Bejgli (Diós és mákos patkó)

 

 

Hozzávalók 4 rúd bejglihez:

A tésztához: 1/2 kg liszt, 15 dkg vaj, 10 dkg zsír, 1 egész tojás, 1 tojás sárgája, 5 dkg cukor, 1 dkg friss élesztő vagy 1/2 tk. szárított élesztő, kb. 1,5 dl tej, 1 csapott mokkáskanál só.

Máktöltelék: 20 dkg darált mák, 18 dkg cukor, 1-2 dl tej, 1 csomag vaníliás cukor, reszelt citrom- vagy narancshéj, 1/4 citrom leve, 3 dkg dara, ízlés szerint meggybefőtt vagy fagyasztott meggy, csipet só.

Diótöltelék: 20 dkg darált dióbél, 18 dkg porcukor, 1 vaníliás cukor, 3 dkg búzadara, reszelt citromhéj, 1/4 citrom leve, 5 dkg mazsola, 1-2 dl tej, csipet só.

A tetejükre: 2 tojás sárgája, 2 tojás fehérje.

 

A tésztához az élesztőt a tejjel és cukorral elkeverjük. A lisztet a hideg zsírral és vajjal elmorzsoljuk, hozzáadjuk az élesztős keveréket, a jól felvert tojásokat, a csipet sót és gyorsan összedolgozzuk. Nem szabad nagyon megdolgozni, csak álljon össze. Majd 1-2 órán át letakarva pihentetjük hűtőben.

Míg a tészta pihen, a töltelékekhez a tejjel apránként elkeverjük a többi hozzávalót és felforraljuk. A masszák kenhetőek legyenek, sem nem túl hígak, sem nem túl sűrűek, annyi tejet adjunk a száraz anyagokhoz apránként. Tudni kell, hogy a bejgli töltelékébe tehetünk lekvárokat is, pl. narancs, citrom, meggy vagy sárgabaracklekvárt is, a mákosba szilvalekvárt is. De ezeket csak már a felfőzés után tegyük a töltelékekbe, mikor már kihűltek, és kalkuláljuk bele, hogy édesek. Így a cukor megadása csak hozzávetőleges, kóstolni kell! A töltelék ízesíthető még aszalt gyümölcsökkel, kandírozott citrom vagy narancshéjjal is, ez már egyéni fantázián múlik! Valamint: próbáltam a vizes cukorszirupos lazítást is, nem jött be. Sokkal finomabb mind a mák, mind a diótöltelék, ha tejjel van krémesre főzve.

A tésztából aztán 4 gombócot formázunk.

Fogunk egy gombócot, téglalap alakúra nyújtjuk a tésztát kb. 1/2 cm vastagra. Mind a diós, mind a máktölteléket kettőbe osztjuk. Rákenünk egy adag tölteléket a tésztára, a széleinél 2 cm-es üres részt hagyva. Ezt ráhajtjuk a töltelékkel megkent tésztára, és hosszában elkezdjük felcsavarni. Így a két vége befelé tekeredik és a töltelék nem folyik ki. A tészta vége a csavarás után alulra essen. Ezt mind a négy tésztagombóccal megcsináljuk. Szilikonos sütőpapírral bélelt tepsire fektetjük, a tetejüket tojás sárgájával megkenjük és egy órán át hideg helyen kelesztjük, amíg rászárad a tojás sárgája. Utána átkenjük tojásfehérjével, és hideg helyre tesszük újabb egy órára, míg a fehérje is megszárad. Így lesz márványos a teteje. Sütés előtt az oldalait villával beszúrkáljuk, így nem reped meg. Forró sütőben 25-30 percig sütjük. A sütő ajtaját lehetőleg ne nyitogassuk.

Mikor reped meg a bejgli?

Ha a tésztáját túl puhára készítettük, túl sok tejjel; ha a töltelékben túl sok a cukor; ha túl sok a töltelék; ha meleg helyen túlkelt a tészta; vagy ha a sütő nem volt elég forró.

