Csillagtökleves petrezselyemolajjal, gerslivel

A világ legegyszerűbb leveskéje. Mégis. Bátran ajánlhatom bárkinek.

Hozzávalók 4 főre:
1 közepes csillagtök,
4 gerezd fokhagyma,
1 közepes fej vöröshagyma,
2-3 dkg vaj vagy 2-3 evőkanál olaj,
só,
1 csipet ételízesítő (saját vegetámat használtam),
1 csipet cukor,
4 csapott evőkanál gersli (hántolt árpa),
petrezselyemolaj.
Eseteleg: tejszín.

A csillagtököt daraboltam, a magokat eltávolítottam, hámoztam és kis darabokra vágtam. A fokhagymát vékony szeletekre szeltem és a csillagtökkel, meg a félkarikákra vágott vöröshagymával együtt kevés sóval a vajon fedő alatt pároltam tíz percig. Aztán felöntöttem vízzel, még sót, ételízesítőt, egy lehelletnyi cukrot adtam hozzá és puhára főztem a hozzávalókat. Botmixerrel teljesen krémesre-simára turmixoltam, majd beletettem az árpát is. Még negyed órát főztem, ennyi kell körülbelül a gerslinek. Nem kell liszt a leveshez, mert a gersli kiválóan sűríti.
Tálaláskor meglocsoltam a petrezselyemről leszűrt olajjal, és kevés tejszínnel.
Aki nem eszik tejterméket annak is ajánlom, mert olajjal készítve és tejszín nélkül is nagyon-nagyon finom.

A vegetás kalandomból maradt egy nagyon nagy csokor petrezselyemzöldem, mert olyan gyökereket sikerült vennem, amikek hatalmas és rengeteg levelei voltak. Helyes ez így magyarul?! No mindegy. Szóval Napmátkánál olvastam, hogy ő olajban el szokta tenni a hűtőbe. Remek ötletnek tartom, így meg lehet menteni a biztos fonnyadástól ezt a nagyszerű zöldfűszert.
Az olaj ötletét Dolce vitánál láttam, ő akkor medvehagymából készítette és szintén egy levesnél alkalmazta.


Így készült: A petrezselymet leforráztam, majd hideg vízbe tettem. Jól kinyomkodtam, aztán turmixban szőlőmagolajjal ledaráltam. Ez így tulajdonképpen egy teljesen egyszerű petrezselyem-pesto. Használható levesekbe, salátákra, burgonyára, rizsre, szószokba. Egyszóval tényleg fel lehet használni.
Az olaj egyszerűen ennyi: egy keveset a pesto olajából átszűrtem.

Vegeta házilag

Amíg valaki el nem köteleződik, hezitál, addig mindig ott van a visszafordulás lehetősége, és így hatástalan marad minden kezdeményezés (vagy alkotás). Abban a pillanatban, ahogy valaki végleg elköteleződik, megérkezik a Gondviselés. A döntésből számtalan esemény következik. Tégy meg bármit, amit meg tudsz csinálni, vagy azt gondolod, hogy meg tudod csinálni, ne késlekedj. A bátorságban erő, varázslat és zsenialitás rejlik.

(Goethe)

Edith blogján olvastam a házi vegetáról. Már régóta motoszkált bennem, hogy kéne készítenem - csak bátorságom nem volt hozzá eddig. Mert nagyon sokszor főzök egyszerű kis zöldségleveseket, és azokba bizony muszály használni, különben ízetlenek lesznek. A bolti vegeta azonban nem túl egészséges, mert mindenféle E-vel van tele. Edithet olvasva azonban egyszerűnek tűnt, és így elkészült az első saját gyártmány. Még fogok készíteni a nyáron kétszer, háromszor. Hogy a télre legyen elegendő mennyiségem. Az én keverékembe került most:

1 nagy csokor sárgarépa (4-5 nagyobb szál),

1 nagy csokor petrezselyemgyökér (3-4 szál),

1 nagy zeller,

1 picike fej karfiol,

1 darabka karalábé,

3 nagy fej hagyma,

8 gerezd fokhagyma,

1 nagy csokor zellerlevél,

2 nagy csokor petrezselyemlevél,

5 kisebb kelkáposztalevél,

1 csokor lestyán (vegetafű),

5 db paradicsom,

3 paprika (piros, sárga, zöld),

25 dkg só,

2 csapott teáskanál koriandermag,

3 csapott teáskanál sáfrányos szeklice,

4 szerecsendióvirág,

1/2 mokkáskanálnyi őrölt gyömbér,

2 púpos teáskanál kurkuma,

1/2 mokkáskanál őrölt lepkeszegmag,

2 púpos teáskanál erdei gombapor.

