Húsleves - ajánlva akár Márton napra is

Az igazi egészség a boldogság, amely könnyen elérhető, mivel ez a kis dolgok boldogsága; olyan dolgok végzése, melyeket igazán szeretünk, időtöltés azokkal, akiket igazán kedvelünk. Ha követjük megérzéseinket, kívánságainkat, gondolatainkat és vágyainkat, az öröm és egészség mindig elérhető lesz számunkra.

(Edward Bach)

Kedvenc uram mától itthon van több napig, úgyhogy természetes volt, hogy főzzek egy jó húslevest. Mert hogy nem lehet kis adagban készíteni. A jó húsleves csontos húsokból készül. Eszünkbe ne jusson színhúsból csinálni, mert semmilyen íze nem lesz. Nem beszélve arról, hogy a színhúsok általában szárazak is, amik szintén nem valók egy jó húslevesbe. Ha nem egész szárnyasból készítjük, farhát és szárnya mindenképpen kerüljön a levesbe. Disznóhúsok közül a karaj csontja, a lapocka- és tarjacsontja nagyon ízletes levesbevaló. Marhahúslevesbe legfinomabb a farok - az ököruszály. Utolérhetetlenül finom levest lehet készíteni belőle.

A húsleves egy olyan leves, ami akár hétköznapokon, akár ünnepnapokon kerüljön is az asztalra, mindenképpen különleges, finom, és bármilyen ételsorba beleillik.

Én most egy szép vastag pulykanyakat vettem, és volt még a hűtőben egy nagy darab tarjacsontom is hozzá. Ha igazán stílusos lettem volna, libából főztem volna a levest. Holnap ugyanis Márton-nap lesz. "Aki Márton napon libát nem eszik, egész éven át éhezik." Tartja a népszáj. No de sebaj.

Hozzávalók:
1 szép méretes pulykanyak (70-80 dkg),
vagy egy darab karaj- vagy tarjacsont (70-90 dkg) vagy ugyanennyi csontos marhalábszár vagy kacsa vagy libaaprólék,
3 szál sárgarépa (25 dkg),
2 szál fehérrépa (10 dkg),
1 darabka zeller (5-10 dkg),
1 csokor petrezselyemzöld,
2 db kelbimbó vagy 1 kelkáposztalevél,
1 darabka karalábé (5 dkg),
1 közepes fej vöröshagyma (7-10 dkg),
2 nagy gerezd fokhagyma,
4 teáskanál só,
10-12 szem egészbors,
1 pici darabka friss gyömbér,
1 pici darabka szerecsendió,
10-12 szem koriandermag,
1 mokkáskanál kurkuma.

A húst jól megmosom, és hideg vízben fölteszem főni egy 5 literes nagy fazékba. Míg fölforr, megtisztítom a zöldségeket. A hús forrása után egy evőkanállal a habot leszedem a tetejéről, majd hozzáteszem a zöldségeket és a fűszereket is. Addig míg újra fölforr, vigyázok a levesre, mert úgy kell beállítani a lángot, hogy épp csak pötyögjön, finoman csak. Ha sikerül, biztosan szép tiszta levest főzünk. A másik titok, hogy nem szabad hozzányúlni a fazékhoz, nem szabad a hozzávalókat "kevergetni". Mikor kóstoljuk, csak finoman, olyan helyről, ahol hozzáférünk a kanállal. Egy jó húsleves 4-5 órán át fő, a marhahúsleves még tovább, legalább 6 órán át. Ezért nem szabad buzogva forrnia, csak finoman gyöngyöznie.

Mikor elkészült, a tetejéről a zöldségeket eltávolítottam, a húsokat is kiemeltem és egy sűrű szűrőn átszűrtem a levét. A húslevest mindig le kell szűrni mikor elkészült, mert ha bennmaradnak a zöldségek, másnap megédesedik tőle. A levestésztát is külön kell kifőzni sós vízben, majd leszűrni, lecsepegtetni, és egy külön kis tálkában tartani a hűtőben. A húsdarabokat viszont vissza lehet tenni a leszűrt lébe, ha nem fogy el mind.

