Salátaöntetek

A tudatos és egészséges táplálkozás
nem csak azt jelenti hogy gondosan odafigyelünk,
mit eszünk mivel; mennyi kalóriát,
vitamint és egyebet viszünk be testünkbe...
Az egészséges táplálkozás leginkább
tudatunk hozzáállását jelenti
egészségünkhöz, az életünkhöz,
MINDEN élethez...
Mind Földanyánk testében élünk.
Egy vagyunk minden teremtményével - minden emberrel,
az állatokkal, a növényekkel és ásványokkal is.
Köszönet Nekik, hogy éltetnek bennünket,
s egyszer majd mi szolgálunk táplálékkal őnekik,
hogy élhessenek.
Így vagyunk egyek.
Ha hálát adsz Földanyának az ételért, amit ad,
Ő is hálás lesz Neked, és begyógyulnak sebei.
Gondolj tisztelettel minden teremtett lényre,
s erre a csodálatos Bolygóra.
Ez áldást hoz mindannyiunkra.

Holnap van a Föld napja.
Minden szerelmem, ami csak a szívemen kifér - Övé.

(duende)

Tavasz van. Salátaszezon van, és lesz is egészen késő őszig. S mivel ez egy olyan műfaj, ami a végtelenségig variálható, úgy gondoltam, írok az öntetekről. Mert az öntet a saláta lelke, az öntettől válik mássá, mint a többi.
A legalapvetőbb öntetek a következők:

Ecetes-olajos öntet: 6 evőkanál olaj, 2 evőkanál 10 %-os ecet, só. Az ecet lehet sima, natúr ecet, de ízesíthetjük is friss fűszernövényekkel: kakukkfűvel, zsályával, tárkonnyal, rozmaringgal, bodzával, fokhagymával, málnával, bazsalikommal. Bármit is rejtsünk az üvegcsébe, hagyjuk 1 hónapig érni. Az ecet lehet borecet, almaecet, és lehet balzsamecet.

Citromos-olajos öntet: 6 evőkanál olaj, fél citrom kifacsart leve, só. Az olaj lehet ugyanúgy fűszeres, minta fentebb az ecetnél is írtam. Bármilyen friss fűszernövényt tehetünk az olajosüvegbe, valamint ízesíthetjük fahéjjal, korianderrel, köménymaggal, kapormaggal, édesköménymaggal, csilipaprikával. Illatosíthatjuk citromhéjjal, vagy pár csepp citrom illóolajjal (de csak a 100 %-osan tiszta növényi olajjal!), a citomillatú muskátli levelével, bodzával. A fűszeres olaj lehet egyféleképpen ízesített, de kombinálhatjuk is a fűszereket ízlés szerint. Az alapolaj is lehet sokféle: extraszűz olívaolaj, szőlőmagolaj, avocadoolaj, repceolaj, napraforgóolaj, dióolaj, mogyoróolaj, szezámmagolaj, tökmagolaj, szójaolaj.

Zöldfűszeres öntet: 6 evőkanál olaj, 2 evőkanál valamilyen ecet vagy fél citrom leve, 2 evőkanálnyi finomra vágott zöldfűszer, só. Ez lehet: petrezselyemzöld, bazsalikom, kapor, tárkony, medvehagyma, ánizskapor, citromfű, rucola, zsálya és menta - ez utóbbiakból csak 1 teáskanálnyi elég mert erőteljes fűszerek. Ennél az öntetnél is lehet csak egyféle a zöldfűszer, de kombinálhatjuk is bátran.

Fokhagymás öntet: 6 evőkanál olaj, 2 evőkanál ecet vagy 1/2 citrom leve, 1 gerezd fokhagyma, só. Az olaj tetszés szerinti, az ecet is bátran szabadon választható. A fokhagymát péppé zúzzuk, úgy keverjük az öntetbe.

Szardellás öntet: 6 evőkanál olaj, 2 evőkanál ecet vagy fél citrom leve, só, 3-4 szardella vagy szardella-paszta. A szardellát péppé zúzzuk, úgy keverjük az öntetbe.

Tojásos öntet: 6 evőkanál olaj, 2 evőkanál ecet, 2 kemény tojás, só, bors. A tojásokat szitán áttörjük, így keverjük az öntethez. A tojásos öntethez illik a petrezselyemzöld is.

Mustáros alapöntetek: 6 evőkanál olívaolaj, 1 evőkanál ecet vagy 1/4 citrom leve, 1 teáskanál mustár, só, bors. Ha mustárt is keverünk az öntetbe, akkor fele mennyiségű ecet vagy citromlé kell hozzá, mert a mustár is savanykás. Habverővel szép simára, sűrűre keverjük.
A mustáros öntethez jól illik a szardella vagy szardellapaszta is.