A hozzávalókat megtisztítottam, megmostam, majd megtörölgettem, hogy ne maradjanak nedvesek. A zöldfűszereket salátacentrifugában jól megpörgettem.

Mindent amit lehetett legyalultam uborkagyalun jó vékony szeletekre. A paradicsomot, paprikát, hagymát, fokhagymát is vékonyan felszeltem késsel. Az összes hozzávalót egy nagy tálba tettem, aztán rátettem a sót, alaposan eloszlattam a zöldségeken. Rögtön levet is engedett.

Ahány tepsim, nagy tálam volt, előszedtem. A keveréket - lehetőleg minél kevesebb lével - vékony rétegben a tálakra, tepsikbe tettem. Aztán saját szolárcellás szárítót használtam: kitettem őket a tűző napra az ablakpárkányaimra. Két nap alatt csonttá száradtak. Végül ledaráltam kávédarálóval az egészet. A darálót kíméljük, több fázisban daráljunk, mert túlmelegedik és tönkre mehet.

Nagyon finom. És házi. És isteni. Edithnek köszönöm!

Kedvenc nyári ebédem - no comment :)

*

Délután alig várom a görögdinnye óráját. Sokak szerint a görögdinnyének van a világon a legjobb íze, és be kell vallanom, hogy a toscanai görögdinnye méltó vetélytársa azoknak a mézédes dinnyéknek, amelyeket gyerekkoromban szedtünk Dél-Georgiában. A hangja alapján egyébként mind a mai napig nem tudom megítélni, hogy jó-e a dinnye, de itt mindegyik tökéletes, amit felvágok: harsogó és pimaszul édes. Amikor együtt dinnyézünk a munkásokkal, észreveszem, hogy a fehér részt is megeszik. A héjból csak egy vékony, méregzöld szalag marad utánuk. Ülök a kőfalon, süti a nap az arcom, kezemben nagy szelet dinnye - megint hétéves vagyok, lövöldözöm a magokat, mohón kanalazok.

(Frances Mayes: Napsütötte Toscana)

Prósza nyáriasan

Ha azt szeretnéd, hogy a valóság különbözzön attól, ami van, az olyan, mintha elkezdenél egy macskát ugatni tanítani. Próbálkozhatsz és próbálkozhatsz, és a végén a macska fel fog nézni rád és azt mondja, "miau".

(Byron Katie)

A prósza nálunk nagy kedvenc, biztosan eszünk 3-4 hetente egyszer. Isteni finom, olcsó és villámgyors étel. Nem csak a tél finomsága lehet, mert ilyenkor nyáron bármilyen zöldségfélével gazdagítható. Én most cukkinit, lila újhagymát és sárgarépát tettem plussszba bele. De keverhettem volna a tésztájába karfiolt, padlizsánt, spenótot, mángoldot, kukoricát, zöldbabot, csillagtököt, paprikát, paradicsomot, erdei gombát is. Egyszóval bármit, ami most a piacon kapható, ami megterem a kiskertekben.

Hozzávalók 4 főre:

6 darab közepes krumpli,

2 kisebb szál sárgarépa,

2 kisebb lila újhagyma,

1 kisebb cukkini fele,

1 gerezd fokhagyma,

2 kisdobozos kefír (vagy 4-5 dl aludttej),

1 mokkáskanálnyi só,

kb. 5-6 kicsit púpos evőkanál liszt,

olaj a sütéshez.

