2010. február 9., kedd

Zuppa di lenticchie


Saját magunkkal való kapcsolatunk és az, hogy mennyi gyönyörűséget találunk az életben, végső soron attól függ, hogy az elménk hogyan szűri meg és értelmezi mindennapi élményeinket. Boldogságunk belső harmóniánkból ered, nem pedig abból, mennyire vagyunk képesek irányításunk alá vonni az univerzum hatalmas erőit.

(Csíkszentmihályi Mihály)



Megint leves... Bár annyira sűrű, hogy egytálételként ettük.

Hozzávalók 4 főre:

A levesbe:
20 dkg lencse,
1 doboz hámozott paradicsomkonzerv,
2 szál angol zeller,
2 nagy gerezd fokhagyma,
só,
frissen őrölt bors,
zsálya.
2 liter csont- vagy húsleves vagy 2 leveskocka,
1 evőkanál olívaolaj.
Levesbetét:
kenyérszeletek,
olívaolaj,
reszelt parmezán.

A vékony szeletekre vágott fokhagymát, a szeletelt zellerszárakat megfuttattam az olívaolajon
kevés sóval, majd hozzáadtam a lencsét is, az apróra kockázott paradicsomokat lével együtt és fölöntöttem az egészet vízzel. Tettem hozzá 2 leveskockát, borsoztam, zsályát adtam még hozzá.
Hagytam főni a lencse puhulásáig, ami cirka fél óra.
Közben a rozskenyeret szeleteltem, daraboltam és serpenyőben 2 evőkanál olívaolajon pirosra-ropogósra megsütöttem.

Mikor készen volt a leves, a tányér aljára tettem pirítóst, rámertem a levest és megszórtam parmezánnal. Valamint meglocsoltam még olívaolajjal. Laktató, egyszerű leves. Kellemesen savanykás, akár macskajajos-másnapos állapotban is jóleshet.
Persze, én ebbe is tettem egy csipet cukrot, így volt igazán kerek. És egy kis apróra vágott vöröshagymát is elbírt volna az étel. Majd legközelebb.
(Forrás: Az olasz konyha alapjai, Magyar Könyvklub)


 

Egérkék narancsszirupban


Egér, egér, kisegér,
van-e fogad hófehér?
Adjál nekem vasfogat,
Adok neked csontfogat!

(Benedek Elek: Egér, egér, kisegér - részlet)




Horváth Ilona egérke néven nevezi. Férjuram elnevezte palacsintafánknak. Valamint közölte, hogy ilyet ugye máskor is csinálsz majd?

A recept villámgyors és egyszerű.

Hozzávalók 4 főre:
A tésztához:
25 dkg liszt,
1 csipet só,
1 csapott evőkanál kristálycukor,
kb. 1 és 1/2 dl tej,
2 evőkanál mazsola,
1 vaníliás cukor vagy vanília-kivonat,
1 narancs reszelt héja,
1 teáskanál sütőpor.
A sziruphoz:
3-4 narancs leve rostosan,
2 evőkanál barna nádcukor,
4 evőkanál kristálycukor,
3 cl rum.

A tésztához valókat alaposan kikevertem és hagytam állni 20 percet. Az állagának a "sűrű palacsintatészta" kategóriánál is kicsit sűrűbbnek kell lennie. Épp hogy lefolyjon a teáskanálról, mert ilyen kicsi kanállal szaggatjuk majd.
Míg állt a tészta, elkészítettem a szirupot: a narancsok levét kifacsartam egy kislábosba, hozzákevertem a cukrokat és a rumot is, majd 10 percig főztem felforrás után hogy kicsit besűrűsödjön.
A szirupba is reszelhetünk egyébként narancshéjat. Egyszerre édes és üdítő. Az egérkéket a sziruppal leöntve, forrón tálaltam.
Az egérkéket egyébként tálalhatjuk lekvárral is, vagy azon forrón ahogy kiszedjük az olajból bele lehet forgatni fahéjas vagy kakaós porcukorba is. Vagy akár tojásfehérjés cukormázba is. Még este is ropogós és nagyon finom volt.
A mazsola, reszelt narancshéj el is hagyható a fánktésztából.

2010. február 6., szombat

Napmátka egyszerű gombalevese

.

