2013. március 23., szombat

Medvehagymás spagetti

  
A szél mögé szegezem szárnyaim
Nem talál rám senki és semmi
Mint szennyes ruhákból úgy bújok ki
Minden fájdalomból és elutasítottságból
Egyetlen feladatom van a Földön
Életet kell menteni!

Kuplerájtól Mennyországig koptatták e titkot
Mégis ez az egyetlen út:
Engedem hogy megszeress
S te engedd meg hogy szeresselek

                                                                         (Tornay András) 



Az egyik kedvencem lett, mert annyira finom... a sajtos-tejfölös tészta kicsit extrább, olaszosabb változata. Ha egyszer kóstoltad, többször el fogod készíteni, mert isteni.

Hozzávalók 2 főre:
25-35 dkg spagettitészta (étvágy szerint),
2 félmarék medvehagyma,
1 nagy gerezd fokhagyma,
1/2 dl fehérbor,
3 dkg vaj,
kevés olívaolaj,
só, frissen őrölt bors,
1 kisdobozos tejföl (zsírdús),
5-10 dkg reszelt olvadós sajt (lehet benne kevés füstölt is).

Tegyünk fel vizet sóval forrni a tésztának. Közben a vajat olvasszuk fel egy nagy serpenyőben, adjunk hozzá egy teáskanálnyi olívaolajat is. A fokhagymát vágjuk apró kockákra és futtassuk meg kevés sóval kis lángon a vajon. Majd öntsük hozzá a fehérbort, tegyük nagyobb lángra az egészet. Hagyjuk kissé forrni, hogy az alkohol elpárolgoghasson belőle. Tegyük bele a jól összeaprított medvehagymát is, sózzuk, borsozzuk, majd a tejfölt is keverjük hozzá. Kóstoljuk. Ha savanykás lenne a bortól, csipetnyi cukorral kerekítsük az ízét. Végül keverjük hozzá a reszelt sajtot is, hagyjuk teljesen elolvadni.
A kifőtt spagettitésztát szedjük bele a szószba, és jól keverjük át. Kevés főzővizet is löttyinthetünk hozzá, ha túl sűrű lenne a mártás. (Épp ezért a sózással óvatosan, mert a főzővíz ugye elég sós.)
Tálaláskor meglocsolhatjuk a tányérban még plussz olívaolajjal vagy tökmagolajjal. Tényleg nagyon finom.
Ha valaki nem jut medvehagymához, szerintem snidlinggel vagy petrezselyemzölddel helyettesíthető.
 

2013. március 15., péntek

Tojásos szendvicskrém medvehagymával


az én poklomban
számolnak és mértékkel
szeretnek; órát
lesve időznek; folyton
véleményük van;
csak idő van, semmi tér.
Azt mondják: PERSZE.
Csak idő van, semmi tér;
mindenki siet,
nyilatkozik, birtokol,
temet, nemz és szül
– semmi nincs, csak történik
az én poklomban

                                                                                   (Fodor Ákos)




Ezt a receptet a közelgő ünnepre is ajánlom, vagy ünnep utánra, ha lenne sok maradék főtt tojás húsvétról. Medvehagyma is lesz még, de ha nem jutunk hozzá, újhagymával, snidlinggel is tökéletes, vagy akár petrezselyemzölddel is.

Hozzávalók:
4-5 főtt tojás,
15 dkg márványsajt,
só,
frissen őrölt bors,
1 teáskanál mustár,
1 csokor zöldfűszer (medvehagyma, stb...),
12 dkg mascarpone (vagy 7-8 dkg vaj vagy 1 tubusos natúr krémsajt),
4-5 darab aszalt paradicsom.

A márványsajtot morzsoljuk el egy tálba, majd villával alaposan törjük össze. Adjuk hozzá a mascarponét, a és a többi hozzávalót is. (Mindent aprítsunk.) Alaposan keverjük ki a krémet, kóstoljuk. Hagyjuk hűtőben összeérni 1-2 órácskát, s aztán fogyasztható. Finomabb ha nem hűtőhidegen esszük, hanem szobahőmérsékleten és igazi házikenyérrel a legjobb, vagy nem túl édes kaláccsal.


