Klasszikus fish & chips

A mai ebédem fish & chips volt. Szeretem a halat, heti vagy kétheti egyszer biztosan eszem valamilyen formában. Ma a klasszik fish & chips volt soron. Amúgy is a tőkehal nagy kedvencem. Jóízű, tömör húsú hal, és mindenhol kapható. 

A chipssel kell kezdeni, mert azt minden háziasszony (ember) tudja, hogy ha van főtt krumpli maradék, az másnap kisütve bő zsiradékban isteni ropogós tud lenni, a belseje meg finom krémes, hiszen főtt. És só sem kell rá külön, hiszen sós vízben főzzük ugyi a burgonyát. Szóval, másnapos, hűtőben várakozó krumpli kell hozzá, és ne vágjátok vékony hasábokra, inkább ducibbakra. Ha nem olyan jó minőségű a krumplitok (C-s legyen, tehát sütni való), akkor sütés előtt a hideg hasábokat megszórhatjátok étkezési keményítővel. Vagy. Kétszer sütitek: először világosabbra, kiveszitek, hagyjátok 10-20 percig pihenni, és újra mehet a forró olajba. 

Fish: tőkehal, elkészítés előtt egy órával sózzátok meg, óvatosan, aztán mielőtt bunda kerül rá, papírtörlővel alaposan itassátok le. 

Bunda, vagyis a sörtészta: 8 dkg liszt, 6 dkg rizsliszt, 2 dkg étk. keményítő, 1/2 mokkáskanál sütőpor, 1/2 mokkáskanál só, 12 dkg víz, 12 dkg világos sör. Rögtön a sütés előtt keverjétek össze, nem szabad nagyon, az a jó, ha kissé csomós marad. Belemártjátok a halszeleteket, és bő zsiradékban, közepesnél icipicit erősebb tűznél megsütitek mindkét oldalát. Én még rá is csurgattam a tésztából, hogy minél rusztikusabb, ennél fogva minél ropogósabb legyen. 

Azt elmondanám erről a sörtésztáról, hogy annyira jó, hogy nagyon, mert még órák múlva sem puhul be, egyszerre könnyű és nagyon ropogós, de nem kemény, hanem habosan ropogós. Ennyi sörtészta vagy 10-12 szelet tőkehalhoz is elég, ha kevesebbet sütnétek, felezzétek a mennyiségeket. 

Majonéz vagyis tartár, vagyis remulád mártás: majonéz, valamivel kevesebb sűrű tejföl vagy jó sűrű görögjoghurt, só, pici citromlé vagy fehérborecet, és kinek mi szimpatikus bele: kevés salotta hagyma apróra kockázva, csemegeuborka apróra kockázva vagy kapribogyó apróra vágva, és zöldfűszerek: kapor, petrezselyemzöld, snidling. Az enyémben most csak snidling, petrezselyem és apróra kockázott uborka van. Az angolok fogyasztás előtt az egészet meglocsolják enyhe ecettel, én nem tettem.

Savanyú vetrece

Nem vagyunk kedvelői sem a tejfölös raguknak, sem a tokányféléknek, de a savanyú vetrecét szeretjük. Talán a pikánssága miatt. Hasonlóan összetett ízvilága van, mint egy jó vadasnak, csak sokkal kevésbé macerás. Vagy inkább mint egy jó pájslinak, csak ezt azok is megehetik, akik a szalontüdőt nem szeretik, mivel színhús van csak benne. Finom marhahúsból is, sertésből is. Időről-időre eszembe jut, hogy "jaj de régen csináltam vetrecét", és ilyenkor sorra is kerítem. Egyébként a dödölléről jutott eszembe, mert szerintem egy natúr, jó ropogósra pirított dödölle tökéletes körete lehet. 

Hozzávalók 4 főre: 

• 8 szelet fél-egy centi vastag hosszúkaraj 
• 1 nagyon nagy fej vöröshagyma 
• 2 gerezd fokhagyma 
• 10-12 dkg füstölt tokaszalonna 
• 1 dl száraz fehérbor 
• 2 kisebb babérlevél 
• 1 kicsi féldiónyi darab friss gyömbér (vagy egy nagyobb késhegynyi őrölt) 
• só 
• frissen őrölt bors 
• 1 nagyobb késhegynyi pirospaprika 
• 1 púpos teáskanál mustár 
• 1 vastagabb karika citrom héjastól (bio) 
• 1 kisdobozos tejföl 
• 1/2 dl zsírosabb tej 
• 1 púposabb evőkanál liszt 
• 1 púpos teáskanál étkezési keményítő 
• a díszítéshez snidling vagy petrezselyemzöld vagy tárkonyzöld ha van 

A húst fél centi széles csíkokra vágtam, és elkevertem a keményítővel és olyan 3 cl vízzel. A szalonnát taréjokra kisütöttem, a visszamaradt zsiradékján nagy lángon átsütöttem a húst, mikor kis színt kapott, mellé került az apróra kockázott vöröshagyma is, kis lángon megdinszteltem, a végén belereszeltem a fazékba a fokhagymát is, átsütöttem, hogy elveszítse a nyerssességét, majd felöntöttem a borral. Nagy lángon rotyogtattam, míg elfőtte az alkoholszagát, aztán felöntöttem a ragut annyi vízzel, amennyi ellepte. Felönthetjük alaplével is, nem fogja elrontani. Tettem bele babérlevelet, a darab gyömbért, sóztam, borsoztam, és lefedve puhára pároltam. A végén a tejfölt elkevertem a mustárral, liszttel, tejjel, és hőkiegyenlítéssel a raghoz keveetem. Végül kinyomkodva hozzáadtam a citromkarikát is, hagytam rotyogni egy-két percig, hogy a liszt-íz eltűnjön, és a citrom kiadhassa a levét. Végül kóstoltam, kell-e még bele citromlé vagy só, vagy mustár vagy bors, és készen is volt. Körete lehet pirított dödölle, natúr nudli, burgonyakrokett, főtt tészta, nokedli, zsemlegombóc, rizs, vagy natúr puliszka is akár. Én most tyúkfül tésztát csináltam hozzá, de nem lett valami szép, mert túl vékonyra nyújtottam a tésztát ahhoz képest, hogy nagyobb fülikéket akartam csinálni. Na majd legközelebb csak négyesig nyújtom a géppel. 

Tipp: ha túl kevés zsírja sül ki a szalonnának, adhatunk hozzá egy kevés vajat is, csak finomabb lesz tőle a vetrece. Valamint szerintem húsgombócokkal is elkészíthető, ha épp ahhoz van kedvünk.

Virslis minikiflik (mini croassantok)

Sok sörkiflit sütöttem már, de eddig ez a legjobb. Kissé leveles, habkönnyű, kívül ropogós, belül pihe-puha. Az eredeti videót a bejegyzés végén megtaláljátok. Én feleztem a mennyiségeket, a nagy gáztepsim pont csurig tele is lett. Az átszámolásnál mindent jól számoltam, az olajmennyiséget viszont elfelejtettem felezni, de szerintem így lett jó. 

Hozzávalók 24 darab kiskiflihez: 

• 1,5 dkg friss élesztő 
• 1 csapott tk kristálycukor 
• 1 csapott tk liszt 
• 10 dkg langyos tej 

------- 

• 40 dkg liszt 
• 2 tk só 
• 1/2 tojás (felvered, elfelezed, a másik fele megy majd a tetejének a megkenéséhez) 
• 12 dkg langyos víz 
• 5 dkg étolaj 

------- 

• 10 dkg hűtőhideg vaj 

------- 

• töltelékként bármi: virslidarabok, szalámi, sajt, túró, stb... a tetejére szezámmag (el is hagyható) 

Az élesztőt elkeverjük a cukorral és a liszttel a langyos tejben, hagyjuk felfutni. Közben a lisztet beleszitáljuk egy nagy tálba, elkeverjük a sóval, hozzáadjuk a fél tojást, az olajat, és a közben felfutott élesztőt. Meggyúrjuk, de nem kell nagyon, csak addig, amíg nem ragad már. Letakarjuk, duplára kelesztjük. Ha megkelt, amekkorára csak tudjuk, jó vékonyra és nagyra kinyújtjuk téglalap alakúra. A kétharmadára ráreszeljük a hideg vajat a négyoldalú reszelő tökreszelő részével. Ráhajtjuk az üres részt, majd arra a másik, vajas részt. Így lesz egy nagyon hosszúkás téglalapunk, amit kettőbe vágunk a közepénél, majd egy tálcára téve, nylonnal letakarva fagyasztóba teszünk 20 percre, hogy a vaj visszakeményedjen. Ha kivettük, az egyik darabot hosszúkás téglalapra kinyújtjuk olyan 3-4 mm vastagra. Sokkal hosszabb legyen, mint széles. Aztán háromszögeket vágunk, ahogy a croassantnál szokás, nekem 12 jött ki egy téglalapból. A háromszögek széles oldalára tesszük a virslit (vagy amit akarunk) és feltekerjük, szilikonos papírral bélelt nagytepsire tesszük. És így tovább. Megspricceljük vagy ecsettel lekenjük őket vízzel, letakarjuk és hagyjuk 20 percig kelni. Aztán begyújtjuk a sütőt 200 fokra, alsó-felső sütésre. Amíg bemelegszik a sütő, megkenjük a kifliket a maradék tojással, amit tejjel kissé higítunk, és megszórjuk szezámmaggal őket, vagy köménnyel, vagy mákkal, vagy tökmaggal, sajttal, stb... A kifliket 20-25 percig sütjük, míg szép színük lesz. 