A krumplit a kisebb lyukú sajtreszelőn lereszeltem, majd egyből hozzákevertem a kefírt és a sót. A megtisztított zöldségeket kisebb darabokra, illetve vékony szeletekre vágtam és hozzákevertem a krumplis tésztához. A fokhagymát is belereszeltem, a lisztet is hozzávegyítettem a tésztához. Sűrű palacsintatészta állagot kell kapnunk. Az első darab sütésénél kiderül, elég lisztet tettünk-e bele, mert ha nem, akkor szakad. Akkor még kevés liszt kell hozzá. Sajnos pontos mennyiséget nem tudok megadni, mert ilyenkor még elég vizesek az újkrumplik, és mindegyik fajta kicsit eltérő.

Teflonserpenyőben, 1 evőkanálnyi olajon mindkét felét piros-ropogósra sütöttem a prószáknak. Most kisebbeket csináltam, mint a hagyományos prószanagyság - az épp egy serpenyőnyi, vagyis akkora, mint a palacsinta.

Így önmagában is nagyon finom, de ajánlok hozzá fokhagymával elkevert tejfölt, vagy joghurtot - nagyon jól kiegészíti.

Ha nem tejfölözzük, akkor lehet a tésztájába még például fetadarabokat, vagy kecskesajt darabokat is morzsolni, még gazdagabbá, izgalmasabbá tehetjük ezt az egyszerű, de nagyon finom ételt.

Az utolsó változat a kókuszos prósza. :) No nem kell megijedni. Kókusz a képen látható gyönyörű macsek. Hiányoztam neki (mert egész nap csvargott őurasága), ezért féltékeny volt a prószára, és befeküdt a képbe... :))

Bloody Mary

A harmónia nem más, mint jó úton haladni, olyan munkát végezni, ami leköt, ugyanakkor összeegyeztethető személyes értékrendünkkel is, ráadásul tehetségünk is van hozzá. Harmónia az, amikor együtt vagyunk a partnerünkkel, barátainkkal (vagy éppen egyedül), együtt vagyunk az állatokkal vagy a természettel, egy bizonyos városban élünk vagy vidéken és amikor az az érzésünk, hogy minden a helyén van. Harmónia az is, amikor egy nagy veszteség után nagy fájdalmat érzünk. A harmónia gátlásoktól mentes, öntudatlan spontaneitás, mint a kitörő nevetés és az előtörő könnyek. Harmóniát ott találunk, ahol a viselkedés és a hit összeér, ahol a belső archetipikus élet és a külső élet egymás kifejeződései, valamint amikor hűek vagyunk önmagunkhoz. És csak mi tudhatjuk és mondhatjuk, hogy "itt valóban otthon érzem magam" vagy "ez teljesen leköt", "ez örömmel tölt el", "szeretlek", "ez a boldogság".

Boldogságot és örömet akkor érzünk, ha tetteink összhangban vannak archetipikus mélységeinkkel, tehát hűek vagyunk önmagunkhoz. Ilyenkor azt érezzük, hogy amit csinálunk, akármennyire átlagos is, megszentelt. Ilyenkor érezzük meg, valami isteninek vagyunk a részesei, ami bennünk és mindenütt jelen van.

(Jean Shinoda Bolen: Bennünk élő istenek)

Nem vagyok egy nagy koktélivó fajta. De a Bloody Maryt forró nyárestéken nagyon szeretem. Csípőskésen, kicsit sósan, rengeteg jégkockával, zellerrel - isteni találmány. Tulajdonképpen a kedvenc koktélom. (Az egyik, mert kettő van.)

Az ital Pete Petiot-tól származik, aki a Harry's bárban dolgozott. Ma már e híres koktélnak több változata is ismert.
Az eredeti recept a Red Shnapper (Harry's New York Bar, Paris, 1921)
3 öntet Tabasco
6 öntet Worchester-szósz
só, bors
fél citrom leve
5 cl vodka
paradicsomlé

Középmagas pohárba, jégkockákra töltsük a hozzávalókat, majd paradicsomlével engedjük fel, s jól elkeverjük.

