2008. október 29., szerda

Kapormártás hercegnő-burgonyával és buggyantott tojással


Te tudod, mi az élet? Valami váratlan otthonosság. Valami, amitől a világ fölemelkedik Benned, áttetszővé válik, és ernyőt von köréd, amit Te mutatsz föl körbe mindenkinek. Látjátok, ilyen a világ! Ez a természete! Térdeplő mindentudás. Elfelejtett igazi szerelmed. A Tiéd. A Te lámpásod, amely általad ég. A természetes csoda. A zúgó, morajló, szembeötlő titokzatosság. Leheveredés a fűbe. A Földet átöleled és röpülsz a csillagok között az egyetlen kertbe. A pázsit mámorítja érzékeidet. Némán suhansz a mindenségben. Bőröd párája világoknak üzen. Követelő folyamok áradnak és zúgnak föl benned. Villamosok ablakából nézed az életed. Egy fütty elér, és bábodat levedled. Kereszteződések, találkák várnak rád.

(Grandpierre Attila: A csillagok között) 




A kapor nekem az egyik legszeretettebb fűszerem.
A kapormártás hozzávalói 4 főre:
2 nagy csokor kapor,
1 dl tejföl,
1 dl tejszín (vagy csak tejszín, de akkor 2 dl),
só,
citromlé,
cukor,
2 púpos evőkanál liszt,
egy húsleveskocka vagy ételízesítő,
1 liter víz.

Másfél csokor kaprot jó apróra vágok, és 1 liter hideg vízben fölteszem főni. (Néha egy nagyon kevés, nagyon apró kockákra vágott vöröshagymát is teszek a kaporhoz. Nem mindig. Így is, úgy is finom. Ízlés és kedv dolga.)
Mikor forr, beleteszem a húsleveskockát, és fedő alatt főzöm jó húsz percig. Közben a lisztet csomómentesre keverem a tejföllel és a tejszínnel (a tejszíntől krémesebb, lágyabb lesz).
Mikor eleget főtt a kapor, egy merőkanálnyit adok a habaráshoz belőle, hogy ne legyen csomós és ne csapódjon ki a tejföl. Ezután adom csak a habarást a mártáshoz. Míg föl nem forr, kevergetem. Forrás után még vagy öt percig főzöm, beletéve a maradék fél csokornyi apróra vágott kaprot is. Ízesítem citromlével (vagy ecettel), és ha szükséges pici cukorral, sóval.

A hercegnő-burgonyát úgy készítettem, hogy volt előző napról maradt főtt krumplim. Kísérleteztem már frissel is, de abból nem lehet igazán jó hercegnőket sütni. Szóval abból a "megfájásodott", magában már nem igazán ehető tegnapi krumplimaradékból jó.
Tehát adtam hozzá egy tojást és kevés lisztet, plusz egy kávéskanálnyi búzadarát is. Jó formázható állagú legyen. Nyomózsákba tettem és egy tálcára kis halmokat csináltam a masszából. Aztán bő és gyöngyözően forró olajban kisütöttem őket.
Megpróbáltam a sütőben sütést is, de ez így sokkal ropogósabb, finomabb lett. Maradok ennél a változatnál. :-)
A buggyantott tojás pedig csak annyi hogy jó bő, forráspont alatt lévő vízbe ütöttem bele finoman a tojásokat és hagytam főni 2-3 percig, aztán szűrőkanállal kiszedtem őket. Nem igazán kedvelem a főtt tojást - nekem száraz. Ez finomabb, krémesebb. Szebb lesz, ha a tojás beletétele előtt kanállal örvényt kavarunk a vízbe.

