Teakolbász

Fűszerek 10 kg-hoz:​

• só: 220 g ​
• őrölt fehér bors: 30 g 
• őrölt paprika (édes): 10 g
• őrölt kardamom: 5 g
• őrölt szerecsendióvirág: 5g ​
• rum aroma vagy sütőrum: 30–40 ml (ízlés szerint) 

Én most kolbász formátumban készítettem el, 1,5 kg marha és sertéshúsból vegyesen. Nagyon finom ez a fűszerezés, majd próbálkozom egy krinolin formával is. Ez a mennyiség 4-5 főre elegendő.

Forrás és köszönetem a szuper receptért:

https://www.facebook.com/reel/2087772419286515?locale=hu_HU

Pikáns paradicsomos raguleves török módra

Két napja megint ezt a kedvenc cukkinis ételünket főztem. Maradt egy kevés, pont annyi, hogy maradékhasznosítós két adag levesnek elég is volt. És milyen isteni leves lett belőle! 

Egy török orzo leves alapján csináltam. Orzo: rizsszem alakú tészta. Az én levesembe tehát nem tészta, hanem ez a ragu került. 

Egy evőkanál olívaolajon átpirítottam egy evőkanál sűrített paradicsomot úgy egy percig, aztán 2 gerezd zúzott fokhagymát is átfuttattam a pürével együtt, majd 2 nagyobb lereszelt paradicsomot is hozzáadtam. (A paradicsomot félbe vágtam, a vágott felénél reszeltem le a tökreszelőn, így a héja szépen egyben a kezemben maradt.) Fűszereztem sóval, borssal, egy mokkáskanál pirospaprikával, szárított mentával, hozzáadtam a ragut, és felöntöttem vízzel. Egy fél marék bulgurt is beledobtam a fazékba. Forrás után 5 percig hagytam főni, végül vágott petrezselyemzöldet is kevertem a levesbe. Tálalásnál adtam mellé egy-egy citromgerezdet, finom pikánssá tette a levest. Természetesen a chili sem hiányozhatott, mint kísérő hozzávaló a leves mellől, aki szereti, annak mindenképpen chilivel ajánlom. Tartalmas, ugyanakkor pikáns, igazi könnyű nyári leves lett. Megtartom. 

Ha nincs ilyen ragumaradék, a leves ugyanez, csak ragu helyett tésztát főzzetek bele. Ha van orzo, akkor azt, ha nincs, akkor pl. gyufatésztát. Víz helyett ha nincs benne hús, vagyis ízletesebb belevaló, alaplével is felönthetitek a levest. A leveshez szárított menta kell, más ízhatást ad, mint a friss.

Sajtos fehér grillkolbász

A nyár nem csak a rekkenő melegről, napfényről, vízpartokról és fürdőzésekről szól, de a grillezésről is. 

Már akinek van kertje vagy terasza hozzá ugyi. Sajnos nekünk nincs. Ennek ellenére én rendszeresen töltök házilag grillkolbászokat, mert egyrészt amiket lehet kapni drágák, másrészt nem biztos hogy finomak is. Amikor vennem kellett új konyhai robotgépet, direkt olyat választottam, amihez van húsdaráló is, illetve kolbásztöltő tartozék is. Így seperc elkészül nálam egy sütni való kolbász. 

A mostani receptre Hargitai György you tube csatornáján bukkantam, ezúton is köszönetem Húsmesternek! Ma ezt ebédeltük kenyérrel és mustárral, és mondhatom, hogy nagyon nagyon finom volt. Pontosan követtem a receptet, két kivétellel: szárított petrezselyem helyett frisset használtam, és mivel cheddar sajt nem volt itthon (meg közeli boltokban sem), ezért a COOP saját márkás ömlesztett füstölt sajtját használtam hozzá, és nagyon jól működött a receptben. Én csak 75 dkg húsból készítettem, a hozzávalókat arányosan lecsökkentve. Négy főre viszont készítsétek másfél kg húsból. Ez a kolbász készülhet marhahúsból is, vagy vegyesen sertés-marha húsból, de akár csirke- vagy pulykamellből is.