Napjaink receptjei:

1.
1 öntet citromlé
2-3 öntet Worchester-szósz
só, zellersó, paprika, frissen őrölt feketebors
4 cl vodka
8 cl paradicsomlé

2.
3 cl vodka,
12 cl paradicsomlé,
1 öntet Worchester-mártás,
1 öntet citromlé,
1 csepp Tabasco (vagy 1 szeletke chili),
só,
frissen őrölt bors.

Shakerben vagy keverőpohárban egyaránt készíthető. Zellerszárral, citrommal díszíthető.


Akkor lássuk a Bloody Mary storykat:

A fáklya fényét meglátta a király egyik hű szolgája, aki az erdő mellett lakott. Mary éppen ekkor különféle fűszereket szedett, amit varázsigék mormolása közben a tűzre szórt. Mivel a szolga nagyon vallásos volt, ezért Mary-t bepanaszolta a királynak. A király elfogatta Mary-t, és az eretnekség vádjával lefejeztette. Hogy elűzzék a gonosz szellemeket, azokat a fűszereket, amelyeket Mary a tűzre szórt, összekeverték Mary vérével, és megitták. Így született a Bloody Mary. Később persze paradicsomlével helyettesítették a vért, de a fűszereket meghagyták.

(Forrás ITT)

Az egyik legtöbb változatban ismert városi legenda Bloody Mary, azaz Véres Mária története. Mary hol egy szellemként, hol egy boszorkányként jelenik meg az elbeszélésekben. Egyvalami azonban mindegyik változatban közös: ha valaki a tükör előtt kimondja a nevét háromszor, annak megjelenik. Ezen kívül azonban a történet szinte minden pontja változó. Bloody Mary helyett használják még a Mary Worth, a Mary Worthington, Bloody Bones, Mary Whales, Mary Johnson, Mary Lou, Mary Jane, Black Agnes, Svarte Madame és a Hell Mary neveket is. Van olyan változata a legendának, amely előírja, hogy éjfélkor kell kimondani a szellem nevét, és arra is rengeteg verzió van, a legvéresebbtől a jövőbe látásig, hogy mi történik, ha megjelenik az arc a tükörben. Néhány elbeszélés szerint nem is Mary, hanem egyenesen a Sátán feje tűnik fel a fürdőszobában. Bloody Mary-ről leggyakrabban azt állítják, hogy egy gyerekgyilkos volt abban a városban, ahol a történetet épp elmesélik, de akad, aki azt feltételezi, hogy Véres Mária nem más, mint az angol királynő, I. Mária, aki mindenáron be akarta vezetni a katolicizmust Angliában. Bloody Mary a városi legendáját általában a gyerekek szokták afféle bátorságpróbaként játszani a szülinapi zsúrokon, ottalvós bulikon.

(Forrás ITT)

Az első Bloody Mary koktélt 1921-ben keverték. Eredeti neve Red Snapper volt, mai nevét azonban I. Mária XVI. századi angol uralkodónőről kaphatta, aki véres kegyetlenséggel próbálta helyreállítani a katolicizmus uralmát az országban. Ténykedésének köszönhetően kapta a Bloody Mary nevet, ami véres Máriát jelent.

(Forrás ITT)

Grillezett zöldség-bőségtál

Nyaralás alatt olvastam is, szokásomhoz híven. Jean Shinoda Bolen: Bennünk élő istennők című könyvét már anno - mikor megjelent magyarul először -, évekkel ezelőtt többször elolvatam. Most jelent meg szintén tőle a Bennünk élő idősödő istennők, és a Bennünk élő istenek című könyv. Fantasztikusak, szívből ajánlom minden önmagát megismerni akaró nőnek és férfinak.

A Bennünk élő idősödő istennőkben ír a bölcsesség-istennőkről: Métiszről, Szófiáról, Hekatéről és Hesztiáról; szó esik az átváltoztató harag istennőiről: Szahmet és Kali-Ma képviseli ezt az energiát; és az együttérzés istennőiről: Kuan Yinről, Szűz Máriáról, és a Szabadság Asszonyáról. Áttekinti a Bennünk élő istennők archetípusait is újra - de már kiegészítve az idősebb korra jellemző tulajdonságaikkal. Ők a szűz-istennők: Athéné, Artemisz és Hesztia; a sebezhető istennők: Héra, Demeter és Perszephoné; s az alkimista istennő: Aphrodité. És szó esik a Bölcs Nők Köreiről is - ők a törzsi nagyanyák.


