2016. május 30., hétfő

Holstein-szelet fürjtojással, gombával


Az egyszerűség csak az átélt bonyolultságból születhet. Az egyszerűség évtizedek alatt születik. Aki nem volt összetett, komplikált, alaktalan, sokszögű, sokízű, az nem lehet egyszerű, csak együgyű.

(Latinovits Zoltán)




Bevallom - bár régebben sokat jártunk vendéglőkbe enni, és szinte mindegyiknek ott volt az étlapján a holstein-szelet - még soha sem ettem, nem is készítettem. Nem szerettem a tojást. Meg amúgy is, túl egyszerűnek tűnt, én szerettem bonyolultabb fogásokat megkóstolni.
Ez egy cicomázott variáció, mert még mindig túl egyszerűnek találtam, és hát nemrég vettem a piacon fürjtojást, muszáj volt belekreálni valamibe.
Valójában most is csak annyit tudok, hogy a holstein egy-két szelet hús, aminek tükörtojás van a tetején.
Fürjtojással is még mindig egyszerűnek tűnt, így gombát is sütöttem hozzá. De képzeljétek azt, hogy vargánya az a gomba, vagy rókagomba, vagy galambica, vagy erdőszéli vagy mezei csiperke, vagy bármely éppen növő és kapható erdei finomság. Ma nem volt piac sajnos. Szóval az enyém karajból készült (de a csirke vagy pulykamell is jó hozzá szerintem), barnakalapú csiperke van rajta és fürjtojás. A karajt jól kiklopfoltam, mustárral bekentem, sóztam-borsoztam. Hirtelen vajon kisütöttem. (Lehet olajon vagy zsíron is.) A gombát szeleteltem, sóval-borssal, kakukkfűvel hirtelen jól megsütöttem. Egyébként szerintem a gomba is olyan, mint a padlizsán: igazán megpirítva az igazi, akkor jönnek elő a finom ízei. A fürjtojásból pedig tükörtojást sütöttem. A héja nagyon vékony, a belső hártya pedig nagyon masszív, ezért nehéz feltörni. Én egy kés éléhez csapkodtam őket finoman, így sikerült.
Köretnek cukkinit grilleztem és újburgonyát sütöttem, paradicsomsalátát ettem hozzá.
Egyszerű és gyors étel. Burgonya nélkül paleontológusok is ehetik. :))
Ennyi lenne. A sorrend nem feltétlenül így volt, a húst sütöttem a legvégén, minden mást előbb. Még egy ötletem volt hozzá, a gomba helyett ezekkel a sült paradicsomkarikákkal is isteni lenne szerintem, ez amolyan nyári verzió a turbózott holsteinre.

4 megjegyzés:

Anikó írta...

Én mindig szerettem a Holsteint a vendéglőkben, finom volt az, ha jól készítették és nem sütötték cipőtalpra a húst, nos a tiéd nagyon klassz látványt nyújt, igen kívánatos, bár magamra még nincs kedvem semmit csinálni, de majd ha itt lesznek a gyerekek is, majd akkor... talán...

duende írta...

Nos, igen, a leglényegesebb mozzanat itt valóban a porhanyós hús, sajnos vendéglőkben hajlamosak valóban cipőtalpra sütni. Nagyon kevés idő kell neki pedig, a mustárkéreg meg jó ízt is ad hozzá, és védi is a túlszáradástól.
Megértem Anikó! És biztos vagyok benne, hogy majd idővel megjön a kedved megint a főzéshez is, akkor is, ha csak magad leszel. Örömforrás, nyugtató, számomra a főzés egyfajta "leföldelő" tevékenység, mert bele tudok merülni mindig, szívvel-szenvedéllyel, így visszahoz a jelenbe. Nem révedek el sem előre, sem vissza, visszahoz a testembe. Majd idővel te is újra visszatalálsz a tűzhelyedhez, tudom. :) Főleg, ha a lánykáidat fogod várni haza. :)

Anikó írta...

Ölellek :-)

duende írta...

♥ ♥ ♥ :)