Az egyszerűség csak az átélt bonyolultságból születhet. Az egyszerűség évtizedek alatt születik. Aki nem volt összetett, komplikált, alaktalan, sokszögű, sokízű, az nem lehet egyszerű, csak együgyű.
(Latinovits Zoltán)
Bevallom - bár régebben sokat jártunk vendéglőkbe enni, és szinte
mindegyiknek ott volt az étlapján a holstein-szelet - még soha sem
ettem, nem is készítettem. Nem szerettem a tojást. Meg amúgy is, túl
egyszerűnek tűnt, én szerettem bonyolultabb fogásokat megkóstolni.
Ez egy cicomázott variáció, mert még mindig túl egyszerűnek találtam, és
hát nemrég vettem a piacon fürjtojást, muszáj volt belekreálni
valamibe.
Valójában most is csak annyit tudok, hogy a holstein egy-két szelet hús, aminek tükörtojás van a tetején.
Fürjtojással is még mindig egyszerűnek tűnt, így gombát is sütöttem
hozzá. De képzeljétek azt, hogy vargánya az a gomba, vagy rókagomba,
vagy galambica, vagy erdőszéli vagy mezei csiperke, vagy bármely éppen
növő és kapható erdei finomság. Ma nem volt piac sajnos. Szóval az enyém karajból készült (de a csirke vagy pulykamell is jó hozzá szerintem), barnakalapú csiperke van rajta és fürjtojás. A karajt jól kiklopfoltam, mustárral bekentem, sóztam-borsoztam. Hirtelen vajon kisütöttem. (Lehet olajon vagy zsíron is.) A gombát szeleteltem, sóval-borssal, kakukkfűvel
hirtelen jól megsütöttem. Egyébként szerintem a gomba is olyan, mint a
padlizsán: igazán megpirítva az igazi, akkor jönnek elő a finom ízei. A
fürjtojásból pedig tükörtojást sütöttem. A héja nagyon vékony, a belső
hártya pedig nagyon masszív, ezért nehéz feltörni. Én egy kés éléhez
csapkodtam őket finoman, így sikerült.
Köretnek cukkinit grilleztem és újburgonyát sütöttem, paradicsomsalátát ettem hozzá.
Egyszerű és gyors étel. Burgonya nélkül paleontológusok is ehetik. :))
Ennyi lenne. A sorrend nem feltétlenül így volt, a húst sütöttem a
legvégén, minden mást előbb. Még egy ötletem volt hozzá, a gomba helyett
ezekkel a sült paradicsomkarikákkal is isteni lenne szerintem, ez amolyan nyári verzió a turbózott holsteinre.
4 megjegyzés:
Én mindig szerettem a Holsteint a vendéglőkben, finom volt az, ha jól készítették és nem sütötték cipőtalpra a húst, nos a tiéd nagyon klassz látványt nyújt, igen kívánatos, bár magamra még nincs kedvem semmit csinálni, de majd ha itt lesznek a gyerekek is, majd akkor... talán...
Nos, igen, a leglényegesebb mozzanat itt valóban a porhanyós hús, sajnos vendéglőkben hajlamosak valóban cipőtalpra sütni. Nagyon kevés idő kell neki pedig, a mustárkéreg meg jó ízt is ad hozzá, és védi is a túlszáradástól.
Megértem Anikó! És biztos vagyok benne, hogy majd idővel megjön a kedved megint a főzéshez is, akkor is, ha csak magad leszel. Örömforrás, nyugtató, számomra a főzés egyfajta "leföldelő" tevékenység, mert bele tudok merülni mindig, szívvel-szenvedéllyel, így visszahoz a jelenbe. Nem révedek el sem előre, sem vissza, visszahoz a testembe. Majd idővel te is újra visszatalálsz a tűzhelyedhez, tudom. :) Főleg, ha a lánykáidat fogod várni haza. :)
Ölellek :-)
♥ ♥ ♥ :)
Megjegyzés küldése