Tipp: töltetlenül sörkifliként is süthetjük, akkor szélesebb háromszögeket vágjunk. 

Itt a videó is, ami alapján könnyű elkészíteni (bekapcsolható hozzá magyar felirat): https://www.youtube.com/watch?v=omOwkRppcZI 

A legeslegjobb pita (lepinja)

Ismét egy olyan receptbe botlottam véletlenül, amit nem is kerestem, de találtam. (Bár a lottón lenne ilyen szerencsém...) Azért nincs nálam eddig a blogon pitarecept, mert többet is kipróbáltam, de egyik sem tetszett. Akármilyen nagy hőfokon sütöttem őket, kiszáradtak, és ahogy kettényíltak, a felső rész mindig túl vékony és törős lett, mivel a tetejük keményre sült. Ez a pita viszont pihepuha. Pont olyan, amilyeneket anno Szabadkán ettünk. Ilyenekben adták a pljeskavica-t, a Balkán hamburgerét - amit megvallom, jobban szeretek, mint az amcsi hamburgert. A mérete is pont ilyen volt, eggyel puffadásig jól lehet lakni, nem egy mekis miniburger. 

A neve egyébként lepinja, vagyis lepény, lepénykenyér. Tulajdonképpen hasonló, mint a langaló, csak kicsiben. A fotón a felvágott lepény kissé marcangoltnak tűnik, de csak azért, mert kénytelen voltam forrón felvágni, sajnos már elég hamar sötétedik. De így is látszik, milyen szép hólyagos, könnyű a tésztája. 

Hozzávalók 4 darabhoz: 

• 35 dkg sima liszt 
• 26 dkg langyos víz 
• 1 mokkáskanál kristálycukor 
• 1 dkg friss élesztő (vagy 6 gr szárított) 
• 7 gr só (1 teáskanál) 

A vízben elkevertem a cukrot és az élesztőt, hozzászitáltam a lisztet, megsóztam, elkevertem a liszttel, majd összekevertem a tésztát. Ezt célszerű mondjuk egy evőpálcikával, mert ragacsos a tészta. (Talán így kevesebb ragad a kezünkre.) De bele is kell nyúlni és kissé összekeverni, dagasztani, de nem túl sokáig, csak addig, hogy ne maradjon száraz liszt a tésztában. Letakartam és duplára hagytam kelni. Aztán 4 darabba vágtam és gombócoltam, a gombócokat a szilikonos papíros nagytepsire helyeztem. A gombócokat is letakartam és hagytam 10 percig állni, aztán kézzel szétlapogattam, amennyire a tepsi mérete engedte. Újra letakartam, és míg a 250 fokra begyújtott alsó-felső sütésre állított sütő bemelegedett, addig hagytam kelni. Ha forró volt már a sütő, egy kés hátuljával bekockáztam a lepények tetejét, de nem túl erősen. És mentek is sülni, nálam ez 10 perc volt. Kivétel után, ha langyosak már a piták, takarjuk le egy konyharuhával őket, és úgy hagyjuk teljesen kihűlni, így nem száradnak ki, hanem finom pihepuhák lesznek. 

Ezeket nem szétnyitjuk, hanem vágjuk. Használhatók pljeskavicak-hoz: húspogácsával, csevappal, vékonyra töltött, csigában kisütött kolbászokhoz, grillhúsokhoz használhatjuk, mint egy burger-zsemlét. Vagy gyroshoz is akár. De ehetjük egyszerűen csak kenyérként is, vagy szendvicskenyérként is. Szóval. Megtaláltam az igazi pitát végre. És itt a videó is, amit találtam (én levettem a liszt mennyiségéből, mert tapasztalatom, hogy nálam kevesebb lisztből teremtődnek nagyobb péksütik, valahogy mindig így van): https://www.youtube.com/watch?v=D0gyh1ZobYQ 

Lusta húsos gombócok

Paradicsomokat kellett mentenem. Írtam már, hogy mindig van egy nagy tálam az étkezőasztalon, tele paradicsommal. Szóval vettem is, kaptam is, és rájöttem: ennyit nem fogunk pár nap alatt megenni. Aztán meg néhány napja egy orosz vlogon szembejött ez az étel, úgyhogy kombináltam a kettőt. Arról is írtam már, hogy szoktam csinálni kínai gyozát, mert imádom. Szóval ez egy lusta gombóc nevezetű orosz fogás, de én olaszosra vettem most a figurát. Vehettem volna kínaiasra is, de el kellett használni a paradicsomokat. 

Két főre mondom. 

Begyúrtam 25 dkg lisztből, 2 tojásból és kevés vízből egy viszonylag kemény tésztát, nylonba tettem és hagytam pihenni. Úgy 20 perc múlva újragyúrtam, s megint hagytam pihenni. 

Negyven deka darálthúshoz adtam fél közepes fej apróra kockázott vöröshagymát, sót, frissen őrölt borsot és egy deci vizet. Kézzel jó krémesre dolgoztam. 

Közben körülbelül fél-egy kiló paradicsomot forró vízbe dobtam, aztán lehéjaztam őket, majd visszatettem főni. Mikor megfőtt - negyed óra volt - a paradicsom, adtam hozzá egy púpos evőkanál sűrített paradicsomot is és némi vizet, mert kevés lett volna a gombócokhoz a szósz, de ha többet héjaztam volna le, nem kellett volna bele a sűrített. Tehát mikor megfőtt botmixerrel simára dolgoztam. Semmi mással nem ízesítettem, csak sóval, pici cukorral és beledobtam egy szál friss bazsalikomot, amit pürésítés előtt kivettem. 

A tésztát jó nagyra és vékonyra és téglapra kinyújtottam deszkán, rákentem a darált húst, majd feltekertem a hosszabb oldalánál. A tészta szélét bevizeztem, mielőtt ráhajtottam a tekercselt részt, így összeragadt. Aztán szeleteket vágtam belőle. Egy serpenyőbe kevés olajat tettem, és megpirítottam a csigák két oldalát, mint a gyozánál szokás, aztán ráöntöttem a paradicsomszószt, lefedtem, és közepes lángon 15 percig főztem. Parmezánnal megszórva tálaltam. 

Tipp: ha még idén nem főztetek nem konzerv paradicsomból szószt akár tésztára, akár töltött paprikához, itt az idő. El nem lehet mondani, micsoda ízkülönbség van a friss, és a konzerv paradicsomból készült szósz között. Valami brutál finom a friss! 

Tipp2: Ezek a gombócok gyorsan megvannak, és nagyon finomak! 

Ez pedig az eredeti orosz recept: https://www.youtube.com/watch?v=vpgrOCjPMcI

Zöldborsós resztelt máj

Szép friss májat találtam a piacon (ráadásul akciós volt, komoly 100 forintot fizettem 25 deka sertésmájért), így ma resztelt májat ebédeltem. 

