A medvehagymáról

Mivel - hogy úgy mondjam - a medvehagyma reneszánszát éli, gondoltam fölteszek róla egy ismertetőt. Emellett másik célom az, hogy védjem is a növényt - hiszen ugyanaz vonatkozik rá, mint a gombákra és bármely vadon élő növényre. Vigyázzunk rá, ahogy a cikk is írja: minden tőről csak pár levelet szedjünk le. És akkor jövőre is megtaláljuk az élőhelyén.

(duende)

A medvehagyma a liliomfélék családjába tartozik. Erdőkben, ligetekben nagy telepeket alkot. A fokhagyma illatára és ízére emlékeztető, 25-30 cm magas, hófehér virágú, évelő növény. Március végén, április elején jelennek meg a föld felett hosszúkás, ívesen visszahajló levelei. Fehér virágai április-májusban nyílnak. A hagyma hosszúkás-tojásdad alakú. Emberi fogyasztásra a zöld részek és a hagyma alkalmazható. Nyugat-Európában olyannyira kedvelt fűszernövény, hogy a tömeges gyűjtés veszélyeztetni kezdte állományát, ezért védetté nyilvánították. A védett területek kivételével hazánkban még nem tiltott gyűjtése. A természetes hazai medvehagyma állomány védelméért érdemes egy-egy tőről csak a levelek felét leszedni, mert így a hagyma virágozhat, és a magok elszórása is biztosított marad. Egy-egy hagyma kertben történő elültetésével és a növény termesztésével változatosabbá tehetjük megszokott ételeink ízét, zamatát.

Ételváltozatok medvehagymalevélre

A medvehagyma levele felhasználható zöldköretként, ecetes vagy olajos öntetű saláta, leves, főzelék, fasírt vagy más húsos ételek ízesítésére. Fogyasztható magában is vagy apróra vágva vajas kenyéren friss és szárított formában egyaránt. Május végén szezonja véget ér, azonban fűszerolajba keverve még jó néhány hónapig ízesíthetünk vele. A pestóhoz hasonló medvehagyma szósz kikeveréssel készül, összetevői 8-10 darab aprított medvehagyma levél, olívaolaj, kevés só és esetleg reszelt parmezán. Jól zárható üvegben, hűtőszekrényben ajánlott tárolni, az előállított szósz köretek kiváló kiegészítője.
A Nagy Bandó András által írt és szerkesztett Orfűi Medvehagyma Kincseskönyv a magyar gasztronómia nélkülözhetetlen kötete, a medvehagyma-kultúra megőrzője. Orfűn minden évben Medvehagyma Napot tartanak, a rendezvénysorozat keretein belül helyi medvehagymás ételkülönlegességek kerülnek az asztalra. Ezen ízcsodák egyike a medvehagyma méz, melyet a mecseki erdőkben a növény virágjáról gyűjtenek a méhész rovarai. A medvehagyma tea házilag is elkészíthető a friss vagy szárított levél leforrázásával, melyet étkezés előtt kell elfogyasztani étvágyjavítás céljából.
A medvehagymabor igazi specialitás. Otthon is előállítható, apróra vágott friss medvehagyma levélből másfél-két maroknyit fél liter száraz borba lehet tenni, ezt rövid ideig vízfürdőn melegíteni-forralni, majd ízesíteni mézzel vagy sziruppal. Zárt edényben állás után érdemes leszűrni, és sötét, hűvös helyen tartani. A medvehagyma boros kivonat keringésjavító hatása sokszorosa a fokhagymáénak, és nem kell aggódnunk a kellemetlen lehelet miatt sem.

A medvehagyma gyógyászati felhasználása sokrétű, bioaktív vegyületei révén a szív-érrendszer természetes támogatásában játszik fontos szerepet. A növény szerves kénvegyületeket, mint S-alkilcisztein-szulfoxidokat tartalmaz. A fokhagyma és a medvehagyma kéntartalmú hatóanyagai megegyeznek, csak mennyiségi összetételük eltérő.