"A bölcsesség egy nő, idős asszony, egy istennő és egy női archetípus. A görög mitológiában Métisz, akit Zeusz lenyelt. A Bibliában a rejtőzködő Szófia, aki nem nélküli, elvont fogalommá vált. A bölcsességre szürkületkor lelhetünk, ahol a három út találkozik Hekaté képében, vagy a tűzhely melegénél, Hesztiaként. A bölcsesség lehet a láthatatlan Sekinah is, aki a Sabbath kezdetét jelentő vacsoránál ellátogat a zsidó otthonokba. De az egykori kelta istennő, Cerridwen is ő volt, mint ahogy ő Saraswati, a hindu bölcsességistennő és Erda, Wagner Nibelung gyűrűje című operájából. A világban fellelhető mitológiákban és a kollektív tudattalanban - melyek egymás tükörképei - a bölcsesség nőnemű."

(Jean Shinoda Bolen: Bennünk élő idősödő istennők)

Szintén egy igazi nyári finomság - mindenki ismeri, nagy titkokat nem fogok elárulni a recepttel. :)
Grillezett zöldségek. Van a tálon piros, zöld, sárga paprika. Kukorica, karfiol, vargánya, minihagymák, cukkini, sárgarépa.
Nekem sajnos nincs grillezőm, de serpenyőben is kiválóan készíthető. Egy trükköt alkalmaztam csak. A nehezebben puhuló zöldségeket besóztam és állni hagytam. Karfiol, sárgarépa, hagyma. Ezek fél órácskát pácolódtak a sóban. Így kicsit bepuhulnak és grillezve tökéletes lesz az állaguk.
Semmi más nincs a zöldségeken, mint só és olívaolaj. Isteni finom, könnyű étek.
Krémes-tejszínes krumplipürével ettünk. Nagyon illett hozzá. De rizskörettel is tökéletes.
Persze fűszerezhetjük is a zöldségeket. De szerintem, így a saját ízükben a legfinomabbak.
Tipp:
Ha marad belőle, hidegen is tökéletes. Sőt, egy könnyű joghurtos öntettel salátának is átvariálható. Plussz burgonyával, rizzsel vagy akár tésztával is!

Gazpacho

Pumuklivers

  Fényforrónyár.
    Nyárfényforró.
      Forrónyárfény.

    Hűs habok.
  Létezés.
Öröm.

 Leállt az agyam.

   De szeretem a nyarat!

                                                    (duende)

Rekkenő forróság, igazi nyár van. Az ember lánya nem kíván mást, mint egy kis jégbe hűtött levest. Készüljön akár gyümölcsből, akár zöldségfélékből. A késő esti vacsora ilyenkor a fő étkezés nálunk. Mikor már alábbhagy a hőség.
A gazpacho a spanyol konyha híres hideg, nyers zöldséglevese. Nagy melegben kellemesen hűsít és nagyon egészséges is, mert nyersen maradnak benne a zöldségek. Tájegységenként kicsit eltérően készítik, de az alap megegyezik: paradicsom, hagyma, fokhagyma, uborka, paprika, kenyérbél vagy morzsa, olívaolaj, borecet vagy citromlé kerül a turmixgépbe.
A gazpacho csak ilyenkor nyáron az igazi, mert csak friss, igazi jóízű zöldségekből készülhet. Mélyhűtött, vagy melegházi ízetlen paradicsomból nem lesz finom.
A recept R. Szepessy Ilona: Spanyol konyha című könyvéből származik.

Hozzávalók 5-6 adaghoz:

5 érett paradicsom,
1 kisebb kígyóuborka,
1 fej édes fehér salátahagyma,
1 gerezd fokhagyma,
4 evőkanál extraszűz olívaolaj,
só,
1/2 mokkáskanálnyi őrölt kömény,
frissen őrölt bors,
2 szelet fehérkenyér héj nélküli belseje,
1 zöldcitrom leve,
2 dl víz.

