Vendégpost: Húsvétra való csodás kalács (Gida Mester Kalácsa)

 .

A hétvégén szombaton buli volt nálunk. Arab estet tartottunk. Volt jó kis ezeregyéjszaka hangulat. Arab mjúzik, vizipipa, sőt, rendelésre még hastáncosnő is jött - a hugom személyében. :)) Fantasztikusan hastáncol, nagyszerű műsort adott az est folyamán. :)
Készítettem pitakenyeret, belevaló falafelt, a nem böjtölőknek sárgaborsós húsgombócokat, volt egy kondér friss vékonyra vágott zöldség: cékla, káposzta, feketeretek, lilahagyma, csírák. Készítettem fokhagymás-citromos-olívaolajos joghurtot öntetnek. És volt szirupos arab süti rózsavízzel, a gyerekeknek rózsavízes-narancsos limonádé.

Nálunk a családban két pasi is remekül süt. Az egyik a színész sógorom (ő fantasztikusan főz is), a másik sógorom viszont nagy sütögető. Olyan fonott kalácsot hozott, hogy majd' elszállt. Gyönyörű, pillekönnyű, fantasztikus. Én meg sem közelítem, sosem sikerült ilyen könnyű, csodás kalácsot sütnöm. Azért is írom e bejegyzést, mert hamarosan itt a húsvét. És kéne a recept. És ahogy sógoromat ismerem, talán húsvétig majdcsak elmondja nekem a receptet is. :) Emlékeztető. Magamnak. Hogy minden nap zaklassam a titokért telefonon. Ímélben. Szkájpon...Agykontrolos éjszakai üzenetküldéssel. Postagalambbal?! :)

Sokáig ropogós grissini

.

Látod ott azt a búzatáblát? Én nem eszem kenyeret. Nincs a búzára semmi szükségem. Nekem egy búzatábláról nem jut eszembe semmi. Tudod, milyen szomorú ez? De neked olyan szép aranyhajad van. Ha megszelídítesz, milyen nagyszerű lenne! Akkor az aranyos búzáról rád gondolhatnék. És hogy szeretném a búzában a szél susogását...

(A. de Saint-Exupéry: A kis herceg)

Ezzel a bejegyzéssel egy kedves olvasóm kérdésének teszek eleget. Írta hogy nagyon szeretik a grissinit, szokott is sütni. Csak az a baj vele, hogy nem lehet eltartani. Másnapra bepuhul. Olyan receptet keresett, ami akár dobozban is eltartható sokáig. A grissini házi kenyértésztából készül alapvetően. Így ha itthon sütjük, frissen nagyon finom. Kívül ropogós, belül puha.
Csak épp nem tartható el. Mert ha meg megszárad, nagyon keménnyé válik.
Írtam levélben, hogy keresztezni kéne a kenyértésztát és a kekszet. És kutakodtam a neten is ez ügyben. Max konyhájában találtam egy ropogós rágcsát, amit én is elképzeltem magamban.
Ez a grissini a boltban kaphatóhoz hasonlít, mert egyszerűen csak ropogós. Tehát belül sem puha. Viszont nem fogbeletörős, hanem tényleg fincsin roppanós. Igaz, én tettem bele egy kevés sütőport is, biztos ami ziher... Most így elsőre egy teljesen álllánatúre változatot sütöttem.
És jó hogy a fotózáshoz ennyi maradt belőle. Mer' valahogy elkopott a tepsiből a többi. :)
 







Hozzávalók 1 nagytepsinyihez (16 hosszú szálhoz):

16 dkg liszt,
2 evőkanál olívaolaj,
1/2 mokkáskanál só,
8 dkg víz (8 ml),
1 mokkáskanál sütőpor.



A sót és sütőport elkevertem a liszttel, aztán a vizet hozzáadva tésztává gyúrtam. Deszkán még szép simára gyúrtam, aztán kinyújtottam és pizzavágóval hosszú, vékony csíkokra vágtam. Megsodorgattam, kissé lisztezett tepsibe tettem, aztán az előmelegített sütőben körülbelül 180-200 fokon megsütöttem. Inkább száradjon, mint süljön, tehát nem kell neki a nagyon magas hőfok.

A tészta készen van nem egész 5 perc alatt és már lehet is sütni. Délelőtt készítettem és még mindig nagyon ropogós.
Készíthetünk ebből a tésztából sós perecet is. Percre formázzuk a jó vékonyra kisodort tésztarudakat, majd vízzel vagy tejjel kissé higított tojással lekenjük. Folyékony sós masszát csepegtetünk rá vagy nagyszemű tengeri sóval meghintjük.
Sós massza: 1 evőkanál liszt, 1 teáskanál só és annyi víz, hogy folyós, de sűrűbb anyag legyen belőle.

Zöld kenyér

Legkorábbi emlékeim a földhöz és a mezei munkához kötődnek. A vidéki tájban a szegénység sugallatát láttam, és én minden másnál jobban szeretem a szegénységet, - nem a szennyes és éhező nyomort, hanem az áldott szegénységet, mely szerény és egyszerű, akár a fekete kenyér.

(Federico García Lorca)

Ugyan nem fekete a kenyér, hanem zöld, de ízében és hangulatában Lorcáét idézi. Ma két egyszerű receptet hoztam. Tegnap nagyon puritán, amolyan igazi télies vacsoránk volt - ám puritánsága csak egyszerűségében mutatkozott meg. Mert a föld varázslatos adományait ettük. A hagymasaláta ilyen influenzás időkben különösen áldás.
Tökmaglisztes, tökmagos kenyér hagymasalátával. Némi szalonnával. És finom borral.

A kenyér a dagasztás nélküli kenyér módján készült. Érdekessége a tökmagliszt, amit itt nálunk szintén lehet több árusnál is kapni a piacon. Kenyerekbe és pogácsába szokták belekeverni. Én is tegnap kóstoltam először és nagyon finom. Máskor is fogok ilyen zöld kenyeret sütni. Mert a nyers tésztának tényleg extra zöld színe volt tőle. :)

Hozzávalók:
3 csésze* BL80-as kenyérliszt,
3 csapottabb evőkanál tökmagliszt,
3 csapottabb evőkanál tönkölykorpa,
2 félmaréknyi tökmag,
1/2 teáskanál köménymag,
1/2 teáskanál koriandermag,
1,5 csésze langyos víz,
1 mokkáskanál szárított élesztő,
1 teáskanál méz.

(1 csésze = 2,5 dl)

A kenyeret összeállítjuk a dagasztás nélküli kenyér alapján és úgy is sütjük. (A mézet és az élesztőt a langyos vízhez keverjük.)

Tökmagos pogácsának ugyan ezt a tésztát bekeverhetjük: akkor a vizet helyettesítsük tejföl-kefír vagy tejföl-joghurt keverékével és adjunk a tésztához 2 evőkanál zsír is (vagy 10 dkg vajat vagy 2 evőkanál tökmagolajat + 2 evőkanál napraforgóolajat.)

Pitakenyér

.

Hiába, minden lehetséges itt, csak
Nem lenni nem lehet. Voltam, vagyok
Öröktől fogva, és leszek, parányi
Porszem, de egykoru magával az
Örök idővel, a csodálatos,
Megfoghatatlan véghetetlenséggel.
Hurcol, ragad magával egyre, lobogó
Sörénnyel, mint az elragadt fiut
Eszeveszett vad paripa, szünetlen
Világok és idők tünedező
Rengetegének tüskén-bokrain...