A húsleves betétje bármi lehet, amit szeretünk: cérnametélt, lúdgége, eperlevél, maceszgombóc, tojás, palacsintacsíkok, stb... Én leginkább a cérnametéltet és a házi reszelt tésztát szeretem benne. Anyu kedvence volt a reszelt tészta (ismertebb nevén tarhonya), és az enyém is, szerintem ezzel a legfinomabb a húsleves.

A jó hús- vagy csontleves ezenkívül rengeteg más levesnek is az alapja, vagy például jó olaszos rizottot is jó húslevessel lehet készíteni. De a fokhagymás zsemlemártás is húslevessel készül, ami mellé igazán finom a levesben főtt hús.

Húsgombócot is főzhetünk a csontról lecsipegetett dirib-darab húsokból. Kell 35-40 dkg főtthús ledarálva, 2 tojás, 1 evőkanál olívaolaj vagy más zsiradék, 1/2 fej vöröshagyma szintén darálva, kb. 6 csapottabb evőkanál liszt - vagyis annyi, amennyivel egy viszonylag lágy, de formázható masszát kapunk. Fűszerek ízlés szerint mehetnek bele, a petrezselyemzöld nagyon illik bele például.
A masszát hagyjuk mpihenni egy órácskát a hűtőben, s utána főzzük ki. Ezért is nem kell túl keményre csinálni, mert amíg pihen, a lisztszemcsék megduzzadnak, és sűrűsödik a massza.

Sült oldalas kelbimbóval, hagymás törtkrumplival

Öleld magadhoz a pillanatot.
Éld a jelent.
Ennyi csupán a boldogság titka.

Remélj egy szebb jövőt,
és soha nem lelsz békére.

                                                                       

Hozzávalók 4 főre:
1-1,2 kg oldalas,
személyenként 2-3 darab krumpli,
1 közepes fej vöröshagyma,
só,
1 evőkanál mustár,
1 evőkanál édes anna,
1 evőkanál ketchup,
egy kis darabka rozmaring-ág,
1 teáskanálnyi koriandermag,
4-5 evőkanál olaj,
személyenként 8-10 darab kelbimbó,
pici ételízesítő,
1 mokkáskanál cukor.
A kefíres uborkasalátához:
2 nagy kígyóuborka,
1/2 liter kefír,
2 gerezd fokhagyma,
1 púpos teáskanál kristálycukor,
2-3 teáskanál 10%-os ecet,
só.

Az oldalast jó alaposan megmostam, nehogy csontszilánk maradjon rajta. Aztán sóztam, és a mustárt-ketchupot-édesannát összekevertem egy csészében és rákentem az oldalasra. Egy tepsibe 2 evőkanál olajat csurgattam, erre tettem a húsdarabokat, végül megszórtam kevés friss rozmaringlevéllel és mozsárban durvára tört koriandermaggal a tetejüket. Három-négy dl vizet öntöttem még a tepsibe a husi alá, és jól lefóliáztam. Fél-háromnegyedes láng közé állítottam a sütőt, és egy és negyed órán át hagytam a fólia alatt. A fóliát ezután levettem róla és addig sütöttem, míg szép piros-ropogós lett.

Míg az oldalas sült, az uborkasalátát is volt idő elkészíteni. Csíkosra hámoztam az ubikat, jól megmostam őket és karikákra gyalultam. Sóztam és hagytam állni tíz percet. Közben a kefirben elkevertem a cukrot, a reszelt fokhagymát és az ecetet. Ezután a már levet engedett uborkát kinyomkodtam, így tettem a kefíröntetbe. Elkevertem, kóstoltam. Sót csak most tettem bele, mert nem lehet tudni, hogy az uborkára mennyi jutott, ugye...