 

SAJTOS FEHÉR GRILLKOLBÁSZ 

Hozzávalók kb. 15 pár kolbászhoz: 3 kg sertéslapocka, 1 kg bőr nélküli hasaalja szalonna, 72 gramm só, 12 gramm őrölt fehér bors, 16 gramm őrölt majoránna, 20 gramm szárított petrezselyem, 4 gramm őrölt szerecsendió, 4 gramm őrölt kömény, 1 citrom reszelt sárga héja, 1 gramm őrölt gyömbér, 5 gramm cukor, 4 dl jeges víz, 40 dkg vörös chedar sajt, 40 dkg füstölt edami sajt, 10 méter sertésvékonybél. 

Az elkészítéséről a videót itt találjátok: https://www.youtube.com/watch?v=tCzfJY-eqSQ&t=69s

A lecsó

Mikor egy kocsmai asztalnál azt mertem mondani, én bizony teszek a lecsóba fokhagymát, a közismert konyhahős, B. szemrehányóan villantotta rám ördögi tekintetét. Azután egy másik barátommal, P-vel keveredtem heves vitába, álltunk hajnalban a sötét utcán, és órákig ordítoztunk lecsóügyben. Lassacskán rá kellett döbbennem, talán nincs a jelen magyar gasztrozófiának szimbolikusabb és sorsdöntőbb kérdése a lecsónál. 

(Cserna-Szabó András: Lecsó) 

Lecsó. Ahány ház, annyi szokás. Most leírom, én hogyan tanultam anyutól. Először is, nálunk a lecsó hús nélküli. A legjobban a natúr lecsót szeretjük, vagyis nincs benne kolbász, virsli, szalonna. Ha ilyet ennénk, akkor külön szoktam hozzá sütni ezekből. Pont azért szeretjük a lecsót, mert egy könnyű, mediterrán nyári étel, forróságban az egyik legjobb, épp ezért nem teszek bele nehéz füstölteket, és nem zsírral főzöm. A magyar konyhának amúgy is igen kevés gyomorkímélő fogása van, miért is ne hagynánk meg azt a keveset ilyennek, miért nehezíteném, téliesíteném el a lecsót? Nem szoktam. Tehát. 

Végy egy nagy, széles lábast. A lecsónak hely kell. Pucolj meg 2 nagy fej hagymát, a lábos aljára önts legalább 6-8 evőkanál olajat. A lecsó nem jó, ha nincs benne elég zsiradék. Mert vizes lesz, nem lesz tunkolható, isteni szaftja. A hagymát én kézből félkaréjokra vágom, egyből a lábosba. Mindent kézből vágok bele egyébként, lecsónál nálam nincs használatban vágódeszka. Ha kissé megpárolódott a vöröshagyma, két cikk fokhagymát is dobj hozzá szeletelve. Kissé futtasd át a forró zsiradékon, aztán adj hozzá egy teáskanál (csapott) pirospaprikát is. Egyből vágj rá 6-7 paradicsomot. Sózd is kissé. Rotyogtasd, hadd eresszen levet a paradicsom. Ő lesz a lecsó sűrű, finom szaftja. Ha már félig megrottyant a paradicsom, mehet rá a 9-10 darab paprika. Én ezt is kézből, és nem karikákra, hanem nagyobb darabokra vágom, és nem TV paprikából, hanem színes, csípős paprikát veszek lecsóhoz mindig. Sózd újra, és nagy lángon rotyogtasd fel, míg minden átmelegedik, aztán tedd közepes lángra és tégy rá fedőt. Olyan 10-15 percig főzd így, és ha úgy ítéled, hogy a paprikák megpuhultak, de még egyben vannak, késznek nyilváníthatod a lecsót. 

Tudom, hogy a legtöbben először a paprikát teszik bele. De én nem szeretem, ha ehetetlenül puhára fő a lecsóban, anyutól is így tanultam, és világbajnok volt a lecsója. Kettő: a paradicsom az, ami a sűrű szaftot adja, tehát először neki kell szétfőnie, a paprikának viszont egyben kell maradnia. Vizet nem teszük a lecsóhoz, ha kellő mennyiségű a paradicsom, fölösleges. 

Innen aztán lehet mellé enni kenyeret, krumplit, rizst, tarhonyát, nokedlit. Lehet rá tojást ütni. 

Ez a mennyiség olyan 3-4 főre elegendő.

A lecsó, ahogyan én főzöm. Mi casa, mi lecso. 

