Tiramisu

Megálltunk egy árusnál, vettünk valami forró fekete italt a ráncos öregtől, aki kalap gyanánt cserzett madártetemet hordott a fején. Megmutatta, hogyan készíti az italt: valami magot megpörkölt, aztán porrá őrölte és forró vízbe keverte. Mindezt kénytelen volt elmutogatni, merthogy olyan nyelven beszélt, amihez hozzá se tudtunk szagolni. Aztán mézet kevert az italba, és odanyújtotta, de amikor belekóstoltam, még mindig nem volt jó. Olyan, nem is tudom, sötét volt. Egy nő épp egy kecskét vezetett arra, én meg kikaptam Józsua kezéből a csészét, és utánaszaladtam. A nő engedélyével a kecske tőgyéből egy kis tejet fejtem mindkét csészébe. Az öreg kézzel-lábbal tiltakozott, mintha szentségtörést követnénk el, de a meleg és habos tej elvette a fekete ital keserű ízét. Józsua lehajtotta az övét, aztán még kettőt kért az öregtől, és a kecskés nőnek is adott egy rezet. A második csészét odaadta az öregnek, hogy kóstolja meg, aki nagy fintorogva belekortyolt, s lássatok csodát, széles vigyor terült el fogatlan száján, és egyből nekiállt üzletet kötni a kecskés nővel. Az öreg megőrölte a magokat a rézhengerben, az asszony meg egy mély agyagedénybe fejte a kecske tejét. Mellettük egy fűszerkereskedő árult. Mélyen beszívtam a földön kosarakban kirakott fahéj, fokhagyma és szegfűbors illatát.
– Tudod, mit? – mondtam a nőnek. – Ha ez már megy, hintsetek rá egy kis őrölt fahéjat. Szerintem tuti lesz.

(Christopher Moore: Biff evangéliuma)

Van egy jó kis (nagy) süteményes könyvem. A tiramisut ebből készítettem, bár kicsit módosítva. Én több cukorral szeretem, mert egy édesség igenis legyen édes!

Hozzávalók egy 17-szer 28-as jénaihoz vagy tepsihez (ez 8 adag):

20-25 dkg porcukor,
1 csomag vaníliás cukor,
8 adag erős feketekávé,
fél dl Amaretto likőr (más is jó),
50 dkg mascarpone,
4 tojás (ha a mennyiséget növelni akarjuk 5, ha sűrűbb krémet akarunk akkor 4 és mindkét variáció jó és finom),
27-30 darab babapiskóta (az az olasz, aminek az egyik oldala cukormázas és 4-szer 12 db van egy nagy csomagban),
2-3 evőkanál kakaópor.

A tojássárgájákat a cukrokkal habosra keverem robotgéppel, majd hozzákeverem a mascarponét is, aztán a fehérjéket habbá verem. Majd a kettőt óvatosan összekeverem.

A kávét egy levesestányérba öntöm, a likőrrel együtt. Aztán a babapiskótákat egyesével belemártogatom, és rétegezem egy téglalap alakú, nagyobb jénai tálba. Egy réteg piskóta, egy réteg krém, egy réteg piskóta, egy réteg krém. A tetejét meghintem kakaóporral, és hűtőszekrénybe teszem pár órára.
Isteni, krémes és könnyű! A legkedvencebb desszertjeim között van az első 5-ben. És még sütni sem kell...

Ecetes burgonyasaláta

Örök kedvenc, megunhatatlan.

Hozzávalók 4 főre:
1 kg (lehetőleg kifli) krumpli,
1 egész alma,
1 nagy fej lilahagyma,
1 csokor zellerlevél (vagy 1 szár angolzeller),
1 púpos teáskanál só,
1 és 1/2 púpos evőkanál kristálycukor (vagy ennek megfelelően méz),
kb. 1/2 dl 10%-os ecet (lehet balzsam- vagy dióecet is),
1 evőkanál extraszűz olívaolaj vagy hidegen sajtolt repceolaj,
1/2 evőkanál tökmagolaj (opcionális)
8 dl víz

A burgonyát hideg vízben héjastul fölteszem főni. Mikor kész, hideg víz alatt hagyom hogy kihűljön, csak utána tisztítom meg a héjától. (Ha hagyjuk egy-két óráig hidegben, akár víz alatt, akár hűtőbe téve a burgonyát, sokkal szebben szeletelhető lesz. De mindenképpen nem szétfővős fajtát válasszunk.)

Kikeverem a salátalevet, és a krumplit belekarikázom. Belevágok egy almát is vékony szeletekben, és a hagymát félkarikákban. A zellerleveleket is beleteszem. Finoman átkeverem, a tetejét meglocsolom olívaolajjal vagy repcével és kevés tökmagolajjal, és hagyom összeérni. Amikor nincs zellerlevél, akkor papírvékonyra és gyufaszál alakúra vágott zellergumóval, vagy angolzellerrel készítem. Egy kisebb darabka elég ehhez az adaghoz.

Nagyon finom forró frissensültekhez, fasírthoz, rántott finomságokhoz.

Fokhagymakrémleves

Először a szemünkkel kóstolunk, de az orrunk ébreszti fel a gyomrunkat.

(Brian Wansink)

Ki ne tudná felidézni a forró olajból felszálló fokhagyma semmihez sem fogható illatát? Azt az illatot, amitől rögtön megjön az étvágyunk, beindulnak a gyomornedveink és nagyokat nyelünk az elkövetkezendő finom falatokra gondolva? Azt hiszem, a fokhagymát nem lehet nem szeretni. Az egyik legnagyobb kedvenc a krémlevesek tárházából.

Hozzávalók 4 főre:

1 nagy fej fokhagyma,

3 dkg vaj, 1 evőkanálnyi olaj,

3 csapott evőkanál liszt,

1 erő- vagy húsleveskocka,

2 dl tejszín vagy 3 d tej és 1 dl tejföl,

só, őrölt bors,

frissen reszelt szerecsendió,

korpás kenyér, füstölt sajt.

A fokhagymát megtisztítottam, lereszeltem. (Fokhagymanyomóval is csinálhatjuk, csak nekem nincs.) Egy lábosban vajat és olajat melegítettem, és a reszelt fokhagymát kis lángon dinszteltem benne, majd hozzáadtam a lisztet is, és pár percig még együtt pirítottam. Aztán felengedtem apránként kb 4 dl vízzel. Tettem bele erőleveskockát, sóztam, borsoztam, szerecsendiót reszeltem bele. Hagytam forrni kis lángon vagy tíz percig, majd hozzáadtam a tejszínt is. Tejjel + tejföllel is jó. Botmixerrel még krémesítettem rajta, és még egyszer hagytam fölforrni.

Ha tejszínnel készítjük, pici fehérbort is tehetünk bele. A tejes változatba nem ajánlom, mert összekaphatja a tejet.

Pirított kenyérkockákkal és reszelt füstölt sajttal tálaltam.

Egyszerű és finom. Sűrűbbre készítve mártásként adható főtt, vagy sült húsokhoz.

*

Étvágyfalatkák

A változatos étrend élvezetesebbé teszi az étkezést, ráadásul segít elszakadni az általában kedvelt zsíros, sós és édes ízektől, és kifinomultabb ízlést alakít ki.

(Brian Wansink)

Olyan csipegethetnékem volt... nem voltam éhes, csak... 

A dolog roppant egyszerű: alulra egy szelet körte, rá egy kis kecsketúró, arra finom házi sonka, s végül mindezt megkoronázza egy karika chili. 

Remek! :)