2008. október 28., kedd

Gomba-brassói


Segítségemre van
a házimunka

Takarítás
Főzés
Mosás

Megpróbáltam festeni

De könnyebb volt krumplit
szeletelni

(Rabí'a)







Hozzávalók 2 főre: 40 dkg gomba, 1 közepes fej vöröshagyma, 2-3 gerezd fokhagyma, 1 evőkanál olaj, só, őrölt bors, 1 csipet ételízesítő, 1/2 mokkáskanálkányi Erős Pista, friss kakukkfű és rozmaring, 1 babérlevél, sült burgonya. 

A hozzávalókat megtisztítom. A gombát negyedekbe vágom és olajon sóval, ételízesítővel, őrölt borssal, apróra kockázott fokhagymával, Erős Pistával, összevágott rozmaringlevelekkel, kakukkfűvel, babérlevéllel és a félkarikákra vágott vöröshagymával kis lángon párolom. Mikor a levét majdnem elfőtte, felöntöm még egy kevés vízzel és erős tűzön "zsírjára" pirítom. Sült burgonyával tálalom. Nagyon finom hozzá a hagyományos fejes saláta, vagy a káposztasaláta. Sajnos mostanában nem sok eső volt, úgyhogy az erdei gomba csak álom... Pedig igazán abból lenne finom. Fenyőalja csiperkéből, vagy lila- és szürkepereszkéből.

2008. október 27., hétfő

Kecskesajt olívaolajban


Őszi éjjel
izzik a galagonya
izzik a galagonya
ruhája.
Zúg a tüske,
szél szalad ide-oda,
reszket a galagonya magába.
Hogyha a Hold rá fátylat ereszt:
lánnyá válik,
sírni kezd.
Őszi éjjel
izzik a galagonya
izzik a galagonya
ruhája.
                                               (Weöres Sándor)




A kecskesajtot fölkockáztam, friss fűszernövényeket és fokhagymát tettem az üvegekbe, aztán olívaolajjal - naná hogy extraszűzzel - nyakon burítottam a fűszeres sajtkockákat. Az egyik üvegcsébe jócskán került tökmagolaj is, persze... A fűszerek az erkélyemen található kiskertemből származnak. Szurokfű, bazsalikom, kakukkfű, rozmaring, zsálya. Igazán csodás kombináció! Hagyom érni pár napot, aztán saláták tetejére téve mennyei lesz! Az öntet nagy részét természetesen a fűszeres olívaolaj fogja képezni. A fűszeres olívaolajos sajt egyébként fetából is készíthető, valami varázslatosan finom az is. Leforrázott szőlőlevélbe is csomagolhatjuk a kockákat, isteni hozzá.

2008. október 26., vasárnap

Kolozsvári rakott káposzta



Az egyik kedvenc... :-)
Ezt az ételt csak nagy mennyiségben lehet készíteni. Nagycsaládosok előnyben!

Hozzávalók:
60 dkg lapocka vagy dagadó (csont nélkül),
90 dkg savanyúkáposzta,
20 dkg füstölt szárazkolbász,
45 dkg rizs,
2 közepes vöröshagyma,
1/2 liter tejföl,
6-8 evőkanál olaj vagy zsír,
só,
2 teáskanál pirospaprika.