1. A népi orvoslás a medvehagymát termesztett társához hasonlóan felső légúti megbetegedések megelőzésére és a kialakult hurut súlyosságának csökkentésére, továbbá bélfertőtlenítő, emésztést javító tulajdonsága miatt egyes emésztési panaszok kezelésére alkalmazza.
2. Tudományos megfigyelések szerint vérnyomáscsökkentő hatású, lassítja a koleszterin lerakódások kialakulását az érfalban, javítja a végtagok keringését. Laboratóriumi körülmények között a fokhagyma és a medvehagyma a vérszérum koleszterin szintjét csökkentették az alkalmazott hagymaadagok, a kéntartalmú tioszulfinátok, ajoének és ditiinek mennyiségétől függően a koleszterin szintézis befolyásolása révén. Szerves oldószerekkel képzett hagymakivonatok a koleszterinszintézist jelentős mértékben (akár 40%-ban) mérsékelték. A hagyma rendszeres fogyasztása a koleszterinszint csökkentésének és így számos szív-érrendszeri megbetegedés megelőzésének természetes gyógymódja.
3. Enyhe vérlemezke- (trombocita-) összecsapódást gátló aktivitással is rendelkezik. Véralvadásgátló szerekkel történő együttszedése nem javasolt, mert a vérzés létrejöttének kockázata fokozódhat. A megnövekedett vérzéshajlam miatt nem szabad hagymát enni műtétek előtt, és csak orvosi felügyelet mellett megengedett véralvadásgátlót, nem-szteroid gyulladáscsökkentőt szedő betegek számára a rendszeres hagymafogyasztás.
4. Népi megfigyelés, hogy a hagyma bőrön történő külsődleges használata (borogatásként, lemosásként) jótékony hatású egyes gombás fertőzések kezelésében. Érzékeny bőrű egyének esetében azonban fokozott óvatosság szükséges, mivel az alkalmazása során bőrgyulladás jelentkezhet bőrkiütés, bőrpír formájában. Ilyen esetben használata felfüggesztendő. Érdemes először csak kis területre felvinni, és csak akkor alkalmazni kiterjedten, ha nem alakul ki hatására kellemetlen bőrreakció.
5. Bár humán klinikai eredmények nem támasztják alá a hagyma vércukorszintet és inzulin termelődést befolyásoló hatását, ennek ellenére cukorbetegek esetében ajánlott hagymakivonatot tartalmazó készítmények szedése esetén a vércukorszint rendszeres ellenőrzése.

Életmentő növényhatározó

Tavasszal sokan gyűjtik gyertyán- és bükkelegyes erdőkben kirándulva a méltán nagy népszerűségnek örvendő medvehagyma friss leveleit. Sajnos a kezdő növénygyűjtők esetében fennáll a lehetőség arra, hogy a levelek hasonlósága miatt a medvehagymát összetévesszék a májusi gyöngyvirággal és az őszi kikericcsel. Gyűjtés közben bízzunk a szaglásunkban: Fokhagymaszagú telepekhez (az illat még intenzívebb, ha mechanikai sérülés éri a növény levelét) érve szinte biztosak lehetünk, hogy sikeresen ráleltünk erre a csoportosan előforduló csodálatos fűszernövényre. A környezet is meghatározó tényező a megkülönböztetésben, az őszi kikerics inkább a napos, füves rétek növénye, a medvehagyma és a gyöngyvirág a lomblevelű erdőket, a fás területeket kedvelik.
A helytelen azonosítás súlyos mérgezésekhez vezethet. Az őszi kikericsben nagy mennyiségben található kolchicin hasmenést, hányingert, hányást idézhet elő, nagyobb adagok bevitele halálos mérgezéshez vezethet. A gyöngyvirágban a szívre ható glikozidok miatt a levelek fogyasztása émelygést, súlyos tüneteket válthat ki. Hatásaik miatt a gyöngyvirág és az őszi kikerics kivonatait csak szabványosított gyógyszerek formájában orvosi felügyelet mellett lehet alkalmazni egyes szívbetegségek illetve akut köszvény terápiájában. Ne feledjük: a pontos azonosítás életet menthet, gyógynövényismeret nélkül javasolt szakértő segítségének igénybe vétele vagy a növény megbízható forrásból való beszerzése.

Szerző: Forrás: Megjelent: Pásztiné Gere Erzsébet HáziPatika.com 2007. május 19.

Medvehagymás, burgonyás pelmenyi

A modern ember tudata minden egyéb vonatkozást kívül hagyva csakis a csupasz humanizmus rendjébe kapcsolódik... s ez annyit jelent, hogy elhagyja életének tulajdonképpeni értelmét. Csak így támadhatott a modern materialista ökonomizmus, amely teljes meghódolás az anyagi princípium előtt. 

(Hamvas Béla: A világválság)

Mivel két főre főzök, mindig mindenből van maradék...

Az a nagy marék medvehagyma is háromszorra fog elfogyni. Tehát egy újabb variáció.

Megjegyzem, isteni finom.

Az elkészítését viszont ismét mint meditációt ajánlom. Türelem kell hozzá.

A másik problémám, hogy nem igazán tudok receptet írni. Mert nem méricskéltem, nem is lehet.

Azért úgy nagyjából. Mert hogy sok sárgarépa is árválkodott a hűtőmben. Tehát egyszerű tészta helyett én most sárgarépás szép tavaszi variációt csináltam.

Szóval.

Hozzávalók 4 főre:

2 méretes szép narancs-piros sárgabéka (sárgarépa),

4 közepes burgonya,

1 kisebb maréknyi medvehagyma,

só,

2 tojás,

35 dkg liszt - úgy körülbelül,

1 evőkanál olívaolaj,

1 evőkanál vaj.

A sárgabékákat (családunk anno 2 éves férfitagja nevezte így, mivel akkor még szerinte a sárgarépának semmi értelme nem volt) megtisztítottam és vékony karikákra vágva sós vízben megfőztem. Leszűrtem, és áttörtem. Lehet krumplinyomóval, villával vagy botmixerrel.

