Bejgli (Diós és mákos patkó)

 

 

Hozzávalók 4 rúd bejglihez:

A tésztához: 1/2 kg liszt, 15 dkg vaj, 10 dkg zsír, 1 egész tojás, 1 tojás sárgája, 5 dkg cukor, 1 dkg friss élesztő vagy 1/2 tk. szárított élesztő, kb. 1,5 dl tej, 1 csapott mokkáskanál só.

Máktöltelék: 20 dkg darált mák, 18 dkg cukor, 1-2 dl tej, 1 csomag vaníliás cukor, reszelt citrom- vagy narancshéj, 1/4 citrom leve, 3 dkg dara, ízlés szerint meggybefőtt vagy fagyasztott meggy, csipet só.

Diótöltelék: 20 dkg darált dióbél, 18 dkg porcukor, 1 vaníliás cukor, 3 dkg búzadara, reszelt citromhéj, 1/4 citrom leve, 5 dkg mazsola, 1-2 dl tej, csipet só.

A tetejükre: 2 tojás sárgája, 2 tojás fehérje.

 

A tésztához az élesztőt a tejjel és cukorral elkeverjük. A lisztet a hideg zsírral és vajjal elmorzsoljuk, hozzáadjuk az élesztős keveréket, a jól felvert tojásokat, a csipet sót és gyorsan összedolgozzuk. Nem szabad nagyon megdolgozni, csak álljon össze. Majd 1-2 órán át letakarva pihentetjük hűtőben.

Míg a tészta pihen, a töltelékekhez a tejjel apránként elkeverjük a többi hozzávalót és felforraljuk. A masszák kenhetőek legyenek, sem nem túl hígak, sem nem túl sűrűek, annyi tejet adjunk a száraz anyagokhoz apránként. Tudni kell, hogy a bejgli töltelékébe tehetünk lekvárokat is, pl. narancs, citrom, meggy vagy sárgabaracklekvárt is, a mákosba szilvalekvárt is. De ezeket csak már a felfőzés után tegyük a töltelékekbe, mikor már kihűltek, és kalkuláljuk bele, hogy édesek. Így a cukor megadása csak hozzávetőleges, kóstolni kell! A töltelék ízesíthető még aszalt gyümölcsökkel, kandírozott citrom vagy narancshéjjal is, ez már egyéni fantázián múlik! Valamint: próbáltam a vizes cukorszirupos lazítást is, nem jött be. Sokkal finomabb mind a mák, mind a diótöltelék, ha tejjel van krémesre főzve.

A tésztából aztán 4 gombócot formázunk.

Fogunk egy gombócot, téglalap alakúra nyújtjuk a tésztát kb. 1/2 cm vastagra. Mind a diós, mind a máktölteléket kettőbe osztjuk. Rákenünk egy adag tölteléket a tésztára, a széleinél 2 cm-es üres részt hagyva. Ezt ráhajtjuk a töltelékkel megkent tésztára, és hosszában elkezdjük felcsavarni. Így a két vége befelé tekeredik és a töltelék nem folyik ki. A tészta vége a csavarás után alulra essen. Ezt mind a négy tésztagombóccal megcsináljuk. Szilikonos sütőpapírral bélelt tepsire fektetjük, a tetejüket tojás sárgájával megkenjük és egy órán át hideg helyen kelesztjük, amíg rászárad a tojás sárgája. Utána átkenjük tojásfehérjével, és hideg helyre tesszük újabb egy órára, míg a fehérje is megszárad. Így lesz márványos a teteje. Sütés előtt az oldalait villával beszúrkáljuk, így nem reped meg. Forró sütőben 25-30 percig sütjük. A sütő ajtaját lehetőleg ne nyitogassuk.

Mikor reped meg a bejgli?

Ha a tésztáját túl puhára készítettük, túl sok tejjel; ha a töltelékben túl sok a cukor; ha túl sok a töltelék; ha meleg helyen túlkelt a tészta; vagy ha a sütő nem volt elég forró.

