2010. január 26., kedd

Klasszikus lasagne

Egy bölcs asszony, amikor a hegyekben utazgatott, egy folyóban talált egy különösen értékes követ. Másnap találkozott egy másik utazóval, aki éhes volt, így hát a bölcs asszony kinyitotta a csomagját, és megosztotta ennivalóját a vándorral. Az éhes utas meglátta a drágakövet az asszonynál, és kérte őt, hogy adja neki. A nő habozás nélkül neki adta a követ. A vándor örvendezve jószerencséjén továbbállt, hiszen tudta: a drágakő olyan értékes, hogy élete hátralévő részében nem kell többé szükséget szenvednie. Ám néhány nappal később a vándor visszatért az asszonyhoz, és visszaadta neki a követ. „Gondolkoztam…” – szólalt meg. „Jól tudom milyen értékes ez a kő, de visszaadom abban a reményben, hogy adhatsz nekem valamit, ami még értékesebb. Add nekem azt a valamit belőled, ami képessé tett arra, hogy nekem add a követ.





Még soha nem csináltam lasangne-át. Úgyhogy ez debütálás.
Tegnap elővettem este a fagyasztóból egy adag darált húst. Reggel azon töprengtem, mi is legyen belőle. Végigsoroltam a lehetőségeket: hamburger, kebab, húsgombóc, fasírt, valamilyen rakott étel? És eszembe jutott, hogy nemrég vettem egy doboz lasagne tésztát. A kérdés eldőlt.
Elővettem kedvenc olasz szakácskönyvemet és meg is találtam benne a receptet.

Hozzávalók 4-6 főre:

A raguhoz:
70 dkg darált hús (lehetőleg marha),
fél szál sárgarépa,
1 darabka zeller vagy 1-2 szál zellerzöld levéllel együtt,
só,
frissen őrölt bors,
1,5 -2 dl hús vagy csontleves (ha nincs akkor 1 maggi marhahúsleveskocka),
3 dkg vaj,
3 evőkanál olívaolaj,
1 és fél fej közepes méretű vöröshagyma,
2 gerezd fokhagyma,
1 hámozott paradicsom konzerv,
1 dl száraz vörösbor.
A besamelmártáshoz:
5 dkg vaj,
3 púpos evőkanál liszt,
só,
frissen reszelt szerecsendió,
kb. 6dl tej.
Plussz:
0/5 kg száraz lasagne tészta,
10 dkg parmezán.

A kis kockákra vágott vöröshagymát, a reszelt zellert és sárgarépát, a vékony szeletekre vágott fokhagymát olívaolajon és vajon kevés sóval üvegesre pároltam. Hozzáadtam a darált húst és fehéredésig sütöttem. Ekkor felengedtem a paradicsomkonzervvel. (Én olyat szoktam venni, amiben már daraboltan van a hámozott paradicsom.) Valamit hozzáöntöttem a bort is, és beletettem a leveskockát is. (Sajnos én nem tudok húslevest lefagyasztani.)
Két órán át fedő alatt főztem a ragut, időnkét vízzel újrapótoltam a szaftját.
Ne sajnáljuk rá az időt, mert a nagyon finom olasz raguknak az a titka, hogy sokáig rotyogtatják őket. Egész más íze lesz, mintha csak 20 vagy 30 percig főznénk.
Mikor a ragu elkészült, megcsináltam a besamelt is: a vajat kissé átpirítottam a liszttel, majd apránként de állandóan kevergetve felengedtem a tejjel. Ne legyen se túl sűrű, se túl híg a besamel. Sűrű palacsintatésztánál kicsit még sűrűbb, kb. úgy a jó. Sóztam, szerecsendiót reszeltem bele.
Sós, olajos vízben előfőztem kb. 3 percig a tésztalapokat. Vigyázat: nagyon össze tudnak ragadni. Elképzeltem, amint a konyhában keresztül-kasul húzott köteleken libegnek a csipesszel feltűzött lasagne-lapok, édes szellő fújja őket... De ezt már csak kínomban, mert nekem nagyon összeragadt, alig tudtam szétszedni őket. Nem tudom mi lenne a jó módszer, pedig hideg vízzel le is öblítettem őket. Lehet hogy az volt a baj, hogy nem darabonként öblítettem át őket, hanem csak egyben ráeresztettem a tésztaszűrőben a vizet. Szóval. Darabonként öblítsük át, ha jót akarunk magunknak.

