Nosztalgiakifli

Amióta az emberiség elsajátította a beszéd képességét, minden generáció elmondja, hogy "már nem úgy mennek a dolgok, mint régen".
 (Emma Hartley)



No igen... Van ami jó ha változik, és vannak dolgok, amik úgy jók, ahogy megszerettük őket.

Mióta nincs az az őrült meleg, újra folyamatosan én sütöm a kenyereinket, péksütijeinket. Kelt tésztákat nagyon szeretek csinálni, mégha az ezeréves, sütésre alkalmatlan tűzhelyem előtt kell is varázslótáncot járnom minden alkalommal, hogy el ne égjen, se sületlen se legyen, és a többi előre nem látható katasztrófa, ami csak bekövetkezhet ilyenkor, no az mind elhárítandó bármilyen mágiával, ami csak létezik.

Ez a kifli mostanában több helyről is megtalált, s amúgy is bojkottálom a Lipóti Pékség nosztalgiakiflijét, mióta megváltoztatták a receptjét és 50 Ft-ért (lehet hogy már 60-ért, nem tudom) felfújt, száraz kiflit vehetnék. Nem teszem, inkább megsütöm. Antukné Ildikónak hálás köszönetem a receptért. Én kissé növeltem a mennyiségeket, így 12 db szép, normál méretű kifli lett belőle.

Ez az eredeti recept, ebből 8 darab lesz:
350 g búzaliszt (BL55)
250 ml 2,8%-os tej
25 g élesztő (friss)
1 teáskanál só
1 kávéskanál kristálycukor
25 g vaj (olvasztott)
a kenéshez
1 evőkanál 2,8%-os tej

A növelt mennyiség 12 darabhoz:
45 dkg liszt (Bl55, nálam COOP liszt)
3 dl tej (bő 3 dl, nem szűken mért)
2 dkg friss élesztő
3 dkg olvasztott vaj
1 és 1/2 teáskanál só (csapottabb)
1 kávéskanál kristálycukor
a kenéshez
2 evőkanál tej

Az élesztőt a langyos cukros tejben felfuttatjuk, majd a sóval elkevert liszthez adjuk és szép sima tésztává dagasztjuk. Ekkor hozzáadjuk az éppcsak langyos olvasztott vajat is, és azt is beledolgozzuk, míg újra szép fényes lesz a tészta, és nem ragad a tálhoz. Letakarjuk és hagyjuk a duplájára kelni.
Majd 3 egyforma méretű darabba vágjuk és gombócoljuk. Letakarjuk, megint hagyjuk kicsit kelni. 
Begyújtjuk a sütőt 200 fokra. A tepsiket sütőpapírral kibéleljük.

A gombócokat egyesével kinyújtjuk, és 4 negyedre vágjuk, majd a cikkelyek azon részét, amik a középpont felé mutatnak, alaposan kinyújtjuk sodrófával, amennyire csak tudjuk. Így egy nagyon hosszított háromszöget kapunk, és kell is, mert csak így lesz sok hajtás a kiflin. Ildikó receptjénél vannak fázisfotók is.
Amikor kinyújtottunk egy cikkelyt, jó szorosan feltekerjük. (Én több tejet készítettem elő a kenéshez, ezért feltekerés előtt, de már nyújtás után a cikkelyeket is megkentem vékonyan, így könnyebben összeragad ahogy tekerjük, és később sem fog szétnyílni, ugyanakkor mikor már esszük, gyönyörűen legöngyölődik, vagyis a rétegek szépen elválnak. Ki lehet húzni a belsejét és csigabigában van benne a lágy tészta, ahogy egy valamirevaló, igazi kiflinél lennie kell.)

A kész péksütiket a tepsikre tettem, letakartam és még 10-15 percig hagytam állni őket. Sütőbe tétel előtt a tetejüket megkentem a tejjel. Aztán az előmelegített sütőben 20 perc alatt pirosra sültek.
Nagyon finom, igazi békebeli vajas kifli. Igaz, a recept kelesztés nélküli, de azért én mindenütt ráhagytam időket mert kevesebb élesztővel csináltam, mint amennyit megadott az eredeti recept és nagyon finom könnyű, lyukacsos, pihepuha darabok lettek.
Ha nem fogy el mind, a szikkadt darabokból el lehet készíteni ezt az isteni, addiktív töltött kiflit


És találtam még egy jó receptet, legközelebb ezt is kipróbálom: békebeli tejes kifli. A tejmennyiséget keveslem a receptnél, szerintem minimum 3,5 dl kell ennyi liszthez, no de. Ez zsírral készül, és a hajtogatás más módszerrel történik: darabonként van adagolva a tészta, és jó hosszúkásra van aztán kinyújtva. Ez is egy szuper módszer, talán még jobb, mint amit leírtam fentebb.

Megjegyzések

Anikó üzenete…
Ennek a kiflinek van belseje, amit vajjal meg lehet kenni, vittem is a receptet.
Van egy békebeli vajaskifli receptem Fűszeres Esztertől, ez elég nagy mennyiség, de le lehet fagyasztani belőle későbbre:
60 dkg finomliszt, 10 dkg süteményliszt, 1 tasak élesztőpor/2,5 dkg friss élesztő/, 4 dl tej, 1 dl habtejszín,1 tk. cukor, 2 tk. só,és a végén 5 dkg olvasztott vaj.
A kelesztés után 4 gombócba venni és innentől a többi ugyanaz, mint a tiéd.
duende üzenete…
Igen, láttam. Szerintem ő is A. Anikótól kölcsönözte a receptet, ugyanis ugyanaz a recept (kelesztés nélküli kifli), csak némi tejszínt is tett bele, ami egyébként fölösleges. (Nagy gasztrobloggereink szeretik nem megjelölni a forrásaikat. Még soha nem láttam, hogy hivatkoztak volna bárkire is.)
Szóval azonos a recept, csak F. Eszter nem írta le a tekerést sem, ami nélkül ha nekiállsz, soha nem lesznek ilyen szépen hajtogatott kiflijeid.

Egyébként éppen úgy ettem: vajjal megkenve. :) Nem is kell rá más, annyira finom.
Anikó üzenete…
Igaz, én sem láttam náluk még soha hivatkozásokat, utalásokat másra. A facebook oldalamra kitettem a kiflidet ma, hogy jó sokan lássák és jöjjenek hozzád nézelődni :-)
duende üzenete…
Ugye? :) Leesne a billntyűzetükről az entergomb, ha megtennék... :))

Köszi Anikó, nagyon rendes vagy! :)
Névtelen üzenete…
Szia Duende!Jó kis békebeli kiflik.:) Egy csücskét küldjél!:) Lipótit pedig vegyen az, aki akar.:) Nálam is beindult a pékség, bár én nyáron is begyújtottam időnként a sütőt. Én is imádom a kelt tésztát készíteni...is:) Képzem magam tovább, a törököktől csodás dolgokat lehet tanulni:) Ha érdekel, majd én is mutatok néhány képet. No nem a blogomon, hanem a telefonomon.:) Hamarosan jelentkezem.j.
duende üzenete…
Szia Judit! :) Jó ropogós a csücske, fini! :))
Na, bármilyen török ételre vevő vagyok. Naná hogy érdekel! :)
Szuper! Várom! :)
Névtelen üzenete…
Rokonlélek!:) he-he-he:))))