A paradicsomot forróvízbe dobjuk, majd lehéjazzuk és a magokat is eltávolítjuk. Az uborka 1/3-át félretesszük. A hozzávalókat Aztán turmixgépbe tesszük, és alaposan pépesítjük. Egy tálba vagy lábosba öntjük, kóstoljuk. Ha kell még bele só, bors vagy kömény, pótoljuk. Jégkockákat teszünk bele (legalább 10-15 kockát), így tesszük a hűtőszekrénybe. A jégkocka hűti is, illetve ahogy olvad, pont annyira higítja, hogy kellemes leves sűrűségű lesz. Mert a turmixolás után jó sűrű pépet kapunk, így a plusz víz kell még bele.
Jégkockával és uborkadarabokkal tálaljuk, mert ez a leves csakis jéghidegen az igazi.
Ez a recept granadai gazpacho névre hallgat a szakácskönyvemben. A legtöbb gazpachoba tesznek egy vagy két paprikát is. Illetve a legtöbbször nem citromlével, hanem borecettel savanyítják.

Tippek:
Érdemes kikísérletezni a saját változatunkat - ahogy nekünk a legjobban ízlik. Egy jótanács: ne a magyar könnyfakasztóan erős vöröshagymát használjuk ehhez az ételhez, hanem valamilyen édes hagymafélét. Édes lilahagymát vagy fehér édes salátahagymát vagy salottahagymát ajánlanék hozzá. Valamint kihagyható belőle a kenyérbél is, ha nekünk úgy jobban ízlik. Bár az autentikus gazpacho tulajdonképpen többek között a szikkadt kenyér hasznosításából született úgynevezett kenyérleves.

Gazpacho tulajdonképpen bármiből készülhet. Alapja mindig a paradicsom. Tehetünk hozzá tökféléket is akár - cukkinit, tököt, csillagtököt -, zeller vagy petrezselyemlevelet, kaprot.

Gyümölcsökből is készíthető. A szakácskönyvemben találtam gazpacho-t sárgadinnyéből például: kell hozzá egy érett sárgadinnye, 5 dkg fehérkenyérbél, 5 dkg darált mandula, 1 gerezd fokhagyma, másfél dl olaj, 5 dl száraz fehérbor és jégkockák.

Sárgabarack lekvár

Családomban az asszonyok körtelekvárt, zöld-dinnye befőttet, őszibarackbefőttet, szilvalekvárt tettek el. Engem is vonz a forralófazék, a gyorsan szétfővő málna, ahogy kicsurran a fedő alól, a szegfűszegillatú sziruppal leöntött mézédes őszibarack, a kisujjnyi nagyságú uborkák.
A szombati piacon beszereztem egy láda első osztályú őszibarackot. A barackok olyan gyönyörűek, hogy legszívesebben csak a színükben gyönyörködnék egész nap. Beledobom a barackokat a forrásban lévő vízbe, csak egy percre, és gyorsan kiveszem őket. Olyan könnyen jön le a héjuk, mint egy selyemkombiné. Nagyon egyszerű ez a recept, még szegfűszeg- vagy szerecsendió-őrlést sem ír elő. Emlékszem, anyám egy barackmagot is megtört, és elhelyezte a mandulaszagú belet az üvegben.
A konyhánk megtelik a legyeket vonzó édes illattal. Öt üveg gyönyörű lekvár lett belőle, őszibarack-ízű, nem túl édes, tökéletes.

(Frances Mayes: Napsütötte Toscana) 

Sárgabarack lekvárt mindenképpen akartam eltenni, mert tavaly kimaradt. Mint minden lekvárt, ezt is a hagyományos módon teszem el.