Végül, mikor már az oldalas szép pirosacska volt, elkészítettem a hagymás tört krumplit és a kelbimbót. A kelvirágokat félbevágtam, és sós, kicsit cukros, ételízesítős vízben megfőztem, majd leszűrtem. Ugyanakkor tettem föl, mikor a krumplit is, egyforma idő alatt elkészültek. A hagymás burgonyához három evőkanál olajban a kis kockákra vágott hagymát kevés sóval üvegesre pároltam kis lángon. Egy másik lábosban pedig föltettem főni a kockákra vágott burgonyát sós vízben. Mikor elkészült, leszűrtem, összetörtem, és hozzákevertem a hagymás olajat.

Az oldalas egyébként hidegen is kiváló. Kenyérrel, és habos sörikével...

Jó étvágyat hozzá.

Sült banán karamellöntettel

"Szegények közt a legszegényebb, aki elkótyavetyéli szárnyait, mielőtt megtudná, hogy egyáltalán volt neki, ha nem is repülés céljából, inkább azért, mert akinek szárnya van, csak az marad hűségből a földön."

(Ancsel Éva)

Ez bár egy igen egyszerű desszert, mégis nagyon elegáns formába önthető. Épp ezért, alkalmas ünnepi étkezések végére - koronának. Nem csak mutatós, de nagyon finom is. Bár azt írtam, egyszerű, azért az elkészítését gyakorlottabb konyhatündéreknek ajánlanám.

Hozzávalók 4 főre:
4 banán,
4 dl tejszín,
8 evőkanál kristálycukor,
5 dkg vaj,
10 dkg mandula,
3 dl tej,
6 púpos evőkanál búzadara,
3 teáskanál kristálycukor (ez a tejbegrízbe való),
1 csipet só,
tejszínhabspray.
Először egy nagyobb darab alufóliát letéptem, és jól megvajaztam. Aztán elkészítettem a karamellöntetet. Nyolc evőkanál kristálycukrot elkezdtem melegíteni egy nyeles kislábosban. Mikor felolvadt és már szép színe volt, a fóliára csurgattam kis mintákat belőle, a képen egy szivecske van. Ez csak díszítés lesz. Aztán visszatettem a tűzre, és hozzáöntöttem a tejszínt apránként, állandóan kevergetve, míg a cukor teljesen elolvadt benne. Vigyázni kell a művelettel, mert ha túl forró cukorba öntjük a tejszínt, nagyon felhabzik, fröcsög, és iszonyat forró. Szóval azbesztkesztyű ajánlatos...
Mikror elolvadt tehát a cukor a tejszínben, levettem a tűzről, és hozzákevertem a vajat. Mikor kellően kihűlt a karamellöntet, hűtőbe tettem.
Közben kevés vizet föltettem a tűzre forrni, majd beleszórtam a mandulákat. Fél perc elég volt nekik, aztán leszűrtem őket hideg víz alatt, és így már könnyen lejött a héjuk.
Következő lépés a tejbegríz elkészítése volt: 3 deci tejbe beletettem a csipet sót, a három teáskanál cukrot és a darát. Mikor fölforrt és jól besűrűsödött, a vajazott alufólia üresen maradt részére terítettem-kentem egy evőkanállal, amit mindig bevizeztem, hogy ne ragadjon rá a tejbegríz. Hagytam kihűlni, aztán linzerszaggatóval kis virágocskákat szaggattam belőle. (A formát is állandóan vizeztem, így könnyebb, nem ragadt rá.)
A mandulát késsel durva darabokra vágtam.
Végül a banánt jó forró serpenyőben, kevés vajon éppcsak átsütöttem. Nem kell forrón tálalni, kihűlhet.


Tálalásnál mindenből kerüljön a tányérra, ennyi a lényeg. :-)

Zöldbabos csirkemájragu nudlival

.

Szinte hihetetlen, de tegnap gyönyörű friss zöldbabok kínáltatták magukat a piacon. Nem is állhattam ellen a csábításuknak! Hiszen friss, kerti zöldséget addig és azt kell fogyasztani, míg szezonja van. Utána már úgyis csak a fele olyan jó fagyasztott vagy konzerv ami elérhető. Vagy netán ki tudja honnan származó agyonvegyszerezett melegházi...