Két főre mondom: 

• 30 dkg sertésmáj 
• 1 jó nagy fej vöröshagyma (kb. 15 dkg) 
• 2 nagy gerezd fokhagyma 
• 5-10 dkg füstölt tokaszalonna 
• 1 tk sertés zsír 
• 1 púposabb tk mustár 
• frissen őrölt bors 
• 1 evőkanál majoránna 
• 3 dl marhahúsleves (én kockából csináltam) vagy víz 
• kb. 10 dkg zsenge fagyasztott zöldborsó 

A májat mostam, vékony csíkokra vágtam. A szalonnát pörcösre vágtam és a zsírban megsütöttem, mikor megpirult kissé, a félfőre vágott hagymát is hozzáadtam és kissé karamellesre sütöttem, végül az apróra vágott fokhagymát is átfuttattam a forró lábosban, rádobtam a májat is, és nagy lángon addig sütöttem kevergetve, míg kifehéredett, aztán felöntöttem az alaplével, fűszereztem borssal, majoránnával. Mikor felforrt, a zöldborsót is beletettem, és még pár percig főztem. Legvégül a mustár ment a többihez, azzal is forraltam fél percig és készen is volt. Főtt burgonyával tálaltam. Káposztasalátával vagy kovászos uborkával kínálhatjuk. Nagyon finom volt, nekem most jobban erre volt gusztusom, nem a hagyományosabb pirospaprikás változathoz. 

Tipp: ha kicsit sűrűbb szaftot szeretnénk, akkor meghinthetjük kevés liszttel, miután kifehéredett a máj, és mielőtt felöntjük az alaplével. 

Tipp2: a sertésmáj ellensége valójában nem a só, hanem a túlsütés. Amikor átsül, készen is van, nem szabad tovább sütni-főzni. Az egész étel 15 perc alatt készült el, a burgonyát előbb kellett feltennem főni, hogy egyszerre legyenek készen.

Tipp3: ha valaki nem szereti a sertésmájat, készítheti csirke, vagy kacsa, vagy pulyka májból is.

Perec-rudak

Nem is akartam megosztani, de muszáj. Mert valami isteni finom lett. Persze, nekem valahogy a netes kelttészta receptek sosem stimmelnek, szóval úgy fogom leírni, ahogy csináltam, nem úgy, ahogy találtam egy főzős csopiban a receptet. Hát a kelt tésztákkal már csak így van: mindenki keze alatt másképp viselkednek, ezért lehetetlen pontos recepteket írni ebben a kategóriában. 

Gyerekként imádtam a perecet. Persze később is, csak nem nagyon lehetett kapni. Itthon meg nem sütöttem, mert nem kissütő-barát: egy tepsire maximum két vagy 3 perecet lehet tenni a formája miatt. De ezek a rudak más esetek. Hozzák abszolút a perec-érzést, de meg lehet egyszerre többet is sütni belőlük. Egyébként ez volt az eredeti receptúra, amit találtam:

Ez meg az én változatom:

Hozzávalók egy nagy gáztepsihez: 

• 28 dkg liszt 
• 1,6-1,8 dl langyos tej 
• 0,5 dl étolaj 
• 1 és negyed csapott teáskanál só 
• 2 púposabb teáskanál kristálycukor 
• 1,5 dkg friss élesztő 

a pancshoz: 

• 4 csapott evőkanál liszt 
• 1 evőkanál só 
• 0,7 dl víz 

A tésztát megdagasztjuk, és elég kemény tésztának kell lennie, ezért kézzel a pulton is dagasztható. Hagyjuk duplára kelni, majd 6 gombócba formázzuk, letakarva hagyjuk 5 percig pihenni őket. Aztán vékony, tepsinyi hosszú rudakká sodorjuk, szilikonos papíros tepsire tesszük, letakarjuk, 20 percig hagyjuk kelni. Közben begyújtjuk a sütőt 175 fokra, és elkészítjük a pancsot: a hozzávalókat kikeverjük. Kicsit hígabb tejföl sűrűségűnek kell lennie, hogy majd tudjunk vele csíkokat csurgatni a rudakra. Húsz perc elteltével sütőbe tesszük a perecrudakat 175 fokra, alsó-felsőre, és légkeverésre. Öt perc után kivesszük, megcsurgatjuk a rudakat a panccsal, majd visszatesszük még 15 percre, míg szép piros-barnás sültek lesznek. 

Tipp: ha vékonyabb, ropogósabb rudakat akarunk, lehet nyolc vagy akár tíz gombócba is osztani a tésztát.

Kakaós mikrós süti némi áfonyával - 6 perc alatt kész!

Ritka dolog esett ma meg velem: rákívántam valami sütire. Mert amúgy nem vagyok édesszájú. Viszont komolyabb sütögetéshez - szokás szerint - semmi kedvem nem volt. Eszembe jutott, hogy van még a fagyasztóban a házi raffaello fagyimból. De így magában meg nem igazán ettem volna meg. S újabb fénykörte gyúlt a fejemben: hát én régen többször is csináltam mikrós bögrés sütit! És tádááám, neki is álltam, s mindennel együtt: összekeverés, sütés, kész volt 6 perc alatt. Na jó, lehet hogy 10 volt az a perc. A legnehezebb ebben a mutatványban az, hogy meg kell várni, hogy langyosra hűljön. És isteni volt a fagyival. 

Hozzávalók: 

• egy minimum 3 dl-es bögre 
• 4 evőkanál étolaj 
• 3 evőkanál tej 
• 1 kisebb-közepes tojás 
• 1/2 mokkáskanál sütőpor 
• 1/4 csapott mokkáskanál só 
• 2 csapott evőkanál kakaópor 
• 2 púposabb evőkanál kristálycukor 
• 4 csapottabb evőkanál liszt 
• pár szem áfonya (el is hagyható)

A bögrébe először a folyékony anyagokat tettem, nem bízva abban, hogy ha a szárazanyagokkal kezdek, azok nem raganak-e majd bele. Lehet hogy nem, de így biztosan ki is tudtam fordítani a bögréből a kész sütit. Szóval: olaj, tej, tojás, só, sütőpor, cukor, ezeket összekevertem, végül a liszt és a kakaópor is hozzájuk került, és olyan rugós keverővel szép simára kevertem a sütit. A tetejét megszórtam áfonyával, és 800 Wattra betettem a mikróba 3 percre. S láss csodát, kész is volt. Fagyival kifejezetten finom, de ha van otthon csokiöntet, karamellszósz vagy málnaöntet, vagy áfonyaöntet, azzal is szuper! Az elkövetkezendő hetek forróságában a leg háziasszonykímélőbb süti a világon!

Görög/török joghurt, vagy arabul labneh, azaz krémsajt és az igazi tzatziki

HÁZI GÖRÖG/TÖRÖK JOGHURT, VAGY MÁS NÉVEN LABNEH, MÁS NÉVEN JOGHURTSAJT VAGY KRÉMSAJT, ÉS MÉG VAN PÁR NEVE 

(Alcím: avagy hogyan készítsünk IGAZI tzatzikit?) 

Hétvégén kerti buliba vagyunk hivatalosak. Tárcsán sült saslik lesz, meg pácolt tarjaszeletek, hajában sült krumpli, kenyér. Én viszek majd egy igazi nyári salátát, és vagy egy fetás dippet, vagy tzatzikit, hogy legyen mit falatozni a kései vacsiig, mert hát ebben a hőségben átállunk a mediterrán tempóra: nem akarunk hőgutát kapni, nincs korai vacsora. És ezekhez az előételekhez ugye kell a görög joghurt. De az igazi görög joghurt. Azt pedig elő kell állítani, mert nálunk nem kapható. 

Végy kettő 400 grammos görög joghurtot. Keress egy vékony gézszerű anyagot, ami szűrőként fog működni. Tiszta legyen és ne legyen öblítő illata, mert átvenné a joghurt. Vedd elő a legnagyobb szűrődet és egy akkora fazekat, aminek a tetejére pont illeszkedik. Tedd rá, tedd bele a gézanyagot (vékony vásznat, pelenkaanyagot), öntsd bele a joghurtokat és tedd hűtőszekrénybe 6 órára. És tádááám, készen is van! 🙂 A hat óra alatt pontosan 2 dl savó csöpögött ki, és pontosan fél kiló igazi görög joghurtom lett. Én még szoktam ezt fokozni azzal, hogy olyan 10 dekányi mascarponét is keverek hozzá, ugyanis a valódi görög joghurt zsírdúsabb, mint a mi joghurtjaink, attól is olyan krémes, nem csak a csöpögtetős sűrítéstől. 

