Szilvalekváros, csokis muffin

A pénz a hatodik érzék. Muszáj, hogy legyen az embernek, különben nem tudja a másik ötöt sem igazán kihasználni.

(Sommerset Maugham)

Hát igen... megint és még mindig a szilvalekvár. Nézzétek el nekem. Utoljára 5 éve tudtam eltenni ebből a fantasztikus gyümölcsből lekvárt és már nagyon ki voltam éhezve rá...


Hozzávalók 12 darabhoz:
18 dkg liszt,
2 csapott evőkanál kakaópor,
1 késhegynyi őrölt fahéj,
1 késhegynyi őrölt szegfűszeg,
1 csipet só,
1 teáskanál sütőpor,
15 dkg kristálycukor,
1 vaníliáscukor,
10 dkg vaj,
1 tojás,
4 cl rum,
6 cl tej,
10 dkg étcsokoládé,
sűrű házi szilvalekvár,
tortadara,
12 muffinpapír.

Az étcsokit késsel nagyobb darabokra összevágtam. A vajat felolvasztottam és a muffinpapírokat egy ecset segítségével kivajaztam. A maradék vaj a tésztába került.
A lisztet egy nagyobb tálba tettem az összes hozzávalóval egyetemben - a darabos csokit, a lekvárt és a tortadarát kivéve. Robotgéppel alaposan, habosra kikevertem. Ezután kevertem bele a darabos csokit.
Minden muffinpapírba tettem masszát, de csak a feléig. Ezután minden darabra tettem 1 nagy teáskanálnyi szilvalekvárt, aztán befedtem a maradék muffintésztával. A tetejét jó bőven megszórtam tortadarával. Háromnegyedes lángú, előmelegített sütőben 15 percig sütöttem.
Azt hiszem, a szilva fahéjjal történt égben köttetett házassága újabb taggal bővült: a csokoládé legalább annyira méltó párja. Éljen a többférjűség! :)




Ma igen jó délelőttöm volt. Nem csak a muffin sikerült igen finomra, de bolhapiacon is jártam és nagyon élveztem. Már legalább 3 hónapja nem voltam, úgyhogy a mainak minden percét kiélveztem. És nem csak nézelődtem, csodálatos kincsekkel tértem haza.
Mondom sorban, ahogy a képen van: 9 db gyönyörű üvegkehely. Alkalmas fagyiknak, tiramisuhoz, panna cottához, pudingokhoz és majonézes salátákhoz. A kilenc darab volt 1000 forint.
Három darab francia öntöttvas sütőedény, 2 egyszemélyes és egy ovális kétszemélyes. A három került 1500 ft-ba. Ezer éve vágytam ilyen öntöttvas edényekre. Az ovális kenyérsütéshez is jó lesz alapnak.
Egy teásdoboz (10 dkg-os) és egy sütis villa-kanál vagy mi. A kettő volt 200 Ft. Sajnos csak ezt az egy teásat leltem, pedig múltkor Marvin hozott nekem 6 féle fantasztikusan isteni teakeveréket, egyik finomabb mint a másik... Muszáj lesz még szereznem ilyen dobozokat, ha meg akarom őrizni az aromájukat.
Csodálatos sárgaréz edény és egy kiöntő. A kettő együtt volt 1200 Ft. Valami gyönyörűségesek élőben...
Egy nagy - kétszemélyes törökkávés pitli, vörös és sárgaréz - 300 HU forintért.
És egy faragott néger fej - valamelyik festményemhez majd felhasználom. 100 forint.
Összesen 4300 forintot költöttem és micsoda gyönyörűségeket vettem! Egyébként a grillserpenyőm, ami már több fotón szerepelt, szintén bolhás - komoly 200 forintot fizettem érte. És a szilvalekváros képeknél látható volt remek gyümölcsmosóért is komoly 200 pénzt adtam. Érdemes bolhára járni hiába na, mindig megállapítom! És még otthagytam egy gyönyörű, antik, legalább 200 éves széket. Bőr üléssel (dombormintáscsodaszépséges) és támlával, cizellás réz szegecsekkel... Milyen jó lett volna nekem az étkezőbe a számítógépasztalkámhoz... Barokk irodaszék. Van ilyen? Nálam lett volna.... Jövő héten megint megyek és ha megvan a szék, megveszem! :)