"Szilveszteri" aprósütemény

A kreatív, alkotó pillanatok a legteljesebbek.
Önmagukban rejtik boldogságukat és jutalmukat,
nem birtokolnak, nem félnek, nem gondolnak -
egyszerűen minket használnak a szépség megszületésére.
Az alkotásban eltűnünk, mégis... ilyenkor
éljük meg legigazibb, legteljesebb önmagunkat.
A kreativitás teremtés, erő, feloldódás, öröm.

(duende)

Szerintem azért kapta ez a süti a szilveszteri jelzőt, mert a receptben megadott mennyiség elég nagy és ha marad belőle, még szilveszterkor is finom és jó. El lehet tenni jól zárható dobozban. Sőt. El is kell tenni 1-2 napra, mert kicsit be kell puhulnia.

Hozzávalók:
50 dkg liszt,
1 sütőpor,
1 csipet só,
20 dkg porcukor,
2 db vaníliáscukor,
1 citrom reszelt héja,
2 tojás,
25 dkg vaj,
15 dkg mandula (vagy durvára vágott dió),
lekvár.

A száraz hozzávalókat összekeverem és a vajat elmorzsolom benne. Aztán hozzáadom a tojások sárgáját is és összegyúrom. Gyorsan kell dolgozni a hozzávalókkal - hideg vajjal csináljuk -, mert a kézmeleg nem tesz túl jót neki. (Ha nem állna könnyen össze, icipici vizet lehet beletenni.) Mikor összeállt a tészta, lisztezett deszkán jó vékonyra nyújtom (2-3 mm vastagra) és bármilyen formával - akinek van, csinálhatja karácsony figurákkal - kiszaggatom. A lyukas részeket megkenem a maradék tojásfehérjével és durvára aprított mandulába mártom. (A tojásfehérjés felét természetesen, mert így könnyen ráragad.) Vajazott tepsiben sütöm háromnegyedes lángon. Vigyázat, mert gyorsan sül, oda kell rá figyelni.
Lekvárral összeragasztom a darabokat. Én most finom házi sárgabaracklekvárt választottam, de ribizli- vagy vegyeslekvárral is finom. Légyeg hogy pikánsabb ízű legyen a gyümölcsíz.

A mandulát forrásban lévő vízbe dobtam és egy percig hagytam forrni, aztán leszűrtem. Így nagyon könnyen lejön a héja róla. Robotgépben aztán durvára őröltem.

Köménymagos rántottleves

Ha az ember természeti lény lenne, az abszolút táplálék nem lehetne más, mint a gyümölcs. De tudjuk, hogy származásunk szerint nagyobbik felében a természeten túlról valók vagyunk, és igazi humánus ételeinket magunknak kell megcsinálni. Az ételek rafinált volta lépést tart életünk bonyolultságával, és bizonyosnak látszik, hogy életünkben sok szövevény első oka valamely szövevényes étel. Ezen az alapon nyugodtan lehetne szendvics, vagy desszert életről beszélni. Az ilyen szendvics és desszert ételeken élő emberek a normalitást teljesen elvesztették. Bizonyos határokon túl ez már nem is élet, csak hisztéria. 

Ha az ember útközben a normális élet felé az alaptételeket keresi, a józan és nyugodt táplálékot, alig talál néhányat. A normális élet az, ami az ételek között a rántottleves. Semmi különös. Szenzáció nélkül. Messze azon túl, hogy valaki szereti, vagy sem. Az ember a nap bármely szakában eheti, reggelire, ebédre, vacsorára, forrón, langyosan, vagy hidegen. Zsíron, vagy olajon pörkölt liszt és víz. A püthagóreusok kétféleképpen ismerték, sósan, esetleg köménymaggal, ahogy mi esszük, vagy a halványan pirított lisztet tejjel föleresztve, mézzel édesítve. A tibeti csámpá is ilyesféle étel, de a lisztet forró teával öntik fel, és néha faggyúdarabokat tesznek bele. 

A rántottleves mindennemű feszültség nélkül való étel; ami különösen szeretetreméltó benne, hogy szelíd és egyszerű. Magától értetődik, hogy a csecsemő első étele az anyatej után a rántottleves. A rántottleves kristálytiszta éhség-étel, ami körülbelül azt jelenti, hogy nem ínyencség, és nem torkoskodni való, vagyis nem izgalom, hanem az éhes ember számára készült, és kenyérrel a legjobb, ha pedig a kenyeret megpirítják, vagy különösen ha azt apró kockákra vágva forró zsírban kicsit megsütik, gazdag, tömény és laktató, annyira, ha az ember két tányérral megeszik, semmit sem kíván utána, csak egy pohár félédes bort. 