Ha TZATZIKIT akarsz belőle, egy ekkora mennyiséghez adj egy hámozott, magozott kígyóuborkát lereszelve. (Vagy 5-6 darab 10-12 centis fürtös uborkát, ha az van.) Sózd be, hagyd állni, majd nyomkodd ki nagyon erősen, és keverd ehhez az isteni krémességhez. Adj hozzá sót, 1 centnyi olívaolajat, egy gerezd zúzott fokhagymát, friss kaprot, pár levél friss mentát, ha van kéznél. Keverd jól össze, hagyd állni egy órácskát, és fogyasztható is. Lehet bele pár csepp fehérborecetet is tenni, ha úgy akarod. Tálald egy szép tálkában, a tetejét még locsold meg némi olívaolajjal. Kínáld frissen sült pitakenyérrel, vagy frissen sült langalóval, olajbogyókkal, paradicsommal. Merthogy a tzatziki egy kenőke, előétel, nem saláta. Uborkás joghurtkrém, s nem joghurtos uborkakrém. A hangsúly a krémes joghurton van, amit ízesítünk némi uborkával. 

Használhatod ezt a sűrű joghurtot gyakorlatilag bármilyen kenőke alapjának. Olyan, mint egy finom vajkrém vagy sajtkrém. És ha egyszer így elkészíted a tzatzikit, örök rajongójává válsz, az tuti!

Izmir köfte

A nyári napokban én valahogy mindig elkanyarodom a klasszikus magyar konyhától. Szeretem, de a mediterráneum, a Balkán, a török, görög, arab konyha tud valami olyasmit, amit mi csak most kezdünk tanulni. Hogy a könnyedebb jobb, amikor a Nap forrón lángol, ég, tüzel. Ráadásul kijött az egyik kedenc sorozatom harmadik évada, úgyhogy teljesen beleélem magam a török riviéra hangulatába. Ha már fizikailag nem utazhatok, hát utazom az ízek szárnyán. A sorozat az "Egy másik énem." 

Úgyhogy ma egy igazi török vacsit rittyentettem. Persze kissé magyarosan, mert marhahús helyett sertéssel, római kömény helyett (mert iszonyúan nem szeretem) oreganoval és kevés magyar köménymaggal készítettem a köftéket, de híven követve az eredeti török Izmir köfte receptjét, amit itt találhattok, szuper részletesen leírva: https://www.giverecipe.com/easy-meatballs-with-potatoes/

Az izmiri köfte egy hagyományos török ​​étel, amelyet félig sült burgonyából és húsgombócokból készítenek, ízletes, házi paradicsomszószban sütve. Ez egy klasszikus recept, amely kiemeli a török ​​konyha autentikus ízeit. 

Hozzávalók:

A húsgombócokhoz és burgonyához: 

• 1 közepes fej pürésített hagyma 
•  ¼ csésze zsemlemorzsa vagy 2 szelet száraz fehér kenyér, finomra aprítva vagy aprítógépben összemorzsolva 
• 1 teáskanál fekete bors 
• ½ teáskanál római kömény 
• 1 teáskanál paprika 
• 1 teáskanál só 
• 500 g darált marhahús vagy bárányhús 
• 1 közepes tojás 
• 2 evőkanál apróra vágott petrezselyem 
• 4 közepes burgonya 
• ½ csésze olívaolaj vagy napraforgóolaj a sütéshez 

Paradicsomszósz: 

• 2 evőkanál olívaolaj 
• 1 evőkanál sűrített paradicsom
• 3 közepes paradicsom pürésítve 
• 2 gerezd fokhagyma apróra vágva vagy pépesítve 
• 1 teáskanál só 
• 2 csésze forró víz 

Feltét: 

• 2 közepes paradicsom 
• 1 közepes zöld kaliforniai paprika vagy 3 török ​​zöldpaprika, darabolva
• 2 evőkanál apróra vágott petrezselyem

Egy nagy keverőtálban keverjük össze a pépesített hagymát és a zsemlemorzsát. Adjunk hozzá fekete borsot, köményt, paprikát és sót. Jól keverjük össze. Add hozzá a darált marhahúst, a tojást és a petrezselymet. Keverd jól össze a kezeddel. Formázz ovális golyókat belőlük, és tedd egy tányérra. 

Hámozd meg a burgonyákat, szárítsd meg jól, majd vágd vastag szeletekre. Tedd őket papírtörlőre. Itasd fel a nedvességet. Hevíts olajat egy serpenyőben, a burgonyadarabokat sózd, és süsd a krumplikat mindkét oldalukon aranybarnára. Nem kell teljesen megsülniük. Tedd át őket egy tálba, ha készen vannak. Ugyanabban a serpenyőben és olajban süsd meg a húsgombócokat, amíg megbarnulnak. Nem kell teljesen átsülniük. Ha kívülről megváltoztatják a színüket, az már elég. Tedd át őket egy tányérra. 

Paradicsomszósz: Egy lábasban hevítsd fel az olívaolajat. Add hozzá a sűrített paradicsomot, és közepesen alacsony lángon, kevergetve főzd körülbelül egy percig. Add hozzá a pürésített paradicsomot és az apróra vágott fokhagymagerezdeket. Sózd, és főzd 5 percig, időnként megkeverve. Önts hozzá 2 csésze forró vizet, és forrald fel. Vedd vissza a lángot, és hagyd 5 percig főzni. 

Közben melegítsd elő a sütőt 200°C-ra. Tedd át a félig kisütött burgonyát és a húsgombócokat egy kb. 32 × 23 cm-es tepsibe. Öntsd rájuk az összes szószt. A tetejére paradicsomszeleteket és zöldpaprikát tegyél. Fedő nélkül süsd 25-30 percig. Vedd ki a sütőből, díszítsd apróra vágott petrezselyemmel, és tálald.

Pürésített paradicsom: vágd félbe a paradicsomokat, és a négyoldalú reszelő sajtreszelő részén a vágott felüknél kezd el lereszelni a paradicsomokat. Ahogy reszeled, a végén csak a héj fog a kezed alatt maradni, és kész is van.

Nagyon-nagyon finom, nálunk állandó szereplő lesz nyáron, az biztos!

Citromos tepertökrém

Szoktam csinálni azt a magyaros ízvilágút, amit főtt tojásokkal dúsítunk, az is finom, azt is szeretjük nagyon. De ez... hát, nekem ez lett a favorit. Ráadásul sokkal könnyedebb, nyáriasabb verzió, mint a magyaros. Komolyan mondom, egyszer próbáljátok ki, valami isteni finom. Pirítóssal, paradicsommal, paprikával, zsenge hagymával... 

Kell hozzá 25 dkg natúr tepertőkrém, 5 dkg vaj, 1 evőkanál mustár (nem púposan), sok frissen őrölt bors, fél citrom reszelt héja, kb. 1 evőkanálnyi citromlé, só, és hogy igazán krémes legyen, 2-3 evőkanál tejet is tettem hozzá. Robotgéppel (cutterrel) jó habosra kikevertettem. Pazar. Őööö.... izé... Perfetto! 

A recept Vrábel Kriszta - anno a Dolce Vita blog szerzőjének az érdeme, a Főzd Magad! könyvében található, és a leírás szerint olasz receptúra. Most a 160g.hu oldal az övé, és köszönetem az isteni kencéért: https://www.facebook.com/160g.hu?locale=hu_HU

Fehérboros, bazsalikomos, parmezános cukkini krémleves

Szerintem most először készítettem életemben cukkiniből krémlevest. Általában csak bele szoktam kockázni levesekbe: zöldséglevesbe, krumplilé levesbe. Nem vagyok nagy krémleves rajongó, de időnként azért terítékre kerül, ha olyan másodikat főzök, ami elé illik. 

Cukkiniből azt hiszem ezer és egyféleképpen lehet krémlevest csinálni, ez egy variáció a végtelenből - ma ilyen hangulatom volt. Főleg mert volt kibontva reszelt parmezán, amit már muszáj volt elhasználni, fehérbor úgyszintén, bazsalikom meg rengeteg van az ablakomban. 

Négy főre mondom. Egy közepes fej vöröshagymát apróra kockázva megdinszteltem 1 evőkanál olívaolajon, mikor üvegessé vált, két nagy gerezd fokhagymát is belereszeltem a fazékba, pár pillanatig kevergettem, míg az illata felszállt, aztán ment rá kb. 4 cl száraz fehérbor, amivel főztem 1-2 percig, majd hozzátettem 2 darabokra vágott salátacukkinit (olyan 25 cm-esek lehettek), és felengedtem alaplével. (Víz, plusz leveskocka.) Ízesítettem két csipet cukorral, borssal, és egy ágnyi bazsalikomlevéllel. Míg puhára főtt, 3 dl 3,5%-os hideg tejet kikevertem 3 púposkás teáskanál étkezési keményítővel. A puhára főtt cukkinit botmixerrel pürésítettem, majd besűrítettem a hozzáadott keményítős tejjel. Tálalásnál megszórtuk parmezánal, és pirított rozskenyérkockákkal. Nagyon finom volt! 