Kicsit macerás étel, de megéri összerakni... Mindent elő kell főzni-sütni ugyanis.
A rizst megfőztem. A húst nagyon apró kockákra vágtam, és pörköltet készítettem belőle. A kolozsvári rakott káposztát darált hússal szokták készíteni, de én sokkal jobban szeretem apróra kockázott hússal. (Egyszer csináltam darált hússal, hát meg sem közelítette a másikat, úgyhogy én maradok a kicsire vágott húsosnál, sokkal finomabb. De persze aki nem akar annyit bajlódni vele, vegyen darált húst.)
A káposztát 2-3 evőkanál zsiradékon, fedő alatt kisebb lángon megpároltam, majd nagy lángon rásütöttem, hogy szép sárgás-barnás színe legyen. Sokszor kell kevergetni, nehogy leégjen. Nem baj, ha időnként kicsit odakapja, mert ha átkeverjük, eloszlik a barnaság. Igazán úgy finom ez az étel, ha a savanyú káposzta tényleg meg van rendesen sütve, karamellizálva.
A kolbászról lehúztam a bőrét, és vékony karikákra vágtam.
Mikor mindennel elkészültem, a vsedényembe rétegeztem a hozzávalókat. Tepsiben vagy römertopf-tálban is lehet készíteni.
Alulra egy réteg káposzta, rá egy sor kolbász, kevés tejföl, rizs, rá a pörkölt, savanyú káposzta, kolbász, tejföl és így tovább. Rétegezzük, míg el nem fogynak a hozzávalók. A tetejét is jó alaposan megtejfölöztem.
Sütőben alaposan összesütöttem - kb. 3/4 vagy 1 óra kell neki.
Friss kenyérrel, plusz tejföllel kínáljuk, és ajánlott mellé valamilyen jóféle bor is - csapatónak, mert ez nem egy Norbi-update mifene.:)

Csokoládés profiterole


A kollektív megoldások, melyben oly sok ember hisz kétségbeesetten, soha nem lehetnek kielégítőek. Hogy megértsük a bennünk, és ezáltal a külvilágban is jelenlévő szenvedést zűrzavart, először önmagunkban kell rálelnünk a tisztánlátásra, ez a tisztánlátás pedig csakis a helyes gondolkodásmód révén valósulhat meg. A helyes gondolkodásra csakis az önismeret által juthatunk el. Ha nem értjük meg önmagunkat, gondolkodásunknak nincs alapja, önismeret nélkül nem lehetnek igazak gondolataink. Ha bizonyos jelképrendszerek tökéletes helytállóságába és felsőbbrendűnek tartott értékeibe vetjük hitünket, az nem a szabadsághoz, csak a történelem és a régi katasztrófák megismétlődéséhez vezet.

(Aldous Huxley)





Van egy jó kis (nagy) süteményes könyvem. Ez az édesség is abból készült.

Hozzávalók a tésztához:
1 bögre víz (2,5 dl-es teásbögre),
10 dkg vaj,
1 bögre finomliszt,
4 tojás,
csipetnyi só.
A krémhez:
1/2 bögre cukor,
3 tojássárgája,
2 evőkanál liszt,
kb. 1 bögre tej,
6 dkg darabokra tört étcsokoládé,
1 evőkanál narancslikőr.
A díszítéshez:
20 dkg olvasztott étcsokoládé.

A tésztához a vizet és a vajat a kevés sóval felforraltam, majd hozzáöntöttem a lisztet is. Úgy egy percig kevergettem, míg szép simára össze nem állt az egész. Ekkor félrehúztam a tűzről, és a tojásokat egyenként hozzákevertem - minden tojásnál addig -, míg a tészta szép fényes és sima lett.
Egy nagy tepsit kivajaztam, és teáskanállal kis halmokat tettem sorban egymás mellé. Hagytam helyet is, mert kb. a háromszorosára nő meg sülés közben.
Háromnegyedes lángon sütöttem (előmelegített sütőben) tíz percig, majd feles lángon még tíz-tizenöt percig, aztán kivettem hűlni.




A krémhez a tojássárgájákat addig kevertem a cukorral, míg ki nem fehéredett, és fel nem hólyagosodott, aztán a lisztet is hozzákevertem. A tejet föltettem forrni a likőrrel, és a csokidarabokkal. (Én most aszalt sárgabarackot vágtam nagyon apróra, és azt is a krémhez kevertem, valamint citromhéjat reszeltem bele, mert nem volt itthon sem narancs, sem narancslikőr.) Mikor mindez felforrt, lassanként hozzákevergettem a lisztes tojássárgájákhoz, aztán az egészet visszatettem a tűzre, hogy újra felforrjon, és besűrűsödjön a liszttől.
Amíg a krém hűlt, felvágtam félbe a tésztákat, majd teáskanállal megtöltöttem a kis labdacsokat a krémmel. Aztán egy alufóliára sorakoztattam őket, és a felolvasztott csokoládéval megcsorgattam.

