Cézár saláta

Az ember a legkisebb dolgokon kezdi. A legeslegkisebbeken. Ilyen egészen kicsiny dolog az étkezés előtt mondott fohász. Az ilyen kapcsolat pozitív eredménye, hogy a test és a lélek megnyugszik. Az ember megereszkedik, izmai és idegei és szervei feszültségükből fölengednek. Semmi sem fontosabb, mint hogy a gyomor étkezés előtt megnyugodjék.

(Hamvas Béla)

A Cézár salátáról már szerintem mindenki hallott vagy kóstolta is. Amilyen egyszerű, olyan finom. Megalkotója Caesar Cardini, egy olasz születésű séf, aki a mexikói Tijuana-ban vezetett éttermet. A saláta állítólag 1924-ben született egy forgalmas nap végén, mikor is szenyor Cardini a maradékokból "dobta" össze ezt a mára már világhírűvé és klasszikussá vált salátát.

Hozzávalók:
étvágy szerint római saláta (én fejes salátával készítettem),
kenyérdarabok (fehér kenyérből),
fokhagyma,
1 tojás,
kevés Worcestershire szósz,
borecet vagy citrom vagy lime leve,
só,
frissen őrölt bors,
frissen reszelt parmezán sajt,
olívaolaj.

Ne várjatok precíze mennyiségeket, mert salátát érzésből készít az ember... :)

Tehát. A salátaleveleket megmossuk, kicentrifugázzuk. A fehérkenyeret kis darabokra tépkedjük. Serpenyőben kevés olívaolajat melegítünk fokhagymaszeletekkel és mikor átvette az olaj a fokhagyma ízét, a darabokat eltávolítjuk az olajból. Ebben pirítjuk meg a kenyérdarabkákat.

A tojást forró, de nem forrásban lévő vízben főzzük körülbelül másfél percig, majd egyből hideg vízben lehűtjük. Felütjük egy tálba. Vagy: a tojást forrásban lévő vízbe merítjük 50 másodpercre. Vagy: a tojást forrásban lévő vízzel leöntjük hogy ellepje és 10 percig hagyjuk benne, majd hűtjük és tálba felütjük. Ebből az enyhén főtt tojásból készül az öntet. A háromból bármelyik módot választhatjuk a tojás enyhén főzéséhez. Teszünk hozzá sót, frissen őrölt borsot, zúzott fokhagymát, Worcestershire szószt, borecetet vagy lime vagy citrom levét, és olívaolajjal apránként kikeverjük hogy szép sűrű öntet legyen belőle. Egy tojáshoz körülbelül 1 dl-nyi olívaolajat keverhetünk. Mikor kikevertük az öntetet, reszelt parmezánt is keverünk bele.

A salátaleveleket körülbelül 5-ször 5 cm-es darabokra vágjuk. Hozzáadjuk a pirított kenyérkockákat és elkeverjük az öntet 2/3-ával. Tálaljuk, majd a tányéron még megcsepegtetjük öntettel, és parmezánforgácsokkal díszítjük. Azonnal tálaljuk.

Állítólag ez az igazi recept. Sok helyütt viszont szardellafilét is írnak az öntetbe illetve kapribogyót is, valamint más salátafajtákkal is készítik. Ma már a vendéglőkben szinte kizárólag valamilyen grillezett hússal (csirke, pulyka, kacsamell) vagy hallal, kagylóval vagy rákkal dúsítják.

Az én salátám sem lett teljesen autentikus, mert ruccolát is tettem bele, valamint fejes salátából készítettem, mert mifelénk egyáltalán nincs római saláta. Az öntetembe apróra vágott olajbogyó is került.

Hát akkor, Isten hozott minket Tijuana-ban. :)

Hókifli

.Ahol a kincsed, ott a szíved is.

                                                                                                   (Jézus)

Ember tervez, Isten végez, szokták mondani... Még volt annyi fény a konyhámban mielőtt a napkorong lehanyatlott volna a horizonton, hogy az éppen kisült első adag hókiflit meg tudjam gyorsan örökíteni. És akkor már le is írom a receptet, hátha valaki még keresgél elállósabb aprósütemény ügyben.
Ildinyónál találtam anno a receptet, a Hozzávalók: egy csipetnyi szeretet blog háziasszonyánál. Anyóska szokott ilyet sütni, és nagyon szeretjük. Valójában azt hiszem ha az aprósütemények királynőjét meg kéne neveznem, ez a szépség vinné el a pálmát. A tésztája olyan porhanyós, hogy elolvad a szájban. A tölteléke lehet bármilyen sűrűbb lekvár, cukros dió vagy mák, gesztenyemassza vagy nagyon sűrűre főzött vaníliapuding is akár. Ildinyónak ezer köszönetem a tökéletes receptért!

Hozzávalók (kb. 60 darabhoz):
25 dkg sertészsír,
50 dkg liszt,
2 dkg élesztő,
1 és 1/2 dl tejföl,
1/2 csapott mokkáskanálkányi só,
2 teáskanál porcukor.
A töltéshez:
szilvalekvár vagy bármilyen sűrűbb lekvár,
cukros dió vagy mák vagy
gesztenyemassza vagy sűrű vaníliapuding.