Almalekvár birssel, citromfűvel, gyömbérrel

Hallgatom a szívem.
Ha majd egyszer megáll, és elszakad testemtől az, ami én vagyok, lehajolok még egyszer, és megcsókolom a szívem; megcsókolom, mert szeretett engem, és szerette az egész világot. Jól tudom: a fényt a szemem itta, a dalt a fülem fogta, a simogatást a kezem érezte, szép utakon a lábam vitt, és a gondolatok a fejemben születtek, mint az ég távoli villódzása, de mindezt a szívem gyűjtötte össze, és belőle lett minden, ami Szeretet."

(Fekete István: Almárium)

Már többször tettem el almalekvárt, mert nagyon szeretem. Mindig birsalmával készítem, egyrészt mert isteni íze van, másrészt mert rengeteg zselésítő anyag van benne, így természetesen jó állagot ad rövidebb főzési idő mellett is. És idén sajnos nem jártam önként gyümölcsüket adó birsfácskák közelében mint tavaly, szóval sajnos sajt idén nem készül úgysem - de legalább a lekvárban így benne lesz az íze. Ildinyónál is láttam a múltkor csodás almalekvárt és adott egy remek ötletet is: friss gyömbérrel készítette. Ezúton is köszönöm a tippet! :)
Az udvarunk pedig telis-tele van gyönyörű friss citromfűhajtásokkal, egy nagy csokorral szedtem is piacról hazafelé. Ez a remek és finom gyógynövény az almalekvárban éli meg most már az örökkévalóságot.

Hozzávalók:

1 kg birsalma (tisztítva),
2,5 kg alma (tisztítva),
1 kg cukor,
1 csipet só,
12 db szegfűszeg,
1 nagy csokor citromfű,
4-5 cm-es darabka friss gyömbér.


A birset negyedeltem, a magházakat kivájtam és forrás után 10 percig főztem bő vízben, majd leszűrtem. Hagytam hűlni.
Az almákat meghámoztam, negyedeltem, a magházakat kivágtam és citromos vízbe tettem őket hogy ne barnuljanak be. Majd föltettem főni egy nagy lábosban a szegfűszegekkel, a csokorba szorosan összekötött citromfűvel, a csipet sóval és meghámozott és lereszelt gyömbérrel. Közben a kihűlt birsről vékonyan levágtam a héjakat és robotgépben teljesen simára pürésítettem. Az előkészített üvegeket elmostam alaposan és mikróba tettem 2 percre, nagy fokozatra.
Az almát addig főztem, míg teljesen puha lett minden darab benne, aztán eltávolítottam a fűszereket - a citromfűcsokrot és a szegfűszegeket. Botmixerrel simára pürésítettem és hozzáadtam a birskrémet is. Nagy lángon végig kevergetve 15 percig főztem, majd hozzáadtam a cukrot is és még 15 percig főztem szintén nagy lángon, kevergetve. Húzzunk mindkét kézre kesztyűt mert igen pöfög a szentem.
A forró lekvárt üvegekbe töltöttem, folpackot tettem a tetejükre, arra egy késhegynyi szalicilt, majd szorosan rácsavartam a fedőket és szárazdunsztba tettem őket.

Kitűnő palacsintába, sütikbe, vajas kenyérre, és sültekhez szószként is.

Barátfüle, alias szilvalekváros derelye

Az embert részben a tökéletlenségei teszik emberré. Az én fülemet se adná senki egy robotnak. Ez biztos.

(Will Smidth)

Az enyémet sem. Ez biztos.

(duende)

Ez a barátfüle-dolog érdekes. Néztem most utána a neten, és egészen furcsa receptekkel találkoztam barátfüle néven. Úgy tűnik, ez is tájegységenként és családonként változik. Nálunk otthon a szilvalekváros derelye volt a barátfüle. És nem krumplis tésztából, hanem sima egyszerű mezei gyúrt, nyújtott tésztából. Van, ahol háromszögre vagy kerekre formázzák - talán e forma volt a névadó - de ahogy én emlékszem, nagyi és anyu csak egyszerűen szögletesre vágta. Vagy esetleg a barátfüle név lehet hogy a barátok, papok kedvencére utalna? Ki tudja? És jesszusom!... a recepttel megint bajban vagyok... :) Mert nem méricskéltem, csak úgy sacc/kb. alapon készült. Azért hozzávetőleges mennyiségeket igyekszem írni.