Túrós, sajtos öntetek: 6 evőkanál olaj, 2 evőkanál ecet vagy 1/2 citrom leve, 2 evőkanál juhtúró vagy kecsketúró vagy márványsajt vagy fetasajt, só (nem feltételen kell ha fetát vagy márványsajtot használunk), bors. A hozzávalókat homogénre keverjük.

Diós öntet: 6 evőkanál olaj, 2 evőkanál ecet vagy 1/2 citrom leve, só, 2 evőkanál darált vagy durvábbra vágott dió.

Kefíres vagy joghurtos öntetek: 1 kisdobozos kefír vagy joghurt, só, 1 teáskanál olaj, 1 teáskanál ecet vagy 1 teáskanálnyi citromlé. Ez az alap, ebbe mehetnek apróra vágott zöldfűszerk, vagy mustár is. Sőt, ebbe tehető egy mokkáskanálnyi méz is.

Az uborkasalátát mindenki ismeri. Én kefíresen (joghurtosan) szeretem a legjobban. Kell hozzá egy nagy kígyóuborka, 1 gerezd fokhagyma, 3-4 dl kefír, só, 1 mokkáskanálnyi kristálycukor, 1 teáskanál 10 %-os ecet. Az uborkát legyaluljuk és finoman besózzuk. Hagyjuk állni 20 percig. Ez nem a lévesztés miatt kell, hanem jobb íze lesz a sótól - kihozza, felerősíti az uborka ízét. Közben a kefírt kikeverjük a cukorral, a zúzott fokhagymával, az ecettel. Az uborkakarikákat kinyomkodjuk, és az öntetbe tesszük, keveset a kinyomott levéből is hozzá teszünk. Elkeverjük, és kóstoljuk. Ha jók az arányok (ecet-cukor-só), késznek nyilvánítjuk. Van mikor cukor nélkül készítem, úgy is finom. A zalziki kicsit más, nem is saláta, bár készíthető híg, normále joghurttal is, salátaként. Lásd ITT.

Majonézes öntetek: a majonéz már magában is sós, citromos. Ez az alap. Ehhez vegyíthetünk fele mennyiségben tejfölt vagy tejszínt vagy joghurtot vagy kefírt is, könnyebbé válik az öntet. Tehetünk bele 1 mokkáskanál mustárt is, és tetszés szerint bármilyen zöldfűszert, esetleg 1 mokkáskanálnyi mézet vagy cukrot. Fokhagymával is ízesíthetjük. Ha a majonézt kaviárral is elkeverhetjük, nagyon finom.

Ezt a két csodást dalt pedig minden Föld-lakónak küldöm, szeretettel. Hallgassátok meg, csodálatosak. :)

.

Karfiolcurry

Szívem - a pusztaság madara - egére talált szemedben.
Szemed a csillagok birodalma, a reggel bölcsője.
Dalaim elvesznek szemeid mélyében.
Engedd, hogy szárnyra kapjon dalom szemed magányos végtelenjében.
Engedd, hogy szemed felhőit áttörve - a sugárözönben - kiterjesztett szárnyakkal szárnyaljon.

(Rabindranath Tagore)

Még van a piacon körte, és most viszonylag olcsó a karfiol is. Gyors, egyszerű, finom. Tejszín nélkül is működik - úgy is tökéletes, akár a 90 napos diétázóknak is.
Curry fűszerkeverék kapható is, de elkészíthetjük a sajátunkat is. Indiában állítólag annyi currykeverék, ahány ház. A curry egyébként egy ételfajtát jelent valójában.
"A curry elnevezést eredetileg két, egymástól független indiai kifejezésből "honosították" a britek. A kari egy elsősorban Dél-Indiában népszerű fűszernövény (Murraya koenigii, régebbi nevén Chalcas koenigii), a Távol-Keleten honos citrusféle cserje, amelynek levelét használják fűszerezésre, Indiában főleg vegetáriánus ételekhez. A karhí pedig édeskés-savanykás szósszal készült nyugat-indiai étel. Ma már azonban a curry szó leginkább bizonyos őrölt fűszerek keverékét jelöli. Ezt a keveréket a gyarmatokról hazatelepülő angolok fejlesztették ki, hogy egyfajta tipikus indiai ízt utánozhassanak szárított fűszerek segítségével. A fűszerkeverék összetétele erősen változó lehet; karilevelet nagyon ritkán tartalmaz. Legfőbb alkotóelemei: római kömény, kurkuma, lepkeszegmag, csilipaprika."

(Forrás: Wikipédia)

Lássuk akkor az én karfiolcurrymat.