Közben a meghámozott és kockákra vágott burgonyát is megfőztem sós vízben, majd leszűrtem és krumplinyomóval áttörtem. A medvehagymát apróra vágtam és hozzákevertem.

Egy nagyobb tálba szitáltam a lisztet, hozzáadtam a sárgarépapürét, a tojásokat, egy teáskanál sót, és tésztát gyúrtam a hozzávalókból. Középkemény legyen. Éppen ezért, összegyúrás után fél órát pihentettem a tésztát, hogy ki tudjam nyújtani deszkán, sodrófával. Négy darabba gombócoljuk, mert vékonyra kell nyújtani.

Szóval kb. 1 milliméter vékonyra nyújtottam a tésztát, és a legnagyobb pogácsaszaggatóval köröket vágtam belőle. Aztán egy ecsettel körbevizeztem a szélüket, majd egy kiskanálnyi medvehagymás burgonyát tettem a közepükre. Félbehajtottam a kört, és kézzel jól összenyomkodtam.

Forrásban lévő sós vízben főztem ki. Nem vettem ki egyből, körülbelül 3-4 percig hagytam főni a kis töltött tésztákat.

Olvasztott vaj és olívaolaj keverékében forgattam meg őket. Más nem is nagyon kívánkozik rájuk.

Bár. Köretnek is extra, pl. tejszínes natúrsült tengeri hal, vgay csirke- vagy pulykamell mellé.

Tipp: 1: A sárgarépától egyébként nincs különösebb íze a tésztának, csak szép a színe. Ezért látványos körete lehet bárminek, akkor is, ha nem töltjük.

2.: Aki nem jut hozzá mevehagymához, vágjon snidlinget vagy újhagyma zöldet a burgonyatöltelékbe. Azzal is nagyon finom.

Medvehagymás-zabpelyhes cukkinileves

Múltkor segített a párom az ebédkészítésnél. Kiflikrumpliból készítettem salátát, ő tisztogatta meg a kis darabokat. A közepénél kezdte unni. Aztán túljutott a holtponton... Elkezdett beszélgetni a krumlicskákhoz. És darabonként megmutatta őket nekem: "nézd, ez milyen szép szabályos! Ez meg olyan, mint egy behajlított ujj! Ez milyen makacs - nem engedi a héját." Én meg csak mosolyogtam magamban...

Igen, tudom... gondoltam magamban. Minden darab más és más. Mindnek megvan a szépsége. Rácsodálkozunk a föld ajándékaira, ha hagyunk rá időt és teret is. Látjuk őket, személyes ismeretséget kötünk. Így van ez. Beszélgetünk a sárgarépával, a hagymával, a borsószemekkel, mikor fejtjük őket...

Ezért olyan jó ízű a magunk főzte étel.
A magunk szedte erdőajándék, a kiskertben megtermett finomság, a fa érlelte kerti gyümölcs. Tekintetünkkel és szeretetünkkel tápláljuk őket.

Ezt a receptet is az egyik kedvenc szakácskönyvemben találtam - a Planétásban - csak módosítottam rajta. Egyrészt mert most van szezonja a medvehagymának, másrészt mert nagyon olcsó és szép cukkinit kaptam.

Hozzávalók 4 főre:
1 közepes fej vöröshagyma,
40 dkg cukkini,
4 evőkanál zabpehely,
1 maréknyi medvehagyma,
3 dkg vaj vagy olaj,
1 teáskanálnyi olívaolaj,
só,
1 teáskanál ételízesítő (vagy csonleves annak, aki nem böjtöl vagy nem vega),
pár löttyintésnyi tejszín - ez el is hagyható.

A vajon és olívaolajon kevés sóval üvegesre pároltam a félkarikákra vágott vöröshagymát - a zabpehellyel együtt. Aztán felöntöttem vízzel. Sóztam, ételízesítőt tettem bele és az apróra vágott medvehagymát is hozzáadtam. Közben apróbb kockákra vágtam a cukkinit. A levest hagytam forrni 10 percig, utána tettem bele a cukkinikockákat. Körülbelül 5 perc fővés elég, mert a cukkini könnyen puhul. És már kész is a leves.
Tálaláskor megcsepegtethetjük kevés tejszínnel is.

Ez egy nagyon finom gyorsleves. Az eredeti póréhagymával készül (cukkini nélkül), azzal is nagyon finom. De megfőzhetjük laskára vágott spenóttal is.

Ricottagolyók

A félelmet nem lehet elsöpörni anélkül, hogy megértenénk, hogy bele ne pillantnánk az idő természetébe, amely gondolatokat és szavakat jelent. Ennek kapcsán felmerül a kérdés: létezik-e gondolat szavak nélkül, vagyis lehet-e gondolkodni úgy, hogy kihagyjuk az emlékezetet?
Az elmével kapcsolatban sohasem szabad megfeledkezni a félelemről. Ennek megismeréséhez azonban energiára van szükség. Az eneregiát nem lehet táplálékból nyerni, mivel az étkezés csak fizikai szükséglet. Az én értelmezésem szerinti látáshoz hatalmas energiákra van szükség. Az összes energiát elpazaroljuk, mikor küzdünk a szavakkal, mikor ellenállunk és elutasítunk, mikor kialakult vélemények gátolják a tisztánlátást. az észlelés számára tehát, amely ez esetben nem más, mit a látás, újabb kaput nyithatunk meg.