"Szilveszteri" aprósütemény

A kreatív, alkotó pillanatok a legteljesebbek.
Önmagukban rejtik boldogságukat és jutalmukat,
nem birtokolnak, nem félnek, nem gondolnak -
egyszerűen minket használnak a szépség megszületésére.
Az alkotásban eltűnünk, mégis... ilyenkor
éljük meg legigazibb, legteljesebb önmagunkat.
A kreativitás teremtés, erő, feloldódás, öröm.

(duende)

Szerintem azért kapta ez a süti a szilveszteri jelzőt, mert a receptben megadott mennyiség elég nagy és ha marad belőle, még szilveszterkor is finom és jó. El lehet tenni jól zárható dobozban. Sőt. El is kell tenni 1-2 napra, mert kicsit be kell puhulnia.

Hozzávalók:
50 dkg liszt,
1 sütőpor,
1 csipet só,
20 dkg porcukor,
2 db vaníliáscukor,
1 citrom reszelt héja,
2 tojás,
25 dkg vaj,
15 dkg mandula (vagy durvára vágott dió),
lekvár.

A száraz hozzávalókat összekeverem és a vajat elmorzsolom benne. Aztán hozzáadom a tojások sárgáját is és összegyúrom. Gyorsan kell dolgozni a hozzávalókkal - hideg vajjal csináljuk -, mert a kézmeleg nem tesz túl jót neki. (Ha nem állna könnyen össze, icipici vizet lehet beletenni.) Mikor összeállt a tészta, lisztezett deszkán jó vékonyra nyújtom (2-3 mm vastagra) és bármilyen formával - akinek van, csinálhatja karácsony figurákkal - kiszaggatom. A lyukas részeket megkenem a maradék tojásfehérjével és durvára aprított mandulába mártom. (A tojásfehérjés felét természetesen, mert így könnyen ráragad.) Vajazott tepsiben sütöm háromnegyedes lángon. Vigyázat, mert gyorsan sül, oda kell rá figyelni.
Lekvárral összeragasztom a darabokat. Én most finom házi sárgabaracklekvárt választottam, de ribizli- vagy vegyeslekvárral is finom. Légyeg hogy pikánsabb ízű legyen a gyümölcsíz.

A mandulát forrásban lévő vízbe dobtam és egy percig hagytam forrni, aztán leszűrtem. Így nagyon könnyen lejön a héja róla. Robotgépben aztán durvára őröltem.

Köménymagos rántottleves

Ha az ember természeti lény lenne, az abszolút táplálék nem lehetne más, mint a gyümölcs. De tudjuk, hogy származásunk szerint nagyobbik felében a természeten túlról valók vagyunk, és igazi humánus ételeinket magunknak kell megcsinálni. Az ételek rafinált volta lépést tart életünk bonyolultságával, és bizonyosnak látszik, hogy életünkben sok szövevény első oka valamely szövevényes étel. Ezen az alapon nyugodtan lehetne szendvics, vagy desszert életről beszélni. Az ilyen szendvics és desszert ételeken élő emberek a normalitást teljesen elvesztették. Bizonyos határokon túl ez már nem is élet, csak hisztéria. 

Ha az ember útközben a normális élet felé az alaptételeket keresi, a józan és nyugodt táplálékot, alig talál néhányat. A normális élet az, ami az ételek között a rántottleves. Semmi különös. Szenzáció nélkül. Messze azon túl, hogy valaki szereti, vagy sem. Az ember a nap bármely szakában eheti, reggelire, ebédre, vacsorára, forrón, langyosan, vagy hidegen. Zsíron, vagy olajon pörkölt liszt és víz. A püthagóreusok kétféleképpen ismerték, sósan, esetleg köménymaggal, ahogy mi esszük, vagy a halványan pirított lisztet tejjel föleresztve, mézzel édesítve. A tibeti csámpá is ilyesféle étel, de a lisztet forró teával öntik fel, és néha faggyúdarabokat tesznek bele. 