Hozzávalók 4 főre (8 db/fő):
40 dkg liszt,
2, 3 vagy 4 tojás,
ha kevesebb mint 4 tojás, akkor annyi víz, amennyivel jól jól gyúrható tésztát kapunk,
1 üveg hagyományosan, sűrűre főzött szilvalekvár (6-7 dl),
só,
5-6 evőkanál olaj vagy 1 evőkanál zsír,
8-10 evőkanál zsemlemorzsa,
porcukor.


Ezek a kockák körülbelül 7-8 cm-esek.
Zsemlemorzsát pirítottam egy széles lábosban.
A lisztet kevés sóval elkevertem, aztán adtam hozzá tojást. Ha spórolunk, lehet csak kettőt vagy hármat, ha nem spórolunk akkor négyet. Ha négy tojással csináljuk 40 dkg lisztből, akkor nem kell víz hozzá, mert minden 10 dkg liszt vesz fel 1 tojást. Ha kevesebbel készül a tészta, akkor annyi vizet adjunk csak hozzá, hogy kemény, de rugalmas, gyúrható tésztát kapjunk. A tésztát 4 kisebb gombóccá gyúrtam, egymástól elkülönítve, nylonnal lefedve hagytam pihenni, mert így sokkal könynebb kinyújtani - ugyanis én sodrófával dolgozom, nincs tésztagépem.
Közben tettem föl bő, sós vizet forrni. Pihentetés után a mindegyik kis gombócot sorban lehetőleg téglalap alakúra, jó vékonyra nyújtottam. Derelyevágóval finoman bejelöltem a kockákat, és a tészta egyik felén lévő kockák közepére 1-1 kis teáskanálnyi szilvalekvárt tettem. A rácsvonalakat egy ecsettel bevizeztem, így könnyebben összeragad. Majd a tészta másik felét ráhajtottam és a kockák vonalánál jól összenyomkodtam. Igyekezzünk úgy csinálni, hogy ne maradjon levegő a tésztakockák alatt, mert akkor fönn marad a víz tetején, mikor fő és könnyebben ki is szakad. Tehát mikor jól összenyomkodtam a közöket, utána derelyevágóval fölvágtam kockákra. Minden kocka közepén szilvalekvárnak kell lennie.

Forrásban lévő vízben kifőztem úgy, hogy mikor följöttek a víz tetejére, még 3 percig főztem, aztán beleszedtem a pirított zsemlemorzsába. Én minden adag tésztát, ami már meghempergőzött a morzsában, átteszek egy másik tálba, mert így a sorban kifővő adagokat könnyű átforgatni a pirított zsemlemorzsában. Ha nagyon teleteszünk egy lábast, utána már nehéz átforgatni az egészet, könnyen összetörik.
Valójában nagyon egyszerű, szerintem leírni bonyolultabb volt. Porcukorral megszórva tálaljuk. Isteni finomság! :)

Ha valakinek nincs ilyen igazi, sűrű szilvalekvárja, töltheti más lekvárral is - csak jó régi, összesűrűsödött lekvár legyen.

Parajos karfiolleves sonkás nudligombócokkal

Ha valaki egynapos túrára indul, akkor bolond lenne magával vinni egy egész életre való útravalót. Akkor hát nem furcsa, hogy vannak, akik az elkövetkezendő huszonöt év összes aggodalmát magukkal hordják, és csodálkoznak, hogy az élet miért olyan nehéz? Arra vagyunk teremtve, hogy egy nap 24 órát éljünk. Nem többet. Nincs értelme ma a holnap problémáin rágódni.

Ha legközelebb azon kapod magad, hogy kezdesz kétségbe esni, tedd fel magadnak a következő kérdéseket:
“Elég levegőm van hogy lélegezzek? Mára elég ételem van?” (Ha a válasz “igen”, akkor jó irányba haladnak a dolgok!)
Gyakran figyelmen kívül hagyjuk a tényt hogy a legfontosabb szükségleteink ki vannak elégítve.