                                                                 (Vajda János, versrészlet)

Tegnap elfelejtettem bekeverni kenyértésztát. Ilyenkor valami gyors ötlet kell. Pizza. Valamilyen laposkenyér: csapati, roti, tortilla, stb. Pitakenyér. Ez volt a vacsoránk, mindenféle jóval megtöltve.
A tésztája nem más, mint egy egyszerű kenyértészta. Amitől tölthető "zsebbé" változik, az a hirtelen, magas hőmérséklet. Tehát a pitát jól előmelegített, forró sütőben kell sütni, akkor szépen felfúvódik.

Hozzávalók 6 pitához:
40 dkg liszt,
1/2 csomag szárított élesztő vagy 2,5 dkg friss élesztő,
1 csapott teáskanál só,
1 csapott teáskanál kristálycukor,
3 dl kézmeleg, langyos víz,
2 evőkanál olívaolaj.

Az élesztőt és a cukrot jól elkevertem a langyos vízben. Aztán a lisztet tálba szitáltam, elkevertema  sóval. Beleöntöttem az élesztős-cukros vizet és az olívaolajat, majd összedolgoztam a tésztát. Addig dagasztottam, míg szép sima, fényes, egyállagú lett, és elvált a kezemtől és a táltól is. Ekkor tiszta nylonzacsival letakartam és hagytam duplájára kelni. Ez körülbelül 1 óra. Majd elővettem a gyúródeszát, liszteztem és a tésztát hat darabba vágtam. Minden darabot átgyúrtam gombóccá. Aztán sodrófával kinyújtottam szép kerekre. Olyan fél-egy centi vastagra. Letakartam a darabokat, majd begyújtottam a sütőt teljes lángra. Olyan 25-30 perc múlva elkezdtem sütni. Kettesével, a rácson. Vigyázzunk, mert hamar sül, figyeljünk oda rá. Ha nem rácson sütjük, akkor viszont tegyük a nagytepsit is be a sütőbe melegedni. Mindenképpen forrónak kell lennie.

A töltelék lehet fűszerezett húscsíkok, vagy kolbászkák, vagy falafel, sült gomba, maradék sülthús, kebab. Nyáron jól megpakolhatjuk friss salátával: paradicsomszeletekkel, paprikával, fejes salátával, uborkával, hagymával. Tegnap a maradék ruccola került bele meg lilahagyma, sült marhahússzeletkék, sült tofu, szalonna, sonka - mert mindenből csak egy kevés volt, így le is nulláztam a hűtőszekrényt.
Öntetnek sűrű joghurtot kevertem ki egy kevés fokhagymával, sok snidlinggel, kevés sóval és kevés citromlével, pici olívaolajjal. Ilyenkor télen ketchupot is tehetünk bele, vagy mustárt is. Vagy mindkettőt. Mindhármat.

A muzsikát anyumnak küldöm, fel, az Égbe. Ma lenne 71 éves. Szerette a Vaya con Diost. Velem együtt. :)

.

Sós amerikai palacsinta

.

Az igazságot nem lehet hinni... Azt tudni kell, vagy hagyni.

                                                                                                                                                                             (Rejtő Jenő)

A tegnapi vacsim. Még jó hogy maradt belőle mára, mert a tegnap esti lápmafényes fotók kritikán aluliak lettek... Szóval, ez egy nemzetközi palacsinta. Megint vettem egy nagy zacsi ruccolát, ahhoz kreáltam. Először a polenta, vagyis kukoricakása jutott eszembe. De azt annyirán nem szeressem. Néha, tejjel. Meg már napok óta motoszkált bennem, hogy régen sütöttem amerikai palacsintát, mert kedves uram a hagyományosat szereti és mindig az kerül sorra. Pedig én az amcsi változatot jobban kedvelem. Szóval így lett nemzetközi a palacsinta. Hogy Rejtőt plagizáljam: az asztalnál három nemzetiség képviseltette magát: az olasz polenta és ruccola, az amerikai palacsinta, no meg egy magyar háziasszony.

A palacsinta kukoricalisztből készült. Remekül illett a kis édessége a ruccola csípős-kesernyés ízéhez. Könnyű, finom vacsoraétel ez. Egyébként nagyon hasonló a McDonald's-os zsömléhez. Ha kissé sűrűbbre hagyjuk a tésztáját és búzalisztből készítjük és kihagyjuk belőle a tojást és kevesebb vajat teszünk hozzá, és sütünk hozzá hamburgerpogácsát, olyasmi stílusú hamburgert fogunk végeredményként kapni, mint a mekiben. Csak itt 2 palacsinta alkot egy "zsömlét". Csak ez frissebb és egészségesebb lesz. És az egész művelet készen van kerek 15 perc alatt. Sütéssel együtt. :)

Hozzávalók 10 tenyérnyi palacsintához:

10 dkg kukoricaliszt,
2 dkg kukorica finomdara,
1 evőkanál olvasztott vaj,
1 evőkanál olívaolaj,
csipet só,
1 teáskanál sütőpor,
1 kicsi tojás,
2-3 dkg füstölt húsos szalonna,
5 dkg olvadós sajt: mozzarella, parmezán, stb...,
és körülbelül 2 dl tej.

A liszteket, sót, sütőport egy kis tálba tettem, beleütöttem a tojást, hozzáadtam a langyos olvadt vajat és olívaolajat, majd apránként hozzáadva a tejet kikevertem palacsintatésztának. Nem kell sűrűnek lenni, az állaga a normál palacsintatésztára hajazzon. Aztán belekevertem az apróra kockázott szalonnát és sajtot is. Teflonserpenyőben kis palacsintákat sütöttem belőle. Nem kell alá zsiradék sem, mert a tésztában benne van.
Ugyanígy készítsük, ha hambizsömlének szánjuk, csak sajt, szalonna nélkül, sima fehérlisztből. Keverhetünk bele teljes kiőrlésű lisztet is egy keveset.
Így sósan fűszerezhetjük bármivel, keverhetünk a tésztájába bármit. Köretként is kitűnő, sörkorcsolyának, borkorcsolyának, gyors reggelinek vagy vacsorának is tökéletes. Készíthetjük egészen minire is, húsfalatkákkal, húsgombóccal, sajtokkal, sonkával remek előétel vagy étvágyfalatka partykra. Édességként mézzel, szörppel, kompóttal, csoki vagy karamellöntettel, tejszínhabbal isteni.

A tüskeszentpéteri liszt

.

Limara nevét szerintem minden gasztroblogokat olvasgató ismeri. Fantasztikus kenyereket és péksüteményeket varázsol mindig közös asztalunkra. Nála olvastam egyszer a tótkomlósi lisztről. Arról, hogy milyen fontos alapanyaga a jó kenyérnek a jó liszt. Okéoké.... Persze. És lapoztam tovább.

