Eperlekvár

Vajon a levegőben lebegés: a repülés más lenne, mint a vízben lebegni?
Talán csak ezért nem tudunk repülni...

Csak elgondolkodtam... Mert álmot láttam. Álmomban úsztam a levegőben.

Ma tudtam nagyon-nagyon olcsón venni végre epret. Eljött a lekvárfőzés ideje...

Minden lekvár és befőtt alapvető feltétele, hogy mind az üvegek, mind a gyümölcsök alaposan el, illetve meg legyenek mosva. Semmi zsíros nem kerülhet rájuk, még csak a közelükbe sem. Tehát ha a mosogatóban tisztítjuk a gyümölcsöt, azt is alaposan mossuk ki előtte.
Lekvárhoz csak a teljesen egészséges, érett gyümölcsök alkalmasak. Ahol hiba van a gyümölcshúsban, azt a részt vágjuk ki.

A gyümölcsöket tisztítás után lemérem, majd robotgépbe teszem és csak durvára darálom meg. Maradjanak benne gyümölcsdarabok is, úgy a jó. Egy nagy lábosban fölteszem a megdarált gyümölcsöt főni. Egészen addig főzöm - időnként kevergetve -, míg besűrűsödik lekvár állagúra. Ezzel vigyázzunk, mert ha hűl, még sűrűbb lesz. Tehát így forrón kicsit folyósabbra hagyhatjuk. Tehát mikor elérte ezt az állagot, hozzáadom a cukrot és addig keverem, míg elolvad benne. A gyümölcs kilójaként 40-50 dkg cukrot adok hozzá. A cukorral még 20 percig főzöm, majd üvegekbe töltöm. Én citromlét is szoktam hozzáadni, kicsit pikánsabb lesz a lekvár. És egy csipet sót is, kihozza az ízt. Ízlés szerint.
Minden üvegbe először csak egy kanál forró lekvárt teszek, ezzel fölmelegszik az üveg. Fontos, mert ha hirtelen és egyszerre töltjük meg, elpattanhat.
Mikor az összes lekvár üvegekbe került, mindnek a tetejére egy késhegynyi szalicilt teszek. Lehet nátrium-benzoátot is használni. Kinek melyik szimpatikusabb. Aztán folpackot vágok kockákra, és az üvegek szájára teszek egy-egy darabot. Ezután csavarom csak rá a fedőt. Úgy is csinálhatjuk, hogy a folpack tetejére szórjuk a tartósítószert, aztán rácsavarjuk a fedőt. Mindegy.
A tartósítószert, hiába nem divat - én nem hagyom ki. Jártam úgy szörppel, hogy nem tettem bele és mind megromlott. Nem kockáztatok. Ahhoz túl drága a gyümölcs is, a cukor is. És nagyanyámék is, anyukám is szalicillel tette el a finomabbnál finomabb lekvárokat, befőtteket, szörpöket. Kutya bajom sincs tőle, úgyhogy nem érdekel senkinek sem a véleménye a tartósítószerekről. Még mindig jobb egy leheletnyi szalicillel eltett saját lekvár, mint a bolti E-betűkkel telerakott műlekvár. Biztosan működik tartósítószer nélkül is, de nekem sajnos a spájzom a legmelegebb helység a lakásban. Szalicil marad.
Mikor minden üveget lezártam, egy dupla plédre állítom az üvegeket, majd jól betakargatom. Ez a szárazdunszt. Azért kell, hogy a lekvárok lassan hűljenek ki. Ez segíti elő azt, hogy a fedők teljesen légmentesen rá"cuppanjanak" az üvegekre.

A lekvárom (3 kg eperből készítettem) 1 óra 20 percig főtt. Körülbelül 50 percig cukor nélkül, aztán cukorral. Kis lángon főzzük, különben leég! Nagyon szép darabos maradt.
Aki mégis tartósítószermentesen szeretné eltenni a lekvárt, Renátánál nagyon jó leírást talál róla.
Ez a recept minden fanyarabb gyümölcshöz alkalmas.

Diós házi krémsajt

Az igazság felismerése egyszerűen nem más, mint nézőpontot váltani.

(duende)

Ez egy egyszerű kis recept, és igazából már írtam is róla a zalziki kapcsán. Amitől kicsit más, hogy a sajtkrémhez tejfölt szoktam kicsöpögtetni. Édesebb, krémesebb íz lesz a végeredmény. A zalzikihez viszont a joghurt a nyerő.

