Kerekrépa savanyítása házilag

- Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne - ismételtem el magamnak. És éreztem, hogy a szívem megtelik nagy és általános meleggel, a lelkem megtelik a derűs idő nyugalmával és a szemem megtelik a hajnal harmatával. Lassan felálltam, és azt mondtam: - Igaza van: késedelem nélkül haza fogok menni, hogy otthon lehessek valahol ezen a világon! Igaza van: nem is lehetünk más célra ebben az életben, mint hogy megismerjünk mindent, amennyire lehetséges: a tarka és zegzugos világot, a megbocsátandó embereket, az egymásra morgó népeket; s amikor mindent megismertünk, amennyire lehetséges, akkor visszamenjünk oda, ahol otthon lehetünk.

(Tamási Áron)

Megjelent a piacon ismét a kerekrépa vagy tarlórépa.

Idén télen úgy tervezem, hogy tágítom ennek az olcsó, finom és nagyon egészséges zöldségfélének a felhasználási körét, vagyis igyekszem majd újabb ételekbe belevarázsolni, új recepteket kitalálni rá.
Azt gondolom, minden igazán jó étel attól jó, hogy helybeli alapanyagokból, az adott kultúra ízei szerint készül el. A legfinomabb ételek varázsa nem csak az hogy finomak, hanem a hely szelleme is hozzáadódik. Szeretem más népek ételeit is, vannak kedvenceim is köztük. De nem élnék meg rajtuk. Néha jólesnek, néha jó a változatosság. De nem enném őket nap-mint nap. Egészen bizarr lenne például egy szüreten rizottót vagy spagettit enni vagy kínai édes-savanyú sertést, vagy hasonló ételeket. Emellett itthon nálunk rendkívül sokféle zöldség és gyümölcs megterem, sok finom sajt és tejtermék van, és még sorolhatnám. A tarlórépa is ilyen. Igénytelen, könnyű termeszteni, nagyon vitamindús, roppant egészséges és finom.
Az ízét ahhoz tudnám hasonlítani, mintha a retket, a karalábét és a tormát egy agyagba gyúrta volna össze a Teremtő. Az illata is egyszerre retkes, tormás - talán ez a két összetevő dominál ha orral vizsgáljuk. Állaga a karalábéhoz hasonló, talán kicsit tömörebb, nem olyan vizes. Színe hófehér. Zalában, vasban fogyasztják nyersen is, de leginkább ugyanúgy savanyítva, mint a káposztát. Hasonlóan is ízesítik és hordókban érlelik, mint ismertebb társát, és egész késő ősztől tavaszig ugyanúgy vásárolható a piacon, mint a savanyú káposzta.

Hagyományos ételekhez főleg savanyítva használják. Ez lehet a paradicsomos, füstölthúsos répa, amit tavaly föl is tettem az oldalra ITT. Isteni finom. Készíthetjük úgy is, mint a székelykáposztát. Főzik füstölt csülökkel, babbal is.

-->

"A savanyító levet kenyérhéjából is készíthetjük. Az üveg aljára pirított kenyérszeleteket teszünk, rárakjuk a répát és langyos, sós vizet öntünk rá. Tetejére ismét kenyérszeleteket rakunk. Napon, vagy meleg helyiségben tartjuk. Lyukacsos celofánnal kötjük le, vagy kistányért borítunk rá.

Gyors répasavanyítás: A gyalult répát gyöngén megsózzuk. Két liter vízbe öntsünk 1 dl ecetet és öntsük egy uborkás üvegbe. Nyomkodjuk bele a répát. Ha ezt este megcsináljuk, reggelre savanyú lesz a répa. Használat előtt a répát kissé nyomkodjuk ki. Ez az eljárás a mai időkben terjedt el."