Most jöttem rá arra, ez tényleg mennyire fontos! Karácsony előtt ugyanis az utolsó nagybevársárláskor valamelyik multiban jártunk halat keresve. Ott jöttem rá, hogy elfelejtettem lisztet venni. Vettünk 2 kilót tartaléknak. Sosem szoktam semmit a különlegességeken kívül multinál venni. No mindegy, kényszerhelyzet volt. Múlt héten került felhasználásra az a liszt. Hát kérem. Egy katasztrófa volt. Ami kialakult belőle, az nem nevezhető tésztának, pusztán csiríznek. De tényleg. Ragacsos, sűrű, rossz ízű massza lett belőle. Na itt jöttem rá, mennyire fontos a jó liszt.
Hozzá vagyok szokva a tüskeszentpéteri minőséghez. Mondhatnám el vagyok kényeztetve. Mindig az ő lisztjüket veszem, mert kiváló. A vele készült kelt tészták, kenyerek, péksütemények fantasztikusak. Én meg azt hittem, ez a normále - hogy minden liszt ilyen. Hát nem. Nagyon nem. Szóval. Ha jót akarunk sütni, keressük meg hozzá a jó lisztet, mert különben bármilyen ügyesek és gyakorlottak vagyunk, az eredmény nem fogja mindezt igazolni.
A tüskeszentpéteri malom ráadásul zalai. Duplán jó! :)

"A Zala folyó mindkét partján a XVII. században több mint 50 kisebb-nagyobb vízimalom szolgálta a környezetében élőket, köztük a tüskeszentpéteri. A háborúk alatt, mint az utánpótlás fontos elemét védelmezték. A XIX. század végén a malomipar fejlődésével kiemelkedett a többi közül. Az 1920-as évektől a bérlők segítségével technikailag is megújult, megalapozva az üzem hírnevét. Az államosítás után a Zala megyei Gabonaipar része lett." Folytatás ITT.

Bagel

.

Próbáld ki: egy héten át ne ítélkezz senki és semmi felett! Amikor legközelebb találkozol valakivel, aki sokat beszél, költekezik, folyton panaszkodik vagy nem dolgozik, akkor mondd halkan magadnak: “Teret engedek neked arra, hogy úgy tapasztald meg az életet, ahogy te választod. Nem tartozik rám, hogy ítéletet hozzak feletted.” Így sokkal derűsebb lesz az életed. 

(Andrew Matthews)

Régebben már sütöttem ezt a különleges tésztafélét. Csak akkor még nem írtam blogot... Anno Fűszeres Eszter oldalán találtam rá. Mostanában megint bennem volt hogy megenném. Bevallom, ma nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna. Kicsit lágyra hagytam a tésztáját, több vizet sikerült hozzáadnom mint kellett volna. Illetve nem hengerekre , s aztán kerekre formáztam, csak lyukat fúrtam bele - talán ezért is laposabb lett. Igaza van Fűszeres Eszternek, sodorni kell, úgy szebb lesz. No majd legközelebb. Így is nagyon finom volt. Sőt. A vacsim is ez lesz - ma szénhidrát nap van a diétában azért is sütöttem.

 

Állítólag a bagel 1683-ban született meg Bécsben, ahol is az egyik pék köszönetképpen találta ki és sütötte meg a lengyel királynak, amiért az megvédte családját a török betolakodóktól. A király kedvenc időtöltése a lovaglás volt, a  sütemény pedig a kengyelt formázza.
A bagel állítólag Lengyelországban lett igazán népszerű, ahonnan Oroszországba is kivándorolt bubliki néven. Spárgára fűzve árulták, s alakja miatt szerencsehozó varázserővel ruházták fel - minthogy a kör, a kerek forma szinte minden kultúrában az oltalom, az isteni erő jelképe. Egyre népszerűbb lett, így aztán kelet-európai zsidó kivándorlók eljuttatták az Egyesült Államokba is, ahol népszerűsége még megsokszorozódott, és ahonnan elindult igazán világhódító útjára. A századelőn - 1910 és 15 között - már 300 pék élt bagelsütésből New Yorkban. Akkoriban a bagelt nagy tálcákról, botra fűzve árusították. Az ipari bagelsütő gépet aztán a hatvanas években találták fel. Egyszerre dagasztotta, előfőzte és sütötte is a bagelt. New Yorkban ma is nagy kultusza van a bagelnek. Igazi reggeli péksütemény, szendvicsek kiváló alapja. A bagel azért is fantasztikus sütemény, mert készülhet szinte bármilyen ízesítéssel. Megszórhatjuk magfélékkel.
Tehetünk rá pirított hagymát, bele szalonnát, fűszereket, stb...

Készülhet édesen is, mert megszórhatjuk barnacukorral, fahéjas cukorral, diós cukorral, kókuszos cukorral, stb..., stb... Korlátlanok a lehetőségek.
Én most egy amerikai receptet vettem alapul. A recept nagyon jó - de valóban, sodorni kellett volna tésztát és úgy formázni. No de így laposkásan meg tényleg kiváló szendvicshez! :)
A recept és a videó szerint ebből a mennyiségből 6 bagel jön ki. Hát nem tudom. Nekem 9 nagyon nagy darab lett. Nyugodtan vághattam volna a tésztát akár 12 darabra is.

Hozzávalók 9-12 darabhoz: 

A tésztához:

50 dkg liszt,
265 ml langyos víz (én majdnem egész 4 dl-t adtam hozzá),
1,2 gr szárított élesztő (1 teáskanálnyi),
1,2 gr só (1 púposabb teáskanálnyi),
1 evőkanál méz,
2 dkg szobahőmérsékletű vaj.
A főzővízhez:
15 dkg cukor,
2 liter víz.
A tetejére: bármilyen magféle vagy cukor.


A sót elkevertem egy nagy tálban a liszttel és elmorzsoltam benne a vajat is. A langyos vízben elkevertem az élesztőt és a mézet, és hozzáadtam a szárazanyagokhoz. Kidagasztottam - nem könnyű, mert elég tömör tésztának kell lennie -, majd tiszta nylonzacsival letakarva 1 órát kelesztettem. Aztán lisztezett deszkán daraboltam és gombócoltam, majd lyukat fúrtam a közepükbe. Kissé szét is húzogattam őket, mert amikor fő, megdagad kissé. Letakarva ismét kelesztettem 40 percig.

Két nagy gáztepsire sütőpapírt tettem. A sütőt előmelegítettem 180 fokra.Aztán a cukrot megkaramellizáltam egy nagyobb lábasban, majd felöntöttem vízzel. Óvatosak legyünk, álljunk hátrébb mikor beleborítjuk a vizet, mert nagyon felcsap a forró gőz. Mikor lenyugszik már kevergethetjük, amíg a karamell felolvad benne. Forraljuk fel, majd a bageleket egyesével főzzük elő. Egyből tegyük a sütőpapíros tepsire és szórjuk meg tetszés szerint valamilyen maggal. Ha megtelt a tepsi, mehet is a sütőbe. Olyan 15-20 percig sütöttem.

Ez a karamelles, mély bronzarany színű víz csodálatos színt ad a süteménynek.

És ez a videó, ami alapján készítettem:

North American:

How To Make Homemade Bagels

Kenyérleves csicseriborsóval, karfiollal

A művészet lemossa a lélekről a mindennapok porát.

                                                                                                                                                         (Pablo Picasso)

Legtöbbször úgy főzök - főleg hétköznapokon - hogy igyekszem elhasználni azt, ami itthon van. Múlt héten szombaton sütöttem egy diós, kissé fűszeres rozscipót. A hétvégi nagy szülinapozásból pedig volt bőven maradék. A kenyér így nemigen fogyott. Viszont az általam nagyon kedvelt kenyérlevesekhez épp jóféle, szikkadt házikenyérre van szükség. Az alap már megvolt, és némi spájz és hűtőszekrény mustra után villámgyorsan el is készült ez a finom, ugyanakkor könnyű, mégis tartalmas és laktató leves.

