Csírák, csíráztatás

A nyers ételek: élő ételek. Nagyon sok tápanyag, vitamin, és ásványi anyag található bennük. Nem beszélve az enzimekről, amik ha főzünk egy ételt, lebomlanak. Pedig ezek az enzimek végzik el a zsírbontást is. Aki fogyni szeretne, egyen minél több nyers táplálékot. Télen nem sok mindenből válogathatunk, de most már hogy a tavasz tényleg itt van - többől. Azonban mindig elérhetők a csírák. Rengeteg éltető elemet tartalmaznak, igazi életkoktélok. Ugyanis ha egy magocska csírázni kezd, a benne lévő tápanyagok megsokszorozódnak. Akár több száz százalékkal is! Hihetetlen, igaz? Pedig már az ókori kultúrákban is fogyasztottak őket. Mi most kezdjük újra felfedezni…
Csírát vásárolhatunk boltokban is, vagy a piacon, vagy elkészíthetjük otthon is. Nem nagy ördöngösség.

Az erre szánt magokat ha lehet, bioboltban vegyük, mert akkor garantáltan vegyszermentesek lesznek. A magok csomagolásán általában rajta is van, hogy kell csíráztatni. A legtöbb esetben a módszer a következő:

Egy nagyobb dunsztosüvegbe tesszük a magokat, és vizet engedünk rá. Egy régi konyharuhából – aminek ritkább a szövése -, vágunk egy akkora kockát, amekkorát rá tudunk gumizni a szájára. Ezt tegyük is meg. Aztán fejjel lefelé tartva csurgassuk le róla a vizet, és mikor mind eltávozott, egy olyan edénybe tegyük az üveget, amelyikben szájával lefelé megáll. Naponta kétszer – reggel és este – öblítsük ugyanígy át. Mikor már lecsöpögött, kis nyílást hagyhatunk is az üveg száján, nehogy túl nedvesek maradjanak a magok, mert akkor megpenészednek vagy elrohadnak.
Pár nap elteltével megnőnek a hajtások. Ekkor egy nagyobb lukú szűrőn mossuk át, hogy a felesleges maghéjak el tudjanak távozni. Hagyjuk elől pár óráig, hogy kicsit megszáradjon, mert ha túl nedvesen tesszük a hűtőbe, megrohad. Amúgy akár két hétig is eláll, és növekszik. Én nylonzacskóban szoktam betenni a hűtő zöldséges fakkjába, de úgy, hogy a zacskót több helyen is meglukasztom, hogy kapjon levegőt. És akkor semmi baja nem lesz.
A napraforgót jobb ültetni, és úgy hajtatni. A zsázsacsírát pedig egy laposabb, de peremes tálba tegyük, mert összeragadnak a magok. Csak finoman meg kell spriccelni naponta kétszer. Ennyi a titok. A képen a tányérban lévő növény a zsázsa, a másik pedig vöröshere. Csíráztathatunk tálban is, csak akkor sűrűbben permetezzük meg vízzel. Naponta 4-szer.
Csíráztathatunk hüvelyeseket is: lencsét, többféle babot (szója, adzuki bab), csicseriborsót. Ezeket azért negyedórát pároljuk fogyasztás előtt, mert nyersen nehezen, vagy egyáltalán nem emészthető fehérjét tartalmazhatnak. A búza is nagyon finom csíráztatva. Édes lesz az íze és csodálatos.
Bátran kísérletezzünk, és először talán szokatlan lesz az ízük, de minél többször kóstoljuk, annál inkább meg fogjuk kedvelni. Én salátákba szoktam belekeverni szezonban, illetve szendvicsekre tenni télen, paprika és paradicsom helyett.
Váljék egészségünkre!

(duende)

Parajos dinsztelt burgonya

Pontosság, önfegyelem, külső-belső rend, tisztaság. Fegyelem nélkül nincs spirituális út, fegyelem nélkül nincs szabadság. Ez ellentmondásnak tűnik. Pedig csak a rám kényszerített fegyelem gátolhatja a szabadságomat. Az önként, belátásból, meggyőződésből vállalt fegyelem kiszabadít kényelemszeretetem, lustaságom, önzésem börtönéből. Ugyanakkor az öröm, a jó közérzet nem tilos. Mindennek meg van az ideje. Az egyik legnagyobb keresztény misztikus, Avilai Szent Teréz ezt igen tömören így fogalmazza meg: ha böjt, akkor böjt, ha sült hús, akkor sült hús.
A cél ugyan nem önmagunk megváltása, önmagunk boldogítása, de egy egészséges közösségben, szanszkritul szangában, ahol mindenki elsősorban jóindulattal, segíteni akarással, toleranciával és nem elvárással fordul a másik felé, ott, ahol mindenki szüntelenül azon fáradozik, hogy szeretetet adjon, ott mindenki kapni is fog szeretetet. Csak egy ilyen csoportban generálódhat annyi pozitív energia, ami önmagában is mint közösség, de tagjain, mint egyéneken keresztül is módosíthatja a társadalmat mozgató energia minőségét.
Manapság elterjedt vélemény, hogy mindenki elsősorban önmagáért felelős.
Igaz, hogy a világot nem tudom megváltoztatni, csak önmagamat. De azt is tudjuk, hogy minden mindennel összefügg és minden kölcsönhatásban van. Sein ist mitsein, a lét együttlét, pontosabban egymással lét. Egy közösség szellemiségét minden tag viselkedése formálja. Minden cselekedetünknek, gondolatunknak következménye van.
Az üres tükörben a kolostor elöljárója megszidja Jan szant, mert robogóját figyelmetlenül vezette, kiegészítve az eseményt egy fiktív történettel:

