Gazpacho

Pumuklivers

  Fényforrónyár.
    Nyárfényforró.
      Forrónyárfény.

    Hűs habok.
  Létezés.
Öröm.

 Leállt az agyam.

   De szeretem a nyarat!

                                                    (duende)

Rekkenő forróság, igazi nyár van. Az ember lánya nem kíván mást, mint egy kis jégbe hűtött levest. Készüljön akár gyümölcsből, akár zöldségfélékből. A késő esti vacsora ilyenkor a fő étkezés nálunk. Mikor már alábbhagy a hőség.
A gazpacho a spanyol konyha híres hideg, nyers zöldséglevese. Nagy melegben kellemesen hűsít és nagyon egészséges is, mert nyersen maradnak benne a zöldségek. Tájegységenként kicsit eltérően készítik, de az alap megegyezik: paradicsom, hagyma, fokhagyma, uborka, paprika, kenyérbél vagy morzsa, olívaolaj, borecet vagy citromlé kerül a turmixgépbe.
A gazpacho csak ilyenkor nyáron az igazi, mert csak friss, igazi jóízű zöldségekből készülhet. Mélyhűtött, vagy melegházi ízetlen paradicsomból nem lesz finom.
A recept R. Szepessy Ilona: Spanyol konyha című könyvéből származik.

Hozzávalók 5-6 adaghoz:

5 érett paradicsom,
1 kisebb kígyóuborka,
1 fej édes fehér salátahagyma,
1 gerezd fokhagyma,
4 evőkanál extraszűz olívaolaj,
só,
1/2 mokkáskanálnyi őrölt kömény,
frissen őrölt bors,
2 szelet fehérkenyér héj nélküli belseje,
1 zöldcitrom leve,
2 dl víz.

A paradicsomot forróvízbe dobjuk, majd lehéjazzuk és a magokat is eltávolítjuk. Az uborka 1/3-át félretesszük. A hozzávalókat Aztán turmixgépbe tesszük, és alaposan pépesítjük. Egy tálba vagy lábosba öntjük, kóstoljuk. Ha kell még bele só, bors vagy kömény, pótoljuk. Jégkockákat teszünk bele (legalább 10-15 kockát), így tesszük a hűtőszekrénybe. A jégkocka hűti is, illetve ahogy olvad, pont annyira higítja, hogy kellemes leves sűrűségű lesz. Mert a turmixolás után jó sűrű pépet kapunk, így a plusz víz kell még bele.
Jégkockával és uborkadarabokkal tálaljuk, mert ez a leves csakis jéghidegen az igazi.
Ez a recept granadai gazpacho névre hallgat a szakácskönyvemben. A legtöbb gazpachoba tesznek egy vagy két paprikát is. Illetve a legtöbbször nem citromlével, hanem borecettel savanyítják.

Tippek:
Érdemes kikísérletezni a saját változatunkat - ahogy nekünk a legjobban ízlik. Egy jótanács: ne a magyar könnyfakasztóan erős vöröshagymát használjuk ehhez az ételhez, hanem valamilyen édes hagymafélét. Édes lilahagymát vagy fehér édes salátahagymát vagy salottahagymát ajánlanék hozzá. Valamint kihagyható belőle a kenyérbél is, ha nekünk úgy jobban ízlik. Bár az autentikus gazpacho tulajdonképpen többek között a szikkadt kenyér hasznosításából született úgynevezett kenyérleves.

Gazpacho tulajdonképpen bármiből készülhet. Alapja mindig a paradicsom. Tehetünk hozzá tökféléket is akár - cukkinit, tököt, csillagtököt -, zeller vagy petrezselyemlevelet, kaprot.

Gyümölcsökből is készíthető. A szakácskönyvemben találtam gazpacho-t sárgadinnyéből például: kell hozzá egy érett sárgadinnye, 5 dkg fehérkenyérbél, 5 dkg darált mandula, 1 gerezd fokhagyma, másfél dl olaj, 5 dl száraz fehérbor és jégkockák.

Sárgabarack lekvár

Családomban az asszonyok körtelekvárt, zöld-dinnye befőttet, őszibarackbefőttet, szilvalekvárt tettek el. Engem is vonz a forralófazék, a gyorsan szétfővő málna, ahogy kicsurran a fedő alól, a szegfűszegillatú sziruppal leöntött mézédes őszibarack, a kisujjnyi nagyságú uborkák.
A szombati piacon beszereztem egy láda első osztályú őszibarackot. A barackok olyan gyönyörűek, hogy legszívesebben csak a színükben gyönyörködnék egész nap. Beledobom a barackokat a forrásban lévő vízbe, csak egy percre, és gyorsan kiveszem őket. Olyan könnyen jön le a héjuk, mint egy selyemkombiné. Nagyon egyszerű ez a recept, még szegfűszeg- vagy szerecsendió-őrlést sem ír elő. Emlékszem, anyám egy barackmagot is megtört, és elhelyezte a mandulaszagú belet az üvegben.
A konyhánk megtelik a legyeket vonzó édes illattal. Öt üveg gyönyörű lekvár lett belőle, őszibarack-ízű, nem túl édes, tökéletes.