És a lecsó Gundel Károly szerint: 

1,4 kg zöldpaprika 

60 dkg friss paradicsom 

15 dkg vöröshagyma 

8 dkg zsír 

5 dkg füstölt szalonna 

5 gramm fűszerpaprika 

só 

A húsos zöldpaprika magházát eltávolítjuk, hosszúkás cikkekre vágjuk. A paradicsomot néhány másodpercre forró vízbe mártjuk, héját lehúzzuk, és negyedekre (a nagyobbakat cikkekre) daraboljuk. A hagymákat hosszában ketté, majd a rostokra keresztben, félkör alakú szeletekre vágjuk. Elég nagy lábast vegyünk, hogy az anyag kellően szétterülhessen benne! Zsírban a bőr nélküli, apró kockákra vágott szalonnát üvegesre, majd a hozzáadott hagymát világosbarnára pirítjuk. Ezután gyorsan elkeverjük benne a fűszerpaprikát, és azonnal hozzátesszük a zöldpaprikát és a paradicsomot. Megsózzuk, majd előbb fedő nélkül gyors tűzön, később - ha levének egy része már elfőtt - fedő alatt, mérsékelt tűzön puhára pároljuk. (Gundel Károly: Kis magyar szakácskönyv)

Basturma, bresaola (szárított, nem füstölt sonka)

Gondolom, nem csak én vagyok egyedül azzal, hogy ma már elképesztően drágák a jó minőségű szalámik, sonkák. Már ha olyat szeretnénk enni, ami nem csupa víz, meg tartósítószer meg ki tudja mi. Sajnos nekünk nincs kertünk, ha lenne, már évek óta magam tölteném a kolbászt, füstölném a sonkát, szalonnát. 

Viszont. Léteznek a nem füstölt, ellenben érlelt sonkák, méghozzá a világhíresek épp ilyenek: pármai sonka, serrano sonka, iberico sonka. Ezeket, ha nem is olyan minőségben, de otthon is elkészíthetjük. Készülhet szűzpecsenyéből, karajból, tarjából. A legáltalánosabb elnevezése Basturma, a marhahúsból, fehérpecsenyéből készültté pedig Bresaola, legalábbis az olaszoknál. Mivel nem vagyok hajlandó egy vizes, seízű sonkaszalámiért 5-6 ezer forint/kilós árat kifizetni, megcsináltam karajból a basturmát. Nagyon finom. 

Én így elsőre csak egy 85 dkg-os darabból készítettem. Először a húsról le kell vágni a rajta lévő fehér vastagabb hártyaszerű réteget-felületet, mert azon nem megy át a só. A menete: egy zárható edényben full sóba kell tenni 3 napig. A só legyen jódmentes. Minden nap le kell önteni a kilökődött vizet alóla, majd újra sózni. Nem kell teljesen sóba temetni, de mindenütt vastag sóréteg fedje. Három nap után le kell mosni, és ahány napig állt a sóban, annyi óráig kell vízbe áztatni, félóránként cserélni rajta a vizet. Első tapasztalat: én plusz 1-1,5 órát ráhúznék, nekem kicsit sós a végeredmény így. Aztán papírtörlővel teljesen szárazra kell törölni a húst, és egy fűszerkéregben meg kell forgatni. Ebben lehet bármilyen száraz fűszer: pirospaprika, chili pehely, bors, koriandermag, szegfűbors, kömény, édeskömény, fokhagyma granulátum, szerecsendió, stb... Ízlés kérdése. (Friss fűszernövénnyel nem lehet csinálni!) Aztán egy tiszta pamutanyagba be kell tekerni, madzaggal átkötni, és hűtőbe tenni 3 hétre. Közben forgatni, hogy mindenütt egyenletesen száradjon. Télen ha van hűvös helység, az még jobb. Olyan 15 fokig szabad levegőn lehet szárítani. Az én 85 dekás darabomból 47 deka lett a végeredmény. Viszont kiadós, mert úgy finom, ha hajszál vékonyra van szeletelve, mert kellően ízes és zamatos. Alig várom a sárgadinyne szezont, hogy ezzel a finom sonkával ehessem. Innentől folyamatosan lesz egy érlelődő darab a hűtőben, az biztos. Egyébként egyszer már csináltam marhahúsból, na hát az az igazi. Az olyan finom, olyan mennyei, hogy elmondani nem tudom. Csak hát az már sajnos nagyon drága lett. 

Tipp: a sóhoz 5-10%-ban kristálycukrot is keverhetünk, állítólag segít megőrizni a hús szép színét.

Tipp2.: ha szűzpecsenyéből csinálnám, én csak 2 napot adnék neki sóban, mivel jóval vékonyabb hús, mint egy karaj, vagy tarja.

