Borzacska

A titok nem abban rejlik, hogy minek látszunk - magyarázta Merlin -, hanem hogy milyen mélyre vagyunk hajlandóak önmagunkba tekinteni.

(Deepak Chopra: A varázsló mágiája) 

 

Hozzávalók 4 főre:
5 szép méretes, nagyobbacska krumpli (vagy 6-7 közepes, kisebb),
2 egész tojás,
só, őrölt bors,
4-6 evőkanál liszt,
olaj a sütéshez.

A burgonyákat hámozom, és nagy lyukú reszelőn (vagy robotgépben) szálkásra reszelem. Sózom, borsozom, és hozzáütöm a tojásokat is. Liszt annyi kell bele, hogy a krumpli levét felvegye.

Felhevített, közepesen bő olajban, közepes lángon sütöm ropogósra úgy, hogy evőkanállal kis halmokat engedek az olajba.

Szalvétára szedem ki, hogy az olaj lecsöpöghessen róla. Isteni finom, ropogós krumplicsoda. Télen kiváló vacsoraétel forró teához vagy forralt borhoz is, némi ketchup-ba és mustárba mártogatva, de bundázhatunk vele húsokat (a pulyka- és csirkemellet ajánlom, mert ezek hamar átsülnek) is.

A borzacska köretként is kiváló, ragukhoz ajánlom, jó szaftos húsok vagy májételek mellé.

Süthetjük vegán módra is, és ez a variáció kiváló a szétválasztós diétához is:

60 dkg leszelt burgonyához adjunk 1 mokkáskanál sót, némi borsot, körülbelül 1,5 dl vizet és olyan 8-10 dkg kukorica- vagy rizslisztet. A masszának kissé "levesnek" kell lennie, mert ha nagyon szárazra hagyjuk, nagyon kemények lesznek a borzacskák is. Szóval olyan kissé tocsogós legyen a massza.

Tatárbífsztek

nincs rossz fű. Nincs szél,

ami ne jól fújna. Nincs

hamis madárfütty.

(Fodor Ákos: Mozart)

A tatárbífsztek az az étel, amit mindenki a maga ízlése szerint kever ki. Lássuk az én variációmat. Fehérpecsenyét szoktam venni, mert sokkal olcsóbb, mint a bélszín, és ugyanolyan finom. Lehártyázom szép tisztára, nagyobb kockákra vágom, jól bemustározom és olajozom, és hagymakarikákat is teszek a husi közé. Pár óráig hagyom érni a hűtőben, s aztán jó krémesre ledarálom robotgépben vagy kétszer darálom húsdarálóval, a hagymakarikákkal együtt. Aztán fűszerezem, kikeverem a következőkkel: kb. 4 dkg vaj, 2 tojás nyers sárgája, só, rengeteg frissen őrölt bors, egy közepes fej vöröshagyma apróra vágva, 2-3 gerezd fokhagyma, egy teáskanálnyi szardellapaszta, teáskanálnyi mustár, egy mokkáskanál Édes Anna, mokkáskanálnyi pirospaprika, némi szójaszósz és Worscester-mártás.

Ez a harminc deka két főnek bőven elég egy vacsorára. Mert nálunk nem előétel általában. :)

Olasz hagymaleves

Az életnek vannak ismerői. De a sajátjához szerencsére mindenki dilettáns. Szerencsére, mert "szakszerűen" élni embertelen.

(Ancsel Éva)

Ez a világ egyik legegyszerűbb levese. És nagyon ízletes is. Egy olasz pizzériában ettem egyszer, aztán itthon rekonstruáltam - és azt hiszem, pont olyan lett, mint a vendéglői.

Kell hozzá személyenként egy nagyon nagy fej vöröshagyma, némi tejszín, fűszerek, fehérkenyér és sajt.

A hagymákat félbe, majd nem túl vékony karikákra vágom, és fölengedem vízzel. (Nem higítom nagyon, legyen sűrű, tartalmas a leves.) Fűszerezem sóval, őrölt fehérborssal, kakukkfűvel, bazsalikommal és frissen reszelt szerecsendióval. Forrás után még 15 percig főzöm, majd hozzáöntök személyenként fél deci tejszínt. Hagyom fölforrni és már készen is van.

Friss fehérkenyér kockákkal és reszelt sajttal (füstölttel is isteni) tálalom.

Cukkinis & padlizsános spagetti

A vágy nagyon fura dolog. Szerintem senki nem tudja, honnan jön vagy mi az, de még az egysejtű organizmusoknak is van vágyuk. Tehát az élet valahogyan egyenlő a vággyal. 

(Feldmár András)

Igazi szezonja van mind a cukkininek, mind a finom, igazi napon ért paradicsomoknak. Az étel tökkel, csillagtökkel, padlizsánnal is elkészíthető.

Hozzávalók 4 főre: 1 csomag durum spagettitészta, 10 nagyobb paradicsom, egy kicsi cukkini (1 közepes padlizsán), 1 kisebb-közepes fej vöröshagyma, 3-4 gerezd fokhagyma, 4 evőkanál olívaolaj, só, friss vagy szárított bazsalikom (jó bőven), friss vagy szárított zsályalevél (4-5 levél), 2 csapott teáskanál kristálycukor vagy méz, parmezán sajt vagy friss ricotta.

A paradicsomokat 20 másodpercre forrásban lévő vízbe dobom - így könnyen lejön a héjuk. A hagymát apróra vágva egy evőkanál olívaolajon sóval kis lángon üvegesre párolom, aztán hozzáadom az apróra kockázott fokhagymagerezdeket, ezeket is átfuttatom az olajon, majd a kis kockákra vágott paradicsomokat is. Sózom és kevés cukrot is teszek bele. Erős lángon főzöm hogy besűrűsödjön, aztán mikor már jól szétfőtt a paradicsom, hozzáteszem a vékony szeletekre vágott cukkintit is. Puhára párolom, ami pár perc. Végül az apróra vágott friss fűszerekkel ízesítem. A kész tésztát leszűröm és a mártásba teszem, jól összekeverem. Reszelt parmezánnal vagy morzsolt ricottával megszórva tálalom. Sajt nélkül is tökéletes.

A padlizsános kissé eltér: kis kockákra vágom a padlizsánt és először őt sütöm át kevés olívaolajon sóval és frissen ráőrölt kevés borssal. Jól megpirítom, kissé feketésre, füstös ízűre, mert a padlizsánnak csak akkor van jó íze, ha alaposan megsütjük. Tehát megsütöm a kis darabkákat, és félreteszem egy tálkába. Ezután jön az olívaolajon átdinsztelt hagyma, fokhagyma, paradicsom bele és ekkor teszem hozzá az átsütött padlizsánt. Együtt rotyogtatom sóval, cukorral, míg a paradicsom besűrűsödik, a végén hozzáteszem a friss zöldfűszereket. (A képen a padlizsános változat van, de csak az utolsó falatokat tudtam elkapni, mert annyira finom volt. Házi szélesmetéltet készítettem hozzá.)