Mikor egy kocsmai asztalnál azt mertem mondani, én bizony teszek a lecsóba fokhagymát, a közismert konyhahős, B. szemrehányóan villantotta rám ördögi tekintetét. Azután egy másik barátommal, P-vel keveredtem heves vitába, álltunk hajnalban a sötét utcán, és órákig ordítoztunk lecsóügyben.
Lassacskán rá kellett döbbennem, talán nincs a jelen magyar gasztrozófiának szimbolikusabb és sorsdöntőbb kérdése a lecsónál.
(Cserna-Szabó András: Lecsó)
Lecsó. Ahány ház, annyi szokás. Most leírom, én hogyan tanultam anyutól.
Először is, nálunk a lecsó hús nélküli. A legjobban a natúr lecsót szeretjük, vagyis nincs benne kolbász, virsli, szalonna. Ha ilyet ennénk, akkor külön szoktam hozzá sütni ezekből.
Végy egy nagy, széles lábast. A lecsónak hely kell. Pucolj meg 2 nagy fej hagymát, a lábos aljára önts legalább 6-8 evőkanál olajat. A lecsó nem jó, ha nincs benne elég zsiradék. Mert vizes lesz, nem lesz tunkolható, isteni szaftja.
A hagymát én kézből félkaréjokra vágom, egyből a lábosba. Mindent kézből vágok bele egyébként, lecsónál nálam nincs használatban vágódeszka. Ha kissé megpárolódott a vöröshagyma, két cikk fokhagymát is dobj hozzá szeletelve. Kissé futtasd át a forró zsiradékon, aztán adj hozzá egy teáskanál (csapott) pirospaprikát is. Egyből vágj rá 6-7 paradicsomot. Sózd is kissé. Rotyogtasd, hadd eresszen levet a paradicsom. Ő lesz a lecsó sűrű, finom szaftja. Ha már félig megrottyant a paradicsom, mehet rá a 9-10 darab paprika. Én ezt is kézből, és nem karikákra, hanem nagyobb darabokra vágom, és nem TV paprikából, hanem színes, csípős paprikát veszek lecsóhoz mindig.
Sózd újra, és nagy lángon rotyogtasd fel, míg minden átmelegedik, aztán tedd közepes lángra és tégy rá fedőt. Olyan 10-15 percig főzd így, és ha úgy ítéled, hogy a paprikák megpuhultak, de még egyben vannak, késznek nyilváníthatod a lecsót.
Tudom, hogy a legtöbben először a paprikát teszik bele. De én nem szeretem, ha ehetetlenül puhára fő a lecsóban, anyutól is így tanultam, és világbajnok volt a lecsója. Kettő: a paradicsom az, ami a sűrű szaftot adja, tehát először neki kell szétfőnie, a paprikának viszont egyben kell maradnia. Vizet nem teszük a lecsóhoz, ha kellő mennyiségű a paradicsom, fölösleges.
Innen aztán lehet mellé enni kenyeret, krumplit, rizst, tarhonyát, nokedlit. Lehet rá tojást ütni.
Ez a mennyiség olyan 4 főre elegendő.
A lecsó, ahogyan én főzöm. Mi casa, mi lecso.
És a lecsó Gundel Károly szerint:
1,4 kg zöldpaprika
60 dkg friss paradicsom
15 dkg vöröshagyma
8 dkg zsír
5 dkg füstölt szalonna
5 gramm fűszerpaprika
só
A húsos zöldpaprika magházát eltávolítjuk, hosszúkás cikkekre vágjuk. A paradicsomot néhány másodpercre forró vízbe mártjuk, héját lehúzzuk, és negyedekre (a nagyobbakat cikkekre) daraboljuk.
A hagymákat hosszában ketté, majd a rostokra keresztben, félkör alakú szeletekre vágjuk.
Elég nagy lábast vegyünk, hogy az anyag kellően szétterülhessen benne!
Zsírban a bőr nélküli, apró kockákra vágott szalonnát üvegesre, majd a hozzáadott hagymát világosbarnára pirítjuk. Ezután gyorsan elkeverjük benne a fűszerpaprikát, és azonnal hozzátesszük a zöldpaprikát és a paradicsomot. Megsózzuk, majd előbb fedő nélkül gyors tűzön, később - ha levének egy része már elfőtt - fedő alatt, mérsékelt tűzön puhára pároljuk. (Gundel Károly: Kis magyar szakácskönyv)
