2009. szeptember 23., szerda

Sült zöld paradicsom



Nem véletlenül jutott eszembe a Sült zöld paradicsom... Kb. abban a szituban vagyok, mint a könyvben-filmben Evelin, aki túlsúlyos, középkorú háziasszony és változtatni akar az életén. De jó lenne, ha a jó szél az én utamba is sodorna egy Idgie Threadgoode-ot. Vagy lehet, hogy nekem is csak úgy igazán, erőből Towandát kéne kiáltanom?!
Mindenesetre. A filmet megnézem. És holnap... kiáltok egy égbevaló nagyot.





Én egy csatnit készítettem zöldparadicsomból. Meghámoztam, apróra vágtam és sóval, cukorral, kevés vörös- és fokhagymával, őrölt gyömbérrel, zöld kardamommaggal főzni kezdtem. Kevés vizet is öntöttem alá, mert a zöld paradicsom nem igazán lédús. Főztem, míg puha lett, majd botmixerrel pürésítettem. Kevés ecettel állítottam az ízén a végén. Nagyon finom, nekem jobban ízlik, mint az érett paradicsomból készült csatni. Párolt rizzsel, indiai kenyérrel, vagy szamoszával (töltött indiai kenyérke) szerintem isteni. Húsevőknak sültek mellé is bátran ajánlom. Ha forrón üvegekbe töltjük, majd dunsztba tesszük, télre is spájzolhatunk belőle.

No de lássuk az eredeti sült zöld paradicsom receptjét!


"Hozzávalók: személyenként egy közepes zöldparadicsom, bors, fehér kukoricaliszt, szalonnazsír, só.
A paradicsomot szeld fel körülbelül 1/4-es hüvelykes szeletekre. Ízesítsd sóval, borssal. Panírozd be a szeletek mindkét oldalát kukoricaliszttel. Végül forró szalonnazsírral kikent serpenyőben süsd világosbarnára.
Azt hiszed, hogy meghaltál és a mennyországba kerültél!

Plussz: sült zöld paradicsom tejes mártásban: a serpenyőben maradt minden evőkanál szalonnazsírhoz keverj egy evőkanál lisztet, és jól keverd el. Aztán habarj bele egy csésze meleg tejet, és állandó keverés mellett főzd sűrűre. Tetszés szerint ízesítsd sóval és borssal, végül a szószt öntsd a paradicsomszeletekre. Forrón tálald.
Nincs a világon ennél finomabb."
 
Nos, mindenesetre kipróbálandó! Holnap elkészítem, maradt még néhány zöldparadicsomom. :)
Ha elég bátor voltál és elkészítetted a világhíres sült zöld paradicsomot, akkor csüccs ide a gép elé és majszolás közben olvasgass egy kicsit a regényből ha van kedved.



Weems hetilapja
(Az alabamai Whistle Stop hírlapja)

1936. június 24.

TRAGÉDIA A KÁVÉHÁZ ELŐTT


"Sajnálattal közlöm, hogy Idgie és Ruth kisfia, miközben a kávéház előtt a síneken játszadozott, elveszítette az egyik karját. A vonat mellett futott, mikor megcsúszott, és a sínre zuhant. Barney Cross kalauz szerint a vonat mintegy negyvenmérföldes óránkénti sebességgel haladt.
A gyerek még mindig a birminghami kórházban van, és - bár rengeteg vért vesztett - jól van, és hamarosan hazajön.
Ebebn az évben tehát egy lábat, egy kart és egy mutatóujjat veszítettünk Whistle Stopban. S ott van még az a színesbőrű, aki meghalt. Mindez egy dologra figyelmeztet mindannyiunkat, éspedig hogy a jövőben jóval óvatosabbnak kell lennünk. Már megelégeltük, hogy szeretteink elvesztik végtagjaikat meg egyebeiket.
Ráadásul én már írni is belfáradtam erről."


... Dot Weems...




Rose Terrace Szeretetház

Old Montgomery Highway
Birmingham, Alabama

1986. február 23.


"Mrs. Threadgoode élvezte az Evelyntől kapott Reessz-féle Mogyoróvajas Cupot, és visszaemlékezett élete kedvelt időszakára: amikor még a vonatok a háza előtt robogtak.
Valami azonban, amit a múlt héten mondott, felkeltette Evelyn érdeklődését, és kíváncsisága nem hagyta nyugodni.
- Mrs. Threadgoode, ugye azt mondta, hogy Idgienek és Ruthnak volt egy gyereke?
- Úgy bizony, a Csonka. S maga még nem látott nála férfiasabb kis fickót, amilyen még fél karral is volt.
- Úristen, mi történt vele?
- Leesett az egyik vonatról, és levágta a kezét, éppen a könyöke felett. Ifjabb Buddy Threatgoode volt az igazi neve, de csonkána hívták, mert az egyik kezéből csak egy csonk maradt. Cleo és én meglátogattuk a kórházban, és a gyerek olyan bátor volt, hogy még csak nem is sírt, nem is hallatta a hangját. De hát Idgie nevelte olyanra, keményre és állóképesre.
Idgie elment az egyik barátjához, akinek volt egy kis sírkő készítő műhelye, és egy apró sírkövet csináltatott vele, amibe belevésette:


