Hungarikum a tányérban: sertéspörkölt



Ha a Dzogcsent valóban mint Dzogcsent tanítják, akkor először rögtön elmondják a lényegét, legmagasabb princípiumait. Ha a hallgatóság nem érti meg, mivel még nem érte el a spirituális érettség és fejlődés megfelelő szintjét, akkor lejjebb viszik egy szinttel. Az évek során a mester újra és újra lejjebb viszi szükség szerint, míg végül mindenki leborulásokat végez. Még nem értek meg a megértéshez. Nem mindenki egyforma! Mindegyiküknek megvan a személyes karmikus öröksége és megértése; ami az előző életek alatt alakult ki. Nem ugyanarról a szintről indulunk.

(John Myrthin Reynolds Vajranatha)



...A Dzogcsenben nincsen semmi, amihez ragaszkodni kellene és nem is kell semmit sem megfogadni. A közönséges, általános víziókra és a hétköznapi életünkre utalva azt mondhatjuk, hogy minden illúzió, és a tudatunk hozza létre. Ha valóban megértjük ezt, nem fogunk semmihez sem ragaszkodni, mint például a barát vagy ellenség ideálja. Nem ragaszkodunk semmihez, nem ragaszkodunk a jóléthez, a vagyonhoz. Semmi sem különlegesebb a másiknál, megértjük, hogy valójában minden egyenlő. Minden dolog egyformán üres, és minden dolog illúzió, s ha ezt megértjük, nincsen miért ragaszkodást, ellenszenvet táplálni irántuk... Az egész élet álomhoz hasonló.

(Löpön Tenzin Namdak rinpocse, bön dzogcsen mester)



Ha valaki a szemlélődés állapotába lép csupán csak annyi időre is,
mialatt egy hangya végigsétálhat az orrán,
nagyobb előrelépést tesz a megvalósítás felé mintha egész életében erényes tetteket halmoz.

(Namkai Norbu rinpocse)



Most jöttem rá, hogy a pörkölt tulajdonképpen még nem is szerepel a blogomon. Csak a zuzából készültet írtam le eddig.
Ez végül is nem véletlen... Egy évben ha 4-szer készítek összvissz. Szeretjük, de annyi más finomság is van a világon.
Pörköltet sosem készítünk száraz húsokból. Alkalmatlan rá a pulyka- és csirkemell csakúgy, mint a sertéskaraj vagy comb. Mindekettő száraz, fűrészporos. A karaj csak frissen kirántava jó. Egyben sütve sem az igazi. Maximum töltve valamilyen zsírosabb töltelékkel. A comb pedig szerintem csak darálva jó és csak akkor, ha sovány darálék kell az ételünkhöz. Igazi, egyetlen méltó és jó formája a füstölt sonka. Másra nem alkalmas, legalábbis szerintem.
Alkalmas húsok tehát a tarja, lapocka, dagadó, köröm.
Én most lapockából készítettem.

Hozzávalók 4 főre:
1 kg sertéshús,
25-30 dkg vöröshagyma (2 méretesnagy fej vagy 3 kisebbközepes),
só,
2 csapott teáskanál pirospaprika,
1/2 mokkáskanál köménymag (elhagyható),
1/2 paradicsom (télen elhagyható),
1/2 sárga paprika (télen elhagyható),
esetleg: 1 teáskanál darált paprika (Édes Anna),
1 evőkanál zsír.

A húst megmosom alaposan. A tisztított vöröshagymát kis kockákra vágom és a már kellően forró zsírba teszem. Sózom, kis lángon üvegesre párolom. Míg a hagyma elkészül, kb. 2-szer 2 centis kockákra vágom a húst. Mikor üveges már a hagyma, rádobom a húst és nagy lángra teszem. Mikor kiengedett egy kevés lét, pirospaprikázom, köménymagot és sót teszek még rá. Hozzáteszem egyben a fél paradicsomot és fél paprikát is. Erős tűzön sütöm fedő nélkül egészen addig, míg az összes levét kiengedi. Egészen zsírjára sütöm még mindig nagy lángon. Ezért pörkölt a neve, mert kicsit le kell pörkölni, vagyis egészen zsírjára visszasütni. A hagyma így fő könnyen szét, illetve ettől lesz jó sűrű szaftja és valódi pörköltíze. Kevergessük, azért ne égjen le.
Mikor zsírjára sült kevés vizet utánaöntök, kislángra veszem és fedő alatt párolom puhulásig. Ez olyan másfél óra. Mindig csak 1-1 decinyi vizet öntök alá, hogy sűrű maradjon a szaft. Többször is pótolni kell a vizet, míg teljesen megpuhul és elkészül a hús, ugyanis minden alkalommal hagyom zsírjára visszasülni.
Napmátkánál olvastam egy nagyszerű írást a pörköltről. A szerző leírja, hogy többféle módszer is létezik. Lehet válogatni. :)
marhapörkölt receptet pedig Fűszeres Eszternél láttam.


A sertéspörkölt szerintem nagyzsemű, deszkáról szaggatott nokedlivel a legfinomabb. A saláta vagy savanyúság pedig nem hiányozhat mellőle. Uborkasalátával, kovászos uborkával, káposztasalátával, csípős almapaprikával a legfinomabb szerintem.
Én bolti tésztával sosem rontok el egy jó pörköltet. Mint ahogy rizzsel sem. Na jó. Egy engedményt szoktam tenni, az pedig a tarhonya. Azzal még tényleg finom. Ráaásul én azt a sörétes fajtát szeretem. :)
Friss kenyérrel pedig egyszerűen fantasztikus. A pörköltszaft és a kenyér összeolvadása maga az unio mistica.

Megjegyzések

nokedlis üzenete…
de jó, hogy eszembe juttattad, hogy tarhonyával is lehet. milyen az a sörétes tarhonya?
trinity üzenete…
A tarhonya jöhet pörkölttel-de nekem többnyire csirkéből:))) Ez az egy dolog, azt hiszem, ami nem megy-a disznóhúsokból csakis a szűzpecsenyét szeretem, meg a tarját, azt meg csak grillezve...Amúgy tudod, mindenevő vagyok!!!
A te pörkölted egyáltalán nem tűnik egyébiránt zsírosnak-szerintem egy cseppig kisült belőle-ezt valószínű megenném:D
duende üzenete…
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
duende üzenete…
Nokedlis, az a bóti tarhonya, tudod. A kis gombócos. :) Amilyet gyerekkorunkban a menzán is adtak mindig.
Ha rákattintasz a szövegben a zuzapörkölt szóra, arra, amelyik más szinű, akkor meglátod. :)
duende üzenete…
Tényleg nem zsiros Trinity, csak szaftos. :)
Én a disznóhúst szeretem... A csirkéből csak a szárnyát, a zuzáját és a lábát a levesben. Nagy duzzogva néha a felsőcombját.
A mellét és az alsócombját egyáltalán nem szeretem. Sosem veszek.
Csirkepörkölt nálunk csak szárnyából és zuzából készül.

Én a csontos húsokat szeretem igazán. Az oldalast, pl.
A szűzpecsenye az finom, bárminek.
A karajért nem vagyok oda, csak frissen-forrón rántva szeretem.
Comot pedig már vagy 15 éve nem vettem. Száraz. :)