(Andrew Matthews)

Ez a leves is a maradékfelhasználás szülötte. Volt egy pici fej karfiolom, meg egy kis kupóc spenótom ami végnapjait élte, valamint két szelet száradásnak indult füstölt tarjám. Második fogásként pedig resztelt májat készítettem sima főtt krumplival - ezért kapott gombócbetétet.
Valójában teljesen másképp akartam megfőzni, de miután a hűtőkutakodás több felhasználandó hozzávalót is eredményezett, kénytelen voltam átvariálni a dolgokat.

Hozzávalók 4 főre:
A leveshez:
1 közepes fej karfiol,
1/2 diónyi nagyon apróra kockázott vöröshagyma,
só,
frissen őrölt bors,
1,5 liter alaplé vagy víz és 1 leveskocka vagy krumpli főzővíz,
1 nagyocska csipet kristálycukor,
1 kupóc spenót,
3 dkg vaj.
A levesbetéthez:
2 közepes krumpli megfőzve és alaposan összetörve,
1 tojás,
1 teáskanál búzadara,
2-3 dkg füstölt hús (tarja, sonka, oldalas),
és annyi liszt, amennyivel nudlitésztává áll össze,
ez kb. 4-5 púposabb evőkanálnyi.

A karfiolt rózsáira szedtem, a nagyobbakat négybe vágtam és vajon egy kevés vöröshagymával és pici sóval fedő alatt félig puhára pároltam. Közben a főtt krumplit alaposan összetörtem jó krémesre, hagytam kihűlni majd adtam hozzá egy kicsi tojást, búzadarát, az apróra vágott füstölt húst és annyi lisztet, amennyivel nudlitészta állagot kaptam.
A levest közben felöntöttem a krumpli főzőlevével és kevés plussz vízzel, tettem bele egy pici cukrot, borsot és a rusztikus darabokra vágott spenótleveleket. Forrás után már csak 5 percig főztem, aztán kis gombócokká formázva belefőztem a füstölt húsos nudlitésztát is. Megvártam míg följönnek a leves tetejére és még 3 percig főztem.
Tálalhatjuk így is, de be is habarhatjuk kevés tejszínnel vagy tejföllel.
Ha krumplilével öntjük fel, érdemes sűrű szűrön átszűrve adni a leveshez.
Vegák természetesen sima vagy füstölt sajtos nudligombóccal készítsék.

Kerekrépa savanyítása házilag

- Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne - ismételtem el magamnak. És éreztem, hogy a szívem megtelik nagy és általános meleggel, a lelkem megtelik a derűs idő nyugalmával és a szemem megtelik a hajnal harmatával. Lassan felálltam, és azt mondtam: - Igaza van: késedelem nélkül haza fogok menni, hogy otthon lehessek valahol ezen a világon! Igaza van: nem is lehetünk más célra ebben az életben, mint hogy megismerjünk mindent, amennyire lehetséges: a tarka és zegzugos világot, a megbocsátandó embereket, az egymásra morgó népeket; s amikor mindent megismertünk, amennyire lehetséges, akkor visszamenjünk oda, ahol otthon lehetünk.

(Tamási Áron)

Megjelent a piacon ismét a kerekrépa vagy tarlórépa.

Idén télen úgy tervezem, hogy tágítom ennek az olcsó, finom és nagyon egészséges zöldségfélének a felhasználási körét, vagyis igyekszem majd újabb ételekbe belevarázsolni, új recepteket kitalálni rá.
Azt gondolom, minden igazán jó étel attól jó, hogy helybeli alapanyagokból, az adott kultúra ízei szerint készül el. A legfinomabb ételek varázsa nem csak az hogy finomak, hanem a hely szelleme is hozzáadódik. Szeretem más népek ételeit is, vannak kedvenceim is köztük. De nem élnék meg rajtuk. Néha jólesnek, néha jó a változatosság. De nem enném őket nap-mint nap. Egészen bizarr lenne például egy szüreten rizottót vagy spagettit enni vagy kínai édes-savanyú sertést, vagy hasonló ételeket. Emellett itthon nálunk rendkívül sokféle zöldség és gyümölcs megterem, sok finom sajt és tejtermék van, és még sorolhatnám. A tarlórépa is ilyen. Igénytelen, könnyű termeszteni, nagyon vitamindús, roppant egészséges és finom.
Az ízét ahhoz tudnám hasonlítani, mintha a retket, a karalábét és a tormát egy agyagba gyúrta volna össze a Teremtő. Az illata is egyszerre retkes, tormás - talán ez a két összetevő dominál ha orral vizsgáljuk. Állaga a karalábéhoz hasonló, talán kicsit tömörebb, nem olyan vizes. Színe hófehér. Zalában, vasban fogyasztják nyersen is, de leginkább ugyanúgy savanyítva, mint a káposztát. Hasonlóan is ízesítik és hordókban érlelik, mint ismertebb társát, és egész késő ősztől tavaszig ugyanúgy vásárolható a piacon, mint a savanyú káposzta.

