Elérkezett hát megint a karácsonyvárás, az advent - az év talán legszebb és legmisztikusabb időszaka. Még a legmorcosabb lelkűeket is megérinti a hangulata, valami különös varázs van ilyenkor bennünk is, körülöttünk is. Én már nagyon régóta nem törődöm az üzletek kínálatával, nálunk a családban közös megegyezés alapján sok éve nincs ajándékozás. Nem mintha nem lenne jó adni és kapni, csakhát sokan vagyunk már, és egyikünk sem Krőzus, sajnos. Ezért inkább csak a gyerekeknek hoz a Jézuska ajándékot, mi felnőttek pedig örömünket az együtt töltött idővel mérjük, az együtt nevetésekkel, együttlétekkel, beszélgetésekkel, a finom ételek s borok élvezetével. Nagy dolog már az is, hogy bőségesen terített asztalhoz ülhetünk, hogy egészségesek vagyunk és fedél van a fejünk felett.
Évekkel ezelőtt láttam egy videót, amiben egy ember arról beszélt, hogy a feleségével van egy fogadalmuk vagy játékuk. Minden hónapban a fizetésük pár százalékát nem önmagukra költik, hanem olyanokra, akik rászorulnak. Csak hogy meglegyen az adok-kapok egyensúlya. Nekem ez a gondolat és gyakorlat nagyon megtetszett akkor. Azóta mi is gyakoroljuk, s mivel nagyon szeretjük az állatokat, a zalaegerszegi Bogáncs Állatmenhelyre szoktunk vinni minden hónapban állateledelt, meg ha van kidobnivaló meleg pulóver, takaró, azt odaadjuk, hogy ne fázzanak az állatkák.
Kicsit hosszúra nyúlt a bevezetőm, pedig csak annyit szerettem volna írni, hogy adni nagy öröm, adni jó. Mindenfelé nagy reklámokkal mennek jótékonysági karácsonyi akciók, így hát én is csatlakozom. Viszont semmi csimbumm, nincs nyereményeső és jutalom a jótékonyságért... csak adj, ha úgy érzed, jólesne. Nem lesz megemlítve a neved, nem kapsz jutalomcsontocskát sem kitűzőt. Csak Te fogod tudni, hogy gondoltál másokra is, csak Te fogsz érezni a szíved tájékán melegséget. Látod? Kettőt fizethetsz, s egyet kapsz: jóérzést. Ez az én akcióm.
Két lehetőségre hívnám fel a figyelmet.
"Ha megmentesz egy lelket, egy egész világot mentesz meg." Martin és családja
"Az állatbarát különleges emberfajta. Nagylelkű, tele együttérzéssel, talán egy kissé könnyen válik szentimentálissá és a szíve akkora, mint a felhőtlen égbolt." Állatvédelmi Járőrszolgálat Zala Megye
Hálás szívvel köszönöm a figyelmeteket, mindenkinek csodákkal teli Adventet s karácsonyi készülődést kívánok, ha addig nem találkoznánk. :)
12 megjegyzés:
Ha az ember szívből ad,akkor nem vár érte cserébe semmit.Mert úgyis kap,amiről írtál:jóleső érzést,melegséget.
Neked is örömteli kézülődést,meghitt napokat kívánok.
Magamnak és mindnyájunknak pedig néhány receptet,ötletet,szép képet,kedves,elgondolkoztató idézetet.Tőled.
Drága Tálaló, nagynagy ölelés Neked, szívtől szívig és csodálatos Adventet és remélem, ideérek a blogra is valamikor... :)
Mostanság ritkán jutok oda, hogy az elolvasott blogokon kommenteljek is. Pedig ha csak ennyi jótevés jut egy napra, már talán az is valami.:))
Örömteli, mosolygós napokat kívánok, és szép Karácsonyt!
Kedves Zsuzsa, így igaz, nagyon aranyos vagy, köszönöm és viszont kívánom! :)
Továbbra sem enged a blogom semmit feltenni, a picassa webhely ingyenes 1 GB-ja tele van, vegyek hozzá akkor mehet minden tovább, mindenesetre egy hozzáértővel megkonzultálom, hogy most ilyenkor mi van.
Ezt azért írtam ide, hogy enged-e kommentelni:-))))
Tegnap ehhez a bejegyzésedhez kb. ezeket írtam:
Nálunk is pont így megy már egy ideje családilag is, meg az állatokkal is ahogy nálatok. Szerintem is nagy dolog, hogy mi le tudunk ülni terített asztalhoz jókat enni, beszélgetni, élvezni a kicsik örömét. Végtelenül sajnálom azokat a családokat, gyermekeket, magányos embereket akik ezt nem engedhetik meg,és a kidobott semmiről sem tehető állatokat, borzaszt, hogy egyre többen vannak. Segíteni kell mindenkinek a maga környezetében amit csak tud, amit a lehetőségei megengednek és nem csak karácsonykor.
Borzasztó lett ez az ország. Remélem nem marad így, mert a jóérzésű emberek egyszer csak megelégelik és tesznek róla.
Én is támogatok egy pár szervezetet, nem mondom meg kiket, miket, mert ez az én dolgom, nem is horribilis összegekkel, de úgy vagyok vele, hogy ha sokan adunk sokfelé, akkor a sok kicsi sokra megy.Azt sajnálom, hogy nem tudok még többet és még többfelé adni.
Iszonyúan sok a rászoruló sajnos:-)))
Anikó, bizony nagyon sokan vannak, akik rászorulnak.
És elég is ennyi öröm a karácsonyhoz, igaz? :)
És milyen jó érzés segíteni. :)
Igen, nagyon jó érzés, és ennek olyan természetesnek kéne lennie mindenkinek, mint a levegővételnek, de tudod mi a tapasztalatom, legalábbis ezt látom magam körül, mert sokféle típusú és módú embert ismerek, hogy azok segítenek és adományoznak a legtöbbet,és a "legmagátólértetődöttebben" akiknek nincs is olyan sokból adnia, akiknek meg bőven lenne, az nem ad. Ilyen a világ:-))))
Köszönöm hogy olvashattam Martin és családjáról, és megadtad a lehetőséget, hogy segíthessek. Nem értem hogy miért nem írtak róluk a Zalai Hírlapban, sokkal több emberhez jutna el a történetük, hiszen itt laknak a közelünkben.
Adri, én köszönöm! :)
Nem tudom, de ahogy mondani szokták: a sors útjai kifürkészhetetlenek... :)
Drága Csipkerózsika!Küldöm a herceget:))
:))) Az jó lesz! Egy sármos, jóképűt ha lehet... :) Kicsit elaludtam, igen... Ideje lenne felébrednem... :)
Megjegyzés küldése