Tipp: húskedvelők tálalhatják úgy is, hogy pirítanak apróra-pörcösre -ropogósra jóféle tokaszalonnát, és azzal szórják meg a leves tetejét parmezán helyett, illetve a kisült szalonna zsírjával is kissé megcsepegtethetik a leves tetejét.

Zalai tökös-mákos házi rétes

A fészes oldalamra évek óta már több réteses poszt is kikerült, de most jöttem rá, hogy ide még nem tettem fel... Úgyhogy újfent szólnék, hogy a kertekben túlburjánzó cukkini, illetve főzőtök elhasználásának egyik - ha nem a legjobb - módja a göcseji-őrségi házi húzott tökös-mákos rétes. 

Már többször csináltam a rétes tésztáját tojással, és többször tojás nélkül. Gyakorlati tapasztalatom az, hogy a tojás nélküli tészta a jobb, könnyebben nyúlik, és érdemes kézzel kidolgozni (vagy a robotgép után kézzel kissé átdolgozni), mert így érezni az állagát, mikor jó. És rétesliszttel sem szoktam a sima BL55-ös lisztet keverni. Pontos receptet nem tudok adni, mert minden liszt más. Most 50 dkg lisztből csináltam, ahhoz ment olyan 3,5-4 dl langyos víz, amibe egy csapott teáskanál sót és egy teáskanál 10%-os ecetet kevertem. Mikor egy részét hozzáöntöttem a liszthez, akkor a vízhez csurgattam kábé 3 cl olajat is. Egy viszonylag lágy tészta legyen, szépen lejöjjön a tál faláról is, a kézről is kidolgozás közben. Vagyis épp csak menjen túl a ragacsos állagon, nem jó ha túl kemény, masszív a tészta, mert úgy nehezen fog nyúlni. És a lényeg a tészta gombócolása utáni legalább 1 óra pihentetés olajozott felületen, a tésztát is olajozni kell és lefedni. Ha nem pihen eleget a tészta, nem vagy csak szakadósan nyújtható. Ha viszont eleget pihen, seperc ki lehet szépen nyújtani. Egyébként olyan 10 percnél többet nem is dolgoztam a tésztával. Ha megjelennek a kis hólyagocskák benne, akkor már jó. 

Ezt az 50 dkg-ból készült tésztát kettőbe gombócoltam, mert az asztalom 90-szer 90-es, így két kissebb gombócot lehet kihúzni rajta. Ennyi réteshez 4 közepes-nagyobbacska cukkini elég körülbelül, mert nem jó az sem, ha túl van pakolva töltelékkel. A rétes akkor finom, ha a töltelék-tészta jó arányban van. 

A tököt (cukkinit) pucoljátok, magozzátok, tökreszelőn reszeljétek le. Kicsit sózzátok meg, keverjétek el és hagyjátok állni. Ha állt egy negyed-fél órát, nyomkodjátok ki. Ha kinyújtottátok a tésztát, csurgassátok meg zsiradékkal, szórjátok meg egy kevés darával vagy morzsával vagy apró szemű zabpehellyel. Aztán szórjátok meg darált mákkal, cukorral, pöttyentsetek ide-oda a cukkiniből is egyenletesen, kissé locsoljátok meg tejföllel. A tészta vastag szélét szedjétek le körben, aztán lehet kétfelől egymással szembe feltekerni, majd kistányér szélével a nagytepsi méretére vágni. (Nálunk Zalában nem egyirányú nagy tekercs a rétes, hanem pápaszem-szerűen egymással szemből tekerjük fel.) Zsírozott tepsire tegyétek, a tetejét zsiradékkal és tejföllel kenjétek meg és mehet sülni 170 fokra cirka 30 percre. 

Ne féljetek tőle, egyáltalán nem nagy ördöngősség. 🙂 Ami kell hozzá: bátorság, no meg egy körbe járható asztal. Aztán ha likad itt-ott-amott, nem kell parázni, úgyis fel lesz tekerve. 🙂 Tipp: a tejfölt érdemes kissé higítani, annyira, hogy csurgatható legyen. Itt a videó, ami segítség lehet: https://www.youtube.com/watch?v=2jR94URhIPs

Cukkinis stir fry húsos ragu

Szintén az emlegetett kedves szomszédasszonyomtól kaptam anno a zöldbabbal, gyökérzöldségekkel együtt 4 viszonylag nagyobbacska cukkinit is. A kettő legnagyobból rögtön lett is főzelék, az egyik kisebből a minap rántott cukkinit csináltam, ma pedig kínai stílúsú stir fry apróhúst készítettem a legutolsóból. 

Hát receptet ne nagyon kérjetek, de 2 főre kábé: 

4 szelet karajt vékonyan felcsíkoztam, fél tojásfehérjét, egy evőkanálnyi világos szójaszószt és 1 púposkás teáskanál étkezési keményítőt hozzáadtam, jól elkevertem. Hagytam addig pácolódni, míg a cukkinit előkészítettem, illetve a rizst feltettem hozzá főni. Egy wokban 2-3 evőkanál olajon 1 púposabb teáskanál kristálycukrot kissé megkaramellizáltam, majd átsütöttem rajta a húst, és félretettem egy tányérra. Újabb 1 evőkanál olajon a cukkinicsíkokat is gyorsan átsütöttem, majd visszatettem hozzá a húst is. Fűszereztem sóval borssal, kínai ötfűszer keverékkel, kevés őrölt gyömbérrel (frissem most nem volt), cayenne borssal, még egy nagyon kevés szójaszószt és oyster szószt is adtam hozzá, valamint kínai ecet híján kevés fehérborecetet. A végén, mivel volt kibontva egy kukoricakonzervem is, abból is tettem a húshoz. Pár percig így a fűszerekkel együtt sütöttem a cukkinis húst, végül úgy 1,5 dl vizet is adtam hozzá, azzal is jó nagy lángon sütöttem még 2 percig és készen is volt. Nagyon fincsi volt! Azért is szeretem a kínai konyhát, mert ezek a hirtelen sütött zöldséges-húsos raguk nem telnek bele 10 percbe sem sokszor, annyira gyorsan készen vannak. És ízgazdagok, finomak, frissek.

Tárkonyos zöldbableves

Az én drága, aranyos szomszédasszonyomtól kaptam kiskerti bio zöldbabot anyóskája kertjéből, meg olyan isteni pici sárgarépákat, fehérrépát. Köszönöm nagyon ezúton is! 

Adta magát, hogy egy finom tárkonyos zöldbableves legyen belőle, most burgonyagombócokkal. Mert tegnapról maradt krumplipürém, és sajnáltam kidobni. Ha nektek nincs maradék pürétek, főzzetek a levesbe 2 közepes, apróbbra kockázott burgonyát a főzés vége előtt 15 perccel. 

Hozzávalók kb. 6 adaghoz: 

• 3 nagy félmarék zöldbab (kb. 40 dkg) 
• 4 kicsi sárgarépa 
• 2 pici fehérrépa 
• 1 evőkanál zsiradék (nálam olaj) 
• olyan 25 centinyi darab lángolt kolbász 
•  só, frissen őrölt bors 
•  2 teáskanál szárított tárkony (ha van friss, azzal is tökéletes) 
• 3 gerezd fokhagyma 
• 2 csipet kristálycukor 
• 2,5 liter víz 
• 2 húsleves vagy zöldségerőleves kocka 
• 2 közepes burgonya 
• végül ízlés szerint kevés ecet, de el is hagyható 

A rántáshoz: 2 evőkanál zsiradék 2 evőkanál liszt A zöldbabot megtisztítottam, daraboltam, a sárgarépát, fehérrépát karikákra vágtam, és egy evőkanál olajon pici sóval átpároltam, kábé 10 percig. Aztán fölengedtem vízzel, adtam hozzá leveskockát, borsot, tárkonyt, pici cukrot, a 3 félbevágott gerezd fokhagymát, a karikákra vágott kolbászt és hagytam főni. (A kolbászt megszabadítottam előtte a bőrétől: hideg víz alá tartottam 2 percig, így könnyen lejön.) Közben elkészítettem a rántást, amit úgy 2-3 dl hideg vízzel felengedtem, simára kevertem. Mikor készen volt a leves, a leves levéből tettem a rántáshoz egy merőkanálnyit, és elkevertem (vagyis hőkiegyenlítettem), majd a leveshez adtam. Hagytam felforrni, és forrás után még 2-3 percig hagytam buzogni, hogy a rántás összefőjön a levessel. Végül kóstoltam: elég-e benne a só, a pici cukor, esetleg kell-e bele ecet. Nagyon finom leves, olyan igazi, békebeli nagymamaféle. Egy palacsinta elég is utána. 🙂

Tipp: ha van maradék húslevesetek, használjátok azt alapléként nyugodtan.

