2009. augusztus 14., péntek

"Svéduborka" saláta kaprosan



Nem ismerek reménykeltőbb érzést, mint az ember kétségbevonhatatlan képességét, hogy tudatos erőfeszítéssel felemelje saját életét.


(Henry David Thoreau)


A "svéduborkát" télire szokták eltenni. Ma viszont én salátának készítettem, de kaprosan.
Az eredeti recept úgy szól, hogy végy 4 kg uborkát, 1 kg salátahagymát, sót, cukrot, ecetet. Az uborkát, hagymát vékonyra le kell gyalulni, aztán üvegekbe tölteni, majd savanyúságlével felönteni. Nem árt kicsit besózni és állni hagyni, mielőtt üvegekbe kerül.
Tulajdonképpen emlékeztetőnek is szánom, mert itt az ideje a savanyúságok eltevésének.

Hozzávalók 4 főre:
2 nagy kígyóuborka,
4 fej fehér salátahagyma,
só,
ízlés szerint cukor (kb. 2 teáskanálnyi),
1 teáskanálnyi 20%-os ecet,
fél csokor kapor.

Az uborkát legyalultam, a hagymát vékony félkarikákra vágtam aztán besóztam. Hagytam állni 20 percet, majd kinyomkodtam és egy tálba tettem. Felöntöttem vízzel, adtam hozzá cukrot, ecetet. Sózni az enyémet nem kellett de kóstoljuk, lehet hogy még kell rá. Végül apróra vágott kaprot kevertem hozzá.
A kapor nem tartozéka a svéduborkának, nekem viszont így ízlett jobban.
Sült csirke felső combbal és pirított burgonyával ettük.

Az az igazság, hogy Whise Lady oldalán megláttam a sült csirkecombokat és nagyon megkívántam, annyira jól nézett ki. Ráadásul ezer éve nem készítettem már. Az én módszerem is hasonló az övéhez. Sokszor készítem így, mert két adagért nem érdemes sütőt bekapcsolni. A csontoknál kicsit bevágtam a combokat, sóztam és egy evőkanálnyi olajat tettem alá. Fedő alatt, kis lángon sütöttem.

2009. augusztus 12., szerda

Töltött paprika - gyerekkori ízek



Ha arról kérdeznétek hogy melyik lenne az az étel, amit csomagban kérnék ha mondjuk külföldön élnék hosszú ideje - akkor az a töltött paprika lenne. Gyerekkorom jellegzetes íze, a magyar konyha egyik legfinomabb nyári étele.
Sokan félnek elkészíteni, pedig gyors és egyszerű étel. Akár kezdőknek is bátran ajánlom. Ha követik a leírást, kizárt hogy elrontsák - nagyon finom lesz a végeredmény.
Nálunk rengeteg paradicsommártás fogy a töltelékekhez, úgyhogy amit leírok az tényleg nem kis mennyiség. De azt hiszem, nem is nagyon lehet kevesebbel készíteni, mert különben miben úszkálnának és főnének meg a paprikák? :)

Hozzávalók 4 főre:
A töltelékhez:
50 dkg darált sertéshús,
8 púpos evőkanál rizs,
7-8 db szép tölteni való paprika,
1 tojás,
1 közepes fej vöröshagyma,
1-2 evőkanál olaj,
1 dl víz
só,
frissen őrölt bors.
A mártáshoz:
1 liter natúr 100/-os paradicsomlé,
1 nagyobb fémdobozos sűrített paradicsom,
1,5 liter víz,
só,
 2 púpos evőkanál liszt,
 2 evőkanál olaj,
2-3 evőkanál kristálycukor.
Plusz végy egy 5 literes nagy lábost.

