Mézesmázas csirke (kínai étel)

Ez egy olyan étel, mint a hamburger. Vagy a pizza. Vagy a kóla.
Függőséget okoz.
Mióta egyszer ettem Pesten egy kínai büfében, vadásztam a receptjére. Abbahagyhatatlan. És ha azt mondom rá hogy finom, meg sem közelítettem a lényeget.

Hálás köszönetem kicsi Vúnak a receptért, tökéletes a leírása. Majdnem teljesen úgy készítettem mint ő, az eltérések csak abból adódtak hogy tegnap este hirtelen nem volt itthon minden hozzávaló. De az eredmény egészen "kínai" lett. :) Elolvastam Starfokker bejegyzését is, és csak csatlakozni tudok rajongásához...

Akkor jöjjön a receptúra!

Hozzávalók 2 főre:
A húshoz:
1 csirkemell.
A páchoz:
só,
1/2 mokkáskanál frissen tört koriandermag,
1/2 mokkáskanál cukor,
1 teáskanál fehérbor (én rumot használtam, mert az volt itthon),
1 teáskanál szezámolaj (én dióolajat használtam).
A bundához:
1/2 csésze liszt,
1/4 csésze étkezési keményítő,
1 csapott teáskanál sütőpor,
2 evőkanál olaj,
2/3 csésze víz,
kevés só.
A mézes páchoz:
1/8 csésze méz,
1/4 csésze kristálycukor,
1/8 csésze ketchup,
1 evőkanál fehérborecet (nekem vörösborecetem volt itthon).

A csirkemellet felkockázzuk (én most szárnyából csináltam, igen... mert az volt itthon) 2-szer 2-es darabokra. A páchoz valókat rátesszük és alaposan elkeverjük a húson, majd 2-3 órára hűtőbe tesszük hogy összeérjen.
Mielőtt sütni kezdtem a húsdarabokat, a 2-3 darabba tört 1/2 csomagnyi spagettitésztát sós vízben kifőztem, majd félretettem. Elkészítettem a tésztára való szószt is (lásd lejjebb) egy tálkában, azt is félretettem.
Aztán kikevertem a bundához való tésztát. Jó sűrű palacsintatészta állagúnak kell lennie - úgy lesz ropogós és vastag a bunda.
Én nem wokban sütöttem hanem egy magasabb falú, nem túl nagy átmérőjű teflonos lábosban, mert sok olaj kell a sütéshez. Fölmelegítettem az olajat majd ellenőriztem: belecseppentettem egy keveset a tésztából. Akkor jó, ha leszáll az olaj aljára, de egyből föl is jön és gyöngyözve-táncolva sülni kezd. Ekkor kézzel belemártogattam a csirkedarabokat a tésztába és az olajba tettem. Közepes hőfokon maradjunk, hogy biztosan megsüljön a hús.
Míg a húsdarabok sültek, egy kislábosban fölforraltam a máznakvalókat is.
Mikor kisült az első adag hús, egy papírszalvétás tányérra kiszedtem, majd egyből a forró mézes mázba forgattam a darabokat. Végül egy jénai lapos tálba tettem őket.
Minden adaggal így jártam el. Ha úgy láttam hogy hűl a mézes máz, visszatettem kicsit a tűzre, hogy újra folyékonyabb legyen. Az sem jó, ha túl vastagon van rajta, mert akkor túl édes és tömény. (Nekem kicsit az volt - legközelebb lehet hogy kevés vízzel higítom majd a mázat. Nem sokkal, csak épp hogy.)
Végül százámmaggal megszórtam a kész húsdarabokat.


Rizzsel is tökéletes, de tegnap este kicsi Vú tésztaköretével ettük. De sajnos az mind elfogyott - így lemaradt a fotózásról. Majd alkalomadtán pótolom, mert sokszor kerül még terítékre az biztos.

Pirított tésztára való szósz 2 főre:
3-4 evőkanál szójaszósz,
2 evőkanál teriyaki szósz,
1 kávéskanál kristálycukor,
1 kávéskanál vörösborecet,
1/2 mokkáskanál só,
2-3 karika chilipaprika,
1/2 kávéskanál étkezési keményítő,
6 evőkanál víz.