Titokkrém (grízhab) és váratlanvendég krém

A világ legolcsóbb és legegyszerűbb desszertje. TITOKKRÉM. Alias grízkrém. 

Kell hozzá: 

• 1 liter víz 
• 15 dkg búzadara 
• 1 citrom reszelt héja és leve (el is hagyható) 
• kristálycukor ízlés szerint (12-17 dkg kb.) 
• fél csapott mokkáskanál só 

A darát megfőzzük a cukorral, citromlével-héjjal, sóval - mint a tejbedaránál, egészen addig, míg jó sűrű lesz. Ha kész van, a tetejére folpackot teszünk, hogy ne bőrösödjön és hidegvízfürdőben lehűtjük szobahőmérsékletűre, aztán hűtőbe tesszük. Ha hűtőhidegre hűlt, kézi robotgéppel addig verjük, amíg habos lesz, ez olyan 5-10 perc. Poharakba töltjük. Bármilyen idénygyümölccsel díszíthetjük. Ha nem teszünk bele citromlevet-héjat, úgy is jó, én legközelebb nescafét fogok beletenni, szerintem kávésan is szuper lenne, a tetejét lehet tejszínhabbal, reszelt szerecsendióval vagy fahéjporral díszíteni. Ha szintén natúran csináljuk, akkor pl. a tetejére tehetünk karamellszószt is, vagy csokiszószt, vagy bármilyen gyümölcsszószt. Úgy is készíthetjük, hogy a víz egy részét valamilyen jófajta gyümölcsszörppel ízesítjük. Én most 5 pohárba osztottam el, de inkább 6 pohárhoz való adag. Igazi könnyű nyári desszert. A képen a tetejére kevés mézzel kevert sárgadinnyét tettem, isteni volt!

Anyósom ennek egy változatát készítette sűrűn, a Horváth Ilona szakácskönyvben "váratlanvendég krém" néven szerepel: megfőzzük a natúr tejbedarát, mint ahogy a fenti receptben is van, kihűtjük. Három tojás sárgáját porcukorral fehéredésig és habosodásig felverünk, ahogy kevés porcukorral a fehérjét is habbá verjük. Először a sárgáját keverjük a kissé felvert grízkrémhez, aztán a fehérjét. Nagyon finom az is, a tojás sárgája ad neki egy plusz ízt. Én csak a magyar tiramisukrémnek hívom.

Teakolbász

Fűszerek 10 kg-hoz:​

• só: 220 g ​
• őrölt fehér bors: 30 g 
• őrölt paprika (édes): 10 g
• őrölt kardamom: 5 g
• őrölt szerecsendióvirág: 5 g ​
• rum aroma vagy sütőrum: 30–40 ml (ízlés szerint) 

Én most kolbász formátumban készítettem el, 1,5 kg marha és sertéshúsból vegyesen. A fűszerek mennyiségét természetesen arányosítottam a levett húsmennyiséghez. Nagyon finom ez a fűszerezés, majd próbálkozom egy krinolin formával is. Ez az adag, a 1,5 kilogramm hús 4-5 főre elegendő.

Forrás és köszönetem a szuper receptért:

https://www.facebook.com/reel/2087772419286515?locale=hu_HU

Pikáns paradicsomos raguleves török módra

Két napja megint ezt a kedvenc cukkinis ételünket főztem. Maradt egy kevés, pont annyi, hogy maradékhasznosítós két adag levesnek elég is volt. És milyen isteni leves lett belőle! 

Egy török orzo leves alapján csináltam. Orzo: rizsszem alakú tészta. Az én levesembe tehát nem tészta, hanem ez a ragu került. 

Egy evőkanál olívaolajon átpirítottam egy evőkanál sűrített paradicsomot úgy egy percig, aztán 2 gerezd zúzott fokhagymát is átfuttattam a pürével együtt, majd 2 nagyobb lereszelt paradicsomot is hozzáadtam. (A paradicsomot félbe vágtam, a vágott felénél reszeltem le a tökreszelőn, így a héja szépen egyben a kezemben maradt.) Fűszereztem sóval, borssal, egy mokkáskanál pirospaprikával, szárított mentával, hozzáadtam a ragut, és felöntöttem vízzel. Egy fél marék bulgurt is beledobtam a fazékba. Forrás után 5 percig hagytam főni, végül vágott petrezselyemzöldet is kevertem a levesbe. Tálalásnál adtam mellé egy-egy citromgerezdet, finom pikánssá tette a levest. Természetesen a chili sem hiányozhatott, mint kísérő hozzávaló a leves mellől, aki szereti, annak mindenképpen chilivel ajánlom. Tartalmas, ugyanakkor pikáns, igazi könnyű nyári leves lett. Megtartom. 

Ha nincs ilyen ragumaradék, a leves ugyanez, csak ragu helyett tésztát főzzetek bele. Ha van orzo, akkor azt, ha nincs, akkor pl. gyufatésztát. Víz helyett ha nincs benne hús, vagyis ízletesebb belevaló, alaplével is felönthetitek a levest. A leveshez szárított menta kell, más ízhatást ad, mint a friss.

Sajtos fehér grillkolbász

A nyár nem csak a rekkenő melegről, napfényről, vízpartokról és fürdőzésekről szól, de a grillezésről is. 

Már akinek van kertje vagy terasza hozzá ugyi. Sajnos nekünk nincs. Ennek ellenére én rendszeresen töltök házilag grillkolbászokat, mert egyrészt amiket lehet kapni drágák, másrészt nem biztos hogy finomak is. Amikor vennem kellett új konyhai robotgépet, direkt olyat választottam, amihez van húsdaráló is, illetve kolbásztöltő tartozék is. Így seperc elkészül nálam egy sütni való kolbász. 

A mostani receptre Hargitai György you tube csatornáján bukkantam, ezúton is köszönetem Húsmesternek! Ma ezt ebédeltük kenyérrel és mustárral, és mondhatom, hogy nagyon nagyon finom volt. Pontosan követtem a receptet, két kivétellel: szárított petrezselyem helyett frisset használtam, és mivel cheddar sajt nem volt itthon (meg közeli boltokban sem), ezért a COOP saját márkás ömlesztett füstölt sajtját használtam hozzá, és nagyon jól működött a receptben. Én csak 75 dkg húsból készítettem, a hozzávalókat arányosan lecsökkentve. Négy főre viszont készítsétek másfél kg húsból. Ez a kolbász készülhet marhahúsból is, vagy vegyesen sertés-marha húsból, de akár csirke- vagy pulykamellből is.

 

SAJTOS FEHÉR GRILLKOLBÁSZ 

Hozzávalók kb. 15 pár kolbászhoz: 3 kg sertéslapocka, 1 kg bőr nélküli hasaalja szalonna, 72 gramm só, 12 gramm őrölt fehér bors, 16 gramm őrölt majoránna, 20 gramm szárított petrezselyem, 4 gramm őrölt szerecsendió, 4 gramm őrölt kömény, 1 citrom reszelt sárga héja, 1 gramm őrölt gyömbér, 5 gramm cukor, 4 dl jeges víz, 40 dkg vörös chedar sajt, 40 dkg füstölt edami sajt, 10 méter sertésvékonybél. 

Az elkészítéséről a videót itt találjátok: https://www.youtube.com/watch?v=tCzfJY-eqSQ&t=69s

A lecsó

Mikor egy kocsmai asztalnál azt mertem mondani, én bizony teszek a lecsóba fokhagymát, a közismert konyhahős, B. szemrehányóan villantotta rám ördögi tekintetét. Azután egy másik barátommal, P-vel keveredtem heves vitába, álltunk hajnalban a sötét utcán, és órákig ordítoztunk lecsóügyben. Lassacskán rá kellett döbbennem, talán nincs a jelen magyar gasztrozófiának szimbolikusabb és sorsdöntőbb kérdése a lecsónál. 