A kenyérlevesek egyébként gyakorlatilag minden nép és égtáj konyhájában megtalálhatók. Az első levesek egyike volt, sokszor csak sós vizet vagy tejet öntöttek a megszáradt kenyérre. A gaspachot is ez a takarékos, kreatív hozzáállás szülte s indította el világhódító útjára, de a német, magyar, olasz konyha is bővelkedik kenyérlevesekben.  

Hozzávalók 4 főre:

1 közepes fej karfiol (80-90 dkg),
1 üveg csicseriborsókonzerv vagy 25 dkg száraz csicseri,
1 nagy csokor petrezselyemzöld (vagy korianderzöld),
1 szép nagy fej vöröshagyma,
4 gerezd fokhagyma,
3-4 szelet szikkadt házikenyér,
1 nagyobbacska burgonya vagy alaplé vagy 1 zöldségleveskocka,
10 dkg vaj,
só,
1/2 mokkáskanál koriandermag,
1/2 mokkáskanál római köménymag,
1 evőkanál olívaolaj.

Körülbelül 2 dkg vajon kevés sóval, a koriandermaggal és a római köménnyel megdinszteltem a kockákra vágott vöröshagymát és a vékony szeletekre vágott fokhagymát. A karfiolrózsákat kisebb darabokra vágva hozzáadtam a felaprított petrezselyem zöldjével együtt, aztán felöntöttem vízzel. A burgonyát jó apróra kockázva tettem bele. Akinek van korianderzöldje, készítheti azzal is. És ha van otthon zöldségerőleves, felönthetjük azzal is, vagy vízzel és akkor tegyünk bele egy zöldségleves kockát. De a burgonya tökéletes sűrítő és ízesítő is egyben.
Hagytam forrni a levest, közben egy serpenyőben a falatkákra tépkedett kenyeret kevés olívaolajon megpirítottam. A pirult darabokat egy kis kosárba kiszedtem, a serpenyőt kitöröltem egy konyhai törlőkendővel és a maradék 8 dkg vajat kis lángon barnulásig karamellizáltam. Először habja lesz, majd elkezd barnássá válni, és valami nagyon finom karamelles-diós illatot árasztani. Ekkor jó, ne pirítsuk tovább, mert megéghet.
A levesben mikor elkészült, villával kissé összetörtem a karfioldarabokat - nem volt kedvem még a botmixert sem elővenni. De pürésíthetjük rusztikusra vagy aki jobban kedveli a simább, krémesebb leveseket, egészen krémesre. Végül hozzáadtam a csicseriborsót és még egyszer összeforraltam. A legvégén a barna, karamellizált vajat is hozzákevertem. Ha túl sűrű lenne a levesünk, a konzerv levét is hozzáönthetjük vagy ha főztük a csicserit, akkor a főzővizéből lehet hozzáadni.
(A száraz csicserit áztassuk be minimum 24 órára, majd enyhén sós, bő vízben főzzük puhára.)
Ha a leves garantáltan elfogy, akkor keverjük bele a pirított kenyérdarabokat is a végén és hagyjuk 2-3 percig állni. Ha úgy sejtjük, hogy nem fog mind elfogyni, akkor a tányérak aljára tegyünk pirított kenyérdarabokat és arra merjük rá a forró levest.
Igazán mennyei lakoma volt.

Kenyérkalács vagy kalácskenyér?

A természet törvényei a művészet törvényei is: a spontán kreativitás véletlenszerű játékai. Még a természetben fellelhető szépségek leglátványosabb apró részletei is minden indoklás nélkül tárulnak elénk: mi célt szolgálnak a csodálatos minták a pillangó szárnyain vagy a páva tollazatán?

(Friedensreich Hundertwasser)

Festettem nektek kenyeret. Meg piros esernyős nénit. :) Ma egész nap szakadt az eső... Megint.




No de lássuk a receptet. Ez a nagy kalácskenyér vagy kenyérkalács készült a zsírban sütött máj mellé. A piacon lehet kapni nálunk az egyik pékségnél ilyen óriásperecet. A tésztája a kenyértésztára hasonlít, de van egy kis kalácsos beütése. Irtó finom. És ma nem volt kedvem lemenni ebben a lucskos-szakadóesős időben. Egyébként is, mióta ráleltem a dagasztás nélküli kenyér receptjére, nemigen veszek bolti kenyeret. És ilyenkor milyen jó is a sütőt begyújtani - finom meleget csinál az egész konyhában.

Hozzávalók:

3 bögre* fehér kenyérliszt,
1 bögre langyos víz,
1/2 bögre tej,
2 csapott teáskanál porélesztő,
1,5 teáskanál só,
1/2 evőkanál méz,
3 dkg vaj + a kenéshez valamennyi,
1/2 tojás.

* 1 bögre = 2,5 dl

Összekevertem a dagasztás nélküli kenyér tésztáját. A langyos tejes vízben elkevertem a mézet. A lisztet elkevertem a sóval és a porélesztővel és kis mélyedést csináltam a közepébe. Ide öntöttem a megolvasztott vajat. Ehhez öntöttem a mézes tejes vízkeveréket és kanállal összekevertem tészta állagúvá. Letakarva hagytam kelni másfél órát. Aztán a gyúródeszkát alaposan beliszteztem és a tésztát kétfelé vágtam. Mindkettőt alaposan átgyúrtam, míg szép sima lett a tészta. Aztán mindkét gombócot sodrófával kinyújtottam jó hosszú téglalappá. Olyan 20 cm-szer 70 cm-esre. A hosszabbik oldalánál összegöngyöltem mindkét téglalapot, így két hosszú hengert kaptam. A hengereket kissé megkentem olvasztott vajjal és egymáson áttekertem. A tepsit jól kiliszteztem és áttettem rá a csavarást, végül a két végét összenyomkodtam úgy, hogy koszorút formázzon a kenyér vagy kalács vagy kalácskenyér. Minek nevezzelek?



Letakartam tiszta nylonzacsival és hagytam kelni. Fél órát. Közben a sütőt is begyújtottam. Mikor megkelt, fél tojást jól fölvertem, tettem hozzá ugyanannyi vizet, és ezzel a vizes tojással kentem le a tetejét. Háromnegyedes lángon sütöttem 30 percig.

Nagyon finom, olyan mint egy sós kalács. Puha, könnyű a belseje. Remek volt a májhoz.

Tökmagos-fűszeres rozsos kenyér

A szerelembe - mondják - belehal, aki él.
De úgy kell a boldogság, mint egy falat kenyér.

(József Attila)

Ez a kenyér is a dagasztás nélküli kenyér módszerével készült. És persze kipróbáltam a remek új öntöttvas sütőedényemet. Kenyérformának is tökéletesen bevált, amint a képen látszik is.
Ez a rozsos kenyér az egyik kedvencem. Nagyon jó íze van, ezért is kerül fel a blogra. Rozsos, ugyanakkor könnyű, nem ragacsos. Finom.

Hozzávalók:
2 csésze* fehér kenyérliszt,
2 csésze* teljes kiőrlésű rozsliszt,
kb. 2 csapott teáskanál só,
2 csapott teáskanál szárított élesztő,
1 evőkanál méz,
3 evőkanál tökmag,
2 evőkanál lenmag,
1/2 csapott mokkáskanál egész köménymag,
1/2 mokkáskanál koriandermag,
4-5 szem édesköménymag,
2 csésze* kézmeleg víz.