ITT NYUGSZIK IFJ. BUDDY KARJA
1926-1936
VISZLÁT, ÖREG CIMBORA


A követ a kávéház mögötti mezőn állította fel, és mikor Buddy hazajött, kivitte a sírkőhöz, és nagy hűhóval eltemették a karját. Mindenki ott volt. Onzell és Nagy George gyerekei: Artis, Jasper, Willie Boy, Huncut Madár és az összes szomszéd gyerek. Idgie még egy pár Sas Cserkészt is meghívott, és elkürtöltette velük a Takarodót.
Idgie kezdte el Csonkának hívni, amitől Ruth majdnem rohamot kapott, mondván, hogy nagyon gonosz dologa csúfolódás. De Idgie elmagyarázta neki, hogy ez a lehető legjobb, amit tehetnek, mert így legalább senki sem fogja a háta mögött csúfolni. Aztán azt is mondta, jobb, ha szembesül vele, hogy egyik karja hiányzik, és nem lesz túlérzékeny miatta. S be is bizonyosodott az igaza, mert senki sem tudott többet csinálni egy karral mint Buddy... mert tudott golyózni, vadászni, halászni, amit csak akart. Ő volt a legjobb lövő Whistle Stopban."


"Evelyn soha nem volt vallásos, de ezen a napon szinte felemelkedett üléséből, megszabadult félelmeitől, amelyek mindaddig fogva tartották.
Érezte, hogy szíve kinyílik és megtelik a létezés és az élet megélésének színtiszta csodájával.
Fellebegett az oltárra, ahol sápadt, sovány töviskoronás fehér Jézus lenézett rá a keresztről, és így szólt hozzá: - Bocsáss meg nekik, gyermekem, hiszen nem tudják, mit cselekszenek...
Mrs. Threatwoode-nak igaza volt. Evelyn elvitte a gondjait az Úrnak, és Ő megszabadította a terheitől.
Mély lélekzetet vett, és a harag meg a gyűlölet nehéz terhe Towandát is magával ragadva, feloldódott a levegőben. Evelyn szabad volt, és abban a pillanatban megbocsátott a goromba fiúnak a szupermarketben, anyja orvosának és a lányoknak a parkolóban... és magának is megbocsátott. Szabad volt. Szabad, mint ma ezek az emberek, akik annyi szenvedéssel a hátuk mögött nem hagyták, hogy a gyűlölet és a félelem elpusztítsa a lelkükben élő szeretetet."



Rose Terrace szeretetház

Old Montgomerry Highway
Birmingham, Alabama


1986. szeptember 28.


"Aznapi étrendjük Coca-Colából és Golden Flake krumplisziromból állt, amelyet desszertként Mrs. Threatgoode kívánságának megfelelően, Newton-féle fügével koronáztak. Evés közben az öregasszony elmesélte, hogy Mrs. Otis az elmúlt harminc évben mindennap megeszik három Newton-fügét. Így tartja rendben az emésztését. - Én csak az íze miatt fogyasztom. De hogy valami hasznosat is mondjak magának: Amikor otthon nem volt kedvem főzni, csak átsétáltam Ocie boltjába, vettem egy csomag pirítsd-meg-és-szolgáld-fel roládot, nyakon öntöttem Log Cabin szósszal. Ez volt az ebédem. Nem drága. Egyszer magának is ki kéne próbálnia.
- Megmondom én, mi ám a jó, Mrs. Threatgoode: a fagyasztott mézes fánk.
- Mézes fánk?
- Igen. Olyan, mint a fahéjas fánk. Tudja.
- Ó, szeretem a fahéjas fánkot. Egyszer ehetnénk. Mit szól hozzá?
- Rendben van.
- Tudja, Evelyn, úgy örülök, hogy abbahagyta a fogyókúrázást. A nyers élelsmiszerek tönkreteszik. Eddig nem akartam mondani, de Mrs. Adcock egyszer majdnem belepusztult valamelyik fogyókúrájába. annyi nyers dolgot evett össze, hogy gyomorfájással kórházba kellett vitetni, és bajfeltáró műtétet kellett végezni rajta. Elmesélte, amikor a belső részeinek vizsgálata közben az orvos kivette a máját, hogy jobban megnézze, leejtette a földre. Négyet vagy ötöt pattant, mielőtt fel tudták volna venni. Mrs. Adcock állítása szerint ettől vannak azóta is azok a szörnyű hátfájásai.
- Jaj, mrs. Threatgoode, csak nem hisz el ilyesmit?
- Hát így mesélte valamelyik este az étkezőasztalnál.
- Kedves néni, ez csak kiagyalmány. Az ember mája össze van nőve a testével.
- Nos, lehet hogy összekeverte a veséjével vagy valami mással, de a maga helyében nem ennék több nyers élelmiszert."
(Fanny Flagg: Érdemes élni - Sült zöld paradicsom)


Kékszőlő sorbet



A tenger szépsége nem csökken szemünkben attól, hogy tudjuk, olykor hajók süllyednek el.