Tökmagos, köménymagos rozsos gyors gyökérkenyér

A kedvenc nem fehér kenyerem. Teljes kiőrlésű lisztek közül csak a rozst szeretem, a búzáét képtelen vagyok megenni. Olyan íze van, mint a fűrészpornak. De a rozs finom. Szomszédasszony volt nálam most, meg is jegyezte, milyen szép kenyerem van. Kérdeztem, megkóstolja-e? Vágtam neki egy csücsköt, aszonta nagy lesz az! Hát, nem bírta abbahagyni az evését, épp pár falatot vitt haza... Szóval le vagyon tesztelve! 

Hozzávalók: 

• 2 dkg friss élesztő 
• 2 csapott teáskanál kristálycukor 
• 40 dkg sima BL55-ös liszt 
• 10 dkg teljes kiőrlésű rozsliszt 
• 2 púpos teáskanál só 
• 2 teáskanál sikér (elhagyható, ha nincs készleten) 
• 4 evőkanálnyi tökmag 
• 2 teáskanál egész köménymag 
• 1 mokkáskanál őrölt köménymag 
• 4 dl langyos víz 
• 4 cl étolaj 

Egy tálban a víz egy részével kikeverem az élesztőt és a cukrot. Aztán beleszitálom a fehér lisztet, hozzáadom a rozslisztet, sót, sikért, olajat, fűszereket, tökmagot és a maradék vizet. Sűrű, a nokedli tésztához hasonló tésztát kapok, nem keverem túl. Tiszta nylonzacskóval lefedve hagyom kelni. Ha a duplájára kelt, párszor áthajtogatom. Megint hagyom duplára kelni, megint meghajtogatom. Mikor harmadszorra is megkel, kiborítom lisztezett felületre, és kinyújtogatom egy nagy téglalappá. Csak kézzel és vigyázva, hogy a buborékok benne maradjanak a tésztában. Aztán szorosan feltekerem, összecsípem, majd jól megtekerem. Szilikonos papíros nagytepsire teszem, letakarva hagyom kelni. Előmelegített 180 fokos sütőben 40 percig sütöm. Isteni finom! Frissen is, több naposan pirítósnak is mennyei. A hozzávalókból egy 90 dkg-os kenyér lesz.

Vegetáriánus pacalleves (laskagomba leves)

A minap nagyon szép laskagombát tudtam venni a piacon, ráadásul a biozöldségesnél, ráadásul nem is drágán. Körül is néztem a neten, milyen levest lehetne főzni belőle, és meg is találtam az igazit Aleda konyhájában. Már többedszer leltem nála igazi finomságot, amit ezúton is nagyon köszönök!

Ő azt a nevet adta neki, hogy vegetáriánus pacalleves, szerintem nagyon találó! :) Ez a leves amilyen egyszerű, olyan isteni finom! Tegnap csak nagyokat hümmögtünk férjurammal evés közben, olykor-olykor meg is szólalva: hogy ez milyen isteni!... Közösen meg is szavaztuk, hogy felkerül az állandó repertoárra.

Hozzávalók 4 főre:

• 25-30 dkg laskagomba
• 1 közepes sárgarépa
• 4 nagyobb gerezd fokhagyma
• 2-3 evőkanál olaj
• 2 púpos evőkanál tejföl
• 1 púpos teáskanál étkezési keményítő
• 1 púposabb teáskanál liszt
• 1 teáskanál mustár
• só, frissen őrölt bors
• egy csipet kristálycukor
• és ízlés szerint kínálhatunk hozzá vagy ecetet, vagy citromlét

A sárgarépát hámoztam, megmostam, és a négyoldalú reszelő tökreszelő részén lereszeltem. A gombát megmostam, a száráról levágtam a fejeket (a vaskos szárrészt is vágjuk le, rágós lehet, de nem kell kidobni, a fagyasztóban eláll és húslevesbe jó ízesítő lehet), és kézzel csíkokra tépkedtem. Az olajon kevés sóval megdinszteltem a sárgarépát és a gombát, mikor összeestek a zöldségek, és a répa színt engedett, felöntöttem vízzel. Sóztam, borsoztam, egy csipet cukrot is adtam hozzá, valamint a zúzott fokhagymagerezdeket, majd puhulásig főztem. Végül a tejfölt elkevertem a mustárral, étkezési keményítővel, liszttel, és kevés hideg vízzel. Adtam hozzá a forró levés levéből is, így hőkiegyenlítettem. Végül hozzáöntöttem a kész leveshez, hagytam felforrni, közben kevergettem, s még 1-2 percig forraltam, és késznek nyilvánítottam. 