2008. október 25., szombat

Guacamole


Az ember szempontjából így hangzik a döntő kérdés: vállalod-e a végtelent vagy sem? Ez életének kritériuma. Csak akkor nem vesztegetem érdeklődésemet semmiségekre és csekély jelentőségű dolgokra, hogyha tudom, hogy a határtalan a lényeg. Ha ezt nem tudom, akkor ilyen vagy olyan tulajdonság kedvéért, amelyet személyes javamnak tekintek, ragaszkodom hozzá, hogy a világban számítsak valakinek. Tehát, mondjuk, a tehetségem vagy a szépségem miatt. Minél erősebben ragaszkodik vélt tulajdonához az ember, és minél kevésbé érzi meg a lényeget, annál kevésbé elégíti ki az élete. Korlátozva érzi magát, mivel korlátozottak a szándékai, ez pedig irigységet és féltékenységet szül. Megváltoznak a vágyak és a beállítódás is, ha megértjük és érezzük, hogy már ebben az életben hozzákapcsolódtunk a határtalanhoz. Végső soron csak a lényeg révén számít valaminek az ember, és ha az nincs a birtokában, akkor elrontotta az életét. A másik emberrel való kapcsolatban is az a döntő, vajon kifejeződik-e benne a határtalan vagy sem. 

(C.G. Jung)




A quacamole egy mexikói mártás, amit ott szinte mindenhez kínálnak. Avokadóból készül, és tényleg nagyon finom. És nagyon egészséges. Az avokadónak nagyon tetemes a természetes olajtartalma, és rengeteg vitamint és ásványi anyagot tartalmaz.

Ahány ház, annyi féle quacamole...
Lényeges, hogy az avokadó jó érett, puha legyen. Félbevágjuk, a magját eltávolítjuk, és kanállal kikaparjuk a húsát egy tálba, amit aztán villával összetörünk-nyomiszkolunk. Adunk hozzá némi olívaolajat, nagyon kevés jó apróra vágott vöröshagymát, lehet bele tenni fokhagymát is, apróra vágott csilipaprikát is, apróra kockázott paradicsomhúst, és ami elengedhetetlen: a citromlé. Természetesen sózzuk is.
Lehet kísérletezni az arányokkal és hozzávalókkal. Pirítóssal mennyei, de bármilyen sült mellé is kiváló. Ha több olívaolajjal készítjük, salátaöntetként is megállja a helyét. Én néha egész krémesre szoktam pépesíteni botmixerrel, és adok hozzá majonézt. Avonéznek hívom...

http://www.terebess.hu/tiszaorveny/zoldseg/avokado.html


Cékla-narancs koktél


És mégis olyan sok minden van, ami csodálattal tölt el: a növények, az állatok, a felhők, a nappal és az éjszaka és az emberben rejlő örök lényeg. Minél bizonytalanabbá váltam önmagamban, annál erősebb rokonságot éreztem a dolgokkal. Igen, úgy érzem, mintha az az idegenség, amely oly sokáig elválasztott a világtól, átköltözött volna belső világomba, és váratlanul kinyilvánította volna, hogy magamnak vagyok ismeretlen.

(C.G. Jung) 





Egy ilyen borongós reggelen, amilyen a mai is, igazán lélekderítő és testfrissítő ez a koktél reggelire! A cékla és a narancs igazán finom együtt. Legjobb arány az 1/3-ad céklalé, 2/3-ad narancslé szerintem.
Egy gyümölcscentrifuga kell csak hozzá.
Egészségünkre!