Vagyis a barackokat forrásban lévő vízbe dobtam 1/2 percre, hogy könnyen lejöjjön a héjuk. Magoztam, lehéjaztam a gyümölcsöt, majd lemértem. (A héjlehúzás csak dzsem esetén fontos, lekvárnál szabadon választható művelet. Így tovább marad szép a színe, nem barnul be olyan hamar.) Egy nagy lábosban föltettem főni kevés citromlével. (egy citom leve minimum, olyan 3-4-5 kg gyümölcshúshoz kell) Ettől ízesebb is lesz, és színe is világos marad. Főztem jócskán, hogy jól besűrűsödjön. Mikor már puha volt a gyümölcs, botmixerrel pürésítettem. Főztem még, hogy sűrűsödjön, ezt úgy lehet ellenőrizni - hogy mikor jó a lekvár -, hogy egy kistányérra cseppentünk, és ha nem folyós, sűrű, akkor jó. Aztán minden kilogramm gyümölcshöz 50-70 dkg cukrot számolva (az az igazság, hogy kóstolni kell, kinek milyen édesen ízlik) hozzátettem a cukrot is, és még főztem 20-25 percig. Ó, és egy csipet só is kell bele. Az mindenbe kell. :) Közben kevergettem, míg a cukor teljesen el nem oldódott benne. Végül jól kimosott, mikróban csírátlanított kisebb üvegekbe tettem. Folpackot tettem az üvegek tetejére, arra késhegynyi szalicilt és úgy rá a csavaros tetőket. Fejreállíthatjuk 1-2 percre, majd vissza a talpukra aztán szárazdunsztban hagyjuk kihűlni. Készíthetjük kicsit kevesebb cukorral is ízlés szerint, mert ha jól csírátlanított üvegekbe töltjük a lekvárt, fejre állítjuk és szárazdunsztoljuk és kevés szalicil is van a folpackon a tető alatt, akkor mindenhogyan sokáig el kell állnia.  Tehát kóstoljuk, és a szánk íze szerint ízesítsük. Nekem kell engem követni, lehet csak 20-30 dkg cukorral is készíteni.

A sárgabarackot egyébként nyersen is el lehet tenni. Ahány kiló a gyümölcs, annyi kiló cukor kell hozzá. A fenti módon lehéjazzuk, daraboljuk, majd egy nagy tálban a cukorral körülbelül egy órát kevergetjük. A kevergetés fontos, attól sűrűsödik, de télleg. :) Kioldja a pektint, szóval ez nem a kávé este a kiskanállal. :)) Nagyon alaposan csírátlanított üvegekbe töltjük, szalicilt teszünk rá, és lezárjuk. Nem kell gőzölni sem. Érdemes egy-két kilóból készíteni csak egyszerre, könnyebben boldogulunk vele.

Kardamomos sárgabarack krémleves

Tegnap este sárgabaracklekvárt főztem be. Egy keveset félretettem belőle krémlevesnek, ami mára nagyon jól be is hűlt a hűtőben.
A legtöbb gyümölcslevest fahéjjal és szegfűszeggel ízesítem, a sárgabarackhoz is illett volna. De most más ízre vágytam. Zöld kardamommaggal ízesítettem, és nagyon finom lett. Még hűsítőbb az ízhatás.

Hozzávalók 4 főre:
40 dkg kimagozott, lehéjazott sárgabarack,
1 csapott evőkanál vaníliapuding,
1 kevés só,
ízlés szerint cukor,
2 zöld kardammommagnak a magjai mozsárban porrá őrölve,
1/4 citrom leve,
1 liter víz,
5 dl tej.
A díszítéshez:
tisztított sárgabarackmag,
citromfű,
barackszeletek,
esetleg tejszínhab.

A barackokat forróvízbe dobtam 1/2 percre, hogy könnyen le tudjam húzni a héjukat. Majd így megtisztítva föltettem főni egy csipet sóval, citromlével, és egy megtört zöld kardamom magjaival. (Bioboltokban kapható kardamommag.) A vaníliapudingot kikevertem cukorral és tejjel. Mikor a gyümölcs már főtt kb. tíz perce, botmixerrel pürésítettem. Hozzáadtam a kikevert pudingot, és állandó keverés mellett felforraltam. A végén mindenképpen kóstoljuk, lehet hogy só vagy cukor még kell bele. A tejjel lehet állítani a sűrűségén.
Isteni finom, nagyon hűsítő hatású, különleges ízű leves lett. A barackmagokat lehéjaztam és megpirítottam, ezzel díszítettem. Desszertként is megállja a helyét, afféle "sárgabarckmadártejként" - tejszínhabgaluskákkal is fokozhatjuk, vagy ha van maradék tojásfehérjénk, el is használhatjuk hozzá habgaluskának.
És még egy tipp: szoktam ezt készíteni hidegen is. Egyszerűen összeturmixolok lehéjazott sárgabarackot, cukrot, porrá zúzott kardamommagot és natúr joghurtot. Jégkockákkal teli tálkában szervírozom. Akár levesként, akár sárgabarck lassiként is iható. :)

