Találtam egy érdekes cikket, kapcsolódik a böjthöz is. Ráadásul a saját tapasztalataim is alátámasztják az írottakat.
Már kétszer csináltam életemben olyan fogyókúrát, amikor is 5-6 hónap alatt 20-25 kg-tól szabadultam meg mindenféle edzés és plusz mozgás nélkül. (Lusta típus vagyok, hogy úgymondjam Churchill-i alkat. Igen, a jó kubait is naggyon kedvelem.) Csak az étrendemen változtattam, a jól bevált testkontroll szerint étkeztem. Vagyis szétválasztósan. És ettem kenyeret is, tésztát is, mindent.
Már kétszer csináltam életemben olyan fogyókúrát, amikor is 5-6 hónap alatt 20-25 kg-tól szabadultam meg mindenféle edzés és plusz mozgás nélkül. (Lusta típus vagyok, hogy úgymondjam Churchill-i alkat. Igen, a jó kubait is naggyon kedvelem.) Csak az étrendemen változtattam, a jól bevált testkontroll szerint étkeztem. Vagyis szétválasztósan. És ettem kenyeret is, tésztát is, mindent.
Nem a mozgás ellen beszélek, mert az nagyon jó, a testünk szeret mozogni. De a fittnessz-őrület csak divat, jó ha tudjuk. Amint a cikkből is kiderül: a mozgásnak édeskevés köze van a fogyáshoz. Az étrend átalakításának viszont annál több.
Elárulom tehát a tuti fogyókúra titkát. Jaj nem... el, hanem csak árulnom kéne befőttesüvegben egy kis csillámport, zsírégető néven. Na jó, nem verek át senkit sem. Szóval. Végig kell csinálni, oszt ennyi a varázslat. Lefelé ugyanolyan gyorsan megy, mint fölfelé, hölgyeim s uraim. Aki nem hiszi, járjon utána. Azért csak járjon, mert most már tudományos tény: futni fölösleges. :) (Persze aki szeret futni, az nyugodtan csak fusson utána.)
"Az egyik lehetséges válasz röviden annyi,
hogy vadászó-gyűjtögető őseinknek köszönhetően szervezetünk
energiafelhasználás szempontjából alkalmazkodott az élelemszerzés
kiszámíthatatlan körülményeihez. Mivel őseink hol bőségesen el tudták
látni az egész családot egy-egy sikeres zsákmányszerző út után, hol
éhínséggel küzdöttek, szervezetüknek meg kellett tanulnia “spórolni" az
energiafelhasználással. Ennek eredménye, hogy nincs különbség a
fizikailag aktív életmódot folytató népek és az elkényelmesedett, ülő
életmódot folytató nyugati társadalom emberének anyagcseréje,
pontosabban napi kalóriaégetésének mértéke között.
Pontzer és munkatársai egy hónapot töltöttek a Tanzániában élő hadza
törzzsel, hogy elvégezzék az első direkt méréseket a vadászó-gyűjtögető
emberek napi energiafelhasználásáról. Több mint 300 férfit és nőt vontak
be vizsgálataikba, akikkel egy különleges – és roppant drága -, két
ritka izotópot (a deutériumot és az oxigén-18-at tartalmazó) vizet
itattak. Az úgynevezett "kettősen nyomjelzett víz"
eljárás lényege, hogy az alanyok vizeletmintájából kimutatható ezeknek
az izotópoknak a koncentrációja, amiből pedig kiszámolható a szervezet
széndioxid-termelésének – és ezáltal a napi energiafelhasználásának – a
mértéke. (Ezt a sztenderd és megbízható módszert használják a
népegészségügyben is a napi kalóriaégetés mértékének megállapítására.)
A
közegészségügyi szakemberek és az emberi evolúció kutatói sokáig úgy
hitték, hogy vadászó-gyűjtögető őseink sokkal több kalóriát égetnek el
napi szinten, mint az iparosodott társadalomban élő modern ember. Ezzel a
logikus és elfogadható felvetéssel magyarázzák a fejlett országokban
jellemző elhízás kóros mértékét mondván, hogy az a sok el nem égetett
kalória szép lassan, zsír formájában felhalmozódik. Úgy tűnik, ez az
elképzelés kezd megdőlni. "Az egyik motivációnk az volt a hadza nép
anyagcseréjének alapos vizsgálatával, hogy meghatározzuk az
energiafelhasználás mértékének visszaesését és kiderítsük, nekünk,
nyugatiaknak mik az ebbéli hiányosságaink" - írja Pontzer.
"Más népek energiafelhasználását tanulmányozó kutatók eredményeit is
alátámasztja, amire most fény derült. A közhiedelemmel ellentétben az
emberek körülbelül ugyanannyi kalóriát égetnek el – függetlenül a
fizikai aktivitásuktól, ami magyarázatot adhat arra, hogy miért bukik
meg a legtöbb, testedzésre alapozó fogyókúra” - fűzi hozzá a szakember.
A természetes szelekció célja, hogy minden egyes elégetett kalória pótlódjon. Azért fontos ilyen környezetben tanulmányozni az anyagcserében történő változásokat, mert ma a legtöbb ember már nem vadon él, nem a szabadban kóborolva szerzi meg a napi betevő falatot.
A hadza az utolsó vadászó-gyűjtögető
életmódot folytató népek egyike, akiknek élete fizikailag igen
megterhelő; a nők és a gyerekek is kiveszik a részüket a munkából, hogy
megteremtsék maguk számára a megélhetéshez szükséges körülményeket. A
férfiak kalóriák százait égetik el naponta vadászat során, amihez kiváló
állóképesség szükséges, és a tét igen nagy, hiszen vagy ők
zsákmányolnak a család vagy a törzs számára kiadós vacsorát, vagy ők
maguk lesznek áldozatok.
A
kísérlet alanyainak vizeletmintáit a Baylor College of Medicine
laboratóriumában vizsgálták be. A mérések alapján kiderült, hogy a hadza
emberek anyagcseréje semmivel sem különbözik a miénktől. A hadza
férfiak napi 2600 kilokalóriát fogyasztanak és égetnek el, a nők pedig
kb. 1900-at. Ezek az adatok pedig megegyeznek az amerikai és az európai
emberek napi energiabevitelének és -felhasználásának mértékével.
Pontzerék számításba vették az alanyok nemét, korát, testméretét és
zsírszázalékát is és nem találtak semmilyen különbséget."