A recept mindössze annyi, hogy egy mokkáskanál sót teszek 3 nagy dobozos, 20%-os tejfölhöz és jól kikeverem. (Néha hozzá kevesek 2 dl tejszínt is, még krémesebbé válik tőle.) Ezután lehelet vékony vászonba kötöm. Egy 2-3 literes lábost teszek alá, rá egy nagy szűrőkanalat, és abba a bekötözött tejfölt. Este szoktam megcsinálni, éjjel aztán szépen kicsöpög. Reggel pedig beízesítem. Nagyon finom zöldfűszeresen is: kapor, petrezselyem, snidling, kakukkfű keverékével. Természetesen még sózom, ha szükséges. Most a diós ízhez volt hangulatom. Durvára vágott dió, nagyon kevés mozsárban tört koriander és bors került a krémbe. De bátran kísérletezzünk. Finom fokhagymásan is, csilisen is. Nagyon finom, ha körülbelül 5 dekányi márványsajtot keverünk bele és diót. A variációk száma itt is végtelen.

Ugyanis édes krémekhez, süteményekhez is használható. Kicsit olyan, mint a mascarpone, legalábbis állagra, sűrűségre. Csak ha édeshez akarjuk felhasználni, akkor ne sózzuk a csöpögtetés előtt.

Számomra a krémsajtoknak igazán ilyenkor van itt az ideje, vagyis nyáron és ősszel. Mert nagyon finom pirítósra kenve, sok-sok friss zöldséggel: paprikával, paradicsommal, újhagymával, lilahagymával.

Ez a mennyiség bőven elég egy négytagú családnak vacsorára.

Bolti krémsajtot nem veszek, mert tele van mindenféle E-vel. És tényleg nincs vele macera, hiszen a dolgát magától elvégzi, csak hűtőbe kell tenni.

Ha tovább hagyjuk csöpögni, még sűrűbb lesz - így is nagyon krémes -, ezért készíthető belőle akár formázott sajt is, amit aztán fűszeres olívaolajban tárolhatunk. Napmátkánál remek leírásokat és javaslatokat lehet olvasni a témában.

Már hosszú évek óta készítem így a zalzikit, és a krémasajtot. Ezt a receptet is anno Horváth Ilona szakácskönyvében leltem.

*

Beszélgetés Masaru Emotoval a vízkristályokról. Ma este 9-kor a Budapest Tv-n.

Viva Natura - Vivát Natura

minden szerdán este 21 órakor

A BUDAPEST TELEVÍZIÓ MŰSORÁN

ISMÉTLÉS
szombat 10.00
vasárnap 22.15

2009. május 27.
Ezo-terefere
Volt egy nap......
A vízkristály fotózás atyja Magyarországon
tartott előadást
Jakab István vendége Masaru Emoto úr


Mentális, emocionális állapotunk befolyással lehet a vízkristályok képződésére?


Milyen lehet a csend vízkristályképe?



A XXI. század az információval történő gyógyítás korszaka
"A víz elsősorban végtelen kapacitású információhordozó.
Másodsorban egy olyan variálható élő-forma alakzat, amely az élet bármely formáját képes magára ölteni.

•

•Harmadsorban oltja a szomjat és táplálja a földeket."

(Jakab István)

Az élőben lévő harmóniát vagy diszharmóniát a rendszer legfelsőbb irányítója a

GONDOLATREZGÉS HATÁROZZA MEG

A szeretet – szolidaritás – szolgálat - szinergia
A belső béke rezgés szintjén egyre tömörebb, rendezett vízközösségek alakulnak ki (negatív entrópia).

A gondolat teremthet és pusztíthat egyben
Félelem-harag-gőg-intolerancia

Szétzúzzák a rendezett vízstruktúrákat, így ezek képtelenek az információ felvételére, így az egészséges élet fenntartására.

Tudnunk kell, hogy a negatív gondolatainkkal zúztuk szét egészségünk alapkristályait.