Kínáljunk hozzá vagy citromot, vagy fehérborecetet, vagy sima ecetet, savanykásra hangolva is nagyon finom.

Vajkrémes tojáspástétom

Itt a tavasz, hamarosan itt a húsvét is, ergo itt a tojás szezon is. A mai tarokkpartinkra készítettem ezt a pástétomot. Bevallom, a majonézes verziót egyáltalán nem szeretem, a zsidótojást viszont nagyon. De az meg kacsazsírral az igazi, az meg most nincs készleten. Ellenben találtam a hűtőben egy jövő héten lejáró vajkrémet. Azt kell mondjam, talán ez lesz a kedvenc tojáspástétomom. Krémes, ugyanakkor könnyű, tényleg nagyon finom. Ajánlom majd húsvétra is, vagy húsvét utánra, ha túl sok főtt tojás maradna meg. Illetve lassan előbrummognak a medvehagymák is, és ehhez a kencéhez kifejezetten jól illik ez a kora tavaszi zöldfűszer. 

Hozzávalók 5-6 főre: 

• 12 db főtt tojás 
• 1 db 25 dkg-os natúr vajkrém (én Spáros sajátmárkásat használtam) 
• 2 teáskanál mustár (nem púpos) 
• 4 dkg snidlinges fűszervaj (még találtam ennyit a fagyasztómban), ha nincs, akkor ennyi vaj és friss medvehagyma aprítva 
• 1 evőkanálnyi nagyon apróra vágott vöröshagyma (púposkásan) 
• frissen reszelt szerecsendió 
• frissen őrölt bors 
• só 

A szobahőmérsékletű fűszervajat elkevertem a vajkrémmel, a mustárral, a tojásszeletelővel összekockázott tojásokkal, sóztam, borsoztam, szerecsendiót reszeltem bele. És ennyi lenne. Kóstoljuk: ízlés szerint lehet a mustár, bors, szerecsendió mennyiségét alakítgatni.

Lyoni hagymás kacsamáj

Volt egy nagyobb mennyiségű, egyszer már használt olajam átszűrve. Meg kaptam a piacon nagyon szép friss kacsamájat. Nem volt kérdés, hogy az olajat beáldozom lyoni hagyma sütéséhez.

Hozzávalók 4 főre:

a lyoni hagymához:

• 3 extra nagy méretű vöröshagyma
• 10 dkg liszt
• bő olaj

a májhoz:

• 90 dkg kacsamáj
• 2 nagy gerezd fokhagyma
• só, frissen őrölt bors
• sok majoránna
• 1 teáskanál pirospaprika
• 1 evőkanál kacsazsír (vagy más zsiradék)
• 2 dl alaplé (leveskockából is tökéletes)
• 0,5 dl száraz fehérbor
• egyetlen kis csipet cukor

Először a lyoni hagymát készítettem el. A hagymákat félkaréjokra vágtam, nem túl vékonyan. Egy nagy tálba tettem, és meghintettem a liszttel, aztán alaposan összeforgattam. Közben már melegedett az olaj egy mélyebb, nagyobb lábosban. Mikor kellően forró lett, három adagban kisütöttem benne a hagymákat úgy, hogy olajba tétel előtt a fölös lisztet leszitáltam róluk egy nagy lyukú szűrőkanálban. Miután megsültek, egy konyhai papírtörlővel bélelt tálba szedtem ki. Figyelem: a hagymát nem sózzuk, mert vizesedik tőle, és nem lesz könnyen kisüthető és nem lesz igazán ropogós!

A májakat megtisztítottam, megmostam, lecsepegtettem a vizet róluk. A fűszerekkel meghintettem (só, bors, majoránna) és jól elkevertem, majd a felhevült zsiradékban szép pirosra sütöttem őket. A legvégén hozzájuk dobtam a vastagabb szeletekre vágott fokhagymát is, őket is átfuttattam a forró serpenyőben, hogy a nyerssességüket elveszítsék. Majd hozzájuk öntöttem a fehérbort is, és még két percig sütöttem nagy lángon a serpenyőben a májakat. Végül felöntöttem az alaplével az ételt, és a kevés pirospaprikát is hozzáadtam. Leheletnyi cukorral megszórtam, és pár percig rotyogtattam, és készen is volt.

