Epres rétes házitésztával és végre a természet lágy öle...

.

Csung Langnak, egy idős férfinak, kinek neve azt jelenti, hogy „a Szikla Mestere", volt egy kis birtoka a hegyekben. Egy napon úgy esett, hogy Csunglang elveszítette egyik lovát. Jöttek a szomszédok, hogy szerencsétlensége hallatán kifejezzék neki együttérzésüket. Az öreg azonban azt kérdezte:

- Honnan tudhatjátok, hogy szerencsétlenség az, ami engem ért? - És lám: néhány nappal ez után visszatért a ló, magával hozva egy sereg vadlovat. Ismét megjelentek a szomszédok, s gratulálni akartak neki az őt ért szerencséhez. A hegyi öreg azonban megkérdezte:

- Honnan tudhatjátok, hogy szerencse az, ami engem ért?
Amióta ilyen sok ló élt a birtokon, az öreg fia rákapott a lovaglásra, s egy nap eltörte a lábát. Megint eljöttek hát a szomszédok, hogy ismét részvétet nyilvánítsanak. És az öreg újfent így beszélt hozzájuk:

- Honnan tudhatjátok, hogy szerencsétlenség, ami történt?
A következő évben bizottság érkezett a hegyek-be a „Szálfa Termetűektől", hogy jókötésű férfiakat válogassanak a császár csizmahúzó szolgái és gyaloghintóvivői közé. Az öreg fiát, aki még mindig húzta a lábát, nem vitték el.
Csunglang nem fojthatta vissza mosolygását.

(Herman Hesse: Kínai parabola)

Tegnap végre kijutottunk a hegyre családilag. Egyik húgom 40. szülinapját és egyben nagymamává válását ünnepeltük. Meg a jóidőt, a jó levegőt - öröm volt kint lenni végre a lakás bezártsága után. Mindenből rekordtermés ígérkezik. A fák roskadoznak a cseresznyétől, meggytől, körtéktől és mandulától, a ribizli- és málnabokrok csak úgy piroslanak. Csodás látvány. Bográcsban készült pincepörkölt (amit elfelejtettem lefotózni) uborkasalátával, és még mielőtt kimentünk, reggel sütöttem 6 rúd rétest, eprest meg epres-túróst. Ildinyónál találtam a receptet. Ez egy egyszerűsített rétestészta, nagyon gyors összeállítani és kinyújtani, és még az olyan antitalentum sütögetőknek is, amilyen én vagyok - szóval még nekem is egyszerű volt megcsinálni. Semmi bajom a bolti réteslappal, sőt... jobban szeretem mint a házi nyújtott rétest. Viszont adódott már úgy, hogy rétest sütöttem volna mert volt bőséggel gyümölcs, káposzta, tök, de éppen nem volt nyitva bolt a közelben és nem volt itthon réteslap. Na ez a változat ilyen esetekre kiváló. Meg hát most tényleg a rétesszezon kellős közepén vagyunk, annyiféle gyümölcs érik, ami belevaló.

Hozzávalók 6 rúdhoz:

30 dkg liszt,
1 tojás,
175 gramm tejföl.
A kenéshez:
10 dkg vaj ( vagy zsír),
2 csapott evőkanál liszt.
A töltelékbe:
bármilyen gyümölcs vagy túró vagy
tök vagy káposzta, stb....

A lisztet összegyúrtam a tojással és a tejföllel szép simára, majd kinyújtottam és megkentem a lisztes vajjal, aztán csigába föltekertem. (Ildinyó 4 gombócra javasolta vágni, én 6 darabra szeltem és így pont tepsi méretű és jó vékony lapokká sikerült kinyújtani.) Tehát feltekercseltem a lisztes vajjal megkent tésztalapot és 6 felé vágtam. Letakarva hűtőbe tettem míg előkészítettem a töltelékeket. Az epret leszáraztam, mostam, negyedeltem. A túrót kikevertem tojássárgájával, kevés tejföllel, vaníliás és sima cukorral, csipet sóval.

