Csatnit készítettem zöldparadicsomból. Meghámoztam, apróra vágtam és sóval, cukorral, kevés vörös- és fokhagymával, őrölt gyömbérrel, zöld kardamommaggal főzni kezdtem. Kevés vizet is öntöttem alá, mert a zöld paradicsom nem igazán lédús. Főztem, míg puha lett, majd botmixerrel pürésítettem. Kevés ecettel állítottam az ízén a végén. Nagyon finom, nekem jobban ízlik, mint az érett paradicsomból készült csatni. Párolt rizzsel, indiai kenyérrel, vagy szamoszával (töltött indiai kenyérke) szerintem isteni. Húsevőknak sültek mellé is bátran ajánlom. Ha forrón üvegekbe töltjük, majd dunsztba tesszük, télre is spájzolhatunk belőle.
12 megjegyzés:
kedves duende, "túlsúlyos, középkorú, változtatni akaró"? ezt el sem tudom képzelni rólad;-) szeretm olvasni a bejegyzéseidet, mindig olyan jól rendszerezed a gondolataidat és a hozzájuk illö idézeteket. a filmet én is többször láttam, lehet, hogy itt az ideje újra megnéznem?
Először is: ne higgyetek neki- a középkorú-túlsúlyostól mérföldek választják el, az lehet, hogy változtatni akar-ennyi igaz...
A könyv_hát, nem kicsit bizarr:))
A fotók: megint lenyűgöztél...Ezek a színek-elvesztem bennük....
Pedig így igaz, Nokedli...
És köszönöm! :)
Trinity, 41 év az középkor és 74 kg az túlsúly. :))
Köszönöm, imádom ezt az anyagot! :)
a képen nem látszik, pedig színjátszós is!
Nagyon szerettem ezt a filmet, a könyvet még nem olvastam, de megszerzem :) Ha úgy érzed, hogy itt az idő a változtatásra, akkor hajrá! Drukkolok neked!
Nekem se ez a jellemzés jut először az eszembe rólad. Sokkal inkább: vibráló, értékes gondolatokkal "dobálódzó", fantasztikusan főző és fotózó.
Ez a második fotó egy gyönyörűség! Mégse tudom elképzelni, hogy megkóstoljam a zöld paradicsomot, esetleg savanyítva.
Köszönöm Ági. Köszönöm!
A csatni fincsi, kellemesen savanykás, pikáns. Sültekhez szerintem isteni. Csirkéhez nagyon el tudom képzelni!
Lúdanyó, Neked is köszönöm!
Érdemes elolvasni - ez az a könyv, ami ugyanolyan jó, mint a film, és ez az a film, ami ugyanolyan jó, mint a könyv. :) Szóval mindkettő szuper!
Én meg csak kerülgetem a rengeteg zöldparadicsomot a kertben, mert megijesztettek a vegyészek, hogy solanin(?) van benne ami nem egészséges. Pedig a savanyítotton nőttem fel.
Mostanában megint sokat nézem (esténként) a River Cottage-ot, páromnak köszönhetően, aki tömérdek, számomra új résszel látott el.
Ez a csatnid egy tomatillos-zöldparadicsomos változatot juttatott eszembe a sorozatból, remélem, idővel a Tiédet és az előbbit is kipróbálhatom...
Akkor még főlj egy kicsit saját levedben, és dönts! Tapasztalat kontra elmélet. :)
Szerintem amennyit évről-évre megeszünk, egy hangya kiütéséhez is kevés lenne...:)
Napmátka:
Jé, tényleg! Én is láttam anno.
A tomatillonak egyébként nagyon hasonló íze van a zöldparadicsoméhoz.
Sima lekvárnak sem rossz, mert kellemesen pikáns-savanykás, szerintem.
Megjegyzés küldése