra vagy ecetesebbre készíteni. A fűszerek is alapvetően megegyeznek.

Tehát az alaplé:

3 liter víz,

3 dl 20%-os ecet,

10 dkg só,

35 dkg kristálycukor,

1 és fél mokkáskanál borkénpor (ettől szép színűk marad),

1 és fél csapott teáskanál szalicil.

Nem kell felforralni, csak így hidegen kikeverni. Érdemes kóstolni, így a szánk íze szerint készül biztosan. Ez a lé viszonylag savanyú, de ettől nem kell megijedni, kell ennyi ecet, hogy a zöldségek be tudják szívni, megízesedhessenek tőle. Mikor kóstolunk, nagyon tiszta kanállal tegyük.

A savanyúságos üvegeket nagyon alaposan mossuk el, a zöldségeket is úgyszintén alapos mosás, válogatás után tegyük csak üvegekbe. Ahol nem ép a zöldség, ott vágjuk ki azt a részt. Az uborkákat én körömkefével szoktam megsikálni, úgy az összes föld- és homokszemcse kijön a kis szöszeik közül, sőt a szöszök is lejönnek róluk. Minden üvegbe teszek tormaszeletet, fél-fél mokkáskanálnyi mustár- és koriandermagot is. Az uborkás üvegek aljára egy-egy szál kaprot is teszek.

A káposztás (alma)paprikához a káposztát szép vékonyra gyalulom, besózom és állni hagyom. Mikor levet enged, jól kinyomkodom, és egész köménymagokkal elkeverem. Így töltöm jó szorosan a csumájától megszabadított paprikába.

Szorosan beleteszem a zöldségeket az üvegekbe (az almapaprikát, hagymát félbevágva), aztán jó csurig öntöm őket a lével. Folpackot teszek a tetejükre duplán, majd alaposan rácsavarom a fémtetőket is. Mehetnek a spájzba. Körülbelül egy-másfél hónap múlva fogyaszthatók.

Savanyúságnak tehetünk el: almapaprikát simán vagy káposztával töltve, zöld dinnyét, kosszarv paprikát, zöld paradicsomot, gyöngyhagymát vagy apró vöröshagymát, uborkát önmagában vagy a kovászos uborka is téliesíthető, illetve eltehetjük az öregebbjét svéduborkának, karfiolt, cseresznyepaprikát, csillagtököt, csicsókát.

Kecsketúrós-olívás pogácsa

Reggel megismerni az igazságot és este meghalni.

(Konfu-Ce)

 

Az alábbi pogácsát készíthetjük sima tehéntúróval is. Ilyenkor nyáron az esti hűs sör vagy fröccs mellé kitűnő harapnivaló... :-) Vagy lágy kecskesajttal is, ha ahhoz jutunk hozzá. 

Hozzávalók: 50 dkg liszt, 25 dkg túró, 10 dkg vaj, 3 dkg élesztő, 1 teáskanál kristálycukor, 1 dl tej, annyi tejföl vagy kefír, amennyi a lágy, de gyúrható tészta állagához szükséges (kb. 1 dl), só, 2 maréknyi olajbogyó, kevés friss kakukkfű és szurokfű (oregano), egy tojás a kenéshez. 

Az élesztőt elkeverem a langyos tejben a cukorral. A lisztet egy tálba szitálom, sóval elkeverem. Mélyedést csinálok a közepébe, amibe beleöntöm az élesztős tejet, az olvasztott vajat, a tejfölt vagy kefírt. Kidolgozom a tésztát, és mikor már elválik a kezemtől és fényes, hagyom kelni fél óráig. Közben elkészítem a túrót: sózom, kevés tejfölt adok hozzá, a frissen vágott fűszereket, valamint a karikákra vágott olajbogyókat. A fél óra elteltével kinyújtom a tésztát lisztezett deszkán, megkenem a túróval (keveset hagyok belőle), majd hajtogatom: bal oldalán annyit hajtok be, amekkora a jobb oldalon marad, mert azt is ráhajtom a már dupla tésztára. Kapok egy hosszúkás tésztát, amit a fentiek szerint szintén meghajtogatok úgy, hogy a jobb oldal harmadáig megkenem a túróval és behajtom, majd a tetejét is megkenem túróval, és ismét behajtom. Hagyom pihenni fél óráig, aztán újra kinyújtom jó vékonyra, és újra hajtogatom. Újabb fél óra pihenés után ismét kinyújtom, kb. egy centi vastagra, a tetejét megkenem felvert tojással, és késsel bekockázom. Kiszaggatom, és kivajazott tepsiben, forró sütőben megsütöm.