A tésztagombócokat téglalap alakúra, tepsi hosszúságúra és jó vékonyra kinyújtottam. Megszórtam csíkban édes morzsával, ráhalmoztam a morzsacsíkra az epret, cukroztam és feltekertem. Ez a sima epres. A túrósnál is megszórtam csíkban édes morzsával a kinyújtott lapot, ráhalmoztam a túrótölteléket, erre a negyedelt epreket, kissé cukroztam és feltekertem. Kivajazott nagytepsibe tettem őket, a tetejüket megkentem olajjal (vagy olvasztott vajjal is lehet) és 180 fokos sütőben 15-20 perc alatt megsütöttem. Végül porcukroztam őket.

Piros, bogyós, kerek, édes, ízes, szépséges... gyümölcsök.

A rózsakapu, virágok és Csiki kutya. 

Itt készült az ebéd (amit elfelejtettem a nagy beszélgetésben lefotózni) és részlet a kertből napozóággyal, kőrakással és a terasz sarkával. 

 

Sörök, borok és lengőtekeverseny, némi okítással, hova is kéne célozni...

 

Nyuszi, a kétszínű szemű cicalány. Bal szeme kék, a jobb borostyánbarna. (Úgy tűnik karmikusan vonzzuk a családba a hófehér és fekete cicákat...)

 

Hinta a cseresznyefán és látkép a városközpontról.

Púpos, az egyik teknős aki nagyon fotogén, a cseresznyetermés köbö 1 ezreléke, a rózsalugas a házzal (ablakában pincében lelt ókori korsóval) és a fenyőfán toboz helyett ilyen lámpa terem... 

Tapasztalataim a házitészta készítésről

.

Nem olyan régen sikerült a bolhán vennem egy jó kis olasz tésztagépet. Azóta tudom, hogy nem tudom, hogy élhettem nélküle?! :) Remek kis szerkezet és mióta megvan, csak házitésztát ettünk. Több módszert, receptet is kipróbáltam.

1. Eddig nem voltam jó barátságban a réteslisztekkel, nem is használtam semmihez sem. Viszont a házi tésztaához jó, állagát javítja, könnyebb dolgozni vele. Ez leginkább akkor igaz, ha nem kapunk jó minőségű finomlisztet.

2. A legeslegjobb a durum rétesliszt. A legfinomabb tészta fele sima fehér lisztből, fele durum réteslisztből sikerült. Ráadásul a színe is csodaszép sárga, állaga még jobb, mint a sima búzalisztes tésztáé.

3. Kipróbáltam a mostanság divatos "minden 10 dkg liszthez 1 tojás" tésztát is és nekem nagyon nem ízlett. Iszonyúan tojás íze van, a tésztaízt nekem teljesen elnyomja, úgyhogy ezt a verziót teljesen elvetettem. Nem beszélve arról, hogy nagyon tojáspazarló. Egyébként a bolti tésztákon feltüntetett "4 tojásos", "8 tojásos", stb... megjelölés azt jelenti, hogy 1 kg liszthez mennyi tojást adtak. Egyedül a cérnametéltet jó sok tojásosan készíteni.

4. A legjobb tészta így készült: fele jó minőségű fehér búza finomliszt, fele durum rétesliszt. Minden 20-35 dkg liszthez 1 tojás megy és annyi víz, amivel kemény, de jól gyúrható tésztát kapunk. Kinyújtás előtt pihentessük a tésztát 20 percig, könnyebb lesz dolgozni vele. Só nem kell a tésztába, az a főzővízbe megy, amibe nem kell olaj, csak só. Annyira kell sósnak lennie a víznek, mint a tengernek. Tengertjártak előnyben. :) Tehát ha négy főre készítünk házi tésztát, a fél kiló liszthez csak 2 tojást adjunk, a többi víz legyen. Az 5-ösön nyújtott tésztát felforrás után 2-3-4 percig főzöm - attól függ, mennyire kemény tésztát gyúrtam.

5. Ha túl vékonyra nyújtottam, nem hasonlított a házi tésztára, olyan bótis lett. Tehát én 5-ig nyújtom csak ki, egyedül a raviolihoz használom a 6-os fokozatot, és a cérnametélthez a 7-es fokozatot. Cérnametélt készítésekor viszont a 10 dkg liszthez 1 tojás változat a nyerő, különben könnyen elázik a levesben a vékony tészta.