(Jiddu Krishnamurti: Az élet könyve)

A múltkori spenótos galuskához ricotta túrót vettem, 1/2 kg volt egy csomagban. Csak a felét használtam el. Nem igazán tudtam mit kezdjek a maradékkal, mert a ricotta nem egészen olyan, mint a mi hagyományos túrónk. Például nem igazán olvad. Annyit tudtam meg róla, hogy ez savótúró. Ízre nagyon finom egyébként, de a hagyományos túrós tésztákhoz inkább a másik fajtát ajánlom. Ezt viszont mondjuk pogácsákba el tudom képzelni. Sütni nem akartam most, ezért ezek a helyes kis golyóbisok készültek belőle. Hidegtálakra, vendégváró falatkáknak nagyon finomak és látványosak.

Hozzávalók:
1/2 kg ricotta túró,
1 teáskanálnyi só,
újhagyma zöldje,
5 dkg füstölt sajt (Karaván),
10 dkg trappista sajt,
1 evőkanál tejföl.

A ricottát sóztam és a tejföllel jól fölmelegítettem egy lábosban, míg kicsit lágyulni látszott, aztán hozzákevertem a reszelt sajtokat is, míg felolvadtak. Azért tettem bele hagyományos sajtot is, hogy formázható legyen a ricotta, ne essen szét. Mikor a massza teljesen lágy volt, belekevertem apróra vágott újhagymazöldet. Hagytam kicsit hűlni - azbesztkezem nincs -, aztán golyókat formáztam belőle egy tálcára. Mikor kihűltek egy légmentesen zárható dobozba tettem a golyókat. Fűszerezni természetesen tetszés és ízlés szerint lehet, ki mit szeret. Kapor, petrezselyemzöld, medvehagyma (most aktuális is, van a piacokon), kakukkfű, bazsalikom, oregano, kömény, fokhagyma, chili, dió - bármivel ízesíthetjük. Adjunk mellé extraszűz olívaolajat is - kifejezetten hálás lesz érte. :)

Variációk spenótra

Örök kezdő szellemünk legyen, ami mentes attól, hogy bármit birtokoljon, olyan szellemünk, ami mindent tovamozgó változásban tud. Semmi sem létezik egy pillanaton túl jelen alakjában és színében. Az egyik dolog a másikba folyik, és nem fogható meg. Mielőtt elállna az eső, már madarat hallunk. Még a vastag hóréteg alatt is látunk hóvirágot és friss hajtásokat. Keleten már láttam rebarbarát. Japánban uborkát eszünk tavasszal.

(Shunryu Suzuki: A zen szellem az örök kezdők szelleme - Terebess)

Magyarországon pedig spenótot eszünk tavasszal, hogy folytassam Suzuki mester gondolatát. A spenót a legsokoldalúbban használható levélzöldség. Én ahogy az első levelek megjelennek a piacon, rendszeresen vásárlom és használom. Mert szeretem az ízét, a színét, és még nagyon egészséges is. Egy kis ismertető ITT.
Furcsa hogy a magyar konyháról írt régebbi szakácskönyvek szinte csak a főzeléket említik, mint ebből a remek zöldféléből készíthető ételt. Pedig a spenót ettől ezerszer sokoldalúbb.
Tegnap saláta készült belőle nekem, és galuska a páromnak. A spenótot bármilyen tésztába bátran belekeverhetjük, legyen az nokedli, házi gyúrt tészta, zsemlegombóc, nudli, kenyérféleség. Emellett, én rendszeresen párolom bele rizsbe is például. Vagy csak önmagában, fokhagymásan-olívásan párolom meg köretként, úgy is nagyon finom. Készíthető belőle tejszínesen spagettiszósz is. Vagy krémleves. Szóval a lehetőségek korlátlanok. :)
A spenótos nokedli hozzávalói 4 főre:
kb. 60 dkg liszt,
2 tojás,
2-3 nagy kupóc spenótlevél (nem tom hány deka, a piacon kupócokban árulják),
1 púposabb teáskanál só a tésztába,
és kb. 3 dl víz.
A spenótot megtisztítottam, a középső ereket eltávolítottam, aztán fél percre forróvízbe tettem hogy összeessen. Leszűrtem, hideg vizet csorgattam rá hogy kicsit kihűljön, aztán jól kinyomkodtam és egy nagyobb deszkára tettem. Ahol is egy széles pengéjű, nagyobb késsel apróra vágtam. Aztán tettem fel jó sok vizet sóval forrni a kifőzéshez.
Míg vártam hogy a víz felforrjon, egy közepes fej vöröshagymát apró kockákra vágtam, és 5-6 evőkanálnyi olajon sóval üvegesre pároltam.
A nokedlitésztát mindig akkor keverem ki, mikor már forr a kifőzéséhez való sós víz. Tehát egy tálba tettem a lisztet. Sóval és az apróra vágott spenóttal elkevertem, hozzáütöttem a két tojást és annyi vízzel, amennyivel normále nokedlitésztát kaptam, kikevertem. Nem túl simára, csak rusztikusra. És már szaggattam is. Szűrőkanállal szedtem ki a forrásban lévő vízből, majd csap alá tartva kevés hidegvízzel átöblítettem és a hagymás olajra tettem. Ennyi az egész. Nem böjtölők egész nyugodtan apróbb kockákra vágott és kisütött szalonna zsírján is dinsztelhetik a hagymát, a szalonnapörcöt tálaláskor rászórhatják a galuska tetejére. A galuskát keverjük össze túróval. Tejföllel megcsurgatva tálaljuk. Ugyanígy készíthetünk belőle gyúrt tésztát, kinyújtva szélesmetéltre vágjuk, és akkor kapunk egy szép zöld tésztaalapú túróstésztát. Akkor több tojás kell bele, 4 főre 3 vagy 4 tojás.
Ez a nokedli kiváló köret is lehet bármilyen szaftos húshoz, halraguhoz is. Vagy tojáspörkölthöz, karfiolpörkölthöz is. Természetesen a hagymás zsír elhagyható alóla, kiszedhetjük csak sima zsírra vagy olajra is. De persze, fohagymás olajjal is finom... Tényleg bátran variálhatjuk. :)