Nyári cukorborsóleves

... előszedem a kapát, kosarat, és lemegyek a konyhakertbe. Zöldséglevest főzök ebédre, s ez ilyenkor nyár végén olyan ünnep, amelynél nagyobbat nem ismerek. A szemétleves fogalmáért az öreg arácsi parasztasszonynak tartozom hálával. Ő volt az, aki kosarával a kertbe ment, összeszedte, amit talált, és amikor azt kérdeztem, ugyan mi lesz belőle, azt mondta: a kert egész szemetjét belerakom. Azt a zamatot, amit az ételnek ő adni tudott, sohasem értem el. Pedig nyugodtan mondhatom, hogy évekig próbálkoztam vele. Nem a zöldség sokaságán és minőségén múlott. Az ő levese, ha valamihez hasonlítani kellene, olyan volt, mint a bor. Már illatától is kóválygott a fejem. De megvolt benne az a nyájas szelídség, aminek a jól elkészített zöldséglevest mindig jellemeznie kell. Színe rózsaszín arany, a vetemény sem puha, sem kemény, a répa magába szívta a káposzta, a paprika, a karalábé ízét, mégis répa maradt, mint ahogy az eszményi közösségben mindenki egyéniség, mégis mindenki együvé tartozik.
... lassan munkába fogok. Kibontom a sárgarépa ágyat, gondosan megkeresem a fejlett, vastag gyökereket. Két-három karottát is szedek, petrezselymet, gyökeret és zöldjét, paszternákot, amit nem engednék el semmi pénzért. Ezután jön a póré, a kelkáposzta, a zeller gyökere, zöldje, karalábé, egy kis karfiol. Hagymából a legjobb lesz az apró, dió nagyságú ezüsthagyma, elég belőle kettő, a fokhagymából egy. Két szép zöldpaprika, egy piros paradicsom, s hogy az ünnep teljes legyen, egy marék frissen fejtett bab. A kútnál megmosom és megtisztítom. A csillogó ezüst vízben ragyog a sok levél és gyökér. Most már megrakhatom a tüzet.

(Hamvas Béla: A Babérligetkönyv - A konyhakert) 

A tavaszi-nyári cukorborsóleves. Nagyon szeretem. Bárhogy is legyen elkészítve. Amit leírok, csak a mai változat. A recept végén majd megemlítem a többit is.

Hozzávalók 4 főre:

80-90 dkg csöves cukorborsó,

1 csokor tavaszi új zöldség (sárgarépa és fehérrépa),

1 csokor petrezselyemzöld,

kb. 10 darab borsóhüvely,

só,

2 csapott teáskanál kristálycukor,

1 mokkáskanál ételízesítő,

1-2 dl tej (elhagyható),

2 dkg vaj,

1 mokkáskanál olaj,

1 evőkanál liszt.

A galuskához:

1 tojás,

1 dl víz,

annyi liszt, amennyivel nokedlitésztánál kicsit sűrűbb állagot kapunk.

A borsót kifejtettem, pár darab szebb csövet megmostam és fehér cérnával összekötöttem. A zöldségeket körömkefével megmostam - ilyenkor még annyira zsengék, hogy zöldséghámozót nem használok. A fehérrépáról a zöldjét levágtam és apróra vágtam. A borsót a vajon és az olajon a karikákra vágott zöldségekkel együtt kevés sóval pár percig pároltam, aztán liszttel meghintettem. Együtt pirítottam 1 percig, majd kis adagokban hideg vízzel felöntöttem. Ételízesítőt (vagy zöldségalaplét vagy leveskockát), sót, cukrot adtam hozzá, és a felvágott petrezselyemzöldet is beletettem, valamint az összekötözött borsóhüvelyeket.

Közben gyorsan elkészítettem a galuskát. A kissé megsózott tojáshoz lisztet kevertem egy mélytányérban. Annyit, hogy nokedlitésztánál kicsit sűrűbb legyen. Mikor a leves készen volt - ez úgy a forrás után 10 perccel meg is van -, a nokedlitésztát egy evőeszközös késsel a tányér széléről kis galuskák formájában beleszaggattam. Mikor újra rendesen forrt, a tejet is beleöntöttem. Hagytam felforrni ismét, majd 2 perc múlva el is zártam alatta a lángot. A leves elkészült.

Ezt a levest szoktam tej nélkül is készíteni. Sőt. Ezt a levest szoktam csak cukorborsóból is készíteni - tejesen is, tej nélkül is. A cukor mindenképpen kell bele. Anélkül fele olyan finom sincs.