Úgyhogy ma ezt az ételt kreáltam belőle, mert májat is régen csináltam, és sok tejszínes-tejfölöst is ettünk mostanában.

Hozzávalók 4 főre:
1 kg tisztítatlan csirkemáj,
1/2 kg zöldbab (aki nem jutna hozzá, készítse fagyasztottból vagy konzervből természetesen),
25 dkg szalonna (lehet kenyérszalonna is, kolozsvári is),
1 evőkanál sűrített paradicsom,
1/2 csokor petrezselyemzöld,
1 csapott evőkanál majoránna,
1 csipet kakukkfű,
só, őrölt bors,
1/2 mokkáskanálnyi ételízesítő,
1 gerezd fokhagyma,
2 közepes fej vöröshagyma,
1 dl száraz vörösbor,
3-4 evőkanál olívaolaj (a sima olaj is jó, én most ezzel készítettem),
1/2 evőkanálnyi liszt.

A csirkemájat megtisztítottam a szívtől, és a két lebenyt elvágtam egymástól de amúgy egyben hagytam őket. A szalonnát szeleteltem és kockáztam, nem túl kicsire. A vöröshagymát félkarikákra vágtam, a zöldbabot pedig kábé 2 centis darabokra.

Az olajon a májat a szalonnával megpirítottam, aztán hozzáadtam a hagymát is és azzal is együtt sütöttem, majd megszórtam liszttel és azzal is tovább pirítottam, aztán felöntöttem apránként vízzel. Sóztam, fűszereztem (a sűrített paradicsomot is hozzáadtam, a fokhagymagerezdet csak félbevágtam), és fedő alatt hagytam párolódni. Közben a zöldbabot sós-cukros vízben félig megfőztem. Mikor megpuhult és összefőtt a májragu (ez kb. 10-15 perc), a zöldbabot is hozzáadtam és még 3-4 percig együtt hagytam főni.

Csupasz nudlival tálaltam, de aki szereti a rizst, annak azzal is szívből ajánlom.

Egyébként, ha nagyon savankás lenne, icipici cukorral lehet állítani az ízén.

A nudli leírása itt.

Négy főre lehet készíteni körülbelül 90 dkg krumpliból, és ahhoz is elég az egy tojás. Ugyanúgy vágtam, mint a nudlit, de kis kockákra, és a közepükbe belenyomtam az ujjammal és kicsit elsodortam, így összepöngyörödött kis csónakocskákra.

Hajában sült burgonya juhtúrós, zöldfűszeres vajjal

 
Válj saját életed mesterévé.
Más dolgod úgysincs ezen a földön.

                                                                                                     (duende)

Őszi és téli estéken nagyon szeretem vacsorára a hajában sült krumplit. Leginkább natútan, vajjal, kicsit megsózva, vagy extraszűz olívaolajjal, kicsit megsózva.

De finom disznó- vagy libazsírral is, sült szalonnával is. Nagy kedvenc még hozzá az olajos savanyúkáposztasaláta (tervben van ide a blogra), vagy a zalziki.

De ez a változat is nagyon finom lett. Úgy esett, hogy tegnapról maradt egy nagyon kevés juhtúróm. Önmagában nem lett volna elég, így tripla mennyiségű vajjal kevertem ki, és zöldfűszereket tettem bele: petrezselyemzöldet, zsályát, kakukkfüvet és citromfüvet. A burgonyát, mikor kivettem a sütőből egy tálba tettem és úgy 5 percre letakartam egy fedővel. Így könnyebben lejön a héja. Habos sörrel nem akármi! :-)

A hajában sült burgonya köretként is nagyon ízletes, a juhtúrós fűszeres vaj pirítósra, sült pulyka- vagy csirkemellre is igazán alkalmas, mert ezek a húsok önmagukban elég szárazak. Igazán finom kenőke.