Szeretlek zöld - Parajsaláta elegánsan, gazdagon

Zöld, szeretlek, zöld, imádlak.
Zöld szél. Zöldbe borult ágak.
Bárka ring a tenger fodrán,
ló és lovas hegyre hágnak.
Lány álmodoz könyöklőben,
árnyék borul derekára,
zöld a haja, zöld a húsa,
hűlt ezüst a szeme-párja.
Zöld, szeretlek, zöld, imádlak.
Cigányhold süt cigánylányra.
Már minden a leányt nézi,
ő nem érzi, nem is látja.

(Frederico Garcia Lorca: Alvajáró románc - részlet)

Ez egy roppant egyszerű, viszont nagyon finom saláta. Nekem legalábbis az egyik nagy kedvencem - ma dél óta. :)) Minden van benne, amit nagyon szeretek, remek kombinációnak sikeredett. Mivel fejes saláta még nincs, spenót viszont már van - átsegíthet bennüket ezen a tavasz eleji "már nagyon zöldre vágyom" időszakon.
Kell hozzá:
friss spenótlevelek,
olajbogyó (az én salátámba chilivel töltött került),
füstölt lazac (lehet nyers, lehet olajos konzerv - a salátámban ez utóbbi van),
feta sajt,
újhagyma,
extraszűz olívaolaj,
némi só,
kevés citromlé.

A spenótleveleket megtisztítottam, a középső vastag ereket eltávolítottam, majd nagyobb darabokra tépkedtem. A tál aljára került ágyként, picit sózva. Rászórtam a haldarabokat, a morzsolt fetát, a félbevágott oljabogyókat, a karikákra vágott újhagymát és a csíkokra szelt aszalt paradicsomot. Olívaolajjal meglocsoltam, citrom levével megcsepegtettem. És már ettem is. Isteni!
Halat sem fogyasztó vegák természetesen készíthetik hal nélkül is, úgy is nagyon finom.

(Carlos Saura: Flamenco - Verde que te quero verde: Zöld, szeretlek zöld)

Szalmakrumpli

A szerelem csak akkor jutalmaz meg bennünket, ha komolyan vesszük.

(Carl Gustav Jung)

 

Szerintem nincs ember a földön, aki ne szeretné a jó sült krumplit. Vagy hasábkrumplit, vagy nevezhetem szalmakrumplinak is. Ezek a nevek egy finomságot takarnak.

De vajon olyan egyszerű-e finom, igazán ropogós darabokat sütni?

Azt hiszem, nem. Több tényezőnek is össze kell állnia, hogy olyan igaziigazi sültkrumplit tudjunk majszolni.

Először is, nem mindegy a burgonya fajtája. Én most körbe néztem a neten, egy helyütt a rózsakrumplit ajánlják. Azt nem ismerem személy szerint. Én mindig agriát veszek, mindenhez. Ez az a bizonyos sárga belsejű krumpli. Nagyon jó íze van, és tényleg bármi készíthető belőle. Alkalmas finom ropogós hasábkrumplinak is.

Megtisztítom, és először hosszában kb. 7-10 mm-es szeletekre vágom a krumplit, majd utána ugyanilyen széles hasábokra vágom a szeleteket.

Aztán egy nagy tálban addig mosom, míg a keményítő lemegy róla, és tiszta lesz rajta a víz. Hideg vízben kell végezni a műveletet. Sőt, ha hagyjuk állni még egy kis ideig egy csipet sóval a vízben a krumplit, tutira nagyon ropogósra fognak sülni. Sütés előtt egy konyharuhára szedjük ki és alaposan itassuk le róla a vizet. Mert ha vizesen tesszük a forró olajba, úgy fog fröcskölni, hogy nem ússzuk meg égési sérülés nélkül. Szóval legyen szinte száraz a burgonya.