Burgonyapürével és rizzsel, illetve a lyoni hagymával tálaltam. Nagyon fincsi volt.

Arabos-keleties füszerezésü sült kacsaszárnytövek

Szeretjük a kacsát. Húslevest például a legtöbbször kacsanyakból főzök, mert nagyon jóízű levest ad. És szeretjük a kacsszárnytövet is, ha szép frisset látok, szoktam venni. Nagyon jó sütve, és abszolút megfizethető. A mai ebédünk is nagyon finom lett, sikerült egy igazán kacsához illő fűszerezést adnom neki. Le is írom, mert nem akarom hogy feledésbe merüljön, szerintem máskor is fogom még így sütni. 

Hozzávalók egy leves után 2 főre:

• 10 db kacsaszárnytő
• 1 evőkanálnyi mustár
• 1 nem túl púpos teáskanál kristálycukor (vagy ennek megfelelő méz)
• 1 csapott mokkáskanál őrölt gyömbér
• 1/2 mokkáskanálnyi frissen reszelt szerecsendió
• 1 késhegynyi őrölt fahéj
• 1 mokkáskanálnyi cayenne bors
• 1 nagy, duci gerezd fokhagyma
• só
• 1 teáskanálnyi kacsazsír (vagy ennek megfelelő vaj)

A szárnytöveket letisztítottam és besóztam, majd a kacsazsírral és mustárral is bekentem. Rájuk szórtam sorban a fűszereket is, és alaposan bedörzsöltem velük a húst. A tepsit vékonyan kikentem zsírral, a duci gerezd fokhagymát négy vastagabb szeletre vágva a szárnytövek alá tettem. A hús alá öntöttem 1/2 dl vizet, lefedtem a tepsit alufóliával, és 180 fokosra állított sütőbe tettem alsó-felső sütésre. Másfél órát hagytam a fólia alatt, majd föltettem a legfelső rácsra és 200 fokra állítva a sütőt, hagytam szépen megpirulni őket. Csak 10 perc kellett nekik.

Nagyon ízletes, igazán finom, vajpuha husi lett a végeredmény. 

Köretként illik hozzá a petrezselymes burgonya, a burgonyapüré, a párolt rizs, sáfrányos rizs, krémes puliszka, vagy a kuszkusz is. Kísérőnek lehet adni hozzá egy alma vagy őszibarack kompótot, illik hozzá.

Velös pirítós

A velős pirítós is egy megosztó étel. Vagy nagyon szereti valaki, vagy utálja, tapasztalataim szerint.

Két főre mondom, mert egy nagyobb családban is maximum 2 ember rajong érte. 

• 40 dkg nagyon friss sertésvelő
• 15 dkg vöröshagyma (tisztítva ennyi)
• 1 nagy kanál sertészsír
• só
• jó sok frissen őrölt bors
• kevés majoránna (el is hagyható)
• 1 mokkáskanál pirospaprika
• és TÉNYLEG csak egy késhegynyi őrölt kömény

A velőt megtisztítottam a hártyáitól. A vöröshagymát a zsíron kevés sóval üvegesre, vagy annál kicsit karamellizáltabbra sütöttem. Rátettem a velőt, fehéredésig sütöttem, közben fűszereztem is. Kóstolni kell, mert a sót igen kevéssé veszi fel, nehogy elsózzuk. Mikor kifehéredett, kevés vizet is adtam hozzá apránként, és még olyan 8-10 percig pirítottam. (Ne vizezzük túl, de egy keveset felvesz, krémesebb lesz tőle.) És ennyi lenne. Velőrajongóknak többet nem is kell mondanom - olyan ez, mint mikor a pap azt mondja házasságkötéskor, hogy most szóljon aki akar, vagy hallgasson örökre... Tökmagos rozsos házi kenyérből készült pirítóssal tálaltam. Lilahagyma mindenképp kell rá, de bármilyen friss zöldségnek örül: paprikák, retek, újhagyma, paradicsom. Fokhagyma rajongók a pirítóst megküldhetik egy kis fokhagymás simogatással is. 

Tipp: csak akkor vásároljatok velőt, ha tényleg nagyon friss. Könnyen romlik.

Gombás darálthúsragu kínai stílusban

Kiadós, gyorsan elkészíthető ebéd: gombás darálthúsos ragu kínai stílusban. 

