Banánfagyi nagyon extrán

Nagyanyámnál nehéz iskolám volt. "Légy hűséges a történethez" mondta nekem a vén boszorkány, "légy örökké és tántoríthatatlanul hű a történethez". "Miért, nagyanyó?", kérdeztem. "Ezt neked kell megmagyaráznom, aki mesemondó akarsz lenni? Hogy azzá válj, elmondom neked, miért!
Idehallgass: Ha a mesemondó hűséges, örökké és tántoríthatatlanul hű a történethez, akkor, végül, a csend fog majd beszélni.
Ha a történetet lerombolják, a csend csupán üresség. De azok, akik hűségesek, meg fogják hallani a csend hangját, amikor az utolsó szavakat kimondják. És ki meséli a legjobb történetet nekünk? A csend. És hol lehet a legmélyebb értelmű mesét olvasni, jobbat, mint a legdrágább könyv legszebben kinyomtatott oldalán? Az üres oldalon. Írja bár egy királyi, elegáns toll a legtisztább ihlet pillanatában, a legkülönlegesebb tintával a meséjét – hol olvashat valaki egy még mélyebb, édesebb, boldogítóbb, és kegyetlenebb mesét ennél? Az üres oldalon.”

(Caren Blixen)

Ez az isteni finomság a maradékfelhasználás jegyében készült... És mondhatom, én is elcsodálkoztam az eredményen, mert valami mesésen finom lett!
Voltak árválkodó és sürgősen felhasználandó banánok. Aztán a múltkori kakaós kevertből maradt tört mandula is, tészta is - amit sajnáltam kidobni. Jól megszáradt, de úgy gondoltam majd ledarálom, és valamilyen sütibe édes, csokis morzsának fel tudom használni. Jól gondoltam.
Tej nem volt itthon, de sűrített tej volt - cukrozatlan - azzal csináltam e csodás fagyit.

Hozzávalók 4 főre:
3 érett banán,
3 dl sűrített tej,
2 dl tejszín,
6 teáskanál kristálycukor,
kakaós tészta vagy keksz,
durvára darált mandula,
1/2 dl likőr vagy 3 cl tequila (mondjuk banánlikőr, de ha nincs, az se baj),
darált grillázs.

Körülbelül 4 evőkanál kristálycukorból karamellt készítettem, amit egy vékonyan kivajazott lapostányérra öntöttem ki. Mikor kihűlt, robotgéppel megdaráltam. A banánokat a cukorral, a sűrített tejjel és a likőrrel összeturmixoltam. A tejszínt jó kemény habbá vertem.
A már jócskán száraz kakaós kevertből egy keveset apró kockákra vágtam. Olyan két félmaréknyit.
A banánkrémhez kevertem finoman a mandulát, a grillázst, a kekszdarabokat és a felvert tejszínhabot. Egy lapos tálba öntöttem, és mélyhűtőbe tettem.
A grillázsból egy keveset tettem félre a díszítéshez.
A likőrt vagy pálinkafélét ne hagyjuk ki a receptből, mert ez a hozzávaló biztosítja azt, hogy a fagyi krémes lesz kevergetés nélkül is - tökéletes állagú!

Ó, csodás Afrika! :)

Sangria - utólag, de nőnapra ajánlva

A Nap mindig süt.
Csak néha felhők takarják...

Az öröm mindig bennünk van.

Így van ez.

Örvendezzetek!

Addig, míg itt lehettek.
Addig míg éltek.
Addig, míg együtt vagyunk.

Örvendezzetek!

Tegnap sangriát ittunk - minő jó kis itóka! A spájz legmélyéről ásta elő anyu, egy üveg pezsgő kíséretében. Egy jó spájz miket tartogat, ugye? :)
A nőnapot ezzel a nyáridéző itallal ünnepeltük. Talán még nem késő, utónőnapra... :)

Hozzávalók több duhajkodásra vágyó nőszemélynek:
2 narancs,
2 banán,
1 alma,
2 kiwi,
1 grapefruit,
2 csapott evőkanál kristálycukor,
1 üveg sangria (spanyol kis alkoholtartalmú vörösbor),
1 üveg száraz pezsgő vagy habzóbor,
tetemes menyniségű jégkocka,
és isteni latin ritmusok.

A gyümölcsöt megtisztítottuk, a citrusfélék héját alaposan megmostuk. Egy nagy tálba tettük a gyümölcshúst, és némi jól kinyomkodott citrom, grapefruit és narancshéjat is. Megcukroztuk, elkevertük és 10 percig állni hagytuk. Felöntöttük a borral, elkevertük, hogy ne maradjanak benne cukorszemcsék. Majd belelottyintottuk a pezsgőt is, és jó sok jégkockát is tettünk bele.
A poharak szélét citrommal megnedvesítettük és kristálycukorba mártottuk.
A sangria helyettesíthető jóféle hazai vörösborral is. Csak akkor ütősebb...
Chirio!