Egy viszonylag nagy, szögletes hőálló tál aljára olívaolajat csorgattam, majd négy tésztalapot egymás mellé fektettem. Erre tettem egy vékonyabb réteg ragut, meglocsoltam besamellel és megszórtam reszelt parmezánnal. Újabb réteg lap következett, ragu, besamel, sajt. Nézzük meg az elején, menyni lapunk van és az hány réteget ad ki. Ehhez találjuk el a rétegenkénti ragumenyniséget is. Nekem 5 rétegem lett. A tetejére tésztalapok jönnek, besamel, sajt. Én egy nagyon kevés vizet is csorgattam a lapokra. Így lett jó. Tökéletesen bepuhult a tészta, de nem is főtt (vagy sült) túl.
Hideg sütőbe tettem, de nagy lángra. Fél órát volt bent.
Isteni finom. Megértem, Garfield miért imádja. :))


Lasagne-t lehet vegetáriánusan is készíteni. Egy finom zöldségragu kell hozzá, garantáltan nagy sikert fog aratni. Majd készítek olyat is valamikor.

P.s.: A kommentekben a kollégák-kolleginák azt írják, nem is kell előfőzni a lapokat.
Csak több folyadék kell és akkor bepuhul, megfő a sütőben is.

20 megjegyzés:

Bombadil Toma írta...

legközelebb megkímélheted magad némi plusz munkától:) nem kell előfőzni a tésztalapokat, felesleges. megfő az sütés közben is a felvett folyadéktól. 180-190 fokon 40-45 perc alatt biztos átpuhul. ha esetleg közben nagyon pirulni kezdene a teteje le kell takarni egy darab alufolíával... :) de mégjobb megoldás a "friss" puha, nem szárított lasagne lap. vákuumcsomagban kapható a legtöbb multinál.

trinity írta...

Nálunk gyakori a bolognai verzió, tk. olyan,mint nálad...Erre a hétre is be van tervezve:)))
Én sem főzöm elő- a paradicsom ill. a besamelmártásban megpuhul valóban teljesen!!! Lényeg, hogy a mártásokban legyen kellő mennyiségű folyadék, amit felvesz-de szerintem ebben volt is..
Amúgy vallomás: első alkalommal én is megfőztem, és úgy összeragadtak a lapok, alig tudtam szétszedni:DDD

Renata Kalman írta...

Én is a saját levében főzöm vagyis sütöm.
DE: vigyázz, hogy a tetejét ellepje a folyadék, mert nekem nem főtt meg rendesen a tészta. Az egyik keményen maradt tésztadarabtól pedig majdnem megfulladtam. Viccesnek hangozhat, de halálosan komoly. Azt hiszem egy életre megjegyeztem. Ráadásul csak a kisebb gyerekek voltak itthon.

Éva írta...

Valóban fölösleges a tésztát előfőzni, megfő az a szószban.

duende írta...

Toma, nagyon köszönöm az instrukciókat! :)

Trinity, neked is köszi! Akkor magadra ismertél... :))

Renáta, majd úgy csinálom, ha nem főzöm elő a tésztalapokat. Most nekem a teteje is bepuhult, így hogy előfőztem. És milyen isteni ropogósak lettek a sarkai!
Jaj, az nagyon rossz élmény. Én egyszer egy kanál levessel!!! jártam így. Röhögtünk a hugommal és cigányútra ment. Azt hittem, ott maradok...

Köszi Fakanál, legközelebb! :)

Csibe írta...

Milyen guszta lett! Nagyon szeretem. Szoktam variálni, és a szószt canelloniba töltöm.

duende írta...

Na azt sem csináltam még soha, csibe. De majd most! :)) Már rutinos leszek! :))

"saját levében" írta...

Igy van, ne főzd elő! Még a száraz tésztát sem. A létől úgyis megpuhul, a kilógó fülecskéi pedig megpirulnak majd. Ha nem hiszed, fedd le a jénai tetejével a sütés feléig vagy fóliával.

ZÖLDKOSÁR ∞ MEGYEBIRÓ JOLI írta...

Az étel csodás, de az idézet...
Már én is közzé tettem pár helyen a múltban, jó volt újra olvasni. Számomra a feltételnélküli éltről szól, és arról, hogy hogyan engedjük el a kézzel fogható, fizikai dolgokat, ugyanis nem ezek tesznek minket boldoggá.

Raindrop írta...

