Rigójancsi torta

Nézem a madarak
röptét
a szabadság

szárnycsapásait
Valami ősi vágy
kerít hatalmába
szomjas lélekkel

felemelkedik
a gondolat
s repül repül
az EMBER

az értelem egén

(Rostás- Farkas Tímea: Szabadság)

Whise Lady-nél nézegettem a Rigójancsi receptjét - de ember tervez... sütésben nyakorlatlan háziasszony meg végez. Nála gyönyörű ez a híres süti, ami az én tortámról már nem igazán mondható el... Viszont. Nagyon-nagyon csokoládés, mégis könnyű és egyszerű. Nekem nagyon ízlett, és másnak is - és ez a lényeg.
A kisebb méretű kapcsos tortaformában készült, 12 szeletes lett.

Hozzávalók:
A tésztához:
4 tojás,
12 liszt,
12 dkg porcukor,
2 evőkanál olaj,
1 csipet só,
2 csapott evőkanál kakaópor,
1 mokkáskanál sütőpor.
A krémhez:
7,5-8 dl tejszín,
1 dl víz,
1 evőkanál zselatinpor (Horvát Rozi),
csipet só,
3 csapott evőkanál kakaópor,
20-25 dkg nádcukor (ízlés szerint),
2 evőkanál vaníliás cukor (vagy 2 zacskó bolti vanilincukor).
A mázhoz:
30 dkg étcsokoládé,
1 teáskanál olaj,
4 evőkanál víz.
Plussz:
10 evőkanálnyi sárgabarack lekvár,
2 evőkanál rum.


A tortaformát kiolajoztam, liszteztem. A tojásokat egészben a porcukorral jó krémesre, habosra vertem robotgéppel, kb. 5 percig. Ekkor hozzáadtam a kakaóporral, csipet sóval, sütőporral elkevert lisztet is, majd az olajat és kissebb fokozaton a tojáshabhoz kevertem. Előmelegített sütőben (kb. 5-6 fokozaton) 25 perc alatt megsütöttem. Én tűpróbával ellenőriztem, hogy megsült-e.
Mikor kicsit hűlt, levettem az oldalát, és a tésztát két lapba vágtam egy jó éles késsel. A teteje kicsit felpúposodott, ezért ezt a lapot hagytam meg aljának, és a sima, eredetileg alját pedig tetejének. Mindkét lapot megkentem rummal elkevert sárgabarack lekvárral. Jó bőségesen.
Aztán felmelegítettem egy kislábosban a csokit vízzel és olajjal. Rácsorgattam arra a lapra, amit tetejének szántam. Majd hűtőbe tettem, hogy hamarabb dermedjen a máz.
Míg hűlt a csokis lap, hideg vízben elkevertem a zselatint, majd tűzre tettem melegedni. Belekevertem a kakaóport, a vaníliás cukrot és a cukrot is, a csipet sót is. Forrásig hevítettem, majd elzártam a lángot. Ekkor vertem csak fel a tejszínt - csak 6 dl-t, mert 2 decit hidegen a zselatinos-cukros-kakaós masszához öntöttem. Majd ezt a masszát kevertem bele robotgéppel kis fokozaton a jó keményre vert tejszínhabba.
A tortaformát újra összeállítottam, beletettem az alsó lapot, a baracklekváros rész volt természetesen fölfelé. Ráöntöttem a krémet és hűtőbe tettem dermedni.
A csokis lapot viszont kivettem, és egyforma cikkekre vágtam. A csokit kenállal kicsit megkócosítottam rajta. Mikor a krém megszilárdult (elég gyorsan, kb. 30 perc), a csokis lapokat a tetejére tettem. Levettem az oldalát, és a maradék még kissé folyós olvasztott csokoládéval megkentem.



A torta pihent egy éjszakát a hűtőben.

Fetával töltött lilahagyma

.

A varázslat, értelmezésem szerint, arra az élményre vonatkozik, melynek során az ember szeme hirtelen rányílik a lét csodájára, és ráérez: az élet sokkal több, mint amennyit általában észrevesz belőle. Ráébredünk: nem vagyunk örökre azon szűkre szabott keretek közé kényszerítve, amelyeket a családi, társadalmi örökségünk, azaz a saját szokványos gondolataink megszabnak számunkra; s az életnek vannak olyan mélységei, dimenziói, jelentésteli megnyilvánulásai, amelyek a szokásos elképzeléseinken és fogalmainkon messze túlmutatnak.