A normális étel, mint a kenyér, a krumpli, a főzelék, a főtt rizs, a szalonna, megunhatatlan, mert nem akar mást, mint táplálni. A konyha nagy művei, mint a franciasaláta, vagy a birsalmával töltött sült kacsa, esetleg a pástétom, tele van hátsó gondolattal; komplex művek, sok rétegű ételek, nem is tudják magukat egyszerre kimondani. 

Rántottlevestől gyomrát még senki sem rontotta el. Mindenesetre van asszony, elég ritka, aki annak, hogy mit főz, teljes tudatában van; az ilyen asszony rántottlevesében a földanya íze határozottan felismerhető. Ilyesmit meleg szív nélkül készíteni nem lehet. Legtöbben, ha a leves durva, azzal védekeznek, hogy csak rántottleves. Mintha nem a közhely lenne a legtöbb, mintha az, ami közönséges, nem az értékek felső foka lenne. A rántottleves íze a leginkább rokon a tejes búza ízével. Ha az ember ezt megkóstolta, az élet kedvességéről mindent megtudott. 

(Hamvas Béla)

A jó rántott leves igazi gyomorsimogató gyógyír. Sima lágyság, tápláló melegség. Hamvas jól mondja, csak egyetérteni tudok vele.

Hozzávalók 4 főre:
1 teáskanál köménymag (nem őrölt!),
2 púpos evőkanál liszt,
1,5 liter víz,
só,
1 csapott teáskanál pirospaprika,
4 evőkanál olaj vagy ennek megfelelő mennyiségű zsír.
Betétnek:
pirított kenyérkockák.

A jó rántott leves titka az, hogy a gyöngyözősre fölhevült olajban kissé kipattogtatjuk a köménymagokat, majd csak ezután szórjuk bele a lisztet. A második titok: hogy nem világos, hanem sötétebb zsemleszínű rántást készítünk. Mert a lisztnek, ha finoman megpirítjuk, egészen csodálatos, dióra emlékeztető illata, íze lesz. Onnan tudjuk, hogy már jó a rántásunk, amikortól ezt a semmivel össze nem téveszthető illatot az orrunk megérzi. Tehát: nem szabad hideg zsiradékba tenni a lisztet, hanem kellően forrónak kell lennie, vagyis olyan "gyöngyözősnek", s először a köménymag, utána a liszt jön bele. (Túl forró se legyen, mert akkor elég a köménymag és elég a liszt is. Találjuk el a jó hőfokot.)

Mikor a rántás elkészült, félrehúzzuk a tűzről, hozzáadjuk a pirospaprikát és apránként felengedjük hideg vízzel. Sózzuk. Forrásig kevergessük meg időnként, mert a liszt hajlamos letapadni a lábos aljára, és vigyázzunk rá forrásig mindenképpen, mert mikor felforr, hajlamos kifutni. Ezután kis lángon pötyögtetve főzzük 10-15 percig, hogy az ízek összefőjenek a levesben. Pirított kenyérkockákkal tálaljuk. A világ egyik legjobb levese!

Túrós csusza

A szivárvány az égen van mindig
az eső csak észrevenni segít.
A levelek beszélgetnek egyébként is
a szél csak fordít néha nekik,
hátha van idegen is közöttük.

(Tornay András)

Úgy tűnik, tésztás napokat élek... Ma klasszikust főztem: gulyásleves és túrós csusza.
Rendkívül egyszerű, de má' nem olcsó.

Hozzávalók 4 főre:
1/2 kg csuszatészta,
15-20 dkg szalonna,
25 dkg túró,
1/2 liter tejföl,
só.