A már kifőzött tésztát wokba tettem, a kikevert szószt ráöntöttem és nagy lángon 1-2 perc alatt összepirítottam-melegítettem. Nem kell nagyon megpirítani, lényeg hogy jó forróra fölmelegítsük a tésztát.

Fantasztikus finomság.
Ma rizzsel ettem teriyakis-vörösborecetes fejessalátával... Hm.

Vörösboros céklamártás spagettihez (VKF28)

 
Van szüret minden őszben! Idd a bort,
sajtold a szőlő véradó husát
és táncos lábbal könnyedén tipord,
mert minden lázban van még ifjuság.
Szüretre hívlak! fogd fel a csuport,
fogd fel a mustot, mely a kádba forr!
Igy súgsz és táncolsz bennem ó kobold,
oly könnyü lábbal, mint a könnyü bor.

                                                                                                (verslészlet, Babits Mihály)

Saját ötlet ez az egyszerű étel. Ma kreáltam magamnak ebédre.

Hozzávalók 4 főre:

1 közepes cékla,

2 közepes fej lilahagyma,

só,

frissen őrölt bors,

1 csipet kristálycukor,

friss zsályalevelek (szárított is jó),

4 evőkanál olívaolaj,

2 dl száraz vörösbor,

3-4 dl tejszín.

Húsevőknek: 10 dkg házisonka.

A céklát hajában megfőztem, majd megtisztítottam és kis szeletkékre-kockákra vágtam.

A lilahagymát is kis kockákra vágtam és az olívaolajon sóval párolni kezdtem. Mikor már üvegesedett, a céklát is hozzátettem és fűszereztem: sóval, borssal, zsályával. Fedő alatt kis lángon pároltam jó tizenöt percig. Ekkor hozzáadtam a vörösbort is és erős tűzön főztem tovább. Egy csipet cukrot adtam hozzá, valamint a tejszínt is. Hagytam rotyogni pár percig, aztán botmixerrel pürésítettem.

Borral kínáljuk.

Házisonkával szerintem még finomabb, csak nekem most nem volt itthon. Ez esetben vágjuk papírvékonyra a sonkát, és az olívaolajon a hagymával együtt süssük. Aztán vegyük ki a szeleteket, a többi ugyanaz. Míg fő a mártás, vágjuk hosszúkás csíkokra a sült sonkát, és mikor kész és már pürésített a mártás, tegyük vissza bele.

Szerintem nyers céklából is működik, csak jó vékonyra szeljük, kis darabokra aprítsuk. És akkor hamar megpuhul a hagymával együtt.

Minestrone (olasz zöldségleves)

A bőség az élet alaptermészete. Nem hiszek a hiányban, a válságban és más effélében.
Mert nem hiszek a töretlen, egyenesvonalú fejlődésben sem, bárhogy is szeretnék ezt a lehetetlenséget a gazdasági guruk a világra kényszeríteni.
Az élet hullámzó, olyan mint a természet. Egyszer gazdag és bőséges, egyszer visszahúzódó és terméketlen. Ősz, tél, tavasz és nyár. Mindennek a körforgás az igaz természete. Mindig bőség van, mert ha együtt élünk ezzel a természetes ciklussal, tudunk tartalékokat képezni is, visszahúzódni is, "lefelé" menni is.
A túltermelés nem tartalékolás. Az kizsákmányolása az erőforrásoknak. És ma ez zajlik. Ráadásul aránytalanul - a Föld kisebb hányada felfoghatatlan pazarlásban él, nagyobb hányada pedig végtelen szegénységben.

Mikor jön már rá sok ember, hogy a természet a legbölcsebb tanító?

(duende)

A piac augusztus végén, szeptemberben fantasztikus. Olyan gazdag, olyan bőséges a kínálata, hogy sokszor vagy tízféle zöldséggel érkezem haza - pedig csak egyfélét akartam igazán venni. De kínáltatják magukat és nekem nincs szívem otthagyni őket.
Épp ezért, a minestrone igazi őszi leves számomra. Minél gazdagabb, minél többféle zöldségből készül, annál finomabb. Persze lehet készíteni fagyasztott vagy konzerv zöldségekből is, de szerintem frissből az igazi.