Zöldségleves

"A legjobb, amit az ember tehet, hogy mindig, minden helyzetben abszolút és tökéletesen őszintén viselkedik, vagyis összhangban marad önmagával. Ez az összhang az, amely végül elvezeti az embert az Igazsághoz."

(Adyashanti)

Majdnem minestrone lett, de mégsem. Utólag megnéztem minestrone recepteket és azoknál a vöröshagyma olajon meg van dinsztelve apró kockákra vágva a főzés elején. Én meg csak belefőztem egyben a hagymát. Majd egyszer csinálok mindestronét is.

Hozzávalók:
bármilyen vegyeszöldség, ami van otthon,
egy darab vöröshagyma,
egy gerezd fokhagyma,
olaj,
só,
némi ételízesítő,
szárított oregano, bazsalikom, zsálya,
sűrített paradicsom,
levestészta,
petrezselyemzöld.

A megtisztított és apróra vágott vegyeszöldséget (zeller, petrezselyemgyökér és levél, sárgarépa, zöldborsó) az olajon sóval megdinszteltem, aztán fölengedtem vízzel. A karfiolt csak forrás után tettem a levesbe, mert sokkal hamarabb puhul, mint a többi. A vörös- és fokhagymát egyben tettem bele. Fűszereztem, és hagytam puhulásig főni, majd ízlés szerint sűrített paradicsomot is adtam hozzá. Tálalásnál megszórtam reszelt sajttal.

Lencsefőzelék

Hozzávalók 4 főre:
50 dkg lencse,
1 közepes fej vöröshagyma,
2 kisebb gerezd fokhagyma,
só,
1 mokkáskanál ételízesítő,
2 babérlevél,
borsikafű,
1 mokkáskanálnyi 10%-os ecet,
4 evőkanál olaj,
4 evőkanál liszt.

A lencsét alaposan megmosom, több vízben váltva, míg egészen tiszta nem lesz. Aztán kábé 3-szoros mennyiségű vízben felteszem főni a babérlevelekkel, a félbevágott vösös- és fokhagymákkal, kevés csomborral (borikával), sóval és az ételízesítővel. Míg fő, elkészítem a rántást a négy evőkanál olajból és a négy evőkanál lisztből. Hideg vízzel engedem föl, nem túl hígra.
Mikor a lencse elkészült, a levéből adok a rántáshoz, elkeverem, és így csurgatom bele a főzelékbe. Állandó kevergetés mellett hagyom forrni 2-3 percig, hogy a liszt íze eltűnjön. Mikor készen van, pici ecettel pikánsabbá teszem. A hagymadarabokat, babért eltávolítom a főzelékből. Vagy sült kolbásszal, vagy friss, karikákra vágott lilahagymával tálalom.

Ham and eggs

"Csapdába estél, és a megadáson kívül nincs más lehetőséged. Ezt át kell élni. Azt jelenti, nem akarsz többé elmenekülni sehova, mert rájössz, hogy a valamitől való menekülés és a valami felé való menekülés egy és ugyanaz."

(Csögyam Trungpa)

Egyik kedvenc gyorsételem. Nem kell hozzá más, csak sonka és tojás. No meg némi olaj. És egy kis frissen őrölt bors, kevés citromlé a tetejére.

Parajos-erdei gombás dagadó

A vágyak emlékek, melyek a jövőből érkeznek.

                                                                                                                                                    (R. M. Rilke)

Hozzávalók:

1 szép méretes dagadó,

25 dkg darálthús,

1/2 zsömle,

1 tojás,

1 nagy kupóc friss spenót,

1 kisebb-közepes fej vöröshagyma,

2 gerezd fokhagyma,

pár darab erdei gomba (fenyőalja csiperke vagy lilapereszke vagy őzláb),

2-3 dkg-nyi házissonka vagy füstölt kenyérszalonna,

só,

őrölt bors,

1 mokkáskanál zsálya,

1/2 mokkáskanál kakukkfű,

4-5 evőkanál olaj,

5 dkg erősebb ízű sajt (márványsajt vagy gorgonzola).