A szalonnát vékony csíkokra vágtam és kisütöttem. A pörcöt félretettem egy tálkába, a zsír fölöslegét pedig egy kis pohárkába. Annyit hagytam csak a lábos alján, amennyi a tésztához kellett. Közben persze sós vízben főtt a csuszatészta. Mikor megpuhult leszűrtem és hideg vízzel kicsit átöblítettem, aztán a szalonnazsírra tettem. Hozzákevertem a túrót is, kicsit sóztam. Tejföllel és a szalonnapörccel tálaltam.
Igazából gyúrni akartam a tésztáját, de most időre készen kellett lennem az ebéddel. A gyúrás pedig kicsit lassúbb, mint a száraztésztát kifőzni. Majd leközelebb. :-)
Vegáknak is ajánlom, persze nem szalonnával. Csak natúran.
A túrós csusza köretnek sem utolsó. Nagyapám például jó csípős lecsóval ette, vagy pörkölttel.

Borzacskabundában sült hús

„Az vagy, ami az édesanyád.
A világot, s minden létező dolgot az édesanyád szemével látsz.
Amit később az apáktól tanulsz, az valami más.
A kultúrák láncolata asszonyok lánca, akik a múltat összekötik a jövővel.”

(Shirley Hill Witt, Mohawk)

hozzávalók:
személyenként kb. 20 dkg hús (sertés, pulyka, csirke),
mustár,
só, őrölt bors,
liszt,
borzacskatészta.

A húst kiklopfoltam, bemustároztam és borsoztam, aztán lisztbe, majd borzacskatésztába forgattam és bő olajban közepes lángon megsütöttem. Annyit módosítottam az eredeti borzacskatésztán, hogy hozzáaprítottam két nagy fej lilatönkű pereszkegombát (hűtőlenullázást csináltam), és hozzászeltem félkarikákra egy nagy fej vöröshagymát is.
Kicsit vastag lett a bunda, no de én jobban szeretem, mint a húst úgyhogy nekem így volt jó. Lehet fordítottan is csinálni... :-) Vastagabb husiszelettel és vékonyabb bundával.
A bundázás kicsit macerás, mer' az ember könyékig masszás lesz. Mert hogy azok a fránya krumlicsíkocskák igen gyorsan és feltűnő ügyességgel igyekeznek elhagyni a hússzeletet, s mindezt még olajbatétel előtt csinálják szóval.... ügyeskedni kell, és nem sajnálni a kacsónkat belemeríteni a borzacskatésztába. :-)

Kelbimbóleves húsos galuskával

Minden dal véget ér egyszer.
A hangok közti csend azonban ne riasszon.
Az csak segít meghallani a muzsikát.

A csend nem a dal halála, csak háttere.
Végtelen tér, amelyben megszülethet, s aztán
elhalgathat.

A dal örökkévalósága nem hosszában,
hanem inzenzitásának izzásában rejlik.

A halál nem az élet ellentéte.
Csak a születésé.

Hozzávalók 4 főre:
1/2 kg kelbimbó,
3 evőkanál olaj,
6-7 gerezd fokhagyma,
1 húsleveskocka vagy igazi húsleves,
só, őrölt bors,
2 dl tejföl,
1 dl tejszín,
2 csapott evőkanál liszt.
A galuskához:
15 dkg darált hús,
2 csapott evőkanál búzadara,
só,
diónyi jó apróra vágott vöröshagyma,
só,
1 tojás
kevés víz.

A fokhagymát lereszelve kevés sóval megfuttattam az olajon a félbevágott kelbimbókkal együtt, aztán fölöntöttem vízzel. Hozzáadtam a leveskockát, sóztam, borsoztam. Közben elkészítettem a húsos galuskákat is: a hozzávalókat összekevertem jó alaposan.
Mikor a kelbimbók megpuhultak, egy tompa késsel beleszaggattam a húsos masszát a levesbe. Végül a tejfölből, tejszínből és lisztből készült habarással sűrítettem.
Húsgombóckákkal azt hiszem, még finomabb lett volna. Majd legközelebb a búzadara helyett rizzsel keverem össze a darálthusit.
Gazdag ízű, selymes és laktató leves.

