Szilvalekváros, csokis muffin

A pénz a hatodik érzék. Muszáj, hogy legyen az embernek, különben nem tudja a másik ötöt sem igazán kihasználni.

(Sommerset Maugham)

Hát igen... megint és még mindig a szilvalekvár. Nézzétek el nekem. Utoljára 5 éve tudtam eltenni ebből a fantasztikus gyümölcsből lekvárt és már nagyon ki voltam éhezve rá...


Hozzávalók 12 darabhoz:
18 dkg liszt,
2 csapott evőkanál kakaópor,
1 késhegynyi őrölt fahéj,
1 késhegynyi őrölt szegfűszeg,
1 csipet só,
1 teáskanál sütőpor,
15 dkg kristálycukor,
1 vaníliáscukor,
10 dkg vaj,
1 tojás,
4 cl rum,
6 cl tej,
10 dkg étcsokoládé,
sűrű házi szilvalekvár,
tortadara,
12 muffinpapír.

Az étcsokit késsel nagyobb darabokra összevágtam. A vajat felolvasztottam és a muffinpapírokat egy ecset segítségével kivajaztam. A maradék vaj a tésztába került.
A lisztet egy nagyobb tálba tettem az összes hozzávalóval egyetemben - a darabos csokit, a lekvárt és a tortadarát kivéve. Robotgéppel alaposan, habosra kikevertem. Ezután kevertem bele a darabos csokit.
Minden muffinpapírba tettem masszát, de csak a feléig. Ezután minden darabra tettem 1 nagy teáskanálnyi szilvalekvárt, aztán befedtem a maradék muffintésztával. A tetejét jó bőven megszórtam tortadarával. Háromnegyedes lángú, előmelegített sütőben 15 percig sütöttem.
Azt hiszem, a szilva fahéjjal történt égben köttetett házassága újabb taggal bővült: a csokoládé legalább annyira méltó párja. Éljen a többférjűség! :)




Ma igen jó délelőttöm volt. Nem csak a muffin sikerült igen finomra, de bolhapiacon is jártam és nagyon élveztem. Már legalább 3 hónapja nem voltam, úgyhogy a mainak minden percét kiélveztem. És nem csak nézelődtem, csodálatos kincsekkel tértem haza.
Mondom sorban, ahogy a képen van: 9 db gyönyörű üvegkehely. Alkalmas fagyiknak, tiramisuhoz, panna cottához, pudingokhoz és majonézes salátákhoz. A kilenc darab volt 1000 forint.
Három darab francia öntöttvas sütőedény, 2 egyszemélyes és egy ovális kétszemélyes. A három került 1500 ft-ba. Ezer éve vágytam ilyen öntöttvas edényekre. Az ovális kenyérsütéshez is jó lesz alapnak.
Egy teásdoboz (10 dkg-os) és egy sütis villa-kanál vagy mi. A kettő volt 200 Ft. Sajnos csak ezt az egy teásat leltem, pedig múltkor Marvin hozott nekem 6 féle fantasztikusan isteni teakeveréket, egyik finomabb mint a másik... Muszáj lesz még szereznem ilyen dobozokat, ha meg akarom őrizni az aromájukat.
Csodálatos sárgaréz edény és egy kiöntő. A kettő együtt volt 1200 Ft. Valami gyönyörűségesek élőben...
Egy nagy - kétszemélyes törökkávés pitli, vörös és sárgaréz - 300 HU forintért.
És egy faragott néger fej - valamelyik festményemhez majd felhasználom. 100 forint.
Összesen 4300 forintot költöttem és micsoda gyönyörűségeket vettem! Egyébként a grillserpenyőm, ami már több fotón szerepelt, szintén bolhás - komoly 200 forintot fizettem érte. És a szilvalekváros képeknél látható volt remek gyümölcsmosóért is komoly 200 pénzt adtam. Érdemes bolhára járni hiába na, mindig megállapítom! És még otthagytam egy gyönyörű, antik, legalább 200 éves széket. Bőr üléssel (dombormintáscsodaszépséges) és támlával, cizellás réz szegecsekkel... Milyen jó lett volna nekem az étkezőbe a számítógépasztalkámhoz... Barokk irodaszék. Van ilyen? Nálam lett volna.... Jövő héten megint megyek és ha megvan a szék, megveszem! :)

Almalekvár birssel, citromfűvel, gyömbérrel

Hallgatom a szívem.
Ha majd egyszer megáll, és elszakad testemtől az, ami én vagyok, lehajolok még egyszer, és megcsókolom a szívem; megcsókolom, mert szeretett engem, és szerette az egész világot. Jól tudom: a fényt a szemem itta, a dalt a fülem fogta, a simogatást a kezem érezte, szép utakon a lábam vitt, és a gondolatok a fejemben születtek, mint az ég távoli villódzása, de mindezt a szívem gyűjtötte össze, és belőle lett minden, ami Szeretet."