A második tényező a jó bő, gyöngyözően forró olaj. Akinek van frituja, persze könnyeben boldogul, de nekem nincs. Serpenyőben szoktam sütni, jobb híján. A lényeg, hogy éppen annyi burgonya kerüljön az olajba, amenyni kényelmesen elfér. Mert így tényleg tud sülni, és nem párolódni fog. Ha sokat teszünk egy adagba, lassan készül el, megszívja magát olajjal és főni fog, sülés helyett. Mindig győződjünk meg róla, hogy elég forró-e az olaj, mielőtt beletesszük a krumplihasábokat.

A harmadik. Duplán sütöm. Vagyis először az összes krumplit egyszer megsütöm, világosra. Kiszedem egy szalvétával bőven kibélelt tálba. Mikor mind készen van, újra adagonként a forró olajba teszem a krumplikat, de ilyenkor már csak 1-1 percre. Újra szalvétás tálba szedem ki.

Így garantáltan nagyon ropogós sültkrumplit ehetünk. Így magában is isteni csemege, tartármártásba, vagy ketchupba mártogatva. De egy finom tavaszi vegyessaláta mellé is remek. Vagy zalzikihez. Vagy bármilyen húshoz, halhoz. Szóval mindenhogy finom! A burgonyát vághatjuk 3-4 milliméter vastag karikákra is.

Kókuszos, citromos görög süti

- Mondd csak, Hora mester, - kérdezte végül -, valójában mi az idő?
- Hisz épp most fejtetted meg magad – felelt Hora mester.
- Nem úgy gondolom – magyarázta Momo -, hanem, hogy maga az idő mégiscsak valami. Hiszen van. A valóságban mi?
- Szép volna – mondta Hora mester -, ha ezt is magad válaszolnád meg.
Momo soká töprengett.
- Itt van – mormolta környezetéről megfeledkezve -, annyi bizonyos. de megfogni nem tudjuk. Megtartani sem tudjuk. Lehet, hogy olyasmi, mint az illat? De olyasmi is, ami egyre csak elmúlik. Vagyis keletkeznie kell valahol. Talán olyasmi, mint a szél? Nem, nem! Már tudom! Talán valamiféle zene, csak nem halljuk, mivel mindig jelen van. Habár azt hiszem, hallottam olykor, egészen halkan.
- Tudom – bólintott Hora mester -, ezért hívattalak ide magamhoz.

(Michael Ende: MOMO)

Tegnap piknikre készültünk. De csak készültünk, mert az időjárás mást gondolt erről. Egész nap borzasztó szürke volt az ég, és lógott az eső lába. Időnként földre is tette... Főznöm nem kellett, volt maradék. Úgyhogy ráértem... Ezt a sütit is Kata oldalán találtam nemrég, és mivel már régóta akartam kókuszosat sütni, belevágtam. Isteni finom és nagyon tömény édesség. Az enyém kicsit máshogy sikerült - azt hiszem, a tejmennyiséget elszámoltam. A mililiter valószínűleg nem deciliter. A mértékegységekkel mindig bajban voltam! Szóval én szerintem sokkal több tejet tettem bele, így egy nagyon repülőskönnyű valami lett a végeredmény. Ezen kívül, nem fahéjasan csináltam, mert nem szeretem sütikben, csak húsételekben. Helyette narancsvirág-vízzel készítettem a szirupot. Nagyon finom illata van. Ja, és bátor voltam, mert egyből a dupla mennyiséget sütöttem meg. Már nem sok van belőle... :))

Hozzávalók a tésztához:

15 dkg liszt,

10 dkg búzadara,

1 evőkanál sütőpor,

15 dkg kókuszreszelék, ,

15 dkg puha vaj,

6 evőkanál porcukor,

4 tojás,

2 dl tej,

1 citrom reszelt héja,

csipet só.

A sziruphoz:

1 evőkanál szárított narancsvirág,

2 dl víz,

2 evőkanál citromlé,

25 dkg kristálycukor.

A tetejére:

5 dkg kókuszreszelék.

A lisztet, darát, a kókuszreszeléket, a sütőport egy tálban összekevertem. A tojásokat szétválasztottam és a fehérjét a csipet sóval kemény habbá vertem. A sárgáját pedig a porcukorrral fehéredésig kevertem, majd a puha vajjal is kikevertem habosra. Ezután higítottam a tejjel. A tojásfehérjehabot és a lisztes keveréket felváltva és óvatosan elkevertem a vajas tojássárgájával. Kivajazott közepes méretű tepsibe öntöttem, és kis lángon 20-25 percig sütöttem. A tetejét megszórtam kókuszreszelékkel. Felvágtam rombuszokra, aztán megcsorgattam a sziruppal. Szirup: a narancsvirágokat pár percig forraltam a vízzel, aztán hozzáöntöttem a cukormennyiséghez a citromlével együtt. Húsz percig forraltam nagy lángon.