A (szobahőmérsékletű) zsírban elmorzsoljuk az élesztőt, majd robotgéppel jó habosra kikeverjük. Mint ahogy a vajat szokás. Hozzáadjuk ezután a többi hozzávalót is és tésztává gyúrjuk. Hűtőbe tesszük és egy éjszakát pihentetjük. (Én reggel állítottam össze és most este sütöttem.)
Másnap formázás előtt 1 órán át hagyjuk szobahőmérsékleten állni, aztán jó vékonyra kinyújtjuk a tésztát. (Két gombócba vágjuk, ennyi fér el egyszerre a deszkán.) Fánkszaggatóval vagy széles pohárral köröket szaggatunk belőle. A közepükre kis kupacban tölteléket halmozunk, a tésztát félbehajtjuk, majd kifliket formázunk belőlük. Előmelegített 160 fokos sütőben pár perc alatt megsütjük. (Kb. 10 perc.)

Azon forrón ahogy a sütőből kivesszük, porcukorba hempergetjük. Lehetőleg a tepsiben vagy nagy tálcákon hagyjuk kihűlni, ne halmozzuk őket forrón egymásra.
Elvileg 1-2 hétig is eláll(na), de gyakorlatilag esélye sincsen. Mert nagyon finom. :)
Vegetáriánusok természetesen vajjal készítsék.

.

Medvehagymás metélt

.

Békességet hagyok rátok, az én békémet adom nektek.

                                                                                                                                                                                       (Jézus) 

Nem akartam már húsvétig bejegyzést írni, aztán mégis. Spenótot akartam venni mára, de nem kaptam a piacon. Ellenben minden második árus tele volt medvehagymával. Az is ződ... :)
Köménymagos rántott levest főztem, második fogásként pedig medvehagymás metéltet. Csak fetát morzsoltunk rá, mert azt is röjtögettem már a hűtőben vagy egy hónapja. De megszórhatjuk túróval is, mint a túrós tésztát. Ez a medvehagymás metélt egyébként egy egyszerű olasz paradicsommártással - vagy akár bolognai raguval - is tökéletes lenne.
Aki nem jut medvehagymához, készítheti spenóttal vagy ha az sem adódik, akkor friss csalánhajtásokkal. Az mindenütt terem.

Hozzávalók 2 főre:
10 dkg medvehagyma,
25-30 dkg liszt,
2 tojás,
annyi víz, amennyivel összeáll a tészta
(kb. 3-5 cl),
só,
fetasajt vagy túró,
olívaolaj.

A medvehagymát 1 percre forrásban lévő vízbe dobtam, majd nagyon apróra megvágtam. Tésztát készítettem az aprított medvehagymával, kifőztem és azon forrón jó bőven olívaolajjal meglocsoltam, fetával megszórtam.
Aki nem böjtöl ma, olvaszthat ki szalonnát és annak a zsírjára szedheti ki. Tálalja szalonnapörccel, túróval, tejföllel.
Holnap nagypéntekre is kiváló böjtös étel - persze szalonna nélkül.

Natúran szaftos húsok köreteként is szerepelhet.

Nokedli

Van egy elmaradásom. Sokszor írtam már a nokedlikészítésről, de precíze még nem. És itt a tojásosnoki-szezon.
Sokan azért nem készítenek nokedlit, mert félnek tőle, azt hiszik ez valami bonyolult ördöngőssség. Pedig ennél egyszerűbb dolog kevés van, mint nokedlit készíteni. És hát. Egy jó perkeltet csakis nokedlivel  - hacsak nem vadpörköltről van szó mert ahhoz a dödölle dukál - érdemes asztalra adni. El ne rontsátok holmi bóti tésztával a jó pörköltet!

Az egészből az a leghosszabb idő, míg felforr a főzővíz. Mert ezzel kezdjük: felteszünk egy nagy fazékban vizet forrni bő sóval. Három literhez kell körülbelül 2 csapottabb teáskanál só.
Míg a víz felforr, addig el is készül a nokedlitészta.

Háromféle nokedliszaggató létezik egyébként. Van a kis szeműt gyártó (a szögletes), vagy a nagyobb szeműt készítő (a nagy kerek) - ezt sztrapacskához szoktam használni -, és van a hagyományos deszka. Ezt vagy hosszúnyelű kiskanállal, vagy étkezőkéssel használjuk. Ezen lehet azt az igazi nagyszemű, csodás nokedlit szaggatni. Én ez utolsót szeretem a legjobban. Bevallom, a hagyományos nokedliszaggatóimat már nem is használom, mert mindig deszkán szaggatom a nokedlit. A nagyszemű a legfinomabb - legalábbis nekem.