Ez a recept megint úgy született, hogy mustrát tartottam a hűtőben...

A dagadót a hentes felszúrta nekem. Megmostam, és kívül-belül besóztam. A töltelékhez egy fél zsömlét beáztattam, majd mikor puha lett, jól kinyomkodtam és a darálthúshoz tettem. A parajt csak leszáraztam, megmostam, aztán egy evőkanál olajon az apróbb kockákra vágott erdei gombával és a lereszelt fokhagymával kevés sóval megfuttattam. Addig, míg a gomba zsírjára sült és a spenótlevelek is összeestek. Mikor kicsit hűlt, ezt is a daráthúshoz tettem. Adtam még a keverékhez fűszereket: sót, szárított zsályát, kakukkfüvet, őrölt borsot. Volt a hűtőben egy darabka házisonka, azt jó apróra vágtam, és volt egy darabka gorgonzola - olyan gyufásdobozka nagyságú, azt is beletettem. Plussz hozzáütöttem mindehez egy egész tojást és a vöröshagymát jó apróra felkockázva. Kézzel jól összedolgoztam, majd a dagadóba töltöttem a masszát. Végül a

dagadó nyílását és ahol nagyon vékony hártya fogta csak össze - bevarrtam.

Egy tepsibe tettem, olajat öntöttem alá és rá, és 3 dl vizet. Lealufóliáztam a tetejét, és közepesnél kicsit erősebb lángra tettem sülni a sütőbe. Hagytam a fólia alatt egy egész órát sülni, aztán levettem róla, és kicsit erősebb lángra tettem a sütőt. Piros-ropogósra sütöttem. Ez még körülbelül fél-háromnegyed óra volt. Mikor kész volt, egy deszkára tettem hűlni, aztán eltávolítottam a cérnát belőle.

Finom melegen is, de én most hidegen tálaltam. Jó pár órára hűtőbe tettem és mikor teljesen hideg lett, csak akkor szeleteltem. Ugyanis kihűlés után szépen összeáll, könnyebb felvágni szép mutatósra. Marinált zöldségekkel körítettem.

Marinált zöldségek: amit találtam otthon, azt megtisztítottam, kockáztam és sós-ételízesítős vízben megfőztem. (Burgonya, karfiol, cukkini, sütőtök, zöldborsó.) Készítettem egy ecetes-sós-cukros hagyományos salátalét, és beletettem a zöldségeket. Hagytam ki- és jól behűlni.

Nagyon jól illett a töltött dagadóhoz, mert könnyű, lájtos vacsi volt így. Meg látványos és előre elkészíthető vendégváró fogás is. Persze krumplival, vagy rizzsel is tökéletes.

Chili con carne

Erről az ételről mindig Colombo hadnagy jut eszembe. Tudjátok... mindig chili con carne-t eszik, ez a kedvence. 

 

Hozzávalók 4 főre:
70 dkg marhanyak,
1/2 liter száraz vörösbab,
2 közepes-nagyobbacska fej vöröshagyma,
2-3 gerezd fokhagyma,
4 evőkanál olaj,
2 teáskanál cayenne-bors, vagy csípős pirospaprika, vagy sima pirospaprika,
1 mokkáskanál darált erőspaprika,
3-4 chilipaprika,
őrölt bors,
1 darabka fahéj,
1/2 teáskanál koriandermag,
1 csapott teáskanál köménymag,
1 csapott mokkáskanál kakaópor,
1 kisebb babérlevél,
1/2 csillagánizs,
5 normale paradicsom (vagy egy olyan hámozott paradicsomkonzerv télen),
2 teáskanál kokoricakeményítő v. kukoricaliszt.

A tortillához:
20 dkg kukoricaliszt,
5 dkg fehér finomliszt,
csipet só,
és annyi víz, hogy közepesen kemény, gyúrható tészta legyen belőle.