(Frances Mayes: Napsütötte Toscana) 

Sárgabarack lekvárt mindenképpen akartam eltenni, mert tavaly kimaradt. Mint minden lekvárt, ezt is a hagyományos módon teszem el.

Vagyis a barackokat forrásban lévő vízbe dobtam 1/2 percre, hogy könnyen lejöjjön a héjuk. Magoztam, lehéjaztam a gyümölcsöt, majd lemértem. (A héjlehúzás csak dzsem esetén fontos, lekvárnál szabadon választható művelet. Így tovább marad szép a színe, nem barnul be olyan hamar.) Egy nagy lábosban föltettem főni kevés citromlével. (egy citom leve minimum, olyan 3-4-5 kg gyümölcshúshoz kell) Ettől ízesebb is lesz, és színe is világos marad. Főztem jócskán, hogy jól besűrűsödjön. Mikor már puha volt a gyümölcs, botmixerrel pürésítettem. Főztem még, hogy sűrűsödjön, ezt úgy lehet ellenőrizni - hogy mikor jó a lekvár -, hogy egy kistányérra cseppentünk, és ha nem folyós, sűrű, akkor jó. Aztán minden kilogramm gyümölcshöz 50-70 dkg cukrot számolva (az az igazság, hogy kóstolni kell, kinek milyen édesen ízlik) hozzátettem a cukrot is, és még főztem 20-25 percig. Ó, és egy csipet só is kell bele. Az mindenbe kell. :) Közben kevergettem, míg a cukor teljesen el nem oldódott benne. Végül jól kimosott, mikróban csírátlanított kisebb üvegekbe tettem. Folpackot tettem az üvegek tetejére, arra késhegynyi szalicilt és úgy rá a csavaros tetőket. Fejreállíthatjuk 1-2 percre, majd vissza a talpukra aztán szárazdunsztban hagyjuk kihűlni. Készíthetjük kicsit kevesebb cukorral is ízlés szerint, mert ha jól csírátlanított üvegekbe töltjük a lekvárt, fejre állítjuk és szárazdunsztoljuk és kevés szalicil is van a folpackon a tető alatt, akkor mindenhogyan sokáig el kell állnia.  Tehát kóstoljuk, és a szánk íze szerint ízesítsük. Nekem kell engem követni, lehet csak 20-30 dkg cukorral is készíteni.

A sárgabarackot egyébként nyersen is el lehet tenni. Ahány kiló a gyümölcs, annyi kiló cukor kell hozzá. A fenti módon lehéjazzuk, daraboljuk, majd egy nagy tálban a cukorral körülbelül egy órát kevergetjük. A kevergetés fontos, attól sűrűsödik, de télleg. :) Kioldja a pektint, szóval ez nem a kávé este a kiskanállal. :)) Nagyon alaposan csírátlanított üvegekbe töltjük, szalicilt teszünk rá, és lezárjuk. Nem kell gőzölni sem. Érdemes egy-két kilóból készíteni csak egyszerre, könnyebben boldogulunk vele.

Kardamomos sárgabarack krémleves

Tegnap este sárgabaracklekvárt főztem be. Egy keveset félretettem belőle krémlevesnek, ami mára nagyon jól be is hűlt a hűtőben.
A legtöbb gyümölcslevest fahéjjal és szegfűszeggel ízesítem, a sárgabarackhoz is illett volna. De most más ízre vágytam. Zöld kardamommaggal ízesítettem, és nagyon finom lett. Még hűsítőbb az ízhatás.

Hozzávalók 4 főre:
40 dkg kimagozott, lehéjazott sárgabarack,
1 csapott evőkanál vaníliapuding,
1 kevés só,
ízlés szerint cukor,
2 zöld kardammommagnak a magjai mozsárban porrá őrölve,
1/4 citrom leve,
1 liter víz,
5 dl tej.
A díszítéshez:
tisztított sárgabarackmag,
citromfű,
barackszeletek,
esetleg tejszínhab.