2008. október 22., szerda

Citromos csirkecomb



A főzésben van valami varázslat: a hozzávalók megválasztásában, a keverésben, a reszelésben, az olvasztásban, a töltésben, az ízesítésben, a régi könyvekből merített receptekben, a hagyományos háztartási eszközökben. Itt van például a mozsár, amelyben anyám háziasabb célokra törte meg a tömjént, és fűszereinek, aromáinak bonyolult árnyalatait földhözragadtabb, érzékibb varázslatnak rendelte alá. Engem részben az egész műveletsor mulandósága bűvöl el; mennyi szeretetteljes előkészület, mennyi művészi tudás és tapasztalat szorul egy pillanatokig tartó élvezetbe, amelyet a maga teljességében mindig csak a kevesek méltányolnak.

(Joanne Harris)





Hozzávalók4 főre:
étvágytól függő mennyiségű csirkecomb (4 egész comb),
1,5 citrom,
4 alma,
egy diónyi méretű friss gyömbér,
1 teáskanál méz,
só,
frissen őrölt bors,
4 gerezd fokhagyma,
szerecsendió,
személyenként 2-3 közepes burgonya,
2 dl tej,
3-4 dkg vaj.

A krumplit meghámoztam, mostam, aztán karikákra vágtam egy tepsibe. Sóztam, borsot és szerecsendiót őröltem rá frissen és az egészet kézzel jól átkevertem, majd elterítettem a tepsi alján. A csirkecombokat megtisztítottam, a csontok mellett kissé bevágtam, majd sóztam, kevés ételízesítőt szórtam rá. A fokhagymacikkekből szeletkéket vágtam, és a csibe csontjaihoz dugdostam, némi vajdarabkákkal egyetemben. Az almát daraboltam, és elterítettem a burgonya tetején, a citromot jól megmostam, és karikákra vágva szintén a krumplira helyeztem. A gyömbérből szeleteket vágtam, és azt is elszórtan, a maradék fokhagymadarabokkal együtt az egész étel tetejére rakosgattam. Mindezt megkoronáztam a combokkal, amiket ismét borsoztam, szerecsendiót reszeltem rá, és megcsorgattam a mézzel. Vajdarabkák kerültek a tetejére. A tejet is ráöntöttem - pontosabban alá - minderre. Lefóliáztam, és előmelegített sütőbe tettem, nagy lángra. Háromnegyed óra elteltével a fóliát levettem, és szép pirosig hagytam sülni.



Nagyon harmonikus ízű étel lett. A tejtől nem kell megijedni, ugyanis a burgonya teljesen felszívta, viszont isteni krémes-lágy ízű lett tőle.
Ha nyáron készítjük, az alma el is maradhat. Helyette az almahiányos időszakban mazsolát javasolnék az ételbe az alma helyett.
Ez egy igazi mediterrán-jellegű étel, igazi délszaki finomság. Jófajta könnyű, gyümölcsös, száraz fehérborok nálunk is akadnak. Kifejezetten illenék egy ilyen borocska az ételhez.
Tipp: készíthető rizzsel is. Akkor 4 főre 3 dl rizst mérjünk ki, és 6 dl vizet (vagy alaplevet) öntsünk rá. Erre tegyük a combokat. 

2008. október 20., hétfő

Franciasaláta

Az ember olyan lény, akinek meg se kot­tyan hét év várakozás, ha tudja, hogy Rá­chel vár rá a hetediknek a végén. Még újabb hét évre is telik. Ha viszont nincs róla fogalma, hogy hová is rohan és minek, ak­kor azt sincs türelme kivárni, míg a közleke­dési lámpa zöldre vált.

(Ancsel Éva)



Nagyon szeretem a franciasalátát. De csak amit én gyártok. A bolti általában illúzióromboló, úgyhogy inkább mindig megcsinálom, ha rákívánok.

Hozzávalók 2-3 főre:
2 közepes krumpli,
2 nagy sárgarépa,
1 nagy fehérrépa,
2 félmaréknyi cukorborsó,
1 körülbelül a fehérrépa súlyának-nagyságának megfelelő zellerdarab,
2 közepes csemegeuborka,
1/2 alma,
1 fél diónyi darab vöröshagyma,
3 dl majonéz,
2 dl tejföl,
1 mokkáskanál mustár,
kristálycukor,
só, pici őrölt bors.

