Debreceni sertéskaraj turbósítva a'la duende

.

Azt hiszem mindenki ismeri ezt a klasszikus, főleg hidegtálakon viszontlátott sertéssültet. Általában elég rossz emlékeink vannak róla. Fűrészporos szárazság és hihetetlen ízetlenség jut eszünkbe a debreceni sertéskarajról. Sajnos. Pedig lehet ezt a sültet másképp is készíteni.

Vendégeim voltak az este és napközben nem igazán volt időm valami bonyolultabb étel elkészítésére. Ezért jutott eszembe a debreceni. Ezer éve nem készítettem már.

Ma azonban kicsit felturbózva tettem sütőbe. Nagyon finom lett. Karácsonyra is ajánlom, hiszen előre el lehet készíteni és mikor állítjuk össze a hidegtálat, csak föl kell szeletelni. Természetesen frissen, melegen is tökéletes és akkor sincs vele sok munka, mert a nagyját a sütő végzi helyettünk. Maga az előkészítés mindössze 10 perc, és mehet is puhulni-pironkodni a tűzfészekbe.

Hozzávalók 4 főre:


1,5 kg rövidkaraj (csontos),
1 szál parasztkolbász,
25 dkg bacon szalonna,
só,
2 evőkanálnyi színesbors,
1 mokkáskanálnyi egész köménymag,
mustár,
2 evőkanál zsír.

A karajt kicsontoztam, a csontot eltettem a fagyasztóba egy majdani húsleveshez. A húst megmostam, majd középen késsel felszúrtam. Mozsárban összetörtem durvára a borsot és a köménymagot. A karajt alaposan besóztam, nem csak kívül, de a lyukba is tettem, ahova aztán a kolbászt került. Ha egészben sütünk húst, mindig alaposan be kell sózni, ahol csak lehetséges. Nem csak a külső felületen. Ha nem kap elég sót, nagyon ízetlen tud lenni az egyben süt hús.

A sózás után alaposan bemustároztam, majd rászórtam a megtört borsot, köménymagot. Kevés olvadtabb zsírt is csurgattam a tetejére, aztán a bacon-nel körbetekertem.

Egy tepsit kizsíroztam, ráfektettem a szalonnás húst, a tetejére is kentem még egy kevés zsírt. Öntöttem alá 1 dl vizet is, ezt is kissé megsóztam és alufóliával teljesen légmentesen letakartam. Ha a párolódó hús gőze bennmarad a fólia alatt, akkor omlós, szaftos puha hús lesz a végeredmény.

Előmelegített sütőbe tettem, 3/4-es lángra. Egy óra 10 percig sütöttem a fólia alatt, aztán anélkül még körülbelül fél órát.

Cseppet sem volt száraz, és nagyon ízletes lett a végeredmény. Megtartom.

Ételdekorációk

Igazából csak inspirálni szeretnék. :)
Az ünnepi ételek, sütemények kavalkádját valami módon asztalra is kell tenni, igaz? Én úgy vagyok ezzel, hogy ha már egyszer sokat dolgoztam a finom falatokért, szeretem azokat méltón tálalni is. Ami nem csak azt jelenti, hogy nem csak úgy odacsapom a tányérra, hanem szépen ki is szoktam díszíteni a fogásokat, tálakat, süteményeket.

A díszítés valójában nem bonyolult művelet, és sokszor pont olyan anyagokat is fel tudunk használni hozzá, amiket egyébként kidobnánk. Például alma-, narancs-, uborkahéj.



A legtöbb zöldség és gyümölcs kiválóan alkalmas díszítésként, hiszen gyönyörű és változatos színekben pompáznak.



Lássuk csak.
Zöldek: uborka, kiwi, brokkoli, pagoda, és szinte az összes leveles fűszernövény. Emellett szedhetünk örökzöldekről is leveleket.
Sárgák: narancs, citrom, banánhély.
Narancsok: narancs- és mandarinhéj, sütőtök, sárgarépa.


Vörösek: paradicsom, gránátalmamag, pritaminpaprika.
Lila: cékla.
A cékla, sütőtök, sárgarépa, uborka, citrushéjak mind-mind alkalmasak bármilyen kis forma kifaragására.