A barackokat forróvízbe dobtam 1/2 percre, hogy könnyen le tudjam húzni a héjukat. Majd így megtisztítva föltettem főni egy csipet sóval, citromlével, és egy megtört zöld kardamom magjaival. (Bioboltokban kapható kardamommag.) A vaníliapudingot kikevertem cukorral és tejjel. Mikor a gyümölcs már főtt kb. tíz perce, botmixerrel pürésítettem. Hozzáadtam a kikevert pudingot, és állandó keverés mellett felforraltam. A végén mindenképpen kóstoljuk, lehet hogy só vagy cukor még kell bele. A tejjel lehet állítani a sűrűségén.
Isteni finom, nagyon hűsítő hatású, különleges ízű leves lett. A barackmagokat lehéjaztam és megpirítottam, ezzel díszítettem. Desszertként is megállja a helyét, afféle "sárgabarckmadártejként" - tejszínhabgaluskákkal is fokozhatjuk, vagy ha van maradék tojásfehérjénk, el is használhatjuk hozzá habgaluskának.
És még egy tipp: szoktam ezt készíteni hidegen is. Egyszerűen összeturmixolok lehéjazott sárgabarackot, cukrot, porrá zúzott kardamommagot és natúr joghurtot. Jégkockákkal teli tálkában szervírozom. Akár levesként, akár sárgabarck lassiként is iható. :)

Fotóalbum: mindennapi betevők

*

Nohát. Eljutottam a végére. Az ételekhez. Újdonságokat nem főztem, talán csak egyet: a csirkegombalevest, amit már két napja láthattatok is itt a blogon. A kis ház nem túl felszerelt, de ettől függetlenül imádok főzni a konyhájában. Általában én a pult mögött ténykedek, a többiek meg támasztják, nehogy ledőljön... persze jóféle fröccsel a kézben és csicseregnek, nevetnek, beszélgetnek közben. Sokszor úgy készül el a legtöbb étel, hogy észre sem veszem.



Cukkinit mindig viszek, mert sok mindennek alkalmas. Most éppen egyszerűen egy nagyon zsírjára sütött natúr paprikás krumplival töltöttem meg, és fóliába csomagolva sütöttük. Köretként szerepelt a grillezett tarjához.



Ezt a nagyon finom paradicsomos kenyeret a barátnőm sütötte és hozta. Nagyon hamar elfogyott, isteni volt.



Főztem egy mindentbele zöldségleveskét is - amit találtam, a fazékban landolt. Fini volt és mindenki kívánta is a levest már a második napon.



Egyik este elmentünk pizzavacsorázni. Nagyon jól csinálják, és igazi kemencében. Odavagyok a pizzáért, meg tudnék élni rajta. :)



Egyik esős este csirkeszárnya pörköltet főztem nagyszemű nokedlivel és kefíres uborkasalátával. Hm... Isteni étel. Nálunk az az igazság, hogy ez az egyetlen csirkepörkölt jöhet szóba a zuzán kívül. Sem a combot, sem a mellét nem szeretjük. A szárnyát viszont nagyon. Akár sütve, akár rántva, akár pörköltnek.



És persze ettünk gyümölcsöt is. A sárgadinnyéhez vittünk száraz pezsgőt is, mert balatonparti reggelinek kiváló. Mármint a sárgadinyne pezsgővel. :)) Most viszont csak a gyümölcs fogyott el, a pezsgőt hazahoztuk.



Másik kedvenc reggelim (ha már reggelizem, mert egyébként nem szoktam) a sült paprika tojással. Szintén klasszikus Balcsi-parti étel nálunk. Csakis jó csípősen, persze.




A grillezéshez nem igazán volt szerencsénk. A medárd monszun mindig épp akkor kezdett esni, mikor sütöttünk volna. Azért egy jó rablóhús mégis öszejött.



Vegyes salátával ettük. Ezt is több alkalommal készítettem, rendgeteg paprika, paradicsom, újhagyma fogyott.




Utolsó nap a maradékfelhasználás jegyében padlizsánmuszaka készült. Jó ötlet volt, régen ettem muszakát amúgy is, meg tavaly készítettem utoljára. Hoztunk is haza belőle két adagot és milyen jó volt, hogy itthon este csak meg kellett melegíteni.



És az italok. Mindig helyi bort iszunk. Sok jó pincészet van a Balaton-felvidéken, érdemes többfajta bort is megkóstolni.
A képen viszont a strandos meggyes jégkásám van. :)




A Káli-medence leghíresebb ásványvize a Kékkúti. A Theodora kútról hoztunk is haza több palack vizet. Nagyon magas az ásványianyag tartalma, kissé savanykás, nagyon finom ásványvíz.









És még néhány fotó a nagy vízről, a magyar tengerről. Gyönyörű. Láttam egyszer egy műholdfelvételt róla. Azon is jádezöld volt, hihetetlenül zöld. Imádom a Balatont.

*