A krumplit héjában megfőztem, és egyből hidegvíz alá tettem hűlni. A zöldségeket megtisztítottam, kockákra vágtam, majd forrásban lévő sós- kissé cukros vízben megfőztem, leszűréskor szintén hideg vízzel alaposan leöblítettem, hogy kihűljön. A csemegeuborkát és az almadarabot kis kockákra vágtam, a vöröshagymát pedig egészen apró kockákra. A közben kihűlt burgonyát meghámoztam, és szintén kockákra vágtam.
A majonézt vegyítettem a tejföllel, adtam hozzá sót, őrölt borsot, cukrot és mustárt is. Jól elkevertem, és az összes hozzávalót belekevertem. Egy órát hagytam összeérni. Önmagában is finom kenyérrel (rozskenyérből készült pirítóssal a legfinibb), de sültek, rántott finomságok mellé köretként is fenséges.

2008. október 17., péntek

Prósza



Amikor szeret valaki, akkor máshogy mondja ki a neved. Valahol érzed, hogy az ő szájában biztonságban van a neved.
Zsolti - 4 éves

A szeretet az, ami Karácsonykor a szobában van. Ha egy pillanatra abbahagyod az ajándékok kicsomagolását, akkor lehet meghallani.
Robi - 7 éves

A szeretet az, amikor elmondod egy fiúnak, hogy tetszik neked az inge, erre ő ezután minden nap csak azt hordja majd.
Nóri - 7 éves

Amikor nagyinak begyulladtak az ízületei, nem tudott már előrehajolni, hogy kifesthesse a lábán a körmeit. Most mindig a nagypapa festi a nagyi körmeit, pedig neki is izlületgyulladása van. Ez a szeretet.
Rebeka - 8 éves

A szeretet az, amikor a kutyusom megnyalja az arcom akkor is, ha egész nap nem foglalkoztam vele.
Marika, 4 éves

Amikor szeretsz valakit, akkor sokat pislogsz, és apró csillagocskák jönnek ki belőled.
Judit, 7 éves






A prósza egy remek étel. Gyorsan elkészül, és szinte a végtelenig variálható. A finomságáról nem is beszélek, mert isteni... :-)

Hozzávalók 4 főre:

1 kg burgonya (tisztítatlanul mértem),
1/2 liter kefír vagy aludttej (az aludttej az autentikus),
1 púposabb teáskanál só,
1 gerezd fokhagyma (elhagyható),
15 dkg liszt (körülbelül),
4 evőkanál olaj.

A burgonyát nyersen lereszelem - mint a sajtot szokás, úgy - a vékonyabb, kisebb lyukú reszelővel. Hozzáöntöm a kefírt (aludttejet), az olajat, sózom, és a fokhagymagerezdet is belereszelem. Hozzákeverem a lisztet is. Annyi kell hozzá, hogy olyan jó sűrű palacsintatészta-állaga legyen. Ezért írtam csak körülbelüli mennyiséget. Ha túl lisztes úgy sem jó, ha túl folyós úgy sem, mert nem fog összeállni a tészta - és mindez a krumpli víztartalmától is függ.
Teflonserpenyőben sütöm ki. Egy merőkanálnyit belemerek, aztán evőkanállal jó vékonyra ellapítom. Közepes láng kell neki, úgy átsül, és szép piros-ropogós lesz.
A képen látható prószát most szalonnásra csináltam. Kisütöttem a kis darabokra vágott szalonnát, és zsírjával együtt belekevertem a prószatésztába. (Olajat így nem tettem bele, a szallonnazsír helyettesítette.)
Ehető így önmagában is, vagy megtejfölözve. De reszelhetünk rá sajtot is.
A tésztájába bármi belekeverhető, én készítettem már spenóttal, reszelt cukkinivel is. Ehetjük úgy is, hogy készítünk egy vegyes salátát hozzá. Süthetünk apróhúst, azt rátehetjük a prósza egyik felére, a másikkal meg betakarjuk. Tejfölözzük, ketchupot, mustárt teszünk rá... Így lesz magyaros gyros belőle... :-)
Használhatjuk a tésztát bundázásra is. Csirke- vagy pulykamell darabkákat sózunk, lisztbe forgatjuk, majd a prószatésztába, és így sütjük ki.
Szóval mindenhogy finom!