(Cserna-Szabó András: Lecsó) 

Lecsó. Ahány ház, annyi szokás. Most leírom, én hogyan tanultam anyutól. Először is, nálunk a lecsó hús nélküli. A legjobban a natúr lecsót szeretjük, vagyis nincs benne kolbász, virsli, szalonna. Ha ilyet ennénk, akkor külön szoktam hozzá sütni ezekből. Pont azért szeretjük a lecsót, mert egy könnyű, mediterrán nyári étel, forróságban az egyik legjobb, épp ezért nem teszek bele nehéz füstölteket, és nem zsírral főzöm. A magyar konyhának amúgy is igen kevés gyomorkímélő fogása van, miért is ne hagynánk meg azt a keveset ilyennek, miért nehezíteném, téliesíteném el a lecsót? Nem szoktam. Tehát. 

Végy egy nagy, széles lábast. A lecsónak hely kell. Pucolj meg 2 nagy fej hagymát, a lábos aljára önts legalább 6-8 evőkanál olajat. A lecsó nem jó, ha nincs benne elég zsiradék. Mert vizes lesz, nem lesz tunkolható, isteni szaftja. A hagymát én kézből félkaréjokra vágom, egyből a lábosba. Mindent kézből vágok bele egyébként, lecsónál nálam nincs használatban vágódeszka. Ha kissé megpárolódott a vöröshagyma, két cikk fokhagymát is dobj hozzá szeletelve. Kissé futtasd át a forró zsiradékon, aztán adj hozzá egy teáskanál (csapott) pirospaprikát is. Egyből vágj rá 6-7 paradicsomot. Sózd is kissé. Rotyogtasd, hadd eresszen levet a paradicsom. Ő lesz a lecsó sűrű, finom szaftja. Ha már félig megrottyant a paradicsom, mehet rá a 9-10 darab paprika. Én ezt is kézből, és nem karikákra, hanem nagyobb darabokra vágom, és nem TV paprikából, hanem színes, csípős paprikát veszek lecsóhoz mindig. Sózd újra, és nagy lángon rotyogtasd fel, míg minden átmelegedik, aztán tedd közepes lángra és tégy rá fedőt. Olyan 10-15 percig főzd így, és ha úgy ítéled, hogy a paprikák megpuhultak, de még egyben vannak, késznek nyilváníthatod a lecsót. 

Tudom, hogy a legtöbben először a paprikát teszik bele. De én nem szeretem, ha ehetetlenül puhára fő a lecsóban, anyutól is így tanultam, és világbajnok volt a lecsója. Kettő: a paradicsom az, ami a sűrű szaftot adja, tehát először neki kell szétfőnie, a paprikának viszont egyben kell maradnia. Vizet nem teszük a lecsóhoz, ha kellő mennyiségű a paradicsom, fölösleges. 

Innen aztán lehet mellé enni kenyeret, krumplit, rizst, tarhonyát, nokedlit. Lehet rá tojást ütni. 

Ez a mennyiség olyan 3-4 főre elegendő.

A lecsó, ahogyan én főzöm. Mi casa, mi lecso. 

És a lecsó Gundel Károly szerint: 

1,4 kg zöldpaprika 

60 dkg friss paradicsom 

15 dkg vöröshagyma 

8 dkg zsír 

5 dkg füstölt szalonna 

5 gramm fűszerpaprika 

só 

A húsos zöldpaprika magházát eltávolítjuk, hosszúkás cikkekre vágjuk. A paradicsomot néhány másodpercre forró vízbe mártjuk, héját lehúzzuk, és negyedekre (a nagyobbakat cikkekre) daraboljuk. A hagymákat hosszában ketté, majd a rostokra keresztben, félkör alakú szeletekre vágjuk. Elég nagy lábast vegyünk, hogy az anyag kellően szétterülhessen benne! Zsírban a bőr nélküli, apró kockákra vágott szalonnát üvegesre, majd a hozzáadott hagymát világosbarnára pirítjuk. Ezután gyorsan elkeverjük benne a fűszerpaprikát, és azonnal hozzátesszük a zöldpaprikát és a paradicsomot. Megsózzuk, majd előbb fedő nélkül gyors tűzön, később - ha levének egy része már elfőtt - fedő alatt, mérsékelt tűzön puhára pároljuk. (Gundel Károly: Kis magyar szakácskönyv)

Basturma, bresaola (szárított, nem füstölt sonka)

Gondolom, nem csak én vagyok egyedül azzal, hogy ma már elképesztően drágák a jó minőségű szalámik, sonkák. Már ha olyat szeretnénk enni, ami nem csupa víz, meg tartósítószer meg ki tudja mi. Sajnos nekünk nincs kertünk, ha lenne, már évek óta magam tölteném a kolbászt, füstölném a sonkát, szalonnát. 

Viszont. Léteznek a nem füstölt, ellenben érlelt sonkák, méghozzá a világhíresek épp ilyenek: pármai sonka, serrano sonka, iberico sonka. Ezeket, ha nem is olyan minőségben, de otthon is elkészíthetjük. Készülhet szűzpecsenyéből, karajból, tarjából. A legáltalánosabb elnevezése Basturma, a marhahúsból, fehérpecsenyéből készültté pedig Bresaola, legalábbis az olaszoknál. Mivel nem vagyok hajlandó egy vizes, seízű sonkaszalámiért 5-6 ezer forint/kilós árat kifizetni, megcsináltam karajból a basturmát. Nagyon finom. 

Én így elsőre csak egy 85 dkg-os darabból készítettem. Először a húsról le kell vágni a rajta lévő fehér vastagabb hártyaszerű réteget-felületet, mert azon nem megy át a só. A menete: egy zárható edényben full sóba kell tenni 3 napig. A só legyen jódmentes. Minden nap le kell önteni a kilökődött vizet alóla, majd újra sózni. Nem kell teljesen sóba temetni, de mindenütt vastag sóréteg fedje. Három nap után le kell mosni, és ahány napig állt a sóban, annyi óráig kell vízbe áztatni, félóránként cserélni rajta a vizet. Első tapasztalat: én plusz 1-1,5 órát ráhúznék, nekem kicsit sós a végeredmény így. Aztán papírtörlővel teljesen szárazra kell törölni a húst, és egy fűszerkéregben meg kell forgatni. Ebben lehet bármilyen száraz fűszer: pirospaprika, chili pehely, bors, koriandermag, szegfűbors, kömény, édeskömény, fokhagyma granulátum, szerecsendió, stb... Ízlés kérdése. (Friss fűszernövénnyel nem lehet csinálni!) Aztán egy tiszta pamutanyagba be kell tekerni, madzaggal átkötni, és hűtőbe tenni 3 hétre. Közben forgatni, hogy mindenütt egyenletesen száradjon. Télen ha van hűvös helység, az még jobb. Olyan 15 fokig szabad levegőn lehet szárítani. Az én 85 dekás darabomból 47 deka lett a végeredmény. Viszont kiadós, mert úgy finom, ha hajszál vékonyra van szeletelve, mert kellően ízes és zamatos. Alig várom a sárgadinyne szezont, hogy ezzel a finom sonkával ehessem. Innentől folyamatosan lesz egy érlelődő darab a hűtőben, az biztos. Egyébként egyszer már csináltam marhahúsból, na hát az az igazi. Az olyan finom, olyan mennyei, hogy elmondani nem tudom. Csak hát az már sajnos nagyon drága lett. 

Tipp: a sóhoz 5-10%-ban kristálycukrot is keverhetünk, állítólag segít megőrizni a hús szép színét.

Tipp2.: ha szűzpecsenyéből csinálnám, én csak 2 napot adnék neki sóban, mivel jóval vékonyabb hús, mint egy karaj, vagy tarja.

Tökmagos, köménymagos rozsos gyors gyökérkenyér

A kedvenc nem fehér kenyerem. Teljes kiőrlésű lisztek közül csak a rozst szeretem, a búzáét képtelen vagyok megenni. Olyan íze van, mint a fűrészpornak. De a rozs finom. Szomszédasszony volt nálam most, meg is jegyezte, milyen szép kenyerem van. Kérdeztem, megkóstolja-e? Vágtam neki egy csücsköt, aszonta nagy lesz az! Hát, nem bírta abbahagyni az evését, épp pár falatot vitt haza... Szóval le vagyon tesztelve! 