A töltött paprikához szabályos formájú, vastagabb húsú paprikákat válogassunk. Ezeket könnyű betölteni és főtten sem csak héj marad belőlük.
A rizst előfőztem sós vízben de csak annyira, hogy a szemek kissé megdagadtak (10 perc). Szűrőbe öntöttem, hideg vízben átöblítettem és a darált húshoz tettem egy tálba. Míg a rizs főtt, a vöröshagymát apró kockákra vágtam és kevés sóval az olajon üvegesre pároltam.
Ezt is hozzátettem a rizshez és a húshoz, majd az egészet sóztam és borsoztam, kevés vizet adtam hozzá, majd a tojással alaposan eldolgoztam. Bátran sózzuk. Lehet kissé sós is a töltelék, mert a sok lében úgyis kifő belőle és ha nem elég sós, akkor ízetlen lesz a töltelékünk.
A paprikákat megmostam és kicsumáztam. Ezt úgy a legegyszerűbb hogy bal kézben jól megfogjuk a paprikát, a jobb kezünkkel pedig elkezdjük befelé nyomni a hüvelykujjunkkal körben a szár melletti zöld részt. Többször nyomjuk meg, mert mindig tovább reped, mígnem teljesen körbeér a repedés a magház körül. A csuma benyomódik, de könnyen kihúzható a száránál fogva. Így biztosan egészben kijön a magház és csak egészen kis lyuk lesz a paprika végén - a töltelék nem tud kijönni belőle főlés közben. A maradék magokat rázogassuk ki a paprikákból.
Mikor ez készen volt, betöltöttem a tölteléket. Ezt úgy szoktam hogy teljesen végigtöltöm, de a közepén a mutatóujjammal csinálok egy lyukat. Ez a hely pont annyi, amennyi a töltelék gyarapodása miatt kell. Így biztosan nem dagad ki a paprikákból a töltelék. (Egyébként a töltött káposztánál is ezt a módszert használom.) A képen látszik is.



Egy nagy lábosba tettem egymás mellé a kész darabokat, majd ráöntöttem a liter paradicsomlevet és annyi forróvizet, amennyi ellepte a paprikákat. Hozzákevertem még egy sűrített paradicsomot is. Sóztam, egy kanál cukrot is hozzátettem - a többit csak a végén kevertem hozzá.
Fedő alatt főztem kis lángon, forrástól számítva 25 percig.
Közben elkészítettem a világos rántást. A 25 perc elteltével a paradicsomos léből apránként hozzákevertem a rántáshoz, míg elég híg nem lett - csak ekkor öntöttem a lábosba a paprikákra. Finoman elkevertem-rázogattam és hagytam felforrni. Forrás után már csak 5 percig főztem.
A végén még kevertem hozzá 3 evőkanál cukrot, illetve kóstoltam is, hogy elég sós-e.
Vigyázat. Nekem a töltött paprika mártása édesen az igazi. Szóval kóstoljuk a végén, nem mindenki szereti igazán édesen. Szerintem viszont így a legfinomabb.
Ennyi idő alatt biztosan megfő a töltelék is, és a paprika sem fő szét teljesen.
Ha marad a töltelékből gombócokként szoktam megfőzni a paradicsom mártásban, a töltelékek mellett.
Én nem szoktam ízesíteni a paradicsommártást semmivel (babérlevél vagy zeller) ennél az ételnél, mert a paprika az ízesítője - fantasztikus ahogy belefő az íze. Végül is ez az étel jellegzetessége, ezért töltjük paprikába a tölteléket. Különben csak húsgombóc lenne paradicsom mártással - és annak egész más a karaktere.
Friss, házi fehér kenyérrel ajánlom.

2009. augusztus 4., kedd

Joghurtos pohárkrém



A kimondhatatlan túloldalán meleg meglepetés várja az embert. Ahogy a meghaláshoz nem lehet hozzászokni, ugyanúgy az újjászületés, az újra-keletkezés is mindig váratlan áldásként hat. Az ember azt érzi, hogy teljes egész, hogy szeretik és szívesen látják a világban. Végtére is megölhettek volna, de nem öltek meg. Megtapasztalom a kegyelmet. Bármilyen bűntudat vagy szégyen késztetett is rejtőzködésre, az mostanra kihamvadt, megbocsátást nyertem. Szeretet és Halál egy és ugyanaz a személy. Törékenynek és gyengének érzem magam, de biztonságban vagyok "Isten örök kezében".

A meghalás-halál (vagy nemlét)-újjászületés folyamata világszerte ismert mintát követ: ez a beavatás. A beavatás titka a dolog természete miatt sérthetetlen: nem lehet elárulni, mert nem lehet megfogalmazni.

