És minden dolgok végén a boldogok ezt mondják majd:
- Sosem éltünk máshol, csak a mennyben!
(C. S. Lewis)
A rizike az egyik általam legszeretettebb gomba. Parfümös illatú, roppanós húsú, gyönyörű sütőtöknarancs színű és emellett nagyon zamatos, ízletes finomság. Itt mifelénk fenyőaljának hívják, a hivatalos neve azonban rizike.
Ez a leves az abszolút maradékhasznosítás jegyében született. Volt félretéve füstöltszalonna zsírom, krumplifőzőlevem, volt egy kevés maradék sűrített paradicsom is a hűtőben, és még volt egy deci Bogácsról hozott félédes vörösbor is az üveg alján, amit háznál vettem kóstolás nélkül. (Nem szeressük a félédest - vörösborban meg pláne nem.) Lassan fogyott el, ételekhez használtam. Bár maradékhasznósítós a recept, de a rizikét ezentúl csak így főzöm levesnek, mert isteni lett. A szegfűszeg kiemeli a gomba páratlan illatát, ízét.
Hozzávalók 4 főre:
40 dkg rizike (2 kupóc ha piacon vesszük),
4 gerezd fokhagyma,
1 evőkanál füstöltszalonnazsír (sima olaj is lehet),
frissen őrölt bors,
só (vigyázzunk, a krumlilé sós, előbb kóstoljunk),
1 liter krumlifőzővíz + 1 liter víz (vagy 2 liter alaplé),
8-12 zsályalevél (helyettesíthető petrezselyemzölddel is fél csokorral),
2 db szegfűszeg,
1-1,5 dl félédes vörösbor (vagy száraz, de akkor kóstoljuk a levest, és ha úgy érezzük, egy leheletnyi cukorral kerekítsük az ízeket),
1 púposkás evőkanálnyi sűrített paradicsom.
Levesbetétnek bármi: krumpligombóc, nagyobb formájú száraztészta, pirított kenyérszelet a tányér alján, grízgaluska (az enyémben kölesgaluska van), rizs, gersli vagy hajdina vagy akár bulgur.
A letisztított gombát szeletekre vágtam, és a zsíron frissen őrölt borssal és apróra vágott zsályával zsírjára sütöttem. (Ha olajban sütjük, sózzuk is kissé.) Hozzáadtam a nagyon apró kockákra vágott fokhagymát is, azzal is átsütöttem, míg a fokhagyma illatozni kezdett és elvesztette nyersességét. Ekkor hozzáöntöttem a bort és addig forraltam nagy lángon, míg kifőtt belőle az alkoholíz, csak a finom aroma maradt. Fölöntöttem a krumlilével, vizet is adtam hozzá. Kóstoltam, és itt lehet sózni még ha szükséges. Tettem bele 2 szem szegfűszeget és sűrített paradicsomot is. Forrás után 10 percig főztem, majd beleszaggattam a kölesgaluskákat. Ha lett volna maradék szikkadtabb kenyerem, azt csak megpirítottam volna szeletekben, a tányér aljára tettem volna és rámertem volna a forró levest. Isteni. Tejfölrajongók kínálhatnak hozzá az asztalon külön tejfölt is.
10 megjegyzés:
Ideérzik az illata, a nyálam pedig csorog. Imádom a gombát, sajnos felénk nem sok féle terem meg.
Zsóka, mi zalaiak nagyon szerencsések vagyunk e tekintetben. :)
Az ország másik szegletében lakom, de itt is érzem az illatát, nagyon finom! :) Annyira gyönyörűséges a levesed, a kölesgaluska pedig különösen izgatja a fantáziámat! :)
Köszönöm Hankka! :)
Á, semmi különös, főtt köles van belekeverve tojásba kb. felesben liszttel, olyan nokedlitészta állagra, vagy kicsit sűrűbbre. Olyan 10 percig főztem, mert kissé keményebb, mint egy átlag nokedli. Csak ennyi lenne. :)
Nagyon guszta. Bár így korán reggel, kávé előtt ribiszkelevesnek olvastam. A kép láttán hamar rájöttem, igencsak félreolvastam.
:))) Na az sem rossz! :)
Ó, de egyetértek!!! A tavasz a kucsmagombáé (nálam), az ősz a rizikéé! Szerintem a két legcsodásabb gombaféle! Közte persze jöhet a tyúkgomba minden mennyiségben:)))
Zsuzsa, bizony mind nagyon finomak! :) No nálam még az őzláb rántva nagyon dobogós, meg a lila pereszke és a pöffetegek is. :)
Itt az Alföldön is terem bőségesen rizike és mellé rátaláltam erre a receptre, ami nagyon megfogta a fantáziámat. Megfőztem. Isteni lett. :-) Pedig először kicsit tartottam a zsálya + szegfőszeg + félédes bor kombinációtól. Köszönet a jó ötletért!
Nóra
Kedves Manora! Igazán örülök hogy ízlett! :) És nagyon szívesen!
Megjegyzés küldése