(John Welwood)

"Két ember a börtönrácson át kipislogott;
Az egyik sarat látott, a másik csillagot."

Ez a recept is Dolce Vitáé - múltkorában találtam, mikor a tökéletes kenyérre is ráleltem blogjának alapos mustrája közben. Mivel minden hozzávaló volt is itthon - kisebb-nagyobb eltérésekkel - ma ezt ebédeltem. Bár előétel, nekem a mai böjtös napon tökéletes volt főételként is. Roppant egyszerű és gyorsan el is készíthető, viszont fordítottan arányosan finom.

Hozzávalók:

lilahagyma étvágy szerint és per fő szerint,
feta sajt (krémfehér sajt),
friss kakukkfű,
kevés frissen őrölt bors,
nagyon pici méz,
sok olívaolaj,
kevés durvára darált dió.




Az eredeti receptben ricotta túró szerepel, nekem viszont fetám volt itthon. Valamint friss bazsalikomot sem tudtam varázsolni, de a hó alól - szó szerint - ki tudtam ásni némi kakukkfüvet.

A lilahagymákat megtisztítottam és egészben kissé sós vízben főztem 10-15 percig. Közben a fetát villával összetörtem, elkevertem kakukkfűlevélkékkel és kevés frissen őrölt borssal. A kész lilahagymákra hideg vizet tettem, így pár perc alatt kihűltek. Ekkor levágtam a tetejüket és a közepüket kiszedtem - ide jött a töltelék. Én a levágott kalapok tetejére is tettem fetát, és a hagymák közepét is a tepsibe tettem. Egy nagyon kevés mézzel megcsorgattam a hagymákat, aztán olívaolajjal is. De azzal bőségesen. Végül megszórtam durvára darált dióval. Sütöttem 15 percig forró sütőben.
Nagyon kerek, gazdag ízű finomság - friss kenyérrel szuper ebéd volt. (A hagymáknak a külső héja kissé kiszárad, azt leszedtem mikor ettem. Mint mikor tűzön sütünk hagymát - akkor is a külső héj leválik és alatta finom édes és puha a hagyma húsa.)

Cseresznyés, meggyes és túrós rétes

Nincs is annál csodálatosabb, mint a friss rétes:
a mákos rétes lenyűgöző illatával,
messze keleti titkokat rejtő zamatával,
a diós rétes - amit Anyám egycsipetnyi fahéjjal
és illatos rummal készít - bódító aromájával és buja,
szinte trópusi meséket sejtető ízével,
a cseresznyés rétes üdítő frissességével.
Na meg a túrós rétes, megtűzdelve mazsolával
s megbolondítva egy pici vaníliával
– amint sütés közben pórusain kiszivárog a cukor,
és arany karamellakoronát tesz a királyi falatra.”

                                                                                                                                    (Kövi Pál: Erdélyi lakoma)

Tél vége felé bandukolunk... Ilyenkor a szervezet már jelzi, hogy vitaminra, frissre vágyik. Pedig sajnos az még odébb van. De a spájz rejt még jócskán a tavalyi nyár kincseiből - állapítottam meg tegnap egy alapos mustra után. A meggyes üveg rabul ejtett. :)
Rétest sütök!

Én az anyósom-féle egyszerűbb, lájtosabb rétest szeretem. Csak olajjal kenem a lapokat, nem tejfölözöm-tojásozom. Így finom ropogósra sülnek meg a lapok, és a töltelék is könnyű, tehát ez a fajta rétes már-már diétás.

Hozzávalók:
A meggyeshez:
2 réteslap,
olaj a kenéshez,
2-3 evőkanál édes morzsa,
1-2 evőkanál darált dió,
5-6 evőkanálnyi lecukrozott meggy vagy
ugyanennyi fagyasztott+porcukor vagy
meggybefőtt, vagy friss cseresznye meggy plusz cukor és fűszerek,
porcukor a tetejére.
A túróshoz (2 rúdhoz):
4 réteslap,
olaj a kenéshez,
25 dkg túró,
1 tojássárgája,
1 evőkanál 20%-os tejföl,
1 csipet só,
porcukor ízlés szerint,
1 vaníliás cukor,
1 citrom reszelt héja,
1 evőkanál mazsola,
porcukor a tetejére.
Az almást lásd ITT.