Mi, asszonyok fűzzük össze az igazság pillanatait. Újra hiszünk benne, hogy jogunk van a teljességre. Fekete, sárga és fehér testvéreink találnak egymásra, s az elszórt részekből megpróbálnak egészet alkotni. Csakhogy az általunk megmentett és megőrzött részigazságok nélkül nem tud kialakulni a teljesség. Az általunk őrzött igazság nélkül az asszonyok nincsenek felvértezve, pedig szükségük van a védelemre. Ha titkainkat továbbra is magunknak őrizzük, ezzel a Gonoszt segítjük az asszonyok szellemének elpusztításában.
Ezért testvéreinknek - valamennyi Nővérünknek - kezet kell nyújtanunk, s arra kell kérnünk őket, hogy osszák meg velünk igazságukat. Nem marad más választásunk, mint hinni abban, hogy az asszonyok az egymásnak átnyújtott ajándékot szeretettel és tisztelettel fogadják. Mindez gátat vet a Gonosz hatalmának, ahogy ez már máskor is megtörtént ezen a szigeten. Az egykor tiszta vizű folyóink most szennyezettek, a zöld erdőkkel borított hegyeink kopaszok, a tenger élet-halálharcát vívja. Ahol régen halak milliói úszkáltak, most egy szál sincs belőlük. S ez a hideg Gonosz műve. Utolsó kincsünk, ami megmaradt nekünk, ami megóv a Gonosz hatalmától, az asszonyok titkos igazságai.

(Nootka indián asszony - A csend ajándéka)





Ismét egy finom levesrecept. Úgy tűnik ez a hónapom a kolleginák receptjeinek sorát fogja hozni. Láttam sok blogon nagyon sok jó receptet, amiket elmentettem - hogy az örökbecsű Hercule Poirot idézzem - szürkeállományom kis rekeszeibe. Most kerülnek elő.
A mai recept Napmátka édesanyjának receptgyűjteményéből való. Első látásra beleszerettem. Szó szerint a világ legegyszerűbb leveseinek egyike. Talán éppen ezért - roppant finom is. Megtartom, Napmátkának és anyujának pedig nagyon köszönöm.

Ez a recept is kicsit módosult, mert a konyhaművészet a pillanat intuitív művészete is. Mert mindig van maradék, egyik ételből következik a másik. Volt ugyanis előző napról 10-15 dkg-nyi főtt krumpli maradékom. És semmit sem dobok ki - minden hasznosul a konyhámban.
Az alaplevest majdnem változtatás nélkül készítettem. A burgonyából készült bele levesbetét - tulajdonképpen ennyit a módosítás.

Hozzávalók a leveshez 4 főre:

70 dkg csiperke gomba,
3 evőkanál olaj,
1 nagy csokor friss petrezselyem,
frissen őrölt bors,
só,
1 csipetnyi kristálycukor,
és ha van otthon: néhány darab szárított vargánya
vagy erdei gombapor.
A levesbetéthez:
15 dkg főtt burgonya,
5 dkg szalonna,
1 kisebb tojás,
1 teáskanál búzadara,
kb. 4 csapottabb evőkanál liszt.


A gombát megtisztítottam (ha nagyon friss akkor csak mosni kell, ha nem akkor lehántom a külső héját), majd vékony szeletekre vágtam. Az olajon sóval és frissen őrölt borssal majdnem teljesen zsírjára sütöttem, aztán felengedtem vízzel. Ismét sóztam, én egy teáskanál erdei gombaport is tettem bele, mert jó sok van még a tavalyi gombászásból. Ha van szárított vargányánk, az még jobb bele.
Ahogy Napmátka írta, egy órán át pötyögtettem kis lángon. Hihetetlenül intenzív, jó íze van. A petrezselyemzöldet én csak a végén tettem bele.
Míg forrdogált a leves, elkészítettem a levesbetétet. A krumplit összetörtem. A szalonnát kis darabokra vágtam és zsírjára sütöttem, majd a zsiradékkal együtt a pörcöt hozzákevertem egy tojás, a búzadara és a liszt társaságában a törtkrumplihoz. Külön sós vízet forraltam, abban főztem ki a masszát - kis gombóckákat formázva. Ha rögtön elfogy a teljes levesmennyiség, akkor nyugodtan főzzük ki a levesben. Ha nem, jobb külön mert másnapra nagyon sok levet beszívhat.
Körülbelül 3-4 percig hagytam a kis gombóckákat táncolni a forrásban lévő víz tetején. Ennyi idó alatt átfőttek, aztán szűrőkanálba szedtem, csap alatt hideg vízzel leöblítettem és egy kis jénaiba tettem őket. Tipp 1: A krumpligombócokat elkészíthetjük szalonna nélkül is. Tipp 2: Ez a szalonnás burgonyagombóc önálló fogásként is megállja a helyét - kizsírozott jénaiban locsoljuk meg tejföllel, szórjunk rá reszelt sajtot és pirítsuk piros-ropogósra.
A levesbe én egy lehelletnyi cukrot is tettem, nekem így volt teljesen kerek az íze. Szerintem laskagombából is, erdei gombákból is finom leves ez.