Menzaromantika: krumplifőzelék

Hozzávalók 4 főre:

4 nagy, vagy 6-7 közepes krumpli (a kiflikrumpli a legjobb)

2 dl tejföl

2 púpos evőkanál liszt

só, bors

1 nagy vagy 2 kisebb babérlevél

1 kis fej vöröshagyma (el is hagyható)

A burgonyát meghámoztam, és fél centi vastag karikákra vágtam egy nagyobb lábosba, hozzáadtam a nagyon apróra kockázott vöröshagymát is, babérlevelet is, sóztam és felengedtem annyi vízzel, amennyi éppen ellepte. Puhulásig főztem, majd a közben elkészített habarással besűrítettem.

Friss házi kenyérrel, nyers és sózott, ecetes lilahagymával és sült szalonnával tálaltam.

Máj savanyú vetrece módon

Meghitt világomat saját mitológiám sárkányai védik.

                                                                                                                      (Salvador Dali)

Hozzávalók 4 főre:
60 dkg sertésmáj,
1 nagy fej vöröshagyma (10-15 dkg),
2 gerezd fokhagyma,
10 dkg szalonna,
1 teáskanál mustár,
kevés őrölt bors,
1 csapott teáskanál pirospaprika,
4 evőkanál olaj vagy 4-5 dkg vaj,
majoránna (húshoz 1 nagy babérlevél),
kb. 1/4 citrom leve,
1 citrom reszelt héja,
1 dl száraz fehérbor,
húsalaplé vagy víz,
1 csipetnyi cukor,
2 dl tejföl,
1 csapott evőkanál liszt.

A májat csíkokra vágtam, majd a kockákra vágott vöröshagymát, a kockákra vágott szalonnával az olajon megdinszteltem. Mikor üveges volt már a hagyma, hozzátettem az apróra kockázott fokhagymát és a májat is, és átsütöttem hirtelen. Aztán megszórtam pirospaprikával és fölengedtem kábé 2 dl vízzel (alaplével). Borsoztam, majoránnáztam és fedő alatt hagytam puhulni. Közben a tejfölt kikevertem a liszttel és a mustárral. Mikor a máj elkészült (negyed óra elég neki), beleöntöttem a bort is, aztán pár perc elteltével hozzákevertem a habarást is. Végül egy darabka citromhéjjal és némi citromlével savanyítottam, kevés cukorral pedig kiegyenlítettem az ízét.

Ez a recept eredetileg hússal készül, de nagyon finom így májból is. Csak annyit változtattam rajta, hogy ebbe az ételbe tettem majoránnát, ami a húsos változatban nem szerepel, abba babérlevél kerül.

Hercegnő burgonyával tálaltam. A májragut megsózni csak a tányéron ajánlott.

A hercegnő burgonya receptjét lásd ITT.

Töltött kifli

"A zen leginkább egyfajta lelkes világlátás, amelynek égisze alatt, mindenféle "isteni mentőmellény" nélkül, az ember teljesen sebezhető és nyitott lesz az élet előtt. Nem tesz kísérletet az élet alapvető bizonytalanságának és előreláthatatlan tényezőinek kiküszöbölésére, nem akarja megoldani a létezés rejtélyeit. Ez a kísérlet ugyanis nem csak kilátástalan, de egyenesen a lélek átka. Az élet nehézségein az ember nem azzal kerekedik felül, hogy erős szövetségesre (Istenre) lel, hanem azzal, hogy lelkileg képes mindig új szempontból látni a dolgokat, és így dallá alakítja át a rideg valóságot.
A zen az élet költőivé varázsolása, az emberi lélek lendületes kifejezésre juttatása - ám a szervezett vallásokra általában jellemző külsőségek, merevség és felületesség nélkül. A zen hagyomány, amelyben nincs helye csordaszellemnek, a tömegbe való beleszürkülésnek. Mint minden művészeti ág, eredetiséget követel, hiszen a zen a szépség és az élet értelmének önmagunkban való felkutatásáról szól, a kérlelhetetlenül rögös, valós élet útviszonyai közepette."

(Kenneth S. Leong: Jézus zen tanításai)

Ezt a harapnivalót általában szilveszterkor készítenem... De a karácsonyi menüsorba is beleillhet. Előre lehet gyártani, aztán csak be kell dobni az előmelegített sütőbe. Tiszta nylonszatyorba szoktam tenni a betöltött kifliket, és természetesen a hűtőszekrényben tartom sütésig. Bulikra is alkalmas, valamint akkor ha maradék egy-két napos kiflijeink vannak, amik amúgy már ehetetlenül nyúlóssá váltak... Így elkészítve viszont visszaropogósodnak, és isteni finomak lesznek. Vigyázat! Nagyon fogy, mert tényleg finom!