Kelkáposzta saláta

Te vagy a nő! Te nem vagy ember és nem közülünk való. A becézés és imádás új szavait találtuk ki érted, a halál új formáit, és szaggattuk az élet kereteit, hogy Te többet élhess. Hegyeket bontottunk le, hogy messzibb lássál. Kitaláltuk a telefont, hogy felhívhassad ágyadból a kedvesedet. Hajót csináltunk, hogy megállhass az esti szélben a jachton, lila fátylakban, kissé hunyorítva a szemed. Megépítettük a szibériai expresszt, mert hátha egyszer kedved lesz arra járni. Komoly nagy népek jogrendszert alkottak, hogy Te egyszer megtaposd. Isteneket faragtunk és hittünk, hogy érted megtagadjuk őket, s túl minden képén az Istenségnek, mellünket verve feléd tartottuk ajkainkat: Te vagy a Fény!

(Márai Sándor)

Ezt a salátát már régóta készítem, mert nagyon finom. Péter Jánosné 404 darab salátát tartalmazó kis könyvecskéjében találtam még jó tizenx éve.

Hozzávalók:
30 dkg kelkáposzta,
1 nagy alma,
15 dkg ecetes uborka,
1 nagy fej vöröshagyma.
Az öntethez:
2 evőkanál olaj (szőlőmag avgy olíva),
1 kiskanál mustár,
só,
1 kiskanál méz,
frissen őrölt bors,
pár csepp citromlé.

A hozzávalókat vékony csíkokra vágjuk, és az öntettel meglocsoljuk a salátát. Érdemes kicsit állni hagyni és összekverni, finomabb lesz. Csak egy 20 percet, aztán fogyasztható is kenyérrel vagy rizzsel vagy krumlival.

Vega rakott kel

Megértettem mennyire igaza volt don Juannak, amikor egyszer azt mondta nekem, hogy azok a praktikák, amik a tudósokat érdeklik azt segítik elő, hogy egyre bonyolultabb és bonyolultabb gépeket hozzanak létre. Nem olyan praktikák, amik az embernek belülről változtatják meg az életútját. Az elképesztő gépek, amik léteznek, vagy amiket készítenek, kulturális ügyek, olyan eredmények, amiket közvetve kell élvezni, még maguknak a gépek megalkotóinak is. Számukra az egyetlen haszon anyagi.

(Carlos Castaneda: A végtelen aktív oldala)

Most két kelkáposztás étel következik - aztán hosszú időre elfelejtem ezt a zöldségfélét. Szeretem, de már tavasziasabb étkekre vágyom.
Ezzel a rakott kellel úgy voltam - megmondom az őszintét - , hogy ha nem lesz finom, nem teszem fel. De minden várakozásomat felülmúlta, mert nagyon ízletes lett, annak ellenére hogy reformos étel. Ez most barnarizzsel készült, de fehér rizzsel is készíthető - ugyanolyan finom, és talán kicsit lájtosabb is.

Hozzávalók 4 főre:
40 dkg barnarizs,
1 közepes fej kelkáposzta,
1 nagydobozos tejföl,
1 tubus tejszínes krémsajt,
2 nagy fej vöröshagyma,
4 nagyobb gerezd fokhagyma,
1 teáskanál pirospaprika,
1/2 mokkáskanál köménymag,
1 mokkáskanál őrölt koriander,
1 teáskanál majoránna,
frissen őrölt bors,
1 teáskanál sűrített paradicsom,
só,
4 evőkanál olívaolaj.

A barna rizst sós vízben megfőztem. A kelkáposztát laskákra vágtam és az olívaolajon a fűszerekkel és az apró kockákra vágott másfél fej vöröshagymával megpároltam. Kicsi vizet öntöttem alá, miután a vörös- és fokhagyma megüvegesedett és rátettem a kelcsíkokat. (A fokhagymát vékony szeletekre vágva dinszteltem meg a vöröshagymával együtt.)
Kevés szaftja maradjon.
A tejszínes krémsajtot teljesen elkevertem a tejföllel, pici sót tettem hozzá és fél dl-nyi vizet.
Picit kiolajoztam a jénait, és a rizs felét rásimítottam. Erre jött a kelkáposzta, majd a sajtos tejföl fele. A rizs másik felével takartam be, és a sajtos tejföl másik felét ráöntöttem. A maradék fél fej vöröshagymát vékony karikákra vágtam, és elrendeztem a tetején - ezzel díszítettem. Alufóliával lefedve erős tűzön összesütöttem 1/2 óra alatt.