Magamon is érzem, hogy egyedi ízzel vonzódom az abszurdhoz, a helyzetkomikumhoz, az anti-hősökhöz és általában az elutasítottsághoz; különösképp szeretem a nehéz, fájdalmas hangon megszólaló zenét; képtelen vagyok egyszerre tudós akadémikus és elmélyült művész lenni, ráadásul azt érzem, hogy ezek mind-mind a normális világon kívül eső dolgok. Ahogy egyre idősödöm, lépésről-lépésre felismerem és magamhoz ölelem hóbortosságomat, és meglelem benne a szabadságot. A dühöm és különféle idegenkedésem mértéke fájdalmas elzárkózottságba taszíthat, de már az is megváltás, ha nem zárkózom be a kisebbrendűség érzésébe. A mérleg nyelvén táncolok, nem kevésbé ingatag helyzetben, mint mondjuk Glenn Gould, félúton a társadalomból való kilépés és benne maradás, az értelem és az abszurditás, az egyéni arculatom elvesztése és saját, testre szabott kreativitásom között.
(Thomas Moore: A lélek sötét éjszakái)
A tegnapi saláta után egy újabb "mentsükmegWilliet" recept. Találtam pár kerekrépát (tarlórépát) még a vízözön előtti időből a hűtő egyik alsó dobozában,
Az étel tökéletes szerintem cukkiniből, karalábéból, karfiolból, brokkoliból, de leginkább én legközelebb kelkáposztából fogom készíteni. Csak azt nyolcadcikkekre kell vágni, kissé előfőzni forrásban lévő vízben, s a többi ugyanaz.
Hozzávalók 2 főre:
3 db közepes méretű tarlórépa (kb. 60 dkg tisztítva),
3 nagy gerezd fokhagyma,
1 kis fémdobozos sűrített paradicsom,
só,
kevés liszt,
olaj, olívaolaj, vaj,
csipetnyi cukor,
valamilyen zöldfűszer (majoránna, kakukkfű, zsálya, rozmaring, petrezselyemzöld, bazsalikom, szurokfű, stb...)
füstölt és sima olvadós sajt a tetejére,
illetve 1 tojás+1 dl tejszín felvert keveréke.
A kerekrépát meghámoztam és 2-3 miliméteres vékony szeletekre vágtam. Besóztam kissé és finoman lisztbe forgattam őket. Kevés olaj-vaj keverékén piros-ropogósra megsütöttem a szeleteket egy serpenyőben. (A lisztbe forgatás el is maradhat...) Figyelmeztetés: már így is isteni, vigyázzunk a kóstolgatással, mert hajlamos elfogyni a készlet a tányérról!!! :)
A visszamaradt zsiradékon megfonnyasztottam a kis kockákra vágott fokhagymát, hozzátettem a sűrített paradicsomot is, kevés vízzel felöntöttem, hogy olyan szósz sűrűségű legyen. Fűszereztem zöldfűszerrel (én most majoránnával), és 1-2 percig forraltam, hogy összeálljon az íze. Végül beleforgattam az elősütött répaszeleteket, végül kivajazott hőálló tálba tettem. Ráöntöttem a tojás-tejszín keveréket, megszórtam reszelt sajttal és forró, előmelegített sütőbe tettem 10 percre. Tálaláskor alaposan megöntöztem még finom olívaolajjal.
Elmaradhatatlan mellé valamilyen finom száraz, de friss, gyümölcsös fehérbor. Salute!
3 megjegyzés:
Már hiányoltam nálad a kerekrépát idén télen, na örülök, hogy újabb variációval bővült a repertoár, ez is nagyon jó:-))))Én karalábéval csináltam ilyen rakottast nemrég, csak tejszínesen, mert valamiért a paradicsomszósz csak ritkán jut az eszembe, pedig szeretem, ha már előttem van, csak nem kívánom annyira,újabban iszom a paradicsomlét,úgy jólesik nagyon:-))))
Tavaly ismertem meg a kerekrépát, anyám ültetett a kertjében, főzeléket csinált belőle, én csak nyersen ettem szendvics mellé, olyan mint a retek.
Nem is gondoltam, hogy ilyen változatosan el lehet készíteni, izgalmas a recepted! Lehet, hogy idén én is ültetek a kertembe,recept elmentve, köszi :) Eszter
Anikó, sokszor készítettem mostanában kerekrépát, csak mindig nagyon egyszerűen... de ez annyira finom lett, hogy én is meglepődtem... :)
Paradicsomlét én is rendszeresen iszok, nekem az a "gyümölcslé". :) Nagyon szeretem én is.
Kedves Eszter!
Nagyon szívesen! :) Ha rákattintasz a főoldalon a cím alatt a "zala ízei"-re, ott találsz még jónéhány variációt, és a savanyítást is megtalálod! :)
Nagyon szeretem egyébként, szerintem az egyik legfinomabb és legváltozatosabban készíthető téli zöldségféle. És nyersen is isteni salátának.
Megjegyzés küldése