Tehát kimérjük a lisztet és egy nagyobb tálba szitáljuk. Elkeverjük a sóval. A közepébe beleütjük a tojást, majd a fakanállal elkeverincöljük. Hozzáadunk hideg vizet. Addig keverjük csak, míg a tojás elkeveredik benne, de a tészta még csomóskás marad. Nem szabad simára keverni, mert akkor egy nyúlós massza lesz belőle, és nem lesz finom a nokedlink. Azért sem szabad elkészíteni a víz felforrása előtt sokkal a nokedlitésztát, mert akkor is nyúlóssá válik, ha sokáig áll. Ezért én csak akkor keverem össze, mikor már fel is forrt a víz.
A forrásban lévő vízbe szaggatjuk a tésztát, kisebb adagokban. Mikor feljön a víz tetejére a tészta, készen is van. Szűrőkanállal kivesszük és hideg folyó víz alatt leöblítjük. Épp csak öblítsük át, ne hűtsük el. Csak meg akarjuk állítani a főlését és le akarjuk öblíteni a tésztafőző víz ragacsosságát. Tálba tesszük. Mikor az összes nokedli készen van, elkeverjük 1 evőkanál olajjal vagy 1/2 evőkanálnyi zsírral, hogy ne ragadjon össze.
A deszkáról is kis adagokban szaggatjuk a nokedlit. Kiskanállal gömbölyűbb formákat kapunk, étkezőkéssel hosszúkásabbakat. Ez is ugyanolyan gyorsan megy, mint nokedliszaggatóval - csak ne álmodozzunk közben. :) Igyekezzünk gyorsan dolgozni. Nem baj ha nem egyformák a nokedliszemek és az sem ha jó nagyok. Sőt. A nagyszemű a legfinomabb.
 2 főre 20 dkg lisztből és 1 nagy tojásból a tésztát. Körülbelül 1,5 dl víz kell így hozzá. A nokedlitészta ne legyen túl sűrű, de híg sem. Ezért érdemes a vizet kisebb adagokban hozzákeverni, mert így tutira jó állagot kapunk, nem higíthatjuk el a tésztát. Mert hát a nokedli sem egy méricskélős műfaj... Ha mégis hígabbra sikerülne, egyszerűen szitáljunk hozzá még egy kevés lisztet és úgy jó lesz. Nokedlinél körülbelül 15-20 dkg lisztenként szoktam 1 tojást számolni.
A nokedlit úgy tarthatjuk melegen, hogy nem öntjük el egyből a főzővizét, hanem akkora tálat választunk a nokedlihez, amekkora megáll a főzővizes fazék tetején. Tehát lefedjük a kész nokedlit (én jénaiba szoktam kiszedni) és föltesszük a főzővíz tetejére, így alulról gőzölődik: vagyis melegen marad.
Amiért még sokan nem szeretnek nokedlit készíteni, az a mosogatás. Pedig egyszerű. A nokedliszaggató eszközöket egyből mossuk el kézzel. Ne szivaccsal, mert beleragad. Kézzel könnyen eltávolítható a nokedlitészta. A tálra ugyan ez igaz. Van mikor beáztatom a tálat, és fél óra múlva csak kézzel átmosogatom, mert így feloldódik teljesen a tészta a tálban. Szivacsot ne használjunk, csak mikor már nincs az eszközökön a nokedlitésztából. Egyszerű ez is.
Ez a kisszemű nokedli, a szögletes szaggatóval készítettem:

 

És ez a nagyszemű, a deszkáról kiskanállal szaggattam:

 

Még egy megjegyzés. Én sem vagyok ellene a reformosításoknak, de nokedlit soha nem csinálnék teljes kiőrlésű lisztből. Semmilyen arányban sem. Ha nokedlit akarunk enni, éljünk veszélyesen, vállaljuk a kihívást, essünk bűnbe, mit tudom én. Csak ne akarjunk fából vaskarikát csinálni. Lehetetlen.

Egyet megkísérelhetünk azonban. Durumlisztből készíthetjük tojás nélkül is, mert az bírja. Ebből a lisztből készülnek a jó minőségű olasz tojás nélküli száraztészták is.
Egy a lényeg: nokedlihez is jó minőségű lisztet vásároljunk. 

Tojásos nokedlit pedig úgy készítünk, hogy a kész nokedli alá még bőven teszünk zsiradékot (mert a tészta is, a tojás is felveszi és ha kevés a zsiradék, a tojásos nokedli bűnrossz lesz, mert száraz lesz), jól felmelegítjük nagy lángon és kevés tejjel vagy tejszínnel, és sóval jól felvert tojást öntünk a forró nokedlira. Kevergetjük, míg a tojás megszilárdul rajta. Ne süssük túl, csak épp ne maradjon nyers rajta a tojás. Ha túlsütjük, megint csak nem lesz finom a tojásos nokedli. Körülbelül 10 dkg lisztből készült nokedlihez 1 nagy tojást ütünk fel. Tehát ahány főre készült a nokedli, annyi tojást ütünk rá. A 30 dkg lisztes nokedlihez 3 nagy vagy 4 kisebb tojást.