Hozzávalók: kifli, sajt (trappista, ementáli, füstölt, parmezán...), olajbogyó, aszalt paradicsom, újhagyma zöldje (snidling), vaj, tejföl, só, őrölt bors.

Nem adok meg mennyiségeket, mert arányosan értendők, a kifli számának megfelelően, úgy sacc/kábé. Ha maradna a töltelékből, el lehet tenni. Melegszendvicskrémnek is fölhasználható. Az állaga ne legyen túl folyós, be kell tudnunk tölteni, ennyi a lényeg.

A kifliket félbevágjuk és a csücsköket is lenyisszantjuk. Egy fakanál nyelével kitoljuk a belsejüket, ide jön a töltelék. A töltelékbe mindent jó apróra vágunk, a sajtot lereszeljük. A tetejét is megszórhatjuk sajttal, gusztább lesz sülés után.

Forró sütőben 10 perc alatt elkészül.

Van egy másik variációja is, egy húsos, majd azt is elkészítem és leírom.

Kocsonya

Vannak ételek, amit sokan nem szeretnek. De csak azért szerintem, mert nem ettek még igazán jót belőle. A kocsonya is a megosztó fogások közé tartozik. De ha egyetlen egyszer is kóstolunk belőle olyant, ami a kitűnő kategóriába tartozik, a kedvencünkké válik - ebben biztos vagyok. Sok kocsonya-nemszeretőt térítettem már át a másik csoportba: vagyis a kocsonyarajongók táborába. 

 

Hozzávalók 15 tálkához:
1 kg sertéslapocka vagy comb (a lapocka sokkal jobb, nem száraz),
70 dkg füstölt tarja vagy 1 füstölt csülök,
4 nagy köröm,
4 nagy egész fej fokhagyma,
1 nagy fej vöröshagyma,
1 kicsi szál sárgarépa fele csak (kisujjnyi darab),
1 fél szál kicsi fehérrépa fele (fél kisujjnyi darab),
1 diónyi darabka zeller,
6 kicsit púposkás teáskanál só,
15 szem egészbors,
1 teáskanál koriandermag,
1/2 szerecsendió,
1 cm-es szeletke friss gyömbér,
7 liter víz,
10-12 db csirkeláb (enélkül is megáll a kocsonya, de én szoktam tenni bele).

Az alapanyagokat nagyon le szoktam tisztítani. Mindig van kéznél egy eldobható borotvám, azzal a legkönnyebb a művelet. Mind a bőrkét, mind a körmöket meg szoktam alaposan borotválni, mert mindig marad rajta szőr, sosem elég tiszta. Mikor ezzel végeztem, az összes húst alaposan megmosom és egy jó nagy fazékban fölteszem hideg vízben főni. A zöldségeket is megtisztítom. A fokhagymáról és vöröshagymáról nem szoktam eltávolítani a száraz külső burkot. A vöröshagymának a héjától szép színe lesz a kocsonyának, a fokhagymát meg a fene pucolgatja. Egyszerűen megmosom és középen keresztben kettévágom az egész fejet. (A vöröshagymát úgyszintén ketté vágom.) Miután a víz felforrt, lehabozom és fűszerezem: sóval, egész borssal, korianderrel, szerecsendióval és gyömbérrel. Miután felforrt, nagyon kicsi lángon hagyom pötyögni, olyan 6-8 órán át, fedő nélkül.

Tényleg nagy fazék kell, mert sok levét elfővi ennyi idő alatt. Szóval ezt kalkuláljuk bele. Ügyeljünk rá, hogy tényleg forrjon a kocsonyánk, de arra is, hogy éppen-csak forrjon, vagyis pötyörögjön szépen, finoman, lassan. Ha így fő, akkor lesz szép kristálytiszta-áttetsző a leve. Ha nagyon forr, zavaros lesz, ha meg nem forr rendesen csak melegszik, akkor meg nem főnek össze az ízek, zavaros marad így is. Tehát a forrásra nagyon ügyeljünk. Állítsuk be jól már az elején. És egyszer se keverjünk bele, NE NYÚLJUNK HOZZÁ végig a főzés alatt!