(Fekete István: Almárium)

Már többször tettem el almalekvárt, mert nagyon szeretem. Mindig birsalmával készítem, egyrészt mert isteni íze van, másrészt mert rengeteg zselésítő anyag van benne, így természetesen jó állagot ad rövidebb főzési idő mellett is. És idén sajnos nem jártam önként gyümölcsüket adó birsfácskák közelében mint tavaly, szóval sajnos sajt idén nem készül úgysem - de legalább a lekvárban így benne lesz az íze. Ildinyónál is láttam a múltkor csodás almalekvárt és adott egy remek ötletet is: friss gyömbérrel készítette. Ezúton is köszönöm a tippet! :)
Az udvarunk pedig telis-tele van gyönyörű friss citromfűhajtásokkal, egy nagy csokorral szedtem is piacról hazafelé. Ez a remek és finom gyógynövény az almalekvárban éli meg most már az örökkévalóságot.

Hozzávalók:

1 kg birsalma (tisztítva),
2,5 kg alma (tisztítva),
1 kg cukor,
1 csipet só,
12 db szegfűszeg,
1 nagy csokor citromfű,
4-5 cm-es darabka friss gyömbér.


A birset negyedeltem, a magházakat kivájtam és forrás után 10 percig főztem bő vízben, majd leszűrtem. Hagytam hűlni.
Az almákat meghámoztam, negyedeltem, a magházakat kivágtam és citromos vízbe tettem őket hogy ne barnuljanak be. Majd föltettem főni egy nagy lábosban a szegfűszegekkel, a csokorba szorosan összekötött citromfűvel, a csipet sóval és meghámozott és lereszelt gyömbérrel. Közben a kihűlt birsről vékonyan levágtam a héjakat és robotgépben teljesen simára pürésítettem. Az előkészített üvegeket elmostam alaposan és mikróba tettem 2 percre, nagy fokozatra.
Az almát addig főztem, míg teljesen puha lett minden darab benne, aztán eltávolítottam a fűszereket - a citromfűcsokrot és a szegfűszegeket. Botmixerrel simára pürésítettem és hozzáadtam a birskrémet is. Nagy lángon végig kevergetve 15 percig főztem, majd hozzáadtam a cukrot is és még 15 percig főztem szintén nagy lángon, kevergetve. Húzzunk mindkét kézre kesztyűt mert igen pöfög a szentem.
A forró lekvárt üvegekbe töltöttem, folpackot tettem a tetejükre, arra egy késhegynyi szalicilt, majd szorosan rácsavartam a fedőket és szárazdunsztba tettem őket.

Kitűnő palacsintába, sütikbe, vajas kenyérre, és sültekhez szószként is.

Barátfüle, alias szilvalekváros derelye

Az embert részben a tökéletlenségei teszik emberré. Az én fülemet se adná senki egy robotnak. Ez biztos.

(Will Smidth)

Az enyémet sem. Ez biztos.

(duende)

Ez a barátfüle-dolog érdekes. Néztem most utána a neten, és egészen furcsa receptekkel találkoztam barátfüle néven. Úgy tűnik, ez is tájegységenként és családonként változik. Nálunk otthon a szilvalekváros derelye volt a barátfüle. És nem krumplis tésztából, hanem sima egyszerű mezei gyúrt, nyújtott tésztából. Van, ahol háromszögre vagy kerekre formázzák - talán e forma volt a névadó - de ahogy én emlékszem, nagyi és anyu csak egyszerűen szögletesre vágta. Vagy esetleg a barátfüle név lehet hogy a barátok, papok kedvencére utalna? Ki tudja? És jesszusom!... a recepttel megint bajban vagyok... :) Mert nem méricskéltem, csak úgy sacc/kb. alapon készült. Azért hozzávetőleges mennyiségeket igyekszem írni.

Hozzávalók 4 főre (8 db/fő):
40 dkg liszt,
2, 3 vagy 4 tojás,
ha kevesebb mint 4 tojás, akkor annyi víz, amennyivel jól jól gyúrható tésztát kapunk,
1 üveg hagyományosan, sűrűre főzött szilvalekvár (6-7 dl),
só,
5-6 evőkanál olaj vagy 1 evőkanál zsír,
8-10 evőkanál zsemlemorzsa,
porcukor.