Olyan remek ez a bejegyzés! :)
Az idézet igazán csodálatos, az étel fantasztikus, a képek gyönyörűek, mint mindig, és Garfield? :DDD

A tésztát én sem főzöm elő, de volt már amikor néhol kemény maradt, az pedig egy lasagne-nél elég illuzióromboló, így jól kell megcsinálni a szószokat. Ha vendégeket várok biztosra megyek, picit előfőzöm. :)

Padparadsa írta...

Olyan szép ez a történet, hogy szívesen adnék Neked egy követ...
Most valahogy a vörös jáspist gondoltam Neked.

Raindrop írta...

Mi sem bizonyítja jobban, hogy nagyon szeretem a képeidet, és ezer közül megismerem, hogy a pizza fotódat egyből kiszúrtam ezen az oldalon. (kicsi görgess le)

http://images.google.hu/imgres?imgurl=http://www.nexusgastro.hu/images/pizza%2520margherita%2520kicsi002.jpg&imgrefurl=http://www.nexusgastro.hu/haz.html&usg=__b3GNFPfQmdmkpa7Kf_dPBO5sjSo=&h=400&w=274&sz=20&hl=hu&start=15&um=1&tbnid=d3F_4oi8HJ-dsM:&tbnh=124&tbnw=85&prev=/images%3Fq%3Dkapros%2Bt%25C3%25BAr%25C3%25B3gomb%25C3%25B3c%2Bparadicsom%26hl%3Dhu%26sa%3DN%26um%3D1

Úgy látszik nekik is tetszett...

Raindrop írta...

Itt is kint van:

http://images.google.hu/imgres?imgurl=http://www.nexusgastro.hu/images/pizza%2520margherita%2520kicsi002.jpg&imgrefurl=http://www.nexusgastro.hu/haz.html&usg=__b3GNFPfQmdmkpa7Kf_dPBO5sjSo=&h=400&w=274&sz=20&hl=hu&start=15&um=1&tbnid=d3F_4oi8HJ-dsM:&tbnh=124&tbnw=85&prev=/images%3Fq%3Dkapros%2Bt%25C3%25BAr%25C3%25B3

duende írta...

Saját levében: köszi szépen neked is a tippeket!

Joli, megint egy húron pendülünk! :) Igen, nekem is arról szól. :)

Raindrop, asszem én is maradok száraz tészta esetén az előfőzésnél... nem bízom igazán a tökéletes bepuhulásban. De majd kipróbálom a friss, hűtött tésztát is, azt tényleg nem főzném elő.
Hú, és köszi a linkeket. Írtam nekik. Azért legalább egy kérést megejthettek volna. Csak ennyit: tetszenek a képek, felhasználhatjuk?

Padparadsa, nagyon köszönöm, megjött. :)
Gyönyörű.

L.Krisztina írta...

A tésztát én is mindig előfőzöm biztos ami biztos:), mostanában viszont én csinálom a tésztát, azt nem főzőm meg. A tetején az jó kis pirult részért oda vagyok :))) Jaj az olyan fincsi lehet:))

duende írta...

Kriszti, legközelebb én is saját tésztával csinálom majd, de most nem volt kedvem gyúrni, meg nyújtani. Meg volt is ez a doboz száraztésztám.
Ne is mondd! Az volt a legfinomabb! :))

L.Krisztina írta...

A saját tészta nálam kényszerből született nem volt itthon tészta , és igen lusta voltam elmenni, így gyúrtam egyet:) soha nem hittem volna, hogy a családnak bejön, de sikere volt azóta nem vehetek lasagne tésztát:)Tehát csak lustaságból van nálunk friss tészta:))

erős ildikó írta...

Nagy kedvenc nálunk is, köszönöm, hogy emlékeztetsz!

duende írta...

Szívesen Napmátka! Nálunk is nagyon ízlett, lesz még folytatása. :)

nokedli írta...

kedves duende, régen nálunk is gyakran volt, az utóbbi hónapokban (èvekben?) kicsit elfelejtödött. most a leírásos alapján olyan kedvet kaptam hozzá, hogy elökerestem a még éppen lejárási idö elött lévö száraz lasagnet és most sül:-) nem kell izgulni, megsül/ fö tényleg 40 perc alatt, csak arra kell figyelni, hogy elég folyadék legyen alatta. én a biztonság kedvéért mindig löttyintek szemre még egy kis alaplevet (vagy csak forró vizet) hozzá. akár sütés közben is lehet a szélen óvatosan még plusz vizet önteni hozzá, ha túl száraznak tünne. egyszerüen elronthatatlan.

(csak néha szokott kifutni a szósz egy kicsit a tepsiböl, amikor ugye megnönek a lasagna lapok.