2013. március 9., szombat

Tarlórépa paradicsomosan, csőben sütve


Magamon is érzem, hogy egyedi ízzel vonzódom az abszurdhoz, a helyzetkomikumhoz, az anti-hősökhöz és általában az elutasítottsághoz; különösképp szeretem a nehéz, fájdalmas hangon megszólaló zenét; képtelen vagyok egyszerre tudós akadémikus és elmélyült művész lenni, ráadásul azt érzem, hogy ezek mind-mind a normális világon kívül eső dolgok. Ahogy egyre idősödöm, lépésről-lépésre felismerem és magamhoz ölelem hóbortosságomat, és meglelem benne a szabadságot. A dühöm és különféle idegenkedésem mértéke fájdalmas elzárkózottságba taszíthat, de már az is megváltás, ha nem zárkózom be a kisebbrendűség érzésébe. A mérleg nyelvén táncolok, nem kevésbé ingatag helyzetben, mint mondjuk Glenn Gould, félúton a társadalomból való kilépés és benne maradás, az értelem és az abszurditás, az egyéni arculatom elvesztése és saját, testre szabott kreativitásom között.

(Thomas Moore: A lélek sötét éjszakái)



A tegnapi saláta után egy újabb "mentsükmegWilliet" recept. Találtam pár kerekrépát (tarlórépát) még a vízözön előtti időből a hűtő egyik alsó dobozában, meg egy felbontott féligteli sűrített paradicsomos üvegcsét. Szegénykék már elég fáradtak és sebesültek voltak... és láss csodát: a feltámadás tényleg létezik és élet és elevenség rejlik benne... Tényleg, Noé vajon növénymagokat is vitt a bárkáján?!
Az étel tökéletes szerintem cukkiniből, karalábéból, karfiolból, brokkoliból, de leginkább én legközelebb kelkáposztából fogom készíteni. Csak azt nyolcadcikkekre kell vágni, kissé előfőzni forrásban lévő vízben, s a többi ugyanaz.

Hozzávalók 2 főre:
3 db közepes méretű tarlórépa (kb. 60 dkg tisztítva),
3 nagy gerezd fokhagyma,
1 kis fémdobozos sűrített paradicsom,
só,
kevés liszt,
olaj, olívaolaj, vaj,
csipetnyi cukor,
valamilyen zöldfűszer (majoránna, kakukkfű, zsálya, rozmaring, petrezselyemzöld, bazsalikom, szurokfű, stb...)
füstölt és sima olvadós sajt a tetejére,
illetve 1 tojás+1 dl tejszín felvert keveréke.

A kerekrépát meghámoztam és 2-3 miliméteres vékony szeletekre vágtam. Besóztam kissé és finoman lisztbe forgattam őket. Kevés olaj-vaj keverékén piros-ropogósra megsütöttem a szeleteket egy serpenyőben. (A lisztbe forgatás el is maradhat...) Figyelmeztetés: már így is isteni, vigyázzunk a kóstolgatással, mert hajlamos elfogyni a készlet a tányérról!!! :)
A visszamaradt zsiradékon megfonnyasztottam a kis kockákra vágott fokhagymát, hozzátettem a sűrített paradicsomot is, kevés vízzel felöntöttem, hogy olyan szósz sűrűségű legyen. Fűszereztem zöldfűszerrel (én most majoránnával), és 1-2 percig forraltam, hogy összeálljon az íze. Végül beleforgattam az elősütött répaszeleteket, végül kivajazott hőálló tálba tettem. Ráöntöttem a tojás-tejszín keveréket, megszórtam reszelt sajttal és forró, előmelegített sütőbe tettem 10 percre. Tálaláskor alaposan megöntöztem még finom olívaolajjal.
Elmaradhatatlan mellé valamilyen finom száraz, de friss, gyümölcsös fehérbor. Salute!