A rántottleves mindennemű feszültség nélkül való étel; ami különösen szeretetreméltó benne, hogy szelíd és egyszerű. Magától értetődik, hogy a csecsemő első étele az anyatej után a rántottleves. A rántottleves kristálytiszta éhség-étel, ami körülbelül azt jelenti, hogy nem ínyencség, és nem torkoskodni való, vagyis nem izgalom, hanem az éhes ember számára készült, és kenyérrel a legjobb, ha pedig a kenyeret megpirítják, vagy különösen ha azt apró kockákra vágva forró zsírban kicsit megsütik, gazdag, tömény és laktató, annyira, ha az ember két tányérral megeszik, semmit sem kíván utána, csak egy pohár félédes bort. 

A normális étel, mint a kenyér, a krumpli, a főzelék, a főtt rizs, a szalonna, megunhatatlan, mert nem akar mást, mint táplálni. A konyha nagy művei, mint a franciasaláta, vagy a birsalmával töltött sült kacsa, esetleg a pástétom, tele van hátsó gondolattal; komplex művek, sok rétegű ételek, nem is tudják magukat egyszerre kimondani. 

Rántottlevestől gyomrát még senki sem rontotta el. Mindenesetre van asszony, elég ritka, aki annak, hogy mit főz, teljes tudatában van; az ilyen asszony rántottlevesében a földanya íze határozottan felismerhető. Ilyesmit meleg szív nélkül készíteni nem lehet. Legtöbben, ha a leves durva, azzal védekeznek, hogy csak rántottleves. Mintha nem a közhely lenne a legtöbb, mintha az, ami közönséges, nem az értékek felső foka lenne. A rántottleves íze a leginkább rokon a tejes búza ízével. Ha az ember ezt megkóstolta, az élet kedvességéről mindent megtudott. 

(Hamvas Béla)

A jó rántott leves igazi gyomorsimogató gyógyír. Sima lágyság, tápláló melegség. Hamvas jól mondja, csak egyetérteni tudok vele.

Hozzávalók 4 főre:
1 teáskanál köménymag (nem őrölt!),
2 púpos evőkanál liszt,
1,5 liter víz,
só,
1 csapott teáskanál pirospaprika,
4 evőkanál olaj vagy ennek megfelelő mennyiségű zsír.
Betétnek:
pirított kenyérkockák.

A jó rántott leves titka az, hogy a gyöngyözősre fölhevült olajban kissé kipattogtatjuk a köménymagokat, majd csak ezután szórjuk bele a lisztet. A második titok: hogy nem világos, hanem sötétebb zsemleszínű rántást készítünk. Mert a lisztnek, ha finoman megpirítjuk, egészen csodálatos, dióra emlékeztető illata, íze lesz. Onnan tudjuk, hogy már jó a rántásunk, amikortól ezt a semmivel össze nem téveszthető illatot az orrunk megérzi. Tehát: nem szabad hideg zsiradékba tenni a lisztet, hanem kellően forrónak kell lennie, vagyis olyan "gyöngyözősnek", s először a köménymag, utána a liszt jön bele. (Túl forró se legyen, mert akkor elég a köménymag és elég a liszt is. Találjuk el a jó hőfokot.)

Mikor a rántás elkészült, félrehúzzuk a tűzről, hozzáadjuk a pirospaprikát és apránként felengedjük hideg vízzel. Sózzuk. Forrásig kevergessük meg időnként, mert a liszt hajlamos letapadni a lábos aljára, és vigyázzunk rá forrásig mindenképpen, mert mikor felforr, hajlamos kifutni. Ezután kis lángon pötyögtetve főzzük 10-15 percig, hogy az ízek összefőjenek a levesben. Pirított kenyérkockákkal tálaljuk. A világ egyik legjobb levese!