A képeken még látható díszek színezett zselatinból készültek. Tudunk színezni mélybordóra meggy aromával, zöldre őszibarack aromával, narancsszínre vérnarancs aromával. Egy tányér aljára kell kiönteni, aztán bármilyen forma szaggatható belőle.




A színezetlen zselatin elengedhetetlen, ha hidegtálakat is készítünk. Mikor mindent szépen elrendeztünk, akkor bevonjuk a tálon lévő húsokat és egyebeket vékonyan áttetsző zselével. Így szép fényt kapnak és nem száradnak ki. A zselatint apróra is lehet vágni, és azzal is lehet díszíteni.
Tálaláskor előre el szoktam készíteni a díszeket, hogy mikor kiteszem az ételt a tányérakra, csak mellé kell tenni. Ha tálon tálalok, akkor még egyszerűbb a mutatvány.

Nagyon mutatósak tudnak lenni a kristálycukorba mártott gyümölcsök, levelek is.
A szemet is gyönyörködtető ünnepi fogások a családtagokból, vendégekből hangos kiáltásokat szoktak előcsalni, efféléket: aztaaaaa, de gyönyörűűűűűűűű és elájuloooook, meg nahááááááááát! Szóval megéri. :)

Panna cotta

Mivel ketten vagyunk, továbbra is a pohárkrémek és egyéb kis adagban is készíthető desszertek híve vagyok. És maradok is. Hogy őszinte legyek, ezerszer inkább választom ezeket a könnyű finomságokat, mint akármilyen "komoly" süteményt. Még mindig nem lettem hát sütirajongó... A kekszeket meg egyikünk sem eszi meg. Szóval maradnak ezek az egyszerű, és általában gyümölcsös finomságok.

A panna cotta nem más, mint tejpuding. Tejszínből és tejből készül, zselatinnal. Végtelenül egyszerű, nagyon gyorsan elkészíthető.

Hozzávalók 2 adaghoz:

2 dl tejszín (nem kávétejszín, hanem a rendes, zsírdús),

3 dl 3,6%-os zsírdús tej,

6,5 gramm Horváth Rozi féle zselatinpor,

2 púpos evőkanál vaníliás kristálycukor,

1 darabka vaníliarúd.

A díszítéshez:

1 és 1/2 dl víz,

0,5 dl meggyszörp,

1 csapott teáskanál zselatinpor,

gyümölcsök.

Két teásbögrét választottam formának. Az aljába tettem a gyümölcsöket - mandarint és aszalt vörösáfonyát - és ráöntöttem a zselatint. Betettem a fagyasztóba. Negyed óra alatt teljesen meg is kötött.

A tejszínt és a tejet föltettem főni a vaníliás cukorral és a vaníliarúddal. Mikor már kissé langyos volt, elkevertem benne a zselatint is. Csak forrásig főztem, vagyis addig, amikor épp elérni készült a forrpontot s le is zártam, a panna cotta el is készült, már a főzős része. Hidegvízfürdőbe tettem, s kevergettem, és mikor éppcsak langyosra hűlt, rátöttem a gyümölcsös zselére. Mikor a poharakban kihűlt, folpackot tettem a csészékre, és hűtőbe tettem egy éjszakára.

Tálalás előtt forróvízbe merítettem a csészéket kb. 15 másodpercre, aztán kistányérra borítottam. Készíthetjük kehelyben is, akkor nincs macera a kiborítással.

A panna cotta lényege, hogy intenzíven vaníliás legyen. A képen látszanak is a kis fekete vaníliamagok, amik kioldódtak a tejben.

Akkor finom, ha nem betonosan kemény, hanem kicsit lágy, remegős. Éppen ezért, mindenkinek magának érdemes kikísérletezni a zselatin mennyiségét, attól függően, milyen fajtát használ. Én azt sem szeretem, ha túlontúl lágy, de azt sem, ha nagyon masszív, ezért a Horváth Rozi zselatinporból az én tökéletes panna cottámhoz minden deciliter tejhez 1,25 gramm zselatint szoktam számolni, ez a szorzóm.

A díszítés elhagyható, anélkül is tökéletes. Tálalhatjuk mellétett gyümölcskompóttal, vagy bármilyen gyümölcsöntettel, karamellöntettel, csokiöntettel.