2008. október 15., szerda

Gulyásleves


A legnagyobb igazság, amivel szembe kell néznünk - s ami valószínűleg megfoszt életem hátralévő részében a jókedvre való hajlamtól - az, hogy szerintem az emberek le se szarják, hogy fennmarad-e ez a bolygó, vagy sem. Nekem úgy tűnik, mintha mindenki úgy élne, mint a Névtelen Alkoholisták: egyik napról a másikra. És mintha mindenkinek elég lenne még néhány nap. Nagyon kevés olyan embert ismerek, aki az unokái világáról álmodozik.

(Kurt Vonnegut)





Hozzávalók 8-10 főre:
1,5 kg marhahús (lábszár vagy lapocka),
5 közepes nagyságú burgonya,
1 nagyon nagy fej, vagy két közepes fej vöröshagyma,
2 gerezd fokhagyma egészben,
5 evőkanál olaj,
1 közepes fehérrépa,
2 közepes sárgarépa,
1 darabka zeller,
2 kisebb paradicsom,
1 sárga paprika,
1 piros csípős paprika,
só,
1 teáskanálnyi egészbors,
1 teáskanálnyi köménymag,
2 babérlevél,
2 teáskanál pirospaprika,
1 teáskanál ételízesítő.

Gulyást képtelen vagyok kisebb mennyiségben készíteni. Javaslom, aki nem egy hadsereget lát vendégül, csinálja a fele mennyiséget. Második fogásnak is készíthetünk klasszikusokat: túrós csuszát, grízes tésztát (a kedvencem), diós- vagy mákostésztát, palacsintát, barátfülét, vagy valamilyen kelt tésztát: buktát, fánkot, túrósbagyut, stb...
Lássuk a gulyást: Az apró kockákra vágott vöröshagymát az olajon üvegesre párolom, majd a kockázott húst hozzáteszem, a pirospaprikát is, és kevés vizet gyorsan aláöntök. Sózom, és hagyom nagy lángon rotyogni vagy tíz percig, aztán felöntöm 3-4 liter vízzel. Hozzá teszem a kisebb darabokra vágott zöldségeket is, és a fűszereket is. Mikor puha a hús benne, beleteszem az apróbb kockákra vágott burgonyát is, és annak puhulásáig főzöm. (Ha nagyon elfővi a levét, pótolom, mikor a krumplit is beleteszem a levesbe.)
A végén a nem belevalókat kiszedegetem: paradicsomhéj, paprikahéj, stb.
Friss kenyérrel tálalom.
Néha csipetkével készítem, Alföldön így szokás. Ehhez az adaghoz 2 egész tojás kell, némi só, és annyi liszt, hogy jó kemény tészta legyen belőle. A tésztát aztán kis gombócokká kell csipkedni: a hüvelyk- és a mutatóujjal lecsippentünk egy kis darabot és a két ujjunk között kis gombóccá formáljuk. Nagyjából borsónyi méretűeket kell gyártani. (Nem egy gyors munka... )


Gulyás készülhet sertés vagy szárnyashúsból is. A csipetke pedig Alföldön és a cigány konyhában egy klasszikus tésztaféle, a cigány konyhában nem csak levesbetétként szolgál, de köretként is, például lecsós ragukhoz (lecsós máj).