A vöröshagymát apró kockákra vágva sóval üvegesre dinsztelem az olajon, aztán beleteszem az apróbb kockákra vágott marhahúst (vagy darált húst aki azzal szereti, én az apróbbra vágott húsosat kedvelem), a pirospaprikát, a fokhagymát kisebb darabokra vágva, és a fűszereket is. A kömény- és koriandermagot mozsárban jól áttörtem, úgy tettem az ételbe. Hozzá jön még a paradicsom lehéjazva és felkockázva és kevés víz. (A babérlevél a babhoz megy.) Akik nagyon erősen szeretik (én pl.), tegyék bele nyugodtan még azt a 3-4 darab chilit is, egészben. Pörkölt állagúnak-sűrűségűnek kell lennie, csak az ízesítése más. Ezután fölteszem az előző este beáztatott babot is sós, babérleveles vízben főni.

Mikor a hús is, bab is puha, összeöntöm a kettőt, a bab levéből csak annyit téve hozzá, amennyi kell, és még tíz percig együtt főzöm. Végül kukorica keményítővel vagy kukoricaliszttel besűrítem. Tortillával tálalom. Ha éppen van itthon hozzá konzerv vagy fagyasztott kukorica, azt is szoktam tenni hozzá. De nem mindig van. 

 

Vega chili con carne: ugyanígy, ugyanezzel a fűszerezéssel készül. A lényeg, a titok a vega változatnál csak annyi, hogy ugyan annyi ideig kell a pörköltalapot rotyogtatni, főzni a fűszerekkel, mint amíg a bab is puhára fú a vízben. Mert így van ideje igazán összeállni az alapnak, és olyan kerek, tökéletes íze lesz, hogy a hús nem is hiányzik belőle... A babot mindenképpen, mindkét verziónál külön kell teljesen puhára főzni, mert a paradicsom megkeményítheti és sosem lesz puha. A fenti négyszemélyes adaghoz kell 60 dkg szárazbab és egy konzerv kukorica.

Tipp: a vega változatot a fentiek szerint szoktam készíteni bab helyett csicseriborsóval is.

 

És szeretném megjegyezni, hogy a nem csípős chilisbab az NEM chilisbab, az babos hús... Nem véletlenül híjják úgy hogy CHILI con carne... Én készítettem már teljesen csípős-mentesen is, vendégek miatt. De nem ugyanaz, teljesen más az összhatás, meg sem közelíti a csípős változatot.

Krumplilé leves

Az egyszerűség, a "spórolás" sok finom étel születéséhez járult hozzá. Érdemes visszatalálni ezekhez a kincsekhez, mert lásd például az olasz konyhát: ettől lett világhíres. És a magyar konyhában ez az alapréteg ugyanúgy megvan. Csak elfeledtük.

Végtelenül egyszerű, gazdaságos, gyors és finom leves. Akkor szoktam készíteni, mikor főtt krumplit csinálok köretként, vagy nudlit készítek. Egészséges is, mert ami kifő a krumpliból, az a levében benne marad. A krumplifőző vizet nem csak ehhez a leveshez lehet felhasználni, hanem bármilyen leves kiváló alapleve, ha nem öntjük el.

Hozzávalók:

főtt burgonya leve,

1 evőkanálnyi apróra kockázott vöröshagyma,

1 kis gerezd fokhagyma,

1 teáskanál pirospaprika,

cérnametélt (vagy más levestészta),

2 evőkanál olaj vagy 1 púpos teáskanál zsír.

A kockákra vágott vöröshagymát és a lereszelt fokhagymát az olajon kevés sóval megfuttatom, míg üveges lesz, aztán félrehúzom a tűzről. Elkeverem benne a pirospaprikát, és mindezt hozzáöntöm a burgonyaléhez és jól összeforralom. Ha szükséges a mennyiség miatt, lehet hozzáönteni még vizet és némi ételízesítőt is tenni bele. Hogy az ízek összeálljanak, negyedórát hagyom főni, aztán belefőzöm a levestésztát is. Nyáron mehet bele paprika, paradicsom, petrezselyem- és zeller- és lestyánlevél is. Friss, nyárias íze lesz tőle.