Hozzávalók 4 főre:

• 40 dkg darált hús
• 8 közepes (normál) méretű csiperke gomba
• 3 dkg vaj
• 2 evőkanál olaj
• 1 nagy fej vöröshagyma
• 2 nagy gerezd fokhagyma
• 1 púpos teáskanál sűrített paradicsom
• 3 szem szegfűbors mozsárban összetörve (vagy őrölt szecsuáni bors)
• 2 evőkanál világos szójaszósz (vagy 1 evőkanál gombás szójaszósz)
• 1 teáskanál cukor
• 1 teáskanál fehérborecet (vagy rizsecet)
• 0,5 liter alaplé (kockából is tökéletes)
• só
• cayenne bors (opionális, ha szeretitek a csípőset)

Vaj-olaj keverékén sóval, őrölt borssal megpirítottam a gombaszeleteket, majd hozzáadtam a félkarikákra vágott vöröshagymát, lapkákra vágott fokhagymát, pár percig tovább pirítottam, aztán hozzáadtam a darált húst is, annak fehéredéséig pirítottam egy teáskanál sűrített paradicsommal együtt. Felöntöttem alaplével (leveskockából), adtam hozzá csipet cukrot, pár csepp fehérborecetet, 2-3 szegfűborsot mozsárban porrá törve, egy evőkanál szójaszószt, és kb. 10 percig nagy lángon hagytam főni, míg zsírjára nem sült. Végül egy teáskanál étkezési keményítős hideg vízzel felöntöttem, és hagytam felforrni-besűrűsödni. Rizzsel tálaltam. Isteni finom, és tényleg gyorsan készen van. Tipp: ha van gomba-szójaszószotok, tegyetek bele azt, én is így tettem, ha nincs, a sima is jó. Ha van rizsecet otthon, a fehérborecet helyett használhattok azt is. És a szegfűborsot lecserélhetitek szecsuáni borsra is, ha van készleten. Készíthető wokban, ha nincs, sima serpenyőben. 

Készíthető marhahússal is.

Körete lehet rizs, vagy tészta (üvegtészta is, vagy sima kínai tészta). 

Tipp maradékhasznosításra: maradt fél adagom, és volt csontlevesem is egy adag, a ragut összeforraltam a levessel, plusz tészta is volt benne, tökéletes volt.

A SZÓJASZÓSZOKRÓL 

Írtam, hogy gombás szójaszószt is tettem a raguba. Nem mindenhol kapható, de nálunk az egyik kínai boltban szokott lenni. Nagyon finom, extrán gombás aromája van, szerintem gombalevesekhez, mártásokhoz, ragukhoz nélkülözhetetlen. Legalábbis nekem most már az, hogy megismertem, mennyire jó. 

Szójaszósz rendkívül sok fajta van, és nem csak kínai. Van japán, koreai, thai és még több, más nemzetiségű is. Én kínait használok, mert nálunk ez elérhető, és három félét: a gombásat, a világos és a sötét szójaszószt. 

Ha egy receptben a hozzávalók között szerepel a szójaszósz, és nincs külön kiírva hogy milyen, a világos fajtát értjük alatta. Ha sötét kell egy ételhez, azt szokták külön jelezni. A világos szójaszósz nem színez annyira, de így is intenzív aromájú. A sötét nagyon színez, ízét-színét a hozzáadott melasz változtatja meg kissé, nem erősebb aromájú, mint a világos, csak kicsit más. A gombáshoz pedig egy gombakivonatot adnak, és a sötét (dark) szójaszósz az alapja. 

A szójaszósz egy fermentált termék, amit már évezredek óta használnak, szülőhelye Kína. Szójababból, pörkölt gabonaféléből: búzalisztből vagy rizslisztből vagy árpalisztből, egy gombakultúrából és sóból áll. A fermentáiós ideje körülbelül fél év. Vegyi úton is állítanak elő szójaszószt, ami jelentősen - pár napra - rövidíti le a fermentáiós időt, de ezek a szószok megközelítőleg sem olyanok, mint a valódi, tradicionálisan készített szószok, ezért érdemes a kicsit drágább, de valódi szójaszószokat használni. 

A szójaszósz színtiszta umami-íz, erőteljes és természetes ízfokozó, ami szerintem ma már egy magyar konyhában is jó ha van, mert nem csak ázsiai ételekhez használható.