Az emberi lények halálának van egy rejtett lehetősége. Ez olyan, mint egy jogi okmány cikkeje, amit olyan kicsi betűkkel írtak, hogy alig látod. Nagyítót kell használnod, hogy elolvashasd, és mégis ez az okmány legfontosabb paragrafusa.
- Mi a rejtett lehetőség, don Juan?
- A halál rejtett lehetősége kizárólag a varázslók számára létezik. Tudomásom szerint ők az egyetlenek, akik elolvasták az apró betűs szöveget. Számukra ez a lehetőség helyénvaló és működő. Az átlagos emberi lények számára a halál tudomásuk megszűnését jelenti, szervezetük végét. A szervetlen lények számára a halál ugyanezt jelenti: tudomásuk végét. A halál hatása mindkét esetben az, hogy a tudomás sötét tengere beszippantja őket. Élettapasztalataikkal megtöltött egyéni tudomásuk átszakítja a határait, és a tudomás mint energia kiömlik a tudomás sötét tengerébe.
- De mi a halál rejtett lehetősége, don Juan, amit csak a varázslók ragadnak meg?
- A varázslók számára a halál egyesítő tényező. Ahelyett, hogy szétbomlasztaná a szervezetet, ahogy az általában történik, a halál egyesíti azt.
- Hogyan egyesíthetne a halál bármit is? - tiltakoztam.
- Egy varázsló számára a halál megszünteti a testben lévő egyéni hangulatok uralmát. A régi varázslók úgy tartották, hogy a test különböző részeinek uralma szabályozza az egész test hangulatait és tetteit; ha ezek a részek diszfunkcionálissá válnak, a test többi részét is káoszba döntik, mint például akkor, amikor te magad beteg leszel attól, hogy valami rosszat ettél. Ebben az esetben a gyomrod hangulata van hatással mindenre. A halál megsemmisíti ezeknek az egyéni részeknek az uralmát. Egyetlen egységbe egyesíti a tudomásunkat.
- Úgy érted, hogy miután meghaltak, a varázslóknak még mindig van tudatuk?
- A halál a varázslók számára az egyesítés cselekedete, ami energiájuk minden darabját igénybe veszi. Te úgy gondolsz a halálra, mint egy előtted fekvő hullára, mint egy testre, amit birtokba vett a rothadás. A varázslóknak, mikor az egyesítés cselekedete megtörténik, nincs holttestük. Nincs rothadás. Testük teljes egészében energiává változik át, egy nem töredékes tudomást birtokló energiává. Az organizmus által felépített határok, amit a halál lerombol, a varázslók esetében még mindig működnek, habár nem láthatóak többé a puszta szem számára.
- Tudom, hogy majd meghalsz azért, hogy megkérdezhesd, amit elmondok, az a lélek-e, ami a mennybe vagy a pokolba megy - folytatta széles mosollyal. - Nem, ez nem a lélek. A varázslókkal az történik, mikor megragadják a halál rejtett lehetőségét, hogy szervetlen lényekké változnak át, nagyon specializált, nagy sebességű, elképesztő tettekre képes szervetlen lényekké. A varázslók akkor abba kezdenek bele, amit az ősi Mexikó sámánjai a döntő utazásnak neveznek. A végtelen lesz tetteik birodalma.
- Ez alatt azt érted don Juan, hogy örökkévalókká lesznek?
- Varázslóként józanságom azt mondatja velem, hogy tudomásuk úgy ér majd véget, ahogy a szervetlen lények tudomása véget ér, de sohasem láttam ezt megtörténni. Erről nincs első kézből származó tudásom. A régi varázslók úgy hitték, hogy az ilyenfajta szervetlen lények tudomása addig fog tartani, amíg a Föld él. A Föld a mátrixuk. Amíg az tartja magát, tudomásuk folytatódik. Számomra ez a legésszerűbb kijelentés.
(Carlos Castaneda: A csend ereje)
Tulajdonképpen nagyon
hasonló ételt már készítettem. Csak sóskával. És anno meg is ígértem magamnak, hogy még terítékre kerül újra (mert isteni finom volt az is), csak tekercsek formájában.
Viszont most mángolddal csináltam, mert kedvenc biogazdámnál gyönyörű leveleket kaptam.
A recept csak azért kerül újra fel, hogy a mángoldra felhívjam a figyelmet. Véleményem szerint egy kitűnő levélzöldségről van szó. Hasonlít a spenótra, csak erőteljesebb, kicsit kesernyésebb ízű. Elkészítése is a spenótéhoz hasonló - amit spenótból készíthetünk, azt mángoldból is. Sőt, a mángold kiválóan alkalmas göngyölt húsok, vega tekercsek készítéséhez is, mert hatalmas levelei vannak. Szárát sem kell eldobni, bármit csinálhatunk belőle, amit például spárgából is. Többféle vitamint tartalmaz - A, B1, B2, C -, és ásványi anyagokban is dúskál e növény. Bővebben a Wikipédiában olvashatsz róla
ITT.
Hozzávalók 4 főre:
0,5 kg bacon szalonna,
8-10 mángoldlevél,
1 bögre rizs (2,5 dl),
1 evőkanál olaj a rizsbe és egy evőkanál a jénai aljára,
1/2 fej vöröshagyma,
10 dkg reszelt sajt.
A rizst az apróra kockázott vöröshagymával olajon megpirítottam, majd duplán felöntöttem vízzel, sóztam és fedő alatt kis lángon 10 percig főztem. Aztán főzés nélkül hagytam még fedő alatt 20 percig, hogy bepuhuljon. A mángoldleveleket megmostam, a középső szárat kivágtam. Forrásban lévő vízbe tettem 1/2 percre. Aztán hideg vízzel átöblítettem a leveleket és szűrőben óvatosan kinyomkodtam.
Mikor a rizs már csak langyos volt, összekevertem a reszelt sajttal. A bacon szalonnát kibontottam a csomagolásból, és úgy ahogy egyben volt, középen kettévágtam. Túl hosszú szeletek lettek volna. Aztán 2-3 szeletet egymás mellé tettem, ráfektettem egy mángoldlevelet, rizst kentem rá vékony rétegben és föltekercseltem. Egy kiolajozott jénaiban egymás mellé sorakoztattam a tekercseket. Pont kettő fért egymás mellé hosszában, így szépen tartották is egymást, nem tudott kipotyogni a rizstöltelék.
Forró sütőben piros-ropogósra sütöttem. Tejföllel is meglocsolható. Én
görög citrommártást készítettem hozzá, nagyon jól illett a tekercsekhez.
Kitűnő előételnek is, sörkorcsolyának is, és főfogásnak is.
Vegák is készíthetik, de persze szalonna nélkül. Több mángoldlevelet ajánlok egymásra tenni - kettőt-hármat és erre tenni a rizst, majd feltekercselni. Ha csak mángoldlevélbe göngyölünk, akkor tejföllel mindenképpen locsoljuk meg a tetejét, teljesen borítsa be. Nehogy a levelek megégjenek és kiszáradjanak.
Vegáknak a rizskeverékbe ajánlok még tenni friss cukorborsót, sárgarépakockákat is - gyönyörű lesz a látvány, mikor felszelik a kis tekercseket. :)
Jó étvágyat hozzá!