* (1 csésze = 2,5 dl)
Egy nagy tálba tettem liszteket, a sót, élesztőt, a tökmagot, lenmagot és a mozsárban teljesen porított fűszereket és az egészet alaposan összekevertem. (Én úgy szoktam ellenőrizni hogy menynire sós lesz a kenyér, hogy megkóstolom a száraz, sóval elkevert lisztet. Tökéletesen lehet érezni. Ha sótlan lenne, lehet még pótolni.) A mézet feloldottam a langyos vízben és hozzákevertem a liszthez. A lényeg az, hogy ne legyen folyós a tészta, hanem csak anyni víz kell hozzá, hogy éppen pont összeállítsa a lisztet tésztává.
Tiszta nylonzacskóval letakartam és hagytam kelni 3 órát. Hamar kel, mert a langyos víz és a méz meggyorsítja a folyamatot.




Amikor megkelt minimum duplájára, lisztezett munkalapon kicsit áthajtogattam és letakartam, hagytam még 1/2 órát kelni. Közben a sütőt begyújtottam és a sütőtálat is betettem. Fél óra elteltével kivettem a forró tálat, beliszteztem alaposan, aztán az újra átformázott kenyértésztát beletettem. Azonnal menta forró sütőbe. Tíz percig teljes nagy lángon sütöttem, aztán kissé mérsékeltem a hőfokot. Körülbelül 45-50 perc sülés kell neki.

Gluténmentes sütemény és kenyér

Minden, amit ember embernek adhat, eltörpül a leghatalmasabb érték mellett, mely felé törekedhet, és törekednie kell, hogy megtalálja saját lelkét, szellemét, isteni erejét és értékét. A tudást, hogy képes szabadon és méltóságban élni. A végső felismerést, hogy az élet nem napról napra halál, nem egy értelmetlen vég, nem csak porból jövünk, és porrá leszünk, hanem szárnyaló és káprázatos ajándék, a végtelen egy darabja.

(Irving Wallace: A jutalom)

Vendégem volt a hétvégére. Lisztérzékeny, ezért kenyérből is, sütiből is olyat kellett találnom és készítenem, amiben nincs búzaliszt. Pocak Panna éppen akkor tette fel a jó kis mákos-kókuszos sütijét - nem is keresgéltem tovább. Megsütöttem és mondhatom, ez a süti nem csak azoknak fog ízleni, akik gluténmentes diétán vannak. Nagyon finom. Legközelebb kipróbálom majd diósan is.
Nem is változtattam semmit a recepten, tökéletes.

Hozzávalók 12 szelethez (24*17 cm-es tepsihez):
20 dkg darált mák
10 dkg kókuszreszelék
5 dkg méz
5-10 dkg mazsola
4 tojás
3 evőkanál olaj
2 dl szójatej/víz/almalé
2 alma

A darált mákot összekevertem egy nagy tálban a kókuszreszelékkel és a mazsolával. (Én jó bőven tettem bele mazsolát.) Az almát meghámoztam és lereszeltem.
A tojások sárgáját a mézzel fehéredésig és habosodásig kikevertem robotgéppel. A fehérjét egy csipet sóval fölvertem jó kemény habbá.
A tojássárgáját hozzákevertem a mákos keverékhez az olajjal és az alma kinyomkodott levével együtt. (Nekem nem lett egészen 2 dl az alma leve, vizet tettem még hozzá.)
Végül a fehérjehabot is óvatosan a többihez kevertem.
Egy sütőpapírral kibélelt kistepsibe tettem a keverék egyik felét, aztán elosztottam rajta az almát, majd befedtem a keverék másik felével. Húsz percre 200 fokos sütőbe tettem.
Kihűlés után tökéletesen lehetett szeletelni. Tényleg nagyon finom.

Sütöttem egy kenyeret is, amivel bajban vagyok, mert nem méricskéltem - ráérzésre készült. Körülbelül 40 dkg kukoricaliszthez kevertem 1 teáskanál porélesztőt, 1 nagy csésze (2,5-3 dl-nyi) zabpelyhet, 1 csapott mokkáskanál sót. Langyos vízzel elkevertem, épp csak annyival, hogy a tészta rugalmasan összeálljon. Hagytam kicsit kelni, addig megfőztem egy nagyobb krumplit, amit végül krumplinyomóval jól összetörtem és hagytam kihűlni. Mikor kihűlt, hozzákevertem a kukoricatésztához. Ismét hagytam kelni, majd kukoricapehellyel meghintett tepsire tettem és előmelegített sütőben, 3/4-es lángon 35 percig sütöttem.
A kukoricaliszt elég furán viselkedik, mert ahogy hő érte, nem felfelé indult meg, mint a normál kenyerek, hanem széltében. De egészen kenyérforma lett így is. Ízre pedig nagyon jó volt.

Készült még zalai burgonyaprósza is - rizsliszttel, ami tökéletes volt. Nem is lehetett érezni, hogy nem búzaliszt van benne.

Szendvics helyett: pizzavariációk

Két és huszonkét éves koruk között nagyon sokan drámai változáson esnek át. Rögeszméjükké válik, hogy megteremtsék biztonságukat és bebiztosítsák magukat. Estéiket a tévéhez láncolva töltik el, és celluloidhőseik merész tetteitől el vannak ájulva. Nagy adag szappanoperával és helyzetkomikummal töltik fel magukat, mialatt életük egyre unalmasabb évek sorozata lesz.
Az élet attól izgalmas, ha új dolgokat teremtünk. Ha folyton a biztonság után kutatunk, az elsorvasztja az életerőnket. Az optimális biztonságot, védelmet és megszabadulást a gondoktól majd hat láb mélyen a föld alatt egy dobozban fogjuk megtalálni.

(Andrew Matthews)

Hát, ezt a bagettet inkább csak ötletként dobnám be. Valójában azt a címet is adhattam volna, hogy variációk pizzára. Vagy szendvicsre. Vagy lángosra. Kétféleképpen másképpen készítettem pizzát. Egyszer sem szándékosan.
A pizzabagett akkor született, mikor múltkor sok emberre sütöttem ezt a finom kenyérfélét. Maradt a tésztából is, a töltelékből is. Végül egy nagy vekni kenyérként sütöttem meg a maradékot és nagy sikere volt. Másnap, harmadnap is jó, nem szárad ki, mint a pizza.
A kenyértésztát hagytam kelni szépen, aztán négyzet alakúra kilapogattam. Megkentem pizzaszósszal, rátettem a tölteléket és feltekeretem. Hagytam még 10 percet kelni, aztán forró sütőbe tettem. Húsz perc elég is neki.
Szerintem piknikételnek, sör és borkorcsolyának, és utazáshoz is kitűnő.




A másik variációt is az élet hozta, annyi kellett hozzá, hogy a sütőm felmondja a szolgálatot. És persze ez akkor derül már csak ki, mikor a tészta megkelt, a pizzábavalók előkészítve. Nesze neked pizza... No nem estem kétségbe, kis gombócokat formáztam a tésztából, hagytam kelni 20 percig, aztán kézzel szétlapogattam őket. Megkentem a szélüket vízzel, hogy össze tudjanak ragadni. Majd pizzaszósszal is megkentem az alsó és a felső kis minipizzákat is, tölteléket tettem rá és a csak szószos kis koronggal lefedtem. Jól összenyomkodtam, aztán bő, forró olajban kisütöttem, mint a lángost. Isteni.




Azért szeretem nyáron különösen a pizzát és az olasz ételeket, mert hatalmas telkemen - kb. 1/3 négyzetméter - 14 féle friss fűszernövény burjánzik. A konyhaablakom ilyenkor maga az édenkert. Most is friss fúszereket vágtam a paradicsomszószba: oreganot, bazsalikomot, rozmaringot és zsályát. Annyira finom illatfelhő szállt közben, hogy csak na!Szóval csak egy ötlet. A sima pizzatésztát használtam és a mindig készíteni szokott sajátféle szószomat. Ami belekerült még: mozzarella, olajbogyó, fehér édes salátahagyma.



