Grissini

.

Az indián asszony a folyó partjára megy, hajlékony fűzfavesszőt szed és fonni kezd. Megfonja az első kosarat, maga elé teszi, letérdel, megáldja és így szól:
„Nem csodálkozom azon, hogy amit tettem, azt az indiánok nemzetségéért tettem. Annak az asszonynak, aki kezében mindig kosarat tart, hosszú életet kívánok. S ő reám fog gondolni. Az, amit én tettem, eszébe fog jutni, s azt fogja tenni, amit én. De senki se higgye, hogy azt mindenkiért tettem! Nem! Csak az ügyes asszonyokért, akik majd a jövőben élni fognak. Ha a hajnal földereng, szavam feléled és elméjükben megvilágosodik. Úgy legyen!”

(Hamvas Béla: Indián mese)

A grissini egy olasz különlegesség. Amitől igazából szokatlan, az a formája. Vékony hosszú kenyérrudacskák. Saláták mellé szokták kínálni, vagy csak úgy ropogtatnivalónak, míg a komolyabb falatok az asztalra kerülnek.
Ízesítésének variációszáma a végtelennel egyenlő. Bármilyen fűszert keverhetünk a tésztájába: oreganót, bazsalikomot, kakukkfüvet, zsályát, rozmaringot, ruccolát, köménymagot, koriandert, fokhagymát, hagymát, stb... Magokat is rejthetünk a tésztába. Az enyém most napraforgómaggal készült. De finom bele a tökmag is, a fenyőmag, a lenmag, a szezámmag, stb...
Keverhetünk a tésztába szalonnadarabkákat, aszalt paradicsomdarabkákat, olajbogyódarabokat, stb...

Hozzávalók:
40 dkg liszt,
2 dkg élesztő,
1 teáskanál kristálycukor,
kb. 3 dl langyos víz,
2 evőkanál olaj (napraforgó, olíva, stb...),
1 csapott teáskanál só.

Az élesztőt elkevertem a langyos vízben a cukorral. A lisztet egy tálba szitáltam, összekevertem a sóval. Olajat öntöttem hozzá és az élesztős-cukros vizet. Lágy tésztává dagasztottam. Hagytam kelni egy órát.
Nem is formáztam, csak ellapogattam a tésztát, aztán pizzavágóval vékony csíkokra vágtam. Lisztezett tepsire fektettem a csíkokat, fokhagymás olajjal megkentem és nagy lángon sütöttem.
Én most 3 evőkanál napraforgómagot szárazon megpirítottam kicsit, majd belekevertem a tésztába.
Lehet kicsit formázni is, én most rusztikusra hagytam. Meg is tekerhetjük akár. Meghempergethetjük szezámmagban vagy lenmagban... a variációk száma tényleg végtelen. Egyébként isteni. :) És fogyókúrához is kiváló, mert 2-3 rudacskát elrágcsál az ember lánya, és eltelik vele. És 2-3 rúdban aztán tényleg alig van liszt, pár deka csak...

Megjegyzések

sedith üzenete…
Hű, de aktív ma valaki!:D Én is jövök-megyek, de állandóan itt téblábolok a gasztro körül. Épp az imént csodáltam és dicsértem meg valami sóspereceket, most viszont ezeket is csak legekkel illethetem. NAgyon jól néznek ki, szerintem éppen amiatt, hoyg iylen rusztikusak. Svédasztalokon nagyon jól mutatnak, ha egyik végükre hajszálvékony sonkát tekerünk és, a sonkás végükkel felfelé, poharakba állítjuk őket.
The Chef Viki üzenete…
Ez a fogyókúrás vonal most nagyon a szemembe ötlött :-)

Mióta van a blog, az eddig is erős gasztro vonulatom még inkább felélénkült - konkrétan centikben látszik :-))

A hétvégén mártogatósokat csináltam, szuper lett volna hozzájuk grissini - erre pont bedöglött a sütőm :-( Maradt a "bóti" keksz...
Palócprovence üzenete…
Hű, nagyon szeretem! :)
napmátka üzenete…
Nagyon szeretem a grissinit! De jó, hogy sütöttél!
Limara üzenete…
csodás! :))
Wise Lady üzenete…
A grissini tulajdonképp a lustaperec nem?
Jól néz ki.
duende üzenete…
Muszály, Edit, holan-holnapután ki leszek túrva a gép elől... :))
Köszi szépen! :)

A tippet is!
duende üzenete…
Viki, nálam is. Plussz 20!!!! kiló. Centikben nem is tudom, de semmi sem jön rám...

Remélem hamar megjavul a sütőd!
duende üzenete…
Palócprovanc, Napmátka, Limara: :)
Akkor közös kedvenc! :)
duende üzenete…
Nem ismerem a lustaperecet, Whise Lady. Legalábbis ezt az elnevezést nem.
Egyszerűen egy lágy, olajos kenyértésztából csináltam, és nagyon finom volt. :)
Wise Lady üzenete…
Nincs is ilyen név. Csak mondom, hogy az olaszok lusták a tésztából pereceket kanyarítani :))) Így a lusták perece.
Bocsi a rossz viccért.
trinity üzenete…
Arról még nem is beszéltünk, hogy szerintem a grissininek hangulata van!! Mondjuk egy pohárka roséval üldögélvem rágicsálva:)))
Renata üzenete…
Egy ilyen fűzfakosarat elfogadnék!

és a grissinik is csodásak!
duende üzenete…
Whise Lady, így már értem, köszi. :))
Lehet!
duende üzenete…
Így igaz, Trin. Én is nagyon szeretem, és tegnap este tényleg úgy rágcsáltam el a maradékot! :)
duende üzenete…
A bolhán lőttem, Renáta. :))
És köszi szépen!
Katy üzenete…
Kedves Duende: Nem tudom hogy kerültem ide erre a jo Blogba. Gratulálok neked. Körülnésztem es tetcik. De van egy kis kivánsiság bennem. Duende a blog neve, Castanedát olvasod, és minden blogg amit követsz magyar. Szüleim magyarok voltak de én a sapanyol nyelbe nöltem fel. Imádom magyar konyhát de a spayolt is. (Nem nagyon megy a magyar olvasás)
A grissini itt majdnem minden vendéglöben elédteszik kenyérközöt. Neharagudjál hogy ide belebészeltem. Töbször is meg foglak látogatni :-) Szia
duende üzenete…
Kedves Katy!

Dehogy haragszom, sőt! Nagyon örülök Neked! :)
Magyarországon születtem, és világéletemben itt is éltem. Még külföldön is alig jártam, sajnos.
De a spanyol nyelv nagyon tetszik, sőt, az egész sapnyol kultúra is. Pontosabban a "mediterrán" kultúrák, de a legnagyobb szerelmem Mexikó.

Castaneda egyik könyve sok évvel ezelőtt "véletlenül" került a kezembe a könyvtárban. Elolvastam - semmit sem értettem belőle. De elvarázsolt. Úgyhogy mindent elolvastam, amit írt. Egyszer. Kétszer. Százszor.
Rabul ejtett, és a varázslata még most is fogva tart. A történet ennél furcsább, de ez nem publikus. :)

Te is olvasod Castanedát?

Nagyon örülök neked! :)) És gyere gyakran! :)

Köszönöm hogy írtál!

(A duende szó évekkel ezelőtt fogott meg. Maga a szó is gyönyörű: dallamos. De mikor megismertem a jelentéseit, méginkább magamhoz illőnek éreztem. Így lettem duende.)