A titok értéke nem abban rejlik, amit tudsz, hanem abban, amit csinálsz. Használd mindazt a tudást, amellyel rendelkezel, de ismerd ennek határait. A tudás magában még nem elegendő. Nincsen szíve. Nincs az a tudás, amely táplálhatná vagy erősítené a szellemet, mely a végső boldogságot vagy békét elhozhatná. Az élethez több kell, mint tudás, az élethez intenzív érzés és állandó energia szükséges. Az életben a megfelelő cselekvésre van szükség, mikor a tudás megelevenedik.
(Dan Millman: A békés harcos útja)
A mai ebédünk kissé kalandos volt... Úgy kellett gondolkodnom menü ügyben, hogy három napra előre. A pörkölt tehát adta magát, annál is inkább mert nagyon régen főztem már. És hát ha pörkölt, akkor csakis nokedlivel. Minden más kizárva. A kedvenc tésztafélénk. Az az igazság, hogy akár milyen jók az olasz mindenféle tészták, én nem szeretem őket. A férjemuram sem. Egyedül a spagettit szeretjük.
Tehát elmentem vadászni. Lőttem is egy darab lapockát, meg kedvenc Pista gazdámnál volt idén először gyönyörű medvehagyma. Hát nem hagyhattam ott...
De a kaland csak most kezdődött... Volt a zsírosbödönöm alján egy kevés zsír, pont elég egy pörkölthöz. De nem kóstoltam meg. Csak mikor már rotyogott a pörkölt. Igen. Avas volt. Húha, most mit csináljak?! Ha új alapot készítek az már nem olyan, a húsból mindenféle jó kifőtt már a szaftba. Körülnéztem a könyveimben. Semmi tanács. Gugli. Itt már találtam valamit. Azt írták, hogy ha avas zsírban száraz szelet kenyeret sütünk, beszívja az avas ízt. Hát sütni már nem tudtam benne, de a rotyogó pörkölt tetejére tettem két szikkadt szelet kenyeret 20 percre. És tényleg, már alig érződött az avas íz. Bevetettem a másik nagy mindentmagábaivót: a krumplit is. Beletettem egy krumplit az ételbe négybe vágva. Mire készen lett, az avas íznek nyoma sem maradt.
kis konyhában nokedliszaggató. Kénytelen voltam deszkát használni. Akkor csináltam először nagyszemű nokedlit. Azóta elő sem veszem a nokedliszaggatómat, mindig így készül a nokedli.
Minden 15-20 dkg liszthez szoktam 1 darab tojást adni. A nokedlit úgy kezdjük, hogy fölteszünk egy nagy fazékba sós vizet forrni. Mikor már majdnem forr, akkor keverjük össze a nokedlitésztát. Egy tálba lisztet szitálunk, elkeverjük sóval, aztán beleütjük a tojásokat. Kissé elgezemicéljük őket a fakanállal, aztán vizet is adunk hozzá - apránként inkább, nehogy híg legyen. Mikor megfelelő sűrű - se nem híg, se nem túl kemény - a massza, annyira keverjük csak ki, hogy tojásrészek ne legyenek egyben a tésztában. A jó nokedlitészta kissé csomós, nem szabad simára keverni. És már lehet is szaggatni. Ennyire egyszerű, ennyire gyors.
Egy nyeles fa vágódeszkára tettem a tésztából és forrásban lévő vízbe szaggattam egy étkezőkéssel. Gyorsan megy. Ahogy feljönnek a felszínre és a víz újra forrni kezd, lehet is kivenni a szűrőkanállal. Csap alá szoktam tartani, és hidegvízzel átöblíteni, mert így nem puhul tovább és ragadni sem fog.
Ennyit a nokedlitészta rejtelmeiről. Isteni volt egyébként a pörkölthöz, bátran merem ajánlani. Friss, tavaszias monyád. :)
ITT,
ITT,
ITT és
EZT a salátát is ajánlom, tehetünk bele újhagyma helyett medvehagymát.
Maradt még belőle egy fél csokor - kicsöpögtetett tejfölből készülő krémsajtba fogom keverni.