„- A koanok tanulmányozása - mondta - annak megértéséhez vezet, hogy a világon minden összefügg. Minden lényt láthatatlan szálak kapcsolnak egymáshoz. És mindenki, aki felismerte ezt az igazságot, figyelni fog, tudatosan tesz mindent, amit tesz. De te nem vagy ilyen.
- Nem? - kérdeztem udvariasan.
- Nem – mondta az elöljáró. És elégedetlenül nézett rám. - A múltkor láttalak, amint befordultál egy utcasarkon, és nem tetted ki a kezedet. Figyelmetlenségeddel arra kényszerítettél egy teherautósofőrt, aki véletlenül mögötted haladt, hogy a járdára hajtson, erre föl egy gyerekkocsit toló hölgy nekiütközött egy nagy kereskedelmi társaság igazgatójának. Ez amúgy is rossz hangulatban volt, és elbocsátotta az egyik alkalmazottját, akit egyébként talán megtartott volna. Ez az ember pedig aznap este leitta magát, és megölt egy fiatalembert, akiből zenmester lehetett volna.”

Ha megfontoljuk ezeket a gondolatokat, akkor talán bárhol és bármikor nagyobb felelősséggel, empátiával, toleranciával, fogunk a környezetünk felé fordulni.
A világ olyan, amilyenné formáljuk. A „világ” individuumok összessége. Elsősorban magamat tudom formálni. A csendben, fegyelmezetten, rendszeresen történő ülés által valami történik velem, bennem, benned, bennünk. Légy türelmes és kitartó, és bízzál az eredményben, még akkor is, ha lassan mutatkozik meg.

(Marghescu Mária)

Ma laskagombát rántottam ebédre. Ez a finom burgonya a körete volt: szaftos, puha, krémes - a rántott finomságok kissé szárazak -; jól kikerekítette a gomba egyszerűségét. Egyébként is, a dinsztelt krumpli a kedvencem. Hetente egyszer biztosan készül. Én szeretem önmagában is, valamilyen friss salátával (erre még várni kell), de finom garnírungként is.
A fotó kicsit megtévesztő, mert akkor készült mikor épp beletettem a lábosba a friss leveleket. Nagyon összeesik, de az íze belepárolódik a burgonyába. Aki nagyon szereti ezt a finom levélzöldséget, nyugodtan tehet bele nagyobb mennyiséget is.

Hozzávalók 4 főre:
12 db közepes burgonya,
4 kupóc spenót,
3-4 gerezd fokhagyma,
3 dkg vaj,
1 teáskanálnyi olívaolaj,
1 csapott teáskanál só,
2 dl tejszín,
frissen reszelt szerecsendió - 1/2 mokkáskanálnyi körülbelül,
pici frissen őrölt bors.

A dinsztelt burgonyához szükséges egy teflonos lábos, vagy nagyobb teflonos serpenyő, mert különben leragad.
A spenótot megmostam, a középső szárakat eltávolítottam. A burgonyát tisztítás után vékonyabb karikákra vágtam egy teflonos lábosba. Sóztam, fűszereztem (a fokhagymát vékony karikákra vágva adtam hozzá), olajat és vajat tettem rá, jól elkevergettem. Föltettem a tűzre, a nagyobb laskára vágott spenótlevelekkel együtt. Meglocsoltam a tejszínnel. Fedő alatt kis lángon - néha megkeverve - puhulásig pároltam. Ez körülbelül 20-25 perc.
(Készíthető úgy is, hogy a parajt csak a legvégén tesszük bele, és 1-2 percig pároljuk csak a már puha burgonyával.)
Szárazabb húsok, halak kiváló körete.

Rusztikus korpás kenyér

"Minek örüljek?" – kérded.
Annak, hogy élsz, hogy vagy, hogy halhatatlan vagy. Annak, hogy jólesik a friss víz, a kenyér, az eső és a meleg nap. És a hó, és a jég, és annak, hogy erős vagy, és ha holnap mindenedet elsodorja az ár, akkor is képes vagy összeszedni magad. Ha kell, a semmiből. Annak, hogy a végtelen égbolt van a fejed felett - és azon túl, amit szemmel már nem látsz, ott a hazád.

(Müller Péter)

Úgy jártam ma, hogy nem kaptam kenyeret egy boltban sem. És 11 óra után értem haza a piacról. És főznöm is kellett. Szóval ez a világ leggyorsabb kenyere.

Hozzávalók:
1/2 kg liszt,
1 teáskanál só,
1 teáskanál kristálycukor,
1 teáskanál sikér,
1 evőkanál lenmag,
3 evőkanál kukoricapehely (nem az a reggelizős fajta, hanem a lisztszerűen apró),
3 evőkanál búzakorpa,
2,5 dkg élesztő,
kb. 1/2 liter langyos víz,
2 evőkanál kefír,
1 evőkanál olaj.

Az élesztőt elkevertem a langyos vízben a cukorral. A szárazanyagokat egy nagy tálban összekevertem, majd hozzáadtam az olajat, kefírt és az élesztős vizet is. Lágyabb tésztaállagot igyekeztem elérni. Kicsit összedolgoztam a tésztát aztán hagytam pihenni nylonzacskóval letakarva. Egy óra múlva a sütőt begyújtottam, tíz perc elteltével a tésztát a lisztezett munkalapon hosszúkásra húztam kézzel. Késsel kétfelé vágtam és összetekertem. Lisztezett tepsibe tettem és már ment is a sütőbe, 3/4-es lángra sülni. Egy órát sütöttem, aztán késznek nyilvánítottam.

.