Darás tészta baracklekvárral - gyerekkori ízek




Először magadban kell létrehozni a változást, amit a világtól követelsz.


(Mahatma Gandhi)


Ma tejfölös bablevest főztem fejtett puhababból. Valami egyszerű kellett csak 2. fogásnak. Ez is aktuális, mert baracklekvárral az igazi. Itt hívom fel Hölgyek és Urak a figyelmet, hogy a sárgabarack-szezon a végét járja. Aki még nem tett el lekvárt és szeretne, az gyorsan ejtse meg a befőzést!

A darás tészta gyerekkorom nagy kedvence. Szegény nagyi valahányszor kérdezte mit főzzön, mindig és kivétel nélkül vágtuk rá kórusban: darás tésztát! Volt a hegyen egy csodás ceglédi óriás fajtájú sárgabarackfa. Minden második éven ontotta a gyümölcsöt. Hatalmas szemű, édes, zamatos termései voltak. Anyuék rengeteg lekvárt főztek belőle. Azóta sem ettem olyan finom lekvárt...
Emlékszem, reggelire minden nap!!! baracklekváros-vajas kenyeret ettünk kakaóval. Kicsit fura, de imádtuk a kakaót is. Azt a bolti zacskósat. :)
No ma azért a kakaó elmaradt a lekvár mellől...
A darás tészta a magyar konyha egyik remeke szerintem. Egyszerű és mégis isteni finom. És nagyon könnyű elkészíteni is. Én most bolti tésztából csináltam, mert időszűkében voltam. Aki ráér készítheti frissen gyúrtból, úgy még finomabb.

Hozzávalók 4 főre:
50 dkg szélesmetélt,
12 púpos evőkanál búzadara,
7 evőkanál olaj,
1 mokkáskanál só,
7 dl víz.
A főzővízbe:
2 teáskanál só.

Tettem föl egy 4 literes lábosba vizet forrni sóval.
Egy nagy fazékban az olajon pirítani kezdtem a búzadarát. Egészen barnára kell folyamatos keverés mellett pirítani, mert csak úgy lesz igazán finom. Mert mikor felöntögetjük vízzel, úgyis kivilágosodik. És ha nem pirítjuk meg rendesen, ízetlen és színtelen lesz a darás tészta. A pirítástól az illata is megváltozik, finom aromát kap, olyasmi lesz, mint a pirított dió. Akkor jó, ha már érezzük ezt a finom illatot.
Mikor már jó barna volt, apránként hozzáöntögettem a vizet is, mindig kevergetve. Mindig csak akkor öntöttem hozzá a következő kis adag vizet, mikor az előzőt tökéletesen felszívta a dara. Egyébként nagyon hamar felszívja a gríz a kis löttyintésekben adagolt vizet. Valahol a közepe táján meg is sóztam. Mire puha lett a tészta, addig a dara is bőven elkészült.
Mikor a tészta megfőtt, leszűrtem, csap alatt átöblítettem épp csak gyorsan kevés vízzel, aztán a darához tettem. Jól átkevergettem, hogy a dara mindenhova jusson és az egyben lévő kis daragombóckák szétváljanak. (Ha azonnal fogyasztjuk a teljes mennyiséget, nem szükséges hideg vízzel átöblíteni, csak jól le kell csepegtetni. A hideg vizes gyors és épp csak átöblítés megállítja a tészta további puhulását, ezért ajánlott ha nem fogyasztjuk el rögtön a teljes mennyiséget.)
Sárgabaracklekvárral, porcukorral tálaltam.

Megjegyzések

Padparadsa üzenete…
Valahogy a grízt semmilyen formában sem sikerült megszeretnem...
De a fotó csodás lett, és ha az első mondatomon túl tudnék lépni, szívesen megkóstolnám! ;)
duende üzenete…
Képzeld, én sem vagyok egy nagy grízrajongó. A grízgaluskával pl. ki lehetne kergetni a világból. Utáltam már gyerekkoromban is, utálom most is. De a darás tészta... Egészen más. :) Ebben a formájában imádom.
duende üzenete…
Ja! És szerintem nincs gyerek, aki ne szeretné!
Anikó üzenete…
Én nagyon-nagyon szeretem, és gyakran csinálom is.Ugyanígy, leves után.
Képzeld én is fejtettbablevest főztem ma, csak utána gyümölcsrizs volt a második.
Szóval ez egy isteni kaja.
Csibe üzenete…
Duende, ha tudnád, hogy mennyire szeretem :) imádomimádomimádom!!
Padparadsa üzenete…
Sosem állítottam, hogy normális gyerek voltam... ;)
Padparadsa üzenete…
...és az idővel ez mit sem változott. Talán csak súlyosbodott?! :)
duende üzenete…
Anikó, valóban az! :) És a fejtettbab leves is...hm! :)


Csibe, gyere el, van még! :)


Padparadsa: jaj, félreérthető voltam. A két gyerkőcödre gondoltam, hogy biztosan szeretnék! :)

De egyébként. Én sem voltam az. És nálam is csak súlyosbodott! :)))
bodzazsuzsa üzenete…
Nálunk is nyerő volt mindig a darás "mácsik", és hogy a gríznél maradjak, családunkban a húsleves elképzelhetetlen daragaluska nélkül. Talán a cérnametéltért még nem szólnak meg...
Mirelle üzenete…
Nagyon szeretem a tésztás tésztát. :)
duende üzenete…
Zsuzsa, nálunk is az volt a kedvenc, legalábbis anyunál és apunál. Majdnem mindig grízgaluska volt a húslevesben. Én üresen ettem inkább a levest... Sokan szeretik tudom. Valamiért én sosem tudtam megszeretni.


Mirelle: igen, tényleg! Tésztás tészta! :)
Kata üzenete…
Grízes az, no!:) egyik kedvencem, imááádom! fincsi házi baracklekvárral, isteni!
Sallai üzenete…
Hát mi tagadás finomak, csodás a kép, de engem igazán az idézett érintett meg.
Köszönöm,
Ildikó
duende üzenete…
Szívesen, Ildikó! :)
Wise Lady üzenete…
Grízes tészta!- A darás tészta a fülemben mindig darázstésztává alakul.
Finom melegített folyós baracklekvárral imádjuk! Megvan a holnapi ebéd neken is.
duende üzenete…
Nekem is, de a grízes tésztának úgysincs érteleme, ellenben a darázstészta! :)))

Ne is mondd, Whise Lady! Rummal kevert melegített sárgabaracklekvárral, hm.... :)
Marcell üzenete…
Jajj de jó. Végre valaki leírja, hogy pontosan hogyan kell csinálni. Én mindig túl sok vizet öntöttem rá egyszerre, és így nagy daragombócokká állt össze az egész, és nem tudtam őket szétszedni. Köszönet a receptért:)
duende üzenete…
Marcell: nagyon szívesen! :)

Én is legelőször úgy csináltam, ahogyan Te. Aztán rájöttem a technikára... :) Szerencsére. Mert nagyon szeretem a darás tésztát. :)