Hagyományos ételekhez főleg savanyítva használják. Ez lehet a paradicsomos, füstölthúsos répa, amit tavaly föl is tettem az oldalra ITT. Isteni finom. Készíthetjük úgy is, mint a székelykáposztát. Főzik füstölt csülökkel, babbal is.

-->

"A savanyító levet kenyérhéjából is készíthetjük. Az üveg aljára pirított kenyérszeleteket teszünk, rárakjuk a répát és langyos, sós vizet öntünk rá. Tetejére ismét kenyérszeleteket rakunk. Napon, vagy meleg helyiségben tartjuk. Lyukacsos celofánnal kötjük le, vagy kistányért borítunk rá.

Gyors répasavanyítás: A gyalult répát gyöngén megsózzuk. Két liter vízbe öntsünk 1 dl ecetet és öntsük egy uborkás üvegbe. Nyomkodjuk bele a répát. Ha ezt este megcsináljuk, reggelre savanyú lesz a répa. Használat előtt a répát kissé nyomkodjuk ki. Ez az eljárás a mai időkben terjedt el."

(Ábrahám Gézáné: Vasi, zalai parasztételek)

Én most kombináltam a kétféle savanyító eljárást. Másfél liter meleg vízben elkevertem 2 csapott teáskanál sót és 6 cl 10%-os ecetet, ezt öntöttem a legyalult répára. De kenyérszeletet is tettem a tetejére, hogy egy kis kovászos ízt is kapjon.
A kerekrépáról a Terebessen olvashatsz ITT. 

Ketchup házilag

Bizony, boldogan élünk mi, kiknek nincs semmi birtokunk.
Az öröm a táplálékunk, mint a tündöklő isteneké.

(Buddha)

Úgy jártam, hogy elfogyott a ketchup, és kellett volna. Bundás kenyérhez. Ahogy egyik sógorom mondani szokta volt: nem kő beleesni a kétségbe. Nem is estem. A spájzomban mindig van sűrített paradicsom, paradicsom püré és lé is. Ezek nyugodtan megvehetők, mert csak paradicsomot és sót tartalmaznak. A ketchupot püréből készítettem, mert annak tökéletes gyárilag is az állaga. De készíthető sűrítményből is, csak vízzel kell higítani. Persze, akinek van vagy volt kerti paradicsomja, az a legszerencsésebb. A paradicsomot le kell héjazni, paszírozón áttörni és sűrűre befőzni a fűszerekkel, ha saját gyümölcsből készül.

Hozzávalók egy kis adaghoz:

0,5 liter paradicsompüré,
1 közepes fej vöröshagyma,
1 nagyobb gerezd fokhagyma,
só,
4-6 szem egészbors,
1 babérlevél,
4 szem szegfűbors,
1 mokkáskanál koriandermag,
4-5 szem édesköménymag (vagy fél csillagánizs),
5 szegfűszeg,
1 darabka fahéj,
1 pici chilipaprika,
3 evőkanál olívaolaj,
3 teáskanál kristálycukor,
2 teáskanál vörösborecet.

Az apróra kockázott vöröshagymát és a vékony szeletekre vágott fokhagymát sóval olívaolajon üvegedésig pároltam a kissé összetört fűszerekkel együtt. Aztán hozzáadtam a paradicsompürét, és főztem kb. 20 percig. Fedő alatt, mert nagyon pöfög. Aztán botmixerrel simára alakítottam és hogy még simább legyen, szitán is átdolgoztam. Így a sűrűje kimaradt és szép sima lett az állaga. Aki nem akar szitázni, az egy kis gézdarabba kösse össze a fűszereket és úgy tegye a paradicsomlébe. Aki nem kedveli a csípőset, az a chilit hagyja ki belőle. Ami a legfontosabb: a végén kóstoljuk és ha még kell bele só vagy borecet vagy cukor, pótoljuk.