Azért olyan borzacskás s ütim, mert nem bírtam kivárni, még forrón fölszeltem. Ha van ideje hűlni és állni, sokkal szebben lehet szeletelni.

Nagyon könnyű tésztája lett így. Egyszerre kókuszos, egyszerre citromos, és nagyon édes. Isteni. Az ilyen édességeket szeretem. Ha már édesség, legyen édes.

Babsaláta lilahagymával

Nagyobb házunk van, de kisebb családunk;
több gép vesz minket körül, az időnk mégis kevesebb.

Több a diplománk, de kevesebb az ítélőképességünk;
nagyobb a tudásunk, de kevesebb a bölcsességünk;
több a szakértőnk, mégis több a problémánk;
több a gyógyszerünk, de kevesebb az egészségünk.

Eljutottunk a Holdra és visszatértünk,
de nehezünkre esik átmenni az utcán
és üdvözölni az új szomszédot.

Annyi számítógépet építettünk, amely több információt hordoz
és több másolatot készít, mint az emberiség valaha;
mégis egyre kevesebbet kommunikálunk.
Gazdagok lettünk mennyiségben,
de szegényekké váltunk minőségben.

Ez a kor a gyorséttermeké, de a lassú emésztésé;
a kigyúrt embereké, de a törpe jellemé;
a hatalmas profitoké, de a sekélyes kapcsolatoké.

Olyan kort élünk, amikor tele a kirakat,
de a benső üres.
 
(a XIV. Dalai Láma: Korunk paradoxona)

Nagyon szeretem a hagyományos babsalátát. Forrófriss rántott finomságok mellé fantasztikus köret. Legyen az akár hús, akár zöldségféle.
Elkészítése nagyon egyszerű.

Hozzávalók 4 főre:

70 dkg nagyszemű bab,
1 babérlevél,
2 közepes fej lilahagyma,
só,
csombor (borsikafű),
cukor,
ecet,
olívaolaj.


A babot előző este beáztatom. Másnap sós, babérleveles, csomboros vízben megfőzöm. Mikor puha már, a főzőlevéből egy merőkanálnyit teszek a salátástálba, ugyanennyi sima vízzel együtt kikeverem hagyományosan salátalének. Sózom, cukrozom, ecetezem. Kóstoljuk a levet, hogy jó arányban legyenek az ízei. A salátalének kicsit töményebbnek kell mindig lennie, mert a belevalók felszívják a sót-cukrot-ecetet. Tehát ne legyen sevízízű, mert akkor nem lesz finom a saláta. Miután kikevertem a lét, beleteszem melegen a babot, hozzávaágom félkarikákra a lilahagymát is. Öntök rá egy kevés olívaoljat és jól elkeverem. Hagyom kihűlni, aztán hűtőbe teszem pár órára. A babsalátának kifejezetten jót tesz, ha hagyjuk összeérni.
Ennyi az egész.

Szaftos galuska

.

Az Én minden dolgot messze meghalad. Még ha a menny és a föld is leszakadna, én nem aggódnék. Még ha az összes Buddha tíz irányban megjelenne előttem, én nem örvendeznék. Még ha a három pokol jelenne meg előttem, én nem félnék. Miért van ez így? Azért, mert nincs semmi amit ne szeretnék.

(Lin-csi)

A szaftos galuska, vagy más néven krumplis nokedli nálunk nagy kedvenc. Gyorsan elkészül, és finom. Gyakorlatilag krumplis tészta, csak éppen nokedlivel.

Hozzávalók 4 főre:
1/2 kg liszt,
2 tojás,
2 nagyobb krumpli,
4-5 evőkanál olaj,
2 teáskanál pirospaprika,
1 nagyobb fej vöröshagyma,
só.

A burgonyákat megtisztítom, majd apró kockákra vágom. A vöröshagymát úgyszintén és kevés sóval az olajon üvegesre párolom, majd a tűzről lehúzva pirospaprikát keverek hozzá. Beleteszem a krumplikockákat is és felöntöm kevés vízzel. Sózom, fedő alatt hagyom puhulni.
Közben teszek föl bő vizet sóval forrni. Egy nagy tálba teszem a lisztet, elkeverem 1 teáskanál sóval, ütök bele 2 tojást, és hozzáadok annyi vizet, hogy nokedlitészta sűrűséget kapjak. Ez körülbelül 3-4 decinyi. Ne löttyintsük bele egyből a vízmennyiséget, inkább többször adjuk hozzá, nehogy túl híg legyen. A jó nokedli titka az, hogy a víz forrásakor keverjük csak ki. Nem szabad állni hagyni. A másik titok az hogy ne keverjük simára, ez nem palacsintatészta. Csak éppen hogy - maradjon csomós kicsit, legyen rusztikus. A tojások azért keveredjenek el benne, de tényleg hagyjuk csomóskásra. Amint kikevertük, már szaggassuk is. Akár nokedliszaggatóval, akár kézzel, egyesével. Úgy nagyobb galuskákat kapunk. Igazság szerint, ha kisebb mennyiséget csinálok, nem nokedliszaggatóval ügyködöm, mert a nagyobb galuskákat jobban szeretem. (Egy kistányérra teszek egy adag tésztát és étkezőkéssel szaggatom a széléről a vízbe a nokedliket.)
Úgy szoktam időzíteni, hogy a krumpli már puha legyen mikor csinálom a nokedlit, mert akkor nem kell külön tálba kiszedni, mehet egyből a krumplihoz. A nokedlit azért szűrőkanalastul - miután kiszedtem őket - hidegvíz alá szoktam tartani. Így nem puhul tovább és nem lesz gezemicés. A nokedlik mikor feljönnek a víz tetejére, készen is vannak. (Ha krumplis tésztának készítjük, akkor értelemszerűen a kifőtt kockatésztát szedjük ugyanígy a krumplira.)