Ez itt a lila bazsalikom virágja. Legközelebb kipróbálom a bazsalikompesto-s kenyeret is. Olívaolaj, sok bazsalikom, fokhagyma, só. Ezzel fogom megkenni a tésztalapot és feltekerem.



Ez meg az oreganoé, avgyis a szurokfűé.

Isten Veletek, most tényleg elutazom három hétre - viszem magammal a hamuban sült pizzabagettet - és legközelebb csak augusztus végén, vagy szeptemberben leszek.
Mindenkinek kellemes nyárutót kívánok, használjátok ki. Mert már nem soká élvezhetjük a nyár örömeit.

Kenyérlángos, alias focaccia

Zuigan mester minden nap szólította magát.
- Mester!
És válaszolt:
- Igen, uram!
Akkor azt mondta:
- Legyél nagyon éber!
És válaszolt:
- Igen, uram!

(Mumonkan)

Ismét egy sör és foci mellé való finomság. Sokszor sütök kenyérlángost és meglepődve konstatáltam, hogy a blogon még nincs fenn. Ezennel pótolom a hiányt.

A kenyérlángos alias elegánsan focaccia szerintem mindenki számára ismert.

Sima egyszerű kenyértészta, csak éppen laposan megsütve. Nem annyira vékony, mint a pizzatészta, hanem olyan1- 1,5 cm vastag. Pékségekben is lehet kapni, nálunk itthon inkább csak natúran árulják vagy fokhagymás olajjal megkenve.

A focaccia vagy kenyérlángos azonban rendkívül variálható. Bármit tehetünk a tetejére - ami éppen kéznél van vagy amire gusztusunk van. Ma azért is ez készült vacsira, mert gyakorlatilag semmim nincs most itthon - kifogytam a készletekből. A focaccia tökéletes példája a semmiből valami nagyon finomat varázslatának.

Az olasz verziót általában fűszerezik, vagyis vagy a tésztájába, vagy a tetejére kerülnek fűszerek: oregano vagy bazsalikom, rozmaring vagy ruccola, zsálya. Vagy szárítottan vagy frissen - ha van.

Tehetünk a tetejére hagymát, aszalt vagy friss paradicsomot, olajbogyót, paprikát, cukkinit. A lényeg, hogy ne pakoljuk nagyon túl, mert a kenyérlángos lényege a kenyér maga. Épp csak ízesítse az alaptésztát.

Készíthetünk magyaros verziót is, hiszen a kenyérlángos vagy kenyérlepény nem olasz találmány, nálunk is már nagyon régóta sütik. Tehetünk a tetejére szalonnát vagy kolbászt, tejfölt, sajtot, hagymát - csak módjával. És már ki is lyukadtunk a töki pomposnál... Hiába, nincs új a nap alatt.

Én a dagasztás nélküli kenyér tésztáját használom újabban, tökéletes mindenhez, így kenyérlángoshoz is. Ha úgy tartja kedvünk, 1 teáskanálnyi olívaolajat is tehetünk a tésztába. Ha gyorsítani akarjuk a kelést, 1 mokkáskanálnyi kristálycukrot keverjünk a vízbe, amit a gyorsabb kelés érdekében langyosan (kézmelegen) keverjünk a tésztához.

Mikor megkelt a tészta, áthajtogattam, kicsit átgyúrtam és hagytam letakarva 20 percig még kelni, közben begyújtottam a sütőt hogy jó forró legyen.

Húsz perc elteltével kilapogattam a tésztát és a kissé belisztezett tepsibe tettem. A tetejét megcsorgattam fokhagymás olívaolajjal, majd hagymát, olajbogyót, paradicsomot, ruccolát tettem rá úgy, hogy az ujjaimmal bele is nyomkodtam kissé a tésztába. Ez azért szükséges, mert egyrészt lepotyogna róla a rávaló, másrészt a tészta felfújódna egy nagy léggömbbé. Tehát ha nem is teszünk rá mást, csak olívaolajat, fokhagymadarabkákat és nagyszemű sót pl. , akkor is nyomkodjunk be az ujjainkkal. Megszórtam nagyszemű sóval is. Hagytam még kelni 10 percet, aztán forró sütőbe tettem.

Vághatjuk kis darabokra is, de törhetjük is. Tökéletes sör vagy borkorcsolya. Ezt a verziót olívaolajjal megcsorgatott mozzarellához is ajánlom.

Szamosza ( indiai töltött kenyérke)

Sokáig abban a hitben éltem, hogy a valódi, igazi életem még csak most fog elkezdődni és az ehhez vezető úton mindig voltak megoldásra váró akadályok: gúnyos meg nem értettség, időigényes tennivalók, még nem törlesztett kölcsönök. Aztán kezdődik a valódi élet! 

Végül megértettem, hogy ezek az „akadályok” a Valódi élet. 

És akkor biztosan nem fogunk arra várni, hogy: majd ha vége lesz az iskolának, majd ha elkezdődik az iskola, majd ha lefogyok 5 kilót, majd ha sikerül felszednem 5 kilót, majd ha gyerekem lesz, majd ha végre kirepülnek a gyerekek, majd ha dolgozni fogok, majd ha végre nyugdíjba megyek, ha végre elválok...

(Alfred Souza) 

Ez a finom indiai töltött kenyérke remek sör- vagy borkorcsolya is lehet akár. Focimeccsek mellé... :)

Én most egyszerűen túró-fetasajt keverékével töltöttem, mert hagyományos spenótfőzelék feltétjeként készítettem.

A tésztarecept Vegavarázs oldaláról származik.

Hozzávalók 4-6 főre:
A tésztához:
20 dkg fehér liszt,
20 dkg teljes kiőrlésű liszt,
5 dkg olvasztott vaj,
2 dl víz (kb.)
1 mokkáskanál só.
A töltelékhez:
10 dkg túró,
15 dkg fetasajt vagy krémfehérsajt,
1 evőkanál tejföl,
pici só.

A liszteket elkevertem a sóval, olvasztott vajjal és annyi vízzel, hogy rugalmas, az edény falától elváló tésztát kapjak. Hagytam pihenni 20 percig. Közben a túrót, fetát, tejfölt, sót jól összekevertem. Annyi tejfölt tettem csak hozzá, hogy krémes legyen, ne darabos száraz a töltelék.

Aztána tésztából diónyi nagyságú darabokat csipkedtem, majd golyóvá formáztam a két tenyerem között. Aztán minden golyóbist kinyújtottam kb. 10 cm-es kis köröcskékre. A közepükre halmoztam egy teáskanálnyi tölteléket, majd mindegyiket félbe hajtottam. Így kis félkörök lettek, amiknek a szélét jól összenyomkodtam. Végül körben befelé behajtogattam, így szép is, és jobban össze is ragad a tészta.

Egy kis lábosba 5 cm magasan olajat öntöttem, majd mikor kellően forró lett, beletettem 3 darab szamoszát. Olyan 2-2 percig sütöttem mindkét oldalukat, végül papírtörlős tányérra szedtem ki. Ha jó hőfokot választunk, egy csöppet sem lesz olajos a szamoszánk.