(Ábrahám Gézáné: Vasi, zalai parasztételek)

Én most kombináltam a kétféle savanyító eljárást. Másfél liter meleg vízben elkevertem 2 csapott teáskanál sót és 6 cl 10%-os ecetet, ezt öntöttem a legyalult répára. De kenyérszeletet is tettem a tetejére, hogy egy kis kovászos ízt is kapjon.
A kerekrépáról a Terebessen olvashatsz ITT. 

Ketchup házilag

Bizony, boldogan élünk mi, kiknek nincs semmi birtokunk.
Az öröm a táplálékunk, mint a tündöklő isteneké.

(Buddha)

Úgy jártam, hogy elfogyott a ketchup, és kellett volna. Bundás kenyérhez. Ahogy egyik sógorom mondani szokta volt: nem kő beleesni a kétségbe. Nem is estem. A spájzomban mindig van sűrített paradicsom, paradicsom püré és lé is. Ezek nyugodtan megvehetők, mert csak paradicsomot és sót tartalmaznak. A ketchupot püréből készítettem, mert annak tökéletes gyárilag is az állaga. De készíthető sűrítményből is, csak vízzel kell higítani. Persze, akinek van vagy volt kerti paradicsomja, az a legszerencsésebb. A paradicsomot le kell héjazni, paszírozón áttörni és sűrűre befőzni a fűszerekkel, ha saját gyümölcsből készül.

Hozzávalók egy kis adaghoz:

0,5 liter paradicsompüré,
1 közepes fej vöröshagyma,
1 nagyobb gerezd fokhagyma,
só,
4-6 szem egészbors,
1 babérlevél,
4 szem szegfűbors,
1 mokkáskanál koriandermag,
4-5 szem édesköménymag (vagy fél csillagánizs),
5 szegfűszeg,
1 darabka fahéj,
1 pici chilipaprika,
3 evőkanál olívaolaj,
3 teáskanál kristálycukor,
2 teáskanál vörösborecet.

Az apróra kockázott vöröshagymát és a vékony szeletekre vágott fokhagymát sóval olívaolajon üvegedésig pároltam a kissé összetört fűszerekkel együtt. Aztán hozzáadtam a paradicsompürét, és főztem kb. 20 percig. Fedő alatt, mert nagyon pöfög. Aztán botmixerrel simára alakítottam és hogy még simább legyen, szitán is átdolgoztam. Így a sűrűje kimaradt és szép sima lett az állaga. Aki nem akar szitázni, az egy kis gézdarabba kösse össze a fűszereket és úgy tegye a paradicsomlébe. Aki nem kedveli a csípőset, az a chilit hagyja ki belőle. Ami a legfontosabb: a végén kóstoljuk és ha még kell bele só vagy borecet vagy cukor, pótoljuk.

Gyorsan készen van és messze finomabb, minta bolti. Ha tartósítani akarjuk, akkor mikróban sterilizált üvegekbe töltsük forrón, a tetejére tegyünk folpackot és arra egy késhegynyi szalicilt, majd tegyük szárazdunsztba. Vagy a főzés végén kevés nátrium-benzoátot keverjünk bele és aztán szárazdunsztban hagyjuk kihűlni. A nártium-benzoát forró anyagokban oldódik és használható, a szalicilt viszont nem szabad főzni! De lehet készíteni mindig frissen is, nem tart sokáig, tényleg fél óra alatt elkészül. Hűtőben eláll egy hétig. Lehet ezt az alapot egyébként még fűszerezni. Kakukkfűvel, vagy rozmaringgal, vagy zsályával, vagy bazsalikommal.
Tésztára is alkalmas alapszósznak, vagy pizzára is alapnak. Csak ha tésztára vagy pizzára használjuk, kis rozmaringgal, bazsalikommal, vagy zsályával még fűszerezzük.

Mi lesz 2012-ben?

.

Egy kis néznivaló ebben a rossz időben.

Don Alejandro Cirilo Perez Oxlaj - maja spirituális nevén Nomád Farkas - a Maja Vének Tanácsának vezetője,
13. generációs Quiche Maya spirituális vezető. Hasonló a majáknak, mint a Dalai Láma a tibetieknek.
Ő a Maja Kalendárium Őrzője, így többek között megtudhatod tőle mi lesz 2012-ben?