(Feldmár András: Apró részletekben)





Egy könnyű és egyszerű desszert. Anno a Paprika TV-n láttam, utána pedig Napmátkánál is szembejött velem.

Ami kicsit bonyolultabb benne, a görög joghurt elkészítése. De az sem vészes. Nekem egy délután alatt kicsöpögött, pedig most 4 nagypoharas joghurtot sűrítettem.
A módszer a következő: egy mélyebb edényre tegyünk egy nagy szűrőt. A szűrőbe tegyünk egy vékony vászonanyagot. Öntsük a natúr johurtot a vásznas szűrőbe. Mindezt tegyük 6-8 órára hűtőbe. Az elkészült sűrű joghurtot aztán használhatjuk desszertekhez, különféle ételekbe: zalzikihez , illetve más sajtokkal elkeverve sós kenőkékhez - melyek pirítóssal, paprikával és paradicsommal fenséges finomak. Mind a görög, mind az arab, mind az indiai konyha használja úgy is ezt a sűrű joghurtot, mint ahogyan a magyar konyha a tejfölt. Tehát főtt, sült ételekhez is.

A pohár aljára tettem felkockázott őszibarackot (sárgadinnyével is finom), jól megcsurgattam mézzel, megszórtam durvára tört dióval, és a sűrű joghurtkrém került a tetejére.
Könnyű, üdítő.
Készíthetjük házi lekvárral is: egy réteg lekvát, egy réteg kekszmorzsa, egy réteg joghurt. Mutatós, egyszerű és finom.

Feta sütve

A hajnal áldott rózsaszín fényében ím felmerülök,
karom magasba tárva.
A tenger örök-isteni nyugalma hív felszökni már
a kéklő napvilágra.

De jaj, a föld lehelete mellembe zúdul, s összeráz
tetőtől talpig engem.
Nehéz a tenger, ó, Zeusz! s kibontott hajam, mint a kő,
visszahúz menthetetlen!

Jertek, szellők. Néreiszek, kapjatok el hónom alatt,
Glauké s Künothoé te.
Nem hittem, hogy ily hirtelen zsákmányul odahullok a
nap lángoló ölébe!
fordítása)




Fahéj és Feta oldalán bukkantam erre az ételre. Ez is a "tudtam, tudtam, csak nem sejtettem hogy ilyen finom" kategóriájába esett kóstolás után. Legrajongottabb nyári ételem eddig a jó csípős natúr lecsó volt. Ez a sült feta holtversenyben az élre került... Egyszerűsége ellenére elképesztően finom, mondhatni abbahagyhatatlan! Egészen más ízt produkál a hagyma-paradicsom-paprika kombináció, ha sül és nem fő.

Hozzávalók 2 főre:
  • 1 zacskós feta sajt (25 dkg),
  • 3-4 érett paradicsom,
  • 1 nagy paprika (lehetőleg kerti, nem fóliás),
  • 1 közepes fehér salátahagyma,
  • 1,5 dl extraszűz olívaolaj,
  • só,
  • frissen őrölt bors,
  • szurokfű- vagy bazsalikomlevelek,
  • olajbogyó (ez most ehte görög, isteni aszalt olajbogyó).

Egy jénai tál aljára szórtam a félkarikákra vágott hagymát, karikázott paradicsomot, paprikát. Fűszereztem kevés sóval (a feta sós, vigyázzunk), frissen őrölt borssal és friss szurokfűlevélkékkel meg némi szárítottal is. A bazsalikom is nagyon jó hozzá, főleg a friss levélkék. Erre került rá a szeletekre vágott feta, olajbogyók. Sok olívával meglocsoltam. Ne sajnáljuk, görögösen használjuk az olajat, vagyis: nagyon bőven!
Előmelegített sütőben 25 percig sütöttem.
Langyosan a legfinomabb, friss kenyérrel vagy kenyérlángossal, mert az olívaolaj átveszi az ízeket és elképesztően jóízű lesz. Csak tunkolod, tunkolod a kenyérrel, nem tudod abbahagyni. :)