A meggyes és az almás réteshez készítettem édes morzsát. Kekszből is lehet, de nekem csak babapiskótám volt itthon, úgyhogy azt daráltam le a robotgépben.

Meggyes:
Egy konyharuhát bevizeztem, aztán jól kicsavartam. Leterítettem a pultra és ezen dolgoztam, mert a lapok sajnos elég szárazak voltak. Így megakadályozhatjuk, hogy törjenek. Tehát egy lapot kiterítettem, ecsettel megolajoztam. Majd rátettem még egy lapot és azt is bekentem. Aztán a lap felső szélétől kb. 5 centiméterre olyan 5 cm szélesen csíkban édes morzsát szórtam, arra kevés diót és arra jött a meggy. A meggyet is kissé megszórtam morzsával, majd a lapok két hosszanti szélét 2 cm-re behajtottam, picit rá a töltelék két végére. Ezután a felső szélétől, ahol a töltelék volt, feltekertem. A konyharuhával könnyű, csak gurítani kell. Kiolajozott nagy tepsire tettem a rudat.
Ha fagyasztott meggyből készítjük, akkor hagyjuk kiolvadni, aztán cukrozzuk le porcukorral és ezt az édes meggyet tegyük a töltelékbe.
Az almással ugyanígy jártam el, lásd ITT.

A túróshoz jól összekevertem a hozzávalókat. Ugyanúgy két lapot olajoztam le mint a meggyesnél. Nagyon kevés édes morzsát szórtam hasonlóan a többihez a lapra, erre tettem a túrókrémet. A feltekerés ugyan az.
Mikor minden rúd a tepsiben volt, a rudak tetejét is beolajoztam, majd 250 fokos sütőben 15 percig sütöttem.
Azon forrón, ahogy elkészült, porcukorral megszórtam.
Egy gazdag, laktató egytálétel-leves után kitűnő desszert. Egyszerű, pikk-pakk elkészül.

A meggyes, cseresznyés fűszerezhető tetszés szerint fahéjjal, szegfűszeggel, kardamommal, csillagánizzsal.

Citromos, zöldborsos tarja

.


Mióta elkészült a citrom"befőttem" - sóban eltett citrom -, azóta sok ételhez használom. Mindenkit csak bátorítani tudok hogy készítse el, mert az íze semmihez sem fogható. Teljesen más, mintha sóznánk + citromoznánk a húst, vagy a halat.






Hozzávalók 4 főre:

6-8 szelet tarja (étvágy szerint),
1 darab sóban érlelt citrom,
1/2 üvegnyi sós lében eltett zöldbors,
angol vagy német mustár (az a darabos, édes),
1 szál rozmaring,
6-8 gerezd fokhagyma,
2 evőkanányi olívaolaj.




Kivettem egy egész citromot a só alól, deszkán négybe vágtam. A citromgerezdekkel bedörzsöltem a tarjaszeleteket - ugyanis sok só van bennük. A húst ezen kívül bekentem a darabos, édes mustárkrémmel is, majd olívaolajjal meglocsolt jénaiba fektettem a szeleteket egymás mellé. Apróra vágtam a már emlegetett citromot és a húsok tetejére szórtam belőle. Megszórtam zöldborssal is, tettem rá egy több darabba vágott ág rozmaringot is, és egész fokhagymagerezdeket. Még egy sor hús következett, amire ugyanezek kerültek. Lefedtem alufóliával a jénait és 250 fokos sütőbe tettem. Mikor fél órája már sült a hús, a sütő rácsára a jénai mellé betettem megmosott, egész krumplikat héjukban. Még egy órát sütöttem a tarjákat, az alatt a krumpli is elkészült.

Isteni finom. Ebéd közben jutott eszembe, hogy legközelebb mozsárban török össze mustármagot, elkeverem majd mézzel, kis olajjal és ezt a keveréket kenem a húsra. Meglátjuk, mennyiben lesz más az íze.