6. Próbáltam csak durum daralisztből is, tojás nélkül. Nem volt rossz, de a kevert lisztes, kevés tojásos változat jobban ízlett, kezelhetőbb volt.
7. Friss tésztából többet kell számolni mint a bolti tésztából, hiszen az száraz, a víztartalom nincs benne a súlyban. Fél kg bolti tészta négy embernek elég. Friss tésztánál 15-20 dkg lisztet mérek személyenként a tésztához.

Hát erre jutottam házi gyúrt tészta ügyben. Ne is várjatok milliliterre megadott folyadékmennyiségeket és egyebeket. Tésztát gyúrni megtanulni amúgy is csak a gyakorlatban lehet, érzésből kell csinálni.

Mai ebédünk van a képeken: darás tésztát ebédeltünk, idei friss eperlekvárral. :)

Jéghideg citromos paradicsomleves

Az öt tiglio, vagyis hársfa nem hoz gyümölcsöt. Árnyékot adnak a ház melletti széles teraszon, ahol hűsölhetünk, amikor a tűző nap nem engedi, hogy a ház teraszán lebzseljünk. Szinte minden nap a hársfák alatt ebédelünk. Virágaik gyöngy fülbevalóhoz hasonló bimbókból bomlanak ki - mind az öt fa szinte ugyanazon a napon bontotta virágát, és illatukkal betöltik a völgyet. Virágzáskor az emeleti teraszon üldögélünk alig pár méternyire a hársaktól, és próbáljuk azonosítani az illatot. Szerintem olyan, mint a vegyesboltban a parfümrészleg illata. Ed szerint Syll bácsi használt ilyen illatú hajzselét. Mindenesetre a környék összes méhét ide vonzza a hársak illata, még este is szorgoskodnak, mikor mi már kávézunk. Olyan hangon döngicsélnek, mintha egy egész hadsereg közeledne.

(Frances Mayes: Napsütötte Toscana)

Azt hiszem már párszor említettem, hogy a kedvenc műfajom a leves. Legyen akár tél, akár nyár. Ilyenkor persze a könnyű, szinte üdítőital-számba menők a nyerők.

Ez most a "végtelenegyszerű" kategóriájába tartozik, viszont fordítottan arányosan jóízű és finom. Polcz Alaine receptje.

Hozzávalók 4 főre:

1 liter paradicsompüré vagy 1,5 liter paradicsomlé,
1 egész citrom héja,
8-10 db szegfűszeg,
só,
méz ízlés szerint,
1,5 dl tejszín,
1 csapott evőkanál kukoricakeményítő.

A paradicsompüréhez hozzáadtam 5 dl vizet, hogy normále sűrűségű legyen (a paradicsomléhez nem kell víz), tettem bele sót, mézet (lehet egészen fanyarra is, de egészen édeskésre is készíteni - minkét változatban finom, a szánk íze szerint), egy egész citrom körben egyben levágott héját, szegfűszeget és forraltam 10-15 percig, hogy átvegye az ízeket. (Akinek van citromlevele, azzal is ízesítheti vagy citromfűvel is kitűnő íze lesz, bele is főzhetjük, majd eltávolítjuk, tálalásnál friss levelekkel díszítjük a levest.) Végül hozzáöntöttem a tejszínt is, újra kóstoltam és ha kellett még sót, méz, adtam hozzá. Mikor újra felforrt, fél deciliter hideg vízben elkevert 1 csapott evőkanál kukoricakeményítővel besűrítettem. Aztán eltávolítottam a fűszereket belőle, nehogy megkeserítsék a levest. Hagytam hűlni, majd hűtőbe tettem.

Jégbe hűtve tálaljuk.

Kerti-paradicsom idényben természetesen készítsük friss paradicsomból: paszírozzuk ki, aztán a többi mint fent.

Tipp: Ha tartalmasabban ennénk, főzhetünk bele rizst, vagy árpagyöngyöt vagy kölest, tehetünk bele pirított vagy natúr kukoricakását (polentát) is, szikkadt kenyérdarabkákat is.

Még gyűjthető a hársfa virágja szárításra. Ne út mellől szedjük, hanem tiszta, védett helyekről. Teája kitűnő  meghűlésre, valamint nyugtató is, csakúgy mint a méze.