Mogyorós kocka

Az alvástól megéhezem. Az evéstől elálmosodom. Az élet szép.

(Garfield)

Holnap rendes vasárnapi ebédet kell főznöm. Úgy gondoltam, ahhoz valamilyen süti is dukál. Előre akartam dolgozni, ezért olyan receptet kerestem, ami másnap is jó. És egyszerű, persze.
Eszembe jutott a mindenki által ismert kókuszkocka. Csakhogy. Kiötlöttem egy isteni almás sütit, amihez vettem pörkölt földimogyorót is. Beindult a fantáziám... Azért majd azt is megsütöm ám valamikor... Szóval. Kókuszkocka kissé átváltozott. :) Fehércsokis bevonatot kapott, és mogyoróba hempergőzött. No meg azért kókuszba is - két változatot készítettem most.

Hozzávalók 25-28 darabhoz:
a tésztához:
25 dkg liszt,
1/2 cs. sütőpor,
12 dkg cukor,
5 dkg méz,
1,5 dl tej,
3 dkg vaj,
1 tojás.
A mázhoz:
30 dkg fehér csokoládé,
2 dl tejszín,
5 dkg vaj.
Plussz:
20 dkg sózatlan, pörkölt földimogyoró,
10 dkg kókuszreszelék.

Ha csak egyfélébe hempergetjük, akkor duplázzuk a mennyiséget. Kell akkor 35 dkg mogyoró vagy 25 dkg kókuszreszelék.

A tojást fehéredésig és habosodásig kevertem a puha vajjal és a cukorral. Majd hozzákevertem a mézet is és a tejet is. Ezt habverővel. A sütőporral elkevert lisztet már csak kanállal kevertem hozzá a tojásos masszához. Egy 30-szor 18 cm-es tepsit kibéleltem sütőpapírral és elkentem benne a tésztát. Előmelegített, háromnegyedes lángú sütőben sütöttem 15 percig. Végezzünk tűpróbát, mielőtt kivesszük.
Mikor kihűlt a tészta, kis rombuszokat vágtam belőle. Lehet kockákat vagy téglalapokat is, akkor nincs veszteség. Így sem maradt ki sok tészta - félretettem édes morzsának. Rombuszból nekem 25 darab lett.
Egy lábosban kis lángon felolvasztottam a csokit, a tejszínnel együtt. Így könnyebben olvad. Kevergettem, nehogy leégjen. Mikor felolvadt, lezártam a lángot alatta és csak ekkor kevertem hozzá a vajat. A tésztadarabokat egy villa segítségével megforgattam az olvadt fehér csokiban, majd a mélytányérba kitett mogyoróba, illetve kókuszba hempergettem. Ennyi lenne. Tényleg gyors és egyszerű.

A klasszikusnak ugyan ez a tésztája, csak csokoládémázba és kókuszreszelékbe forgatjuk.
Csokimáz: 20 dkg vaj, 25 dkg cukor, 1/2 dl rum, 3 dkg kakaó, 4 dl tej. A tejet felforraljuk, elkeverjük benne a cukrot, kakaót, levesszük a tűzről és hozzáadjuk a vajat is. Hagyjuk elolvadni, majd kihűtjük a mázat. Beleforgatjuk a kis tésztakockákat-rombuszokat.

De ezt az egyszerű sütit lehet variálni. Készíthetjük kakaósra a tésztáját, amit márthatunk fehércsokis vagy rendes csokis mázba is. Beleforgathatjuk kókuszreszelékbe, mogyoróba, vagy mandulaforgácsba is. A mogyorós egyébként nagyon laktató - no a kókuszos sem kutya. Vagy nekem macskát kell mondanom?! :) Szóval, nem diétás darabok.

Ez meg itt egy kocka Kókusz. Figyelem! Ez utóbbi nem ehető! Csak etethető.