Amerikai káposztasaláta


   A kis Clara sokat olvasott. Könyvimádata nem tett különbséget, éppúgy kedvelte a Marcos bácsi titokzatos bőröndjeiből előkerülő mágikus könyveket, mint a Liberális Párt dokumentumait, amelyeket az apja íróasztalán talált. Számtalan füzetet teleírt egyéni észrevételeivel, feljegyezte bennük a fontosabb eseményeket is, ennek köszönhető, hogy nem merültek a feledés ködébe, és így most én felhasználhatom őket, hogy megidézzem a múltat.
   Clara látnok volt, ismerte az álmok jelentését. Ez az adottsága vele született, neki nem kellett bonyolult, kabalisztikus tanulmányokat végeznie, mint Marcos bácsinak, aki sokkal több erőfeszítéssel sokkal kevesebbre jutott. Az első, aki felfigyelt Clarának erre a képességére, Honorio volt, a házi kertész, aki egy napon azt álmodta, hogy kígyók másznak a lába körül, és hogy megszabaduljon tőlük, addig rugdosta őket, míg tizenkilencet megölt belőlük. Elmesélte a lánykának, miközben a rózsákat metszette, épp csak hogy elszórakoztassa, mert nagyon szerette, és sajnálta, hogy néma. Clara előhúzta a köténye zsebéből a kis palatáblát, és felírta rá Honorio álmának jelentését: "Sok pénz üti a markod, de nem fog sokáig tartani; könnyedén megszerezheted, csak tedd meg a tizenkilencest." Honorio nem tudott olvasni, de Nívea tréfálkozva és nevetve felolvasta neki az üzenetet. A kertész úgy tett, ahogyan az álom tanácsolta, és nyolcvan pesót nyert a titkos játékbarlangban, amely a szénraktár mögött volt. Vett rajta egy új ruhát és felejthetetlen dorbézolást csapott a barátaival, és egy porcelánbabát ajándékozott Clarának. A kislánynak ettől kezdve sok dolga akadt, rengeteg álmot megfejtett az anyja tudta nélkül, mert amint Honorio esetének híre járt, folyton faggatták az emberek, például arról, mit jelenthet, ha álmukban hattyúszárnyon röpködnek egy torony fölött; vagy ha csónakkal sodródnak az árban, és közben egy szirén valami özvegyasszonny hangján énekel; ha a hátukon összenőtt ikergyerekek születnek és mindkettőnek kard van a kezében; Clara pedig habozás nélkül rótta a táblácskájára, hogy a torony a halál, és aki fölötte röpköd, az megmenekül egy halálos balesetből; a hajótörött, aki a szirén énekét hallja, elveszti a munkáját, ínséget szenved, de egy asszony segít rajta, és üzletet köt vele; az ikrek férj és feleség, akiket a közös sors kényszere tart össze, de egymást sebzik a kardcsapásaikkal.
   Clara nem csak az álmokból jósolt. Jövőbe látott, és megsejtette az emberek szándékát; ez a képessége egész életén át végigkísérte, és idővel még jobban kifinomult.
   Clara úgy nőtt fel, mint a vadvirág, és Cuevas doktor hiába javasolta az Európából hozott új gyógymódokat, a hideg fürdőt és az elektrosokkot, amelyekkel ott a bolondokat kezelik.

(Isabel Allende: La casa de los espíritus (Kísértetház))




Ilyenkor tél végén már nagyon vágyom a friss zöldekre, salátára, retekre, újhagymára... de még nincsenek. Úgyhogy megszemléltem a hűtő tartalmát és készítettem egy amerikai káposztasalátát. Azt hiszem J. Olivernél láttam még régen egy műsorában. Finom, szeretem. Többféleképpen is készülhet a "coleslow", általában én így csinálom.

Hozzávalók 2 adaghoz:
20 dkg káposzta,
10 dkg sárgarépa,
1 kisebb-közepes fej lilahagyma,
1 kisebb alma,
2 normále savanyúuborka.
Az öntethez:
5-6 púposabb evőkanálnyi majonéz,
2 evőkanál tejföl vagy joghurt,
só,
lehelletnyi méz,
pár csepp valamilyen finom ecet (dió, tárkony, fehérborecet vagy verjus).

A káposztát, lilahagymát szép vékonyra szeljük, a többi hozzávalót a vastagabb lyukú reszelővel (tökreszelő) lereszeljük. Az öntet hozzávalóit is jól elkeverjük, majd a salátával szintén összekeverjük. Kóstoljuk, ha valami hiányzik, pótoljuk. (só, méz vagy ecet)
Hagyjuk állni 1-2 órácskát és már fogyasztható is. De akár egy egész éjszakát is pihenhet a hűtőben, csak finomabb lesz, jól összeérik.
Szoktam készíteni csak joghurttal is majonéz nélkül, úgy lájtosabb.