Bármi kerülhet tehát a fazékba: padlizsán, cukkini, csillagtök, bab, zöldbab, karfiol, brokkoli, zöldborsó, kelkáposzta, stb. Sárgarépa, zeller, zellerszár levéllel mindig kerül bele, csakúgy mint a burgonya is, paradicsom, tészta is.
A többi szabadon variálható - attól függ mi van éppen otthon.

Az én levesem hozzávalói most éppen:
sárgarépa,
fehérrépa,
zellerdarab,
zellerszár és levelek,
spenót,
csillagtök,
kiflikrumpli,
friss fejtett puhabab,
zöldbab,
6 lucullus paradicsom (az a hosszúkás),
1 nagy fej vöröshagyma,
2 gerezd fokhagyma,
15 dkg húsos szalonna,
5 evőkanál olívaolaj,
bármilyen levestészta,
parmezán.

Nem írok mennyiségeket, tetszés szerinti ez is. Én mindenből körülbelül egy összmaréknyit tettem a levesbe.
A zöldségeket megtisztítottam majd feldaraboltam.
Az olívaolajon elkezdtem kisütni a kis kockákra vágott húsos szalonnát. A bőrkéjét is beletettem egyben. Mikor kisült a zsírja, hozzátettem az apró kockákra vágott vöröshagymát is és a vékony szeletekre vágott fokhagymát is. Üvegesre pároltam, majd a lehéjjazott és szintén apró kockákra vágott érett paradicsomokat is a lábosba tettem. Sütöttem pár percig ezt a hagymás-szalonnás-paradicsomos alapot majd a zöldségeket is hozzátettem (a csillagtök és a spenót kivételével) és együtt pirítottam körülbelül 5 percig. Ekkor felöntöttem vízzel, sóztam, borsoztam, friss aprított bazsalikommal fűszereztem.
Ha van otthon zöldség- vagy húsalaplé, azzal még finomabb. De így is tökéletes, mert a szalonna és a sokféle zöldség fantasztikus ízt produkál alaplé nélkül is.
Körülbelül háromnegyed óráig főztem, aztán beletettem a levestésztát is, és a kimaradt két zöldségfélét: a csillagtököt és a darabokra vágott spenótleveleket is. Bármilyen tészta mehet bele, akár kisebb darabokra tördelt makaróni vagy spagetti is.
A tészta puhulásáig rotyogtattam a levest. Végül beleszórtam egy marék reszelt parmezánt is.

A levesnek nagyon sűrűnek, gazdagnak kell lennie. Igazán ideális nagycsaládos étel, mert a sokféle hozzávaló miatt nem lehet kis adagban főzni. Hiszen ha mindenből csak egy-egy félmaréknyi kerül is a levesbe, akkor is szép nagy fazéknyi lesz belőle.
Tálaláskor még megszórhatjuk parmezánnal.
Vegáknak is bátran ajánlom, persze szalonna nélkül - úgy is tökéletes.

Apropó, parmezán. Most már én is hozzájutok, az Aldiban vettük. Grana Padano - isteni.
Olasz ételeket ha lehet, tényleg csak parmezánnal készítsünk. A trappista és más sajtok sajnos alkalmatlanok, meg sem közelítik a parmezán ízét. Ha nincs itthon parmezán, akkor inkább sajt nélkül eszem az olasz szószokat, ételeket.
Nem olcsó, de nagyon erőteljes aromájú sajt, így nem kell belőle sok.
Kétféle parmezán létezik egyébként. Az egyik a már említett Grana Padano, a másik pedig a Párma városában készülő Parmigiano Reggiano. Ez a kétféle sajt nevezhető igazi parmezánnak. A Parmigiano Reggiano drágább, mert kizárólag szabadon tartott tehenek reggeli, zsírdús tejéből készül, és az érlelési ideje is jóval hosszabb, mint a Padanoé. Íze markánsabb, erőteljesebb, zsírtartalma magasabb.
Mindenesetre a Grana Padano tökéletesen megfelel olasz ételek készítéséhez, tökéletes ízű és minőségű igazi parmezán sajtról beszélünk.
Még egy: a héja nagyon kemény, nem ehető. Viszont a levesbe nyugodtan főzzük bele - Dolce Vitánál olvastam az ötletet. Ha kicsit meggrillezük olívaolajon akkor is puhábbá válik, elrágcsálható lesz.