(Simone Weil)

Egy meleg őszi délután finomsága.
Nagy receptem nincs. Elrontottam ugyanis. Ízre isteni, de valamiért összeesett a tojáfehérjehab... Merthogy fagyinak készült. Szóval löttyintésnyi tejszínt is tettem hozzá, ne legyen nagyon habos-babos, de ne is legyen tejes a fagyi... Szóval átmenetet akartam képezni a tejes fagylalt és a sorbet között. Nem sikerült. Felkínálom kísérletezőkedvű bloggertársaimnak továbbfejlesztésre.
Sorbetnek viszont tökéletes. Az íze... hm... a kékszőlőlé a világon szerintem a legfinomabb gyümölcslé. Ilyenkor ajánlom reggeli dzsúznak. Csak össze kell nyomiszkolni a szemeket krumlinyomóval, leszűrni oszt iható is.



Szerintetek lehet kékszőlőből szörpöt készíteni? Vagy forrásnak indulna és bor lenne belőle?
Hm. Ki kéne próbálnom. Imádom az ízét...

2009. szeptember 22., kedd

Csalamádé télre


Mivel eddig elég kevés savanyúságot tettem el (és nálunk sok fogy), maradt még eshetőségnek a csalamádé. A mennyiségek már tisztítás, szeletelés után értendőek.

Hozzávalók:
50 dkg salátahagyma,
50 dkg paprika (kápia vagy pritamin),
3 kg káposzta,
1 kg uborka,
25 dkg sárgarépa,
14 dkg só,
körülbelül 4 csapott evőkanál kristálycukor vagy ennek megfelelő folyékony édesítőszer (10 dkg),
2,5 dl 20%-os ecet,
1 csapott teáskanál borkén,
1 csapott teáskanál szalicil vagy nátrium-benzoát.



A hozzávalókat legyalultam szép vékonyra mandolinnal, kivéve a sárgarépát, azt tökreszelőn reszeltem le. Miután minden zöldséggel végeztem, a nagy, 12 literes kocsonyafőző fazekamban lesóztam, majd alaposan összekevertem. Hagytam állni 30 percig, aztán hozzáadtam a folyékony édesítőt is (apránként) és az ecetet is, ismét jól elkevertem. Ezután érdemes kóstolni, hátha kell rá még édesítő vagy ecet vagy só, majd a szalicilt és a borként is hozzákevertem. Aztán alaposan lenyomkodva üvegekbe tettem, a tetejükre olyan kis kör alakú savanyúság-leszorító műanyagokat tettem. Amelyik üvegen nem volt elég lé, a maradék lével felöntöttem, hogy a zöldségek ne kapjanak levegőt. Végül folpack-darabokat vágtam az üvegek szájára és rácsavartam a tetőket is.
Ha augusztus végén-szeptemberben tesszük el, lehet bele tenni zöld paradicsomot is, olyan 30 dkg-nyit.

2009. szeptember 16., szerda

Ajvár




Ajvárt is szoktunk eltenni minden évben. Tavaly anyu tette el, abból kaptam.
Most Vegasztrománia receptjét csináltam meg, mert nagyon egyszerű, épp ezért tetszett. És most már mondhatom, hogy nagyon finom is. Az ajvárt készítik egyébként padlizsán nélkül is, csak paprikából és paradicsomból, természetesen a fűszerekkel azt a változatot is.
Ez most padlizsános, és régebben is mindig padlizsánosat készítettünk.
Nálunk ez vált klasszikus ajvárrá.
Vegasztromániánál egyébként zakuszka néven szerepel.

Hozzávalók:
2 padlizsán,
7-10 pritaminpaprika vagy kápiapaprika,
2 közepes fej vöröshagyma,
6-7 paradicsom,
6 gerezd fokhagyma,
só,
frissen őrölt bors,
1 dl olívaolaj.

A mennyiségeket megintcsak nem tudtam lemérni. Lényegében amekkora kupac volt a kockákra felvágott padlizsán, ugyanakkora kupac paprikát és kicsivel kisebb kupac paradicsomot tettem az ajvárba.
A meghámozott, kockázott padlizsánt olívaolajon erős tűzön sütni kezdtem. Mikor megbarnult és puhult, hozzáadtam a kis kockákra vágott hagymát, a darabolt paprikát és fokhagymát is. Sóztam, borsot őröltem rá. Fedő alatt sütöttem, többször kevergetve. Mikor félig megpuhult, a kockázott paradicsomot is beletettem. A paprika puhulásáig főztem, majd robotgépben pürés9itettem.
Fogyasztható frissen is, vagy forrón üvegekbe tölthetjük. A tetejére folpackot tegyünk, rá egy kis szalicilt, majd a fémfedőt. Dunsztba tegyük míg kihűl, aztán mehet a spájzba. Ez egy viszonylag nagy mennyiség, szerintem 7-8 kisebb üvegcsére is elegendő.
Kitűnő mártás bármihez. Húsokhoz, rizshez, kenyérre kenve, vagy sült krumplihoz.