Tényleg egyszerű étel, de én nagyon szeretem. Káposztasalátával tálaltam. Én így üresen ettem, de nem böjtölők süthetnek mellé kolbászt, vagy natúrszelet tarját. Isteni uborkasalátával, vagy hagyományos fejes salátával is.

Tárkonyos tavaszi mindentbeleleves

Mi emberek is olyanok vagyunk, mint a virágok vagy fák. Az évszakok bennünk is változnak. Van, mikor frissek vagyunk, fiatalok, tele lendülettel - mikor éppen valami új csírázik ki bennünk és mi növekedésnek indulunk. Mintha a tavasz lehellete érződne lényünkből. Van, mikor csak virágzunk és ontjuk beért kincseinket, mint a nyár. Máskor betakarítjuk és elraktározzuk tudásunkat és életbölcsességünket, leltárba véve adottságainkat, lehetőségeinket - tudván hogy talán nehezebb és fagyosabb idők jönnek. Minden kincsünk egyben van, bennünk - erjedni kezd, mint a jó pálinkának való gyümölcs, mint a kiforrásra készülő zavaros must. Az ősz bősége ez. S van, mikor a lemeztelenedés és haldoklás időit éljük. Mikor meghal bennünk minden, ami régi, ami már nem szolgál minket. A belső tél tán félelmetesnek tűnik, mégis szikrázó és kristálytiszta időszak ez, csontig hatoló áttetszőség: zamatos, tüzes, fénnyel teli borrá alakulás.

Az évszakok erőssé és teljessé tesznek. Ha tudjuk hogy természetesek és szükségünk van rájuk. Megfigyeltem hogy a fűszernövényeim, amik kint vannak az ablakomban, mennyivel erősebbek, bujábbak, élettelibbek, mint a konyhapulton tartottak. A védőburok nem mindig jó, sokszor gyengévé tesz. Élünk, de csak túlélünk. Élünk, de csak vegetálunk... Élünk, de (f)élünk...

A vadon élő növények ki vannak téve az évszakok hatásának, ki vannak téve a bizonytalanságnak, a veszélyeknek. Így van. De ki vannak téve az Életnek is. Átjárhatja őket a nap fénye, a szél játszhat velük, eső moshatja le poros leveleiket, méhek jöhetnek és döngicsélve híreket és termékenységet hozhatnak.

Az élet kiszámíthatatlan. De az élet pont ezért teljes: ha nyitottak vagyunk és bátrak, bármit hozhat. Jót is, rosszat is, szépet is, rútat is. De vajon a természetesség nem szebb-e, nem gazdagabb-e bármi másnál?

Szeretem a zöldségleveseket. Könnyűek, nagyon jóízűek, és az elkészítésük is egyszerű. És minden évszakban készíthető, idényzöldségekből. Ez a leveske tegnap úgy született, hogy amit csak találtam a hűtő zöldséges dobozában és a fagyasztóban, mindet beletettem. Receptet ezért nehezen írok hozzá... Azért leírom, mi minden finomság van benne, de ezek az én hűtőm kincsei voltak tegnap. Aki készíti, ne ragaszkodjon a hozzávalókhoz, csak ahhoz, amit otthon talál.

Az én levesemben van: vöröshagyma, újhagyma zöld szára, spenót, zöldborsó, sárgarépa, fehérrépa, zeller, csicsóka, sampion gomba szára, káposzta, petrezselyemzöldje. De lehetett volna benne még kelkáposzta, póré, krumpli, kukorica, zöldbab, cékla vagy bab.
A nehezebben puhuló zöldségeket az apró kockákra vágott vöröshagymával kevés sóval olajon fedő alatt pároltam tíz percig, majd felöntöttem vízzel. Adtam hozzá két teáskanál vegetát, és fűszereket: sok-sok tárkonyt és gombaport. Ezek adták a lelkét-ízét-illatát. A felforrás után beletettem a többi zöldséget is, a gerslit (árpát) is, és puhulásig főztem.
Levesbetétnek is mehet bele más: rizs, tészta, bulgur (búzatöret), vagy köles akár.
Laktató, könnyű, friss, egészséges. :)