Gyorsan készen van és messze finomabb, minta bolti. Ha tartósítani akarjuk, akkor mikróban sterilizált üvegekbe töltsük forrón, a tetejére tegyünk folpackot és arra egy késhegynyi szalicilt, majd tegyük szárazdunsztba. Vagy a főzés végén kevés nátrium-benzoátot keverjünk bele és aztán szárazdunsztban hagyjuk kihűlni. A nártium-benzoát forró anyagokban oldódik és használható, a szalicilt viszont nem szabad főzni! De lehet készíteni mindig frissen is, nem tart sokáig, tényleg fél óra alatt elkészül. Hűtőben eláll egy hétig. Lehet ezt az alapot egyébként még fűszerezni. Kakukkfűvel, vagy rozmaringgal, vagy zsályával, vagy bazsalikommal.
Tésztára is alkalmas alapszósznak, vagy pizzára is alapnak. Csak ha tésztára vagy pizzára használjuk, kis rozmaringgal, bazsalikommal, vagy zsályával még fűszerezzük.

Mi lesz 2012-ben?

.

Egy kis néznivaló ebben a rossz időben.

Don Alejandro Cirilo Perez Oxlaj - maja spirituális nevén Nomád Farkas - a Maja Vének Tanácsának vezetője,
13. generációs Quiche Maya spirituális vezető. Hasonló a majáknak, mint a Dalai Láma a tibetieknek.
Ő a Maja Kalendárium Őrzője, így többek között megtudhatod tőle mi lesz 2012-ben?

Mogyorós kocka

Az alvástól megéhezem. Az evéstől elálmosodom. Az élet szép.

(Garfield)

Holnap rendes vasárnapi ebédet kell főznöm. Úgy gondoltam, ahhoz valamilyen süti is dukál. Előre akartam dolgozni, ezért olyan receptet kerestem, ami másnap is jó. És egyszerű, persze.
Eszembe jutott a mindenki által ismert kókuszkocka. Csakhogy. Kiötlöttem egy isteni almás sütit, amihez vettem pörkölt földimogyorót is. Beindult a fantáziám... Azért majd azt is megsütöm ám valamikor... Szóval. Kókuszkocka kissé átváltozott. :) Fehércsokis bevonatot kapott, és mogyoróba hempergőzött. No meg azért kókuszba is - két változatot készítettem most.

Hozzávalók 25-28 darabhoz:
a tésztához:
25 dkg liszt,
1/2 cs. sütőpor,
12 dkg cukor,
5 dkg méz,
1,5 dl tej,
3 dkg vaj,
1 tojás.
A mázhoz:
30 dkg fehér csokoládé,
2 dl tejszín,
5 dkg vaj.
Plussz:
20 dkg sózatlan, pörkölt földimogyoró,
10 dkg kókuszreszelék.

Ha csak egyfélébe hempergetjük, akkor duplázzuk a mennyiséget. Kell akkor 35 dkg mogyoró vagy 25 dkg kókuszreszelék.

A tojást fehéredésig és habosodásig kevertem a puha vajjal és a cukorral. Majd hozzákevertem a mézet is és a tejet is. Ezt habverővel. A sütőporral elkevert lisztet már csak kanállal kevertem hozzá a tojásos masszához. Egy 30-szor 18 cm-es tepsit kibéleltem sütőpapírral és elkentem benne a tésztát. Előmelegített, háromnegyedes lángú sütőben sütöttem 15 percig. Végezzünk tűpróbát, mielőtt kivesszük.
Mikor kihűlt a tészta, kis rombuszokat vágtam belőle. Lehet kockákat vagy téglalapokat is, akkor nincs veszteség. Így sem maradt ki sok tészta - félretettem édes morzsának. Rombuszból nekem 25 darab lett.
Egy lábosban kis lángon felolvasztottam a csokit, a tejszínnel együtt. Így könnyebben olvad. Kevergettem, nehogy leégjen. Mikor felolvadt, lezártam a lángot alatta és csak ekkor kevertem hozzá a vajat. A tésztadarabokat egy villa segítségével megforgattam az olvadt fehér csokiban, majd a mélytányérba kitett mogyoróba, illetve kókuszba hempergettem. Ennyi lenne. Tényleg gyors és egyszerű.