Hozzávalók: 

• 2 dkg friss élesztő 
• 2 csapott teáskanál kristálycukor 
• 40 dkg sima BL55-ös liszt 
• 10 dkg teljes kiőrlésű rozsliszt 
• 2 púpos teáskanál só 
• 2 teáskanál sikér (elhagyható, ha nincs készleten) 
• 4 evőkanálnyi tökmag 
• 2 teáskanál egész köménymag 
• 1 mokkáskanál őrölt köménymag 
• 4 dl langyos víz 
• 4 cl étolaj 

Egy tálban a víz egy részével kikeverem az élesztőt és a cukrot. Aztán beleszitálom a fehér lisztet, hozzáadom a rozslisztet, sót, sikért, olajat, fűszereket, tökmagot és a maradék vizet. Sűrű, a nokedli tésztához hasonló tésztát kapok, nem keverem túl. Tiszta nylonzacskóval lefedve hagyom kelni. Ha a duplájára kelt, párszor áthajtogatom. Megint hagyom duplára kelni, megint meghajtogatom. Mikor harmadszorra is megkel, kiborítom lisztezett felületre, és kinyújtogatom egy nagy téglalappá. Csak kézzel és vigyázva, hogy a buborékok benne maradjanak a tésztában. Aztán szorosan feltekerem, összecsípem, majd jól megtekerem. Szilikonos papíros nagytepsire teszem, letakarva hagyom kelni. Előmelegített 180 fokos sütőben 40 percig sütöm. Isteni finom! Frissen is, több naposan pirítósnak is mennyei. A hozzávalókból egy 90 dkg-os kenyér lesz.

Vegetáriánus pacalleves (laskagomba leves)

A minap nagyon szép laskagombát tudtam venni a piacon, ráadásul a biozöldségesnél, ráadásul nem is drágán. Körül is néztem a neten, milyen levest lehetne főzni belőle, és meg is találtam az igazit Aleda konyhájában. Már többedszer leltem nála igazi finomságot, amit ezúton is nagyon köszönök!

Ő azt a nevet adta neki, hogy vegetáriánus pacalleves, szerintem nagyon találó! :) Ez a leves amilyen egyszerű, olyan isteni finom! Tegnap csak nagyokat hümmögtünk férjurammal evés közben, olykor-olykor meg is szólalva: hogy ez milyen isteni!... Közösen meg is szavaztuk, hogy felkerül az állandó repertoárra.

Hozzávalók 4 főre:

• 25-30 dkg laskagomba
• 1 közepes sárgarépa
• 4 nagyobb gerezd fokhagyma
• 2-3 evőkanál olaj
• 2 púpos evőkanál tejföl
• 1 púpos teáskanál étkezési keményítő
• 1 púposabb teáskanál liszt
• 1 teáskanál mustár
• só, frissen őrölt bors
• egy csipet kristálycukor
• és ízlés szerint kínálhatunk hozzá vagy ecetet, vagy citromlét

A sárgarépát hámoztam, megmostam, és a négyoldalú reszelő tökreszelő részén lereszeltem. A gombát megmostam, a száráról levágtam a fejeket (a vaskos szárrészt is vágjuk le, rágós lehet, de nem kell kidobni, a fagyasztóban eláll és húslevesbe jó ízesítő lehet), és kézzel csíkokra tépkedtem. Az olajon kevés sóval megdinszteltem a sárgarépát és a gombát, mikor összeestek a zöldségek, és a répa színt engedett, felöntöttem vízzel. Sóztam, borsoztam, egy csipet cukrot is adtam hozzá, valamint a zúzott fokhagymagerezdeket, majd puhulásig főztem. Végül a tejfölt elkevertem a mustárral, étkezési keményítővel, liszttel, és kevés hideg vízzel. Adtam hozzá a forró levés levéből is, így hőkiegyenlítettem. Végül hozzáöntöttem a kész leveshez, hagytam felforrni, közben kevergettem, s még 1-2 percig forraltam, és késznek nyilvánítottam. 

Kínáljunk hozzá vagy citromot, vagy fehérborecetet, vagy sima ecetet, savanykásra hangolva is nagyon finom.

Vajkrémes tojáspástétom

Itt a tavasz, hamarosan itt a húsvét is, ergo itt a tojás szezon is. A mai tarokkpartinkra készítettem ezt a pástétomot. Bevallom, a majonézes verziót egyáltalán nem szeretem, a zsidótojást viszont nagyon. De az meg kacsazsírral az igazi, az meg most nincs készleten. Ellenben találtam a hűtőben egy jövő héten lejáró vajkrémet. Azt kell mondjam, talán ez lesz a kedvenc tojáspástétomom. Krémes, ugyanakkor könnyű, tényleg nagyon finom. Ajánlom majd húsvétra is, vagy húsvét utánra, ha túl sok főtt tojás maradna meg. Illetve lassan előbrummognak a medvehagymák is, és ehhez a kencéhez kifejezetten jól illik ez a kora tavaszi zöldfűszer. 

Hozzávalók 5-6 főre: 

• 12 db főtt tojás 
• 1 db 25 dkg-os natúr vajkrém (én Spáros sajátmárkásat használtam) 
• 2 teáskanál mustár (nem púpos) 
• 4 dkg snidlinges fűszervaj (még találtam ennyit a fagyasztómban), ha nincs, akkor ennyi vaj és friss medvehagyma aprítva 
• 1 evőkanálnyi nagyon apróra vágott vöröshagyma (púposkásan) 
• frissen reszelt szerecsendió 
• frissen őrölt bors 
• só 

A szobahőmérsékletű fűszervajat elkevertem a vajkrémmel, a mustárral, a tojásszeletelővel összekockázott tojásokkal, sóztam, borsoztam, szerecsendiót reszeltem bele. És ennyi lenne. Kóstoljuk: ízlés szerint lehet a mustár, bors, szerecsendió mennyiségét alakítgatni.

Lyoni hagymás kacsamáj

Volt egy nagyobb mennyiségű, egyszer már használt olajam átszűrve. Meg kaptam a piacon nagyon szép friss kacsamájat. Nem volt kérdés, hogy az olajat beáldozom lyoni hagyma sütéséhez.

Hozzávalók 4 főre:

a lyoni hagymához:

• 3 extra nagy méretű vöröshagyma
• 10 dkg liszt
• bő olaj

a májhoz:

• 90 dkg kacsamáj
• 2 nagy gerezd fokhagyma
• só, frissen őrölt bors
• sok majoránna
• 1 teáskanál pirospaprika
• 1 evőkanál kacsazsír (vagy más zsiradék)
• 2 dl alaplé (leveskockából is tökéletes)
• 0,5 dl száraz fehérbor
• egyetlen kis csipet cukor

Először a lyoni hagymát készítettem el. A hagymákat félkaréjokra vágtam, nem túl vékonyan. Egy nagy tálba tettem, és meghintettem a liszttel, aztán alaposan összeforgattam. Közben már melegedett az olaj egy mélyebb, nagyobb lábosban. Mikor kellően forró lett, három adagban kisütöttem benne a hagymákat úgy, hogy olajba tétel előtt a fölös lisztet leszitáltam róluk egy nagy lyukú szűrőkanálban. Miután megsültek, egy konyhai papírtörlővel bélelt tálba szedtem ki. Figyelem: a hagymát nem sózzuk, mert vizesedik tőle, és nem lesz könnyen kisüthető és nem lesz igazán ropogós!

A májakat megtisztítottam, megmostam, lecsepegtettem a vizet róluk. A fűszerekkel meghintettem (só, bors, majoránna) és jól elkevertem, majd a felhevült zsiradékban szép pirosra sütöttem őket. A legvégén hozzájuk dobtam a vastagabb szeletekre vágott fokhagymát is, őket is átfuttattam a forró serpenyőben, hogy a nyerssességüket elveszítsék. Majd hozzájuk öntöttem a fehérbort is, és még két percig sütöttem nagy lángon a serpenyőben a májakat. Végül felöntöttem az alaplével az ételt, és a kevés pirospaprikát is hozzáadtam. Leheletnyi cukorral megszórtam, és pár percig rotyogtattam, és készen is volt.

Burgonyapürével és rizzsel, illetve a lyoni hagymával tálaltam. Nagyon fincsi volt.