Hozzávalók 4 főre:
1 nagyobb karfiol,
2-3 db körte,
1 nagy fej vöröshagyma,
kis darabka friss gyömbér,
2 evőkanál olaj,
só,
1 teáskanál curry-fűszerkeverék,
pár csepp citromlé,
egy csokor petrezselyemzöld,
2 teáskanál étkezési keményítő,
1 löttyintésnyi tejszín.

A karfiolt rózsáira szedem, megmosom és sós vízben előfőzöm. A körtét meghámozom és darabolom. A hagymát, reszelt gyömbért az olajon sóval dinsztelem. Félrehúzom a tűzről, hozzáadom a curry-keveréket is, az apróra vágott petrezselyemzöldet, az előfőzőtt karfiolt, a körtedarabokat. Sózom, citromlét, vizet adok hozzá. (Nem a főzőléből adok az ételhez, mert így kevéssé lesz "bántó" a karfiol...) Visszatéve a tűzre addig főzöm míg puha lesz a karfiol egészen. Végül tejszínt öntök bele és kevés vízzel elkevert keményítővel kicsit besűrítem a levét. Rizzsel vagy tésztával tálalom. Természetesen a hozzám hasonló chilimániások nyugodtan tegyenek csak bele a csípős kis paprikákból is.

Ezt pedig a Terebessen találtam, zöldséges currykhoz:

Currypor zöldséges currykhez

Hozzávalók:
- 2 1 cm hossz fahéj
- 6 ek. koriandermag
- 1 tk. szárított, porrá zúzott kókuszreszelék
- 1 tk. kapormag
- 10-15 szem rizs
- 1 tk.mustármag
- 2 tk. csípős paprika szárított magja
- 3 tk. köménymag

Vastag falú serpenyőben szárítsuk és pirítsuk világosbarnára az első négy fűszert.
Adjuk hozzá az összes hozzávalót és állandóan kevergetve pirítsuk aranybarnára.
Zúzzuk porrá, tegyük jól zárható üvegbe.

(Terebess: Indiai ízek)

Grillázsos piskótatekercs

Higgy akkor is, mikor úgy hiszed, hogy nincs hited.

                                                                                                                                                     

Most két dolog találkozott össze. Egy régóta megvalósítandó recept, és a rengeteg vaj a hűtőmben. Még húsvét előtt vettem, gondolván akkor: sütök sok finomságot, és kell. Aztán a sütik elmaradtak, a rengeteg vaj pedig maradt. Elfelejtettem betenni őket a fagyasztóba.

A receptet pedig Lucifertől kaptam anno. Szerintem nem egészen olyanra sikeredett, amilyenre kellett volna. Azt hiszem, a gáztepsi méretek sem egyformák. Az enyém a nagyobbik méret - legközelebb hat vagy hét tojásból kell készítenem a piskótatésztát. A krém ugyanis nagyon tömény, kell hozzá a több tészta. Majd legközelebb. Mert lesz legközelebb. Mert nagyon finom a sütemény. Amúgy is grillázsrajongó vagyok, és maradt is a most készített mennyiségből bőven, direkt többet csináltam.

A receptet úgy közlöm, ahogy Lucifer, illetve a nagynéni leírta.

„Grillás süti:

5 tojás sárgája, 5 evőkanál cukrot habosra kikeverni, lassan egy evőkanál finom kakaót belekeverni. A nagy gáztepsit jól kivajazni, kilisztezni. Az 5 evőkanál lisztbe ½ sütőport belekeverni. Az 5 tojás fehérjébe 2 evőkanál vizet tenni és kemény habbá verni. Az egészet összeállítani és a tepsibe szépen kiegyengetni. Először felső, majd alsó lángon vigyázva puhára sütni. Utána ruhára felcsavarni.

Krém: 3 egész tojást, 6 evőkanál cukrot, 2 evőkanál lisztet habosra kikeverni, 6-8 evőkanál tejjel felhígítani és kis lángon krémmé főzni, állandóan keverni, hogy sima legyen. Ha már sűrűnek látszik levesszük és keverjük, ha már nem forró, lassan belekeverünk 30 deka vajat és 3 db Oetker vaníliás cukrot. A tortalapot a deszkán kiengedni, kiegyengetni és a krémmel megtölteni, vigyázz a krém 1/3 részét a tetejére kenni.

Grillás: 20 dkg cukrot megpirítunk, 15 dkg darált diót egy kicsit vele pirítunk, ezt vajjal erősen kikent rántotta sütőben készítjük, ha kihűlt darabokra törjük és a tésztát a grillással bevonjuk.”

Én annyit módosítottam csak - mivel eszméletlen szeretem a grillázst -, hogy mikor megkentem a piskótalapot a krémmel, utána még megszórtam egy kevés grillázzsal, és úgy tekertem fel. Szóval az én sütimnek a közepében is van grillázs. A grillázs törését nagyon szeretett mozsaramban sikerült megoldani - a robotgép nem darálta le. Így kisebb darabonként törtem meg, a mozsárban nagyon egyszerűen és gyorsan ment a dolog.