A klasszikusnak ugyan ez a tésztája, csak csokoládémázba és kókuszreszelékbe forgatjuk.
Csokimáz: 20 dkg vaj, 25 dkg cukor, 1/2 dl rum, 3 dkg kakaó, 4 dl tej. A tejet felforraljuk, elkeverjük benne a cukrot, kakaót, levesszük a tűzről és hozzáadjuk a vajat is. Hagyjuk elolvadni, majd kihűtjük a mázat. Beleforgatjuk a kis tésztakockákat-rombuszokat.

De ezt az egyszerű sütit lehet variálni. Készíthetjük kakaósra a tésztáját, amit márthatunk fehércsokis vagy rendes csokis mázba is. Beleforgathatjuk kókuszreszelékbe, mogyoróba, vagy mandulaforgácsba is. A mogyorós egyébként nagyon laktató - no a kókuszos sem kutya. Vagy nekem macskát kell mondanom?! :) Szóval, nem diétás darabok.

Ez meg itt egy kocka Kókusz. Figyelem! Ez utóbbi nem ehető! Csak etethető.

Ecetes kukoricasaláta

Légy önmagad! Mindenki más már foglalt.

(Gilbert S. Perreira)

A recepttel nem fogok nagy titkokat elárulni... Gondolkodtam is, feltegyem-e a blogra egyáltalán. De aztán mégis - mert egyszerű, mert van még csöves kukorica a piacon, mert finom és mert ha nem is frissből, de konzervből az elkövetkező őszi-téli hónapok egyik gyakrabban elkészíthető salátája lesz.

Hozzávalók 4 főre:

4 cső kukorica,
2 közepes fej lilahagyma,
1,5 csapott teáskanál só,
1,5 teáskanál kristálycukor,
4-5 teáskanál 10 %-os ecet,
1 evőkanál olívaolaj,
1 evőkanál tökmagolaj.
És ha van friss: zellerlevél vagy
petrezselyemlevél vagy

koriander levél.

A kukoricát megfőztem bő vízben pár levéllel együtt. Körülbelül 15 perc kell neki. Kivettem a csöveket a főzővízből, és mikor már nem kellett azbesztkéz hozzá, késsel levágtam a szemeket a csőről és egy nagyobb tálba morzsoltam. Felöntöttem főzővízzel, annyival hogy ellepje. Vágtam bele negyedkarikákra lilahagymát is, majd ízesítettem sóval, cukorral, ecettel. Hagytam kihűlni, de megkóstoltam még egyszer. A salátákat érdemes kóstolni tálalás előtt, mert változik az ízük. Ha valami kell bele, ilyenkor lehet pótolni.

Szép tálban tálaljuk, a tetejére olíva- és tökmagolajat locsolunk. Ha van, és a ki szereti, tehet bele pár zöld levelet is. Díszíti is, finom is.
Jól illik sültekhez, rántott finomságokhoz. Rizses húshoz vagy egyszerű fűszeres, szalonnás tepsiskrumplihoz is.

Őszi hangulatban - egyszerű zöldbabgulyás

Isten gyermeke vagy. Életed egy végtelen utazás. Boldogságod forrása rádöbbenni arra, hogy nem kell hegyeket megmozgatnod és tengereken átkelned, mert Isten szeret, elfogad, értékel. Már nem fontos, hogy mid van és mit tudsz.

Egyetlen dolog fontos, hogy téged, a marék porból született embert, szeret az Isten!... Hallod, hogy néven szólít, érzed, hogy végtelenül erős kezével megfogja kezed és vezet. Jó ráhagyni bizalommal magad, hagyni, hogy ha akar, tegyen csodát általad, építsen új világokat, vigasztaljon vagy teremtsen, de ha szent fölsége úgy látja jónak, hát vezessen akár a vértanúság rögös útjára is. Jó dolog e végtelen szeretetnek igent mondani, lassan megsejteni teremtő álmait és bizalommal hagyni, hogy átöleljen, vezessen, felfedje előtted titkait, csodálatos bölcsességének törvényeit. Ő neked a porszemnek akarja ajándékozni Önmagát!

