2009. augusztus 28., péntek

Fokhagymás sertésoldalas



"...A hittel az a gond, hogy olyasvalaminek az elfogadását jelenti, ami még nem lépett be az észlelés és felfogás mezejébe. A hit megfogalmazása az értelmen keresztül működik: azon energia révén, ami kivetítés és ragaszkodás fenntartásával tör be a megélt helyzetekbe - ez pedig szenv(edély). A Dzogcsenben nincs helye hívőknek. Az ember vagy érti, vagy nem. Lehetséges egy átmeneti idő, miközben a megérzést is felhasználva rájön, ám ha egy idő után még mindig nem érti, akkor nincs értelme tovább várnia. A teljességben veszünk menedéket, ami meghaladja a hitet vagy hitetlenséget. Nem hiszünk - tudunk.
"


(Keith Dowman)






Jövő héten festetünk. Már pakolódásban vagyunk, ezért tegnap főztem előre. Ma már nem lesz időm rá.
Bár a zöldséges ételeket jobban szeretem, két húsételt készítettem. Mert a zöldséges étkek csak frissen jók, nem melegíthetők és nem tarthatók el több napig sajnos. Így hát fokhagymás sertésoldalas és pörkölt van a hűtőben. A pörkölt melegíthető, az oldalas hidegen is kitűnő paprikával, paradicsommal, kenyérrel. Sok zsírban sütöttem, hogy zsíros kenyeret is tudjunk enni. És hát a sülthús zsír fenségesen finom tud lenni. Ezerszer inkább eszem egy sima kis zsíros kenyeret, mint bármilyen bolti felvágottat.

Ha sertéshús, akkor oldalas. A kedvencem.
Az elkészítése végtelenül egyszerű. Az oldalast megmostam, jól besóztam. Tisztítottam 6-7 gerezd fokhagymát és szeletekre vágtam. Egy tepsibe jó sok zsírt tettem, rászórtam a fokhagymaszeletek felét, majd ráfektettem az oldalast. A tetejét nagyon kevés pirospaprikával is megszórtam és a maradék fokhagymagerezdeket is rátettem. Zsírt is tettem a hús tetejére. Alufóliával lefedtem a tepsit és feles lángon 2 és negyed órát sütöttem. A fóliát csak az utolsó 20 percre vettem le a tepsiről. Omlós-puha finomság lett a végeredmény.
Mikor kihűlt, egy tálba tettem a húsdarabokat és ráöntöttem a zsírját is.






Készíthető lábosban is. Ugyanez az eljárás - fedő alatt sütjük kislángon jó sokáig, sok zsírban.

2009. augusztus 27., csütörtök

Csak padlizsánrajongóknak! - arab dzsuvecs



Az emberek szerintem azért nem szabadok, mert nem akarnak azok lenni.

Szeretnek irányítani. Másokat. És erről lemondani?! Ugyan már...
Szenvedni élvezet.

Fura.

(duende)





Ez is egy Planétás recept. És természetesen, ismét paradicsommal. Az az igazság, hogy én soha nem eszem paradicsomot télen és tavasszal. Soha nem veszem meg a külföldi melegházi vízízű izét. Mindig csak szezonjában, mikor már a piacon is megjelenik. Így nyár közepétől ősz közepéig igyekszem mindennap enni ebből a fantasztikus gyümölcsből. Az agusztust ezennel a paradicsom hónapjának nyilvánítom... :)

Nagyon egyszerű kis étel.
Egy padlizsánt szeletelj fel fél centis karikákra, süsd elő kevés olívaolajon jó erős tűzön egy serpenyőben. Végy egy tálat, majd kezd el rétegezni a hozzávalókat: egy sor padlizsán, egy sor fehér salátahagyma, 1 fokhagyma szeletelve, egy sor paradicsom karikázva s jól megszórva aprított petrezselyemzölddel. Minden réteget sózzál. Ezt addig folytasd, míg van a apdlizsánból. A tetjét öntözd meg olívaolajjal. Háromnegyedes lángon süsd 3/4 órán át.
Ez az adag három főre elegendő.

Ez az dzsuvecs finom önmagában is, de pirítóssal egészen fantasztikus. Párolt rizzsel is el tudom képzelni vagy akár bulgurral. Finom melegen is, hidegen is. Köretként adható bármilyen hús vagy hal mellé. Én halat sütöttem mellé.
Ha marad belőle lasagne tésztával újrasüthető, plussz parmezánnal, természetesen. De akár spagettivel is kitűnő.

Csak abszolút padlizsánrajongóknak ajánlom, mert nagyon-nagyon... hát... padlizsános. :)
*

2009. augusztus 26., szerda

A Magyar Trikolor tizenkét hónapja - fotópályázat

*

Kókusz cica híres lett! :)





Ismét - legnagyobb meglepődésemre - bekerült egy képem a Magyar Trikolor tizenkét hónapja című naptárba. Először 2007-ben pályáztam, a legelső kiadványba. Akkor kaptam meg a kis fényképezőgépemet, talán ha 3 napja lehetett nálam. Az a kép tulajdonképpen a legelső fotóm volt... Május elejénél a kicsi kép, a színes paprikákból és fokhagymából kirakott magyar zászló. (Ha rákkattintasz a képekre, nagyobban is láthatod őket.)



A 2010-es naptárba már nagy képpel kerültem be - és naná, hogy cicástul... :)
A kép a tavalyi nyaralásunk alkalmával készült, Badacsonytomajban. Van egy nagyon kedves család, náluk szoktunk nyaralni ha nagyobb társasággal vagyunk. Gyönyörű helyen laknak, a kert a Badacsony lábánál fekszik. Reggel, mikor a kerti kis kiülőben kávézom - a heggyel szemezek és beszélgetek... Még a sasokat is látni, ahogy köröznek méltóságteljesen.
Meglepődtem. Nagyon. :)

Ezúton is felhívom minden fotózni szerető figyelmét a pályázatra. Lehet küldeni anyagokat, csak bátran erre a címre: http://www.magyartrikolor.com/

*