Fotóalbum: mindennapi betevők

*

Nohát. Eljutottam a végére. Az ételekhez. Újdonságokat nem főztem, talán csak egyet: a csirkegombalevest, amit már két napja láthattatok is itt a blogon. A kis ház nem túl felszerelt, de ettől függetlenül imádok főzni a konyhájában. Általában én a pult mögött ténykedek, a többiek meg támasztják, nehogy ledőljön... persze jóféle fröccsel a kézben és csicseregnek, nevetnek, beszélgetnek közben. Sokszor úgy készül el a legtöbb étel, hogy észre sem veszem.



Cukkinit mindig viszek, mert sok mindennek alkalmas. Most éppen egyszerűen egy nagyon zsírjára sütött natúr paprikás krumplival töltöttem meg, és fóliába csomagolva sütöttük. Köretként szerepelt a grillezett tarjához.



Ezt a nagyon finom paradicsomos kenyeret a barátnőm sütötte és hozta. Nagyon hamar elfogyott, isteni volt.



Főztem egy mindentbele zöldségleveskét is - amit találtam, a fazékban landolt. Fini volt és mindenki kívánta is a levest már a második napon.



Egyik este elmentünk pizzavacsorázni. Nagyon jól csinálják, és igazi kemencében. Odavagyok a pizzáért, meg tudnék élni rajta. :)



Egyik esős este csirkeszárnya pörköltet főztem nagyszemű nokedlivel és kefíres uborkasalátával. Hm... Isteni étel. Nálunk az az igazság, hogy ez az egyetlen csirkepörkölt jöhet szóba a zuzán kívül. Sem a combot, sem a mellét nem szeretjük. A szárnyát viszont nagyon. Akár sütve, akár rántva, akár pörköltnek.



És persze ettünk gyümölcsöt is. A sárgadinnyéhez vittünk száraz pezsgőt is, mert balatonparti reggelinek kiváló. Mármint a sárgadinyne pezsgővel. :)) Most viszont csak a gyümölcs fogyott el, a pezsgőt hazahoztuk.



Másik kedvenc reggelim (ha már reggelizem, mert egyébként nem szoktam) a sült paprika tojással. Szintén klasszikus Balcsi-parti étel nálunk. Csakis jó csípősen, persze.




A grillezéshez nem igazán volt szerencsénk. A medárd monszun mindig épp akkor kezdett esni, mikor sütöttünk volna. Azért egy jó rablóhús mégis öszejött.



Vegyes salátával ettük. Ezt is több alkalommal készítettem, rendgeteg paprika, paradicsom, újhagyma fogyott.




Utolsó nap a maradékfelhasználás jegyében padlizsánmuszaka készült. Jó ötlet volt, régen ettem muszakát amúgy is, meg tavaly készítettem utoljára. Hoztunk is haza belőle két adagot és milyen jó volt, hogy itthon este csak meg kellett melegíteni.



És az italok. Mindig helyi bort iszunk. Sok jó pincészet van a Balaton-felvidéken, érdemes többfajta bort is megkóstolni.
A képen viszont a strandos meggyes jégkásám van. :)




A Káli-medence leghíresebb ásványvize a Kékkúti. A Theodora kútról hoztunk is haza több palack vizet. Nagyon magas az ásványianyag tartalma, kissé savanykás, nagyon finom ásványvíz.









És még néhány fotó a nagy vízről, a magyar tengerről. Gyönyörű. Láttam egyszer egy műholdfelvételt róla. Azon is jádezöld volt, hihetetlenül zöld. Imádom a Balatont.

*