Isten jelenlétében kitágul a világ, minden olyan egyszerű és átlátható lesz, tiszta és összesimuló. Látod benne a magad kis szerepét, és jó neked, - e kis puzzle darabnak - otthonra lelni e végtelen kirakós csodában.

Jó belesimulni az embertársaid alkotta nagy családba, otthonra lelve mindennapi egyszerű munkádban.

Igazából ez az egyetlen csoda, ez a semmihez nem fogható találkozás a végtelen Szeretettel. Minden de minden ebből fakad: alázatod, bizalmad, erőd, bölcsességed, bátorságod, minden. Érzed, hogy rád nézett és nem vádol, nem korhol, mert számára egyetlen vagy.

Mindez egy csodálatos találkozás, bepillantás a végtelen szeretetének kiáradásába, egy felpattant ajtó, mely a végtelenre nyílik...

(Böjte Csaba)

Ma két napra kellett főznöm, és ilyenkor általában valami tartalmas leves mellett teszem le a voksom, amiben bőven van akadék. És melegíthető, sőt. Másnap még finomabb, mint frissen. Összeérik.

Tényleg semmi extra, mégis nagyon finom volt. A piac tele csodás roppanósfriss zöldbabbal. Nem állhattam ellen. Megkockáztatom hogy ez az egyszerű leves még olyanoknak is ízlene, akik nem is szeretik a zöldbabot.

Hozzávalók 6 főre:

60 dkg zöldbab,

40 dkg burgonya,

60 dkg sertéslapocka,

2 közepes fej vöröshagyma,

20 dkg füstölt tarja vagy oldalas,

1 evőkanál zsír vagy 4-5 evőkanál olaj,

2 csapott teáskanál pirospaprika,

só,

2 teáskanál darált pirospaprika (Édes Anna),

8-10 szem egészbors,

1/2 mokkáskanálka egész köménymag,

1 babérlevél,

1 kisebb csokor friss tárkony vagy

2 teáskanál szárított.

Az apró kockákra vágott vöröshagymát kevés sóval üvegesre pároltam a zsíron, majd rátettem a pirospaprikát, 1 dl vizet és a kisebb kockákra vágott húst és nagy lángon zsírjára sütöttem. Majd ismét kevés vizet adva hozzá fedő alatt párolni kezdtem, de a kis kockákra vágott füstölt hússal és a két kanálnyi darált paprikával együtt. Magyarán: pörköltalapot készítettem. Mikor félig puha volt a hús, hozzátettem a megmosott, feldarabolt zöldbabot is és felöntöttem vízzel. Még sóztam, borsot, babérlevelet és tárkonyt is tettem hozzá. A zöldbabnak olyan 25-30 perc kell. Tehát a kockázott burgonyát tettem a leveshez a legvégén, mikor már a zöldbab is majdnem teljesen puha volt.

Ennyi lenne a leveske, de isteni jó. Annyi a lényeg, hogy ne vizezzük fel túlságosan, maradjon jó sűrű, tartalmas. Be lehet habarni kevés tejföllel is, nem rontja el. Vagy külön egy kis tálkában az asztalra tenni étkezéskor. Sörkiflivel, pogácsával a legistenibb. De jóféle házikenyérrel sem utolsó. És persze kínáljunk hozzá erőspaprikát is.

Végre gyönyörű, napsütéses őszi napok járnak... A virágok is ezt idézik. Sajnos nincs kertem, de az asztalunkon mindig van egy csokor kerti virág. Mindig ami éppen nyílik - most dália. Nagyon szeretem, csodás formákban és színekben tud pompázni.

Cicóka pedig a környék közös cicája. Mindenki eteti. A lángosos, a tejboltos, a húsboltosok. Én is mindig leviszem Kókusz maradékát neki. Épp befalatozta és indult a körútjára - akkor kaptam el a fényképezőgéppel. Helyes macsek. A piactéren flangál mindig felcsapott farkincával, teljes öntudatos otthonossággal. :)

És az udvarunk nagyon misztikus hely. Vannak itt ajtók, melyek a Végtelenre nyílnak...