Mikor készen van, eltávolítom belőle a zöldségeket, nem kellenek. Aztán kiemelem a húsokat is, egy széles nagy tálba, hogy gyorsan hűljenek. Végül leszűröm a levét, egy másik lábosba. A leszűrt levéről le kell szedni a fölösleges zsírt. Ha sok van rajta, először evőkanállal a nagyját lemeregetem, majd tiszta fehér konyhai papírtörlővel folytatom, egyszerűen ráfektetem a tetejére, majd gyorsan leemelem. Így a zsiradék a törlőkendőre ragad. Ezt a műveletet vagy tízszer-tizenötször megcsinálom, mire zsírtalan lesz a teteje. Ezután a konyhapultra kirakom a tálkákat, és a húsokat szétszortírozom bennük. Minden fajából minden edénykébe jusson. A körmöket ki szoktam csontozni - nem is nagyon kell, mert maguktól is kipottyannak, annyira puhára fő a hús. Mikor ezzel végeztem, egyenletesen elosztom a levet a tálkákba. Hagyom kihűlni, aztán ráteszem a fedőket is és mehetnek a hűtőszekrénybe. Olyan 12-18 óra elteltével fogyasztható. Ha lehet, ne a műanyag tálkából együk ki, hanem egy vékony pengéjű kis késsel menjünk körbe a szélénél, és borítsuk ki egy rendes tányérra. Csodás látványban lesz részünk, megadja a módját egy jól, ízletesre, szép tisztára főzött kocsonyának. Díszíthetjük lilahagymával, citromgerezdekkel, vagy pirospaprikával is.
Friss citromlével meglocsolva - vagy ecettel -, reszelt tormával, lilahagymával isteni. Hajában sült krumplival sem utolsó...

Gyors "rakott" burgonya

Kitárt karokkal, tenyérrel, szívvel
lehet csak
élni.

(duende)

Ezt az ételt nagyon gyorsan össze lehet "dobni". Sokkal egyszerűbb mint a hagyományos rakott krumpli, és legalább olyan finom.

Hozzávalói aszerint változhatnak, mi van épp itthon. A legegyszerűbb változat hozzávalói 4 főre:
1 és 1/4 kg burgonya (étvágy szerint),
2 közepes fej vöröshagyma,
só, őrölt bors,
1 mokkáskanál pirospaprika,
3 evőkanál olaj,
2 dl tejföl + 1 dl víz,
1 mokkáskanál liszt.

A megtisztított burgonyát és vöröshagymát vékony karikára szelem egy mély tálba. Hozzászórom a sót, borsot, pirospaprikát, lisztet. Meglocsolom az olajjal és kézzel jó alaposan elkeverem, hogy egyenletesen bevonja a krumplikarikákat a fűszer, az olaj, a liszt. Egy jénai tálba vagy közepes tepsibe terítem az egészet, majd a vízzel elkevert tejföllel meglocsolom. Alufóliát téve rá forró sütőbe teszem. Fél óra elteltével a fóliát leveszem, és szép pirosra sütöm.

Ez a legegyszerűbb változat. Lehet aztán bonyolítani is: még mielőtt tejföllel meglocsolnánk, lehet a tetejére tojáskarikákat is tenni. Készíthető gombával is. Süthetünk elő csirke- vagy pulykamellszeleteket, és a tepsi aljára téve a fűszeres krumplikeveréket ráhalmozva egy laktatóbb finomságot kapunk. Kolbász vagy szalonnadarabok sem rontják el. Én most cukkinikarikákat tettem hozzá, mert árválkodott egy fél darab a hűtőben, kár lett volna érte. Így viszont jó társaságba került. Aztán lehet tetszés szerint fűszerezni is: köménymaggal, babérral, majoránnával, borsikával, hagy ne soroljam... A variációk száma végtelen...

Uborkasalátával, fejes salátával, káposztasalátával mennyei. Télen pedig bármilyen savanyúság tálalható hozzá.