*

Kékszőlős-szilvás máktorta (VKF 28.)

Minden borban kis angyal lakik, aki, ha az ember a bort megissza, nem hal meg, hanem az emberben lakó megszámlálhatatlanul sok kis tündér és angyal közé kerül. Amikor az ember iszik az érkező kis géniuszt a már bent lévők énekszóval és virágesővel fogadják. A tündérke el van bűvölve és az örömtől majd meggyullad. Az emberben ez az örömláng árad el, és őt is elragadja. Ez ellen nem lehet védekezni.

(Hamvas Béla)

 

A szőlő olyan ősi kultúrnövénye a Földnek, mint az emberiség emlékezete. Mintha együtt teremtődött volna az idők hajnalán a szőlő, a bor, az ember.

Legtöbbet erről a mítikus gyümölcsről talán a görögök tudtak. Dionüszosz a bor, a mámor, a szenvedélyeket felfakasztó extázis istene. A görög színház kialakulása szintén elválaszthatatlan Dionüszosztól. Bővebben ITT olvashatsz róla.

A szüretről vannak saját élményeim is, az évkörben az egyik legkedvesebb ünnepem.

Hajnalban megérkezünk a szőlőbe - minden párás, hideg még. Egy jó kupica pálinka azonban felmelegít, étvágyat csinál. Szüretelni nem lehet reggeli nélkül, így körbeüljük a gazdagon megterített asztalt. Van kenyér, töpörtyű, szalonna, kalács, pogácsa, lilahagyma, paprika, paradicsom, kolbász és sonka. S persze mindezt leöblítendő, egy-két kancsó pincehideg óbor.

Most már lehet menni a sorok közé. A házigazda gondosan elmondja, mit szedjünk, mit ne. S elindulunk, párosával. Egyik-egyik oldalán a tőkének. Közben pedig beszélgetünk, viccelődünk, nevetünk. Ha az ember kimelegedik, elfárad kissé, hoznak neki egy jó fröccsöt, csak a kiszáradás elhárítása végett.

Mire minden fürt a pincébe és a présbe kerül, már virágos kedvünk van.

Délre, kettő óra tájban vége is a munkának. Előkerül a bogrács, a tűznek való fa, az ebédnekvaló alapanyagok. A férfiak gondosan fát raknak, tüzet gyújtanak, helyére kerül a nagy bogrács. Az asszonyok főznek, a férfiak a pincében szorgoskodnak. Már tudni, hány fokos a must - persze ebből komoly következtetéseket vonnak le a hozzáértők a majdani újbor természetéről.

Fröccsözés, nevetés, jókedv. Kész az étel is. A házigazda tósztot mond egy pohár borral a kezében. Mielőtt inna, egy kortynyi bort a földre önt, Földanyának tiszteletül - megköszönve mind a tavalyi, mind az idei termést. Koccintunk, s eszünk.

Szeretem a szüretet...

Sütöttem mandalát. Valójában egy egyszerű mákos kevert, gyümölccsel gazdagítva.

Hozzávalók:

10 dkg liszt,

5 dkg darált mák,

2 tojás,

1 teáskanál sütőpor,

10-15 dkg porcukor (ki milyen édesen szereti),

3 evőkanál szőlőmagolaj (lehet ám sima napraforgóolaj is),

csipet só,

1 evőkanál vaníliás cukor,

4 evőkanál víz vagy tej.

A díszítéshez: kékszőlő és szilva.

A szilvát, kékszőlőszemeket félbevágtam, kimagoztam. A tésztához valókat robotgéppel habosra-hólyagosra kevertem. A formát kiolajoztam és liszteztem. Beleöntöttem a kész masszát és díszítettem. Amilyen rövid a recept, olyan hamar megvan valóban ez a kis kevert sütemény.

Háromnegyedes lángon sütöttem 10-15 percig.