Hémanginál van még kétféle töltelékkel szamosza: egy spenótos és a legklasszikusabb, ami most nagyon idényszerű is ráadásul, a zöldséges: a krumplival, cukorborsóval, karfiollal töltött változat.

Ebbe a kis kenyérkébe bármilyen tölteléket tehetünk, csak a képzeletünk szabhat határt a változatosságának.

Diós-napraforgómagos bagett

.

Két testvér – egy házas és egy agglegény – termékeny közös földje gazdag termést hozott. A termény fele az egyik testvéré lett, a másik fele a másiké.

Egy darabig minden rendben is ment. De aztán néha a házas ember éjjelenként felébredt álmából, és azt gondolta:

– Ez nem igazságos. Testvéremnek nincs családja, teljesen egyedül van, és a föld termésének csak a felét kapja. Nekem viszont itt van a feleségem és öt gyermekem, öregkoromra minden biztosítva van. De ki fog törődni szegény testvéremmel, ha meg öregszik? Sokkal többre lesz szüksége a jövőben, mint amije most van; az ő szükséglete hát természetesen nagyobb, mint az enyém.

Azzal felkelt az ágyából, átlopódzott testvéréhez, és egy zsák gabonát öntött annak magtárába.

Az agglegénynek is kezdtek hasonló gondjai lenni. Néha ő is felébredt álmából, s azt mondta magában:

– Ez egyszerűen nincs rendjén. Testvéremnek felesége és öt gyermeke van, és a föld termésének csak a felét kapja. Nekem viszont csak magamról kell gondoskodnom. Hát igazságos az, hogy szegény testvérem, akinek a szükséglete nyilvánvalóan nagyobb, mint az enyém, csak ugyanannyit kapjon, mint én?

Azzal ő is fölkelt, és egy zsák gabonát öntött testvérének magtárába.

Egyik éjjel egyszerre keltek fel, és egymásba futottak, hátukon egy-egy zsák gabonával.

Sok-sok évvel később, amikor a testvérek már halottak voltak, a történet valahogy kitudódott. Ezért aztán, amikor a környékbeliek templomot akartak építeni, azt a helyet választották, ahol a két testvér találkozott. Nem tudtak ugyanis annál szentebb helyet találni az egész városban.

(A. de Mello)

A dagasztás nélküli kenyér módszerével készítettem.

Hozzávalók:
2 csésze liszt,
1/2 csésze teljes kiőrlésű búzaliszt,
1 csapottabb teáskanál só,
1 mokkáskanál szárított élesztő,
1/2 mokkáskanál köménymag,
1/2 mokkáskanál mozsárban frissen őrölt koriandermag,
1 csésze savó vagy víz,
1 evőkanál olívaolaj,
1 félmarék dió nagyon durvára vágva,
1 félmarék napraforgómag.

Összekevertem a hozzávalókat, és hagytam kelni. A bagett titka - ha dagasztás nélküli kenyérből készül - az, hogy a tésztát kiterítem laposra és téglalap alakban a lisztezett deszkára, és így hagyom kelni, míg bemelegszik a sütő. Csak akkor tekerem fel bagett formára, mikor már teszem is be sülni. Így nem laposodik el, nem terül szét, nincs ideje.


Zalzikivel ettük. De bármilyen sajtkrémmel vagy túrókrémmel is nagyon jól passzol ez a kenyérke. Bruscettának is tökéletes, a paradicsomos és cukkinis verzióhoz ajánlanám.

Naan kenyér töltve (Aloo naan)

.

Aki ragaszkodás nélkül végzi kötelességét,
és minden eredményt átad az Istenség Legfelsőbb Személyiségének,
azt nem éri bűn,
mint ahogyan a víz sem éri a lótuszlevelet.

(Bhagavad-Gitá, V, 10.-ik vers)

Ennek a kenyérnek valami fantasztikus tésztája van - állapítottam meg a készítésekor. Nagyon rugalmas, eszméletlen jó dolgozni vele. Azt hiszem, majd más formákban is fogok kísérletezni vele, pl. kis cipócskákra gondoltam.
Ez a kenyér is Vegavarázs konyhájából származik, köszönet érte.

Hozzávalók 6 darabhoz:
2,5 dl fehér liszt,
2,5 dl teljes kiőrlésű liszt,
1 teáskanál száraz élesztő (vagy 1 dkg friss),
1,5 teáskanál só,
1 teáskanál cukor,
2 evőkanál olaj,
2 evőkanál joghurt,
1/2-1 dl langyos víz.
A töltelékhez:
3 kisebb- közepes krumpli,
só,
1/2 teáskanál őrölt római kömény,
1/2 teáskanál amchoor (mangópor) - én 1 mokkáskanál őrölt gyömbérrel helyettesítettem,
1/2 teáskanál garam masala,
1/2 zöld erőspaprika,
1 csokor koriander- vagy petrezselyemlevél.

Az élesztőt elkevertem a langyos vízben a cukorral. A liszteket tálba tettem és elkevertem a sóval, majd hozzáadtam az olajat, a joghurtot és a kissé felfutott élesztős vizet is. Összedolgoztam, míg szép fényes lett a tészta. Nem kell sokat babusgatni, hamar összeáll. Kicsit bekentem olajjal, lefedtem a tálat és hagytam kelni 2 és fél órát.
Közben a burgonyát sós vízben megfőztem, leszűrtem és alaposan összetörtem. Hozzáadtam a fűszereket is.

Begyújtottam a sütőt.
Mikor megkelt a tészta, hat kis gombócot formáztam belőle. Mindegyiket kissé kinyújtottam (olyan 15 cm átmérőjűre) és a közepükbe tettem egy-egy pingponglabdányi méretű golyóvá formált krumplimasszát. A tésztát ráformáztam (mint ahogy a szilvás gombócnál szoktuk), jól összenyomkodtam és hagytam még kelni 15 percig a tésztagombócokat.
Végül vékonyra kinyújtottam őket (kb. 1/2-1 cm vastagra) és nagyon forró sütőbe tettem sülni.

Sajnos az én sütőm meglehetősen "lassú". Ehhez a kenyérhez nagyon magas hőfok kell. Akinek van kis kemencéje az udvarán, abban süsse ha teheti. Úgy az igazi szerintem.
Ez a kenyér készülhet töltelék nélkül is, más töltelékekkel is.
Isteni.

Bruscetta-variációk (gombás, cukkinis, csirágos)

.

Kolostorában egy reggel megkérdezték a szerzetesek Lin-csi apátot.
- Mondd, apát! Fontos nekünk a buddhaság?
- Fontos.
- De miért?
- Mert nincs más - felelt egykedvűen az apát, s bár a szerzetesek várakozva néztek rá, nem fejtette ki válaszát.
- Semmi más? - kérdezték a tanítványok.
- Semmi más - felelt Lin-csi kurtán.
- Úgy gondoltuk az esti beszélgetésünk után, hogy mégis lenne más választás. Hiszen nem kell az embernek sok: szerény munka, csendes élet, család. ünnepek, vidámság, kirándulás. Aztán megint dolgos napok és semmi gondolkodás. Hogy ne hiányozzon a buddhaság. Hogy soha ne is gondoljanak rá - vallott esti gondolataikról az egyik szerzetes.
- Este könnyű ilyet kigondolni szerzetesek - kezdte az apát. - Este egy kicsit véget ér a világ, nincs már szükség rád. Reggelig béke, alvás, álmodozás. Reggel aztán indulás! Jól képzeltétek a folytatást: szerény munka, csendes élet, család, ünnepek, vidámság, kirándulás. Dolgos napok egymás után, és semmi gondolkodás. Hosszú éveken át. Nincs megingás, nincs változás, s bár tilos a gondolkodás, egyszer mégiscsak rádöbbensz, hogy a végén mi vár rád. (Csak veszíthetsz, bármit csinálsz.) Egyre többször gondolsz rá, egyre közelebb kerülsz hozzá, és akkor már elkelne egy kis buddhaság. Aztán egyre több buddhaság. Hát így van kitalálva, szerzetesek, a világ! Akkor is elvesz, amikor ad, és te akkor is adsz,a mikor kapsz. Ezért kell az embereknek a vígasztalás. Ezért van a buddhaság, ezért van a Tanítás! - szólt Lin-csi apát, és sietősen elindult kifelé a csarnokból.
- Micsoda?! A Tanítás pusztán vígasztalás, apát? - kérdezte még Lin-csit az egyik szerzetes, a többi megkövülten állt.
- Mi lenne más? - kérdezett vissza Lin-csi flegmán, s még sietősebbre vette a dolgát. Odakint aztán megállt, végignézett kolostorán, majd sétált egyet a Huo-to folyó partján. Ő maga is megdöbbent a helyzet súlyosságán.