Ezek a kockák körülbelül 7-8 cm-esek.
Zsemlemorzsát pirítottam egy széles lábosban.
A lisztet kevés sóval elkevertem, aztán adtam hozzá tojást. Ha spórolunk, lehet csak kettőt vagy hármat, ha nem spórolunk akkor négyet. Ha négy tojással csináljuk 40 dkg lisztből, akkor nem kell víz hozzá, mert minden 10 dkg liszt vesz fel 1 tojást. Ha kevesebbel készül a tészta, akkor annyi vizet adjunk csak hozzá, hogy kemény, de rugalmas, gyúrható tésztát kapjunk. A tésztát 4 kisebb gombóccá gyúrtam, egymástól elkülönítve, nylonnal lefedve hagytam pihenni, mert így sokkal könynebb kinyújtani - ugyanis én sodrófával dolgozom, nincs tésztagépem.
Közben tettem föl bő, sós vizet forrni. Pihentetés után a mindegyik kis gombócot sorban lehetőleg téglalap alakúra, jó vékonyra nyújtottam. Derelyevágóval finoman bejelöltem a kockákat, és a tészta egyik felén lévő kockák közepére 1-1 kis teáskanálnyi szilvalekvárt tettem. A rácsvonalakat egy ecsettel bevizeztem, így könnyebben összeragad. Majd a tészta másik felét ráhajtottam és a kockák vonalánál jól összenyomkodtam. Igyekezzünk úgy csinálni, hogy ne maradjon levegő a tésztakockák alatt, mert akkor fönn marad a víz tetején, mikor fő és könnyebben ki is szakad. Tehát mikor jól összenyomkodtam a közöket, utána derelyevágóval fölvágtam kockákra. Minden kocka közepén szilvalekvárnak kell lennie.

Forrásban lévő vízben kifőztem úgy, hogy mikor följöttek a víz tetejére, még 3 percig főztem, aztán beleszedtem a pirított zsemlemorzsába. Én minden adag tésztát, ami már meghempergőzött a morzsában, átteszek egy másik tálba, mert így a sorban kifővő adagokat könnyű átforgatni a pirított zsemlemorzsában. Ha nagyon teleteszünk egy lábast, utána már nehéz átforgatni az egészet, könnyen összetörik.
Valójában nagyon egyszerű, szerintem leírni bonyolultabb volt. Porcukorral megszórva tálaljuk. Isteni finomság! :)

Ha valakinek nincs ilyen igazi, sűrű szilvalekvárja, töltheti más lekvárral is - csak jó régi, összesűrűsödött lekvár legyen.

Parajos karfiolleves sonkás nudligombócokkal

Ha valaki egynapos túrára indul, akkor bolond lenne magával vinni egy egész életre való útravalót. Akkor hát nem furcsa, hogy vannak, akik az elkövetkezendő huszonöt év összes aggodalmát magukkal hordják, és csodálkoznak, hogy az élet miért olyan nehéz? Arra vagyunk teremtve, hogy egy nap 24 órát éljünk. Nem többet. Nincs értelme ma a holnap problémáin rágódni.

Ha legközelebb azon kapod magad, hogy kezdesz kétségbe esni, tedd fel magadnak a következő kérdéseket:
“Elég levegőm van hogy lélegezzek? Mára elég ételem van?” (Ha a válasz “igen”, akkor jó irányba haladnak a dolgok!)
Gyakran figyelmen kívül hagyjuk a tényt hogy a legfontosabb szükségleteink ki vannak elégítve.

(Andrew Matthews)

Ez a leves is a maradékfelhasználás szülötte. Volt egy pici fej karfiolom, meg egy kis kupóc spenótom ami végnapjait élte, valamint két szelet száradásnak indult füstölt tarjám. Második fogásként pedig resztelt májat készítettem sima főtt krumplival - ezért kapott gombócbetétet.
Valójában teljesen másképp akartam megfőzni, de miután a hűtőkutakodás több felhasználandó hozzávalót is eredményezett, kénytelen voltam átvariálni a dolgokat.

Hozzávalók 4 főre:
A leveshez:
1 közepes fej karfiol,
1/2 diónyi nagyon apróra kockázott vöröshagyma,
só,
frissen őrölt bors,
1,5 liter alaplé vagy víz és 1 leveskocka vagy krumpli főzővíz,
1 nagyocska csipet kristálycukor,
1 kupóc spenót,
3 dkg vaj.
A levesbetéthez:
2 közepes krumpli megfőzve és alaposan összetörve,
1 tojás,
1 teáskanál búzadara,
2-3 dkg füstölt hús (tarja, sonka, oldalas),
és annyi liszt, amennyivel nudlitésztává áll össze,
ez kb. 4-5 púposabb evőkanálnyi.

A karfiolt rózsáira szedtem, a nagyobbakat négybe vágtam és vajon egy kevés vöröshagymával és pici sóval fedő alatt félig puhára pároltam. Közben a főtt krumplit alaposan összetörtem jó krémesre, hagytam kihűlni majd adtam hozzá egy kicsi tojást, búzadarát, az apróra vágott füstölt húst és annyi lisztet, amennyivel nudlitészta állagot kaptam.
A levest közben felöntöttem a krumpli főzőlevével és kevés plussz vízzel, tettem bele egy pici cukrot, borsot és a rusztikus darabokra vágott spenótleveleket. Forrás után már csak 5 percig főztem, aztán kis gombócokká formázva belefőztem a füstölt húsos nudlitésztát is. Megvártam míg följönnek a leves tetejére és még 3 percig főztem.
Tálalhatjuk így is, de be is habarhatjuk kevés tejszínnel vagy tejföllel.
Ha krumplilével öntjük fel, érdemes sűrű szűrön átszűrve adni a leveshez.
Vegák természetesen sima vagy füstölt sajtos nudligombóccal készítsék.