Ha több tojással készítjük, akkor is ugyanez a tészta. Csak mindig annyi kanál liszt és annyi kanál cukor kell, amennyi a tojások száma.

Nagyon finom. Pont nekem való. És köszönöm a receptet! :)

VKF XXIV.: Carlo Alessi, Fortuna és én

*


A történet egészen friss. Mai.
Vasárnap - szokásomhoz híven - bolhapiacoztam délelőtt. Ott akadtam Carlo Alessi híres citrusprésére. Próbáltam a neten megkeresni, mikor is alkotta ezt a fantasztikus tárgyat, de nem sikerült. Így hát kénytelen vagyok az emlékezetemre hagyatkozni, ami pedig nem túl erős. Ha jól rémlik, ez a citrusprés anno nagyon elhíresült, díjakat is nyert vele. Mikor először megláttam egy újságban, rögtön beleszerettem - lenyűgözött a formájában valami. Talán hogy olyan egyszerű, mégis valahogy figyelemfelkeltő. És hát a citrommániámról azt hiszem, nem kell újabb szót vesztegetnem...
Kérdem az árust: mennyi? Mondja 500 forint. Nézegettem, nézegettem, aztán visszaadtam. Azt mondja: mennyiért vinné el? Mondom 300-ért. Azt mondja: Jó. Mondom: jó. És az üzlet nyélbe is üttetett! :)



Nagyon szeretem a bolhapiacot. Rengeteg konyhai tárgyam, eszközöm származik onnan. A fotókon látható tányérak, poharak nagy része, a tálalótáljaim szinte összese, a klassz konyhai robotgépem, a kenyérpirítóm, a fonott kosaraim... azt hiszem, reggelig sem érnék a végére, ha mind felsorolnám. És ezek csak a tárgyak. De ott van még a bolhászás öröme: a rábukkanás csodája, a "jééé, ezer éve ilyet kerestem" döbbenete. Az alkudozás játéka. A barátokkal, ismerősökkel való találkozások rövid-hosszabb csevelyei, az együtt megivott sör hűvössége a piaci kocsma könyöklőjénél - miközben csak nézi az ember lánya a hömpölygő áradatot, a vidáman nevető arcokat, a kutyák türelmetlen de parancsteljesítő gazdilábánálüléseit, a gyerekek szaladgálását.
A piac emberi. Közeli. Hangulata van.

Ételt így most nem prezentálok a vadiúj citromfacsarómhoz, inkább csak idelinkelem a blogon találhatóakat. Ezekből lehet válogatni:

citromos joghurttorta,
kókuszos-citromos görög süti,
torta al limone,
citromos spagetti,
citromos csirkecomb,
fish and chips mediterrán módra,
az avocadoról és a quacamole,
és temészetesen a LIMONÁDÉ!


Amiért még ezt a tárgyat választottam, az az, hogy szerettem volna én is dizájntervező lenni. De csak megvalósulatlan álom maradt. Sokszor szörnyülködöm azon, hogy miért nem alkalmaznak több kreatív embert a gyártóknál. Hiszen ugyanabból az alapanyagból lehet csinálni kétségbeejtően ronda tárgyakat és használati eszközöket is, és lehet csinálni nagyon szépeket, szemetgyönyörködtetőket is. Ugyanannyiba kerül. Akkor miért van olyan sok ronda tárgy körülöttünk? Nem értem. Már húsz éve sem értettem, most sem. Külföldön más a helyzet. Talán nálunk a coccializmus nem várt mellékhatása volt. Majd megkérdezem orvosomat, gyógyszerészemet. Ja. Persze, az én vagyok...

Egyetlen régi konyhai tárgyam van, őrzöm is, használom is. A nagymamám aludttejes nagy bögréje. Valahányszor előveszem, látom a nagyit magam előtt.




Imádta a kultúrát - nálunk így mondják, máshol írónak -, és pont anyuék lakása alatt volt egy kis tejbolt. Mindennap leküldött bennünket egy liter kultúráért. Vajas kiflivel ette. Én is nagyon szeretem, és nyáron nagyon sokszor iszom én is - behűtve felségesen finom és üdítő ital.
Szeretem ezt a bögrét.

A modern és a régi. Nálam, bennem jól megférnek együtt.




Utóirat Trinitynek:
A kedvenc tálam. Szárított csilit tartok benne, mert sokat fogyasztunk százon belőle. Mindig az étkezőasztalon van, elérhető közelségben.
(Erről írtam a hozzászólásoknál.)