(Su-la-ce: Reggeli beszélgetések Lin-csi apát kolostorában)

Sokszor teszem fel reggel a költői kérdést magamnak: "Má' megint mit főzzek?!". Ma reggel tudtam, mit akarok főzni. Ehhez képest... kedvenc Pista gazdámnál mit találok? Citromsárga laskagombát! Elképesztően szép volt, úgyhogy az egész menüt úgy ahogy volt elfelejtettem...Kis kosárkámmal egész úton hazafelé azon gondolkodtam, mit is készítsek majd először is kedvest-szépet e citromszínű csodából. Mire a konyhámba toppanék, már tudtam.

Ma még sok futnivaló volt, szóval gyorsnak és könnyűnek kellett lennie és persze nem akartam agyoncifrázni, hogy lehessen érezni ennek a különleges lénynek az ízét.
Az ötletet az adta hogy reggel, még piac előtt kisütöttem a mai kenyerünket.

Bruscetta! Ez az.
Aztán eszembe jutott, hogy tegnap előtt felkarikáztam az egész cukkinit a quichehez és abból is maradt, amit folpackban szépen eltettem a hűtőbe. És a múltkori túrós derelyéhez is sok lett a szalonnapörc. Mindent felhasználtam és két isteni kenyérrevaló született.

Hozzávalók a gombás bruscettához:
bármilyen gomba (erdei is lehet, sőt!),
só,
frissen őrölt bors,
olívaolaj,
petrezselyemzöld,
jófajta kenyér,
fokhagyma.

A gombafejeket levágtam a szárakról, mostam, aztán olívaolajon egy serpenyőben sütni kezdtem sóval, borssal. Szép pirosra süljenek a gombafejek, ennyi a lényeg. Mikor elkészült, összeforgattam petrezselyemzölddel és egy tálkába félretettem. Az üres serpenyőben megpirítottam a kenyérszeleteket. Fokhagymagerezddel bedörzsöltem őket és a sült gombát rájuk halmoztam.

Hozzávalók a cukkinishoz:
cukkini vékonyra karikázva,
füstölt szalonna kis darabokra vágva,
újhagyma,
só,
frissen őrölt bors,
szurokfű (oregano),
zsálya,
fokhagyma,
pirított kenyérszeletek.

A szalonnát jól átsütöttem a cukkinivel, a fűszerekkel, az újhagymát csak a vége felé tettem bele. Félretettem ezt is egy kis tálba, és kenyérszeleteket pirítottam a serpenyőben. Megfokhagymáztam, majd ráhalmoztam a sült cukkinit. Ezt készíthetjük szalonna nélkül is, sőt, kis kockákra vágott paradicsomot is kockázhatunk bele a végén, de azzal nem sütjük, csak összekeverjüka sült cukkinit. Ez utóbbit készíthetjük kissé előfőzött, majd ugyanígy jól átsütött, kisebb darabokra vágott csirággal is.


És itt a recept a klasszikus, paradicsomos bruscettához is, még tavalyról.

A bruscetta nagy kedvencem. Kitűnő sör- vagy borkorcsolya is, előételként is fantasztikus, de egy forró nyári, vagy csak sietős napon kitűnő éhségűző fogás. Vacsoraételként pedig evidens - gyors, finom, könnyű.

A citromsárga laskagomba egyébként nagyon finom. Vékonyabb, törékenyebb mint a hagyományos, az illata pedig szinte parfümre emlékeztet. Máskor is veszek! Sajnos a sütésnél nem igazán őrzi meg a színét, de addig is míg serpenyőbe kerül, gyönyörködhettem benne. Csodaszép! :)

Kenyérleves

..
Míg kerekét hajtja a víz,
a malom őrli a szemet.
Míg a szívét hajtja a vágy,
a lány szeretőt keres.

(Cangjang-Gjaco, a VI. Dalai Láma verse - a Lelked szélfútta madártoll c. szerelmes kötetéből)

Ez az egyszerű leves is Rézi néni szakácskönyvéből való. Írója Dolecskó Terézia és 1876-ban jelent először meg, Szegedi szakácskönyv címen. Hihetetlen!
Mintha megállt volna az idő - ma is aktuális receptek vannak benne.
Húslevest főztem a héten és mára már elfogyott belőle minden, csak lé maradt. Ideális alap volt ehhez a kortalan recepthez.

Serpenyőben kevés zsíron vagy olajon szép pirosra pirítsunk meg tányéronként fél-karéj házikenyeret. Míg pirulnak, aprítsuk fel a hagymát, szeleteljük fel a kolbászt. Minden tányérba tegyünk egy darab megpirult kenyérszeletet. Ismét öntsünk kevés zsiradékot a serpenyőbe, majd a felkarikázott (vagy apróra kockázott vöröshagymát) újhagymát és kolbászt kicsit futtassuk meg a forró zsíron. Ezt is adagoljuk szét a tányérokba. Majd minden tányérba üssünk fel egy nyers tojást is, valamint reszeljünk rá szerecsendiót és őröljünk friss borsot is rá.
Merjük a tányérokba a tűzforró húslevest. (Célszerű a tányérokat is előmelegíteni - na a mikró erre pl. tökéletes!)

Ennyi. És nagyon finom. Tartalmas, ugyanakkor könnyű leves.
No és libidónövelő is - a tojás köztudottan afrodiziákum.
Ha férfi jönne hozzám... nekem tetsző... ezzel a levessel kínálnám meg. :) Természetesen szép piros, tüzes erőspaprikát is asztalra téve hozzá - egy ilyen levesnél azt hiszem elmaradhatatlan.

Gyorslevesnek is ajánlom elfoglalt emberkéknek, mert ha nincs is mindig otthon húsleves, leveskocka bizonyára van. Lehet hogy szentségtörés, de nem mindig ér rá az ember komoly hozzávalókból komoly ételt főzni. És szerintem kenyér, szárazkolbász, vöröshagyma, tojás szinte mindenkinél mindig van otthon.
Még a bóti leveskocka is elfogadható és finom levessé alakul át így - aligmunkával, alighozzávalóval.

De ha valaki nagyon-nagyon kerülné a leveskockát, annak alapléként a sima mezei főtt krumpli levét ajánlom még ehhez a recepthez. Nem kiönteni! Megvan belőle a nagyon látványos, nagyon finom leves is! :)